Csongrád Megyei Hírlap, 1964. február (9. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-01 / 26. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Hazánkba érkezett Rankovics jugoszláv alelnök Ülést tartott a TIT megyei elnöksége Jövő heti rád­i­óói- és televízióműsor XXI. évfolyam, 26. szám MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA Ára: 50 fillér Szombat, 1964. február 1. Az 1964. évi költségvetés az országgyűlés előtt Folytatódott a költségvetés vitáj­a Az országgyűlés pénteki ülésén foly­tatta az 1964. évi állami költségvetés­ről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Az ülésen részt vett Kádár­ János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára, a Mi­nisztertanács elnöke, Apró Antal, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kál­lai Gyula, Komócsin Zoltán, dr. Mün­­nich Ferenc, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, s a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képvise­letek több vezetője. Az ülést Vass Istvánné, az ország­­gyűlés elnöke nyitotta meg. A vitában elsőnek Kállai Gyula, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Miniszter­­tanács elnökhelyettese szólalt fel KÁLLAI GYULA: Életszínvonalunk további emelésének alapja a lelkiismeretes munka .» Országunk gazdasági lete az elmúlt évben is leg­fontosabb gazdaságpolitikai elveinknek, az ötéves tervből kitűzött céljainknak megfele­lően fejlődött. Néhány terü­leten azonban lemaradás volt. Ezek felszámolása ez évi feladataink közé tartozik — mondotta bevezetőben. Idei tervünk a népgazda­ság reális helyzetének és az ötéves tervben erre az esz­tendőre kitűzött céloknak megfelelő, teljesíthető felada­tokat tartalmaz. Szocialista társadalmi ren­dünk alapvető célja, hogy az emberek jobban, boldo­gabban, kulturáltabban él­jenek, mint a kapitaliz­musban. Következetesen harcolunk e cél eléréséért. Nem értünk egyet azokkal, akik a szocialista társadalmi rendszerben élő népek élet­színvonalának emelkedésétől a forradalom távlatait féltik, sem azokkal, akik attól a forradalmi tudat elhomályo­­sodását várják. Nem, éppen ellenkezőleg, mi azt tartjuk, hogy minél többet teszünk népünk életének további ja­vításaiért, annál jobban szol­gáljuk a szocializmus eszméi­nek világméretű térhódítását is. Gazdaságpolitikánk egyik fő alapelve, hogy a termelés növekedésével párhuzamosan, folyamato­san emelkedjék népünk életszínvonala. 1956. november 4-e óta kö­vetkezetesen érvényesítjük ezt az elvet. Újra tisztává tet­tük az 1947—1948-as évek forradalmi jelszavát: »Tiéd az ország, magadnak építed.­« Változatlanul és következete­sen kell dolgoznunk azért, hogy iparunk és mezőgazda­ságunk termelése, a termelés szervezettségének és rendjé­nek színvonala, gazdaságos­sága rendszeresen és folya­matosan növekedjék, műszaki színvonala fejlődjék. Népünk élet­színvonala az elmúlt esztendőben a lehető­ségekhez mérten tovább nö­vekedett. Bár a korábban el­határozott, valamennyi köz­ponti bérügyi intézkedést most nem tudtuk megvalósí­tani, mégis az elmúlt évben a munkások és alkalmazot­tak reáljövedelme 7 száza­lékkal emelkedett és érezhe­tően nőtt­ a mezőgazdasági lakosság jövedelme is. En­nek nyomán emelkedett­ a ke­reskedelem áruértékesítése és a lakosság megtakarítása is. A magyar nép jelenlegi életkörülményeit össze sem lehet