Csongrád Megyei Hírlap, 1970. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1970-05-23 / 119. szám

• • KÜZDELEM A FOLYÓKKAL Nyugtatóbb hírek a Marosról — Megfékezték a buzgárokat — Szegednél erősítik a védelmet — Nem rendeltek el újabb kiürítést Nehéz, küzdelmes napok váltják a még nehezebb éjszakákat a Maros mentén, az alsó Tiszavidéken. Megfeszített erővel fo­lyik a védekezés. Tegnap este már meg­nyugtató hírekről tájékoztatta a lapok munkatársait dr. Vágás István, az Alsó­­tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság osztályve­zető mérnöke. Ugyanis Makón a vízmérce az esti órákban 43 centiméteres apadást jelzett. A buzgársort sikerült megnyugta­tóan, ahogy szaknyelven mondják, meg­fogni. Mindössze egyetlen kis medencé­ben kell még erőfeszítést tenni a víz meg­fékezésére, de ez már nem ad különösebb aggodalomra okot. Tájékoztatásul elmondotta, hogy a leg­nagyobb buzgár valóságos úszómedence volt, 18­8 méter nagyságú. A kisebbek 6 méter átmérőjűek voltak. Mintegy 160 mé­ter hosszúságban területek él, s egyes he­lyeken már belemartak a töltéstestbe. El­fojtásukra több mint 120 ezer homokzsá­kot, nagy mennyiségű Pátria-lemezt, ter­­méskövet, fólialepedőt használtak fel. Ezen anyagok értéke meghaladja az 1 mil­lió forintot és a gépi és emberi munka­erőt nem is számítva. A Maros árhulláma Szegedhez ért, ezért a város előtt emelkedett a Tisza vízállása. Az esti órákban már elérte a 890 centimé­tert. Közel két napig ilyen magas árhul­lámra kell számítanunk. A folyó vízszintje tegnap reggelre hirtelen 8 centimétert apadt. Mint később kiderült, azért, mert Jugoszláviában Martonosnál átvágtak egy gátat, hogy átmenetileg tehermentesítsék a Zentánál folyó árvízvédelmi munkála­tokat. Most már bizonyosabb, hogy a Tiszán a lentről levonuló árhullám nem találkozik össze Szegednél a Maros tetőzésével. A ti­szai töltések Szegednél megnyugtatóak, biztonságosak, annak ellenére, hogy a töl­téslábat hat hét óta áztatja a víz. A folyó magyar szakaszán mindkét oldalon har­madfokú készültségnek megfelelő figyelő­­szolgálatot tartanak, újabb rőzsesorokat egyelőre nem kell sehol sem elhelyezni. Az árvíz elleni védekezésben újabb ki­ürítési készültséget nem rendeltek el Csongrád megyében. A tiszántúli részen elővigyázatosságból Kübekházán, Újszent­­ivánon és Tiszaszigeten megfelelő számban ott állnak a készenléti járművek. A lakos­ság hangulata nyugodt, bizakodó, a terme­lőmunka békésen folyik. Biztosítják a közrendet, őrzik a lakosság vagyonát Makón Makón csak a 16-60 éves munkaképes férfiak marad­tak, hogy részt vegyenek a védekező munkában, az egészségügyi szolgálatban, az ellátás biztosításában stb. A várost a helybeli és az or­szág különböző részeiből jött rendőrök, munkásőrök, kar­­hatalmisták, határőrök, ha­tárőr tiszti és tiszthelyettesi iskolások járják. Több szá­zan tartanak rendszeres őr­járatot. Felkerestek minden makói házat és lakást. Az ott-tartózkodókat igazoltat­ták, csak azok a 16—60 év közötti munkaképes férfiak tartózkodhatnak a házakban, lakásokban, akiknek a beje­lentett lakása is ott van. Idegen, ismerős vagy rokon — tehát akinek nem oda szól a lakásbejelentése — nem tartózkodhat Makón. Az iga­zoltatás mindenütt gyors és határozott. A járőr tagjai megmagyarázták, hogy minderre a közbiztonság, a közrend és vagyonvédelem miatt van szükség. A Ma­kón maradottak mindezt megértik, s örömmel is ve­szik. Így elejét lehet venni annak, hogy meggondolatlan emberek, bűnözők kihasznál­ják az árvízveszedelem te­remtette helyzetet. A járőrök külön-külön felkértek min­denkit, hogy azonnal jelent­sék a szolgálatot teljesítő rendőrnek, munkásőrnek Hódmezővásárhely lakos­sága már napok óta szo­rongva figyelte a rádió és televízió híreit,­­ növekszik-e a Maros szintje, megmene­­kül-e Makó és környékének lakossága a kiürítéstől. Hódmezővásárhely párt-, állami és tömegszervezeti ve­zetői a kiürítési parancs el­ső perceiben megkezdték az árvíztől veszélyeztetett marosi elei, makói és óföldeáki la­kosság fogadásának a megszervezését. A városi tanács­háza