Csongrád Megyei Hírlap, 1976. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-01 / 206. szám

Rekonstrukció Hamarosan megkezdik a vnukovói repülőtér rekonst­rukcióját. A moszkvai városi tanács a közelmúltban hagy­ta jóvá a Szovjetunió egyik legnagyobb légikikötőjének korszerűsítési terveit. Az újjáépítés eredménye­­ként négy év múlva megkét­szereződik a repülőtér jelen­leg óránként kétezer fős utasáteresztő képessége. A csomagkezelés meggyorsítá­sára hat szállítószalagot sze­relnek fel, amelyek lehető­vé teszik, hogy az érkező gépek utasai négy perc alatt kézhez kapják poggyászaikat. A főépület középső, legcsen­desebb részén játszóterem­mel külön gyermekvárót ké­peznek ki. Hosszú út pora 2. Vásárlás helyett: Barcelona A csekélyke szegből ek­korra már csak annyi ma­radt, amennyiből a napi egy üveg vörös borra és a mú­zeumi belépőjegyek megvál­tására futotta, így­­ aztán megszabadultam a vásárlás kényszerrabságától. S míg a többiek „olcsó” aranyáruk után futottak, egy leendő „nagyszerű üzlet” lehetősé­gétől már-már hipnotizáltan, vagy mentek kotorászni ama nagyáruház kacatjai között,, amelynek levegőjét kriptái hőfokúra dermesztette a lég­kondicionálás — addig én nekivághattam a városnak. Nincs nagyszerűbb dolog, mint programon kívüli séta egy teljesen ismeretlen, két­milliós világvárosban. Szám­talanszor kitapasztaltam már ezt, és a recept Barceloná­ban is bevált. Útbaigazítás­nak elég volt annyi, merre is van a tenger. Ezt meg­tudva, már betájolhattam m­agam. Az indulás helye — stílu­sosan — a Katalán tér. Hi­szen ebben a térségben a katalán nemzetiségűek van­nak többségben (részesedé­sük az ország összlakosságá­ból 24 százalék). Barcelona valaha az önálló Katalónia fővárosa volt. S az autonó­miát, amit a történelem vi­hara elsodort tőle, a köztár­­saságiaktól kapta vissza, a harmincas években rövid időre. E kétmilliós metropol­­lis ekkor néhány esztendőre az Autonóm Katalán Állam fővárosa lehetett, majd­­két éven át befogadta falai kö­zé a köztársasági kormányt is. Katalánok lakják tehát a várost. Olyan emberek, akik közvetlenek, természetesek, akiknél a vadul burjánzó ibér fantáziát úgy szorítja kordába a realitásérzék, hogy eközben elevensége, mozgékonysága megmarad. Akik járták egész Spa-s­ba­nyolországot, Barce­lonát szabadabbnak, derű­sebbnek, „nyitottabbnak” találták más városoknál. Jó­magam mindezt inkább úgy érzékeltem, hogy Barcelona megőrzött és átmentett va­lamit spanyol földre a föld­közi-tengeri nagy francia és olasz kikötővárosok,­ Mar­seille, Genova atmoszférájá­ból, lüktető életéből, szabad szellemiségéből. Méghozzá úgy, hogy az életritmusnak ezt a lüktetését, a gondolko­dásnak ezt a szabadságát amazokénál fegyelmezetteb­ben, rendezettebben valósít­ja meg. Hogy aztán mindez vala­miféle természetes önfejlő­dés, vagy pedig részben az évtizedeken át tartó fran­­coista „rendcsinálás” ered­ménye­, azt döntsék el a nálamnál alaposabb helyis­merettel rendelkezők. Min­denesetre tény, hogy a bar­celonai mindennapokból hi­ányzik a kikötővárosok sok­sok negatív rekvizítuma. Vagy ha egzisztál is, a hát­térben lappang, nem tolak­szik mindjárt és feltűnően a turistai tekintet elé. Utóbbi magyarázat indo­koltságának adaléka a kikö­tő környékén található kato­nai objektumok kapuiban posztoló őrök testtartása, arckifejezése. Marconán áll­nak. Minden utcai járókelőt igyekeznek tüzetesen szem­ügyre venni. Arcukon gya­nakvás és elszántság. Kemé­nyen markolják a géppisz­tolyt. Mintha a következő pillanatban már tüzet kéne nyitni valakikre — árulko­dik a görcsös mozdulat. Egy pillanatra összeakad a tekintetünk. Ruhám, vi­harvert sporttáskám nyilván egyből elárulja a messziről idevetődött idegent. Nem tu­dom, mi történne, ha oda­szólnék neki: „Szocializmus.” Vagy legalább ennyit: „Bu­dapest.” S bár egyetlen szó nem hangzik el, még akkor is hátamban érzem az őr szúrós tekintetét, amikor be­kanyarodok a Citadella­parkba (Parque de la Ciuda­­dela). A legtöbb sz ide. Pedig egy harminchek­tárnyi kiterjedésű érdekes­ségrezervátumot nem ismer meg elkerülésével. A Citadella-park sajátos, szecessziós keveréke a régi­nek és a modernnek, a mű­vészinek és a hétköznapi­­nak. Az átépítés során re­mek aszfaltutakat kapott, melyek közvetlenül kapcso­lódnak a városi közlekedés érrendszerébe. Könnyen el lehet képzelni a csodát: az autó egyik pillanatról a má­sikra a világvárosi forgalom forgatagából árnyas fasorok őrizte csöndbe kerül. A főbejárati oldalon re­mek szép barokk paloták. Kecses, arányos formák, az építészeti stílus teljességé­nek pontos megvalósítása, precíz történetiség. S mind­ez természetesen méltó ke­ret az itt őrzött tudományos és művészeti gyűjtemények számára, hiszen ma már múzeumok székelnek ezek­­ben az épületekben. Innen szinte egy kőhajításnyira a városi állatkert — az ido­­m­ítás több vásári csodájá­val. A parktükrökben nagysze­rű szobrok. Velük szemben viszont egy lépcsős-barlan­gos vízesés. Csupa kő, csu­pa márvány, csupa lépcső, csupa szárnyas alak és ágas­kodó tó. Azaz: víz és pál­mafák, nyomasztóan (túlhají­tott szecesszióval) agyondí­szített környezetben. A mnak­ után a Rambla alul a sugárút követke­zik. (Több részből áll, ezért „Ramblas”, „Ramblák” né­ven emlegetik.) Kolumbusz szobrától a Katalán térig ível. Ha valaki igazán meg akarja ismerni Barcelonát, mindenképpen végig kell sé­tálnia rajta. A Rambla kö­zepe széles, kettős fasorral övezett sétány. Jobbról-bal­­ról úttest (mellette keskeny járda), az egyirányúsított közúti közlekedés számára. Nehéz egyszerre látómező­be szorítani a kavargó utca­képet. A keskeny járdán embertömeg tolong, az út­, testen egymást követik a lépésben haladó, lavírozó, manővere autók. Miközben a sétányé kedélyes, sőt vi­dékies ráősséggel zajlik az élet, ötletes afmnériával hul­­lámalakbi rakták le itt a kövezetet.Míg meg nem szokja a­zem, úgy érezni, mintha Soványon lépkedne az ember Aztán a látvány hamar elonja erről a fi­gyelmet. tyanis bódé bódét követ itt.Közöttük pedig székek, már hatos-nyolcas sorban. Rntha páholyban ülne itt , barcelonai lakos. S úgy is az, mint aki szí­­nielőadást néz, befogva a pil­lantásával ezt a kavargó sokszínűsét: a színpompás virágokat, az eladásra kínált majmokat,kanárikat, papa­gájokat , az­­utóbbi idő­ben erőse megszaporodott számú)­lyan könyveket, amelyek miapja hangsú­lyozott szenális élményeket ígér a vasiénak. S mi III. élvezet odakuk­­u­lllyt hantani egy le­­pedőnyi nggságú barcelonai újság fedőkéből a tett­­helyre. Láti, mint hatalma­sodik el­­ könyvborítókat tanulmányzó közép-, netán éltes korú helybelieken az a bizonyos nelési reflex. Következik GAUDI, A MÚLTMODERN. APP ZOLTÁN 2 Kitüntették a MÁV Szegedi Igazgatóságát (Folytatás az 1. oldalról.) den igényt kielégítettek, a tervezett forgalmat mégsem sikerült elérni. Kedvezően alakult az esz­közfelhasználás, javult a költség- és energiagazdálko­dás. Nőtt a tehervonatok át­lagos terhelése, a mozdonyok hasznos futási