Csongrád Megyei Hírlap, 1970. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1970-05-23 / 119. szám
Csongrád megye sirámai napjai és helytállása az árvízkárosultakért A Csongrád megyei Szolidaritási Bizottság felhívását követve, üzemek, termelőszövetkezetek, intézmények dolgozói jelentik a társadalmi szervekhez, hogy újabb és újabb adományokkal kívánják segíteni az árvízkárosultakat. Az önként felajánlott segélyek összegyűjtésével, kezelésével, elosztásával a Magyar Vöröskereszt foglalkozik. Sokan érdeklődnek, hova és milyen postautalványon fizethetik be a lakosság hozzájárulásait. Tájékoztatásul ismét közöljük „A Magyar Vöröskereszt 5350 árvízkárosultak megsegítésére OIP Bp. V. kerületi fiók” elnevezésű számlára fizethetik be. A vállalatok, intézmények hozzájárulásaikat az KÖT, a FŰSZERT vállalatok kollektívái külön-külön 15—20 ezer forintotajánlottak fel. A MÉK vállalatnál 70 ezer forintot gyűjtöttek össze a Megyei Bíróságnál a bírák 120 forintot, a járási bírák 100, a segédhivatali dolgozók 50—50 forintot. A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat dolgozói egynapi keresetüknek megfelelő összeggel, a vezetők 400—500 forinttal segítik a bajbajutottakat. A kisipari szövetkezetek közül kiemelkedik a szegedi FÉMTEX Ktsz vállalása, ahol a dolgozók 2800 lepedőt gyártanak soron kívül, és ajánlották fel a Vöröskeresztnek. Minden városban, községben a fiatalok is példát mutatnak a gyűjtésben. A Csongrád megyei Sütőipari Vállalatnál, az első szegedi járási ktsz-ben, a mórahalmi áfész-ben, a Vegyesiparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnál, az Alföldi Porcelángyárban, a Majolikagyárban, a hódmezővásárhelyi Szandálüzemben, az Elektrofém Ktsz-ben a fiatalok kezdeményezése során egynapi keresetnek megfelelő összeget ajánlottak fel a dolgozók. A szegedi ifjúmunkások, diákok társadalmi munkát vállalnak, a Hajóállomáson, a szőregi és a gyálaréti homokbányában. Már több mint ezer fiatal jelentette be, hogy részt kíván venni ebben a munkában. A természetbeni adományokat Csongrád megyében a Vöröskereszt városi és járási szervezetei gyűjtik öszsze. Hódmezővásárhelyre megérkezett a bajai Posztógyárból több száz takaró Szentesen eddig 32-en vittek be személyi ajándékként ruhaneműt. Sok faluban, termelőszövetkezetben vállalják gyermekek gondozását. Hároméletűek „Munkásőrnek egy baja, így van ez, miért nincs három élete ...” A dal így zengi az acélszürke egyenruhás, népi fegyveresek tetteit. Pedig most az árvízi csatában végig a Maros mentén inkább az bizonyosodott be, hogy van három életük. Pártjuk, hazájuk, s családjuk, valamint fegyverük mellett befér nyílt szívükbe a bajba jutottak minden gondja. Persze azért ők is emberek, igaz emberek. Hadd meséljek el erről egy kis történetet. Akkor kezdődött, amikor a Maros vízszintje emelkedőre indult. Május 17-én, 18 óra 05-kor Koczkás Ferenc, a makói Vásárhelyi Kálmán munkásőregység parancsnoka utasítást kapott: — Elrendelni a teljes harckészültséget! Elrendelni. Ilyen veszedelemben még nem rendelt el hasonló készültséget a parancsnok. Ráadásul az áradás éppen Makót és környékét támadta. Megriadt az egész határ, a munkás-, a parasztcsaládok éppúgy, mint a többiek, igyekeztek öszszébb húzódni és az erős férfiakban, apákban, testvérekben