Csongrád Megyei Hírlap, 1964. február (9. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-01 / 26. szám

Szombat, 1994. február 1. 2 Az 1964. évi költségvetés az országgyűlés előtt ( Folytatás c£ 1. oldalról.) az országos érdekek védel­mében — nem szabad teret engedni. Beruházási politikánk leg­fontosabb célja, hogy a fo­lyamatban levő létesítmé­nazdasági életünkben egy­re növekvő a jelentősége a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsába tömörült ál­lamok között, egyre jobban elmélyülő nemzetközi mun­kamegosztásnak. Tavaly meg­kezdte működését a barát­ság kőolajvezeték, a rajta keresztül hazánkba áramló kőolaj országunk energia­­mérlegének egyik legfonto­sabb tényezője. Eredménye­sen működik a szocialista or­szágok közös energiaelosztó állomása Prágában. Létrehoz­tuk a K­GST-országok közös bankját. A KGST végrehajtó bizottságának legutóbb Bu­karestben megtartott ülésén aláírásra került a tagorszá­gok közös vasúti tehervagon parkjának létrehozásáról szóló egyezmény. Ezeken kí­vül az elmúlt évben fontos kétoldalú tárgyalásokat foly­tattunk­­ a Szovjetunióval, Lengyelországgal, Csehszlo­vákiával és jelentős megállapodásokat­­ kötöttünk velük az ipari és mezőgazdasági terme­lésben történő együttmű­ködésről. Megállapíthatjuk, hogy a KGST-ben tömörülő orszá­gok sikeres kooperációja két úton halad előre: valameny­­nyi ország közös megállapo­dásával, továbbá, az érdekelt országok közötti két- vagy többoldalú megállapodások­kal. Mindkét út azonos cél­hoz, az együttműködés élmé­nyeket gyorsan befejezzék és üzembe helyezzék. Ezért az idei tervévben az értékhatáron felüli beruházá­sokra biztosított eszközök EK) -95 százalékát a folyamat­,­ban levő beruházások befe­jezésére kell összpontosítani.­lvítéséhez, a szocialista nem­zetközi munkamegosztásból fakadó előnyök teljesebb, jobb kihasználásához vezet. Az ilyen együttműködés el­mélyítése a legfontosabb esz­köz arra is, hogy a szocialista országok nép­gazdaságainak színvonala a fejlődés során kiegyenlí­tődjék — mégpedig a leg­fejlettebb országok színvo­nalán. A szocialista nemzetközi munkamegoszlás előnyös nemzeti érdekeink szempont­jából, elősegíti iparunk és egész népgazdaságunk fejlő­dését. Már a nyugati hír­­harsonék is rájöttek: hatás­talanul puffogtatják frázisai­kat arról, hogy a KGST miatt nemzeti iparunk hát­térbe szorul. Kénytelenek voltak frontot változtatni, s ma már nem az együttmű­ködést, a munkamegosztást támadják, hanem éppen el­lenkezőleg: a lassúságot vetik a KGST szemére. Szembe­állítják ezzel azt, hogy a Közös Piacban — úgymond — az együttműködés jobban és gyorsabban fejlődik. Jó­akaróinkat arra kérjük: Ne fájjon a fejük a mi együtt­működésünkért. Ezeknek a tollforgatóknak, ha akarná­nak, volna mit írniuk a Kö­zös Piac tagállamainak oly­kor viharos összeütközései­ről! A szocialista országok gazdasági együttműködése él, virul és egyre gyorsabb ütemben fejlődik! Költségvetésünk közel 2 milliárd forinttal többet, mintegy 27 milliárd forintot fordít egészségügyi, szociális és kulturális kiadásokra. Ez a költségvetésnek csaknem 29 százaléka. Érdemes ennél a számadat­nál egy kicsit időzni és egy­bevetni például az Amerikai Egyesült Államok idei költ­ségvetésével, amelynek