Csongrád Megyei Hírlap, 1969. október (14. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-18 / 242. szám

Csongrád megyei jelentés: 2,5 milliárd ipari beruházásokra Hogyan halad beruházása­ink megvalósítása? Erről ér­deklődtünk a Magyar Beru­házási Bank Csongrád me­gyei fiókjánál, ahol Kutlván Rezső igazgató a többi kö­zött elmondotta, hogy szep­tember 30-án a banknál bo­nyolított beruházások éves előirányzatának pénzügyi tel­jesítése 50 százalékos volt. A műszaki készenlét viszont en­nél nagyobb arányú. Tavaly szeptember végén a pénz­ügyi teljesítés csupán 37 szá­zalékos volt. Most október 1-ig összesen 1 milliárd 260 millió forint értékű beruhá­zást számláztak állami vál­lalatoknak, állami gazdasá­goknak, költségvetési szer­veknek, intézményeknek. Ez az összeg nem tartalmazza a tsz-ek és a ktsz-ek beruhá­zásainak értékét, sőt az olyan üzemek beruházását sem, amelyek központja más me­gyékben vagy a fővárosban van. Nem szerepel ebben a számban a lakásberuházások összege sem, mert ezt az OTP finanszírozza. Az álla­mi beruházás 795 millió. Ta­valy ugyanebben az időszak­ban csupán 533 millió forint volt. A vállalati beruházás 476 millió forint értékű. Az idén 400 millió forinttal több a beruházások értéke, mint az előző év hasonló időszakában. A számok, s a beruházási bank helyszíni vizsgálatai alapján megállapítható, hogy az idei beruházások műsza­ki és pénzügyi teljesítése nemcsak eléri, hanem meg­haladja a tavalyi szintet. Igaz ugyan, hogy nem éri el az év elején tervezett mértéket. Érdekes, hogy tovább nőtt az építési költségek aránya. Azt vártuk, hogy jelentősen csökken az elmúlt évihez mérten. Az import letétrend­szer sem hozta meg a kí­vánt eredményt Csongrád megyében. Tovább emelke­dett a beruházásokban az importgépek értéke. A beru­házási bank Csongrád me­gyei fiókjánál bonyolított és megvalósuló beruházások ér­téke előreláthatóan az év vé­géig megközelíti a 2,5 mil­liárd forintot. Tavaly 1 mil­IÓS HALAD A SZEGE­DI HÁZGYÁR ÉPÍTÉSE □ EMELKEDETT AZ IMPORTGÉPEK ÉRTÉ­KE □ ELUTASÍTOT­TAK TÖBB VÁLLALA­TI HITELKÉRELMET b­árd 903 millió forint érté­kű volt a banknál bonyolí­tott beruházások értéke. Az elmúlt év szeptember végéig a beruházási bank Csongrád megyei fiókjától 359 millió forint hitelt vet­tek fel vállalatok, intézmé­nyek. Ilyen nagy összegre azért volt szükség, mert a korábbi, úgynevezett érték­határ feletti beruházásokat részben ebből fejezték be. Az ilyen célra fordított ösz­­szeg elérte a 254 millió fo­rintot. Természetesen az így kapott hitel lényegében 1969- ben kerül felhasználásra. Az idén eddig 99 millió forint hitelt juttattak a vállala­toknak. Tavaly mintegy 50 hitelkérelmet nyújtottak be a bankhoz, az idén csak 35-öt. De ebből is elutasítottak hármat, mintegy 21 millió fo­rint értékben. Jelenleg hét hitelkérelem van függőben, közel 120 millió forint ösz­­szeggel. Ebből 100 millió fo­rint a Kenderfonó- és Szö­vőipari Vállalat szövőde­­építésére fordítandó hitel. Előreláthatóan október vé­gén hoznak végleges döntést a kenderfonó hitelkérelmé­ben. Ugyancsak október vé­géig rendezik az Egészség­­ügyi Berendezések Gyára be­ruházási hitelkérelmét is. Az idén négy, úgynevezett egyedi nagyberuházás meg­valósításán dolgoznak Csong­rád megyében. Ezek az Al­földi Porcelán-, Edénygyár, a kőolajipari beruházások, a Szegedi Házgyár, valamint a Tudományos Akadémia Bio­lógiai Kutató Intézetének építkezése. A nagyberuházá­sok között szerepelt az év elején a hódmezővásárhelyi csempegyár és az Országos Gumiipari Vállalat EMER­GE