Csongrád Megyei Hírlap, 1965. november (10. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-02 / 258. szám
2 Szétjegyzet IWIimmillimumilllllllllllHIIIIIMII Káros szokás A mindennapi munkákról tanácskoztak nemrégen a Vásárhelyi Gépjavító Állomás brigádjai, és akkor került szóba, hogy gyakran eltűnnek a brigádszállásokról, a parkírozó területekről a koronák, s a kisebb mezőgazdasági felszerelések. Amikor a traktorosok észreveszik a hiányt, nyomban motorra kerékpárra ülnek, s kisebbfajta nyomozást folytatnak a mezőgazdasági munkaeszközök kézrekerítésére. Néha félnapokig járják a szövetkezeti majorokat, amikorra ráakadnak a „lábrakelt” ekére, koronára. A tapasztalatok szerint a tűzgépészek akasztják retoruk, erőgépük után egy óvatlan pillanatban ezeket a munkaeszközöket és használják a határ másik részén, amíg szükségük tő rájuk. Azután otthagyják a bemunkált tábla végénél, hadd keresse munkaeszközét a gépállomási traktorista. Az is kiderült, hogy a munkagépek alkalmi eltulajdonítását nem rossz szándékból teszik a szövetkezeti emberek, mert legtöbbször akkor viszik el azokat, ha elromlik a saját felszerelésük és a gépállomásival pótolják azt. Arra gondolnak, hogy mivel jó a kapcsolat a két mezőgazdasági üzem között, ilyenformán is lehet azt szilárdítani. Igen káros szokás ez a vásárhelyi határban, mert a munkagépek legöbbször olyankor tűnnek el, amikor a gépjavító állomási traktorista is használná azokat munkafeladatának teljesítéséhez. Az időt rabló nyomozás is jelentős munkakiesést okoz, s ezt pedig a mostani őszi időszak sürgős tennivalói közepette egyáltalán nem lehet szó nélkül hagyni. Az ilyen könnyebb gépszerzési megoldás helyett inkább felszereléseik karbantartásáról és gyors kijavításáról gondoskodhatnának jobban a tsz-traktorosok. (tiszai) A mosolygó Shaw Ma 15 éve, hogy G. B. Shaw, a Nobel-díjas, ír származású angol drámaíró, a modern szatirikus vígjáték legnagyobb mestere meghalt. Abban a ritka élményben volt része, hogy két évvel halála előtt saját elhunyténak hírét olvashatta egy angol lapban. Az érdekelt Shaw másnap a következőket írta a lap szerkesztőjének: Kedves szerkesztő úr! Ismerem a modern újságírást, és tudom, hogy minden helyreigazítás szörnyen kellemetlen, ezért nem akarom, hogy megcáfolja a halálhíremet, ellenben nagyon helyesnek tartanám, ha holnap a születések rovatában leközölnék a nevemet. * Sok gondja-baja volt a női nemmel kapcsolatban. Számos megjegyzése tanúskodik róla. Egyszer megkérdezte tőle valaki: — Hisz-e abban, hogy az, aki pénteken nősül meg, egész életében boldogtalan lesz? A már világhírű író nyugodtan válaszolta: — Feltétlenül hiszek benne. Miért lenne a pénteki nap kivétel? * BMV más alkalommal társaságban volt, arról beszélgettek, hogy létezik-e halálos szerelem? Megtörténhetik-e a valóságban is az, hogy valaki belehal szerelmi bánatába? Shaw azt állította, hogy van ilyen szerelem. Egy barátjáról beszélt, aki beleszeretett egy leányba, de a leány nem szerette őt. — És a barátja belehalt szerelmi bánatába? — kérdezte izgatottan a társaság egyik hölgytagja. Shaw lehajtotta a fejét, s nagy komoran válaszolta: — Belehalt, asszonyom. Belehalt. Igaz, hogy negyven évvel később, de belehalt ... Sokáig nem engedte filmre vinni műveit. Egyszer azután megjelent nála Mayer úr, a Metro—Goldwyn—Mayer Filmgyár egyik vezetője és engedélyt kért néhány darabjának a megfilmesítésére. Hosszasan beszélt arról, mennyi műgonddal fogják filmre vinni műveit. Végül kiejelentette, a darabok eszmei tartalma csorbítatlan lesz, mert a filmgyárnak elsősorban az írói gondolat a fontos. Shaw egy darabig hallgatta a filmgyáros ömlengését, majd így szólt: — Uram, mi sohasem fogunk megegyezni, mert egészen már a gondolkozásunk. Bennünket egy világ választ el egymástól, önt kizárólag az írói