Csongrád Megyei Hírlap, 1965. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-01 / 1. szám

2 Magyar és szovjet államférfiak újévi üdvözlő távirat váltása Az új esztendő alkalmából az SZKP és a szovjet állam vezetőihez a magyar állami és pártvezetők a következő táviratot intéz­ték: L. I. Brezsnyev elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárának, A. I. Mikojan elvtársnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének, A. N. Koszigin elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének, MOSZKVA. A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, az egész ma­gyar nép és a magunk nevében szívélyes elvtársi jókívánságainkkal köszöntjük önö­ket és a testvéri szovjet népet az új eszten­­dő beköszöntése alkalmából. A kommunista társadalmat építő szovjet nép 1964-ben kimagasló sikereket ért el az élet minden területén. Ezek az eredmények növelték a Szovjetunió tekintélyét, még szilárdabbá tették a béke és a szocializmus erőinek növekvő fölényét, s híveinek nagy ügyük győzelmébe vetett hitét. A szocia­lizmust építő magyar nép szívből örül a testvéri szovjet nép nagy sikereinek. A beköszöntő új esztendőben egészséget, boldogságot, további nagy eredményeket kívánunk önöknek és a szovjet népnek a kommunizmus építésében, a világbéke vé­­delmezésében és a szocialista országok egy­ségének erősítésében. Meggyőződésünk, hogy az 1965. év a magyar—szovjet barát­ság további elmélyülésének esztendeje lesz. Kommunista üdvözlettel: DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke KADÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak első titkára, a forradal­mi munkás-paraszt kormány elnöke A szovjet vezetők Dobi Istvánhoz és Ká­dár Jánoshoz intézett távirata így hangzik: Dobi István elvtársnak, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, Kádár János elvtársnak, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány elnökének, BUDAPEST. A Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa, valamennyi szovjet dolgozó és a magunk nevében forrón üdvözöljük a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságát, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsát, a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormányt és a testvéri magyar népet az újév alkalmából. Kedves elvtársak, kívánunk önöknek és önökön keresztül az egész magyar népnek az újévben — amelyben a magyar nép életének olyan fontos dátuma érkezik el, mint Magyarország felszabadulásának 20 éves évfordulója — további sikereket a szocialista társadalom építésében, a szocia­lista országok barátsága, egysége és össze­­forrottsága, valamint a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom megszilárdí­tásában és a békéért folytatott nemes harc­ban. K I. BREZSNYEV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak első titkára A. I. MIKOJAN, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke A. IV. KOSZIGIN, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke LAGOS (MTI) Nigériában szerdán feszült légkörben bonyolították le a parlamenti választásokat. Mint ismeretes, az Egyesült Nagy Haladó Szövetség, a legnagyobb ellenzéki párt a választások elhalasztását kö­vetelte. Ebben támogatta Azi­­kiwe elnök is, viszont a kor­mánypárt, a Nigériai Nem­zeti Szövetség ragaszkodott a választások megtartásához. ♦ SZÓFIA (TASZSZ) Todor Zsivkov, a Bolgár Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke december 28-án a nemzetgyűlésben részletesen elemezte Bulgá­ria gazdasági fejlődését, meg­határozta a szocializmus to- TELEX gyorshír­ ­ábbi építésének alapvető feladatait. ♦ WASHINGTON (MTI) Az amerikai titkosszolgálat vezetői, levonva a megfelelő következtetéseket a Kenne­­dy-gyilkosságból, olyan vé­delemben részesítik Johnson elnököt a január 20-i beikta­tási ünnepségen, amilyenre még az amerikai történelem­ben nem volt példa. A Fehér Ház kertjében már építik a dísztribünt: a Pensylvania Avenue-ra néző emelvényen foglal majd helyet Johnson, amikor megtekinti a tisztele­tére rendezendő ünnepsége­ket A tribünt páncéllemez­zel borítják be. A páncélle­mez vastagsága 6,3 millimé­ter. ♦ BERLIN (MTI) Az év utolsó napjaiban az NDK valamennyi kerületé­ben beható beszélgetések folytak a német nép életbe­vágó kérdéseiről. Ezeken a beszélgetéseken az NSZK- beli szakszervezeti szövetség (DGB) és az SPD számos tag­ja és funkcionáriusa élesen elítélte a háborús bűnös Trettner tábornoknak azt a tervét, hogy atomaknákkal létesítsenek halálzónát Nyu­gatnémetországban. 