Gyárának fejlesztési be­ruházásai is. A csempegyá­rat vállalati beruházásból valósítják meg. Ugyancsak hasonló jellegű költséggel bővítik a gumigyárat. A földgázipari beruházá­sok összege az év eleji ter­vek szerint 653 millió fo­rint volt. Ezt 120 millió fo­rinttal csökkentették év köz­ben, mert a víz- és a csa­tornarendszer áttervezésénél problémák jelentkeztek. Egyébként az összes beruhá­zás öszegét a 3,2 milliárd fo­rintról több mint 6 milliárd­­ra emelték. Jó ütemben ha­lad a Szegedi Házgyár épí­tése. Az éves előirányzatban 79 millió forint szerepel, s előreláthatóan ezt az össze­get 2 millió forinttal túltel­jesítik. A Biológiai Kutató Intézet építkezésénél máris nagyfokú lemaradás tapasz­talható. Az ez évi felhaszná­lásra tervezett 40 millió fo­rinttól 10 millióval marad­nak el. A kivitelező nagy létszámhiánnyal küzd, jelen­leg is 100 fővel dolgoznak kevesebben az építkezésen, mint ahány munkásra szük­ség lenne. NAGY PÁL elj alapszabály»! Az új gazdaságirányítási rendszer alapvető változást hozott az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek életében is. A szövetkezetek tényleges önállóságot kaptak ügyeik intézésében. Tervüket maguk alakítják ki, tevé­kenységükért a tagságnak tartoznak felelősséggel. Az elmúlt évben széles körű vita zajlott le a szövet­kezeti mozgalom elméleti és gyakorlati kérdéseiről. Egy­értelműen tisztázódott, hogy a szövetkezetek, mint kis- és középvállalatok, mint gazdasági, társadalmi intézmények ma is és a jövőben is fontos szervezetei szocialista rend­szerünknek. Különösen fontos hangsúlyozni, hogy a szö­­vetkezetek a szocializmus intézményei, a szocialista tu­lajdon egyik alapvető és szükséges formáját testesítik meg, és tevékenységükben szocialista gazdálkodást való­sítanak meg. Az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek több mint egyéves előkészítő munka után most értek el ahhoz, hogy a szövetkezeti tagság aktív közreműködésével elkészítsék, megalkossák új —, a társadalmi és gazdasági körülményekhez igazodó — alapszabályukat. A szövetke­zetek igazgatóságai elkészítették a tervezeteket, figyelem­be vették a szerkesztő bizottságok által összegyűjtött tag­sági javaslatokat, a helyi társadalmi és gazdasági szer­vek véleményét, s most a napokban terjesztik jóváhagyás­ra a részközgyűlések, a tagság elé. Az új alapszabálynak választ kell adni arra, hogyan valósul meg a tagság sokoldalú érdekeltsége és joga a szö­vetkezetben. Az alapszabály a szövetkezet alaptörvénye, alkotmánya, mely rögzíti a szövetkezet célját, tevékeny­ségi körét, belső életét, viszonyát a többi társadalmi és gazdasági szervekhez. Kimondja a szövetkezésben részt­vevők együttműködését, hogy a szövetkezetben tömörült tagság gazdaságilag, mozgalmilag kölcsönösen segítse és támogassa egymást. A szövetkezetet a tagok akkor támo­gatják, amikor jól szolgálja érdekeiket. Az alapszabály­nak tehát olyan gazdasági és mozgalmi célkitűzéseket kell rögzíteni, amelyek végrehajtásában ténylegesen érdekeltek a szövetkezeti tagok­ A szövetkezet valamennyi alapvető kérdésében a ta­gok jogosultak dönteni. Az alapszabály megállapítása, mó­dosítása, a tagok érdekeit szolgáló üzletpolitika, a tagsági szolgáltatások körének kialakítása, más szövetkezettel tör­ténő egyesülés, vagy szétválás, illetve megszűnés kimon­dása, és így tovább­á a tagság alapvető, elidegeníthetet­len joga. Az elkészült alapszabály-tervezetekből kitűnik, hogy a szövetkezetek nagy figyelmet fordítottak a tagsági érdekeltség növelésére, így többek között: a tagság