gondolat érdekli, ingem kizárólag a pénz ... * Gyakran meglátogatta feleségével Kisfaludy Stróbl Zsigmond londoni műtermét. Egyszer éppen a Pathe-filmgyár munkatársait találták ott, akik egy ismeretterjesztő film forgatását készítették elő. Shaw, akit addig soha nem sikerült filmfelvevő gép elé állítani, most mindenki csodálkozására, mosolyogva jelentette ki: — Ezt a filmet pedig én fogom rendezni! A néhány perces hangosfilm, melyet Magyarország kivételével szinte a világon mindenütt bemutattak úgy kezdődik, hogy Shaw kopogtat Kisfaludi Stróbl műtermének ajtaján, azután köszönti a szobrászművészt, majd a műterem közepén álló szobrára mutatva, megkérdi: — Kit ábrázol ez a szobor? — A világ egyik legnagyobb drámaíróját — válaszolja Kisfaludi Stróbl. Shaw csodálkozva kiált fel: — Mi az, hogy az egyik legnagyobbat? A legnagyobb élő drámaírót! RÉVESZ TIBOR Fejlődik Aggtelek FÉNYFÜGGÖNYÖS SZÍNPAD A SZIKLAPÁRKÁNYON, CSÓNAKÁZÓTÓ A CSEPPKŐTEREMBEN Az eddigi tervek szerint a tavaszi hónapokban adják át Aggtelek első korszerű szállodáját. A barlangbejáró közelében épült 200 személyes szállóban minden igényt kielégítő éttermet és eszpresszót rendeznek be. Az új szálló vendégeit és a vidéket felkereső kirándulókat a nyári hónapokban több meglepetés várja majd a föld alatti termekben. Így például az egyik hatalmas barlangüregben, a kiváló akusztikájú, úgynevezett hangversenyteremben természetes sziklapárkányon színpadot képeznek ki. A színpad alatt csörgedező Stix patak medrét kiszélesítik és az egészet fényfüggönnyel választják el a mintegy ötszáz személyes föld alatti nézőtértől. A reflektorok sugarai a patak vizéből viszszaverődve szép fényhatást váltanak ki a cseppkőteremben, ahol jövőre több koncertet rendeznek. A hangversenyek tartására alkalmas barlangrész mögötti teremben mesterséges gáttal fogják fel a Stix patak vizét, s így egy 100 méter hosszú, 30—40 méter széles föld alatti tó keletkezik. Ez csónakázásra is alkalmas lesz és gyönyörű látványt nyújtanak majd a tó partján megvilágított színes cseppkövek. A fejlesztési munkák során a barlangbejáró mellett egyemeletes, úgynevezett üzemi épületet is létesítenek. Ebben helyezik el az irodákat, a raktárakat, a pénztárt, a várótermet, az emléktárgyakat árusító helyiségeket, valamint a mosdókat. Az új központi épület a jövő év végére készül el és akkor fognak hozzá az aggteleki barlangbejáró előtti rész parkosításához. Oroszlánok és pálmafák TERMÉSZETES KÖRNYEZETBEN ÉLNEK az Állatok a tízéves BERLINI ÁLLATKERTBEN A bágyadt őszi napsütésben is sokan sétálnak a berlini állatkertben. Tíz éve, hogy a városi tanács a lakosság kérésére és közreműködésével megalapította a 300 éves friedrichsfeldi kastély megnagyobbított ősparkjában ezt az intézményt. A park területe már ma is mintegy 200 hold, de tovább bővítik, az építkezések befejeztével a világ egyik legnagyobb területű állatkertjévé fejlesztik. A hatalmas terület gazdag természeti szépségekben. Az a cél, hogy az állatok lehetőleg természetes környezetben éljenek. A dús füvű pázsiton teve- és bölénycsordák legelnek, a bozótban, a bokrok között számos madárfaj talál búvóhelyet. A sekélyebb-mélyebb tavacskákon a trópusi és mérsékeltövi vízi szárnyasok tízezrei tanyáznak. Az állatkert büszkesége a világhírű természettudósról elnevezett Alfred Brehmház. A legmodernebb szellőző-, fűtő-, etető- és járatóberendezésekkel ellátott épületet körös-körül sziklalépcsők szegélyezik. A sziklákon napos időben oroszlánok, tigrisek, leopárdok és más hatalmas ragadozók sütkéreznek. Az állathoz hossza intű, magassága 26 m, alapterülete pedig nem kevesebb, mint 5300 négyzetméter.Az emeletmagas üvegcsarnokban trópusi macskák, majmok, különleges állatok tanyáznak. A pálmakert lombjai trópusi erdőt idéznek, az ágakon csodálatos tarkaságban madarak