Csongrád Megyei Hírlap, 1971. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-14 / 11. szám
A Lunohod újabb hatórás útja A Lunohod—1 szovjet automata holdjármű magyar idő szerint szerdán hajnali 3 óra 30 percig tartó újabb hatórás útja során 553 métert tett meg. Ezzel a holdfelszín általa ,,bejárt” szakaszának hossza 2930 méterre nőtt. Kezdetben az önjáró berendezés igen sima terepen haladt, majd olyan területre ért, amelyet 3—30 méter átmérőjű kráterek tarkítottak. A Lunohod ezt a szakaszt is sikeresen küzdötte le. Megállása után télepanoráma felvételeket készített. A január 13—15-ig terjedő időszakban tudományos méréseket végeznek a holdjármű segítségével. 2 Podgornij Kairóba érkezett Szerdán hivatalos látogatásra Kairóba érkezett Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke és kísérete. A repülőtéren Anvar Szadat elnök, Mahmud Favzi kormányfő és más egyiptomi vezetők fogadták. A Podgornij vezette szovjet delegáció pénteken részt vesz az asszuáni gát ünnepélyes felavatásán, majd megbeszéléseket folytat az EAK vezetőivel. Mahmud Riad fogadta Púja Frigyest Mahmud Riad egyiptomi miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter szerda délelőtt fogadta Púja Frigyest, a külügyminiszter első helyettesét, a Kairóban tartózkodó magyar jószolgálati küldöttség vezetőjét. A megbeszélésen jelen volt dr. Handó Jenő, hazánk kairói nagykövete és Nagy S. Lajos nagykövet, a Külügyminisztérium főosztályvezetője. A magyar—egyiptomi tárgyalásokon a két ország kapcsolatairól, valamint a nemzetközi helyzet és a közel-keleti válság időszerű kérdéseiről folytattak megbeszélést. Hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodás Pója Frigyes, a külügyminiszter első helyettese és Hamza Elis, egyiptomi gazdasági és külkereskedelmi miniszterhelyettes szerdán Kairóban aláírta a két ország közötti 1371—75-re szóló hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodást. A magyar jószolgálati küldöttség szerdán befejezte háromnapos kairói látogatását, és közel-keleti körútjának következő állomására, Beirútba utazott Itt megbeszéléseket folytat Libanon politikai és gazdasági életének vezetőivel. Riportereink a nagyvilágban Kelandezéssel.« Londonban, miközben hajnalodik Cphil! a világon nem láttam olyan remekbe készült wehilli rézkilincseket és ugyanezzel a fémmel keretezett levélnyílásokat, mint éppen a brit birodalom fővárosában. Ráadásul úgy ragyogott mindegyik, mintha aranyból volna. Ami különösen feltűnt: a kapuzat e díszeinek ápoltsága és a nevezett ház karbantartottsági foka között semminemű összefüggést nem lehetett fölfedezni. Néha szinte romokban hevert az épület — az elhanyagoltság vagy az idő múlása következtében —, ám kilincse, dúsan díszített kopogtatója, levélnyílásának zárónyelve fénylett, mint a parancsolat. A régiségüzletek is túlzott gondozottságukkal tüntettek. Már ami az árukészletet illeti. A különböző korokból származó tárgyak úgy ki voltak suvikszolva, kalapálva, egyenesítve, hogy bízvást hamisítványoknak tűntek első szempillantásra is. (Noha talán tényleg azok voltak.) — Mi így szeretjük, uram — mondta egy előkelő dzsentlemen, aki utánozhatatlan méltósággal gyakorolta az eladó tisztét. Majd óvatos mozdulattal és egy patyolatfehér zsebkendővel letörölte a láthatatlan port