Csongrád Megyei Hírlap, 1970. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-19 / 220. szám

Szovjet—nyugatnémet tárgyalások Moszkvában Hans Leussink, az NSZK oktatási és tudományos ügyeinek minisztere Moszkvában tartózkodik és tárgyalá­sokat folytat a Szovjetunió Állami Tudományos és Tech­nikai Bizottságának elnökhelyettesével (képünkön jobbol­dalt) D. Gvisianival. A szovjet és a nyugatné­met küldöttség a két ország tudományos és műszaki együttműködésének kilátá­sairól tárgyalt. A küldött­ség találkozott a Szovjet Tudományos és Műszaki Ál­lami Bizottság, valamint az energetikai és villamosítási minisztérium vezetőivel, lá­togatást tett a Szovjetunió Tudományos Akadémiáján. A találkozások során ki­fejezték a kapcsolatok kiszé­lesítésére és elmélyítésére irányuló kölcsönös törekvést, egyebek között a biológia, a fizika, az óceánkutatás és a csillagászat területén. A küldöttség — amelynek tagjai kiváló tudósok és művelődésügyi szakértők — érdeklődést mutat Szibéria, Grúzia és Leningrád tudo­mányos központjai iránt. (Telefotó — TASZSZ—MTI—KS) 2- Néphadseregünk szervezeti-technikai színvonala korszerű Ülésezett az országgyűlés honvédelmi bizottsága Az Országgyűlés Honvédelmi Bizottsága pénteken ülést tartott. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke is. Napirenden a nép­gazdaság IV. ötéves tervéről szóló tör­vényjavaslat szerepelt, amelynek honvé­delmi, illetve belügyi vonatkozásait tár­gyalták meg a képviselők. Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter tájékoztatta a bizottságot arról, hogyan fejlődött, milyen eredményeket ért el néphadseregünk a most záruló öt­éves tervidőszakban. — A tapasztalatokat összegezve megál­lapítható — mondotta a miniszter —, hogy néphadseregünk korszerű szervezeti és technikai színvonalra emelkedett, felzár­kózott a testvéri szövetséges hadseregek szín­vonalára, és képessé vált a ráháruló fel­adatok végrehajtására. A miniszter kiemelte, hogy a követke­ző tervidőszakban nagy gondot fordítanak mind a sor-, mind a hivatásos állomány élet- és munkakörülményeinek javításá­ra, az elhelyezés kulturáltságára. Benkei András belügyminiszter tájékoz­tatójában rámutatott arra, hogy a III. öt­éves terv időszakában a tárca rendelkezé­sére bocsátott anyagi eszközökből mód nyílott a személyi állomány egészségügyi­szociális ellátásának, a belügyi szervek híradástechnikai felszereltségének javítá­sára. A bizottság a tájékoztatók és a vita alapján a honvédelmi, illetve a belügyi tárca IV. ötéves tervjavaslatát elfogadta, és az országgyűlésnek is elfogadásra ajánlja. (MTI) Riportereink a nagyvilágban • Hármas keresztelő és búcsú Vietnam legszebb tenger­öble, a Leszálló Sárkány Vize, amelynek partjára a francia gyarmatosítók oly szívesen építették villáikat, ugyancsak kivette részét a háborúból. A tengerből ki­emelkedő egyik távoli szik­lazátonyon az odatévedő utas kis temetőt talál. Nagy, fehér kőkereszt körül sok apró fehér síremlék, rajtuk a felirat: „Meghaltak Fran­ciaországért”. Szegény kis francia fiatalemberek, mit is tehettek hazájukért ezeken, a Párizstól legalább tízezer kilométerre emelkedő tenge­ri kőszörnyeken. Dalolva szálltak annak idején hajó­ra, valahol Marseille-ben, gyors visszatérést ígérve a parton maradt hozzátarto­zónak. És ennyi maradt be­lőlük. Kis kereszt egy elhagyott zátonyon ... A mai francia hivatalos történetírás nagy elismerés­sel emlékezik meg azokról a kereskedőkről és hittérítők­ről, akik megnyitották egy­kor a francia gyarmatosítók útját Dél-Kínában, Vietnam­ban, Kambodzsában és La­­oszban. Marco Polo velencei utazó 1280-ban, Odorio de Pordemone franciskánus szerzetes 1320-ban járt már ezen a földön. Évszázadokkal az úttörők