Csongrád Megyei Hírlap, 1965. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-02 / 258. szám

2 Szétjegyzet IWIimmillimumilllllllllllHIIIIIMII Káros szokás A mindennapi mun­kákról tanácskoztak nemrégen a Vásárhelyi Gépjavító Állomás bri­gádjai, és akkor került szóba, hogy gyakran el­tűnnek a brigádszállá­sokról, a parkírozó terü­letekről a koronák, s a kisebb mezőgazdasági felszerelések. Amikor a traktorosok észreveszik a hiányt, nyomban mo­torra kerékpárra ülnek, s kisebbfajta nyomozást folytatnak a mezőgazda­­sági munkaeszközök kézrekerítésére. Néha félnapokig járják a szö­vetkezeti majorokat, amikorra ráakadnak a „lábrakelt” ekére, koro­nára. A tapasztalatok sze­rint a tűz­gépészek akasztják retoruk, erő­gépük után egy óvatlan pillanatban ezeket a munkaeszközöket és használják a határ má­sik részén, amíg szüksé­gük tő rájuk. Azután otthagyják a bemunkált tábla végénél, hadd ke­resse munkaeszközét a gépállomási traktorista. Az is kiderült, hogy a munkagépek alkalmi el­tulajdonítását nem rossz szándékból teszik a szö­vetkezeti emberek, mert legtöbbször akkor vi­szik el azokat, ha el­romlik a saját felszere­lésük és a gépállomási­val pótolják azt. Arra gondolnak, hogy mivel jó a kapcsolat a két me­zőgazdasági üzem kö­zött, ilyenformán is le­het azt szilárdítani. Igen káros szokás ez a vásárhelyi határban, mert a munkagépek leg­­öbbször olyankor tűn­nek el, amikor a gépja­vító állomási traktorista is használná azokat munkafeladatának tel­jesítéséhez. Az időt rab­ló nyomozás is jelentős munkakiesést okoz, s ezt pedig a mostani őszi időszak sürgős tenniva­lói közepette egyáltalán nem lehet szó nélkül hagyni. Az ilyen könnyebb gépszerzési megoldás helyett inkább felszere­léseik karbantartásáról és gyors kijavításáról gondoskodhatnának job­ban a tsz-trak­torosok. (tiszai) A mosolygó Shaw Ma 15 éve, hogy G. B. Shaw, a Nobel-díjas, ír szár­mazású angol drámaíró, a modern szatirikus vígjáték legnagyobb­ mestere meghalt. Abban a ritka élményben volt része, hogy két évvel halála előtt saját elhunyté­nak hírét olvashatta egy an­gol lapban. Az érdekelt Shaw másnap a következő­ket írta a lap szerkesztőjé­nek: Kedves szerkesztő úr! Ismerem a modern újság­írást, és tudom, hogy min­den helyreigazítás szörnyen kellemetlen, ezért nem a­ka­­rom, hogy megcáfolja a ha­lálhíremet, ellenben na­gyon helyesnek tartanám, ha holnap a születések rovatá­ban leközölnék a nevemet. * Sok gondja-ba­ja volt a női nemmel kapcsolatban. Szá­mos megjegyzése tanúsko­dik róla. Egyszer megkér­dezte tőle valaki: — Hisz-e abban, hogy az, aki pénteken nősül meg, egész életében boldogtalan lesz? A már világhírű író nyu­godtan válaszolta: — Feltétlenül hisze­k ben­ne. Miért lenne a pénteki nap kivétel? * BMV más alkalommal tár­saságban volt, arról beszél­gettek, hogy létezik-e halá­los szerelem? Megtörténhe­tik-e a valóságban is az, hogy valaki belehal szerel­mi bánatába? Shaw azt állította, hogy van ilyen szerelem. Egy ba­rátjáról beszélt, aki belesze­retett egy leányba, de a le­ány nem szerette őt. — És a barátja belehalt szerelmi bánatába? — kér­dezte izgatottan a