Csongrád Megyei Hírlap, 1970. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1970-05-31 / 126. szám
A makóiak üzenete Szentesről: „Jel vapi, nincsen semmi irzs" A Deák Ferenc utcai iskola előtt a napsütésben álldogálnak idős férfiak és aszszonyok, Makóiak. Nemcsak itt, hanem a Köztársaság téri iskolában, az iparitanuló-intézetben, az építőipari munkásszálláson, a leánykollégiumban, a fiú diákotthonban, az ipari szakközépiskolában és a mezőgazdasági technikumban is találunk Makóról , kitelepített felnőtteket , és fiatalokat .Szentesen. A Deák Ferenc utcai iskolában közel 20 gyermek van és ők hamar megtalálták játszópajtásaikat az idejáró tanulókban. Az idős emberekből álló beszélgető csoporttól kérdem, hogyan érzik magukat? — Csak a legjobbakat mondhatjuk az ellátásról... De a’ kalappal, ahogyan velünk bánnak! Naponta például ötször étkezhetünk, mindenünk megvan, jól érezzük magunkat. Csak éppen nem vagyunk otthon ... — mondják az asszonyok, akik Makón a Torma és a Wesselényi utcában laknak. Eleinte nem akarták elhagyni Makót, az egyiküket a kert lombjai között találták meg és szinte erőszakkal rakták fel a kocsira. Most így vélekedik erről: — Rájöttem, hogy jobb így. Ha a víz jött volna, akkor mi öregek odaveszünk. Az iskola termeinek ajtaján névsor látható név és pontos lakcím szerint, így találta meg a középkorú férfi, is édesanyját és ültette autóba, előzőleg engedélyt kérvén a távozásra az iskola igazgatójától, Hornyik Andrástól, aki egyben elszállásolási parancsnok. Tőle tudjuk meg, hogy az iskolába járó gyerekek nem örültek a szünetnek, hanem mindannyian jelentkeztek segítségnyújtásra. A felsőtagozatú osztályokban a kérő szóra egyszerre mindenki feltartotta a karját, kínálkoztak különféle szolgálattételre. A szülők hasonló áldozatkészségről tettek tanúságot, nemkülönben az iskola tanári kara. Három műszakban tartanak ügyeletet éjjel-nappal és intézkednek a kis és nagy ügyekben. Pista bácsit, a portást a napokban, már az igazgató küldte haza pihenni, mert már több napon át talpon volt. Az igazgatói iroda valóságos főhadiszállás. Cseng a telefon, hozzátartozó kér bebocsátást, jönnek a hatósági emberek és fel kell hívatni x. y-t a hálóteremből. A MÁV területi szakszervezeti bizottságának nevében jött látogató üdülést helyez kilátásba a makói vasutasok gyermekeinek, akik esetleg itt tartózkodnak az iskolában. Janó István a munkásért egyenruhában lép be. Most nem az Árpád Tsz párttitkáraként, hanem városi elszállásolási parancsnokként. Intézkedése nyomán fóliába burkolják a hálótermekben leterített szalmát. Még annyit a Deák Ferenc utcai iskolában levő makói kitelepítettek ellátásához: rendszeres orvosi ügyeletben részesülnek, a nehezen járó időseknek és könnyű betegeknek külön termet biztosítottak, a jóval több mint 200 főnyi menekült étkeztetése a legnagyobb pontossággal történik. SZABÓ RÓBERT 2 Ezer homokzsák - tízezer vizespohár Csütörtökön a késő esti órákban tehergépkocsik érkeztek Salgótarjánból az Üvegipari Művek salgótarjáni öblösüveg gyárából Makóra. Levelet is hoztak magukkal, melyben a következőket írják: Makói városi tanács vb elnökének! A Szocialista Munka Gyára, a salgótarjáni öblösüveggyár 2600 dolgozója egynapi keresetét ajánlotta fel segítségül. Ezen felül a gyár a veszteségek enyhítésére 10 ezer vizespoharat, a védgátak erősítésére pedig ezer homokzsákot küld. Dr. Forgó István, a makói városi tanács vb elnöke megköszönte a salgótarjáni küldötteknek a gyors segítséget, majd a vizespoharakat átadta a Vöröskeresztnek, a homokzsákokat pedig a Csongrád megyei Területi Árvízvédelmi Bizottságnak. Gondoskodás azokról, akik ideiglenesen elhagyták otthonukat Szentesi pedagógusok a „gátakon’' A szentesi Köztársaság téri általános iskola főkapuján 164 név, pontos lakcím, előtte mindig akad egy-két kíváncsiskodó. A kapu mögött fehér rajzlapon piros nyíl mutatja, hol található az ügyelet. Több mint másfélszáz kitelepített makói talált itt ideiglenesen otthonra: gyerekek, édesanyák, idős nénik, bácsik. A folyosókon egymásra törött' 'padok, példás tisztaság, csend. Az igazgatói iroda ajtajára nagy betűkkel van kiírva: Ügyelet. Az irodában három nevelő, az igazgatónő később érkezik. Beszélgetünk a nevelőkkel, majd az igazgatónő Gombos Józsefné veszi át a szót megérkezése után. Kérdéseinkre úgy válaszol, mintha a legtermészetesebb lenne az, amit mond, amit cselekszenek. — Tanítás nincs. A nevelők mégis minden reggel — hívás nélkül — 8 óra előtt az iskolában vannak. A pedagógusnők naponta általában 4 órás ügyeletre vannak beosztva felváltva. A férfiak éjszakai ügyeletet tartanak. A 8. osztályos gyerekek is segítenek: futárszolgálatot láthak el reggel 3 órától este 8 óráig. A nem ügyeletes nevelők reszortokat kapnak s látnak el: van, aki a gyógyszerellátást tartja kézben, egyik nevelő a nyugdíjasok ügyeit intézi, a könyvtáros olvasnivalóról gondoskodik, van portatelelős is, íródeák is, aki az idősebb nénik, bácsik leveleit írja, a vöröskeresztes munka is biztosított. Egyszóval: minden nevelő szinte reggeltől estig bent van is iskolában.. Aki nincs benn, az megtalálható osztályával a Kurca-parton, ahol a liget rendezésében segítenek, a sportpályán, az úszómedencében stb. A szakszervezeti titkár, Nagy Sándor kamillát szed a gyerekekkel, a gyógynövény árát felajánlják az árvízkárosultaknak. A tantermek tiszták, lakóik nem búslakodnak, örülnek a látogatóknak. Nagyon vigyáznak a tisztaságra, maguk is segítenek ,az iskola takarításában, naponta gondoskodnak a mellékhelyiségek fertőtlenítéséről, saját maguk tisztántartásáról. Hogy hogyan? Megint a nevelőket kell megemlíteni, akik gondoskodnak tisztálkodási eszközökről; azoknak, akik váltás fehérneműt sem tudtak hozni, a testület tagjai otthonról hoztak fehérneműt, gyermekruhákat. Egyes károsultak annyi pénzt sem hoztak magukkal, hogy a szükséges gyógyszereket ki tudják váltani, mégis megkapták a gyógyszert a pedagógusok segítségével. A „vendéglátás” csúcsának érzik a kilakoltatottak, hogy naponta még feketét is kapnak. A koszttal nagyon meg vannnak elégedve, amelyet a konyhai dolgozók önfeláldozó munkája révén mindig időben megkapnak. A tantestület nevelői kb. 6000 Ft-ot ajánlottak föl az árvízkárosultaknak, egyetlen kérésük, óhajuk az lenne, hogy a pénz a megyébenmaradjon. Tudjuk, hogy a többi fogadó iskolában is hasonlókat tapasztalnánk nemcsak Szentesen, hanem , Hódmezővásárhelyen is. Megyénk pedagógusai emberségből, önfeláldozásból, együttérzésből szintén kitűnőre vizsgáztak. VECSERNYÉS JÁNOS Egy szál virág A vásárhelyi KISZ-esek az ifjúsági klubból ceruzával és füzettel a kezükben végigjárták az utcákat, és a kapuk alá kitett makói névsorokról kiírták a keresztneveket. Először május 24-én az Esztereket köszöntötték néhány kedves szóval és egy szál virággal. Azóta az újabb névnapokon mindig megjelennek, hogy a Makóról Vásárhelyre kerültek e családi ünnepeken is érezzék, nincsenek egyedül. Köszönet ezért az egy szál virágért a vásárhelyi fiataloknak. Mosolyvarázslók AUTO ÁLL MEG a vásárhelyi Dózsa György Általános Iskola külső telepének kapuja előtt. Fiatal lány lép ki a kocsiból, kezében gyermekjátékokkal. Dezső Katalin ügyeletes tanárnő fogadja a vendéget. A következő percekben már odasereglenek a makói gyermekek is. Ebben az iskolában kaptak szállást szüleikkel együtt és újongva fogadják, amint megtudják, hogy a játékokat ők kapják. Nagy pöttyös labdák, mackók, babák, különböző társasjátékok kerülnek elő az autóból. — Jól jött számunkra a Vöröskereszt ajándéka — mondotta Dezső Katalin —, hiszen ezzel is megkönynyítjük az itt élő makói gyermekek helyzetét. — Mivel töltik a gyermekek a szabad idejüket? — Játszanak az udvaron Diavetítést rendezünk számukra. A múlt napokban például az iskola munkakertjében konyhakerti palántákat kapáltak, gyomláltak a nagyobb gyerekek. A hétfőt különösen várják. Műsoros délutánt rendezünk részükre a szálláson lakó gyerekek szereplésével. Lesznek bohókás vetélkedőszámok is. A ZRÍNYI UTCA elején három teherautó áll indulásra készen. A különböző Szálláshelyekről munkára jelentkezett makói asszonyok indulnak haza, segíteni a makói gazdaságoknak, de minden este visszatérnek. Köztük néhány asszonynak kisgyermeke van. — Jó helyen van a kisfiam — mondotta egyikőjük —, rábíztam a nagymamára. Több ilyen „árván” maradt kisgyermek tölti nappalait a vásárhelyi szállásokon, de nem esnek kétségbe, mert a tanító nénik, a vásárhelyi úttörők, valamint a szálláson maradt szülők gondoskodnak a szórakoztatásukról. ■— A mi iskolánkban mintegy 150 gyermek van elszállásolva a szüleikkel együtt — mondja Bíró Józsefné, a Liszt Ferenc Zenei Általános Iskola igazgatója. A pedagógusok háromóránkénti váltással ügyelnek fel a gyerekekre és segít nekik egy makói pedagógus is. — Úgy hallottuk, az úttörők is sokat segítenek. — Igen. Nem egy közülük behozza a saját játékát a makói pajtásának. Kimennek makói pajtásaikkal — pedagógusok felügyeletével — a strandra, vagy átmennek a stadion gyepére játszani. Az iskolában pedig filmvetítéssel, tv-nézéssel szórakoznak. Hasonló gondoskodás tapasztalható más iskolákban is, köztük a József Attila és Szántó Kovács János általános iskolákban, ahonnan igen sűrűn indulnak a pedagógusok egy-egy gyermekcsoporttal a Népkertbe játszani, vagy sétát tesznek a városban. Asztalos Mátyás, a makói Szoboszlai Imre Általános Iskola VI. osztályos tanulója látogatásunkkor éppen egy meséskönyvet kért ki a Zalka Máté Általános Iskola úttörő könyvtárából. Vásárhelyi pajtása, a Viliosztályos Szűcs Éva választotta ki számára a kívánt könyvet. Ez a kis gyermekkönyvtár igen forgalmas. LEGSZERVEZETTEBB a gyermekek foglalkoztatása a Frankel Leó Közgazdasági Technikumban. Itt csak kisgyermekes anyákat szállásoltak el. Három makói pedagógus nagyszerű foglalkozási programot állított össze az óvodás korúaknak, illetve az úttörőknek. A Lenin úti Rekord Áruház játékosztályán egy hét óta 10 ezer forinttal emelkedett a napi forgalom. Igen sok makói szülő vásárol gyermekének ebben az üzletben játékot, s a különböző játékszer kiválasztásában jelentős segítséget ad részükre a bolt három makói dolgozója. A Vöröskereszt vásárhelyi szervezete pedig 7 nagyobb szálláshelyre vitt ki gyermekjátékokat. A makói gyermekek nem élnek elhagyatottan, mert szüleiken kívül féltő gonddal, nagy lelkiismeretességgel törődnek velük nemcsak a vásárhelyi pedagógusok, de a vásárhelyi iskolák tanulói is. KOVÁCS IMRE Gyermekeink A Nemzetközi Gyermeknap immár egyik legszebb ünnepeink sorában. Ha nálunk legfőbb érték az ember, akkor ez a gyermekekre hatványozottan vonatkozik. Hisz mindent, amit építünk-teremtünk, értük tesszük. Munkánkkal akarjuk biztosítani, hogy felettük mindig felhőtlen legyen az ég. Az árvízveszély miatt nem tudunk számukra vidám ünnepséget, szórakozást szervezni, csak ha elmúlik a baj. Addig is köszöntjük őket ma, hogy szeretetünket az év minden napján érezzék. Hatelelő — 431 kérdező Máig 72 órája annak, hogy Hódmezővásárhelyen, a tanácsházán megkezdte működését a makói városi tanács kirendeltsége. Tizedik napja annak, hogy az áradó Marostól menekítetteket befogadó Vásárhelyen él sok ezer makói. Gondok sorjáznak, tanácsot kérnek a menekítettek, olyan kapcsolat is kell, ami a városukhoz köt. Ezért is hívták életre a kirendeltséget, amelynek léte az idegtépő napokban a megnyugtató felvilágosítások, ügyintézések egyik lényeges tényezője. Reggeltől késő estig nyitva a kirendeltség két szobájának ajtaja. Egymás után jönnek a makóiak a tanácsukhoz. Olyan sokan keresik fel, hogy bizony sorba is kell állni. Emiatt sincs zúgolódás, parancsolnak a drámai napokban megfáradt idegeknek. K. Kiss Sándor, a makói városi tanács vb elnökhelyettese a kirendeltség vezetője. Vele együtt összesen hatan adnak feleletet a különféle kérdésekre és foglalkoznak az emberek ügyesbajos dolgaival. Egyetlen nap 431 ember járt a kirendeltségen. Gyűjtés Újabb üzemek, vállalatok, intézmények kapcsolódnak be az árvízkárosultak megsegítésére indított akcióba. Ugyanakkor ezekben a napokban, órákban Csongrád megyében 1800 társadalmi munkás, vöröskeresztes aktíva keresi fel otthonában azokat, akik igyekeznek enyhíteni az árvízkárosultak gondjain. A KIOSZ megyei titkárságától eddig 47 ezer 190 forintot fizettek be — a szegedi járási, a szentesi és a kisteleki helyi csoportoktól — az egyszámlára. Hét kisiparosuk pedig 7 ezer forinttal járult hozzá az árvíz sújtotta területek lakóinak megsegítéséhez. Egyik szentesi kisiparosuk pedig természetbeni adományként tíz pár új női és gyermekszandált ajánlott fel a károsultaknak. Amellett, hogy a Kisipari Szövetkezetek Csongrád megyei Szövetsége már a központi számlára befizette az összegyűjtött 315 ezer 380 forintot, s dolgozói 500 ezer forintos társadalmi munkát is felajánlottak, újabb kezdeményezés is született. A szegedi Építő Ktsz 15 szakmunkása egyheti társadalmi munkát vállalt a karok helyreállításában, míg az ugyancsak szegedi Tömegcikk Ktsz 12 szakmunkása 3 napit ajánlott fel. A fogyasztási és értékesítő, valamint a takarékszövetkezetek május 28-ig 353 ezer 700 forintot fizettek be az árvízkárosultak megsegítésére. Ez az összeg dolgozóik kétnapi keresetéből, vagy havi illetményük 5 százalékából és a szövetkezet saját alapjából jött össze. A számítások szerint azonban mintegy 600 ezer forinttal járulnak majd hozzá a károsultak megsegítéséhez. E kezdeményezésben a kiszombori takarékszövetkezet jár élen, mely saját alapjából fizetett be 10 ezer forintot, ez egyhavi tiszta jövedelmének felel meg! A Kisteleki Afész 60 ezret, dolgozói pedig keresetüknek 5 százalékát ajánlották fel. A Székkutasi Afész saját alapjából 10 ezer forinttal, dolgozói pedig ugyanennyivel járulnak hozzá a károsultak megsegítéséhez. A VÖRÖSKERESZTES aktíváknak a területen történő gyűjtése már megkezdődött. Habár a gyűjtőpárok alig két napja indultak el körútjukra, máris biztos, hogy itt is az önzetlen segítségnyújtás szép példáival találkoznak majd. CSONGRÁDON, a művelődési központ 19-es számú szobájában mindennap ügyeletet tartanak a Vöröskereszt aktivistái. Gyűjtik az adományokat. Az intézmények, az üzemek és a helyi lakosság sok értékes holmit adott már össze május 25 óta. Főleg gyermekruhákat tartalmaznak a beérkezett csomagok. A bútorgyár vöröskeresztes alapszervezete például ezer forint értékű ruhaneműt adott. Az úttörők is lelkesen, aktívan segítik a gyűjtési akciót. SZEGEDEN már átadták a városi Vöröskereszt szervezetének a helyi konzervgyár dolgozóinak pénzéből vásároltakat. A szocialista brigádok kezdeményezésére a Vöröskereszt üzemi szervezete az összegyűjtött pénzből 39 takarót, 158 törülközőt, 44 lepedőt vett az árvízkárosultaknak. Emellett még dolgozói az árvízkárosultak megsegítésére egynapi keresetüket is felajánlották, melyből 100 ezer forintot a vállalat vezetősége előlegként átutalt a Vöröskereszt számlájára. 1970. MÁJUS 31.IIÍMFLAP vasárnap.