után. Portugália, Anglia és Hollandia is ér­deklődött az értékes vietna­mi és kambodzsai kikötők iránt. Végül is Franciaor­szág a XIX. század hajna­lán, jelentős befolyásra tett szert mindhárom országban. A vietnami Nguyen-dinasz­­tia 1862 és 1885 között már elismerte Franciaország ka­tonai és politikai hatalmát Vietnamban. A hadsereg megjelenésével egyidejűleg a katolikus egyház a lelkeket, az indokínai bank a zsebe­ket, a diplomácia a fejeket dolgozta meg a hátország­ban. Mire a hazájuk füg­getlenségét szerető vietna­miak kijózanodtak, már ké­ső volt. A francia hódítók 1863 és 1907 között, ugyan­csak ravaszkodás és erőszak segítségével megkaparintot­ták Kambodzsát és 1884 és 1893 között Laoszt is. Még be sem fejezték a leigá­zást. 1887-ben egyetlen gyarmattá egyesítették és ,,Indo’kíná”-nak nevezték el a három országot. Az utóbbi hetekben gyak­ran, jobb kifejezés híján fel­újított „Indokína” megjelö­lés is ezekből az időkből származik. A francia hódí­tók találták ki. Az „indokí­nai” gyűjtőfogalom hirdetői szerint az ott élő törzsek­nek nem is volt joguk ön­álló nemzeti létre. Így tette rá kezét az or­szágra a mohó imperialista Franciaország és alakította át azon nyomban egyes ré­szeit ,a maga támadó céljai­ra. A „kultúra hordozói” sok, felbecsülhetetlen érté­kű műkincset pusztítottak el a hódító háborúk során. Kö­zel egy évszázadon át hord­ták el Indokína termékeit, bordélyba cipelték gyönyö­rű asszonyait. Amit építet­tek, maguknak építették. Az európai negyedekben vietna­mi csak cselédként vagy ágyasként lakhatott . .. Laoszban is furcsa módon „civilizált” Franciaország. Az ötvenes években az or­szágban egyetlen orvos mű­ködött, az is a királyi csa­lád beteg tagjait gyógyítot­ta. Kórház persze egy sem volt. A gyarmatosítók sze­rették a varázslókat, akik tudatlanságban tartották és babonákkal rémítették a né­pet. Ez is biztosította laoszi uralmukat és egyben a fel­sőbbrendű faj tudatát erősí­tette meg bennük. A francia gyarmatosítás 90 évét szakadatlan lázadások kísérték Vietnam, Kambod­zsa és Laosz területén egy­aránt. De a francia impe­rialisták jelentős erőket tar­tottak indokínai garnizonja­­ikban, amelyek mindig úrrá tudtak lenni a helyi láza­dásokon. A gyarmatosítás azonban megteremtette rövid idő alatt saját sírásóját is. A nagy szállítási költségek mi­att Franciaország Vietnam­ban és Kambodzsában is kénytelen volt bizonyos ipa­rosítást folytatni. Ezzel meg­született a vietnami és kam­bodzsai munkásosztály. A munkások egy része Fran­ciaországba ment dolgozni, hogy ott elsajátítsa a kor­szerű nagyipar munkamód­szereit és több keresetre te­gyen szert. Ezeknek a mun­kásoknak egy csoportja kap­csolatba lépett a francia kommunistákkal és a Kínai Kommunista Pártban fejlő­­­dött, forradalmi szellemű munkásokkal együtt 1930- ban, Ho Si Minh vezeté­sével megalakította az In­dokínai Kommunista Pár­tot. Ez a párt, megalakulása óta hirdette, hogy e térség népei csak úgy lehetnek iga­zán szabadok, ha összefog­nak egymással a francia gyarmatosítók ellen, nemzeti függetlenségükért, a de­mokratikus szabadságjogo­kért, a szocialista irányú fej­lődésért folyó harcukban. Franciaország a II. világ­háború elején súlyos vere­séget szenvedett a fasiszta német—japán szövetségesek­től. Szerepét az indokínai gyarmaton Japán vette át, amely kegyetlenül elnyomta a három nép nemzeti sza­badságt­örek­vései­t. A fasisz­ta erők vereségével a japán hadsereg is szétesett. Ennek nyomán Vietnam 1945. szep­tember 2-án, Laosz október 12-én kivívta függetlenségét. Az új erőre kapott francia imperializmus azonban új háborút robbantott ki Indo­kínában. A francia-barát Bao Daj császár trónra jut­tatásával az indokínai népek egymás ellen uszításával vissza akarta állítani hatal­mát. Ez a „piszkos” rabló­háború újra összekovácsolta e térség népeit. Az Indokí­nai Kommunista Párt kez­detién vezésére 1951 márciu­sában Vietnam a Patet Lao (Laosz) és Kambodzsa nem­zeti erői megalakították az Indokínai Népek Egységes Nemzeti Frontját. Ez a szö­vetség oly erős volt, hogy az Amerika és Anglia által segített Franciaország sem bírt vele. A francia hadse­reg Die Bien Phunál el­szenvedett veresége után Franciaország tárgyalóasz­talhoz kényszerült. 