társaság egyik hölgytagja. Shaw lehajtotta a fejét, s nagy komoran válaszolta: — Belehalt, asszonyom. Belehalt. Igaz, hogy negy­ven évvel később, de bele­halt ... Sokáig nem engedte film­re vinni műveit. Egyszer azután megjelent nála Mayer úr, a Metro—Gold­­wyn—Mayer Filmgyár egyik vezetője és engedélyt kért néhány darabjának a meg­filmesítésére. Hosszasan be­szélt arról, mennyi mű­gonddal fogják filmre vin­ni műveit. Végül kiejelen­­tette, a darabok eszmei tar­talma csorbítatlan lesz, mert a filmgyárnak elsősorban az írói gondolat a fontos. Shaw egy darabig hallgatta a film­gyáros ömlengését, majd így szólt: — Uram, mi sohasem fo­gunk megegyezni, mert egé­szen már a gondolkozásunk. Bennünket egy világ választ el egymástól, önt kizárólag az írói gondolat­ érdekli, ingem kizárólag a pénz ... * Gyakran meglátogatta fe­leségével Kisfaludy Stróbl Zsi­gmond londoni műtermét. Egyszer éppen a Pathe-film­­gyár munkatársait találták ott, akik egy ismeretterjesz­tő film forgatását készítették elő. Shaw, akit addig soha nem sikerült filmfelvevő gép elé állítani, most mindenki csodálkozására, mosolyog­va jelentette ki: — Ezt a filmet pedig én fogom rendezni! A néhány perces hangos­film, melyet Magyarország kivételével szinte a világon mindenütt bemutattak úgy kezdődik, hogy Shaw kopog­tat Kisfaludi Stróbl műter­mének ajtaján, azután kö­szönti a szobrászművészt, majd a műterem közepén ál­ló szobrára mutatva, meg­kérdi: — Kit ábrázol ez a szo­bor? — A világ egyik legna­gyobb drámaíróját — vá­laszolja Kisfaludi Stróbl. Shaw csodálkozva kiált fel: — Mi az, hogy az egyik legnagyobbat? A legnagyobb élő drámaírót! RÉVESZ TIBOR Fejlődik Aggtelek FÉNYFÜGGÖNY­ÖS SZÍNPAD A SZIKLAPÁRKÁ­­NYON, CSÓNAKÁZÓTÓ A CSEPPKŐTEREMBEN Az eddigi tervek szerint a tavaszi hónapokban adják át Aggtelek első korszerű szállodáját. A barlangbejáró közelében épült 200 sze­mélyes szállóban minden igényt kielégítő éttermet és eszpresszót rendeznek be. Az új szálló vendégeit és a vidéket felkereső kirándu­lókat a nyári hónapokban több meglepetés várja majd a föld alatti termekben. Így például az egyik hatalmas barlangüregben, a kiváló akusztikájú, úgynevezett hangversenyteremben termé­szetes sziklapárkányon szín­padot képeznek ki. A szín­pad alatt csörgedező Stix patak medrét kiszélesítik és az egészet fényfüggönnyel választják el a mintegy öt­száz személyes föld alatti nézőtértől. A reflektorok su­garai a patak vizéből visz­­szaverődve szép fényhatást váltanak ki a cseppkőterem­ben, ahol jövőre több kon­certet rendeznek. A hang­versenyek tartására alkal­mas barlangrész mögötti te­remben mesterséges gáttal fogják fel a Stix patak vi­zét, s így egy 100 méter hosszú, 30—40 méter szé­les föld alatti tó keletkezik. Ez csónakázásra is alkalmas lesz és gyönyörű látványt nyújtanak majd a tó part­ján megvilágított színes cseppkövek. A fejlesztési munkák so­rán a barlangbejáró mel­lett egyemeletes, úgynevezett üzemi épületet is létesíte­nek. Ebben helyezik el az irodákat, a raktárakat, a pénztárt, a várótermet, az emléktárgyakat árusító he­lyiségeket, valamint a mos­dókat. Az új