1064 a kelet—nyugati kereskede­lem rekordéve lesz. Az esztendő persze már véget ért. Mégis helyes a „lesz" szó alkalmazása. Hiszen a végleges mérlegek az egyes orszá­gok viszonylatában is csak hetek múlva készülnek el, s hónapok is elmúlhatnak, amíg teljes részletes­ségében ismerjük az év nagy kelet— nyugati­­számláját”. A kereskede­lem fejlődésének természetesen meg­van a maga ritmusa. A rekordot így a végső számla nélkül is meg lehet állapítani — a félévi elszá­molás alapján. A dollárban számoló ENSZ-statisztika kimutatta, hogy ez év első felében a Szovjetunió és az európai szocialista országok 1773 millió dollár értékű árucikket ex­portáltak a tőkés országokba — 200 millióval többet, mint a megelőző esztendő első felében. Az onnan származó behozataluk a fél évben 1300 millió dollár volt. Ez azonban már nem több, mint 1963 első hat hónapjában. Az exportot és az im­portot összeadva a külkereskedelem egésze tehát rekorddal kecsegtet. (A második félesztendő ugyanis a tapasztalat szerint még ,,erősebb" az első hat hónapnál.) A számszerű „rekord” mellett azonban ez a négy egyszerű és alap­vető számadat azt is mutatja, vala­mi baj van azzal az egyes nyugati körökben még mindig hangoztatott kifogással, amely azzal hessegeti el a kelet-nyugati kereskedelem pr­ob­­lémáinak érdemi megközelítését, hogy­ a szocialista országokból „nincs mit behozni”. A számok azt mu­tatják, hogy a szocialista országok 1904 első félévében 400 millió dol­lárral több árut adtak el a tőkés piacokon, mint amennyit onnan vá­sároltak. A számok tehát ebben az ér­telemben politikai ítéletté is vál­nak. Jelzik, hogy a „rekord” csak viszonylagos. Az eredmények a múltnál nagyobbak, de a lehetősé­geknél kisebbek. A kelet—nyugati kereskedelem még mindig csak né­hány százaléka a világkereskede­lemnek. Ez az elmaradás továbbra is annak a­z „embargo-politikának” az utóhatása, amely a hidegháború nevében minimálisra akarja korlá­tozni a kelet—nyugati kereskedelmi kapcsolatokat. E politika logikája természetesen továbbra is az Egye­sült Államokban érezteti hatását a legdurvábban: a világ legnagyobb tőkés országa 1963-ban kisebb ke­reskedelmet bonyolított le a szocia­lista országokkal, mint Norvégia és Dá­nia . . . Ebből következik természetesen az is, hogy a kelet-nyugati kereskede­lem igazán döntő fordulata volta­képpen csak az amerikai kereskede­lempolitikai álláspont megváltozta­tásával képzelhető el. A jelek sze­rint 1965 második felében a vezető tőkés ipari országok közös konfe­renciát is tartanak majd­­az Egye­sült Államokkal a kelet-nyugati kereskedelem problémáiról. A vezető nyugat-európai tőkés or­szágok kereskedelme az európai szocialista országokkal mér sokkal reálisabban alakul és kedvezőbb képet mutat. Az európai szocialista államok mennyiségi szempontból legfontosabb tőkés kereskedelmi partnere a gazdaságpolitikailag leg­aktívabb, legmozgékonyabb Közös Piac. Magyarország és Csehszlová­kia tőkés forgalmának mintegy fe­lét, a Szovjetunió körülbelül 40 szá­zalékát, Lengyelország egyharma­­dát bonyolítja a Közös Piac orszá­gaival. A legutóbbi évben megerősödött az az irányzat, amelynek első jelei 1962-ben mutatkoztak: a Közös Piac és Nagy-Britannia bizonyos versengése a kelet-európai piaco­kért Angol részről egyre sürgetőbb hangok hallatszanak a keleti keres­kedelem további erőteljes növelése érdekében. Ezt a közelmúlt fontvál­­sága és a Közös Piaccal folytatott gazdasági vetélkedés indokolja. Ép­pen az év végén Lord Boyd-Orr, a nemzetközi kereskedelem fejleszté­sére alakult brit tanács elnöke, szinte drámai szavakkal állapította meg: „Lemaradhatunk abban a ver­senyben, amelyet a németek, fran­ciák, olaszok és japánok a kelet­­európai piacokért erejük végső meg­feszítésével folytatnak.” Az angol államférfi nemcsak dramatizált, ha­nem reális megoldást is javasolt: azt indítványozta, hogy Anglia ja­vasoljon ötéves kereskedelemfejlesz­tési programot minden szocialista tervgazdálkodást folytató országnak, és