Csongrád Megyei Hírlap, 1970. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1970-05-23 / 119. szám
• • KÜZDELEM A FOLYÓKKAL Nyugtatóbb hírek a Marosról — Megfékezték a buzgárokat — Szegednél erősítik a védelmet — Nem rendeltek el újabb kiürítést Nehéz, küzdelmes napok váltják a még nehezebb éjszakákat a Maros mentén, az alsó Tiszavidéken. Megfeszített erővel folyik a védekezés. Tegnap este már megnyugtató hírekről tájékoztatta a lapok munkatársait dr. Vágás István, az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság osztályvezető mérnöke. Ugyanis Makón a vízmérce az esti órákban 43 centiméteres apadást jelzett. A buzgársort sikerült megnyugtatóan, ahogy szaknyelven mondják, megfogni. Mindössze egyetlen kis medencében kell még erőfeszítést tenni a víz megfékezésére, de ez már nem ad különösebb aggodalomra okot. Tájékoztatásul elmondotta, hogy a legnagyobb buzgár valóságos úszómedence volt, 188 méter nagyságú. A kisebbek 6 méter átmérőjűek voltak. Mintegy 160 méter hosszúságban területek él, s egyes helyeken már belemartak a töltéstestbe. Elfojtásukra több mint 120 ezer homokzsákot, nagy mennyiségű Pátria-lemezt, terméskövet, fólialepedőt használtak fel. Ezen anyagok értéke meghaladja az 1 millió forintot és a gépi és emberi munkaerőt nem is számítva. A Maros árhulláma Szegedhez ért, ezért a város előtt emelkedett a Tisza vízállása. Az esti órákban már elérte a 890 centimétert. Közel két napig ilyen magas árhullámra kell számítanunk. A folyó vízszintje tegnap reggelre hirtelen 8 centimétert apadt. Mint később kiderült, azért, mert Jugoszláviában Martonosnál átvágtak egy gátat, hogy átmenetileg tehermentesítsék a Zentánál folyó árvízvédelmi munkálatokat. Most már bizonyosabb, hogy a Tiszán a lentről levonuló árhullám nem találkozik össze Szegednél a Maros tetőzésével. A tiszai töltések Szegednél megnyugtatóak, biztonságosak, annak ellenére, hogy a töltéslábat hat hét óta áztatja a víz. A folyó magyar szakaszán mindkét oldalon harmadfokú készültségnek megfelelő figyelőszolgálatot tartanak, újabb rőzsesorokat egyelőre nem kell sehol sem elhelyezni. Az árvíz elleni védekezésben újabb kiürítési készültséget nem rendeltek el Csongrád megyében. A tiszántúli részen elővigyázatosságból Kübekházán, Újszentivánon és Tiszaszigeten megfelelő számban ott állnak a készenléti járművek. A lakosság hangulata nyugodt, bizakodó, a termelőmunka békésen folyik. Biztosítják a közrendet, őrzik a lakosság vagyonát Makón Makón csak a 16-60 éves munkaképes férfiak maradtak, hogy részt vegyenek a védekező munkában, az egészségügyi szolgálatban, az ellátás biztosításában stb. A várost a helybeli és az ország különböző részeiből jött rendőrök, munkásőrök, karhatalmisták, határőrök, határőr tiszti és tiszthelyettesi iskolások járják. Több százan tartanak rendszeres őrjáratot. Felkerestek minden makói házat és lakást. Az ott-tartózkodókat igazoltatták, csak azok a 16—60 év közötti munkaképes férfiak tartózkodhatnak a házakban, lakásokban, akiknek a bejelentett lakása is ott van. Idegen, ismerős vagy rokon — tehát akinek nem oda szól a lakásbejelentése — nem tartózkodhat Makón. Az igazoltatás mindenütt gyors és határozott. A járőr tagjai megmagyarázták, hogy minderre a közbiztonság, a közrend és vagyonvédelem miatt van szükség. A Makón maradottak mindezt megértik, s örömmel is veszik. Így elejét lehet venni annak, hogy meggondolatlan emberek, bűnözők kihasználják az árvízveszedelem teremtette helyzetet. A járőrök külön-külön felkértek mindenkit, hogy azonnal jelentsék a szolgálatot teljesítő rendőrnek, munkásőrnek Hódmezővásárhely lakossága már napok óta szorongva figyelte a rádió és televízió híreit, növekszik-e a Maros szintje, megmenekül-e Makó és környékének lakossága a kiürítéstől. Hódmezővásárhely párt-, állami és tömegszervezeti vezetői a kiürítési parancs első perceiben megkezdték az árvíztől veszélyeztetett marosi elei, makói és óföldeáki lakosság fogadásának a megszervezését. A városi tanácsháza