Csongrád Megyei Hírlap, 1973. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-03 / 1. szám

mi történt a nagyvilágban ? —• mi történt a nagyon!" Tárgyalnak a VD Bizakodás és az USA szakértői 1973 iránt A VDK bejelentette: kész folytatni a tárgyalásokat a­z Egyesült Államokkal, a vietnami háború befejezésé­ről, és a béke helyreállításáról. A VDK ismételten kijelentette, csak akkor újítja fel a megbeszéléseket az Egyesült Államokkal, ha Washing­ton visszaállítja az 1972. december 18-a előtti helyzetet. Miután az Egyesült Államok — mint arról már beszá­moltunk olvasóinknak — közölte, hogy 1972. december 29-től beszünteti a 20. szélességi körtől északra fekvő területek bombázását, a VDK kész felújítani a tárgyalá­sokat egyrészt Le Duc Tho, a VDK Párizsban tárgyaló delegációjának különleges tanácsadója és dr. Henry Kis­singer amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó, másrészt a két fél szakértői között. Párizs elővárosában ked­den folytatódtak a VDK és az Egyesült Államok de­cember 23-án félbeszakadt tárgyalásai­t egyelőre szak­értői szinten. A demokra­tikus Vietnam küldöttségét Nguyen Co Thach külügy­miniszter-helyettes, az ame­rikai delegációt William Sul­livan államtitkár vezeti. A két fél képviselői leg­utóbb 1972. december 23-án találkoztak. Akkor a demok­ratikus Vietnam szakértői tiltakozásul a VDK egész területe ellen felújított, pél­­dátlanul kegyetlen ameri­kai bombatámadások ellen, kivonultak az ülésteremből, s a megbeszéléseket bizony­talan időre elnapolták. A Reuter angol hírügy­nökség értesülése szerint Kissinger amerikai nemzet­­biztonsági főtanácsadó, Le Duc Tho tárgyalópartnere, vidéki pihenéséről kedden tért vissza Washingtonba. Egész sor ,,beható megbe­szélést” fog tartani Nixon elnökkel — írja az angol hírügynökség —, mielőtt Pá­rizsba utaznék, ahol folytat­ja majd a bizalmas megbe­széléseket a VDK magas rangú képviselőivel. VI. Pál pápa vasárnap és hétfőn, újév napján a Viet­nami béke érdekében mon­dott beszédet. Szavai meg­erősítették, hogy az elmúlt napokban a Vatikán diplo­máciai lépéseket tett az ér­dekelt feleknél a bombázá­sok megszüntetése, a béke­tárgyalások felújítása érde­keében. Az új tárgyalásokkal kap­csolatban a pápa annak a reménynek adott kifejezést, hogy ezek eredményesebbek lesznek az előzőknél, s hogy az új esztendő meghozza végre az igazságos és tartós békét Vietmumnak­. Külpolitikái KISLEXIKON Közös Piac - '73 iasza. január elsejétől kezdve az Európai Közös Piac­nak — hivatalos nevén az Európai Gazdasági Közösségek —­ kilenc tagja van. Az új tagállamok­: Anglia, Írország és Dánia. A felsorolásból is kitűnik, hogy 1972. december 31-ig a Közös Piacnak hat tagja volt: Franciaország, Olaszor­szág, az NSZK és a három Benelux-állam, vagyis Hollan­dia, Belgium és Luxemburg. Az említett hat ország 1957. március 25-én, Rómában állapodott meg abban, hogy egymás között fokozatosan megszüntetik a vámhatárokat, és végső célként, teljesen vámmentes kereskedelmet folytatnak. Ezen túlmenően az agrártermékekben is közös árakat alakítanak ki, sőt, ál­lampolgáraiknak lehetővé teszik, hogy egymás országaiba költözzenek, minden előzetes, külön, engedély nélkül, s hogy ott munkát vállaljanak. A munkavállalók annak az országnak a társadalombiztosítási törvényei alapján része­sülhetnek egészségügyi ellátásban, amelyben