ebben az öt esztendőben érje el a jelenlegi forgalom megkétszerezé­sét. Mind az árucsere színvonalát, mind gazdaságpolitikai problémáit tekintve, a kelet-nyugati árucsere mindenképpen elérkezett arra a fok­ra, amikor új módszerekre van szükség a további, radikális fejlő­dés eléréséhez. Az új módszerek közt máris napirendre került és 1965-ben a nyugati viták középpontjában fog állani a hosszú lejáratú hitelek kér­dése. Ez kapcsolatos a Berni Unió nevén ismeretes, még 1934-ben kö­tött hitelegyezménnyel. A Berni Uniót 1953-ban Velencében tartott konferenciáján a hidegháborús po­litika­ egyenruhájába öltöztették. Szótöbbséggel úgy­ döntöttek, hogy a­­­­ 'Ír0gTrr­' tagállamok nem folyósítanak öt év­nél hosszabb lejáratú exporthitele­ket szocialista országoknak. A kelet—nyugati kereskedelem valósága, s mindenekelőtt a nyugat­európai tőkés országok fokozódó versenye a kelet-európai piacokért — már jókora réseket ütött ezen a határozaton. Először az angolok tör­ték át­­csehszlovák viszonylatban) a Berni Unió korlátait Utánuk az olaszok, majd a franciák, végül a japánok ajánlottak hosszú lejáratú hiteleket E pillanatban a Berni Unió roskadozó bástyáin csak a nyu­gatnémet és az amerikai gazdaság­politika alabárdosai őrködnek. Egyik sem különösen nagy lelkesedéssel. Nyugat-Németország mennyiségileg a legnagyobb kereskedelmet bonyo­lítja le Kelet- Európával. Ellenállása nem gazdasági, hanem kifejezetten hidegháborús politikai természetű Éppen nagyszabású kereskedelme miatt azonban egyre nehezebben tudja elfogadtatni álláspontját a part­nereivel. Nincs könnyű helyzetben az Egyesült Államok sem, amely a Kennedy-menet tárgyalásain éppen a kereskedelem fokozásának és libe­ralizálásának zászlaja alatt harcol. Sok szakértő szerint ezért 1965 nemcsak egyszerűen mennyiségileg hozhat új kereskedelmi „rekordot” , hanem változást eredményezhet a nyugati országok hitelpolitikájá­ban is. Egyre elterjedtebb ezekben az országokban az a nézet, amelyet az idézett Boyd-Orr úgy fogalmazott meg, hogy ,,a kelet-európai országok aranyszélű biztosítéknak” tekinthe­tők hitelek szem­pontjából. Ha ez a változás valóban bekövetkezik — új, az eddiginél mi­nőségileg is magasabbrendű sza­kaszba léphet a kelet—nyugati ke­reskedelem. Ez pedig a gazdaság és politika kölcsönhatásánál fogva jó­tékonyan befolyásolhatja a nemzet­közi helyzet alakulását is. GÖMÖRI ENDRE Egy „rekord“ — és háttere Kelet—Nyugat kereskedelme gi HÍRLAP Johnson üzenete a szovjet vezetőkhöz Johnson amerikai elnök szerdán a szovjet vezetők­höz, Mikojan­hoz, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnökéhez és Ko­szigin miniszterelnökhöz in­tézett újévi üzenetében jó­kívánságait küldte a szovjet népnek és kifejezte remé­nyét, hogy az új esztendő­ben tovább javul a nemzet­közi légkör és sikerek szület­nek fontos nemzetközi prob­lémák megoldásában. Az elnök üzenetében han­goztatta, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió kormányának magasztos fel­adata a világbéke alapjainak megszilárdítása. Az Egyesült Államok nevében arról biz­tosította a Szovjetunió ve­zetőit, hogy mindent meg­tesz a leszerelés előmozdí­tására, a nukleáris fegyver­zet ellenőrzésére, és ebben az erőfeszítésben „nem szo­rul a második helyre”. Az elmúlt esztendőkben egyes kérdésekben születtek ugyan megállapodások, de — ismerte el az elnök — a főbb nemzetközi problémák megoldatlanok maradtak. Johnson célul jelölte meg a nukleáris fegyverek elter­jedésének korlátozását, egy átfogó nemzetközi atom­­csend-megállapodás érvénye­sítését, a katonai célú hasa­dóanyag gyártásának csök­ken­­ését, a nukleáris energia békés célokra történő fel­használását, valamint a tá­madó és elhárító stratégiai nukleáris fegyverzeti rend­­szerek, s a célba juttatásuk­hoz szükséges eszközök „be­fagyasztását”. Az amerikai és a szovjet kormány — írta Johnson — elősegítheti, hogy a népek számára a világ bol­dogabbá és biztonságosabbá váljék. Tito elnök újévi üzenete Joszip Broz Tito, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke az új év alkalmából üzenetet intézett Jugoszlávia népeihez. Az új esztendő küszöbét — hangoz­tatta az elnök — a JKSZ VIII. kongresszusa által ránk rótt kötelezettségekkel lép­jük át. A kitűzött