arról az ezüsttányérról, amely előtte feküdt a pulton, és amely úgy ragyogott-villogott, mintha tegnapelőtt került volna le a futószalagról. Noha pedigréje szerint a római kor derekán készíthették. — Mi így szeretjük, uram. — Tényleg így szeretik. A hagyomány: mindenekfölött. Ám jól ápoltam gondosan karbantartva. Elég, ha mi tudjuk róla, hogy régi — gondolhatja az angol. S ha tudjuk, nincs szükség a régiesség külső jeleire. Nyugodtan kifényesíthető átfesthető, kikalapálható minden. FINTCSI emberek — mondtam róluk. Hogy igazoljam !óludd magam, ezért aztán különösen figyeltem, amikor a játékasztaloknál kerültem össze velük. Ha játszik az ember, kitárulkozik, tehát lelepleződik. Közismert, mennyit szeretnek játszani a Szigetlakók. A belváros, a Soho tele van a legkülönfélébb játéktermekkel. Az asztalokat, automatákat jól szituált, disztingvált dzsentlemezek állták körül, és több órán át semmi pénzért el nem mozdultak volna helyükről. Az angolok önfeledten játszanak. Ilyenkor még a pénz sem érdekli őket. Ami ebben a szituációban azt jelenti- nyerni nem föltétlenül akarnak, csak szórakozni. Egymás után dobálják be a hatalmas rézpennyket — ebben az országban ugyanis mentől kevesebbet ér egy pénz, méretre annál nagyobb — az automaták gyomrába. S ha netán mégis nyertek, boldog öröm ült ki arcukra: folytathatják a játékot. Nemzeti tulajdonságaikat természetesen a játék hevében is megőrzik. Szívósak esetleges szisztémáik kivitelezéséhez makacsul ragaszkodnak. A játékot az élet egyik fontos létformájának tartják, ezért teljes komolysággal művelik. A világ fejlett országainak nívóját sokáig messze meghaladó világbirodalmi, életszínvonaluk erőteljesen kifejlesztette bennük a dolgok élvezésének igényét. Lakásaik szórakozóhelyeik kényelmesek, pihenésre, kikapcsolódásra ugyancsak alkalmasak. Sokat esznek, de az étrend úgy van összeállítva, hogy az elhízástól nem kell félniük. (Sovány húsok, sok zöldség, főzelék.) A Soho minden ízében a szórakozást szolgálja. Bár a londoniak azt mondják rá: túlságosan párizsias, így csak nagyon kevéssé angolos. Legfőbb látogatói mégsem a külföldiek, hanem ők maguk. FindliM a Piccadilly Circustól. A fényreklámok LilliiUUlifa tényleg nappali világosságot varázsolnak az utcákra. A fénye sokszínű villódzás, már-már szinte megváltoztatja a tárgyak karakterét. A nappal oly konszolidáltnak, arányosnak tűnő házsorok ilyenkor szinte groteszk díszleteknek látszanak. S amit napvilágnál szintén nem vettünk észre: milyen sok errefelé a sztriptízbár, a nudista filmeket játszó mozi. Éjfél van. De az utcákon annyian vannak, mint Pesten, a délutáni csúcsforgalomkor. Mindenhonnan árad a fény. Sok szórakozóhely ablakait nem függönyözték el: látni a mélytüzű színű bútorzatot, a szmokingban, estélyiben vacsorázókat, a rendkívül kimért pincérek szertartásos mozdulatait. Az utca eleganciája felettébb változatos. A kínos precizitással öltözöttségre éppúgy akad példa, mint a hinpiextravaganciára. Látni keménykalapos urat, de fürdőruhás hölgyet is, óriás sállal a nyaka körül. Egyszerűnek és felettébb fesztelennek tűnik az utcákon lebonyolódó szerelmi előcsatározás is. Kis kocsijukkal árusok száguldoznak az úttesten. Üdítő italt, fánkhoz hasonló töltött tésztákat, cigarettát árulnak, majd negyedóra múlva szedik