központi épület a jövő év végére készül el és akkor fognak hozzá az aggteleki barlangbejáró előt­ti rész parkosításához. Oroszlánok és pálmafák TERMÉSZETES KÖRNYEZETBEN ÉLNEK az Állatok a tízéves BERLINI ÁLLATKERTBEN A bágyadt őszi napsütés­ben is sokan sétálnak a ber­lini állatkertben. Tíz éve, hogy a városi tanács a la­kosság kérésére és közre­működésével megalapította a 300 éves friedrichsfeldi kastély megnagyobbított ős­parkjában ezt az intézményt. A park területe már ma is mintegy 200 hold, de tovább bővítik, az építkezések be­fejeztével a világ egyik leg­nagyobb területű állatkert­jévé fejlesztik. A hatalmas terület gazdag természeti szépségekben. Az a cél, hogy az állatok le­hetőleg természetes környe­zetben éljenek. A dús fü­vű pázsiton teve- és bölény­csordák legelnek, a bozót­ban, a bokrok között szá­mos madárfaj talál búvóhe­lyet. A sekélyebb-mélyebb tavacskákon a trópusi és mérsékeltövi vízi szárnya­sok tízezrei tanyáznak. Az állatkert büszkesége a világhírű természettudósról elnevezett Alfred Brehm­­ház. A legmodernebb szel­lőző-, fűtő-, etető- és já­­ratóberendezésekkel ellátott épületet körös-körül szikla­lépcsők szegélyezik. A szik­lákon napos időben oroszlá­nok, tigrisek, leopárdok és más hatalmas ragadozók sütkéreznek. Az állathoz hossza int­ű, magassága 26 m, alapte­rülete pedig nem kevesebb, mint 5300 négyzetméter.­­Az emeletmagas üvegcsarnok­ban trópusi macskák, maj­mok, különleges állatok ta­nyáznak. A pálmakert lomb­jai trópusi erdőt idéznek, az ágakon csodálatos tarkaság­ban madarak százai himbá­lóznak. Megtalálhatók itt az ausztráliai puszták állatai csakúgy, mint az afrikai, dél-amerikai és ázsiai dzsun­gelek ragadozói. Gyermekek és felnőttek, a látogatók tíz- és tízezrei keresik fel naponta a berli­ni állatkertet, hogy tanulja­nak, szórakozzanak, és pi­henjenek. G. I. al­á­írva) Brehm-ház üveg­homlokzata HÍRLAP IMS. NOVEMBER­­, KEDD Harmincnégy új gumiipari gyártmány 1966-ban Jövőre másfélszer akkora összeget fordít az Országos Gumiipari Vállalat új gyárt­mányok bevezetésére, mint az idén. Ez tűnik ki a válla­lat most elkészült 1960. évi műszaki-fejlesztési tervéből. Harmincnégy új gyártmány­­nyal gyarapodik a termékek jegyzéke. Fejlődést ígér a műszintterv a gépkocsiab­roncs-gyártásban. Jövőre megkezdik a Kerepesi úti Cordatic-gyáregység kapaci­tásnövelését, és ez nemcsak azt jelenti, hogy több lesz majd a gépkocsiabroncs, ha­nem azt is, hogy tovább ja­vul a minőség, bővül a vá­laszték, öt különböző új mé­retű abroncsot gyártanak majd például mezőgazdasági szállító- és munkagépekhez. A régi méretű abroncsokat pedig új szerkezettel állít­ják majd elő, hogy nagyobb terhelést bírjanak. Ilyen lesz az új­­dömperabroncs. Eddig nem gyártott méretű sze­mélykocsi-abroncsokat is ké­szítenek, többek között az Opelhez és Fiathoz is. Ugyancsak készül az új mo­­tokerékpár, a Pannónia—20- as gumiabroncsa. Az eddigi­nél erősebb kordszövetekkel hosszabbítják meg az ab­roncsok élettartamát. Az ed­digi Szuper—2. szilárdságú" abroncs után most jön a Szu­per—3. A másik fontos Cordatic­­gyártmány, a különböző gé­pek meghajtására