elnökségi és titkársági szobáiban rendezték be a főhadiszállást, s onnan irányították a fogadás, elszállásolás és ellátás sokrétű munkáját. Azonnal elrendelték a középületek, iskolák kiürítését, hiszen több mint harmincezer ember elhelyezését vették számításba, amiből mintegy 16—17 ezer ember került elhelyezésre. Mozgósították a fellelhető teherautókat, autóbuszokat és még jó néhány magángépkocsi is részt vett az érkezők szállításában. A város párt-, állami és tömegszervezeti vezetőin kívül segítette a fogadás irányítását a megyei tanács több vezetője is. Egymás után érkeztek meg a különböző kereskedelmi szervek, vállalatok megyei vezetői, s a polgári védelem helyi és országos parancsnokságának tisztjeivel azon voltak, hogy minden lehető támogatást megkaphasson a város a fogadás és elhelyezés zavartalan lebonyolításához. A fogadási szolgálat parancsnoksága úgynevezett munkatérkép alapján irányította a műveletet, amelyen fel volt tüntetve, melyik iskolába, kultúrterembe és egyéb középületbe hány embert tudnak elhelyezni és élelemmel ellátni. A kerületekben népfrontaktívák és tanácstagok járták a házakat, s jelölték meg, melyik család hány embert tud elszállásolni. Késő este érkezett meg Vásárhelyre, a nagyállomásra, az első kitelepülteket szállító szerelvény. Háromszáznegyven nő, gyermek és zömében idős ember szállt ki a kocsikból. Riadt tekintettel várták, mi lesz a további sorsuk, de már az első pillanatokban jóleső érzéssel tapasztalhatták, hogy Vásárhely dolgozói a legnagyobb gondossággal várják őket. Alighogy leléptek a vonatról, munkásőrök siettek hozzájuk, segítettek a nehezebb csomagot vinni, ölbe vették az apró gyermekeket, s támogatták a nehezebben járó öregeket, hogy könnyebben feljuthassanak a szállító gépkocsikra. A vöröskeresztes aktívák pedig vigyáztak, van-e az érkezők között, aki elsősegélyre szorul. A beteg vagy rokkant embereket külön személykocsival vitték a szálláshelyre, illetve a tábori kórházba. Az első szerelvényt sűrű egymásutánban követték a többi szerelvények, úgyhogy reggelre már mintegy 16—17 ezer ember érkezett Makó és környékéről Vásárhelyre. Bár óriási munkát jelentett a kitelepülteket fogadó bizottságnak, illetve aktíváinak a rengeteg ember elszállásolása, mégis kitűnő szervezettséggel oldották meg. Mondhatni, zökkenő nélkül folyt az elszállítás, s minden egyes csoport azonnal elfoglalhatta a helyét a kijelölt középületben. A szálláshelyek előkészítésében külön dicséret illeti az intézmények, iskolák vezetőit, tanári karát, valamint azt a sok száz diákot, akik egész éjjel dolgoztak, ügyeletet tartottak, hogy rendben történjék a kitelepültek elhelyezése, ellátása Hasonló lelkiismeretességgel, áldozatkészséggel dolgoztak a vöröskeresztes aktívák, az egészségügyi személyzet, s az orvosok is. Az éjszakai látogatásaink során szinte minden szálláshelyein megtalálták az önkéntes gyógyító munkára jelentkező orvosokat, akik szervezték az emberek egészségi állapotának megfelelő elhelyezést, szükség esetén elsősegélyben részesítették az arra rászorulókat, vagy átszállíttatták a tábori kórházba. A csütörtök éjszakát több ezer kitelepült ember már nyugodt körülmények között tölthette Vásárhelyen. Pénteken reggel pedig a fogadási szolgálat parancsnokai és tagjai megszervezték az élelmezésüket. A város vezetőinek nagy gondot okozott, hogy a három éven aluli gyermekeket és édesanyjukat megkülönböztető gondoskodásban tudják részesíteni. Ezt is sikerült megoldandók, egy külön szálláshelyre, higiénikusabb körülmények közé helyezték őket. A Maros leléről, Makóról, Óföldeákról érkező, árvíztől veszélyeztetett emberek zöme a középületekben kapott helyet, igen nagy volt azonban azoknak a száma is, akik vásárhelyi rokonaiknál, ismerőseiknél találtak otthonra. Tegnap délelőtt számos vásárhelyi lakos kereste föl a szálláshelyeket, és ajánlotta föl, hogy otthonában helyet ad 23 kitelepült részére, de volt köztük olyan is, aki 5—8 embernek is helyet tudott biztosítani a lakásában. Ila