Csongrád Megyei Hírlap, 1972. február (17. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-01 / 26. szám

mi történt a nagyvilágban ? - mi történt a nagyvilágban ? - mi történt Bhuttót ünnepélyesen fogadták Pekingben PEKING — MTI A kínai kormány „győzelmi fogadtatásban” részesítette a hétfőn kétnapos hivatalos látogatásra Pekingbe érkezett Zulfikar Ali Bhutto pakisztáni államfőt. A pekingi repülőtéren a Kínai Népköztársaság kormányának magas rangú személyiségei — így Csou En-laj, az államtanács elnöke, Je Csien-jing, a Kínai Korrupunista Párt Központi Bizottsága katonai bizottságának alelnöke, Li Hszien-nien, az államtanács alelnöke és Csi Peng-fej külügyminiszter — üdvözölték a pakisztáni köztársasági elnököt. A karachi rádió közlése szerint Bhutto pekingi tárgyalásain egyebek között szó lesz a hindusztáni félszigeten kialakult helyzetről, és a két ország gazdasági kapcsolatairól. Meghalt Zaharov marsall MOSZKVA — TASZSZ Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége és a szovjet kormány mély fájdalommal közli, hogy hétfőn, életének 74. évében, súlyos betegség után elhunyt Matvej Zaharov, a Szovjetunió marsallja, a kiemelkedő katonai személyiség, a szovjet fegyveres erők egyik neves fejlesztője, a polgárháború és a Nagy Honvédő Háború tevékeny résztvevője, az SZKP Központi bizottságának tagja, a Legfelesőbb Tanács küldötte, a Szovjetunió kétszeres hőse. Zaharov marsallt a Vörös téren temetik el, a Kreml falánál. A temetés megszervezésére kormánybizottság alakult. Az emberiség sorskérdése: Békés egymás mellett élés és együttműködés A KÜLÖNBÖZŐ társadalmi berendezkedésű országok békés egymás mellett élésének politikája a lenini politika. De, amíg ez az elv napjaink tartós realitásává válhatott, hatalmas változásoknak kellett bekövetkezniök a világban. Mert hiába az egyik fél erre irányuló óhaja, ha a partnernek egészen mások a törekvései. Amióta azonban létrejött és megszilárdult a szocialista világrendszer, amióta a szocialista világ és a vele szövetséges más erők egyre inkább az emberi haladás meghatározóivá válnak, a békés egymás mellett élés reális feltételei is létrejöttek. Amíg a szovjet állam volt az egyetlen szocialista ország, az erőviszonyok a kapitalista világnak kedveztek. De ekkor se csupán ebből a helyzetből, hanem a társadalom jellegéből fakadó elvi külpolitikától indíttatva folyt a szovjet állam harca, hogy a békés egymás mellett élés politikáját a kapitalista világgal is elfogadtassa. Ma a békés egymás mellett élés — kényszerű realitás, amelynek fő tartalma, hogy a népek — s mindenekelőtt a két legnagyobb nukleáris világhatalom: a Szovjetunió és az USA — egymáshoz való viszonyukban elkerüljék a robbanásszintet, az ellentéteket ez alatt a veszélyes szint alatt tartsák, hogy elkerülhessék a kölcsönös megsemmisítés világot fenyegető veszélyét. SOKAT CIKKEZTEK már arról, hogy milyen színvonalra emelkedett mindkét oldalon a tömegpusztító fegyverek hatékonysága és felhalmozása. Csak egyet említsünk most: szakemberek szerint egyetlen hidrogénbomba felrobbantásával nagyobb energia szabadul fel, mint amelyeket a világ országai az emberiség történetének összes eddigi háborúi során pusztításra alkalmaztak. Beleértve a szörnyű második világháborút is! Tehát egyetlen hidrogénbomba esetén! De hány ilyen — és ennél most már még pusztítóbb fegyver — van a világhatalmak katonai arzenáljában? A békés egymás mellett élés politikáján tehát az emberiség sorsa nyugszik. Ma már nincs más alternatíva az emberiség előtt. Hiszen a másik — az az élet és minden civilizáció teljes megsemmisülésével lenne egyenlő. A békés egymás mellett élés politikája nemcsak az erőegyensúlyon nyugvó kényszerű viszony, de ma rendkívül népszerű, politika. Éppen a népekre gyakorolt hatása következtében ma már ez a szóhasználat jellemzi a kapitalista világ külpolitikáját is. Óriási azonban az eltérés és különbség a szocialista, valamint a kapitalista világrendszer értelmezése tekintetében, s ezért kell erről a kérdésről ismét és ismét beszélnünk. A különbség elvi jellegű, mind az eszme, mind a célok és eszközök tekintetében. MIRŐL IS VAN SZÓ? A békés egymás mellett, éles politikája alatt világos, hogy a két eltérő társadalmi rendszer — a szocializmus és a kapitalizmus — viszonyát értjük. Olyan politikát, amelyben a nemzetközi osztályharc sajátosan jelentkezik. Ezt a sajátosságot elsősorban az adja, hogy ez a politika tényleg egyrészt magának a politikának a harca, másrészt harc a gazdaság és az ideológia frontjain. Csak egy terület hiányzik a módszerekből — a háborús megoldás, a fegyveres harc. Sőt, a békés egymás mellett élés politikája igenigen éles osztályharc — háborúk nélkül. S ha osztályharc, akkor érthető, hogy mind az eszmék, mind a célok, mind az eszközök tekintetében törvényszerűen mások az egyik, a szocialista oldal,, és a másik, a kapitalista oldal módszerei. Mi arra törekszünk, hogy a békés egymás mellett élés történelmi időszakát a szocialista világrendszer maximális megerősödésére használjuk ki, arra, hogy megteremtődjenek a kedvező feltételek a világ további szocialista haladására, számára is. S meggyőződésünk, hogy ezt a célt háború — s főként világháború nélkül — el is érhetjük. A szocializmus és béke gondolata rokonfogalmak. A történelem a bizonyítéka, hogy sohasem a kommunisták robbantották ki a világháborúkat, mindig az imperialisták! Ennek megfelelően, eszközeink is megfelelnek nemes céljainknak. Ezeket az eszközöket egy szóval úgy lehetne jellemezni: őszinte törekvések a másik féllel való együttműködésre. Egyáltalán szó sincs arról, hogy a szocialista világ a békés egymás mellett élés stratégiájának képviseletével lemondott volna a világ további előrehaladásáról a szocializmus irányába. Csak ennek feltételeit jobbá tudjuk tenni a nemzetközi kereskedelem sokoldalú fejlesztésével, a hidegháború maradványainak teljes felszámolásával, a kölcsönös előnyökön nyugvó gazdasági együttműködés fejlesztésével, a nemzetközi légkört szennyező jelenségek — többek között a vietnami háború, a közel-keleti agresszió, és Európában a második világháború hagyatékának az eltüntetésével, az agressziós jelenségek csírájában történő elfojtásával, a társadalmi rendszerek belső kérdései megoldásának kölcsönös tiszteletben tartásával stb. DE AZZAL IS tisztában kell lennünk, hogy miközben mi erre törekszünk, ellenfelünk — a kapitalista világ — is a maga érdekeiből indul ki, amikor elfogadja a békés egymás mellett élés politikáját. Ehhez neki is messzemenő érdekei fűződnek. Ezt arra szándékozik felhasználni, hogy próbálja megőrizni a kapitalizmus maradék pozícióit, sőt különféle eszközökkel — politikaiakkal és ideológiaiakkal — igyekezzen gyengíteni, „lazítani” a szocialista országok közösségét is annak érdekében, hogy a jelenlegi kiegyensúlyozott erőviszonyokat saját javára eltolja. Meggyőződésünk, hogy ez hasztalan célkitűzés, hiszen az erőegyensúly eltolódásának bármily kísérlete a mai helyzetben magának az erőegyensúlynak a felborulásához vezet — ez viszont a nukleáris fegyverek korában: világháború.* Az imperializmus azonban mégsem mond le erről, de szerencsére ma már nem az imperializmus határozza meg kénye-kedvére a világ sorsának alakulását, ebbe a szocializmus is beleszól. A békés egymás mellett élés politikáját tehát úgy kell felfognunk, mint — háború nélküli — szüntelen csatározásokat, manőverezéseket a világ politikai porondján, amelyben vannak részleges előrenyomulások és részleges vereségek is mindkét fél számára, de amelyben mégis a kivárásoskompromisszum, a szüntelen — és kölcsönös engedményeken, az érdekek kölcsönös figyelembevételén alapuló — kompromisszum jellemez. Tehát ez a politika egyáltalán nem valami paszszív egymás mellettiséget tételez fel, hanem nagyon is aktív harcot. A SZOCIALISTA ORSZÁGOK — s mindenekelőtt a Varsói Szerződéshez tartozó államok — külpolitikájának az az alapelve, hogy szüntelenül keressék a kapitalista világ országaival, minden állammal a