hasonlítani azzal, amilyen a Horthy-rendszer idején volt. Nyugodtan állíthatjuk: szám­űztük a nyomort, népünk túl­nyomó többsége szilárd, biz­tosított, szolid életkörülmé­nyek között él, s tudja, hogy amilyen becsülettel dolgozik tovább, helyzete a jövőben olyan mértékben javul Hazánkban sem a munkás­nak, sem a parasztnak, sem az értelmiséginek nem kell aggódva kutatnia a jövőt, mint a kapitalista országok dolgozóinak, hogy vajon jól megy-e továbbra is a tőkés vállalkozó üzlete, s lesz-e holnap is munka és kenyér. A mi rendszerünk munkát és megélhetést biztosít minden­ki számára. Népünk életszínvonalát ter­mészetesen még nem hason­líthatjuk a nyugati országok ama kivételezett rétegeinek életnívójához, amelyek­­— ilyen vagy olyan formában — részesei a kapitalista és gyarmati kizsákmányolásnak, vagy abból hozadékot kap­nak. De már most vállaljuk az összehasonlítást a kapita­lista országok nagy többsége alapvető munkás- és paraszt­tömegeinek életmódjával, mert ez az egybevetés a mi né­pünk jobb életét bizonyítja. Erről egyébként jó néhány, nálunk járt nyugati újságíró cikke is tanúskodik. E téren vannak saját tapasztalataink is. Az elmúlt esztendőben csaknem 600 ezer állampol­gárunk járt más országokban, s közülük több mint 100 ezer fordult meg az európai ka­pitalista államok földjén. Rendszerünk ottani ellensé­gei nagy reményeket, fűztek a turisztika ilyen mértékű kiterjesztéséhez, mert arra gondoltak, hogy az úgyneve­zett »szabad világ«« tömegé­vel csábítja disszidálásra a Magyar Népköztársaság ál­lampolgárait. Nos — egyné­hány esettől eltekintve — keserű csalódás érte őket. A világjáró magyarok elisme­réssel adóztak Olaszország műemlékeinek, megnézték Párizs fényeit, megállapítot­ták, hogy látnivaló van elég a ködös Albionban is, de dolgozni és élni jobb itt­hon, a szocialista Magyar­­országon. Számunkra az elért eredmé­nyek azonban nem a végcélt jelentik. Népünk életszínvo­nalának további emelése csu­­pán rajtunk múlik, egyedül a mi munkánktól, terveink pontos, lelkiismeretes végre­hajtásától függ. Kállai Gyula ezután emlé­kezteti az elmúlt tél mosto­ha időjárására és az azzal járt nehézségekre, majd így folytatta: " Az idei tél eddig még a tavalyinál is hidegebb, az ország és a főváros ellátása mégis jobb, mint tavaly: fo­lyamatos a termelés és a főbb termékek szállítása. Az iskolákban nem kellett, s nem is kell szénszünetet el­rendelni. Sok helyen vannak ugyan átmeneti nehézségek, de mindent egybevéve azt mondhatjuk: az idén jobban felkészültünk a télre, s már eddig is bebizonyítottuk, hogy gondos, alapos előrelátó munkával elviselhetőbbé lehet tenni a nagy hide­get is. A jobb munka lehetőségei még az elmaradásai miatt legtöbbet emlegetett iparág­ban, az építőiparban is adva vannak. A munka termelékenységé­nek növekedésével kapcsolat­ban hangsúlyozta: " Az üzemek igazgatói, mérnökei, párt- és szakszer­vezetei, KISZ-szervezetei te­gyenek meg mindent a ter­melékenység emeléséért, ér­jenek el­ további előrehala­dást a munka jobb megszer­vezésében, a folyamatos anyag- és energiaellátásban, a munkaidő teljes kihaszná­lásában, a termelés műsza­ki színvonala emelésében, s kiemelte: a műszaki fejlődés egész szocialista építőmunkánk gyorsításának kulcskérdé­sévé vált. A költségvetés a műszaki fejlesztési alapra 2 és fél mil­liárd forintot