ideje. Számot­tevően javult a járművek műszaki állapota, üzemkész­­sége. Több szerelvényt átál­lítottak Diesel, vagy villa­mosvontatásra. Mind na­gyobb teret hódítanak a korszerű szállítási módsze­rek. A szállítótartályok for­galma 16,5 százalékkal, a csere rakodólapoké 3,4 szá­zalékkal, az irányvonatokkal továbbított áruk súlya 15 százalékkal növekedett. A személyszállítási tervet 97,3 százalékban sikerült teljesí­teni, ezzel egyidőben azon­ban kulturáltabb lett a sze­mélyszállítás, több szolgálta­tást élvezhettek az utasok. A vonatok 98,4 százaléka me­netrend szerint közlekedett. Csökkent a zsúfoltság, rövi­dült a­ menetidő. Új expressz­von­atokat állítottak forga­lomba. Nagy gondot fordí­tottak a biztonságra, a pá­lyák korszerűsítésére, fény­sorompók létesítésére, komp­lex gépesítésre. A tervek szerint halad az algyői Ti­­sza-híd átépítése, valamint a Szeged—Békéscsaba vonal korszerűsítése is. A röszkei határállomást bekötötték az országos vasúti számítógép­hálózatba, azóta gépi úton továbbítják és dolgozzák fel a kocsikról kiállított bizony­latokat A munkaszervezés javu­lását igazolja, hogy a „csak mozdonyvezetővel” közleke­dő vonatok bevezetésével 33 vonatvezetőt lehetett más vo­nalakra átcsoportosítani. A norma- és teljesítménybér­ben foglalkoztatottak száma a múlt évi 40-ről 53 száza­lékra nőtt A túlórák száma 193 ezer órával csökkent A fizikai dolgozók létszáma 60 fővel gyarapodott, míg az alkalmazottaké 58 fővel csökkent. A munkások átlag­bére 4,9 százalékkal emel­kedett. A dolgozók munka­­körülményeit fogják javíta­ni az épülőben levő szentesi, makói és kiskunfélegyházi szociális létesítmények. La­kásvásárlásra vagy -építéshez is 20 dolgozónak közel 5 mil­lió forint kölcsönt nyújtott a vállalat. Kiss Károly igazgató a to­vábbiakban elmondotta, hogy a vasútra az őszi betakarí­tási munkák időszakában még nagyobb terhek nehe­zednek. A második félévben 13,5 millió utas és 5,5 mil­lió tonna áru vár elszállítás­ra az igazgatóság területén. Még a télies időjárás beállta előtt gondoskodni kell róla, hogy valamennyi mezőgaz­dasági termény a tárolóhe­lyekre kerüljön. A cukorré­pa-szállítás előkészítése már megkezdődött. Az ünnepség további ré­szében Szabó Béla, Koszorús Ferenc és Török József kö­szöntötték a kimagasló ered­ményt elért igazgatóság dol­gozóit. A dicsérő oklevelet Szabó Béla vezérigazgató­­helyettes adta át Kiss Ká­­rolynak. Igazgatói dicséret­ben részesült a kiskunhalasi pályafenntartási főnökség Kossuth Lajos szocialista brigádja, és a szegedi von­tatási főnökség Vörösmarty szociálista brigádja. Kiváló Dolgozó kitüntetést kapott 25 vasutas, köztük 12 Csongrád megyei, Babarczi Ferenc to­latásvezető, Belovoi Jánosné kocsitisztító a szegedi,­ Buzi Lajos váltókezelő a hódme­zővásárhelyi, Gere Mihály vonatvezető a szentesi, Ju­hász Sándor a kiskundorozs-­ mai állomásfőnökségről, Czuth István vízvezeték­szerelő és Forgács Gézáné a szegedi épület- és hídfenn­tartási főnökségről, Herke Sándor targoncavezető a sze­gedi osztószertár főnökség­ről, Hossó Mihály a szentesi és Kozák István a szegedi vontatási főnökségről, Ora­­vecz Lajos a biztosító be­rendezés fenntartó főnökség­ről, valamint Radics János előmunkás a hódmezővásár­helyi pályafenntartási főnök­ségről. A kitüntetettek kö­zött 412 ezer forintot osztot­tak szét. Fegyverszünet remélhető A Szíriai csapatok egyelőre nem vonulnak vissza A Szíriai fővárosban tar­tózkodó Eliasz Szárkisz meg­választott­­ libanoni elnök