Csongrád Megyei Hírlap, 1970. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1970-05-31 / 126. szám

A makóiak üzenete Szentesről: „Jel vapi, nincsen semmi irzs" A Deák Ferenc utcai isko­la előtt a napsütésben álldo­gálnak idős férfiak és asz­­szonyok, Makóiak. Nemcsak itt, hanem a Köztársaság téri iskolában, az iparita­­nuló-intézetben, az építőipari munkásszálláson, a leány­­kollégiumban, a fiú diákott­honban, az ipari szakközép­­iskolában és a mezőgazda­sági technikumban is talá­lunk Makóról , kitelepített felnőtteket , és fiatalokat .Szentesen. A Deák Ferenc utcai isko­lában közel 20 gyermek van és ők hamar megtalálták játszópajtásaikat az idejáró tanulókban. Az idős embe­rekből álló beszélgető cso­porttól kérdem, hogyan ér­zik magukat? — Csak a legjobbakat mondhatjuk az ellátásról... De a’ kalappal, ahogyan ve­lünk bánnak! Naponta pél­dául ötször étkezhetünk, mindenünk megvan, jól érezzük magunkat. Csak ép­­pen nem vagyunk otthon ... — mondják az asszonyok, akik Makón a Torma és a Wesselényi utcában laknak. Eleinte nem akarták elhagy­ni Makót, az egyiküket a kert lombjai között találták meg és szinte erőszakkal rakták fel a kocsira. Most így vélekedik erről: — Rájöttem, hogy jobb így. Ha a víz jött volna, ak­kor mi öregek odaveszünk. Az iskola termeinek ajta­ján névsor látható név és pontos lakcím szerint, így találta meg a középkorú férfi, is édesanyját és ül­tette autó­ba, előzőleg engedélyt kér­vén a távozásra az iskola igazgatójától, Hornyik And­rástól, aki egyben elszállá­solási parancsnok. Tőle tud­juk meg, hogy az iskolába járó gyerekek nem örültek a szünetnek, hanem mind­annyian jelentkeztek segít­­ségnyújtásra. A felsőtagozatú osztályokban a kérő szóra egyszerre mindenki feltar­­totta a karját, kínálkoztak különféle szolgálattételre. A szülők hasonló áldozatkész­ségről tettek tanúságot, nem­különben az iskola tanári kara. Három műszakban tar­tanak ügyeletet éjjel-nappal és intézkednek a kis és nagy ügyekben. Pista bácsit, a portást a napokban, már az igazgató küldte haza pihen­ni, mert már több napon át talpon volt. Az igazgatói iroda való­ságos főhadiszállás. Cseng a telefon, hozzátartozó kér be­bocsátást, jönnek a hatósági emberek és fel kell hívatni x. y-t a­ hálóteremből. A MÁV területi szakszervezeti bizottságának nevében jött látogató üdülést helyez kilá­tásba a makói vasutasok gyermekeinek, akik esetleg itt tartózkodnak az iskolá­ban. Janó István a munkásért egyenruhában lép be. Most nem az Árpád Tsz párttit­­káraként, hanem városi el­szállásolási parancsnokként. Intézkedése nyomán fóliába burkolják a hálótermekben leterített szalmát. Még annyit a Deák­ Ferenc utcai iskolában levő makói ki­telepí­tettek ellátásához­: rendszeres orvosi ügyeletben részesülnek, a nehezen járó időseknek és könnyű bete­geknek külön termet biztosí­tottak, a jóval több mint 200 főnyi menekült étkezte­tése a legnagyobb pontos­sággal történik. SZABÓ RÓBERT 2 Ezer homokzsák - tízezer vizespohár Csütörtökön a késő esti órákban tehergépkocsik ér­keztek Salgótarjánból