nem is a legkényelmesebben, de a körülményekhez képest mindenképpen elfogadható és nyugodt viszonyok között várhatják a Makó és Makó környéki lakosok Hódmezővásárhelyen, hogy visszatérhessenek minél előbb az otthonaikba. Hódmezővásárhely dolgozói ezen a csütörtök éjszakán bizonyították, és a következő napokban is bizonyítják, hogy nemcsak a munkában, de embertársaik megsegítésében is szocialista módon gondolkodnak és cselekszenek. KOVÁCS IMRE Több mint tizenötezer embernek nyújt védelmet Hódmezővásárhely Szeretetteljes fogadtatás — szervezett ellátás VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK CSONGRÁD MEGYEI ★ 27. ÉVFOLYAM, 119. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1970. MÁJUS 23., SZOMBAT vagy katonának, ha a szomszédban, vagy bárhol másutt idegen tartózkodna, járkálna. A szólásmondás szerint a baj mindig összehozza az embereket. Ez tapasztalható Makón is. Fegyelmezetten végrehajtották a kitelepítést. Akadt azonban néhány ember, aki késve vagy egyáltalán nem értesült a helyzetről. A város házait ellenőrző járőrök gyorsan intézkedtek. Nekik köszönhető többek között az is, hogy például a Táncsics utca 2. szám alatt lakó 80 éves süketnéma Kissné, vagy a Bercsényi utca 29. alatt lakó,,, lábtöréses beteg időben elsősegélyben részesült, s gondoskodtak azonnali kórházba szállításukról. Péntek estig 270 olyan ember, főleg magános beteget részesítettek elsősegélyben a makói kórházban, akik nem tudtak eleget tenni a felhívásnak. A járőr intézkedése nyomán mentők szállították ezeket az embereket az elsősegélynyújtó helyekre, majd később Hódmezővásárhelyre, illetve Szentesre, a kórházba. Makó — különösen a külváros — kihalt, alig-alig látni utcán járkáló embereket. A város különböző részeiben felkerestünk néhány pihenőben levő férfit, akik a következőket mondották: Baranyi István, Tulipán u. 48. A környéken minden rendben van. Lidikó néni boltjában van friss kenyér, tej, mindenfajta élelem. Boróka Mihály felesége már üzent is. Mi tudjuk, hogy a környékből eltelepültek jól vannak, gondoskodnak róluk. Azt kérjük legyenek nyugodtak Itthon, Makó minden házában van férfi. Ugyanezt mondta Vigh Imre, Kápolna utca 2. szám alatti lakos is. Gerízdes környékén is nyugodt a hangulat. A Hámán Kató utcában lakó Erdei Mihály, Fodor Ferenc, Siska István arra kérik a hozzátartozókat, hogy ne nyugtalankodjanak, mert minden rendben van a környéken. Bizonyításként Erdei Mihály még hozzátette: ha minden jól megy, szombaton már az EUBER-ben hozzákezdünk a munkához. A Munkástelepen sincs probléma. Bobolycsó Mihály, Farkas Imre u. 34. és Benák József, Farkas Imre u. 30. arra kéri az ismerősöket, hogy maradjanak nyugodtak, minden megbízatást teljesítenek. Etetik a jószágokat, vigyáznak a házakra, adnak a galamboknak, a macskáknak, kutyáknak. Idegen nincs a környékben. A határőrök és karhatalmisták mindenre vigyáznak. Szekeres László ugyanezt mondja a Czuczor utca környékén lakók megbízásából. Makón a védekezési munkákra visszamaradt férfilakosság ellátása jó. A városban a nagyobb élelmiszerboltok és hentesüzletek nyitva vannak. Korlátlan mennyiségben kapható friss kenyér, pékáru, szalonna, kolbász, szalámi stb. Tej, vaj, sajt van. A FÜSZÉRT a fontosabb élelmiszercikkekből 900 mázsát tárolt be makói lerakatához. Ez a menynyiség a normális körülmények között is az egész város több mint egyhónapi szükségletét fedezi. Az üzleteket felkereső makóiak csak annyi árut vásárolnak, amennyi a legszükségesebb. Mivel a nők elhagyták a várost, a férfiak nemigen bíbelődnek a főzéssel, főleg tejet, hentesárut, kenyeret fogyasztanak. A jelentkező igényeket a városban minden körülmények között kielégítik, így a Vásárhelyre, Szentesre települteknek nem kell nyugtalankodni az otthonmaradottak miatt. FÖRGETEG SZILVESZTER Magyar honvédek küzdelme a Makó alatti gátszakaszon (Fotó: Enyedi Zoltán) VÉGET ÉRT A KASSELI MEGBESZÉLÉS MEGNYÍLT A BNV • SÚLYOS AMERIKAI VESZTESÉGEK KAMBODZSÁBAN Mai számunk tartalmából: