Csongrád Megyei Hírlap, 1971. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-14 / 11. szám

A Lunohod újabb hatórás útja A Lunohod—1 szovjet au­tomata holdjármű magyar idő szerint szerdán hajnali 3 óra 30 percig tartó újabb hatórás útja során 553 mé­tert tett meg. Ezzel a hold­­felszín általa ,,bejárt” sza­kaszának hossza 2930 méter­­re nőtt. Kezdetben az önjáró be­rendezés igen sima terepen haladt, majd olyan területre ért, amelyet 3—30 méter átmérőjű kráterek tarkítot­tak. A Lunohod ezt a sza­kaszt is sikeresen küzdöt­te le. Megállása után téle­­panoráma felvételeket ké­szített. A január 13—15-ig terjedő időszakban tudományos mé­réseket végeznek a holdjár­mű segítségével. 2 Podgornij Kairóba érkezett Szerdán hivatalos látoga­tásra Kairóba érkezett Nyi­­kolaj Podgornij, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa el­nökségének elnöke és kísére­te. A repülőtéren Anvar Szadat elnök, Mahmud Favzi kormányfő és más egyipto­mi vezetők fogadták. A Podgornij­ vezette szov­jet delegáció pénteken részt vesz az asszuáni gát ünne­pélyes felavatásán, majd megbeszéléseket folytat az EAK vezetőivel. Mah­mud­ Riad fogadta Púja Frigyest Mahmud Riad egyiptomi miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter szerda dél­előtt fogadta Púja Frigyest, a külügyminiszter első he­lyettesét, a Kairóban tartóz­kodó magyar jószolgálati küldöttség vezetőjét. A meg­beszélésen jelen volt dr. Handó Jenő, hazánk kairói nagykövete és Nagy S. La­jos nagykövet, a Külügymi­nisztérium főosztályvezetője. A magyar—egyiptomi tár­gyalásokon a két ország kapcsolatairól, valamint a nemzetközi helyzet és a kö­zel-keleti válság időszerű kérdéseiről folytattak meg­beszélést. Hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodás Pója Frigyes, a külügymi­niszter első helyettese és Hamza Elis, egyiptomi gaz­dasági és külkereskedelmi miniszterhelyettes szerdán Kairóban aláírta a két or­szág közötti 1371—75-re szó­ló hosszú lejáratú kereske­delmi megállapodást.­­ A magyar jószolgálati kül­döttség szerdán befejezte há­romnapos kairói látogatását, és közel-keleti körútjának következő állomására, Bei­­rútba utazott Itt megbeszé­léseket folytat Libanon poli­tikai és gazdasági életének vezetőivel. Riportereink a nagyvilágban Kelandezéssel.« Londonban, miközben hajnalodik Cphil! a világon nem láttam olyan remekbe készült wehilli rézkilincseket és ugyanezzel a fémmel kerete­zett levélnyílásokat, mint éppen a brit birodalom fővá­rosában. Ráadásul úgy ragyogott mindegyik, mintha aranyból volna. Ami különösen feltűnt: a kapuzat e dí­szeinek ápoltsága és a nevezett ház karbantartottsági fo­ka között semminemű összefüggést nem lehetett fölfedez­ni. Néha szinte romokban hevert az épület — az elha­nyagoltság vagy az idő múlása következtében —, ám ki­lincse, dúsan díszített kopogtatója, levélnyílásának záró­nyelve fénylett, mint a parancsolat. A régiségüzletek is túlzott gondozottságukkal tüntet­tek. Már ami az árukészletet illeti. A különböző korok­ból származó tárgyak úgy ki voltak suvikszolva, kala­pálva, egyenesítve, hogy bízvást hamisítványoknak tűntek első szempillantásra is. (Noha talán tényleg azok voltak.) — Mi így szeretjük, uram — mondta egy előkelő dzsent­­lemen, aki utánozhatatlan méltósággal gyakorolta az el­adó tisztét. Majd óvatos mozdulattal és egy patyolatfe­hér zsebkendővel letörölte a láthatatlan port arról az ezüsttányérról, amely előtte feküdt a pulton, és amely úgy ragyogott-villogott, mintha tegnapelőtt került volna le a futószalagról. Noha pedigréje szerint a római kor de­rekán készíthették. — Mi így szeretjük, uram. — Tényleg így szeretik. A hagyomány: m­indenekfölött. Ám jól ápoltam gondosan karbantartva. Elég, ha mi tudjuk róla, hogy régi — gon­dolhatja az angol. S ha tudjuk, nincs szükség a régiesség külső jeleire. Nyugodtan kifényesíthető átfesthető, kika­lapálható minden. FIN­TCSI em­b­erek — mondtam róluk. Hogy igazoljam !óludd magam, ezért aztán különösen figyeltem, ami­kor a játékasztaloknál kerültem össze velük. Ha játszik az ember, kitárulkozik, tehát lelepleződik. Közismert, mennyit szeretnek játszani a Szigetlakók. A belváros, a Soho tele van a legkülönfélébb játéktermekkel. Az asz­talokat, automatákat jól szituált, diszt­ingvált dzsentle­­mezek állták körül, és több órán át semmi pénzért el nem mozdultak volna helyükről. Az angolok önfeledten játszanak. Ilyenkor még a pénz sem érdekli őket. Ami ebben a szituációban azt je­lenti- nyerni nem föltétlenül akarnak, csak szórakozni. Egymás után dobálják be a hatalmas rézpennyket — ebben az országban ugyanis mentől kevesebbet ér egy pénz, méretre annál nagyobb — az automaták gyomrába. S ha netán mégis nyertek, boldog öröm ült ki arcukra: folytathatják a játékot. Nemzeti tulajdonságaikat természetesen a játék he­vében is megőrzik. Szívósak esetleges szisztémáik kivi­telezéséhez makacsul ragaszkodnak. A játékot az élet egyik fontos létformájának tartják, ezért teljes komoly­sággal művelik. A világ fejlett országainak nívóját sokáig messze meg­haladó világbirodalmi, életszínvonaluk erőteljesen kifej­lesztette bennük a dolgok élvezésének igényét. Lakásaik szórakozóhelyeik kényelmesek, pihenésre, kikapcsolódásra ugyancsak alkalmasak. Sokat esznek, de az étrend úgy van összeállítva, hogy az elhízástól nem kell félniük. (Sovány húsok, sok zöldség, főzelék.) A Soho minden ízében a szórakozást szolgálja. Bár a londoniak azt mondják rá: túlságosan párizsias, így csak nagyon kevéssé angolos. Legfőbb látogatói mégsem a külföldiek, hanem ők maguk. FindliM a Piccadilly Circustól. A fényreklámok Lilli­iUUlifa tényleg nappali világosságot varázsolnak az utcákra. A fény­­e sokszínű villódzás, már-már szinte megváltoztatja a tárgyak karakterét. A nappal oly kon­szolidáltnak, arányosnak tűnő házsorok ilyenkor szinte groteszk díszleteknek látszanak. S amit napvilágnál szin­tén nem vettünk észre: milyen sok errefelé a sztriptízbár, a nudista filmeket játszó mozi. Éjfél van. De az utcákon annyian vannak, mint Pes­ten, a délutáni csúcsforgalomkor. Mindenhonnan árad a fény. Sok szórakozóhely ablakait nem függönyözték el: látni a mélytüzű színű bútorzatot, a szmokingban, esté­lyiben vacsorázókat, a rendkívül kimért pincérek szer­tartásos mozdulatait. Az utca eleganciája felettébb változatos. A kínos pre­cizitással öltözöttségre éppúgy akad példa, mint a hinpi­­extravaganciára. Látni keménykalapos urat, de fürdőru­hás hölgyet is, óriás sállal a nyaka körül. Egyszerűnek és felettébb fesztelennek tűnik az utcákon lebonyolódó szerelmi előcsatározás is. Kis kocsijukkal árusok száguldoznak az úttesten. Üdítő italt, fánkhoz hasonló töltött tésztákat, cigarettát árulnak, majd negyedóra