Csongrád Megyei Hírlap, 1969. december (14. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-03 / 280. szám

Riportereink a nagyvilágban • Csallóközi csavargások A cím tulajdonképpen nem pontos, hiszen buzgó kísérőimmel két nap alatt valójában Szlovákia egész délnyugati felét bejártuk. Tatra a 603-as gépkocsival ez egyáltalán nem lehetetlen, különösen, ha olyan pilótá­ja van, mint a mi Tiborunk, akinek fizikai fájdalmat okoz 110 kilométer alatt „döcög­ni”. Gyakran megálltunk azért. Hol egy okosan gaz­dálkodó szövetkezet, hol egy korszerűen termelő állami gazdaság, hol pedig egy hű­vös borospince miatt. Mert mindegyikből akad errefelé szép számmal. Ami a pincéket, illetve a bort illeti, azzal hamar vé­gezhetünk. Számunkra szo­katlan keverékeket forral­nak. Könnyű belől­e eleget inni. Ámbár jóízű, tiszta riz­­linget is ittunk. Érdekesség még, hogy valamire való öreg pincére ezt mondják: úgy nézze meg, hogy itt Petőfi is borozott, amikor itt járt a komájánál. Máshol meg azt állítják, hogy egy­koron ez a gazdaság szállí­totta a bort a köztársasági elnök palotájába. Ezt is, meg az előbbit is rámond­ták legalább négy—öt szőlő­hegy termésére. Valahol nem mondtak igazat... Az okosan gazdálkodó szö­vetkezeteknél már többet kell időznünk. Hosszabb időt töltöttünk a szőgyéni közös gazdaságban, amelynek éle­tével talán leginkább meg­ismerkedtem, ötezerkétszáz hektáron gazdálkodnak. Az egy tagra jutó átlagjövede­lem 18 ezer korona körül mozog, ami valóban tisztes­séges eredmény. Feltűnő, mennyivel többet fordítanak kirándulásra, üdülésre, uta­zásra ezek a gazdaságok, mint a mieink. A szőgyéniek például csapatostól jönnek nyaranta a Balatonra, tíze­sével a Tátrába, Lengyelor­szágba, de még Jugoszláviá­ba is. Sőt, jó néhány egy­szerű szövetkezeti tag for­dult már meg Nyugat-Euró­­pában, egypáran pedig még Egyiptomban és Líbiában is. Áldoznak, a kultúrára is. Már lerakták az új művelő­dési otthon alapjait, amely fele részben a közös pénzből épül. Ez pedig nem kis szó, ha számításba vesszük, hogy a költségvetés 7 millió koro­na fölött van. Délelőtti brigádmegbeszé­léskor érkeztünk a perbetei szövetkezetbe. Szenvedélyes­­ vitát szakítottunk meg. De csak kis időre. A fiatal trak­toros brigádvezető újra visz­­szatért a témához, s szen­vedélyesen­­ hadakozott az igazáért. Mintha itthon let­tem volna, ahogyan hallgat­tam: — Mert ez nem helyes! Ha a traktoros nem hasz­nálhatja az erőgépet ma­szek munkára, akkor a foga­­tosnak se engedjük meg azt! Hogy jön ő ahhoz, hogy ker­teket szántogasson csak úgy a maga zsebére, a mindany­­nyiónk lovával? Ennek vé­get kell vetni... Lassanként mégis elcsitult a vita, s itt is előkerült a kancsó. Alig számolta ki az elnök a vitrinből a megfelelő poharakat, amikor ismét ko­pogtak. Két szovjet tiszt, egy őrnagy és egy százados lépett az irodába. — Á, Mihail, Vologya! — emelte magasba a karját az elnök. — Szervusz, Frantisek! — nyújtott kezet derűs mo­sollyal az őrnagy, majd mindannyian bemutatkoz­tunk. Nálam megállt, ami­kor megtudta, hogy Ma­gyarországról jöttem. — Elvtársi — mondta. — Legyen szíves onnan kül­deni nekünk kottákat. Liszt Ferenctől. Játszani akarjuk a műveit, de itt nem kap­tunk, tőle semmit. Csak Le­hár, meg Kálmán ... Ne­künk Liszt kell... Rapszó­dia! Bor mellett hamar össze­­testvérkedtünk, s azt is meg­tudtuk, miért fogadták régi ismerősként a szovjet tisz­teket Perbetén. Mert való­ban régi ismerősök. Akkor kezdtek idejárni, amikor ez még korántsem volt népsze­rű dolog. A szövetkezet el­nöke, Nagy Ferenc azonban kemény legény. Nem ijedt meg azoktól, akik puskával integettek az ablaka előtt, s akik listájukra vették (még­hozzá az „előkelő” harma­dik helyre), mint ki­végzendő kollaboránst. A barátság megszületett és izmosodik. Most a szövetkezet szőlőjé­ben dolgoznak a kiskatonák. Erős gépeikkel gödröket ás­nak a betonoszlopoknak. A gazdaság természetesen fizet a munkáért. Az utóbbi de­­kádot például egy televízió­val, a megelőzőt lemezját­szós rádióval honorálta. Egész Szlovákia legkor­szerűbb szarvasmarha-tele­pet mutattak be nekünk a ba­icsi állami gazdaságban. 6 '"■•‘'”««1 altatott tehén, a spriccelő vízzel „almozó" tehenész (sőt, tehenészlány) már nem újdonság. Ami messziről feltűnik itt, az a Harvestor rendszerű takar­mánytárolók sora. Mint 8— 10 hatalmas olajtartály. Pár­­száz méterről valóságos gyárnak véli az ember a te­lepet. Mi kerül a tartályok­ba? Röviden úgy mondhat­nánk: fonnyasztott takar­mány. Lucerna is, mert eb­ben az állapotban már nem okozhat fúvódást. Az apróra szeletelt, tápanyagokban dús, kevert zöldtakarmányt her­metikusan zárják, s etetéskor ötletes szállítóberendezéssel továbbítják a jászlakba. A műveletet néhány ember végzi. A főszereplő a disz­pécser, aki emelvényen áll­va, gombokat nyomkodva irányítja az egész folyamatot. Az eredmények fényesen iga­zolták a reményeket: a tej­termelés hihetetlen mérték­ben megnőtt. Bármerre jártunk, igyekvő, kedvvel dolgozó emberekkel találkoztunk. Úgy vélem, ■nem túlzó a megállapítás: Szlovákiában nyoma sincs a zűrzavaros időknek. Leg­alább ami a lényegét illeti. Mert munka van, s az em­berek tudják, hogy jólétük belőle fakad. ANNUS JÓZSEF Következik­, PRÁGA! PILLANATKÉ­PEK. 2 24 ÓRA fi VILÁGBAN _*: ' . ..' .v£. Négyhatalmi tárgyalások a Közel-Keletről KEDDEN REGGEL Helsinkiben, Finnország fővárosá­ban ismét tárgyalóasztalhoz ültek a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői. A tárgyalások — amelyekre ezúttal a szovjet nagykövetségen került sor — 95 percig tartottak. A legközelebbi ülést december 5-én, pénteken tartják, ezúttal az amerikai nagykövetségen. KEDDEN ESTE, magyar idő szerint 21 órakor újra kezdődtek New Yorkban a közel-keleti helyzet rendezé­séről folyó négyhatalmi tárgyalások. Franciaország, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia ENSZ- nagykövetei ez alkalommal Charles Yostnak, az Egyesült Államok állandó ENSZ-képviselőjének a Waldorf-Astoria Szállóban levő rezidenciáján találkoztak. A négyhatalmi tárgyalások ez év áprilisában kezdőd­tek és július elején szakadtak meg 15 munkaülés után. Egész nyáron át és azt követően az őszi hónapokban is folytak Joseph Lisco amerikai külügyi államtitkár és Ana­­tolij Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövet részvételé­vel a két nagyhatalom tárgyalásai a közel-keleti helyzet­ről. E tárgyalássorozat után jelentették be, hogy újra kez­dődnek a négyhatalmi megbeszélések. A négyhatalmi megbeszélések teljes titoktartás mellett folynak. Egy-egy munkaülés után csak rövid közleményt adnak ki, amelyben a következő ülés dátumát és helyét jelentik be. A négyhatalmi megbeszélések most kezdődő második szakasza elméletileg ugyanazzal a témával foglalkozik, ne­vezetesen az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1967. november 22-én elfogadott határozatának gyakorlati megvalósítá­sával. Tanácskozás Bécsben az európai biztonságról Mint jelentettük, hétfőn este Bécsben befejeződött az európai biztonság megteremtésével kapcsolatos széles körű tanácskozás, amelyen hazánkból is népes küldöttség vett részt. Képünkön: a bécsi tanácskozások befejező ülése Pompidou is felszólalt a Közös Piac csúcsértekezletén A Közös Piachoz tartozó országok kormányfőinek kedden délelőtti ülésén fel­szólalt Georges Pompidou francia köztársasági elnök, s programot terjesztett elő a Közös Piac országai poli­tikai, gazdasági, műszaki és pénzügyi együttműködésé­nek kiszélesítéséről. A francia államfő a többi kö­zött indítványozta, hogy a tagországok külügyminisz­terei szabályos időközökben tartsanak értekezletet állás­pontjuk egybehangolására, míg a pénzügyminiszterek évenként kétszer üljenek össze gazdasági politikájuk egybevetésére. Pompidou után Jean Rey, az európai közösségek bi­zottságának belga elnöke és Willy Brandt nyugatnémet kancellár szólalt fel. Mind­ketten hangoztatták, hogy a Közös Piac vezetőinek még a mostani csúcstalál­kozón kell dönteniök a kö­zös piac kiszélesítéséről folytatandó tárgyalások megkezdéséről. A délelőtti ülés berekesz­tése előtt ismét Pompidou francia elnök kért szót. Az Európai Gazdasági Közösség kiszélesítéséről szólva úgy nyilatkozott, hogy Francia­­ország a „kiszélesítést nem ellenzi, hanem helyesli”. Hágában kedden, közép­európai idő szerint 19 óra 14 perckor befejezte mun­káját a Közös Piachoz tar­tozó tagországok állam- és kormányfőinek csúcsérte­kezlete. A kedd délutáni és egyben utolsó ülés 4­ óránál tovább tartott. A csúcstalálkozó befejez­tével közös közleményt hoz­tak nyilvánosságra. Ez a többi között bejelenti, hogy már 1970. január 1-e előtt életbe léptetik a mezőgazda­ság finanszírozásának új rendszerét. Képünkön: Willy Brandt ny­ugat­német kancellár, George Pom­pidou francia köztársasági elnök és a házigazda, Piet de Jong holland miniszterelnök a Közös Piac hágai csúcstalálkozóján Külpolitikánk ! - békepolitika A Magyar Népköztársa­ság külpolitikája vál­tozatlanul szilárd elvi alapokon, a nemzetközi bé­ke és biztonság védelmezé­­sének, a népek önrendelke­zési jogának, a vitás kér­dések tárgyalások útján tör­ténő megoldásának, a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom egysége szün­telen erősítésének alapján áll. Ez olvasható ki egyértel­műen abból a közleményből, amelyet a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottságának november 26— 28-i üléséről tettek közzé. S bár a párt és a kormány időközi megnyilatkozásaiból, cselekedeteiből mindig tisz­tán és félreérthetetlenül le­mérhető a magyar álláspont a nemzetközi kérdésekben, mégis szükséges és hasznos, ha az ország népe és a kül­föld is, a mostani közle­ményhez hasonló, hivatalos dokumentumokból bizonyo­­sodhatik meg hazánk külpo­litikájának folyamatosságá­­ról­ és stabilitásáról. Értelemszerűen és logiku­san az európai biztonság kérdései kerültek a pártköz- remény külpolitikai részének első helyére. Itt élünk Eu­rópa közepén, minden, ami földrészünkön történik, ér­dekel és érint bennünket, éppen ezért szükséges, hogy nézeteinket mindenki szá­mára érthetően fogalmazzuk meg. Nemcsak támogatjuk a Varsói Szerződés tagállamai­nak az összeurópai bizton­sági konferenciára vonatkozó javaslatát, hanem magunk is e konferencia kezdemé­nyezői közé tartozunk. Kül­­s kapcsolatainkban, pártunk­­ és államunk vezetői, vala­­­­mint külföldi államférfiak I közti tárgyalásaink során­­ mindenkor napirenden tart­juk e kérdést és szorgal­mazzuk a konferencia meg­felelő előkészítését. Politikánk elvisége tükrö­ződik a német kérdésben el­foglalt álláspontunkban­­­ is. Támogatjuk az első német békeállam, az­ NDK „tevé-­ kenységét, örülünk sikerei­nek, amelyet­­ politikai, gaz­dasági és diplomáciai síkon elért. Az NDK sikerei az egész szocialista közösség erejét növelik, és hozzájá­rulnak a kontinens békéjé­nek, biztonságának fokozá­sához. Az új nyugatnémet kormányzatnak van néhány­­ ígérete, amely arra enged­­ következtetni, hogy felismeri­­ bizonyos európai realitáso­­kat. Jogos azonban az igény, hogy Brandt kormányának­­ egyértelműbbé kell tennie a nyugatnémet politika új vo­násait, és mindenekelőtt be kell bizonyítania, hogy nem­csak szavakban, hanem tet­tekben is szakít a régi im­perialista, revansista, milita­rista elvekkel és gyakorlat­tal. H­ogy külpolitikánkban mennyire mélyen gyökerezik a béke megteremtésére való törek­vés, arra kitűnő példa és bizonyíték az a javaslat, amelyet a napokban Len­gyelországgal és Mongóliá­val együtt az ENSZ-ben terjesztettünk elő, jövőre minden ország csatlakozzék az 1925. évi genfi egyez­ményhez a vegyi és biológiai fegyverek eltiltásáról. Ez a javaslat szerves része annak a törekvésnek, amely az atomfegyverek tilalmát, a fegyverkezési verseny meg­fékezését, a leszereléssel összefüggő egyéb intézkedé­seket szorgalmazza. A vietnami kérdésben a magyar külpolitika éppen úgy az agresszió teljes meg­szüntetését és a békés­ ren­dezését sürgeti, mint a má­sik robbanékony nemzetkö­­zi konfliktusban, a közel­­keleti háborúban. A nemzetközi munkás­­mozgalom egysége iránti­ fe­lelősség tükröződik a­­ Köz­ponti Bizottság állásfoglalá­sában a szovjet—kínai tár­gyalások kapcsán. Nagyot­­ érékeljük és támogatjuk azo­kat az erőfeszítéseket, ame­lyeket a Szovjetunió e tárgy­ban tesz, és azt valljuk, hog/i­ a tárgyalásokon elért minden siker a kommunista világ­mozgalom egységét erősíti és az antiimperialista harcot se­gíti. Ezt a célt — híven a kommunista és munkáspár­tok moszkvai tanácskozásá­nak szelleméhez — a ren­delkezésünkre álló minden­­eszközzel elő kívánjuk segí­teni. M­int lállentő, az MSZMP Központi Bizottsága valamennyi lényeges nemzetközi kérdésben­­ kifej­-­ tette álláspontját.. Elégedett­ségünkre és megnyugtatá­sunkra­­szolgál, hogy az ál­lásfoglalás valamennyi pont­ja, a legkisebb részletig. A nemzetközi béke és bizton­ság érdekeit­­ tartja .szent előtt. (KS). Ma: NATO-értekezlet kezdődik Brüsszelben Rogers amerikai külügy­miniszter Laird hadügymi­niszterrel és Kennedy pénz­ügyminiszterrel együtt ked­­­­den reggel Washintonból el­utazott a NATO miniszteri tanácsának ma Brüsszelben kezdődő ülésszakára. Rogers nem tett külön nyilatkozatot indulása előtt az ülésszak céljairól, a külügyminiszté­rium szóvivője azonban ko­rábban megerősítette, hogy az Egyesült Államok leg­alább 1971. végéig nem szán­dékozik csökkenteni Európá­ban, különösen Nyugat-Né­­metországban állomásozó ka­tonai erőit. A NATO miniszteri taná­csának napirendjén szere­pel ugyan az amerikai csa­patok kérdése, de csak ab­ban az összefüggésben, hogy az Atlanti Szövetség esetleg „kölcsönös visszavonást” ja­vasol Európában a leszere­lési intézkedések láncolatá­ban. Az ezzel foglalkozó előterjesztést a NATO állan­dó titkársága állította ösz­­sze. ­HÍRLAP FELOSZLATTÁK A JAPÁN KÉPVISELŐHÁZAT Macuda, a­­ japán, parla­­ment képviselőházának el­nöke kedden felolvasta a császár rendeletét a képvi­selőház feloszlatásáról. Ez­zel háromnapos tanácskozás után véget ért a japán par­lament 62. rendkívüli ülés­szaka. VISSZAVONT HATÁROZATOK SZLOVÁKIÁBAN A Szlovák •• Nemzeti Ta­nács —­­az elnökség javas­latára — megvitatta az 1906­ augusztus 21. és 29. közt el­fogadott határozatait. Sajná­lattal állapít­otta meg, hogy az egész politikai helyzet, valamint néhány jobboldali opportunista képviselő be­folyására az SZNT is elfo­gadott politikailag helyte­len határozatokat. Ezért ér­vénytelenített három doku­mentumot. EGYIPTOM KÖZVETÍT SZAUD­ARÁBIA ÉS Del-Jemen KÖZÖTT? Kedden Kairóban, az EAK fővárosában bejelentették, lehetséges, hogy Egyiptom közvetíteni fog Dél-Jemen és Szaud-Arábia fegyvere­, konfliktusában. SZERDA, 1960. DECEMBER 3.

Next