megegyezést, az együttműködést. Ez a politika az, amely megnyitotta a különböző társadalmi rendszerek világháborútól mentes egymás mellett élése, sőt együttműködése előtt az utat, ez a politika felel meg a világ népei igazi érdekeinek. RÁCZ LAJOS 2 — Véres események Észak-Írországban LONDONDERRY — MTI A jelentések szerint 13 halálos és 17 sebesült áldozata van a vasárnapi lon-idonderry-i vérengzéseknek. Bernadette Déviin, az északír polgárjogi mozgalom egyik vezetője, londoni parlamenti képviselőnő előre kitervelt tömeggyilkossággal vádolta a brit csapatokat, s általános sztrájkra szólította fel a tartomány lakosságát. Jack Lynch, az Ír Köztársaság miniszterlenöke „megdöbbentően borzalmasnak és embertelennek” nevezte a londonderry-i lövöldözést. Az ír kormányfő még vasárnap telefonon kapcsolatba lépett Heath brit miniszterelnökkel. A londoni kormány egyébként — „megbízható adatok hiányában”— még nem szándékozik nyilatkozni a londonderry-i vérengzésről — mondta el belügyminisztérium egyik szóvivője. Mindenesetre, Heath-ék a képviselőház hétfői ülésén szembe kell nézniük az ellenzék támadásával. BELFAST, DUBLIN — MTI Alig néhány órával azután, hogy az Ír Köztársasági Hadsereg elnevezésű illegális szervezet közölte, bosszút áll a Londonderryben vasárnap lezajlott vérengzés miatt, Belfastban három bomba robbant. A nagyváros központi üzletnegyedében elhelyezett, csaknem 45 kilogrammos robbanószerkezet tíz embert sebesített meg, hármat közülük súlyosan. A sebesültek között két rendőr és nyolc civil van. Jacques Lynch ír miniszterelnök Dublinban, hétfő délelőtt rendkívüli ülésre hívta össze kabinetjét, hogy megvizsgálják, milyen intézkedéseket tehet a kormány a londonderry-i tragédia miatt. A lyoni főhóhér nyomában Felháborodással fogadja a világ közvéleménye mindig, ha egy háborús bűnös „előkerül”. Klaus Altmann, aki a második világháború idején Klaus Barbie néven Lyon főhóhéra volt, nemrég perui otthona előtt még a sajtónak nyilatkozott. Párizs hivatalosan kérte a Gestapo-gyilkos kiadatását. Az egykori főhóhér azonban igyekszik eltűnni. Az antifasiszta Beate Klarsfeld a hóhér nyomában utazott Peruba és Bolíviába. (Telefoto — AP-MTI— KS) KLAUS ALTMANN BEATE KLARSFELD A lapzárta belföldi híreiből Csaknem 10 ezer fiatal vesz részt szakmai gyakorlaton az NDK-kal A napokban a Magyarország és az NDK közötti munkaerő-együttműködésről, továbbfejlesztésének lehetőségeiről tárgyalt Nagy Imre munkaügyi miniszterhelyettes és Heinz Ramuta, az NDK minisztertanácsa állami munka- és bérügyi hivatalának helyettes vezetője. A megbeszélések eredményeiről Nagy Imre a következőket mondotta: 1— Mint ismeretes, 1967 novembere óta dolgoznak kint magyar fiatalok, s mivel szerződésük három évre szól, az első két csoport már vissza is tért (mintegy 4 és fél ezren). Jelenleg körülbelül 10 ezren dolgoznak az NDK-ban. A szakmai gyakorlatnak, illetve továbbképzésnek erre a formájára a Magyar Népköztársaság és az NDK munkaerőegyüttműködése ad lehetőséget. A magyar és az NDK munkaügyi szerveknek az a törekvése, hogy a tízezres létszámot az 1975-ig érvényes egyezmény lejártáig tartani tudják. Egyetértettünk abban például, hogy a kiküldő szerveket érdekeltté kell tennünk a fiatalok NDK-beli foglalkoztatásában. Elhatároztuk, hogy közvetlen kapcsolatok megteremtésére nyújtunk lehetőséget a magyar üzemek és megyei tanácsok, illetve az NDK-beli üzemek között. Közvetlenül tárgyalhatnak partnereikkel arról, hogy milyen szakképesítésben részesüljenek az általuk delegált fiatalok, hogy hazatérvén, a képzettségüknek megfelelően munkához juthassanak, módjuk legyen a kint tanultakat a legnagyobb hatásfokkal hasznosítani. És viszont: a hazai megyei tanácsok, vállalatok ily módon időben és rövid úton értesülhetnek az NDK-beli üzemek befogadási lehetőségeiről, arról, hogy milyen szakmai képesítésre köthetnek szerződést fiataljainkkal, akik a munka mellett vállalják a német nyelvtudás megszerzését is. A szabad idő tartalmas, kulturált hasznosításának