múlva szedik sátorfájukat, és meg se állnak — a következő utcasarokig. Itt nincs üvegbetét. Senkinek nem kell az üres flaska. Ha tartal­mát kiitta az ember, szép csöndesen lecsúsztatja a földre, a járdaszegély mellé. De nemcsak az üvegeket. Az üzletekből is kiraknak a járdára mindent, amire már nincsen szükség. Tasakok, papír- és faládák, mindenféle göngyölegek ilyenkorra már szinte heggyé magasodnak az üzletek előtt. Úgy hogy minduntalan le kell térni a járdáról az úttestre, hogy tovább tudjunk menni. Lehet valami igazuk a londoniaknak: a látvány nem túlontúl angolos. De nem is párizsias, ahogy ők állítják. Inkább olaszos. Vagy még inkább: keleties. Az észak­afrikai világvárosok bazárutcáiban lehet olyan vásári ka­vargás nappal, mint amilyen itt van London szívében, éjjel. ■lira a Piccadilly Circus-nél vagyunk. Gyalog indu­árt ö­lünk el a Camden Town felé. Ahogy kifelé ha­ladunk, úgy csökken a forgalom, és akként válik London mind sötétebbé. A leeresztett üzletredőnyök mögül hal-, gyümölcs-, zöldségszag szivárog ki. A bankok környékén rendőrök ólálkodnak. Két utcányival odább egy ember fekszik a járdán, arccal a földre borulva. Fölemeljük a merő vér az arca. Hogy embereket lát maga körül, mind jobban magához tér. — I am sorry — mondja, mielőtt elbúcsúznánk. Segítettünk rajta, és ő kér bocsánatot. Egyre sötétebb mellékutcákon botorkálunk. A ritkán felbukkanó lámpák fénykörében kovácsoltvas kapudí­szek, vöröstéglás párkányzatok, régies utcatáblák villan­nak meg. Mintha Dickens vezetne bennünket. Ő rajzolt feled­hetetlen képet arról a Londonról, amely hamisítatlanul megőrizte még hadállásait a város külsőbb kerületeiben. Mire a Camden Town-hoz érünk, már akkora a csönd, iTlsI, mint nálunk, vidéken. A mellékutcában, ahová le­térünk minden házhoz lépcső vezet föl. Mellettük kis kertecskék. Szép, szabályos rendben. Virágillatot érzünk: Londonban. Miközben hajnalodik, PAPP ZOLTÁN következik: TETŐTŐL TALPIG. OXFORD A színes betű a fehér fizetésének 1­­4 százalékát kapj A johannesburgi Rand Daily Mail című lap le­szögezi, hogy a dél-afrikai tanítók új fizetéséről szó­ló törvény még inkább súlyosbítja a színes bőrű taní­tókkal szembeni diszkriminációt, amely egyébként a már megszokott dolog ebben az országban. Az új fizetési törvény szerint­­— amely ez év elején lépett életbe — egy indiai származású tanító például fehér kollegája fizetésének mindössze 64 szá­zalékát kapja. Tavaly ez a különbség valamivel kisebb volt: az indiai tanítók a fehér tanítók fizetésének 70, illetve 77 százalékát kapták. Schröder Moszkvában Szerdán Moszkvába érke­zett Gerhard Schröder, a nyugatnémet képviselőház külügyi bizottságának elnö­ke, az ellenzéki Keresztény­demokrata Unió elnökhe­lyettese. Az Interparlamen­táris Unió szovjet csoportjá­nak vendégeként egy hetet tölt a Szovjetunióban. Varsóba látogatott az osztrák külügyminiszter Kirchschläger osztrák kül­ügyminiszter a lengyel kor­mány meghívására hivata­los látogatásra szerdán Var­sóba érkezett, a repülőtéren lengyel kollegája, Jedry­­chowski fogadta. Lengyelor­szági tartózkodása során Kirchschläger találkozik a lengyel vezetőkkel. Tárgya­lásaik témája: az európai biztonság és a két ország kapcsolatainak további ki­­szélesítése. Megérkezés után a varsói repülőtéren. Balról Kirchschläger osztrák külügyminiszter, jobbról: Stefan