Csongrád Megyei Hírlap, 1969. november (14. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-21 / 270. szám

Brezsnyev fogadta a török köztársasági elnököt Lemondott az amerikaiak­­ Párizsban tárgyaló küldöttségének vezetője MOSZKVÁBAN csütörtökön nagy fontosságú megbe­szélésre került sor. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitkára fogadta Sunay török köz­­társasági elnököt, aki — mint már jelentettük — hivata­los látogatáson a Szovjetunióban tartózkodik. A két ál­lamférfi szívélyes légkörű eszmecsere keretében megvi­tatta országaik kapcsolatainak további elmélyítési lehe­tőségeit CSÜTÖRTÖKÖN IS tárgyaltak Helsinkiben a Szov­jetunió és az Egyesült Államok képviselői a stratégiai nukleáris fegyverkezési hajsza korlátozásának problémái­ról. Mint jelentettük, szerdán a két fél képviselői nem tartottak megbeszélést. A PÁRIZSBAN folyó vietnami—amerikai tárgyalá­sok csütörtöki ülése sem végződött eredménnyel. Az­­ Egyesült Államok és Saigon képviselői korábbi álláspont­jaikat ismételték meg, míg a VDK és a DNFF delegáció­jának vezetői sürgették a mielőbbi konkrét tárgyalások megkezdését. Újság e tárgyalásokkal kapcsolatban az, hogy — lap­zártakor érkezett jelentés szerint — lemondott tisztsé­géről Henry Cabot-Lodge, az amerikai delegáció vezetője. Elhatározását nem indokolták meg hivatalosan, hosszabb idő óta rebesgették azonban az amerikai politikai élet vezető személyiségei, hogy Cabot-Lodge elkedvetlenedett az eredménytelen párizsi tanácskozások miatt és távozni kíván. Utódját még nem nevezték meg. „Forró ősz" Olaszországban A szerdán éjfélkor véget ért 24 órás sztrájk megbéní­totta Olaszország életét: nem kevesebb, mint 20 millió dolgozó szüntette be a munkát.­­ „A sztrájk valóságos népszavazás volt” — írta az Unitá, az Olasz EP közpon­ti lapjának csütörtöki száma. Az olaszországi „forró ősz” Milánóban is éreztette hatását. Hatalmas tömegek tüntettek a kormány intézke­dései ellen. Képünkön: a milánói rendőrség megrohamozza a tüntetőket Riportereink a nagyvilágban 36 napot, Mongólia II. NEM VÁGTOK FELFEDEZŐ A négymotoros Bábel áll­ni látszott a felhők jégme­zői felett. Azok­­úsztak el lassan alattunk. Valahol a felhők takarta tízezer mé­ternyi mélységben a végte­len Szibéria forog el alat­­tunk, s talán éppen most, hogy lassan már félórája dübörög az IL 18-as, el­hagyva Irkutszkot, talán éppen most léptük át a mongol határt. Német, an­gol, orosz, román szavak keverednek a motorzúgással. — Drezdából turistacsoport utazik Ulánbátorba. Mel­lettem egy szovjet szakértő lapozgat valami tájékoztatót Mongóliáról, amott román diplomaták vannak útban, előtte m­ongolok ülnek. Svédországból jöttek, üzleti tárgyalásról... — Ez már az ötödik cso­portunk — magyarázza a drezdai turistacsoport veze­tője büszkén, csodálkozó kérdésemre, amely nem volt mentes egy kis akaratlan gúnytól sem, hogy közelebb nem találtak turistáskodási lehetőséget. — Ötödik, s az eddigi négy mind kitűnően érezte magát — tette hoz­zá, megfosztva máris egy il­lúziótól, miszerint én most expedícióra utazom a világ végére. Ahová már az ötö­dik turistacsoport utazik, ál­lami idegenforgalmi hivata­li szervezésben, az semmi­képpen sem lehet a világ vége, és oda utazni, ha az is lenne, aligha lehetne már expedíció. Gyorsan megigazítom az órámat, hajtom előre a mutatót, pontosan hét órá­nyit. Ennyivel előbb kél ott a nap és ennyivel előbb is nyugszik, és most, hogy a szélesre táruló völgy ölén, lágy kontúrú opálszínekben felzöldel a repülőtér, kere­ken 9 ezer kilométerre va­gyok hazulról. Álldogálok a hűvös, de nerri hideg, mélységesen mély kék ég alatt, a kicsit ritka — Ulánbátor több mint 1300 méterre van a tengerszint felett —, száraz levegőt kóstolgatva és vala­kit keresve, hogy első itte­ni lépteimnél kalauzoljon. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, engem a világon senki nem vár, az értesítés valahol elkallódott az éter­ben. Egy szót mongolul nem tudok, arany nyelvtudásom aligha adna alkalmat, hogy repülőtéri tolmácsként ke­ressem meg a kenyeremet —, de mindegy, vár az út­levél- és vámvizsgálat. In­dulok a szénné­kyesi repü­lőtéri épületbe. A drezdai turistacsoportot irigységem kíséri, intézik az ügyeiket, a várakozó autóbuszra már rakják­­a bőröndjeiket, amott orosz, itt francia, mongol szó, ismerősök, ölel­kezések, én meg egyedül, il­letőleg a mongol nyelvű vámcédulával kettesben: a cirill betűkből formált sza­vak mongolul íródtak a számomra. Káromkodom egy cifrát, hogy könnyítsék magamon és tanácstalanságomon. — Mi baj, szakikám? A kérdező alacsony, kis u­okány gyerkőc, inkább húsz, mint akár huszonöt is. — Maga magyar? — Jel-, kendezik fel bennem a se­gítő társ utáni vágy ... 2 Losonczi Pál Iránisan Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke csütörtökön Irán fővárosában, Teheránban folytatta megbeszéléseit az iráni vezetőkkel. Losonczi Pál — mint jelentettük már — kíséretével megtekintette az Irán National nevű gépkocsiüzemet. Ké­pünkön: Losonczi Pál a „Pelikán” személygépkocsi vo­lánjánál. Elhagyta a Holdat az Apollo—12 két űrutasa Csütörtökön két nagyfontosságú feladatot hajtottak végre az Apollo—12 holdkompjának, az „Intrepid”-nek (a „rettenthetetlennek”) két űrutasa, Charles Conrad és Alan Bean. Végrehajtották második űrsétájukat és elvé­gezték a számukra kirótt feladatokat, majd 15 óra 26 perckor az Intrepid fedélzetén a két űrhajóssal, fel­emelkedett a Holdról és megkezdte manőverezéseit, hogy összekapcsolódjék az Apollo—12-vel. Séta a Holdon — órákon át Charles Conrad és Alan Bean csütörtökön reggel több mint másfél órával a kitűzött idő előtt megkezd­ték második űrsétájukat — a földi központ engedélye alapján, miután öt és fél órás alvásidejük alatt jól kipihenték magukat. Hold­sétájuk során mintegy más­fél kilométert tettek meg a holdkomptól először nyugati, majd keleti irányban. Le­ereszkedtek abba a kráter­be, amelyben az 1967-ben Holdra küldött Surveyor holdszonda kikötött. Az űr­­utasok a porborította hold­szondáról több alkatrészt le­szereltek. Ezeket az alkat­részeket visszahozzák­­ a Földre, kivizsgálás céljából. Ezután, részint abból a krá­terből, amelyben a Surve­­yor-holdszondát megtalálták, részint más kráterekből kb 25 kg holdkőzetet gyűjtöt­tek össze és három óra 16 perces séta után vissza kel­lett térniük a holdkompba. Az űrhajósok a holdkomp­ban letisztították magukról a holdport, eltávolították fe­lesleges felszereléseiket, majd a kabinajtó bezárása után újra mesterséges lég­nyomást hoztak létre: fel­készültek, hogy komphajó­juk fedélzetén elhagyják a Holdat. Erre 15 óra 26 perckor került sor, miután több mint harminc órát töl­töttek a Hold felszínén. Minden előírásszerűen történt A Holdról történt indítás hibátlanul sikerült: a fel­szálló rész megadott pályán haladt és a hajtómű a meg­határozott program szerint működött. Az Apollo—12 két része, az „Intrepid" holdkomp és az­ anyaűrhajó a tervezettnél 6 perccel hamarabb, magyar idő szerint 18 óra 59 perckor összekapcsolódott és 125 ki­lométer magas holdkörüli pá­lyán egyetlen űrhajóként folytatta keringését. Az űr­hajó két részének összekap­csolódását több mint három és fél órás közelítési manő­versorozat előzte meg. "­S HÍRLAP ” zlést tartott