fordít — ez a tavalyinál 13 százalékkal több. A tudományos és felső­­oktatási tanács segítségével a kormány behatóbban fog­lalkozik a tudományos kuta­tások fejlesztésével, az e cél­ra fordított összegek évről évre növekednek. Mind a műszaki fejlesztésben, mind a tudományos kutatásban feltétlenül szükség van a rendelkezésre álló szelle­mi kapacitás és ezzel együtt az anyagi erők jobb, összpontosítottabb felhasz­nálására. Ötéves tervünk első három évének eredményei elsősor­ban annak köszönhetők, hogy a bányákban, a gyárakban, az üzemekben, a­ közlekedések­ben, a szállításban dolgozó munkások zöme mindig hí­ven teljesítette kötelességét, s kész volt áldozatot is vál­lalni a nem várt nehézségek leküzdéséért. De szólni kell arról is, hogy csaknem min­den gyárban, üzemben, hiva­talban vannak olyanok is, akiket nem fűt az ügyünk iránti lelkesedés tüze, ím­­mel-ámmal dolgoznak, ront­ván a becsületes dolgozók eredményeit is. A munkás­­osztály legjobbjaitól azt is kérjük, hogy példájukkal és, ha kell, jó szóval is, serkentsék jobb munkára a hanyagokat. A szocializmus vívmányait mindnyájan élvezzük, dolgoz­zunk is érettük mindnyájan — ki-ki ereje és képessége szerint, de azonos szívvel és lelkesedéssel! Apró Antal, Németh­ Károly, Nyers Rezső, Kállai Gyula és Szirmai István a parla­ment csütörtöki megnyitó ülésén p­illanatkép az országgyűlésr­ől Idejében fel kell készülni a mezőgazdaságban a tavaszi munkákra Az idén a mezőgazdasági termelés a terv szerint 5 szá­zalékkal növekedik. Ez reális célkitűzés, amely mezőgaz­daságunk jelenlegi anyagi­technikai színvonalával, munkaerő-helyzetével, s bi­zonyos fokig az időjárás esetlegességével is számol. Mezőgazdaságunk ez év­ben is több gépet és vegyi­anyagot kap és a belterjesség irányában fejlődik. Tovább növeljük az öntözött terüle­teket, folytatjuk a talajjaví­tásokat, a szőlő- és gyü­­mölcstelepítést. A tudomány és a technika a szocialista nagyüzemi gazdálkodás vi­szonyai között széles fronton tör előre a mezőgazdaságban is, megkönnyíti és megvál­toztatja a paraszti munkát — de természetesen nem te­szi azt nélkülözhetővé! Bár a földeket még hó le­pi, a munka a mezőgazda­ságban sem szünetel, és nem is szünetelhet. Elő kell ké­szíteni és ki kell javítani a gépeket, amelyeket, sajnos még nagyon sok helyen a szabad ég alatt tárolnak. Már most pontos terveket kell készítei a tavasz szántásra, vetésre, ha azt akarjuk, hogy a munka, ha eljön az ideje, zökkenő nélkül folyjék. Szövetkezeti parasztságunk öntudatára, felelősségérzeté­re hivatkozva szólítunk fel arra — hogy a tudományos, technikai és gépi segítségre támaszkodva —, idejében ké­szüljenek fel a tavaszi me­zőgazdasági munkákra. A szövetkezeti tagság mozgósí­tását a tavaszi munkákra már a zárszámadási közgyű­lésen meg kell kezdeni. — Az idei népgazdasági terv a szocialista szektor be­ruházásaira 46 milliárd fo­rintot irányoz, elő — hangsú­lyozta Kállai Gyula, majd beszélt a beruházások kon­centrálásáról. — Ennek he­lyességét mindenki elismeri — mondotta —, de a gyakor­lati megvalósítás korántsem könnyű. A beruházások el­osztásánál a helyi és orszá­gos érdekek gyakran ütköz­nek. Észlelhetők olyan törek­vések, hogy a népgazdaság beruházásokra fordítható tar­talékait szétforgácsoljuk. En­nek pedig mind a helyi, mind a folytatás a 2. oldalon.

Next