szolgáló ékszíj. Ennek szilárdsága, élettartama az eddiginek kétszeresére-háromszorosára növekszik az úgynevezett egykordsoros új felépítéssel. Ilyen erős konstrukcióval gyártják már többek között jövőre az autóventillátor­­szíjakat. A tizedik bolygó Grigory Csebo­­tarev professzor, szovjet tudós, a Leningrádi Elmé­leti Csillagászati Intézet tanára, azt a feltevést közli, hogy a naprend­szernek van egy tizedik bolygója is, amely még fel­fedezésre vár. A bolygónak valószí­nűleg ugyanakko­ra kiterjedése van, mint a Marsnak, és 500 millió km­­re van a Naptól. Lefényképezése a mai eszközökkel igen nehéz, de a szovjet tudósok véleménye szerint, a tökéletesített te­leszkópok ennek a követelménynek is rövidesen eleget fognak tenni. Tanuljunk könnyen, szépen — magyarul A helyes magyar kiejtéssel foglalkozó országos konferencia tanulságaiból A KÖZELMÚLTBAN a Magyar Nyelvtudományi Társaság, az MTA Nyelvtu­dományi Intézete, az egri Tanárképző Főiskola és a TIT közös rendezésében a nyelvtudomány művelői, gyakorló pedagógusok, a rá­dió és televízió munkatár­sai országos konferencián vitatták meg Egerben a helyes magyar kiejtés egyre időszerűbbé váló problé­máit. Külön érdekessége volt a kétnapos tanácsko­zásnak, hogy mindvégig je­len volt és több alkalom­nyal is felszólalt Kodály Zoltán, aki 1937-ben először hívta fel a figyelmet a ma­gyar kiejtés romlására. A bevezető fő előadás rá­mutatott arra a nem lebe­csülendő nyelvművelő tevé­kenységre, amely azóta a­­ magyar kiejtés javítása ér­dekében széles körben meg­indult. Megállapította azt is, hogy eddig nem vizsgáltuk eléggé mélyrehatóan gya­korlati állásfoglalásunk el­vi-elméleti alapjait. Okfejté­se alapján az időszerű prob­lémafelvetésnek ma nagyjá­ból a következő mozzanato­kat kell tartalmaznia: Mi a kiejtés fogalmának terje­delme? Mik jellemzik nyel­­v­itünk kiejtési arculatát? Mik­­ a problémák e normán be­lül? Mik a szokásosabb el­­­­térések ertől a normától? Honnan erednek ezek az eltérések? Milyen hatásúak az eddig kialakult rendszer­re? Melyek e tendenciák kö­zül­­ károsak? Azokat ho­gyan kell leküzdenünk? A többi előadás a követ­kező témákkal foglalkozott: „Tájnyelv és kiejtés”, „A budapesti köznyelv és a ki­ejtési norma”, „A kiejtés és az iskola”, „A kiejtés és a tanári beszéd a felsőoktatás­ban”, „Kiejtési problémák a rádió és TV gyakorlatában”, „Új eszközök és módszerek a beszédkutatásban”, „Az audio­vizuális eszközök a kiejtés ok­tatás­ban.” Az ELŐADÁSOKBÓL ki­derült, hogy a helyes magyar kiejtés minél szélesebb kör­ben való meggyökereztetése fontos feladat, de igen sok akadályba ütközik. Még a magasabb értelmiségi mun­kakörben dolgozók közt is többen akadnak, akik lebe­csülik a beszéd akusztikai minőségét, csupán informatív értékét, tartalmát, értelmi, érzelmi telítettségét tartják fontosnak. A nem szakmabe­lie­k közül legtöbben talán fölösleges aggodalmaskod­ás­nak, a homofuton és homofu­­zion vitájára emlékeztető cél­talan szócséplésnek tekintet­ték volna az értekezlet ma­gas nyelvi igényeit és a ve­lük kapcsolatos különböző vélemények összeütközését. Az ilyen