a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról.) Jesztést készített a részese­dési alap kategóriák sze­rinti felosztásának meg­szüntetésére, melyet a kor­mány elfogadott. Határozatot hozott arra,­ hogy a részesedési alap fel­osztását, felhasználásának módját vállalati hatáskörbe kell utalni. Ugyanakkor to­vábbra is alkalmazni kell a differenciált anyagi ösztön­zést, mely biztosítja a dol­gozók közvetlen érdekeltsé­gét a vállalati nyereség nö­velésében. Ezért a részese­dési alap felosztásánál to­vábbra is figyelembe kell venni a végzett munka ha­tékonyságát, fontosságát, s a munkaviszonyban eltöltött időt, valamint az átlagos­nál nagyobb fizikai igény­­bevételt. A részesedési alapból — a kollektív szer­ződésben történő szabályok szerint — minden dolgozó kaphat évközi jutalmat, nyereségprémiumot és év­végi részesedést. Az év végi részesedés felosztásának alapját minden dolgozónál az éves kereset képezi. A magasabb vezetőállású dolgozók nyereségprémiu­mát, jutalmát és évvégi ré­szesedését a felügyeleti szerv határozza meg, figye­lembe véve a vállalat gaz­dasági eredményeit, a dol­gozók élet- és munkakörül­ményeinek alakulását. A határozat intézkedik a ma­gasabb vezetőállásúak ed­digi prémiumátalányának differenciált alapbéresítésé­re, fenntartva a veszteséges gazdálkodással járó anyagi következményeket. Az intézkedés visszame­nőleg, 1969. január 1-től érvényes, ami azt jelenti, hogy az év végi részesedés felosztására már 1970-ben a módosítás szerint kerül sor. A kormány felhívta a munkaügyi minisztert, hogy a Szakszervezetek­ Országos Tanácsával egyetértésben 1969. december 31-ig szabá­lyozza a részesedési alap felosztásának új rendszerét. A pénzügyminiszter elő­terjesztésére a Miniszterta­nács rendeletet hozott a la­kosságra vonatkozó adó­­igazgatási eljárás általános szabályairól. Az adóigazga­tási eljárás során továbbra is az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvényben megállapított rendelkezéseket kell alkal­mazni. A kormány rendele­te az adóztatás sajátos problémáival kapcsolatos kérdésekben intézkedik. Egyszerűsíti az eljárást, többek között abban az ér­telemben, hogy 1970. január 1-től az adó megállapítását és az adóigazgatási felada­tokat a lakossággal legköz­vetlenebb kapcsolatban álló községi, városi, kerületi ta­nácsok végrehajtó bizottsá­gainak szakigazgatási (ille­tőleg a vám- és pénzügyőr­ség) szervei látják el. A Minisztertanács az Or­szágos Vízügyi Hivatal el­nökének előterjesztésére megtárgyalta a határvizek­kel kapcsolatban a szom­szédos országokkal kiala­kult együttműködés kérdé­seit, továbbá a magyar víz­ügyi szerveknek a kölcsönös gazdasági segítség tanácsa és az Európai­­ Gazdasági Bizottság munkájában ki­fejtett tevékenységét,­ jóvá­hagyta a magyar—román vízügyi együttműködés sza­bályozó, 1969. novemberé­ben, a két állam kormá­nyának meghatalmazottai által aláírt egyezményt és a Tisza vízgyűjtőjén elhelyez­kedő öt ország­­(Csehszlová­kia, Jugoszlávia, Magyaror­szág, Románia, Szovjetunió) többoldalú együttműködését a Tisza-völgy távlati vízgaz­dálkodás-fejlesztési tervei­nek egyeztetésére. Az Országos Vízügyi Hi­vatal elnöke ezután a vizek szennyezettsége elleni véde­kezés hatékonyságának nö­velésére tett előterjesztést. Javaslatára a kormány ha­tározatot hozott a szennyvíz­bírság alkalmazásának mó­dozatairól és a káros szeny­­nyezés mértékének új határ­értékeiről. Az előírt új mód­szerrel a tényleges szennye­zés az eddiginél pontosab­ban megállapítható és a­ bírság összege arányos az üzem által okozott népgaz­dasági kárral. A Központi Népi Ellen­őrzési Bizottság elnöke je­­­lentést tett a csökkent