1954-ben összeült a sokat idézett genfi értekezlet. Ezzel ért véget a francia uralom „In­dokínában”. MÁTÉ GYÖRGY Következik: 3. MÉG EGY „CIVILIZÁTOR” AMERIKA és könnygáz gránátokkal fel­­­ elleni támadásra indulnak. REGGIO CALABRIA — UPI Reggio Calabriaban a hét eleje óta tartó zavargásokat a tüntetők és a városi rend­őrség között ismét véres ösz­­szecsapások tetézték. Az újabb lövések a városi pá­lyaudvar környékén dördül­tek el. A pályaudvari tűz­harcban egy 43 éves mun­kás meghalt és egy rendőr életveszélyesen megsérült. Az összecsapást követően el­szabadult a pokol a város­ban : fegyveres csoportok szállták meg a város egyes pontjait, barikádokat emel­tek, lőfegyverekkel és kö­vekkel támadtak a szétoszla­­tásukra kivezényelt rendőri alakulatokra. A kritikus pontokon a rendőrség könnygáz gránátokat hasz­nált. Heves zavargások rob­bantak ki a dokkok körül is, ahol a tüntetők felgyújtot­ták a vasúti berendezése­ket. Egy csoport tüntető megkísérelt bejutni a városi rendőrkapitányságra, hogy kiszabadítsa az egyik akció­bizottság letartóztatott veze­tőjét. A kapitányságon — az átélt izgalmak következ­tében — egy rendőr szívro­hamban meghalt. Reggio Calabriában július óta szinte szüntelenül foly­nak a zavargások amiatt, hogy a szomszédos Catanza­­rót jelölték ki tartományi székhelynek. Cattanei, az olasz parla­ment maffiaellenes bizottsá­gának vezetője szerint a zavargások nagyrészt a maf­fia mesterkedéseinek tu­lajdoníthatók, akik szeret­nék fenntartani befolyásukat a városban. Elszabadult pokol­­ a maffia jóvoltából Rohamrendőrök gumibotokkal fegyverkezve a tüntetői (Telerotó — AP—MTI—KS) *­­ Jordániában a helyzet változatlan A pénteki nap folyamán is ontották­­a hírügynökségek a jordániai eseményekkel kapcsolatos jelentéseiket. A fontosabb események a következők: Madzsali, Jordánia kato­nai kormányzója péntek délben utasította a fegyve­res erőket, hogy ideiglene­sen tartsanak tűzszünetet, lehetőséget adva a Palesz­tinai ellenállóknak a fegy­verletételre. Az ellenállók rádióköteményei viszont a harcok folytatódásáról ad­tak hírt. Angol és francia értesü­lések szerint a jordániai fegyveres erők ellenőrzésük alatt tartják Ammant, amely fölött sűrű füstfelhő lebeg és ahol a harcok pénteken délután sem szüneteltek. A diplomatanegyedben a kor­mánykatonaság páncélozott járművei cirkálnak. Péntek késő délutáni je­lentés szerint mintegy 200 Palesztinai ellenálló állt át a jordániai fegyveres erők­höz. A harcok elérték a jordá­niai—izraeli tűzszüneti vona­lat is. A helyzetre jellemző, hogy Szadek, az EAK vezér­kari főnöke, Nasszer, Kad­hafi és Nimeri Husszeinhez és Arafathoz intézett üze­netével csak a késő dél­utáni órákban érkezett Am­­manba, mert repülőgépe a főváros repülőterén nem tu­dott leszállni — pénteken délig Szadek az ellenállók ellenőrzése alatt álló északi területen tartózkodott. Pénteken délután elutazott Génfből az az orvoscsoport, amelynek kiküldését a jor­dániai vörös félhold­ kérte, mert a főváros utcáin és az összedőlt házakban renge­teg sebesült szenved orvosi segítség nélkül. Közben Golda Meir asz­­szony Washingtonban meg­kezdte tárgyalásait Rogers amerikai külügyminiszterrel és