ked­vezményesen veheti igénybe a szolgáltatási eszközöket; ár­engedményt adnak — nem egy helyen — a vendéglátó egységekben megrendezésre kerülő családi összejövetelek esetén, a termelési, tenyésztési szerződéshez kamatmen­tes hitelt adnak, s e részjegy utáni kamatvisszatérítés mellett a vásárlási és értékesítési visszatérítést is vonzób­bá tették a tagság részére. A tagok kulturális igényeinek kielégítésére is számos kedvezményt biztosítanak a szövetkezetek. A fentieken túl csak egy-egy szövetkezetre jellemző egyéb tagsági előnyt is nyújtanak. Például: saját kockázati alapra történő le­értékelésnél előnyben részesítik a tagokat, szeszfőzés ese­tén a tagoknak kedvezményt adnak. A részjegyek utáni visszatérítést néhány helyen úgy szabályozzák, hogy aki­nek több a részjegye, több visszatérítést kap. Az érdekelt­ség új vonása a célrészjegy-jegyzés, ami után évi 7 szá­zalékos, és a tagsági kölcsön, ami után évi 5 százalékos kamatot fizet a szövetkezet Mindezek és még számos te­vékenység erősíti a szövetkezet és a tagság kapcsolatát, érdekeltségét. Az alapszabály másik fontos kérdése a választott tes­tületek hatáskörének, jogainak és kötelezettségeinek he­lyes megfogalmazása. Az elkészült alapszabály-tervezete­ket ismerve elmondhatjuk, hogy többségükben helyesen szabályozzák a testületek tevékenységét, ugyanis a rész­­közgyűlések, illetve küldöttgyűlések közötti időszakban az ügyek intézésére a választott testületek hivatottak. A választott testületek hatásköre — a szövetkezeti ön­­kormányzati elveknek megfelelően — alapvetően módo­sult. A kollektív munka, a határozathozatal és a feladatok végrehajtásában való részvétel igen fontos kritériuma a vezetésnek. Az ügyintéző apparátus a választott testüle­teknek van alárendelve. Új az is, hogy azon szövetkezeti dolgozókon, akik egyben választott testületi tagok, fegyel­mi, kártérítési ügyét a küldöttgyűlés által választott kü­lön bizottság intézi. Az új gazdasági mechanizmus lehetővé tette a szö­vetkezetek közötti, valamint más szocialista szervezetek­kel való együttműködést, kooperációt Tudott dolog, hogy az azonos feladatokat megoldó szövetkezetek egymás ta­pasztalatait felhasználva nagyobb eredményt érhetnek el. Bizonyos feladatok célszerű megoldására anyagi eszközeik egy részét is mozgósíthatják. Legutóbb éppen azért ala­kult meg a szövetkezetek közös vállalkozása, amely mind a beszerzésben, mind az értékesítésben és az ezzel össze­függő egyéb gazdasági kérdésekben szolgálja a szövetkeze­tek egészét. Számtalan példa van arra, hogy a tsz-ek, áfész-ek együttesen üzemeltetnek olyan egységeket, amelyek jól szolgálják mindkét szövetkezet tagságát. Vár­hatóan e területen is újabb együttműködésnek, kooperá­ciónak lehetünk tanúi. Rögzítsék tehát az alapszabályok mindenütt az együttműködés sokoldalú és változatos for­máit. Végezetül néhány gondolatot az áfész-ek és a szö­vetség kapcsolatáról. Az alapszabályban rögzíteni kell, hogy a szövetkezet tagja kíván-e lenni a megyei szövet­ségnek, a MESZÖV-nek. Tagsági döntés ez. Természetes, a szövetkezetek jól felfogott érdeke, hogy az azonos tevé­kenységet folytató szövetkezeteknek legyen olyan szerve­zetük, amely ellátja a szövetkezetek érdekképviseletét, a szövetkezetek tevékenységéhez sokoldalú szolgáltatást nyújthat és összehangolja, koordinálja a szövetkezetek mozgalmi, társadalmi feladatait. Az áfész-ek alapszabályával egyidőben készül a ME­SZÖV új alapszabálya is. A MESZÖV-nek is az őt létre­hozó tagszövetkezetek igényei kielégítésére, a munkában jelentkező problémák megoldására, a tagszövetkezetek szolgálatára kell berendezkednie. A szövetség nem adhat ki utasításokat, csak irányelveket, ajánlásokat. A szövet­ség vezető szervei a tagszövetkezetek küldötteiből alakul­nak meg. Megyénk afész­ei nemcsak a tagság, hanem a lakos­ság előtt is kivívták a megbecsülést, az elismerést, öreg­bítsék mindezt új alapszabályuk körültekintő megalkotá­sával.