ter­vezetét a napokban terjesz­tették a kongresszus elé. A költségvetés majdnem 98 milliárd dollárjából 54 mil­liárd dollár a közvetlen ka­tonai kiadások összege. A New York Times január 22-i száma közli a fő úgynevezett költségvetés dollár ábráját, amely azt mutatja, hogy az amerikai költségvetés minden egyes dollárjából 12 cent jut a közvetlen és közvetett hadikiadásokra és csak 0 cent az egész­ségügyi és szociális kiadá­sokra. A New York Herald Tribune című amerikai lapban jellem­ző karikatúrát láttam: töpö­rödött, beteg kinézésű öreg ül egy becsukott ajtó előtt, hátán felirat: orvosi segély az öregeknek. Az ajtóra sze­gezett táblán pedig ez olvas­ható: »Erről az ülésszakról önt kitiltották, dr. Kongresz­­szus önt csak jövőre fogad­ja.» De nagyon is kétséges, fogadja-e valaha is ez az amerikai kongresszus a bete­geket, a munkanélkülieket, az iskolásgyermekeket. Amíg a költségvetés nagyobb ré­szét fegyverek gyártására fordítják — aligha. A mi idei költségvetésünk javítja a megnövekedett egészségü­gyi és szociális igé­nyek ellátását és tovább nö­veli iskoláztatási lehetősé­geinket. Államunk változatlanul nagy gondot fordít jól felké­szült, kommunista szemléle­tű szakemberek képzésére. Egyetemi és főiskolai oktatá­sunk gyorsan fejlődik. Az idén folytatjuk a Budapesti Műszaki Egyetem bővítését, tovább építjük a veszprémi egyetemet, a Miskolci Nehéz­ipari Műszaki Egyetemet, a Gödöllői Agrártudományi Egyetemet, új épületrészekkel gyarapodik a szegedi József Attila Tudományegyetem. Alig van az országban olyan egyetem vagy­ főiskola, ahol valamilyen beruházás jellegű építkezést ne folytatnának. Az idén megkezdik a Győri Építőipari Műszaki Egyetem tervezését. A szakemberek képzésé­ben már túlhaladtuk a leg­több fejlett tőkés országot, elértük a világszínvonalat. Nálunk ezer lakosra 8 egyete­mi hallgató jut, és ez azt je­lenti, hogy hazánk a nem­zetközi összehasonlításban az első öt ország kö­ltözött foglal helyet. Er­re büszkék vagyunk. Az a tény, hogy mi több szakem­bert képezünk ki, a termelés területén is annak biztosíté­kát hordozza magában, hogy a jövőben elérjük és túlha­ladjuk a fejlett tőkés orszá­gokat. Nem elég azonban a szakembert gondos oktató­nevelő munkával és nagy költséggel kiképezni; ahhoz is érteni kell, hogy azután munkájához megfelelő körül­ményeket teremtsünk, s lehe­tőséget adjunk, hogy szakmai tudását, a termelésben a leg­eredményesebben gyümöl­­csöztesse. Sajnos, ezen a téren még sok hibába ütközünk. Nálunk gyakran a termelési­től távol eső irodába dugják és képzettségüknél jóval ala­csonyabb szintű munkával, adminisztrálgatással bízzák meg a mérnököt, a közgaz­dászt; az is előfordul, hogy egyetemi végzettségű em­bert alkalmaznak olyan munkakörben, ahol techni­kusra is rábízhatnák a te­endőket. Az a fölény, amelyet a tő­kés országok felett, a szak­emberképzésben kivívtunk és kivívunk, akkor lesz még na­gyobb hatóerő a két rendszer békés gazdasági versenyében, ha a szakembereket a terme­lésben, a termelés irányításá­ban, a műszaki fejlesztésben, a kutatásban, a kísérletezés­ben —­■ mindenütt a szakképzettségüknek és rátermettségüknek legjob­ban megfelelő munkakör­ben foglalkoztatják. Jós volt a moszkvai részle­ges