élnek, s mun­kanélküli segélyt is kaphatnak — ugyancsak­ a kérdéses ország előírásai szerint. Az első esztendők a Közös Piac életében várakozáson felül sikerültek, és a hat­ ország valóban sok eredményt ért el az együttműködés területén. Különösen Franciaor­szág és Olaszország élvezi az együttműködés előnyeit, amelyek elsősorban a mezőgazdasági termékek magas árá­ban jutnak kifejezésre. Anglia 1969 októberében harmadszor tett kísérletet a Közös Piacba való bejutásra — ezúttal sikerrel. Az angol közvélemény azonban nem lelkesedik túlságosan a közös­piaci tagságért, mivel a valamivel olcsóbb iparcikkek elle­nében lényegesen drágábban jut majd az élelmiszerekhez, mint korábban. Anglia ugyanis a Brit Nemzetközösség országaiból importált élelmiszereket a világpiaci árnál je­lentősen kedvezőbb áron szerezte be Harold Wilson, az el­lenzékben levő Munkáspárt vezetője azt mondotta: ha ■pártja a legközelebbi választáson hatalomra jut, kedvezőbb feltételekért fog folyamodni a Közös Piac vezető szervei­hez. Anglia számára a közös piaci tagság jelenlegi formá­jában és lehetőségei között hátrányos — tette hozzá. Dánia és Írország — ellentétben Angliával — nyer an­­ak­, hogy a Közös Piac tagja lett. t SOROKBAN Moszkvában közleményt adtak ki arról, hogy Leonyid Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtit­kára Moszkvában találkozott Georges Marchais-vel, a Francia Kommunista Párt főtitkárával, aki a Szovjet­unió megalakulásának 50. évfordulójával kapcsolatos ünnepségekre érkezett a szovjet fővárosba. Hangsú­lyozták, hogy nagy jelentő­ségű a Szovjetunió és Fran­ciaország barátsága és együtt­működése, s teljes mérték­ben ki kell használni a sok­oldalú szovjet—francia együttműködés fejlesztésé­nek nagy lehetőségeit. * Bestiális gyilkossággal kez­dődött az új esztendő Íror­szágban. Egy ismeretlen fegyveres hétfőn az Ír Köz­társaság északi határa köze­lében agyonlőtt egy fiatal katolikus jegyespárt, majd perverz ötlettel a két holt­testet kereszt alakban egy­másra helyezve az úton hagyta. Az Egyesült Államok la­kosságának száma — az amerikai népszámlálási hi­vatal jelentése szerint — 1972. december 31-én 319 millió 194 ezer 312 fő volt. Ez a népesség 1,6 millióval nagyobb, mint amekkorát az 1971-es esztendő végén szám­láltak. Több vezető politikus új­­j év alk­alméból nyilatkozat­­ban mondotta el, mit vár­­ 1973-tól. E nyilatkozatokból­ közlünk néhányat. ALEKSZE­I KOSZIGIN , a Szovjetunió Minisztertaná-­ csának­ elnöke nyilatkozatá­ban e­­zután kifejezte a Szovjetunió közvéleményé­nek azon követelését, hogy mielőbb fejeződjék be az imperializmus vietnami ka­lózkodása , hangsúlyozta: egészében sikeresen végre­hajtjuk a szocialista gazda­ság és kultúra továbbfej­lesztésének a párt­ által ki­tűzött programját, s így kö­vetkezetesen­ megvalósul a kommunista pártnak a nép­jólét fokozására irányuló po­litikája. WILLY BRANDI nyugatnémet kancellár nyi­latkozatában derűlátóan ítél­te meg az 1973-as év kilátá­sait. Vasárnap este elhang­zott rádió- és televíziós be­szédében kifejezte reményét, hogy az NSZK-ban a kor­mánykoalíció és az ellenzék nyugodtabb légkörben, tár­­gyi­lagosabban folytathatja vitáját, majd arról beszélt, hogy a két német állam szerződéses kapcsol­atrende­zéseinek eredményeként eb­ben az esztendőben az NSZK és az NDK tagja lehet az ENSZ-nek­. EDWARD CHEREK, a LEMP KB első titkára szintén bizakodással tekint az 1973-as esztendő kilátásai elé. Annál is inkább — mondotta —, mert 1972 nemcsak a feszült munka és a nagy erőfeszítések, hanem a további jó eredményekhez szükséges biztos alap megte­remtésének éve volt. JPSZIP BROZ­THO, jugoszláv köztársasági elnök az 1972-es esztendőről be­szélt elsősorban. Ez­­az, esz­tendő polt az egyik legje­lentősebb, de ugyanakkor a legnehezebb is a felgyülem­lett negatívumok, és hibák leküzdésében — mondotta. „Sikeresen folytattuk a na­cionalizmus elleni harcot is 1972-ben — állapította meg Tito elnök. — Bízunk ab­ban, hogy ezzel megterem­tettük a további előrehala­dás feltételeit is.” Az európ biztonsági konferencia idén megkezdheti Stefan Olszewski lengyel küüügyminiszter nyilatkozata .Hogyan látja Európa helyzetét 197­1- ban?” Lapunk munkatársának e kérdésére ez alkalommal Stefan Olszewski, a Len­gyel Népköztársaság külügyminisztere vá­laszolt. Megállapításai azért is érdeklő­désre tarthatnak számot, mert hiszen — mint ismeretes — az elmúlt évben rati­fikálták, s így érvénybe lépett a lengyel— nyugatnémet szerződés, amely számottevő­ tényezője Európa biztonságának, és fontos hozzájárulás­a az európai szocialista orszá­gok és Nyuga-Európa jobb kapcsolatainak további kiáll­­ításához. Az alábbiakban közöljük a lengyel külügyminiszternek fel­tett kérdéseket és az arra adott válaszokat. — Az 1972-es év mely eseményeit tartja ön az európai béke és biztonság megszilárdítása szempont­jából a legfontosabbaknak, különös tekintettel a szo­cialista országok egybe­­hangolt és egységes fellé­pésére? — hangzott első kérdésünk. — Az 1972-es év bővelke­dett az európai béke és biz­tonság megszilárdítása szem­pontjából különleges jelen­tőségű eseményekben —■ – mondotta a külügyminiszter, majd így folytatta: — A Moszkvában kötött szerződések a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok rendezéséhez ve­zettek, ami a különböző rend­szerű államok békés egymás mellett élésének alapelvét igazolta. Általában javult a politikai légkör, az enyhü­lésnek a vitás nemzetközi problémák fokozatos rende­zésének számos jelét lehet tapasztalni, habár még sok a gyúlékony tűzfészek és a rendezetlen kérdés a­ világ­ban. — Európa az enyhülés és a normalizálódás folyamatá­ban jelentősen megelőzte a világ többi részét. Az 1972- es év Európa számára az or­­szágok közötti kapcsolatok­ban egy sor történelmi je­lentőségű esemény eredmé­nyeképpen ii fordulat éve lett.­­ 1972 júniusában életbe­léptek a Szovjetunió és Len­gyelország szerződései az NSZK-val, valamint a négy nagyhatalom megállapodása Nyugat-Berlin ügyében. No­vemberben megkötötték az N­DK és az NSZK közötti alapvető kapcsolatokról szóló szerződést. Ezek a szerződé­sek a mai közép-európai ha­tárokat megkérdőjelező, az NDK elismerését elutasító revansista nyugatnémet kö­rök által szított sok éves nyugtalanság időszakát zár­ták le. Európa életébe az enyhülése és a szilárdulás elemeit hozták, az európai államok és határok általános tiszteletben tartásának elvét rögzítették. Ezek a szerző­dések a szocialista államok politikájának óriási vívmá­nyát. — Európa viszonylatában egyáltalában nem minden­napi jelentőségű esemény volt az európai biztonsági és együttműködési konferen­cia sokoldalú előkészítő megbeszéléseinek megkezdé­se 1972. novemberében Hel­sinkiben. Ennek a konferen­ciának az eszméje évekkel ezelőtt merült fel. 1972-ben értek véget a viták magáról az értekezés gondolatáról, amelyet az európai államok, valamint az Egyesült, Álla­mok és Kanada végül is el­fogadott. Ezután kezdődött el a nagy vállalkozás konk­rét előkészítésének időszaka. — Mit vár Ön az 1972-as évtől? .......... — Mindenekelőtt az ew pai biztonsági és együttmű­ködési konferencia sikerét. Úgy gondoljuk, hogy a kon­ferencia tanácskozásainak már 1973 júniusában meg kell kezdődniük. Úgy véljük, a konferenciát össze kell kapcsolni a külügyminiszte­rek konstruktív megbeszélé­seivel és a szakbizottságok munkájával, végső akkord­■ért pedig magas szintű ál­ami képviselők találkozó já­rni. Mindez hangsúlyozná a konferencia rendkívüli je­entőségét a jelenlegi euró­pai együttműködés és a jö­vőbeli békés fejlődés számá­ig.­­­ Ahhoz, hogy az európai koferencia valóra válthassa a reményeket, ki kell dolgoz­za a biztonsági politika tündér vonatkozását a meg­ölelő megegyezés számára. Ebben a megegyezésben le kll rögzíteni és meg kell említeni a fennálló európai futárok általános tiszteletben tarásának, a fegyveres erő­­szak alkalmazásáról való le­­nmdásnak, és a különböző rendszerű államok békés egmás mellett élésének alpelveit. Az európai biz­tosági és együttműködési koherencia tanácskozásainak temészetesen eredményezni­ük kel a széles körű gaz­dasgi-tudományos együtt­­m­ödést és a nemzetközi esze más formáinak fejlő­­­dött, továbbá nagy vonalak­ba, a természeti környezet véd­mének kidolgozását. Azt számítunk, hogy 1973- ban a konferencia megfelelő hatrozatotkat hoz az emlí­tet kérdésekben, és létre­hoz azt az állandó szervet, amíg tovább folytatja , m­ttka­t az összeurópai bá­­torig és együttműködés rendszetének kiépítésén. “Az 1973-as év másik eseménye lesz a fegyveres erői és a fegyverzet Európá­­ban végrehajtandó csökken­téssel foglalkozó tárgyalás­­seret. Az e téren mutatko­zó eladást, az európai biz­­­ony egyensúlyának egy­­idei fenntartása mellett, nagy megelégedéssel fogad­nám,— mondotta munka­tár­­sank kérd­ései­re adott vála­­szá­t Stefan Olszowski len­­gyel külügy­miniszter. Érdekegyeztetéssel a szántóföldi zöldségtermesztés fejlesztéséért AZ U­TÓBBI NAPOKBAN „Egy el­lentmondás nyomában”, „Mennyisé­gek, árak, nehézségek”, „Meddig part­ner a felvásárló?”, „Saját erőből nem megy!”, címekkel, négy írásunk fog­lalkozott a szántóföldi zöldségter­mesztés problémáival. A dokumentá­ciót — amelyen a cikkek alapultak — a makói és a hódmezővásárhelyi térség tsz-einek területi szövetsége ké­szítette, dicséretre méltó alaposság­gal. A cikksorozat elsősorban a ma­kói, a vásárhelyi kistáj problémáit tárgyalta, de akár megyei vagy or­­szágos is lehetne. MINDENEKELŐTT — így igaz, „lent” és „fent­” teljes nézetazonossá­got kell teremteni mielőbb abban, hogy a termelői áraknak az eddigiek­ ,­nél jóval nagyobb fokú stabilitásával erősítsük a termelési biztonságot. Az üzemek csak így mernek hosszú távon is berendezkedni — netán szakosodni is — a szántóföldi zöldségtermesztés­re. Ez a módszer — a felvásárlási árak stabilizálása — jól bevált az or­­­­szág kenyerének hazai termésből való­­ biztosításában, a húsprogram mega­la­­­­pozásában is. Pártunk Központi Bi­­i­zottsága egyértelműen megadta ehhez a „felhatalmazást" a zöldségtémában