százai himbálóznak. Megtalálhatók itt az ausztráliai puszták állatai csakúgy, mint az afrikai, dél-amerikai és ázsiai dzsungelek ragadozói. Gyermekek és felnőttek, a látogatók tíz- és tízezrei keresik fel naponta a berlini állatkertet, hogy tanuljanak, szórakozzanak, és pihenjenek. G. I. aláírva) Brehm-ház üveghomlokzata HÍRLAP IMS. NOVEMBER, KEDD Harmincnégy új gumiipari gyártmány 1966-ban Jövőre másfélszer akkora összeget fordít az Országos Gumiipari Vállalat új gyártmányok bevezetésére, mint az idén. Ez tűnik ki a vállalat most elkészült 1960. évi műszaki-fejlesztési tervéből. Harmincnégy új gyártmánynyal gyarapodik a termékek jegyzéke. Fejlődést ígér a műszintterv a gépkocsiabroncs-gyártásban. Jövőre megkezdik a Kerepesi úti Cordatic-gyáregység kapacitásnövelését, és ez nemcsak azt jelenti, hogy több lesz majd a gépkocsiabroncs, hanem azt is, hogy tovább javul a minőség, bővül a választék, öt különböző új méretű abroncsot gyártanak majd például mezőgazdasági szállító- és munkagépekhez. A régi méretű abroncsokat pedig új szerkezettel állítják majd elő, hogy nagyobb terhelést bírjanak. Ilyen lesz az újdömperabroncs. Eddig nem gyártott méretű személykocsi-abroncsokat is készítenek, többek között az Opelhez és Fiathoz is. Ugyancsak készül az új motokerékpár, a Pannónia—20- as gumiabroncsa. Az eddiginél erősebb kordszövetekkel hosszabbítják meg az abroncsok élettartamát. Az eddigi Szuper—2. szilárdságú" abroncs után most jön a Szuper—3. A másik fontos Cordaticgyártmány, a különböző gépek meghajtására szolgáló ékszíj. Ennek szilárdsága, élettartama az eddiginek kétszeresére-háromszorosára növekszik az úgynevezett egykordsoros új felépítéssel. Ilyen erős konstrukcióval gyártják már többek között jövőre az autóventillátorszíjakat. A tizedik bolygó Grigory Csebotarev professzor, szovjet tudós, a Leningrádi Elméleti Csillagászati Intézet tanára, azt a feltevést közli, hogy a naprendszernek van egy tizedik bolygója is, amely még felfedezésre vár. A bolygónak valószínűleg ugyanakkora kiterjedése van, mint a Marsnak, és 500 millió kmre van a Naptól. Lefényképezése a mai eszközökkel igen nehéz, de a szovjet tudósok véleménye szerint, a tökéletesített teleszkópok ennek a követelménynek is rövidesen eleget fognak tenni. Tanuljunk könnyen, szépen — magyarul A helyes magyar kiejtéssel foglalkozó országos konferencia tanulságaiból A KÖZELMÚLTBAN a Magyar Nyelvtudományi Társaság, az MTA Nyelvtudományi Intézete, az egri Tanárképző Főiskola és a TIT közös rendezésében a nyelvtudomány művelői, gyakorló pedagógusok, a rádió és televízió munkatársai országos konferencián vitatták meg Egerben a helyes magyar kiejtés egyre időszerűbbé váló problémáit. Külön érdekessége volt a kétnapos tanácskozásnak, hogy mindvégig jelen volt és több alkalomnyal is felszólalt Kodály Zoltán, aki 1937-ben először hívta fel a figyelmet a magyar kiejtés romlására. A bevezető fő előadás rámutatott arra a nem lebecsülendő nyelvművelő tevékenységre, amely azóta a magyar kiejtés javítása érdekében széles körben megindult. Megállapította azt is, hogy eddig nem vizsgáltuk eléggé mélyrehatóan gyakorlati állásfoglalásunk elvi-elméleti alapjait. Okfejtése alapján az időszerű problémafelvetésnek ma nagyjából a következő mozzanatokat kell tartalmaznia: Mi a kiejtés fogalmának terjedelme? Mik jellemzik nyelvitünk kiejtési arculatát? Mik a problémák e normán belül? Mik a szokásosabb eltérések ertől a normától? Honnan erednek ezek az eltérések? Milyen hatásúak az eddig kialakult rendszerre? Melyek e tendenciák közül károsak? Azokat hogyan kell leküzdenünk? A többi előadás a következő témákkal foglalkozott: „Tájnyelv és kiejtés”, „A budapesti köznyelv és a kiejtési norma”, „A kiejtés és az iskola”, „A kiejtés és a tanári beszéd a felsőoktatásban”, „Kiejtési