Csongrád Megyei Hírlap, 1969. október (14. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-19 / 243. szám
CSORGRAD MEGYEI * Vietnami nap a szakszervezeti világkongresszuson Vietnami nappá szervezték a Budapesten ülésező szakszervezeti világkongresszus szombati programját, amelylyel folytatódott a plenáris tanácskozás. Az ülésszak megkezdése előtt a több száz küldött és vendég a kongresszus színhelyén rendezett dokumentációs kiállítás ünnepélyes megnyitóján vett részt A kiállítás megnyitása után a világkongresszus megkezdte tanácskozását. Az elnöklő A. Selepin, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, az SZVSZ alelnöke kegyeletes szavakkal emlékezett meg Ho Si Minhről, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elhunyt minökéről, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő egyéniségéről. Ezután megkezdődtek a felszólalások. Az első felszólaló Hoang Quoc Viet, a Vietnam a világ dolgozóinak szolidars Szakszervezetek Szövetirtásáról beszélt,ségének elnöke volt. A viet- A szombati nap folyamán napi helyzetről, az amerikai még számos felszólalás hangagresszorok elleni harcról oszott el. A KÜLDÖTTEK EGY CSOPORTJA A TÁRGYALÓTEREMBEN Hazai kúszódaru Az ÉPGEP és az EGV közös tervei alapján az ÉPGEP 2. sz. gyárában elkészült az első hazai kúszódaru, amelynek a tervezésétől a kivitelezésig kb. 1 év telt el. A háromtonnás, 30 méteres gémnyílású, hidraulikus kúszóberendezéssel ellátott daru 240 méter magasságig tud dolgozni. Működtethető liftaknába szerelve, de önálló daruként is használható. A helyszínre szállítva kb. 40 óra alatt összeszerelhető, összsúlya 320 tonna, 35 kW energiát igényel. A hasonló külföldi daruknál lényegesen olcsóbb, az első példányok ára hozzávetőleg 1 700 000 forint lesz. A hazai építőipari vállalatok részére az idén nyolc darabot készítenek. Képünkön, a hatalmas kúszódaru terhelési próba alatt. (MTI Fotó: Mező Sándor) A politizálóbb közéletért Szocialista demokratizmusunk egyik értékes vonása a viták megélénkülése. Ez teremthet fórumot és alkalmat a társadalmi életben jelentkező problémák tisztázására, elveink nyílt kifejtésére és terjesztésére. Régen rájöttünk már arra, hogy a problémák azzal meg nem oldódnak, ha nem beszélünk róla. Ezek feltárása viszont olyan erőket is segítségül hívhat megoldásukhoz, amelyekre másként nem számíthattunk volna. Mégis gyakran tapasztalni, hogy elfelejtkeznek igényelni a közvélemény szavát. Emiatt aztán sok a mendemonda, a téves értesülés. Kis és nagy kérdésekben egyaránt előfordulnak ilyen jelenségek. Hadd említsünk egy kis kérdést — amely aztán izgalmat keltett egy város bizonyos rétegeiben. A város régi — műemlék jellegű kőfaláról van szó, amelynek egyik — városképileg azon a szakaszon jelentéktelen — részét elkezdték bontani, hogy téglájából eredeti anyagokkal egészítsék ki a városkép szempontjából fő helyen levő kőfal hiányosságait. A tájékoztatás elmaradása — a csupán műszaki szemszögből történt döntés — miatt azonban a hír a városban már úgy terjedt el: „lebontják a kőfalat”. Az ügy megelőzhető lett volna, ha a városi tanácsülés fórumán, vagy a Hazafias Népfrontban előzőleg ismertették volna az elképzelést, s módot adtak volna a vélemények kifejtésére. Talán — a több szem, többet lát elve alapján — jobb megoldás is kínálkozott volna Vannak azonban nagyobb ügyek is. Például egy egész városközpont rekonstrukciója A legtöbb városunkban a terveket, elképzeléseket — döntés előtt — széleskörűen megismertették a lakossággal, attól az elvtől vezéreltetve, hogy a lakosságának joga van az ilyen, a város sorsát alapvetően érintő kérdésbe beleszólni. Milyen élénk és szenvedélyes viták voltak. A választott vezetőknek ezután könynyebb volt a döntés, mert a nagy horderejű ügy mögött érezték a társadalmi hátteret. Van azonban még tartózkodás a közvélemény elől. Pedig — például a várospolitikai kérdések tekintetében — számos helységünk nagyszerű társadalmi kezdeményezése, a víz- és csatornaépítés megvalósítása éppen azért sikerült, mert bátran támaszkodtak a közvéleményre. Politikát „csináltak” a város, a falu ügyeiből, vitatkoztak, érveltek, s nem szégyelltek visszakozni ott, ahol „sántított” az előzetes elképzelés. Hogy az ilyen vezetés több bajjal, gonddal,, munkával jár? Így igaz! De ez a munkatöbblet visszatérni a helyesebb döntésben és a lakosság támogatásában. És az üzemeken belül nem ez a helyzet? Vajon a gazdasági mechanizmus hatásai nem állítják a munkás-kollektívákat nagy feladatok elé? Dehogynem, s főként a vezetőket Nagyon rossz vezetők lennénk azonban akkor, ha a vállalati önállóságból törvényszerűen következő egyszemélyi felelősség-növekedést úgy fognánk fel, hogy most már nem számít a mások szava. Szerencsére megyénkben kevés az ilyen vezető és több az olyan, aki nemcsak a szűk vezetőség, hanem a nagy munkáskollektíva előtt is nyíltan beszél — gondokról és eredményekről. Az üzemekből nem hiányzik a politizáló légkör. A politikai vitákban azonban ma még nem kap elég teret a legégetőbb kérdés: a termelékenyebb munka, a nagyobb fegyelem, mint az életkörülmények tovább javításának előfeltétele. Közismert ugyanis, hogy egy-egy munkás ma alig ad többet, mint az elmúlt évben. Lehet-e ilyen körülmények között realitása annak, hogy sokkal többet követeljünk, mint tavaly? Ma azonban még sokan nem értik — vagy nem érdekli őket! — azt a törvényszerű összefüggést, amely a termelékenyebb és fegyelmezettebb munka és az életszínvonal emelkedése között van. Ebben a vonatkozásban is élénkebb lehetne az üzemeken belüli politikai-politizáló légkör. Sokfajta elképzelés van az ország hogyanját, jövőjét illetően is. Sokfajta receptet tudnak ajánlani. Kérdés, hogy ezek a „receptek” alkalmasak lennének-e a bajok gyógyításához, az előrehaladáshoz. Van a fejlődésnek egy kikísérletezett „receptje”, amit a párt és a kormány politikájának szoktunk nevezni. Ez a politika nem jár a fellegekben, hanem nagyon is a földön, széleskörűen figyelembe veszi a realitásokat, nem a vágyakból, hanem az élet tapasztalataiból táplálkozik. E politika központi kérdése most a gazdaságirányítás mechanizmusának kibontakoztatása, a gyorsabb előrehaladásunk érdekében. Hogy vannak nem várt jelenségek? Vannak! De a türelmetlenség mindig rossz tanácsadó volt. Egy olyan bonyolult szervezetet, mint a népgazdaság, nem lehet egy-két év alatt teljesen megújítani. Ráadásul ezt úgy szeretnénk, ha minél kisebb megrázkódtatással járna. Szükség van mindehhez szakértelemre, jó koncepcióra, határozott vezetésre és még valamire: népi támogatásra. Ezt a támogatást azonban csak úgy kaphatjuk meg, ez a támogatás csak úgy növekedhet, ha nagyobb és kisebb céljainkat a dolgozó emberekkel megértetjük, ha megnyerjük a támogatásukat. Ez is követeli az aktívabb politikai közéletet. Az ügy, amelyért dolgozunk — a szocializmus ügye. A szocializmus azonban nemcsak a munkásosztály érdeke. Érdekelt ebben minden más dolgozó osztály és réteg is. A szocializmus ma széles társadalmi osztályszövetségen nyugszik. Ez azonban egyáltalán nem jelenti, hogy e nagy népi szövetségen belül mindenki, minden kis és nagy kérdésről egyformán vélekedik. De a szövetségi politika azért politika, mert hazánk minden jószándékú és segíteni, velünk együtt a szocializmusért dolgozni akaró emberére számít, minden ilyen embert meg akar nyerni. A szövetséget az értelmesen politizáló szó, a megnyerés erősítheti. Ha valaki meg van győződve igazáról és hirdeti ezt az igazságot, az már fél siker. Mi meg vagyunk győződve a szocializmus igazságáról, arról, hogy társadalmunkban ma már az óriási többség nemcsak óhajtja az ország további előrehaladását, a nép boldogulását, hanem ezért velünk együtt vállvetve dolgozni is kész. E munkához a szocializmus érdekében politizáló közélet támogatást, társadalmi hátteret ad. Ezért tevékenykedünk az aktívabban politizáló közéletért. RÁCZ LAJOS VILÁG PROLKTAMJAI. KGTSSOUSTSKI Mi történt a nagyvilágban ? VÉGET ÉRT A SZOVJET ŰRHAJÓK KÖTELÉKREPÜLÉSE POKOLGÉPEK ROBBANTAK ATHÉNBAN SZOVJET-KÍNAI TÁRGYALÁSOK KEZDŐDNEK HÉTFŐN Részletes beszámolónk a 2. oldalon Csongrád megyében Gyenge a