feltételeiről is esett szó tárgyalásaikon. A magyar fiatalok kulturális és sportigényeinek kielégítésére a jövőben az NDK-üzemek — közösen a kint dolgozók párt-, KISZ- és szakszervezeti szerveivel — éves programot kötelesek készíteni. — Új vonása az együttműködésnek, hogy a nyelvoktatás a jövőben már három lépcsőben történik. A kiutazók előbb egy hazai hathetes előkészítő nyelvtanfolyamon vesznek részt, ezt követően már az NDK-üzemben végeznek egyéves kurzust, majd további egy év alatt speciális, a szakmai képzéshez szorosan kapcsolódó nyelvismeretre tesznek szert. Ugyancsak tárgyalásaink eredményeképpen 1973- ban további 4000 fiatal kiutazására nyílik lehetőség. Az NDK azonban ennél többet is szívesen fogadna. Fiaink, leányaink ugyanis általában jól megállják helyüket; munkájuk, magatartásuk egyre kevesebb kívánni valót hagy, s ugyanakkor mind szakmai, mind kulturális téren egyre jobban élnek az NDK nyújtotta lehetőségekkel. — Fiataljainknak már hagyományos „vendéglátói” vannak az NDK-ban, egyebek között a karl-marx-stadti, hellei, erfurti, lipcsei, drezdai szocialista nagyüzemek, illetve a rostocki hajóipar, továbbá a schwedti kőolajfinomítók. Most is a legtöbben a gépgyártásban, az elektromos iparban, a vegyipar és a könnyűipar különféle területein, egyebek között az esztergályos, lakatos, marós, gyalus, elektro- és mechanikai műszerész, valamint a villanyszerelő szakmákban folytatnak gyakorlatot. A magyar munkások általában egy-egy lakótömbben laknak. A fiatalok rendes Szabadságuk idején, évente egy alkalommal, a német vállalat költségén látogathatnak haza, de ezenkívül többször is felkereshetik magyarországi hozzátartozóikat, illetve az NDK-ban fogadhatják családtagjaikat. Mind a szakmai, mind a nyelvtanulás sikere elsősorban a szorgalmon múlik. A m munka- és életfeltételek kedvezőek, s — bízunk benne, hogy mint eddig — ezután is jól megállják helyüket a magyar fiatalok — fejezte be nyilatkozatát Nagy Imre miniszterhelyettes. (MTI) Péter János és a jemeni külügyminiszter megbeszélései Péter János külügyminiszter és Mohammed Saleh Aulaqi, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztere hétfőn folytatta megbeszéléseit. Mohammed Saleh Aulaqi délben ebédet adott Péter János tiszteletére a margitszigeti Nagyszállóban. Az ebéden részt vett Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, Puja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes, valamint a politikai, a gazdasági és a kulturális élet több más vezető személyisége is. Mély részvéttel búcsúztatták el Uitz Bélát és dr. Sós Györgyöt Jóbarátok, ismerősök, tisztelők sokasága, a magyar művészeti élet képviselői mély részvéttel vettek végső búcsút hétfőn a Mező Imre úti temetőben Uitz Bélától, a XX. század egyik kiemelkedő festőművészétől és grafikusától, a párt, a magyar és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom régi harcosától, a Szovjetunió érdemes művésze címmel kitüntetettalkotóművésztől. A munkásmozgalmi panteonban felállított vörös lepellel borított ravatalnál a gyászoló rokonság mellett lerótta kegyeletét a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának számos tagja, a művelődésügyi minisztérium, a magyar képzőművészek szövetsége és a képzőművészeti alap képviselői. Részt vett a végső tiszteletadáson P. M. Sziszojev, a Szovjetunió Képzőművészeti Akadémiájának főtitkára. Hétfőn, a Mező Imre úti temetőben nagy részvéttel, katonai tiszteletadással búcsúztatták el a 63 éves korában elhunyt dr. Sós Györgyöt, a budapesti pártbizottság tagját, a munkásmozgalom régi harcosát, a Budapesti Rendőrkapitányság volt vezetőjét, nyugalmazott vezérőrnagyot, a Magyar Partizán Szövetség alelnökét. A családtagokkal, hozzátartozókkal együtt megjelentek a gyászszertartáson — és a ravatalnál díszőrséget álltak — a párt, az Elnöki Tanács, a kormány és a Belügyminisztérium, a Budapesti Rendőrkapitányság, a fegyveres testületek, a Magyar Partizán Szövetség magas rangú képviselői. KEDD, 1972. FEBRUÁR 1.