Je­rychowski I HÍRLAP „Csatsfa Sappere-ban­g harmincegy résztvevővel Ma kezdődik a Brit Nemzet­­közösség tagállamainak évi értekezlete Szerdán Heath angol mi­niszterelnök Kuala Lumpur­ból, Malaysia fővárosából­­ megérkezett Singapore-ba, hogy részt vegyen a Brit Nemzetközösség, ma csütör­tökön kezdődő kormányfői értekezletén. Kívüle már Singapore-ban van a nemzet­közösség további 30 orszá­gának kormányfője is. Éles támadások várhatók a brit szándékok ellen (Külpolitikai kommentá­runk.) A Singapore-ban ma megkezdődő brit nemzetkö­zösségi értekezlet a közös­ség fennállása óta legna­gyobb válság kirobbanását ígéri. Anglia konzervatív párti kormányának, Edward Heath-nek néhány hónap óta dédelgetett szándéka, sőt­­ elhatározása, hogy ezen az értekezleten elfogadtatja a nemzetközösség tagállamai­val a Dél-Afrikába irányuló fegyverszállítás tényét. Az angol miniszterelnök — aki­nek a fajüldöző dél-afrikai, sőt rhodesiai rendszerrel is­­ közismerten nagyon jók a­­ kapcsolatai — azzal akarja igazolni eljárását, hogy a Szovjetunió jelenléte az In­diai-óceánon — úgymond — „veszélyezteti” a Brit Nem­zetközösség, ezen belül pe­dig Anglia érdekeit, és ezért a Dél-afrikai Köztársaság­nak lehetővé kell tenni, hogy „megvédje magát” é s ha kell. ..közreműködjék az Indiai-óceán katonai bizto­sításában is”. Miről is van itt szó va­lójában ? A Szovjetunió tengeri egy­ségei éppen úgy jelen van­nak az Indiai-óceánon, mint a világ bármely más tengerén, összesen 10 hajó­ból álló egység az, amely ezen az óceánon tevékeny­kedik, s feladata az, hogy műszaki és utánpótlási ellá­tást biztosítson az ezen az óceánon hajózó szovjet ke­reskedelmi hajók számára. Közismert, milyen erőteljes a Szovjetunió kereskedelmi I --------------------------- — -............. kapcsolata Indiával, s az is köztudott, hogy ezen az út­vonalon is haladnak szovjet hajók a Vietnami Demokra­tikus Köztársaságba irányu­ló szállítmányokkal. Az an­gol jelentések is elismerik e hajók átlagos felszerelését, közvetve tehát azt, hogy ezek felhasználása katonai célokra aligha jöhetne szá­mításba. Mégis, arról pró­bálják meggyőzni a Brit Nemzetközösség afrikai or­szágait, hogy „veszélybe ke­rül” az afrikai kontinens azzal, ha ezek a szovjet ha­jók továbbra is jelen lesz­nek az Indiai-óceánon. Nyil­vánvalóan arról van azon­ban szó, hogy a „veszély” emlegetésével jogcímet sze­rezzenek a dél-afrikai hala­dásellenes rezsim hatalmá­nak megerősítésére. Az indokok és a törekvé­sek annyira nyilvánvalóak, hogy a nemzetközösség jó néhány tagállama elhatároz­ta : ha sor kerül az angol fegyverszállítmányok Dél- Afrikába való irányítására, akkor kilépnek a nemzetkö­zösségből. Ilyen értelemben döntött Zambia, Kenya és még több afrikai nemzetkö­zösségi tagország. India és vagy húsz másik tagállam is élesen ellenzi az angolok tervének valóra váltását. Singapore-ban tehát sokkal többről van szó, mint egy­szerű évi kormányfői érte­kezletről. Feltehető, hogy a Brit Nemzetközösség tagál­­­lamai többségének szilárd ellenállása meghiúsítja Heath miniszterelnök elha­tározásának megvalósítását. ÜDK- ESZI megbeszélések A bonni kormány tájékoz­tatási hivatala szerdán be­jelentette, hogy pénteken, január 15-én Bonnban foly­tatódik az NDK és az NSZK hivatalos eszmecseréje. A két megelőző találkozó színhelye Berlin volt. CSÜTÖRTÖK, 1911. JANUÁR 6.

Next