elnökségi és titkársági szobáiban rendezték be a fő­hadiszállást, s onnan irányították a fogadás, elszálláso­lás és ellátás sokrétű munkáját. Azonnal elrendelték a középületek, iskolák kiürítését, hiszen több mint harminc­ezer ember elhelyezését vették számításba, amiből mint­egy 16—17 ezer ember került elhelyezésre. Mozgósították a fellelhető teherautókat, autóbuszokat és még jó néhány magángépkocsi is részt vett az érkezők szállításában. A város párt-, állami és tömegszervezeti vezetőin kívül segítette a fogadás irányítását a megyei tanács több veze­tője is. Egymás után érkeztek meg a különböző kereskedelmi szervek, vállalatok megyei vezetői, s a polgári védelem helyi és országos parancsnokságának tisztjeivel azon vol­tak, hogy minden lehető támogatást megkaphasson a város a fogadás és elhelyezés zavartalan lebonyolításához. A fo­gadási szolgálat parancsnoksága úgynevezett munkatér­kép alapján irányította a műveletet, amelyen fel volt tün­tetve, melyik iskolába, kultúrterembe és egyéb középü­letbe hány embert tudnak elhelyezni és élelemmel ellátni. A kerületekben népfrontaktívák­ és tanácstagok járták a házakat, s jelölték meg, melyik család hány embert tud elszállásolni. Késő este érkezett meg Vásárhelyre, a nagyállomásra, az első kitelepülteket szállító szerelvény. Háromszáznegy­ven nő, gyermek és zömében idős ember szállt ki a ko­csikból. Riadt tekintettel várták, mi lesz a további sor­suk, de már az első pillanatokban jóleső­ érzéssel tapasz­talhatták, hogy Vásárhely dolgozói a legnagyobb gondos­sággal várják őket. Alighogy leléptek a vonatról, mun­kásőrök siettek hozzájuk, segítettek a nehezebb csomagot vinni, ölbe vették az apró gyermekeket, s támogatták a nehezebben járó öregeket, hogy könnyebben feljuthassa­nak a szállító gépkocsikra. A vöröskeresztes aktívák pedig vigyáztak, van-e az érkezők között, aki elsősegélyre szorul. A beteg vagy rokkant embereket külön személykocsival vitték a szálláshelyre, illetve a tábori kórházba. A­z első szerelvényt sűrű egymásutánban követték a többi szerelvények, úgyhogy reggelre már mintegy 16—17 ezer ember érkezett Makó és környékéről Vásárhelyre. Bár óriási munkát jelentett a kite­lepülteket fogadó bizottság­nak, illetve aktíváinak a rengeteg ember elszállásolása, mégis kitűnő szervezettséggel oldották meg. Mondhatni, zökkenő nélkül folyt az elszállítás, s minden egyes csoport azonnal elfoglalhatta a helyét a kijelölt középületben. A szálláshelyek előkészítésében külön dicséret illeti az intézmények, iskolák vezetőit, tanári karát, valamint azt a sok száz diákot, akik egész éjjel dolgoztak, ügyele­tet tartottak, hogy rendben történjék a kitelepültek elhe­lyezése, ellátása Hasonló lelkiismeretességgel, áldozatkész­séggel dolgoztak a vöröskeresztes aktívák, az egészségügyi személyzet, s az orvosok is. Az éjszakai látogatásaink során szinte minden szálláshelyein megtalálták az önkéntes gyógyító munkára jelentkező orvosokat, akik szervezték az emberek egészségi állapotá­­nak megfelelő elhelyezést,­ szükség esetén elsősegélyben részesítették az arra rászo­rulókat, vagy átszállíttatták a tábori kórházba. A csütörtök éjszakát több ezer kitelepült ember már nyugodt körülmények között tölthette Vásárhelyen. Pén­teken reggel pedig a fogadási szolgálat parancsnokai és tagjai megszervezték az élelmezésüket. A város vezetőinek nagy gondot okozott, hogy a három éven aluli gyermeke­ket és édesanyjukat megkülönböztető gondoskodásban tud­ják részesíteni. Ezt is sikerült megoldandók, egy külön szálláshelyre, higiénikusabb körülmények közé helyezték őket. A Maros lel­éről, Makóról, Óföldeákról érkező, árvíztől veszélyeztetett emberek zöme a középületekben kapott helyet, igen nagy volt azonban azoknak a száma is, akik vásárhelyi rokonaiknál, ismerőseiknél találtak otthonra. Tegnap délelőtt számos vásárhelyi lakos kereste föl a szál­láshelyeket, és ajánlotta föl, hogy otthonában helyet ad 2­3 kitelepült részére, de volt köztük olyan is, aki 5—8 embernek is helyet tudott biztosítani a lakásában. Ila nem is a