elutasító, beszéd­technikai szempontból igény­telenséget sugallmazó maga­tartás mögött az a szemlélet rejlik, hogy a beszéd jelen­legi kiejtésbeli hibái ellenére is betölti funkcióját, a gon­dolatközlés szerepét: az­ em­berek általában megértik egymást, vagyis tartalmilag pontosan felfogják, hogy be­szélő társuk mit akar mon­dani. Nem nyelvi okai van­nak, hogy sok esetben oly nehéz az egyetértést még k­ét ember közt is — hát még nagyobb közösségben! — megteremteni. EZ ÉS AZ ILYENFÉLE okoskodás látszólag hibátlan­nak tűnik, mégis rá kell mu­tatnunk néhány gyenge pont­jára. Több példával bizonyít­hatnánk, hogy a helytelen ki­ejtés olykor félreértéshez vagy legalábbis a pontos ér­telmezés megnehezítéséhez vezet. Az emberiség fejlődé­sét általában, korunkban pe­dig különösen jobbra, szebb­re, kényelmesebbre törekvés jellemi. Azt legtöbben meg­értik, és természetesnek tart­ják, hogy a kényszerrakásnál jobb az egészséges, kényel­mes otthon, a szükségből hordott, nem ránk szabott ruhánál, cipőnél, a nekünk megfelelő. A sportban csak átlagosan jártas ember is ter­mészetesnek találja, hogy az atléta stílusának tökéletesíté­sével messzebre dobja a súly­golyót vagy a diszkoszt, arról is gyakran beszélnek, hogy a futó technikájának javításával mennyivel jobb eredményt ér el, mint anél­kül. Nos, ha a beszéd akusz­tikai minőségének vizsgálatá­ban nem is tudjuk ilyen konkrétan, az evidencia ere­jével bizonyítani a helyes hangoztatás, a helyes be­szédtechnika szerepét és je­lentőségét, ha hangsúlyozzuk is, hogy minden szóbeli és írásbeli megnyilatkozásban első, a legfontosabb a tarta­lom (gondolat, érzés, infor­mációs érték) mégis rá kell mutatnunk a helyes és szép kiejtés jelentőségére. Joggal tételezhetjük fel, hogy e két tényező együttműködése ese­tén messzebbre jut, szélesebb körben terjed, és mélyebbre hatol a gondolat, az eszme, maradandóbb lesz az isme­ret, és szilárdabb a meggyő­ződés. Ha természetesnek talál­juk, hogy a különféle szol­gáltatást nyújtó iparágaknál minél kulturáltabb kiszolgá­lásra törekszenek, sőt e te­kintetben határozott igényt is támasztunk velük szemben, ugyanilyen igényünk lehet a beszéd kulturáltságára is, te­hát így kell tekintenünk azokra, akik ismereteket, esz­méket, gondolatokat közvetí­tenek másoknak. Lényegében mindenkire vonatkozik ez a . . kötelezettség, elsősorban mégis a beszéd hivatalos­­ munkásaira, előadókra, ne­velőkre, a rádió és televízió szereplőinek, bemondóinak széles táborára. AZ EGYSÉGES helyes ma­gyar kiejtés általános elter­jesztésére való törekvés nem jelenti a nyelvjárások elleni­­ hadjárat kezdetét. Mint al­­l­kalmilag használt nyelvi for­mák sokáig jellegzetes színei maradhatnak azok a magyar beszédnek, de miként a nép­viselet is természetesen, min­den kényszer nélkül egyre inkább enged az öltözködés általános formáinak, a mű­­­­veltségi színvonal általános emelkedése folytán fokozato­san ugyanez az egységesülés várható a kiejtés terén is. Egyre közeledő feladat tehát ennek a helyes köznyelvi ki­ejtési normának az elkészíté­se, széles körű propagálása, és minél tökéletesebb elsajá­títása.

Next