atomcsendegyezmény, amelyhez — egész népünk akaratát kifejezve — a Ma­gyar Népköztársaság kormá­nya is csatlakozott. Az Egye­sült Nemzetek Szervezeté­nek tizennyolcadik közgyűlé­se nyugodtabb légkörben zaj­lott le, a viták jórészt konst­ruktívak voltak. Ennek kö­szönhető, hogy a három nagy­hatalom között elvi megálla­podás született, hogy nem küldenek atomfegyverrel fel­szerelt mesterséges égitestet az űrbe. Ezeket a megálla­podásokat úgy tekintjük, mint további kezdeti lépé­seket a leszerelés irányába. Hasonlóképp üdvözöljük a tizennyolcadik közgyűlés ha­tározatát, amely az egészsé­ges világkereskedelem útjá­ba álló akadályok elhárítá­sának megtárgyalására nem­zetközi konferenciát hívott egybe. Úgy véljük, ez is elő­mozdítja a népek közötti jobb megértést, segíti a köl­csönös előnyökön alapuló kereskedelmet és ezáltal is csökkenti a háborús veszélyt. Nem szabad azonban meg­feledkeznünk arról, hogy lé­teznek még olyan befolyásos imperialista érdekkörök és csoportok, amelyeknek nem tetszik a nemzetközi helyzet enyhülése. Ezek a legdurvább provo­kációktól sem riadnak visz­­sza, hogy a világ hajóját viharos, háborús veszé­lyekkel terhes tengereken tartsák. Ilyen provokatív merénylet­nek esett áldozatául az Egye­sült Államok fiatal elnöke is. John Kennedy az Egyesült Államok elnöki székében ter­mészetesen az amerikai mo­nopoltőke alapvető érdekeit védte, s az Egyesült Államok politikai céljait akarta meg­valósítani. De felismerte, hogy a régi módszerekkel és eszközökkel az Egyesült Ál­lamok sem folytathatja po­litikáját, mert egy világhá­ború az Egyesült Államok pusztulását, is maga után vonná. Ezért tett bizonyos lépéseket a vitás kérdések tárgyalások útján történő megoldása felé, s ez a bé­kés egymás mellett élés po­litikájának erősítése irányá­ban hatott. Azok az ultra­reakciós jobboldali körök, amelyek meggyilkolását meg­szervezték, a tettükkel is a nemzetközi helyzet élezésére törkedtek. Céljukat nem si­került megvalósítaniuk, mert ezt egykönnyen nem teszi lehetővé a mai világhelyzet,, amelyben az erőfölény, a béke, a szo­cialista világrend, a Szov­jetunió oldalán van. Véleményünk szerint az Egyesült Államok népének­ érdekét is az szolgálná,­­ ha az új elnök megfelelő­­ realiz­i­tással vonná le a következ­tetéseket a világ mai helyze­téből, amely parancsolólag írja­­elő a vitás kérdések tár­gyalások útján történő ren­dezését. A béke erőinek gyarapo­dásában fontos szerepe van annak, hogy a szocialista Kuba nemzetközi helyzete megszilárdult és tekintélye megnövekedett. Amikor 1962 októberében az amerikai im­perialisták által provokált karib-tengeri­­ válságot a ku­bai kormány és a nép, együtt a Szovjetunióval és a világ haladó erőivel, a béke ja­vára, a békés egymás mel­lett élés alapján oldotta meg, voltak, akik azt gondolták, hogy ez visszavonulás, behó­dol­ás, sőt mi több, árulás. Nos, az azóta­ eltelt idő fé­nyesen igazolja,­hogy a karib-tengeri válság megoldásás nem visszavo­nulás, hanem­­ lényegében előretörés volt,ami bizto­sította a békét, s ugyanakkor megszilárdí­totta Kuba nemzetközi hely­zetét is. Fidel Castro elvtárs moszkvai útja újabb bizony­sága a fiatal Kubai Köztár­saság szilárd belső vés külső helyzetének. A