az Üvegipari Művek salgótar­jáni öblösüveg gyárából Ma­kóra. Levelet is hoztak ma­gukkal, melyben a követ­kezőket írják: Makói városi tanács vb el­nökének! A Szocialista Munka Gyá­ra, a salgótarjáni öblösüveg­gyár 2600 dolgozója egynapi keresetét ajánlotta fel segít­ségül. Ezen felül a gyár a veszteségek enyhítésére 10 ezer vizespoharat, a védgá­­tak erősítésére pedig ezer homokzsákot küld. Dr. Forgó István, a ma­kói városi tanács vb elnöke megköszönte a salgótarjáni küldötteknek a gyors segít­séget, majd a vizespohara­kat átadta a Vöröskereszt­nek, a homokzsákokat pe­dig a Csongrád megyei Te­rületi Árvízvédelmi Bizott­ságnak. Gondoskodás azokról, akik ideiglenesen elhagyták otthonukat Szentesi pedagógusok a „gátakon’' A szentesi Köztársaság téri általános iskola főkapuján 164 név, pontos lakcím, előtte mindig akad egy-két kíváncsiskodó. A kapu mö­gött fehér rajzlapon piros nyíl mutatja, hol található az ügyelet. Több mint más­­félszáz kitelepített makói ta­lált itt ideiglenesen otthon­ra: gyerekek, édesanyák, idős nénik, bácsik. A folyosó­kon egymásra törött' 'padok, példás tisztaság, csend. Az igazgatói iroda ajtajára nagy betűkkel van kiírva: Ügye­let. Az irodában három ne­velő, az igazgatónő később érkezik. Beszélgetünk a ne­velőkkel, majd az igazgatónő Gombos Józsefné veszi át a szót megérkezése után. Kér­déseinkre úgy válaszol, mint­ha a legtermészetesebb lenne az, amit mond, amit cselek­szenek. — Tanítás nincs. A neve­lők mégis minden reggel — hívás nélkül — 8 óra előtt az iskolában vannak. A pe­dagógusnők naponta általá­ban 4 órás ügyeletre vannak beosztva felváltva. A férfiak éjszakai ügyeletet tartanak. A 8. osztályos gyerekek is segítenek: futárszolgálatot láthak­ el reggel 3 órától este­ 8 óráig. A nem ügyeletes nevelők reszortokat kapnak s látnak el: van, aki a gyógy­szerellátást tartja kézben, egyik nevelő a nyugdíjasok ügyeit intézi, a könyvtáros olvasnivalóról gondoskodik, van portatelelős is, íródeák is, aki az idősebb nénik, bá­csik leveleit írja, a vöröske­resztes munka is biztosított. Egyszóval: minden nevelő szinte reggeltől estig bent van is iskolában.. Aki nincs benn, az megtalálható osz­tályával a Kurca-parton, ahol a liget rendezésében segítenek, a sportpályán, az úszómedencében stb. A szak­­szervezeti titkár, Nagy Sán­dor kamillát szed a gyere­kekkel, a gyógynövény árát felajánlják az árvízkárosul­taknak. A tantermek tiszták, lakóik nem búslakodnak, örülnek a látogatóknak. Nagyon vi­gyáznak a tisztaságra, maguk is segítenek ,az iskola taka­rításában, naponta gondos­kodnak a mellékhelyiségek fertőtlenítéséről, saját maguk tisztántartásáról. Hogy ho­gyan? Megint a nevelőket kell megemlíteni, akik gon­doskodnak tisztálkodási esz­közökről; azoknak, akik vál­tás fehérneműt sem tudtak hozni, a testület tagjai ott­honról hoztak fehérneműt, gyermekruhákat. Egyes károsultak annyi pénzt sem hoztak magukkal, hogy a szükséges gyógysze­reket ki tudják váltani, mégis megkapták a gyógy­szert a pedagógusok segít­ségével. A „vendéglátás” csúcsának érzik a kilakolta­­tottak, hogy naponta még feketét is kapnak. A koszttal nagyon meg vannnak eléged­ve, amelyet a konyhai dol­gozók önfeláldozó munkája révén mindig időben meg­kapnak.