ked­den megbeszélést folytatott Asszad elnökkel, és ennek során mindketten kifejezték reményüket, hogy a csak­nem 60 eredménytelen tűz­­szüneti megállapodás után —, végre sikerül az Arab Liga közreműködésével hatékony fegyverszünetet létrehozni. Szárkisz és Asszad a ta­nácskozás után Damaszkusz­iján kijelentették: a Liba­nonban levő szíriai csapatok mindaddig nem vonulnak vissza állásaikból, amíg a tervezett arab csúcskonfe­rencia lehetséges eredménye­képpen nem valósul meg a szembenálló libanoni felek szétválasztása. A bejrúti rádió szerint az FPSZ bejelentette, hogy haj­landó lesz elfogadni egy, az Arab Liga közvetítésével kö­tendő tűzszüneti megállapo­­dást. A DPA jelentése szerint kedden ismét heves harcok folytak az „ideiglenes ke­­­resztény fővárosnak” neve­zett Dzsum­eh, valamint Bej­­rút környékén. • * Világhírű francia és olasz művészek egy csoportja ked­den felhívással fordult a vi­lág közvéleményéhez a li­banoni néppel való szolida­ritás kifejezésére. Az értelmiségieknek a L'Humanité hasábjain meg­jelent felhívása­­ alatt olyan személyiségek aláírása szere­pel, mint Aragon, Vercors, Alberto Moravia, Marcello Mastroianni, Cesare Zavat­­tini stb. A 21 világhírű mű­vész követeli, hogy vessenek véget a háborúnak Libanon­ban, szüntessenek be min­den külföldi beavatkozást, és elítéli az ország felosz­tására irányuló kísérleteket. Namíbia jövőjéről Az úgynevezett „alkotmá­­nyozó konferencia Namíbia jövőjéről” azt a célt szolgál­ja, hogy elszigeteljék a dél­nyugat-afrikai népi szerve­zetet a namíbiai néptől, és megakadályozzák, hogy a Swapp megoldja az ország problémáit — jelentette ki kedden Sean McBride, az ENSZ Namíbia ügyeivel fog­lalkozó különmegbízottja Dar Es Salaamban. McBride azzal vádolta a pretoriai fajüldöző rezsimet, hogy polgárháborús légkört szándékozik kialakítani Na­míbiában, faji alapon konf­liktust szít az afrikaiak kö­zött, és ezzel próbálja el­kendőzni a fehér kisebbség és a bennszülött lakosság közötti fő ellentéteket. — Az ENSZ különmegbízott­ja végezetül élesen elítélte a NATO-tagországok széles körű katonai együttműködé­sét a pretoriai fajüldöző re­zsimmel. * A délnyugat-afrikai ható­ságok határozata alapján harci készültséget rendeltek el a Namíbiát törvénytelenül megszálló csapatoknál. Az intézkedést egyrészt annak a határidőnek a lejárta vál­totta ki, amelyet a Bizton­sági Tanács jelölt ki az or­szág függetlenségének bizto­sítására, másrészt a Bizton­sági Tanács kedden kezdődő vitája Délnyugat-Afrika kér­déséről. Katonai szakértőnkig : A „Pajzs‘76" közös gyakrlatról A HIVATALOS közlemény szó, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői a Lengyel­köztársaság terüle­tén „Pajzs—76” fedőnévvel szeptes­ 9-e és 16-a között közös gyakorlatot tartanak. A gyant célja a szövetsé­ges hadseregek parancsnoki államé, törzsei és csapatai kiképzésének további tökéletesítést „Pajzs—76”-on az­­ NDK nemzeti néphadserege, a leng­éphadsereg, a szov­jet hadsereg és a csehszlovák n­ém­sereg szárazföldi és harcászati légierőinek egységei vesk részt, összesen mintegy 35 ezer fő. Érdemes emlékeztetni arra, hog míg a NATO euró­pai fegyveres erői minden évben —­ például a múlt évi helsinki biztonsági és együttműköő konferencia utáni enyhültebb légkörben is — jelentős­zámú csapatok rész­vételével és nagy területre kiterjedőmonstratív hadgya­korlatokat tartottak a szocialista önok határainak köze­lében, addig a Varsói Szerződés esített fegyveres erői legutoljára négy