forr­adalmi Kuba a szocializmus'^Xgre« szigete a nyugati félteke^,­ függetlensége, népének sza-­ badsága mellett ott állt a ha­talmas Szovjetunió és a szo­cialista vil­­­grend­szer, ez pe­dig legyőzhetetlen erő. Kuba megítélésében a'Jó­zanabb szemlélet utat tör ' kapitalista világban is. Több tőkés ország fokozni óhajtja kereskedelmi kapcsolatait Kubával. Az Egyesült Álla­mok által ki­kényszeriett gazdasági blokádon Kuba kaput nyitott. Ez is bizo­nyítja, hogy az élet realitásai elől nem lehet kitérni. A jövőben minden bizony­­nyal egyre több tőkés állam tényként veszi tudomásul a szocialista Kuba létét és te­remt vele kereskedelmi, gaz­dasági kapcsolatokat. A nemzetközi munkamegosztás előnyeiről Az új iskolatörvény megvalósításának útján Nemrégiben volt két éve annak, hogy az országgyűlés elfogadta az új iskolatör­­­­vényt, amelynek megvalósí­tása folyamatosan halad elő­re. Iskolapolitikánk változat­lanul azt a célt szolgálja, hogy minden gyermek elvégezze az általános iskolát, s mi­nél többen tanuljanak to­vább középiskolákban, fő­iskolákon és egyetemeken. Különösen szembeötlő az a nagy fejlődés, amelyet az utóbbi néhány évben a kö­zépfokú iskoláztatásban elér­tünk. Míg például az 1960 á 1­s-es tanévben, ötéves ter­vünk első esztendejében 155 ezren tanultak középiskolá­ban, ebben a tanévben már 210 ezer a nappali tagozaton tanuló középiskolások szá­ma. Ez azt mutatja, hogy lassan, de biztosan megér­lelődnek a feltételek ah­hoz, hogy általánossá te­gyük a középiskolát. Az iskolareform központi gondolata: a munkára neve­lés, a munkaoktatás beveze­tése az iskolákba az egész tár­sadalom osztatlan elismeré­sével találkozott. A közép­fokú szocialista munkaiskola alapvető típusának a szakkö­zépiskolát tekintjük és ezt tartjuk a jövő általánossá váló középiskolájának. Jelen­leg azonban még jóval keve­sebb szakközépiskolánk van, mint amennyit a társadalom máris igényel. A szakközép­iskolák létrehozására több gondot kell fordítani. Külö­nösen fontosnak tartjuk a mezőgazdasági szakközépis­kolák felállítását, mert a me­zőgazdaságunk erősödő gépe­sítése,­­kemizálása és elektri­­fikálása, a belterjesség fej­lődése, a nagyarányú szőlő- és gyümölcstelepítések, a nagyüzemi baromfinevelés, az intenzív állattartás műveit mezőgazdasági szak­munkások tíz- és százez­reit követeli meg. Az idei tanévben egyete­meinken és főiskoláinkon új felvételi rendszer alapján válogatták ki az első évfo­lyamok hallgatóit. Amikor pártunk nyolcadik kongresz­­szusán elhatároztuk, hogy a közép- és főiskolai felvéte­leknél megszüntetjük a szár­mazás szerinti megkülönböz­tetést, abból indultunk ki, hogy társadalmunk osztály­­viszonyai m­­­i át­változtak, az emberek meg­ítélésében már­ nem a szociá­lis származás a perdöntő, ha­nem a szocializmus iránti hű­ségük, végzett munkájuk, te­hetségük és rátermettségük. Sokan azt hitték, hogy ez a döntés veszélyes, háttérbe szorítja a munkás- és pa­­rasztfiatalokat az egyeteme­ken és főiskolákon. Nos, mit mutatnak a tények? Az idei tanévben nem volt semmi­féle előírás, hogy az első év­folyamok hallgatóinak hány százaléka legyen munkás vagy paraszti származású. Csak azt kértük: olyanokat vegyenek fel, akik a szo­cialista társadalmi rend hí­vei