Nixon elnökkel. A Fe­­hér Ház szóvivője szerint a tárgyalás „szívélyes és nyílt” volt. További kérdésekre vála­szolva, a szóvivő kijelentet­te, hogy „nem hoztak dön­tést” jordániai beavatkozás­ra, de elismerte, hogy „ké­szenléti terveket” dolgoztak ki a Jordániában levő ame­rikai állampolgárok „meg­védésére”. Mint mondotta: az USA-nak nincs kifejezett kötelezettsége Husszein ki­rály támogatására. Ám fi­gyelmet érdemel az a hír, hogy a Pentagon a Föld­közi-tenger keleti medencé­jében irányította az ameri­kai 6. és az atlanti-óceáni flotta egyes egységeit és több katonai szállító repülő­gépet. Cipruson is felszál­lásra készen állnak az angol repülőgépek. Mit ír a világsajtó? A világsajtó érdeklődésének középpontjában a jordániai ese­mények állnak. A nemzetközi visszhang sokszor érdekesebb, mert távolság miatt higgadtab­bak és elemzőbbek, mint a helyszínről érkező hírek, ame­lyek gyakran zavarosak, ellent­mondóak, nemegyszer a pil­lanatnyilag fellángolt szenvedé­lyek szülöttei. AL AHRAM­ Nasszer egyiptomi, Kadhafi lí­biai és Nimeri szudáni elnök Husszeinhez és Arafathoz in­tézett közös üzenetének kom­mentálásában hangsúlyozta: a jordániai fegyveres erők és a gerillák összecsapásának nem lenne győztese és legyőzöttje, viszont az arab nép számára súlyos katasztrófa lenne a harc folytatása. A három arab állam: EAK, Líbia és Szudán minden erejét latba veti a válság meg­oldása érdekében. A lap elítéli az iraki kormány magatartását, mert szítja a viszálykodás láng­jait a jordániai válságban. TRYBUNA LUDY: A helyzet bonyolultságát is­mertetve rámutat a Palesztina­ menekült szervezetek és a Husz­­szein király közötti ellentétek politikai természetére. Amíg Jordánia a 67-es izraeli ag­resszió következményeinek fel­számolására, megszállt területei­nek visszaszerzésére törekszik, addig a Palesztinai gerillák, Iz­rael állam helyett és helyén, független palesztin államot akarnak, amelynek azonban a jelenlegi Jordánia egy része is területe lenne. Husszein és a gerilláik között tehát a politikai­ak mellett területi nézeteltéré­sek is vannak. L’HUMANITÉ: Amikor elítéli a „szélsőjobb­­oldali tábornokok”-at, felelőt­lennek nevezi Habbas gerillái­nak cselekedeteit is. COMBAT: Bármi történjék is, a nyugat­nak tartózkodnia kell a be­avatkozástól. AURORE: Husszein győzelmét reméli a PFM­ akciójával szemben. RUDE PRAVO: Nem az a lényeges, hogy a felek közül melyik nyitott elő­ször tüzet. A lényeg abban rej­lik, hogy a királyi haderő és a PFM­ összecsapása fenyegeti mindazt, aminek megvalósításá­ra az arab országok az utóbbi években törekedtek: az arab — izraeli konfliktus rendezését. KÜlPOLITIKai HÍREK • Zagari olasz külkereske­delmi miniszter meghívására Tímár Mátyás, a Miniszter­­tanács elnökhelyettese hiva­talos látogatásra a közeljö­vőben Olaszországba utazik. Ky dél-vietnami alelnök szóvivője elfogadhatatlannak minősítette a DIFK által a párizsi tanácskozáson előter­jesztett újabb — lapunk teg­napi számában ismertetett — tervezetet. Az amerikai de­legátus első reagálása is ar­ra mutat, hogy az amerikaiak a javaslatokat szintén eluta­sítják.­ A bonni külügyminisztéri­umban tanácskozásra ültek össze a washingtoni, londoni, párizsi és bonni külügymi­nisztérium vezető munkatár­sai, hogy a Nyugat-Berlin­­nel foglalkozó négyhatalmi megbeszélések kezdete előtt közös álláspontot dolgozza­nak ki. * Az ENSZ közgyűlésének általános politikai vitájában pénteken Schumann francia és Aicsi japán külügyminisz­ter szólalt fel. Schumann a Kínai Népköztársaság ENSZ- jogainak helyreállítását kér­te, Aicsi viszont az ENSZ nagyobb szerepvállalását sür­gette az indokínai béke hely­reállításában. ­* hírlap SZOMBAT. 1970. SZEPTEMBER 19.

Next