sátorfájukat, és meg se állnak — a következő utcasarokig. Itt nincs üvegbetét. Senkinek nem kell az üres flaska. Ha tartalmát kiitta az ember, szép csöndesen lecsúsztatja a földre, a járdaszegély mellé. De nemcsak az üvegeket. Az üzletekből is kiraknak a járdára mindent, amire már nincsen szükség. Tasakok, papír- és faládák, mindenféle göngyölegek ilyenkorra már szinte heggyé magasodnak az üzletek előtt. Úgy hogy minduntalan le kell térni a járdáról az úttestre, hogy tovább tudjunk menni. Lehet valami igazuk a londoniaknak: a látvány nem túlontúl angolos. De nem is párizsias, ahogy ők állítják. Inkább olaszos. Vagy még inkább: keleties. Az északafrikai világvárosok bazárutcáiban lehet olyan vásári kavargás nappal, mint amilyen itt van London szívében, éjjel. ■lira a Piccadilly Circus-nél vagyunk. Gyalog induárt ölünk el a Camden Town felé. Ahogy kifelé haladunk, úgy csökken a forgalom, és akként válik London mind sötétebbé. A leeresztett üzletredőnyök mögül hal-, gyümölcs-, zöldségszag szivárog ki. A bankok környékén rendőrök ólálkodnak. Két utcányival odább egy ember fekszik a járdán, arccal a földre borulva. Fölemeljük a merő vér az arca. Hogy embereket lát maga körül, mind jobban magához tér. — I am sorry — mondja, mielőtt elbúcsúznánk. Segítettünk rajta, és ő kér bocsánatot. Egyre sötétebb mellékutcákon botorkálunk. A ritkán felbukkanó lámpák fénykörében kovácsoltvas kapudíszek, vöröstéglás párkányzatok, régies utcatáblák villannak meg. Mintha Dickens vezetne bennünket. Ő rajzolt feledhetetlen képet arról a Londonról, amely hamisítatlanul megőrizte még hadállásait a város külsőbb kerületeiben. Mire a Camden Town-hoz érünk, már akkora a csönd, iTlsI, mint nálunk, vidéken. A mellékutcában, ahová letérünk minden házhoz lépcső vezet föl. Mellettük kis kertecskék. Szép, szabályos rendben. Virágillatot érzünk: Londonban. Miközben hajnalodik, PAPP ZOLTÁN következik: TETŐTŐL TALPIG. OXFORD A színes betű a fehér fizetésének 14 százalékát kapj A johannesburgi Rand Daily Mail című lap leszögezi, hogy a dél-afrikai tanítók új fizetéséről szóló törvény még inkább súlyosbítja a színes bőrű tanítókkal szembeni diszkriminációt, amely egyébként a már megszokott dolog ebben az országban. Az új fizetési törvény szerint— amely ez év elején lépett életbe — egy indiai származású tanító például fehér kollegája fizetésének mindössze 64 százalékát kapja. Tavaly ez a különbség valamivel kisebb volt: az indiai tanítók a fehér tanítók fizetésének 70, illetve 77 százalékát kapták. Schröder Moszkvában Szerdán Moszkvába érkezett Gerhard Schröder, a nyugatnémet képviselőház külügyi bizottságának elnöke, az ellenzéki Kereszténydemokrata Unió elnökhelyettese. Az Interparlamentáris Unió szovjet csoportjának vendégeként egy hetet tölt a Szovjetunióban. Varsóba látogatott az osztrák külügyminiszter Kirchschläger osztrák külügyminiszter a lengyel kormány meghívására hivatalos látogatásra szerdán Varsóba érkezett, a repülőtéren lengyel kollegája, Jedrychowski fogadta. Lengyelországi tartózkodása során Kirchschläger találkozik a lengyel vezetőkkel. Tárgyalásaik témája: az európai biztonság és a két ország kapcsolatainak további kiszélesítése. Megérkezés után a varsói repülőtéren. Balról Kirchschläger osztrák külügyminiszter, jobbról: Stefan Jerychowski I HÍRLAP „Csatsfa Sappere-bang harmincegy résztvevővel Ma kezdődik a Brit Nemzetközösség tagállamainak évi értekezlete Szerdán Heath angol miniszterelnök Kuala Lumpurból, Malaysia fővárosából megérkezett Singapore-ba, hogy részt vegyen a Brit Nemzetközösség, ma csütörtökön kezdődő kormányfői értekezletén. Kívüle már Singapore-ban van a nemzetközösség további 30 országának kormányfője is. Éles támadások várhatók a brit szándékok ellen (Külpolitikai kommentárunk.) A Singapore-ban ma megkezdődő brit nemzetközösségi értekezlet a közösség fennállása óta legnagyobb válság kirobbanását ígéri. Anglia konzervatív párti kormányának, Edward Heath-nek néhány hónap óta dédelgetett szándéka, sőt elhatározása, hogy ezen az értekezleten elfogadtatja a nemzetközösség tagállamaival a Dél-Afrikába irányuló fegyverszállítás tényét. Az angol miniszterelnök — akinek a fajüldöző dél-afrikai, sőt rhodesiai rendszerrel is közismerten nagyon jók a kapcsolatai — azzal akarja igazolni eljárását, hogy a Szovjetunió jelenléte az Indiai-óceánon — úgymond — „veszélyezteti” a Brit Nemzetközösség, ezen belül pedig Anglia érdekeit, és ezért a Dél-afrikai Köztársaságnak lehetővé kell tenni, hogy „megvédje magát” é s ha kell. ..közreműködjék az Indiai-óceán katonai biztosításában is”. Miről is van itt szó valójában ? A Szovjetunió tengeri egységei éppen úgy jelen vannak az Indiai-óceánon, mint a világ bármely más tengerén, összesen 10 hajóból álló egység az, amely ezen az óceánon tevékenykedik, s feladata az, hogy műszaki és utánpótlási ellátást biztosítson az ezen az óceánon hajózó szovjet kereskedelmi hajók számára. Közismert, milyen erőteljes a Szovjetunió kereskedelmi I --------------------------- — -............. kapcsolata Indiával, s az is köztudott, hogy ezen az útvonalon is haladnak szovjet hajók a Vietnami Demokratikus Köztársaságba irányuló szállítmányokkal. Az angol jelentések is elismerik e hajók átlagos felszerelését, közvetve tehát azt, hogy ezek felhasználása katonai célokra aligha jöhetne számításba. Mégis, arról próbálják meggyőzni a Brit Nemzetközösség afrikai országait, hogy „veszélybe kerül” az afrikai kontinens azzal, ha ezek a szovjet hajók továbbra is jelen lesznek az Indiai-óceánon. Nyilvánvalóan arról van azonban szó, hogy a „veszély” emlegetésével jogcímet szerezzenek a dél-afrikai haladásellenes rezsim hatalmának megerősítésére. Az indokok és a törekvések annyira nyilvánvalóak, hogy a nemzetközösség jó néhány tagállama elhatározta : ha sor kerül az angol fegyverszállítmányok Dél- Afrikába való irányítására, akkor kilépnek a nemzetközösségből. Ilyen értelemben döntött Zambia, Kenya és még több afrikai nemzetközösségi tagország. India és vagy húsz másik tagállam is élesen ellenzi az angolok tervének valóra váltását. Singapore-ban tehát sokkal többről van szó, mint egyszerű évi kormányfői értekezletről. Feltehető, hogy a Brit Nemzetközösség tagállamai többségének szilárd ellenállása meghiúsítja Heath miniszterelnök elhatározásának megvalósítását. ÜDK- ESZI megbeszélések A bonni kormány tájékoztatási hivatala szerdán bejelentette, hogy pénteken, január 15-én Bonnban folytatódik az NDK és az NSZK hivatalos eszmecseréje. A két megelőző találkozó színhelye Berlin volt. CSÜTÖRTÖK, 1911. JANUÁR 6.