Csongrád Megyei Hírlap, 1969. november (14. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-21 / 270. szám
Brezsnyev fogadta a török köztársasági elnököt Lemondott az amerikaiak Párizsban tárgyaló küldöttségének vezetője MOSZKVÁBAN csütörtökön nagy fontosságú megbeszélésre került sor. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára fogadta Sunay török köztársasági elnököt, aki — mint már jelentettük — hivatalos látogatáson a Szovjetunióban tartózkodik. A két államférfi szívélyes légkörű eszmecsere keretében megvitatta országaik kapcsolatainak további elmélyítési lehetőségeit CSÜTÖRTÖKÖN IS tárgyaltak Helsinkiben a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői a stratégiai nukleáris fegyverkezési hajsza korlátozásának problémáiról. Mint jelentettük, szerdán a két fél képviselői nem tartottak megbeszélést. A PÁRIZSBAN folyó vietnami—amerikai tárgyalások csütörtöki ülése sem végződött eredménnyel. Az Egyesült Államok és Saigon képviselői korábbi álláspontjaikat ismételték meg, míg a VDK és a DNFF delegációjának vezetői sürgették a mielőbbi konkrét tárgyalások megkezdését. Újság e tárgyalásokkal kapcsolatban az, hogy — lapzártakor érkezett jelentés szerint — lemondott tisztségéről Henry Cabot-Lodge, az amerikai delegáció vezetője. Elhatározását nem indokolták meg hivatalosan, hosszabb idő óta rebesgették azonban az amerikai politikai élet vezető személyiségei, hogy Cabot-Lodge elkedvetlenedett az eredménytelen párizsi tanácskozások miatt és távozni kíván. Utódját még nem nevezték meg. „Forró ősz" Olaszországban A szerdán éjfélkor véget ért 24 órás sztrájk megbénította Olaszország életét: nem kevesebb, mint 20 millió dolgozó szüntette be a munkát. „A sztrájk valóságos népszavazás volt” — írta az Unitá, az Olasz EP központi lapjának csütörtöki száma. Az olaszországi „forró ősz” Milánóban is éreztette hatását. Hatalmas tömegek tüntettek a kormány intézkedései ellen. Képünkön: a milánói rendőrség megrohamozza a tüntetőket Riportereink a nagyvilágban 36 napot, Mongólia II. NEM VÁGTOK FELFEDEZŐ A négymotoros Bábel állni látszott a felhők jégmezői felett. Azokúsztak el lassan alattunk. Valahol a felhők takarta tízezer méternyi mélységben a végtelen Szibéria forog el alattunk, s talán éppen most, hogy lassan már félórája dübörög az IL 18-as, elhagyva Irkutszkot, talán éppen most léptük át a mongol határt. Német, angol, orosz, román szavak keverednek a motorzúgással. — Drezdából turistacsoport utazik Ulánbátorba. Mellettem egy szovjet szakértő lapozgat valami tájékoztatót Mongóliáról, amott román diplomaták vannak útban, előtte mongolok ülnek. Svédországból jöttek, üzleti tárgyalásról... — Ez már az ötödik csoportunk — magyarázza a drezdai turistacsoport vezetője büszkén, csodálkozó kérdésemre, amely nem volt mentes egy kis akaratlan gúnytól sem, hogy közelebb nem találtak turistáskodási lehetőséget. — Ötödik, s az eddigi négy mind kitűnően érezte magát — tette hozzá, megfosztva máris egy illúziótól, miszerint én most expedícióra utazom a világ végére. Ahová már az ötödik turistacsoport utazik, állami idegenforgalmi hivatali szervezésben, az semmiképpen sem lehet a világ vége, és oda utazni, ha az is lenne, aligha lehetne már expedíció. Gyorsan megigazítom az órámat, hajtom előre a mutatót, pontosan hét órányit. Ennyivel előbb kél ott a nap és ennyivel előbb is nyugszik, és most, hogy a szélesre táruló völgy ölén, lágy kontúrú opálszínekben felzöldel a repülőtér, kereken 9 ezer kilométerre vagyok hazulról. Álldogálok a hűvös, de nerri hideg, mélységesen mély kék ég alatt, a kicsit ritka — Ulánbátor több mint 1300 méterre van a tengerszint felett —, száraz levegőt kóstolgatva és valakit keresve, hogy első itteni lépteimnél kalauzoljon. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, engem a világon senki nem vár, az értesítés valahol elkallódott az éterben. Egy szót mongolul nem tudok, arany nyelvtudásom aligha adna alkalmat, hogy repülőtéri tolmácsként keressem meg a kenyeremet —, de mindegy, vár az útlevél- és vámvizsgálat. Indulok a szénnékyesi repülőtéri épületbe. A drezdai turistacsoportot irigységem kíséri, intézik az ügyeiket, a várakozó autóbuszra már rakjáka bőröndjeiket, amott orosz, itt francia, mongol szó, ismerősök, ölelkezések, én meg egyedül, illetőleg a mongol nyelvű vámcédulával kettesben: a cirill betűkből formált szavak mongolul íródtak a számomra. Káromkodom egy cifrát, hogy könnyítsék magamon és tanácstalanságomon. — Mi baj, szakikám? A kérdező alacsony, kis uokány gyerkőc, inkább húsz, mint akár huszonöt is. — Maga magyar? — Jel-, kendezik fel bennem a segítő társ utáni vágy ... 2 Losonczi Pál Iránisan Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke csütörtökön Irán fővárosában, Teheránban folytatta megbeszéléseit az iráni vezetőkkel. Losonczi Pál — mint jelentettük már — kíséretével megtekintette az Irán National nevű gépkocsiüzemet. Képünkön: Losonczi Pál a „Pelikán” személygépkocsi volánjánál. Elhagyta a Holdat az Apollo—12 két űrutasa Csütörtökön két nagyfontosságú feladatot hajtottak végre az Apollo—12 holdkompjának, az „Intrepid”-nek (a „rettenthetetlennek”) két űrutasa, Charles Conrad és Alan Bean. Végrehajtották második űrsétájukat és elvégezték a számukra kirótt feladatokat, majd 15 óra 26 perckor az Intrepid fedélzetén a két űrhajóssal, felemelkedett a Holdról és megkezdte manőverezéseit, hogy összekapcsolódjék az Apollo—12-vel. Séta a Holdon — órákon át Charles Conrad és Alan Bean csütörtökön reggel több mint másfél órával a kitűzött idő előtt megkezdték második űrsétájukat — a földi központ engedélye alapján, miután öt és fél órás alvásidejük alatt jól kipihenték magukat. Holdsétájuk során mintegy másfél kilométert tettek meg a holdkomptól először nyugati, majd keleti irányban. Leereszkedtek abba a kráterbe, amelyben az 1967-ben Holdra küldött Surveyor holdszonda kikötött. Az űrutasok a porborította holdszondáról több alkatrészt leszereltek. Ezeket az alkatrészeket visszahozzák a Földre, kivizsgálás céljából. Ezután, részint abból a kráterből, amelyben a Surveyor-holdszondát megtalálták, részint más kráterekből kb 25 kg holdkőzetet gyűjtöttek össze és három óra 16 perces séta után vissza kellett térniük a holdkompba. Az űrhajósok a holdkompban letisztították magukról a holdport, eltávolították felesleges felszereléseiket, majd a kabinajtó bezárása után újra mesterséges légnyomást hoztak létre: felkészültek, hogy komphajójuk fedélzetén elhagyják a Holdat. Erre 15 óra 26 perckor került sor, miután több mint harminc órát töltöttek a Hold felszínén. Minden előírásszerűen történt A Holdról történt indítás hibátlanul sikerült: a felszálló rész megadott pályán haladt és a hajtómű a meghatározott program szerint működött. Az Apollo—12 két része, az „Intrepid" holdkomp és az anyaűrhajó a tervezettnél 6 perccel hamarabb, magyar idő szerint 18 óra 59 perckor összekapcsolódott és 125 kilométer magas holdkörüli pályán egyetlen űrhajóként folytatta keringését. Az űrhajó két részének összekapcsolódását több mint három és fél órás közelítési manőversorozat előzte meg. "S HÍRLAP ” zlést tartott a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról.) Jesztést készített a részesedési alap kategóriák szerinti felosztásának megszüntetésére, melyet a kormány elfogadott. Határozatot hozott arra, hogy a részesedési alap felosztását, felhasználásának módját vállalati hatáskörbe kell utalni. Ugyanakkor továbbra is alkalmazni kell a differenciált anyagi ösztönzést, mely biztosítja a dolgozók közvetlen érdekeltségét a vállalati nyereség növelésében. Ezért a részesedési alap felosztásánál továbbra is figyelembe kell venni a végzett munka hatékonyságát, fontosságát, s a munkaviszonyban eltöltött időt, valamint az átlagosnál nagyobb fizikai igénybevételt. A részesedési alapból — a kollektív szerződésben történő szabályok szerint — minden dolgozó kaphat évközi jutalmat, nyereségprémiumot és évvégi részesedést. Az év végi részesedés felosztásának alapját minden dolgozónál az éves kereset képezi. A magasabb vezetőállású dolgozók nyereségprémiumát, jutalmát és évvégi részesedését a felügyeleti szerv határozza meg, figyelembe véve a vállalat gazdasági eredményeit, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulását. A határozat intézkedik a magasabb vezetőállásúak eddigi prémiumátalányának differenciált alapbéresítésére, fenntartva a veszteséges gazdálkodással járó anyagi következményeket. Az intézkedés visszamenőleg, 1969. január 1-től érvényes, ami azt jelenti, hogy az év végi részesedés felosztására már 1970-ben a módosítás szerint kerül sor. A kormány felhívta a munkaügyi minisztert, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben 1969. december 31-ig szabályozza a részesedési alap felosztásának új rendszerét. A pénzügyminiszter előterjesztésére a Minisztertanács rendeletet hozott a lakosságra vonatkozó adóigazgatási eljárás általános szabályairól. Az adóigazgatási eljárás során továbbra is az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvényben megállapított rendelkezéseket kell alkalmazni. A kormány rendelete az adóztatás sajátos problémáival kapcsolatos kérdésekben intézkedik. Egyszerűsíti az eljárást, többek között abban az értelemben, hogy 1970. január 1-től az adó megállapítását és az adóigazgatási feladatokat a lakossággal legközvetlenebb kapcsolatban álló községi, városi, kerületi tanácsok végrehajtó bizottságainak szakigazgatási (illetőleg a vám- és pénzügyőrség) szervei látják el. A Minisztertanács az Országos Vízügyi Hivatal elnökének előterjesztésére megtárgyalta a határvizekkel kapcsolatban a szomszédos országokkal kialakult együttműködés kérdéseit, továbbá a magyar vízügyi szerveknek a kölcsönös gazdasági segítség tanácsa és az Európai Gazdasági Bizottság munkájában kifejtett tevékenységét, jóváhagyta a magyar—román vízügyi együttműködés szabályozó, 1969. novemberében, a két állam kormányának meghatalmazottai által aláírt egyezményt és a Tisza vízgyűjtőjén elhelyezkedő öt ország(Csehszlovákia, Jugoszlávia, Magyarország, Románia, Szovjetunió) többoldalú együttműködését a Tisza-völgy távlati vízgazdálkodás-fejlesztési terveinek egyeztetésére. Az Országos Vízügyi Hivatal elnöke ezután a vizek szennyezettsége elleni védekezés hatékonyságának növelésére tett előterjesztést. Javaslatára a kormány határozatot hozott a szennyvízbírság alkalmazásának módozatairól és a káros szenynyezés mértékének új határértékeiről. Az előírt új módszerrel a tényleges szennyezés az eddiginél pontosabban megállapítható és a bírság összege arányos az üzem által okozott népgazdasági kárral. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke jelentést tett a csökkent munkaképességű dolgozók védelmére hozott intézkedések végrehajtásáról. A beszámoló szerint az eddigi rendelkezések jobb feltételeket és megfelelő védelmet biztosítanak a csökkent munkaképességű dolgozóknak, azonban az üzemekben és a vállalatoknál további erőfeszítésekre van szükség a megfelelő munkahelyek, (munkakörök) kialakítása és az átképzés körültekintő megoldása érdekében. A Minisztertanács a beszámolót elfogadta és utasította az érdekelt ágazati minisztereket, egyben felkérte a Szakszervezetek Országos Tanácsát, hogy a jövőben fordítsanak nagyobb gondot a csökkent munkaképesség, a dolgozók védelmével és foglalkoztatásával kapcsolatos feladatok megoldására. A belkereskedelmi miniszter az idegenforgalom fejlesztési koncepcióira tett javaslatot. Az előterjesztés szerint Magyarországnak az idegenforgalomból származó devizabevételei a meglevő adottságok jobb kihasználásával további összehangolt arányos fejlesztésével 1975-re megkétszerezhetők. E törekvések egyben a magyar lakosság üdülési, pihenési és kirándulási igényeinek jobb kielégítését is szolgálják. A fejlesztési célok között szerepel a kereslethez igazodó, középszintű, komfortos szállodák építése elsősorban a fővárosban, a Balatonon ésa Nyugat-Dunántúl vidékén, továbbá a■gyógyfürdők és a hozzájuk tartozó szállodák fokozatos kiépítése Budapesten, Hévízen és Harkányban. További feladat a nyaralóház-telepek kapacitásának gyorsabb ütemű növelése és a fizetővendéglátás bővítése, valamint a vendéglátáshoz kapcsolódó egyéb szolgáltatások, a kereskedelem, a szórakoztatás, a kulturális és sportlehetőségek stb. arányos fejlesztése. Az előterjesztés a negyedik ötéves tervben megvalósítandó feladatok között feltünteti a korszerű, idegenforgalmi célokra alkalmas, megfelelő autóbuszpark létrehozását, a modern étkező- és hálókocsik, valamint a különvonatok számának növelését és az üzemanyagtöltő és szervizállomás hálózat bővítését is. A kormány az előterjesztést elfogadta. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) — Hát mi lennék? — vonja meg a vállát Ivánka Lajos oly egykedvűen, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. — Mi a hézag? Nem megy a szöveg, mi? Semmi baj öregfiú, azért vagyok itt, hogy segítsek ... és már írja is, tölti is a blankettákat, magyarázza is, hogy nem egyedül jött ide, már mint a repülőtérre, vannak még négyen, mert valakit vártak Budapestről. Ő is egyike annak a másfél száz magyarnak, aki Ulánbátortól vagy harminc kilométerre, egy új gyár építkezésén dolgozik, s egyike annak a mintegy félezernek, aki szerte Mongóliában mint ács, vagy mérnök, vízkutató, vagy kőműves, geológus vagy éppen műszaki tolmács dolgozik. Tíz perc múlva már egy terepjáró kocsiban ültem, fél óra múlva már megvolt a szobám a főváros hasonnevű szállodájában. Akkor még azt hittem, hogy magyarokkal összejönni könnyű én természetes dolog. Viszonylag arnlak is bizonyult a fővárosban, ahol két építkezésen is dolgoznak magyarok, de Mongóliában nemcsak a fővárosban, hanem több száz kilométerekre onnan is dolgoznak, s nem is kevesen, magyar szakemberek. Amíg eljutottam a magyar munkásokhoz, megismerkedtem a tegnapból a holnap felé haladó Mongólia életével és történelmével. Megértettem, hogy ami nekünk, európaiaknak meghökkentő és talán egzotikus, az itt földrajzi, történeti és társadalmi valóság és objektív törvényszerűség. GYURKÓ GÉZA következik: A 24. ÓRÁBAN Négy teve egy állatkertben sok. Ez a néhány száz teve egy csordában nem is sok Mongóliában PÉNTEK, 1969. NOVEMBER 21.