is, amikor 1972. novemberi, állásfogla­lásában kimondotta: „A termelői árak­nál a rögzített, a limitált és a szabad árak mellett, széles körben be kell vezetni a megrendelőt és a szállítót egyaránt kötelező szerződéses árak­­ rendszerét”. Az állásfoglalás e mon­datából az is kitűnik, hogy a központi vezérelvek igen­is jók, csupán az a döntő kérdés, hogy a következő esz­tendőkben mennyire tudjuk az adott közgazdasági kelteteket a napi gya­korlatot jelentő tartalommal kitöl­teni? Ehhez az első, s talán a legfonto­sabb feladat mind a termelő gazda­ságok, mind pedig a kereskedelem és az ipar részéről az egymás érdekei­nek, helyzetének alapos ismerete. Mert csak így alakulhat ki olyan gazdasági miliő, mely­ben egészséges és erős vertikális integráció bontako­zik iá. Talán a legfontosabb: félre­tenni azt­ a politikailag is mélységesen hibás termelői szemléletet, miszerint minden bajnak a­ kereskedelem és a feldolgozóipar lenne az oka, mert „ké­ny­e-kzedve szerint” vásárol, mert „sa­ját biztonsági okokból” többre szer­ződnek, mint amennyi terméssel el­bírnak, és azután a „felesleget” a tér­, melók nyakán hagyják. Ezzel szemben a másik fél vagy felek pedig azt hangoztatják: téved­ni tetszenek, a termés még nem áru, akkor lesz áru, amikor fogyasztókra talált, akik hajlandók fizetni! S ez is igaz! Mélységesen félrevezető dolog például messzemenő — már-már gya­núsításig fajuló — következtetéseket levonni, most például abból, hogy mi­ért volt 5 forint a zöldségesboltokban — az ősz folyamán — az a karfiol, amelyért egy forintot fizettek a té­­eszekk­ek? Mi több: a termés egy ré­szét fel sem vásárolták, le kellett szántani. Tipikus esete ez annak, ami­kor a termés­em válhat áruvá. Kar­fiolunknak ezletileg svéd vevői vol­tak, és a terelőüzemek mintegy 8 forintos kilogmmonkénti egységárat is elérhettek vna, ha a drága mun­kával és sok isződséggel megtermelt karfiol fehér ltt volna és nem sár­ga. A karfiol Bonban, bizonyos szak­­mai, termelői mulasztásokból eredő­en, sárga lett olyan, amilyet a meg­rendelők ingyt sem vesznek át. Így keletkezett az idei „karfioltúiterme­­lés a fogyas” pedig azért fizetett 5 forintot, mert termelőket — akár­csak egy forin erejéig is — kártala­nítani kellett. Ezen az üzlen vesztett a MÉK is, a népgazdaság is, és, a termelők is , PÉLDÁVÁ azért foglalkoztam részletese­bűten, mert pellengérre sze­retném állítani mennyire hibás álla­potokat idéz .E napjainkban a kellő gazdasági infom­ációk hiánya, amikor árrésekről, ellűtétekről tamáskodva, nem ott gyújt­ja­tják a tüzet, ahol az érdekek kezelik egymást. Hanem — a rések­­ befedte helyett —■ jámbor jószándékkal i­ább feszegetjük azo­kat. A kereskedem és az ipar szi­­tokát ha már réi nóta, abba kellene hagyni! A makói Otite­usz 1973-ban mint­egy megkétszerzi — 800 kataszteri holdra növeli­­ szántóföldi zöldség­­termesztését, tól függetlenül, hogy ők is leszántotta idei karfioltermésül­ nagy részét, a segedi konzervgyárat, éppúgy, mint a MÉK Vállalatot, ki­váló partnereket tekintik. Velük 1972. ben sok kérdésen sikerült közös ne­vezőre jutniuk,settől jártak jól. Vég­ső fokon csak a közelgő zárszámadás­kor derül ki, hgy mekkora nyeresé­get hozott az Ütöző Tsz gazdáinak a szántóföldi zöldégtermesztés. Egyet azonban már Idusán tudnak, hogy az egy hektárt vetíthető nyereség SZERDA,­­ JANUÁR )

Next