­­ A tantestület nevelői kb. 6000 Ft-ot ajánlottak föl az árvízkárosultaknak, egyetlen kérésük, óhajuk az lenne, hogy a pénz a megyében­­maradjon. Tudjuk, hogy a többi fo­gadó iskolában is hasonlókat tapasztalnánk nemcsak Szen­tesen, hanem , Hódmezővá­sárhelyen is. Megyénk peda­gógusai emberségből, önfel­áldozásból, együttérzésből szintén kitűnőre vizsgáztak. VECSERNYÉS JÁNOS Egy szál virág A vásárhelyi KISZ-esek az ifjúsági klubból ce­ruzával és füzettel a kezükben végigjárták az utcákat, és a kapuk alá kitett makói névsorok­ról kiírták a keresztne­veket. Először május 24-én az Esztereket kö­szöntötték néhány ked­ves szóval és egy szál virággal. Azóta az újabb névnapokon mindig megjelennek, hogy a Makóról Vásárhelyre kerültek e családi ün­nepeken is érezzék, nin­csenek egyedül. Köszönet ezért az egy szál virágért a vásár­helyi fiataloknak. Mosolyvarázslók AUTO ÁLL MEG a vásár­helyi Dózsa György Általá­nos Iskola külső telepének kapuja előtt. Fiatal lány lép ki a kocsiból, kezében gyer­mekjátékokkal. Dezső Kata­lin ügyeletes tanárnő fogad­ja a vendéget. A követke­ző percekben már odaseregl­­enek a makói gyermekek is. Ebben az iskolában kaptak szállást szüleikkel együtt és újongva fogadják, amint megtudják, hogy a játékokat ők kapják. Nagy pöttyös labdák, mackók, babák, kü­lönböző társasjátékok kerül­nek elő az autóból. — Jól jött számunkra a Vöröskereszt ajándéka — mondotta Dezső Katalin —, hiszen ezzel is megköny­­nyítjük az itt élő makói gyermekek helyzetét. — Mivel töltik a gyerme­kek a szabad idejüket? — Játszanak az udvaron Diavetítést rendezünk szá­mu­kra. A múlt napokban például az iskola munka­kertjében konyhakerti palán­tákat kapáltak, gyomláltak a nagyobb gyerekek. A hét­főt különösen várják. Mű­soros délutánt rendezünk ré­szükre a szálláson lakó gye­rekek szereplésével. Lesznek bohókás vetélkedőszámok is. A ZRÍNYI UTCA elején három teherautó áll indulás­ra készen. A különböző Szál­láshelyekről munkára je­lentkezett makói asszonyok indulnak haza, segíteni a makói gazdaságoknak, de minden este visszatérnek. Köztük néhány asszonynak kisgyermeke van. — Jó helyen van a kis­fiam — mondotta egyikőjük —, rábíztam a nagymamára. Több ilyen „árván” ma­radt kisgyermek tölti nappa­lait a vásárhelyi szállásokon, de nem esnek kétségbe, mert a tanító nénik, a vásárhelyi úttörők, valamint a szállá­son maradt szülők gondos­kodnak a szórakoztatásuk­ról. ■— A mi iskolánkban mintegy 150 gyermek van elszállásolva a szüleikkel együtt — mondja Bíró Jó­zsefné, a Liszt Ferenc Zenei Általános Iskola igazgatója. A pedagógusok háromórán­kénti váltással ügyelnek fel a gyerekekre és segít ne­kik egy makói pedagógus is. — Úgy hallottuk, az úttö­rők is sokat segítenek. — Igen. Nem egy közü­lük behozza a saját játé­kát a makói pajtásának. Ki­mennek makói pajtásaikkal — pedagógusok felügyeleté­vel — a strandra, vagy át­mennek a stadion gyepére játszani. Az iskolában pe­dig filmvetítéssel, tv-nézés­­sel szórakoznak. Hasonló gondoskodás ta­pasztalható más iskolákban is, köztük a József Attila és Szántó Kovács János ál­talános iskolákban, ahonnan igen sűrűn indulnak a pe­dagógusok egy-egy gyermek­csoporttal a Népkertbe ját­szani, vagy sétát tesznek a városban. Asztalos Mátyás, a ma­kói Szoboszlai Imre Általá­nos Iskola VI. osztályos ta­nulója látogatásunkkor ép­pen egy meséskönyvet kért ki a Zalka Máté Általános Iskola úttörő­ könyvtárából. Vásárhelyi pajtása, a Vili­­osztályos Szűcs Éva válasz­totta ki számára a kívánt könyvet. Ez a kis gyermek­­könyvtár igen forgalmas. LEGSZERVEZETTEBB a gyermekek foglalkoztatása a Frankel Leó Közgazdasági Technikumban. Itt csak kis­gyermekes anyákat szállá­soltak el. Három makói pe­dagógus nagyszerű foglalko­zási programot állított össze az óvodás korúaknak, illetve az úttörőknek. A Lenin úti Rekord Áru­ház játékosztályán egy hét óta 10 ezer forinttal emel­kedett a napi forgalom. Igen sok makói szülő vásárol gyermekének ebben az üz­letben játékot, s a különböző játékszer kiválasztásában je­lentős segítséget ad részük­re a bolt három makói dol­gozója. A Vöröskereszt vá­sárhelyi szervezete pedig 7 nagyobb szálláshelyre vitt ki gyermekjátékokat. A makói gyermekek nem élnek elhagyatottan, mert szüleiken kívül féltő gond­dal, nagy lelkiismeretesség­gel törődnek velük nemcsak a vásárhelyi pedagógusok, de a vásárhelyi iskolák tanulói is. KOVÁCS IMRE Gyermekeink A Nemzetközi Gyermeknap immár egyik legszebb ün­nepeink sorában. Ha nálunk legfőbb érték az ember, ak­kor ez a gyermekekre hatványozottan vonatkozik. Hisz mindent, amit építünk-teremtünk, értük tesszük. Mun­kánkkal akarjuk biztosítani, hogy felettük mindig felhőt­len legyen az ég. Az árvízveszély miatt nem tudunk szá­mukra vidám ünnepséget, szórakozást szervezni, csak ha elmúlik a baj. Addig is köszöntjük őket ma, hogy szerete­­tünket az év minden napján érezzék. Hat­­elelő — 431 kérdező Máig 72 órája annak, hogy Hódmezővásárhelyen, a ta­nácsházán megkezdte műkö­dését a makói városi tanács kirendeltsége. Tizedik napja annak, hogy az áradó Ma­rostól menekítetteket befo­gadó Vásárhelyen él sok ezer makói. Gondok sorjáznak, tanácsot kérnek a menekítettek, olyan kapcsolat is kell, ami a városukhoz köt. Ezért is hívták életre a kirendeltsé­get, amelynek léte az idegté­pő napokban a megnyugta­tó felvilágosítások, ügyinté­zések egyik lényeges ténye­zője. Reggeltől késő estig nyitva a kirendeltség két szobájának ajtaja. Egymás után jönnek a ma­kóiak a tanácsukhoz. Olyan sokan keresik fel, hogy bi­zony sorba is kell állni. Emi­att sincs zúgolódás, paran­csolnak a drámai napokban megfáradt idegeknek. K. Kiss Sándor, a makói városi tanács vb elnökhe­lyettese a kirendeltség ve­zetője. Vele együtt összesen hatan adnak feleletet a kü­lönféle kérdésekre és foglal­koznak az emberek ügyes­bajos dolgaival. Egyetlen nap 431 ember járt a­ kirendeltségen. Gyűjtés Újabb üzemek, vállalatok, intézmények­ kapcsolódnak be az árvízkárosultak­ meg­segítésére indított akcióba. Ugyanakkor ezekben a na­pokban, órákban Csongrád megyében 1800 társadalmi munkás, vöröskeresztes aktí­va keresi fel otthonában azo­kat, akik igyekeznek enyhí­teni az árvízkárosultak gond­jain. A KIOSZ megyei titkársá­gától eddig 47 ezer 190 fo­rintot fizettek be — a sze­gedi járási, a szentesi és a kisteleki helyi csoportoktól — az egyszámlára. Hét kis­iparosuk pedig 7 ezer forint­tal járult hozzá az árvíz sújtotta területek lakóinak megsegítéséhez. Egyik szen­tesi kisiparosuk pedig ter­mészetbeni adományként tíz pár új női és gyermekszan­dált ajánlott fel a károsul­taknak. Amellett, hogy a Kisipari Szövetkezetek Csongrád me­gyei Szövetsége már a köz­ponti számlára befizette az összegyűjtött 315 ezer 380 fo­rintot, s dolgozói 500 ezer forintos társadalmi munkát is felajánlottak, újabb kez­deményezés is született. A szegedi Építő Ktsz 15 szak­munkása egyheti társadalmi munkát vállalt a karok hely­reállításában, míg az ugyan­csak szegedi Tömegcikk Ktsz 12 szakmunkása 3 napit ajánlott fel. A fogyasztási és értékesítő, valamint a takarékszövetke­zetek május 28-ig 353 ezer 700 forintot fizettek be az árvízkárosultak megsegítésé­re. Ez az összeg dolgozóik kétnapi keresetéből, vagy ha­vi illetményük 5 százaléká­ból és a szövetkezet saját alapjából jött össze. A szá­mítások szerint azonban mintegy 600 ezer forinttal járulnak majd hozzá a káro­sultak megsegítéséhez. E kez­deményezésben a kiszombori takarékszövetkezet jár élen, mely saját alapjából fizetett be 10 ezer forintot, ez egy­havi tiszta jövedelmének fe­lel meg! A Kisteleki Afész 60 ezret, dolgozói pedig ke­resetüknek 5 százalékát aján­lották fel. A Székkutasi Afész saját alapjából 10 ezer forinttal, dolgozói pedig ugyanennyivel járulnak hoz­zá a károsultak megsegíté­séhez. A VÖRÖSKERESZTES ak­tíváknak a területen történő gyűjtése már megkezdődött. Habár a gyűjtőpárok alig két napja indultak el körútjukra, máris biztos, hogy itt is az önzetlen segítségnyújtás szép példáival találkoznak majd. CSONGRÁDON, a műve­lődési központ 19-es számú szobájában mindennap ügye­letet tartanak a Vöröskereszt aktivistái. Gyűjtik az ado­mányokat. Az intézmények, az üzemek és a helyi lakos­ság sok értékes holmit adott már össze május 25 óta. Fő­leg gyermekruhákat tartal­maznak a beérkezett csoma­gok. A bútorgyár vöröske­resztes alapszervezete pél­dául ezer forint értékű ruha­neműt adott. Az úttörők is lelkesen, aktívan segítik a gyűjtési akciót. SZEGEDEN már átadták a városi Vöröskereszt szerve­zetének a helyi konzervgyár dolgozóinak pénzéből vásá­rol­takat. A szocialista brigá­dok kezdeményezésére a Vö­röskereszt üzemi szervezete az összegyűjtött pénzből 39 takarót, 158 törülközőt, 44 lepedőt vett az árvízkárosul­taknak. Emellett még dolgo­zói az árvízkárosultak meg­segítésére egynapi kerese­tüket is felajánlották, mely­ből 100 ezer forintot a vál­lalat vezetősége előlegként átutalt a Vöröskereszt szám­lájára. 1970. MÁJUS 31.II­ÍMFLAP vasárnap.

Next