­ ­ SINKÓ ANTAL VILMS PRQLMI ARJAI, ÜGYÜYULJETIKI CSOHSMO MEGYE! ★ 36. ÉVFOLYAM, 242. SZÁM­ÁRA: 80 FILLÉR 1969. OKTÓBER 18., SZOMBAT LESZÁLLT A SZOJUZ—7 MAGYAR FELSZÓLALÁS AZ ENSZ-BEN CSEHSZLOVÁK PÁRT­ ÉS KORMÁNYKÜLDÖTTSÉG UTAZIK MOSZKVÁBA Részletes beszámolónk a 3. oldalon Mi történt a nagyvilágban ? A szakszervezeti mozgalom nemzetközi eseménye: Megkezdte tanácskozását a VII. szakszervezeti világkongresszus Pénteken a magyar fővá­rosban megkezdte tíznapos tanácskozását a VII. szak­­szervezeti világkongresszus. A mozgalom e kiemelkedő nemzetközi eseményére 124 országból több mint 200 or­szágos szakszervezet, vala­mint 33 nemzetközi szervezet képviseletében érkeztek kül­döttek. A tanácskozás el­nökségében foglalt helyet Gáspár Sándor,­­ a SZOT fő­titkára, Louis Saillant, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára és helyettese, Pier­re Gensous. Részt vett a megnyitó ünnepségen Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány el­nöke is. Megnyitó beszédet Gáspár Sándor mondott, aki utalt arra: az a szervezet, amely a mostani világkong­resszust összehívta, 25 évvel ezelőtt létesült azzal a cél­lal, hogy benne testesüljön meg a dolgozók hatalmas ereje, egysége és elszántsága a békéért a jobb életért ví­vott harcban. — Ezekben a napokban a világ figyelme Budapest felé fordul— mondotta Gáspár Sándor. — A világ szerve­zett dolgozóinak milliói azt várják a kongresszustól, hogy döntéseivel újabb se­gítséget ad kemény és áldo­zatokat követelő Harcunk­hoz. Szükség van a világos döntésekre és állásfoglalá­­sokra, mert a reakció, amely legtöbbször már nem képes nyílt leszámolásra, igyekszik elködösíteni a megoldáshoz vezető utakat, megpróbálja a maga érdekében felhasz­nálni a dolgozók szakszer­vezeteit. Ezután Louis Saillant kö­szöntötte a küldötteket utal­va a szervezet negyedszáza­dos küzdelmeire és eredmé­nyeire, majd szólt a jövő év nagy eseményére, Lenin szü­letésének 100. évfordulójára, melyet a szakszervezeti vi­lágmozgalom jelentőségéhez méltón kíván megünnepelni. Fock Jenő miniszterelnök a magyar kormány nevében üdvözölte a kongresszust és hangsúlyozta: az SZDSZ te­vékenységében mintegy meg­testesül a nemzetközi mun­kásosztály ereje, szolidaritá­sa, kifejezésre jutnak a nemzetközi munkásosztály­nak, mint korunkat formáló legkövetkezetesebb forradal­mi osztálynak törekvései, amelyek egyben a világ va­lamennyi dolgozójának érde­keit, a kizsákmányolástól mentes, szabad, boldog jövőt jelentik. Ezt követően Pierre Gen­­sous értékelte az SZDSZ 6. kongresszusa óta eltelt négy év munkáját, majd szólt a jelenkori szakszervezeti moz­galom szerepéről és egységé­nek jelentőségéről. Végül hangsúlyozta: a kongresszus és a mozgalom az általa kép­viselt nagy eszmék igazának tudatában, bizalommal tekint a jövőbe, azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy a világ dolgozóinak tízmilliói támo­gatják nemes ügyét, a moz­galom szép eszményeit. Gáspár Sándor, a SZOT főtitká­ra megnyitja a kongresszus tan­ácskozásait. Tőle jobbra tools Saillant, az Szakszervezeti Világ­szövetség főtitkára, Fock Jenő, a kormány elnöke és Benoit Fraction, a CGT elnöke

Next