legkényelmesebben, de a körülményekhez képest mindenképpen elfogadható és nyugodt viszonyok között várhatják a Makó és Makó környéki lakosok Hód­mezővásárhelyen, hogy visszatérhessenek minél előbb az otthonaikba. Hódmezővásárhely dolgozói ezen a csütörtök éjszakán bizonyították, és a következő napokban is bizo­nyítják, hogy nemcsak a munkában, de embertársaik meg­segítésében is szocialista módon gondolkodnak és cselek­szenek. KOVÁCS IMRE Több mint tizenötezer embernek nyújt védelmet Hódmezővásárhely Szeretetteljes fogadtatás — szervezett ellátás VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK CSONGRÁD MEGYEI ★ 27. ÉVFOLYAM, 119. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1970. MÁJUS 23., SZOMBAT vagy katonának, ha a szom­szédban, vagy bárhol má­sutt idegen tartózkodna, jár­kálna. A szólásmondás szerint a baj mindig összehozza az embereket. Ez tapasztalható Makón is. Fegyelmezetten végrehajtották a kitelepí­tést. Akadt azonban néhány ember, aki késve vagy egy­általán nem értesült a hely­zetről. A város házait ellen­őrző járőrök gyorsan intéz­kedtek. Nekik köszönhető többek között az is, hogy például a Táncsics utca 2. szám alatt lakó 80 éves sü­ketnéma Kissné, vagy a Ber­csényi­­ utca 29. alatt lakó,,, lábtöréses beteg időben el­sősegélyben részesült, s gon­doskodtak azonnali kórház­ba szállításukról. Péntek es­tig 270 olyan ember, főleg magános beteget részesítet­tek elsősegélyben a makói kórházban, akik nem tudtak eleget tenni a felhívásnak. A járőr intézkedése nyomán mentők szállították ezeket az embereket az elsősegély­­nyújtó helyekre, majd ké­sőbb Hódmezővásárhelyre, illetve Szentesre, a kórház­ba. Makó — különösen a kül­város — kihalt, alig-alig lát­ni utcán járkáló embereket. A város különböző részeiben felkerestünk néhány pihenő­ben levő férfit, akik a kö­vetkezőket mondották: Ba­­ranyi István, Tulipán u. 48. A környéken minden rend­ben van. Lidikó néni bolt­jában van friss kenyér, tej, mindenfajta élelem. Boróka Mihály felesége már üzent is. Mi tudjuk, hogy a kör­nyékből eltelepültek jól van­nak, gondoskodnak róluk. Azt kérjük legyenek nyu­godtak Itthon, Makó min­den házában van férfi. Ugyanezt mondta Vigh Im­re, Kápolna utca 2. szám alatti lakos is. Gerízdes környékén is nyugodt a hangulat. A Há­­mán Kató utcában lakó Er­dei Mihály, Fodor Ferenc, Siska István arra kérik a hozzátartozókat, hogy ne nyugtalankodjanak, mert minden rendben van a kör­nyéken. Bizonyításként Er­dei Mihály még hozzátette: ha minden jól megy, szom­baton már az EUBER-ben hozzákezdünk a munkához. A Munkástelepen sincs probléma. Bobolycsó Mihály, Farkas Imre u. 34. és Be­nák József, Farkas Imre u. 30. arra kéri az ismerősö­ket, hogy maradjanak nyu­godtak, minden megbízatást teljesítenek. Etetik a jószá­gokat, vigyáznak a házakra, adnak a galamboknak, a macskáknak, kutyáknak. Idegen nincs a környékben. A határőrök és karhatalmis­­ták mindenre vigyáznak. Szekeres László ugyanezt mondja a Czuczor utca kör­nyékén lakók megbízásából. Makón a védekezési mun­kákra visszamaradt férfi­­lakosság ellátása jó. A vá­rosban a nagyobb élelmi­szerboltok és hentesüzletek nyitva vannak. Korlátlan mennyiség­ben kapható friss kenyér, pékáru, szalonna, kolbász, szalámi stb. Tej, vaj, sajt van. A FÜSZÉRT a fontosabb élelmiszercikkek­ből­ 900 mázsát tárolt be ma­kói lerakatához. Ez a meny­­nyiség a normális körülmé­nyek között is az egész vá­ros több mint egyhónapi szükségletét fedezi. Az üz­leteket felkereső makóiak csak annyi árut vásárolnak,­ amennyi a legszükségesebb. Mivel a nők elhagyták a vá­rost, a férfiak nemigen bí­belődnek a főzéssel, főleg tejet, hentesárut, kenyeret fogyasztanak. A jelentkező igényeket a városban min­den körülmények között ki­­­elégítik, így a Vásárhelyre, Szentesre települteknek nem kell nyugtalankodni az ott­honmaradottak miatt. FÖRGETEG SZILVESZTER Magyar honvédek küzdelme a Makó alatti gátszakaszon (Fotó: Enyedi Zoltán) VÉGET ÉRT A KASSELI MEGBESZÉLÉS MEGNYÍLT A BNV • SÚLYOS AMERIKAI VESZTESÉGEK KAMBODZSÁBAN Mai számunk tartalmából:

Next