és rátermettek a válasz­tott szakma elsajátítására. Az idei tanévre az egye­temekre és egyetemi­ jellegű főiskolák nappali tagozatára mintegy 14 ezer hallgatót vet­tek fel; 44 százalékuk fizikai munkát végző szülők gyer­meke. Ez azt igazolja, hogy a munkásosztály és a pa­rasztság gyermekei jórészt leküzdötték azt a művelt­ségben hátrányt, amely az értelmiségi, kispolgári és más foglalkozású szülők gyermekeivel szemben ko­rábban megvolt. Tovább növekedett hazánk nemzetközi­­ tekintélye A tavalyihoz viszonyítva­­ növekedett költségvetésünk­­­­nek az az összege is, amelyet népköztársaságunk külpoliti­kai feladatainak ellátására fordítunk. Ez az indokolt nö­vekedés abból ered, hogy to­vább bővültek hazánk kap­csolatai a világ országaival. Az elmúlt két esztendőben hat újabb országgal létesítet­tünk diplomáciai kapcsola­tot. Ma már a világ 60 álla­mával állunk diplomáciai kapcsolatban. Csaknem 100 országgal rendszeresen ke­reskedünk. Szilárd belső helyzetünk, a békés egymás mellett élés elveit megvalósító aktív külpolitikánk eredményeként hazánk nemzetközi tekinté­lye az utóbbi esztendőben tovább növekedett. Az Egye­sült Nemzetek Szervezetének tizennyolcadik közgyűlésén nem került napirendre, el­halt az úgynevezett­­magyar kérdés­. Hét éve folytatott töretlen és világos bel- és külpolitikánknak jelentős nemzetközi sikere ez. Elmúlt, s úgy gondoljuk, örökre el­múlt az az idő, amikor a Ma­gyar Népköztársaság nevét reakciós erők a hideghábo­rús uszításban a haladással szemben fegyverként hasz­nálhatták. Hazánk belső vi­szonyai, külpolitikája, kiví­vott nemzetközi tekintélye egyre hatékonyabban segí­tik a béke és haladás erőit világszerte. Figyelmére méltó tény az is, hogy a nyugati országok, a. közöttük azt—Kazakatlant. Szerződés egyes tagállamai­­nak kezdeményezésére az utóbbi hónapokban néhány diplomáciai ,­ képviseletünk szintje emelkedett. Külkép­viseleteinket a magyar—gö­rög, magyar—svájci, magyar —angol, magyar—francia, magyar—belga, magyar— svéd viszonylatban kölcsö­nösen nagykövetségi szintre emeltük. Külpolitikánkban változat­lanul arra törekszünk, hogy tovább erősítsük annak a testvéri barátságnak a szá­lait, amely hazánkat a szo­cialista világrendszer orszá­gaihoz és elsősorban a Szov­jetunióhoz fűzik. Dolgozunk azon, hogy még jobb, barátibb vi­szonyt teremtsünk a Ma­gyar Népköztársaság és a gyarmati rabságból fel­szabadult független álla­mok között. Korrekt, jó viszonyban aka­runk élni a kapitalista tár­sadalmi berendezkedésű ál­lamokkal is. Azokkal az or­szágokkal, amelyekkel még rendezetlen ügyeink vannak, hajlandók vagyunk az egyen­jogúság és a kölcsönös meg­értés szellemében tárgyalá­sokat folytatni. Változatlanul valljuk: a szocialista Magyarország és a semleges Ausztria, mint két szomszédos állam, példát mutathatna a világnak a kü­lönböző társadalmi rendsze­rű államok békés egymás mellett élésében, a kölcsönö­­sen előnyös, gyümölcsöző gazdasági, kulturális és poli­tikai kapcsolatok fejlesztésé­ben. Úgy gondoljuk, hogy ennek elérésére állam­közi kapcsolatainkat ma már ma­gasabb­­ érintkezési formák­kal kell helyettesíteni. Úgy ítéljük meg, elérkezett az idő arra is, hogy további kölcsönös lépések történjenek a Magyar Nép­­köztársaság és az Egyesült Államok közötti viszony javítására. Megérett, a helyzet arra, hogy a két állam viszonyát zavaró, ma még vitás kér­désekről hivatalos tárgyalá­sok kezdődjenek. A szocialista világrend fölénye — Az elmúlt esztendőben világszerte tovább növeked­tek a demokrácia, a nemzeti függetlenség — a béke és a szocializmus erői. Ennek eredményeként valamelyest enyhült a nemzetközi hely­zet annak ellenére, hogy a háború megszállottjai, a leg­hatalmasabb monopolista­ cso­portok továbbra is folytatták hidegháborús tevékenységü­ket. Javult a nemzetközi hely­zet, erősbödött az a szel­lem, amely­­ a vitás kérdé­seket tárgyalások útján kí­vánja megoldani. E kedvező légkör megterem­tésében döntő fontosságú lé- A francia—kínai diplomáciai kapcsolatról és a német kérdésről A napokban a Kínai Nép­köztársaság és a Francia Köztársaság közös közle­ményben bejelentették, hogy diplomáciai kapcsolatot léte­sítenek egymással. A Kínai Népköztársaság megalakulá­sától kezdve a nemzetközi politikai élet­ egyik legfonto­sabb tényezője. Elismerésével a Francia Köztársaság kormánya ész­szerű lépést tett. A nemzetközi helyzetnek ez a fontos eseménye­­mutatja, hogy kezd töredezni az a realitásoktól elszakadt izolá­ciós politika, amelyet a nyugati hatalmak a szocia­lista országok egy részével, közöttük a világ legnagyobb lélekszámú országával szem­ben hosszú időn át folytat­tak, örülünk a testvéri Kí­nai Népköztársaság nagy si­kerének. Meg vagyunk győződve, hogy közel van a Kínai Népköz­társaság jogainak helyreál­lítása az Egyesült Nemze­tek Szervezetében is. Változatlanul valljuk, hogy a világszervezet csonka ma­rad és nem lehet a béke tel­jes értékű őre mindaddig, amíg nem foglalja el ott­­megillető helyét a Kínai Népköztársaság. A Kínai Népköztársaság elismerése a Francia Köztár­saság részéről még élesebb fényben mutatja meg a mai nyugatnémet politika tart­hatatlanságát a­ Német De­mokratikus Köztársasággal szemben. Walter Ulbricht elvtárs, a Német Demokratikus Köz­társaság államtanácsának el­nöke, nemrégiben nagyfon­tosságú javaslatot tett a Né­met Szövetségi Köztársaság kancellárjának: a két Né­metország mondjon le az , atomfegyverek gyártásáról, beszerzéséről és tiltsa meg, hogy területén ilyeneket ál­­lomásoztassanak. A kancel­lár a javaslatokat még csak át sem vette. Világos tehát: Adenauer ment, de a leglényegesebb kérdés­ben a nyugatnémet kor­mány továbbra is a reali­tásoktól elszakadt politikát folytat, amikor nem akar tudomást venni a szomszédságában levő, biztatóan fejlődő, erős, szuverén államról, a Német Demokratikus Köztársaság­ról, amelynek nemzetközi pozíciói erősödnek. A Né­met Demokratikus Köztársa­ság létéről, erejéről, fejlő­déséről tudomást nem venni a politikai vakság jele. A német nép és a béke ér­dekét az szolgáltja,­ ha a Német Szövetségi Köztársa­ság vezetői nem ezen az úton járnának. Mi arra tö­rekszünk, hogy a Német Szövetségi Köztársasággal is a békés egymás mellett élés alapján alakítsuk kapcsola­tainkat. Ennek szellemében kötöttünk megállapodást ke­reskedelmi kirendeltségek kölcsönös felállításáról és a kereskedelmi forgalom bőví­téséről. Ezen az úton halad­va­ látunk lehetőséget kap­csolataink további bővíté­­sére.

Next