feladatok megvalósításáért a legna­gyobb felelősség a vezetők­re, a kommunistákra hárul. Ha továbbra is meg akarjuk őrizni népünk bizalmát, ak­kor példát kell mutatnunk az eszmei és akcióegységben. v­nél-10­r" 1965. JANUÁR 1., PÉNTEK A kubai forradalom hatodik évfordulója Ez ideig azoknak a kubai helységeknek a nevét hal­lotta az ember, melyekhez a forradalom valamelyik ki­emelkedő eseménye vagy csatája fűződik. Megtanultuk aztán Playa Giron-t is ismerni, az emlékezetes, kudarc­ba fulladt amerikai partraszállás után. El Cano-t azonban soha nem hallottuk. Egy kis falu neve ez, amilyenek száz- és ezerszámra találhatók Kubában. Most viszont mégis meg kell tanulni El Cano nevét. Nem a hat év előtti nagyszerű harc valamelyik ismeret­len epizódja miatt, amit csak most ismerhetett meg a vi­lág, ugyanis nem a harc, hanem a béke szimbóluma már ez a pár száz lakosú kis község. Kuba a megvívott győ­zelmes szabadságharc után a szocializmust választotta. Ez az út nem egy napig, nem is egy esztendeig tart, hosszú időbeli folyamatosak apró és nagyobb mérföldkő­vel. És El Cano az egyik ilyen mérföldkő. Annak nevez­hetjük, hiszen a község a legeslegelső szocialista falu Kubában. S az első szocialista falu élete, munkája — mint cseppben a tenger — tükrözi az egész átalakulásban lév­ő, a jövőjéért dolgozó ország erőfeszítéseit is. Iskolaközpon­tot létesítettek, ahogy­­ egész Kubában dolgoznak a nép kulturális színvonalának emeléséért. El Canonak már van helyi ipara is. A községi tanács egybehanigolta a műhelyek munkáját, a dolgozók keresetét, s éppen úgy központi elgondolás szerint fejlesztik, új üzemrészt is építettek, ahogy az egész ország nemzetgazdaságát. Az új létesítmények a sütöde, a gyermekpark, a baromfi-keres­kedés és a hentesüzlet egy apró község életének zavar­talanabbá tételét szolgálják mint ahogy országos viszony­latban is hasonló céllal születnek új és új üzemek és in­tézmények, — az ember és az egész társadalom szolgála­tában. Azok a férfiak és nők, fiatalok és öregek, akik El Cano nevét megismertették velünk, éppen ezért éppen olyan történelemformáló hősök, mint akik fegyverrel a kezükben harcoltak a szabadságért és azért, hogy a ku­bai forradalom hatodik évfordulóján már az első szocia­lista községgel is büszkélkedhessék az ország. Dobi István, az Elnöki Ta­nács elnöke és Kádár­­János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke üdvözlőtá­­víratban fejezte ki jókíván­ságait a kubai vezetőknek a kubai nemzeti ünnep, a for­radalom győzelmének 6. év­fordulója alkalmából. A magyar nép — állapít­ják meg a magyar államfér­fiak — tisztelettel adózik a hős kubai népnek, amely nagy áldozatokat hozott sza­badsága és függetlensége ki­vívásáért. A forradalom győzelmével szabaddá vált kubai népnél­ az új élő építésében elért, sikeres, gyarmatosító imperializma elleni bátor helytállása, nép­ek szabadságáért , megerősítéséért vívott harci a haladó emberiség őszinte csodálatát váltotta ki. örömmel állapíth­atjuk meg, hogy a Kubai Köztársa­ság és a Magyar Népköztár­saság kapcsolatai eredmé­nyesen fejlődnek. Népeink között jó együttműködés testvéri barátság jött létre Biztosíthatjuk a szabad és független kubai népet, hol mindig számíthat a magyr nép őszinte barátságára ,s szolidaritására, hangzik töb­bek között a magyar állam­férfiak üdvözlő távirata. A dél-vietnami háború leghosszabb ütközete A csütörtök reggeli hírügy­nökségi jelentések szerint még mindig heves harcok folynak Binh Ghia város kö­zelében, Saigontól 64 kilomé­ternyire keletre. Az év utolsó nagyobb méretű összetűzése egyben a négy éve tartó dél­­vietnami háború leghosszab­b ütközetévé fejlődött. Noha az amerikaiak vezette kormány­csapatok szerdán óriási álo­zatok árán visszafoglal­ta Binh Ghiát — a partizának­­ciónak egyébként nyilvánva­lóan nem az volt a célja, hogy tartsa a várost —, az éjszakai órákban még ke­mény küzdelem dúlt a tér­ségben. Az AP jelentése sze­rint a hazafiak újabb ameri­kai helikoptert lőttek le: a gép négyfőnyi személyzete szörnyethalt Ezzel az amerikaiak vesz­teséglistája a nyugati jelen­tések szerint is négy halottra, hat sebesültre és két elfogott amerikai katonára emelke­dett. A kormánycsapatok vesztesége több mint három­száz fős.

Next