mun­kaképességű dolgozók védel­mére hozott intézkedések végrehajtásáról. A beszá­­­moló szerint az eddigi ren­­delkezések jobb feltételeket és megfelelő védelmet biz­tosítanak a csökkent mun­kaképességű dolgozóknak, azonban az üzemekben és a vállalatoknál további erőfe­szítésekre van szükség a megfelelő munkahelyek­, (munkakörök) kialakítása és az átképzés körültekintő megoldása érdekében. A Minisztertanács a beszámolót elfogadta és utasította az ér­dekelt ágazati minisztere­ket, egyben felkérte a Szak­szervezetek Országos Taná­csát, hogy a jövőben fordít­sanak nagyobb gondot­­ a csökkent munkaképesség, a dolgozók védelmével és fog­lalkoztatásával kapcsolatos feladatok megoldására. A belkereskedelmi minisz­ter az idegenforgalom fej­lesztési koncepcióira tett ja­vaslatot. Az előterjesztés szerint Magyarországnak az idegenforgalomból szárma­­­zó devizabevételei a megle­vő adottságok jobb kihasz­nálásával további összehan­golt arányos fejlesztésével 1975-re megkétszerezhetők. E törekvések egyben a ma­­gyar lakosság üdülési, pihe­nési és kirándulási igényei­nek jobb kielégítését is szol­­­­gálják. A fejlesztési célok között szerepel a kereslethez­­ iga­zodó, középszintű, komfortos­­ szállodák építése elsősorban­­ a fővárosban, a Balatonon és­­a Nyugat-Dunántúl vidékén,­­ továbbá a■gyógyfürdők és a­­ hozzájuk tartozó szállodák­­ fokozatos kiépítése Buda­pesten, Hévízen és Harkány­ban. További feladat a nyaralóház-telepek kapacitá­­­sának gyorsabb ütemű nö­velése és a fizetővendéglátás­­ bővítése, valamint a ven­déglátáshoz kapcsolódó egyéb szolgáltatások, a ke­reskedelem,­­ a szórakoztatás, a kulturális és sportlehető­ségek stb. arányos fejlesz­tése. Az előterjesztés a negye­dik ötéves tervben megvaló­sítandó feladatok között fel­tünteti a korszerű, idegen­­forgalmi célokra alkalmas, megfelelő autóbuszpark lét­rehozását, a modern étkező- és hálókocsik, valamint a különvonatok számának nö­velését és az üzemanyag­töltő és szervizállomás há­lózat bővítését is. A kor­mány az előterjesztést elfo­gadta. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) — Hát mi lennék? — vonja­ meg a vállát Ivánka Lajos oly egykedvűen, mint­ha ez a világ legtermészete­sebb dolga lenne. — Mi a hézag? Nem megy a szöveg, mi? Semmi baj öregfiú, azért vagyok itt, hogy segít­sek ... és már írja is, tölti is a blankettákat, magya­rázza is, hogy nem egyedül jött ide, már mint a re­pülőtérre, vannak még né­gyen, mert valakit vártak Budapestről. Ő is egyike annak a más­fél száz magyarnak, aki Ulánbátortól vagy harminc kilométerre, egy új gyár építkezésén dolgozik, s egyi­ke annak a mintegy fél­ezernek, aki szerte Mongó­liában mint ács, vagy mér­nök, vízkutató, vagy kőmű­ves, geológus vagy éppen műszaki tolmács dolgozik. Tíz perc múlva már egy te­repjáró kocsiban ültem, fél óra múlva már megvolt a szobám a főváros hasonnevű szállodájában. Akkor még azt hittem, hogy magyarokkal össze­jönni könnyű én természetes dolog. Viszonylag arnlak is bizonyult a fővárosban, ahol két építkezésen is dolgoznak magyarok, de Mongóliában nemcsak a fővárosban, ha­nem több száz kilométerek­re onnan is dolgoznak, s nem is kevesen, magyar szakemberek. Amíg eljutottam a ma­gyar munkásokhoz, megis­merkedtem a tegnapból a holnap felé haladó Mongólia életével és történelmével. Megértettem, hogy ami ne­künk, európaiaknak meg­hökkentő és talán egzotikus, az itt földrajzi, történeti és társadalmi valóság és­­ ob­jektív törvényszerűség. GYURKÓ GÉZA következik: A 24. ÓRÁBAN Négy teve egy állatkertben sok. Ez a néhány száz teve egy csor­dában nem is sok Mongóliában PÉNTEK, 1969. NOVEMBER 21.

Next