tüzelőanyag-ellátás Nyáron, amikor üdülésre, külföldi utazásra szánná az ember leginkább a pénzét, a TÜZÉP a télre emlékeztet felhívásával: „Most vegye meg a tüzelőjét, nem kell sorban állnia!” Nem is bosszankodna ezen senki, ha tényleg megvehetné nyáron a tüzelőt... • FUTNAK A PÉNZÜK UTÁN Ugyanis például az idén júniustól augusztus 31-ig érvényes, kedvezményes SZOT-tüzelőutalványokra a keresett, kedvelt hazai szénféleségeket nem tudták kiadni. Jó pár százra tehető megyénkben azoknak a száma, akik a TÜKER SZOT- hitelakciók irodájához írtak Budapestre, a Közraktár utca 32. szám alá, s visszakérték azt a 600 forintot, melyet vállalatuk először megelőlegezett nekik, majd apránként levonta fizetésükből. Egyszóval: futnak a pénzük után. Külön figyelmet érdemel ez az eset, hiszen megyénk városaiban egyre kevesebben használják az úgynevezett szilárd fűtőanyagokat, s mind többen fűtenek gázzal vagy olajjal , mégis, ha csökkent is a TÜZÉP vásárlóinak száma, ők megmaradtak a „hagyomány” mellett: „biztosítják” a tolongást és a sorban állást telepeiken. Emellett a lakosságban, vásárlóikban keresik a hibát, mondván, ne csak berenteire várjanak, a drágább importszenek kalóriatartalma magasabb , s lehetne még folytatni „érveiket”. • A KIFOGÁS NEM VIGASZTAL Aki melegedni akar, azt nemigen érdeklik a TÜZÉP szállítási nehézségei, s az sem, hogy a MÁV nem ad vagont — csak az, hogy pénzéért megkapja, amit keres. Legyen az berentei szén, tűzifa vagy bármi. Mint a vásárhelyi megrendelő iroda előtt sorban álló egyik munkásember mondta: „A TÜZÉP-eseket sem érdekli, hogy az üzletekben esetleg azért nincs elég pulóver, mert a gyártó cég nem kapott elég fonalat, ők is dühöngenek, ha hiánycikk a garbó. Hát engem sem izgat, hogy mit nehéz vagy szinte lehetetlen kapniuk, mert ha vállalták a feladatot, akkor álljanak is helyt!” Igazat kell adni ennek a véleménynek még akkor is, ha a Csongrád megyei TÜZÉP Vállalat adatai kimutatják, hogy miért nincs tüzelő, így például a harmadik negyedévben 560 vagon lengyel, berentei, délnógrádi, tatai és ajkai szén nem érkezett meg a telepekre, ennyivel maradtak adósak a bányák. Az áfész telepein sem jobb a helyzet: a rossz szállítások miatt már a tűzifakészletük is kifogyott. Az erdőgazdaságok pedig valamilyen rendelkezésre hivatkozva augusztustól nem adtak el fát a fogyasztási szövetkezeteknek. • A MAKÓIAK ESETE Évek óta vissza-visszatérő probléma a tüzelőanyag-ellátás. Szeptembertől kezdve minden hírközlő szerv ezzel foglalkozik, drukkol, vitatkozik a TÜZÉP-pel. De vajon nem lehetne ezt végre egyszer kisebb zökkenőkkel megoldani? A makóiak is jól megjárták! A Kossuth, a Hollósi, a Kazinczy, a Hajnal, a Széchenyi, a Mikes, a József Attila utcában és a Petőfi park körül lakók a város rekonstrációba illeszkedő útépítés miatt nem tudtak tüzelőanyagot venni, mert a felbontott utcákbasemmilyen jármű, még lovas kocsi sem tudott bemenni. A tanács igazolta az ott lakóknak ezt, de ennek ellenére igazolványaikat éppúgy lejártnak tekinti a TÜZÉP, mint azét, aki a maga hibájából nem vásárolt. Kinek származott ebből kára? A TÜZÉP-nek nem: az előre beszedett pénzt majd csak most fizeti vissza, eddig forgatta, használta. • MAGAD URAM... Akármelyik városba, községbe megy az ember, a TÜZÉP telepein szinte soha nincs az a tüzelőanyag, amit a lakosság keres. Az évek óta ott porladó készletek szerepelnek a nyilvántartásban és azzal nyugtatják az embert: van szén bőven. De kinek kell a porrá vált szén? S ha Makón, Vásárhelyen, Szentesen és Csongrádon nincs is szén, de legalább a telepek nyitva vannak. Nem úgy, mint a megyeszékhelyen, Szegeden, ahol éppen október elején kezdték meg a Csongrádi sugárúti telep „átépítését”, s emiatt a kiszolgálást megszüntették. S hogy menynyire elhanyagoltak a telepek? Ugyancsak szegedi példa: a Felső Tisza-parti telepen nincs kiszolgálás, akinek fa vagy mész kell, az maga mérheti ki, amire szüksége van, szerezhet fuvarost is a város másik végéből. Még szerencse, hogy a TÜZÉP dolgozói telepeiken a pénzt hajlandók beinkasszálni... VARGA EDIT