problémák a rádió és TV gyakorlatában”, „Új eszközök és módszerek a beszédkutatásban”, „Az audiovizuális eszközök a kiejtés oktatásban.” Az ELŐADÁSOKBÓL kiderült, hogy a helyes magyar kiejtés minél szélesebb körben való meggyökereztetése fontos feladat, de igen sok akadályba ütközik. Még a magasabb értelmiségi munkakörben dolgozók közt is többen akadnak, akik lebecsülik a beszéd akusztikai minőségét, csupán informatív értékét, tartalmát, értelmi, érzelmi telítettségét tartják fontosnak. A nem szakmabeliek közül legtöbben talán fölösleges aggodalmaskodásnak, a homofuton és homofuzion vitájára emlékeztető céltalan szócséplésnek tekintették volna az értekezlet magas nyelvi igényeit és a velük kapcsolatos különböző vélemények összeütközését. Az ilyen elutasító, beszédtechnikai szempontból igénytelenséget sugallmazó magatartás mögött az a szemlélet rejlik, hogy a beszéd jelenlegi kiejtésbeli hibái ellenére is betölti funkcióját, a gondolatközlés szerepét: az emberek általában megértik egymást, vagyis tartalmilag pontosan felfogják, hogy beszélő társuk mit akar mondani. Nem nyelvi okai vannak, hogy sok esetben oly nehéz az egyetértést még két ember közt is — hát még nagyobb közösségben! — megteremteni. EZ ÉS AZ ILYENFÉLE okoskodás látszólag hibátlannak tűnik, mégis rá kell mutatnunk néhány gyenge pontjára. Több példával bizonyíthatnánk, hogy a helytelen kiejtés olykor félreértéshez vagy legalábbis a pontos értelmezés megnehezítéséhez vezet. Az emberiség fejlődését általában, korunkban pedig különösen jobbra, szebbre, kényelmesebbre törekvés jellemi. Azt legtöbben megértik, és természetesnek tartják, hogy a kényszerrakásnál jobb az egészséges, kényelmes otthon, a szükségből hordott, nem ránk szabott ruhánál, cipőnél, a nekünk megfelelő. A sportban csak átlagosan jártas ember is természetesnek találja, hogy az atléta stílusának tökéletesítésével messzebre dobja a súlygolyót vagy a diszkoszt, arról is gyakran beszélnek, hogy a futó technikájának javításával mennyivel jobb eredményt ér el, mint anélkül. Nos, ha a beszéd akusztikai minőségének vizsgálatában nem is tudjuk ilyen konkrétan, az evidencia erejével bizonyítani a helyes hangoztatás, a helyes beszédtechnika szerepét és jelentőségét, ha hangsúlyozzuk is, hogy minden szóbeli és írásbeli megnyilatkozásban első, a legfontosabb a tartalom (gondolat, érzés, információs érték) mégis rá kell mutatnunk a helyes és szép kiejtés jelentőségére. Joggal tételezhetjük fel, hogy e két tényező együttműködése esetén messzebbre jut, szélesebb körben terjed, és mélyebbre hatol a gondolat, az eszme, maradandóbb lesz az ismeret, és szilárdabb a meggyőződés. Ha természetesnek találjuk, hogy a különféle szolgáltatást nyújtó iparágaknál minél kulturáltabb kiszolgálásra törekszenek, sőt e tekintetben határozott igényt is támasztunk velük szemben, ugyanilyen igényünk lehet a beszéd kulturáltságára is, tehát így kell tekintenünk azokra, akik ismereteket, eszméket, gondolatokat közvetítenek másoknak. Lényegében mindenkire vonatkozik ez a . . kötelezettség, elsősorban mégis a beszéd hivatalos munkásaira, előadókra, nevelőkre, a rádió és televízió szereplőinek, bemondóinak széles táborára. AZ EGYSÉGES helyes magyar kiejtés általános elterjesztésére való törekvés nem jelenti a nyelvjárások elleni hadjárat kezdetét. Mint allkalmilag használt nyelvi formák sokáig jellegzetes színei maradhatnak azok a magyar beszédnek, de miként a népviselet is természetesen, minden kényszer nélkül egyre inkább enged az öltözködés általános formáinak, a műveltségi színvonal általános emelkedése folytán fokozatosan ugyanez az egységesülés várható a kiejtés terén is. Egyre közeledő feladat tehát ennek a helyes köznyelvi kiejtési normának az elkészítése, széles körű propagálása, és minél tökéletesebb elsajátítása.