volt a bizodalom. Hogyan lehet őket most elszólítani otthonról? Van-e szíve a parancsnoknak? De hiszen nemcsak szíve, családja is van neki is. Éppúgy bajban, veszélyben, mint a többi. Bajba került az egész város. És ha mindenkinek segítesz, akkor ... — Mindannyian beérkeztek hiánytalanul, panasz nélkül ■— jegyzem a parancsnok szavait. — Egyetlen ember kéredzkedett el csupán. A részleges kilakoltatás idején történt ez. Annak az elvtársnak a szüleit is ki kellett lakoltatni és ... más édesanyja nem bírta tovább. Meghalt. Az eset után a parancsnok döntött: akinek a családja közvetlen veszélybe kerül, jelentse, néhány órára, elmehet. Emberek vagyunk. A nagylakiak mentek haza néhány órára legelőször, ezután a magyarcsanádiak, majd az apátfalviak. Ahogy haladt az ár. Mindenütt ott voltak, s vannak, ők adták a híröszszeköttetés egy részét, motoros futárral, rádióval. A rendőrökkel együtt segítettek a forgalom irányításában, vezették a mentésen dolgozó közmunka-csoportodat. Amikor pedig jött a hír, hogy a várost ki kell üríteni, teljesítették a rájuk háruló feladatokat. Lesiszőlőnél és másutt is, ahol kellett kézben, ölben vitték gépkocsira az öregeket, nyugtatták a gyerekeket, irányították a szállítmányokat, beültek a messzi vidékről érkező gépkocsizók mellé és vezették őket a városban. Közben figyelték a híreket, meg az órát: — Sikerül-e időben végrehajtani a kiürítési parancsot? Sikerült. A nagy munka közben a parancsnokságon szüntelenül csengett a telefon és URH-üzenetek szálltak az éterben. Ide irányítókat kértek, amoda vizet, máshová homokzsákot. A védekező katonaság, az intézkedő rendőrség meg a közerők is mindenütt segítőkre találtak a munkásőrökben, akik május 18-a óta éjjel-nappal szolgálatban állnak. S amikor megjött a hír, hogy az utolsó emberkaraván is elhagyta Makót, csend lett a városban, az otthonokban nem hallatszik az asszonybeszéd, a gyermekkacaj, a parancsnokságon meg a Maros-parton, a Csorgónál, a hídon, az utakon, a községekben egy pillanatra megpihentek az acélszürke egyenruhás fáradt emberek: ifj. Agócs János, Czirják Ferenc, Siket Lajos, dr. Kási Gyula, Balogh Imre, meg a többiek elgondolkodtak egy pillanatra, mert eszükbe jutott a család. Többségüknek elköszönni sem volt idejük, hiszen másokkal törődtek. Mások meg törődtek az övéikkel. Nem tudták, hová, merre jutott a család. Bálint Ferencnek, a híradó alegység parancsnokának eszébe jutott, hogy talán a rádió... De... ez magánügy. Ám a gondolat, a meszszeségben is gyökeret vert valahol. Május 22-én, reggel, a vásárhelyi Szántó Kovács János munkásőregység rádiója különös adatokat közölt: — Makói híradóparancsnok hozzátartozói: Hmvhely, Gellért utca 54. Folytatom: Dobsa Ferenc munkásőr hozzátartozói a Virág utcai óvodában, tovább: Papp Imre munkásőr családja a Tanácsköztársaság tér 77 alatt... tovább ... tovább... Elvtársak! minden rendben, jó helytállást! Eddig a történet a három életüekről. Tovább nem mesélhetem, mert aki nekem mesélte, az utolsó név közlése után ültőhelyében elaludt. És nem volt szivem felébreszteni, hiszen Makóval, s velünk együtt álmatlanul töltötte az egész hetet. Kép és szöveg: KACZOR ISTVÁN Gátőrzései. Kovács József munkásőr, pitvarosi tsz-tag. Benke István apátfalvi tsztaggal és Hullman Mátyás vízügyi dolgozóval buzgárt talált 5350-500-218-95055 számlára utalhatják át. A Hódmezővásárhelyi Gépjavító Vállalat, a HODGEP dolgozói kétnapi keresetnek megfelelő összeget ajánlottak fel, a Szegedi Állami Erdőgazdaság dolgozói egyhavi fizetésük 6—10 százalékát, a Mezőgazdasági Beruházási Vállalatnál 120-an több mint 9 ezer forintot. A Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet igazgatói alapjából máris átutaltak 20 ezer forintot. A Cipő-nagykereskedelmi Vállalat 30 ezer forint lábbelivel, a DÉLTEX 142 ezer forint értékű ruhaneművel segíti az árvízkárosultakat. A kereskedelmi vállalatok közül a Centrum Aruba, a Vidia, a RÖVT Egy emberként segít Szentes népe Biztonságban, jó ellátásban a makói menekültek Csütörtökön este, nemcsak hírek és televízióbeszámolók formájában, hanem valóságosan is megjelentek az árvízveszély jelei és annak következményei Szentesen. Azzal kezdődött, hogy riasztották a Tisza-gátak védőőrségét, a harmadfokú készültség jegyében és sorban ébresztették éjfél előtt a személygépkocsi-tulajdonosokat. A teherautók, autóbuszok már régóta várakoztak a városi tanácsháza előtt ■— a sofőrök várták a parancsot az indulásra,, hogy a vasútállomástól a kijelölt szálláshelyekre vigyék a Makóról érkező menekülteket. Sokan nem hunyták le szemüket a városban, aggódva, riadtan hallgatták a rádiót, az árvízveszély legújabb fejleményeiről, a makói térségben folyó hatalmas árvízvédelmi küzdelemről. Péntekre virradó éjjel pillanatra sem volt nyugodt ideje az árvízvédelmi, a telepítési bizottság helyi vezérkarának. Iskolák, középületek kiürítése következett, azután takarókról, szalmazsákokról, élelemről, az elszállásolás mikéntjéről kellett gondoskodni. Éjjel egy órakor jött a kósza hír, hogy megérkezett az első szerelvény Makóról. Kiderült, hogy ez téves információn alapszik. Újabb lélegzetvétel, újabb időnyerés a sürgős és szerteágazó szervezési feladatok megoldására. Az éjszakai ügyeletben az üzemi munkásokat éppen úgy meg lehetett találni, mint a kisiparosokat, a pedagógusokat, a tsz-elnököket. Az egész város egyemberként sietett az árvízkárosultak gyámolítására! — Csodálatos erővel jelentkezett a lakosság együttérzése, szolidaritása és segíteni akarása az árvízkárosultak, a kitelepítettek támogatására. Csak a köszönet, hangján lehet erről beszélni — mondta dr. Bajomi Sándor, a városi árvízvédelmi bizottság vezetője, egyben a tanács vb elnöke. A Kossuth téri iskola Zrínyi Ilona úttörő csapatának tagjai a zsebpénzüket ajánlották fel, a vendéglátóvállalat dolgozói 16 ezer forintot adtak, a sütőipari vállalat, a társadalombiztosítási kirendeltség dolgozói egynapi keresetüket fordítják az árvízkárosultak javára. A Petőfi utcai iskola 160 gyermek elhelyezését vállalta, és az úttörőcsapat 10 árvízkárosult gyermeket visz el nyári táborozásra. A helyi árész 20 mázsa babot, az Alkotmány Tsz 30 mázsa burgonyát adott, a Pankotai Állami Gazdaság és a leánykollégium több száz fő ebédeltetésére tett intézkedést és lehetne sorolni a végtelenségig a példákat. A fiatal Trenka István, a MÁV dolgozója a vasútállomáson várt több szentesi asszonnyal és férfivel együtt a makói gyerekekre, hogy otthoni ellátásban részesítsék őket. Szünet nélkül csöngött a telefon a tanácsházán és jelentkeztek egyre, másra a családok, hogy gyermekek elhelyezését vállalják. A hajnali órákban ismét Szentesre jött Kovács Imre, a megyei tanács vb elnökhelyettese, hogy a város vezetőivel együtt személyesen is részt vegyen a telepítési és elhelyezési munkákban. Feszült órák elteltével reggel 6 óra után futott be az első, kitelepítettekkel megrakott szerelvény a vasútállomásra. Sokan jöttek Makóról — Vásárhelyen át — a menetrend szerinti személyvonattal is, többen közülük továbbutaztak rokonaikhoz, hozzátartozóikhoz. A Szentesen maradó makói gyermekek, idősebb nők és férfiak létszáma ekkor még nem érte el az 500-at. Az üzemi konyhák azonnal értesítést kaptak, hogy készüljenek fel a menekültek ellátására. A gyermekek első csoportját az építőipari vállalat munkásszállásán helyezték el, szinte szállodai kényelemben. Itt beszéltünk a tizenéves Vigh Katalinnal, aki édesanyjával és testvéreivel indult útnak éjfél 2 órakor a makói Hársfa utcából. Az építőipari vállalat technikusa, Plavetz Jenő még arra is ügyelt, hogy a fiatal édesanyáknak és gyermekeknek estére befűtsék a szobákat. Minden a legnagyobb rendben és gördülékeny szervezettséggel zajlott le, akárcsak a délelőtti órákban az újabb szerelvény fogadása a vasútállomáson. Munkásőrök, hatósági emberek, a Vöröskereszt elsősegélynyújtó osztagai, a mentőautóval kivonult orvosok, az elszállásolási bizottság tagjai irányították sorokba a vonatról lelépő fáradt és szomorú embereket. Némelyik arcán közönyös fásultság, könnyekkel átitatott szempár. Egyetlen kis motyójukat, táskájukat szorongatták kezükben a kitelepítettek, ami hirtelen a legszükségesebbnek és a leghasznosabbnak bizonyult. Csöppnyi lányka édesanyjába kapaszkodik, jobb kezében kedvenc hajasbabája. . . innenezen járu belegeket mentőautón szállítják a kórházba, a többiek autóbuszra szállnak és irány az ipari szakközépiskola, a mezőgazdasági technikum, az iparitanuló-iskola és több más közintézmény és üzemi helyiség. 960 ember szállt le 10 óra 35 perckor a vonatról és 11 órára már mindenkit elszállítottak. A telepítési bizottság részéről Molnár Antal és fáradtságot nem ismerő önzetlen társai jó munkát végeztek. Az ipari szakközépiskolában a tanulók tartanak ügyeletet. Az asszonyok a felső emeleten laknak, az idős férfiak a tornateremben. Broll, József szaktanár irányításával minden a legnagyobb fegyelmezettséggel megy végbe. Biztos fedél van a kitelepítettek feje fölött és jó ellátásban részesülnek, akárcsak a város többi pontján. A férjek a nagyobb fiúk Makón maradtak. Rájuk gondolnak most az anyák és a feleségek. — Bizonyos, hogy megmentik a gátat, hiszen anynyi ember dolgozik ott és hamarosan hazamehetünk! Csak hálálkodni tudok, hogy ilyen jó körülményekhez jutottunk — mondja az 1-es számú szoba női lakója. Tegnap délutánig több mint 2000 ember jutott menedékhez Szentesen. És ha netalán újabb csoportok érkeznének Makó térségéből, akkor számíthatnak Szentes város lakosságának áldozatkészségére, segítségére, a meleg ételtől kezdve, a puha takarón át, a bátorító szavakig. SZABÓ RÓBERT 2 - — —hírlap Tekintse meg a Budapesti Nemzetközi Vásáron a Chemical Építő-vegyianyagokat Gyártó Vállalat legújabb építőipari, vegyi, segédanyag és műanyag termékeit! (A 3-AS ÉPÍTŐIPARI PAVILON MÖGÖTT) HL. 41 SZOMBAT, 1970. MÁJUS 33.