évvel ezelőtt, S­zlovákia területén .Pajzs—72” fedőnévvel rendeztek több közös gyakorla­tot. A testvéri szocialista országok r- és állami vezetése mintegy ezzel is kifejezésre akarta adni, hogy — az at­lanti tömbbel ellentétben — távol tőle az erőfitogtatás, és álláspontja szerint az európai prímák megoldására a katonai eszközök egyáltalán nem álmasak. Az azonban kézenfekvő, hogy a NATO-nak a heki szellemmel ellen­tétes fokozott katonai aktivitását alá lehetne passzívan szemlélni. Ilyen helyzetben a testerszocialista országok egyes hadseregeinek, vagy egyesített gyerek erőinek gya­korlatai meghatározott politikai,­külpolitikai célokat szolgálnak, békevédelmi funkciójukat eltökéltségüket fe­jezik ki. Ezt a jellemző vonásukat önösen hangsúlyoz­nunk kell, hiszen a katonai enyhülésugati ellenzői — a fegyverkezés magas színvonalát igazodó — előszeretettel hivatkoznak a Varsói Szerződés szezetének állítólagos fenyegetésére, holott a valóságban is­ nem létezik. A KORÁBBI időszakokhoz képestndenképpen újdon­ságnak számít, hogy a helsinki értéket záróokmányának a bizalomerősítő intézkedésekről elf­elött ajánlásai szel­lemében kellő időben — vagyis 21 mai előbb — kölcsö­nösen bejelentik a legalább 25 ezer­ megmozgató gya­korlatokat. Általában ez alkalommal ízlik az adott gya­korlat fedőnevét, célját és időtartama így járt el a Szov­jetunió mind a „Kaukázus”, mind­ig az „Észak” eseté­ben, sőt ezekre külföldi katonai megf­előket is meghívott. Idegen államok képviselőinek merrása az egyes gya­korlatokra, a mindenkori politikai eltávozás kérdése. A helsinki fő­dokumentumban arról va szó, hogy „a meg­hívó állam fogja meghatározni mine egyes esetben a megfigyelők létszámát”, és persze azt­, egyáltalán meg­­hívják-e más államok katonai képviseli Az önkéntesség a meghívás elfogadására szintúgy vonatzik, mint magára a meghívásra. Egyikre nézve sincs kötöző előírás, bár a helsinki záróokmányt aláíró államok ,,labilitás és a biz­tonság növelése céljából” az előrejelzés kívánatosnak tart­ják. Most elsőként a térségben levő dk NATO-ország, Dánia kormánya jelentette be, hogy kisővel képviselteti magát a közös gyakorlaton. A szovjet higynökség közlése alapján, a dán fegyveres erők vezérkarnak egy ezredese és egy alezredes tekinti majd meg a „P.s.76”-ot. A GYAKORLATRÓL még célszerűk látszik elmon­dani, hogy azon csak az erre kijelölt capatok vesznek részt. Ellentétben az időről időre sor­ kerülő törzsgya­korlatokkal , ahol csak a parancsnoki iomány tevékeny­kedik, az egységek mozgatása nélkül­­ezúttal meghatá­rozott arányban és összetételben NDK,lngyel, szovjet és csehszlovák csapatok is részt vesznek közös tervben rög­zített fegyverzettel és haditechnikai eszkökkel. LEFŐZŐ LÁSZLÓ alezredes Mintegy 200 haladó diákvezetőt vetettek börtönbe Dél-Afrikában Nem kevesebb, mint 200 haladó diákvezetőt vetettek börtönbe a Dél-afrikai Köz­társaság hatóságai, megtor­lásul a fajüldöző rezsim el­leni megmozdulásokra — közölte Paul Bloomfield Dél-Afrikában tett tíznapos illegális látogatásáról visz­­szatérve. A Bloomfield, akit a nem­­­zetközi diákszövetség, mint végrehajtó bizottsági tagját küldte illegálisan Dél-Afri­kába, kedden Prágában új­ságírók előtt számolt be ta­pasztalatairól. Mint elmon­dotta: a dél-afr­ikai diákok­ban nő az elszántság az el­lenállásra. Az NDSZ kikül­döttje előtt megerősítették, hogy a munkásokkal össze­fogva egységesen lépnek fel a fajüldöző rezsim megdön­téséért. Bloomfield elláto­gatott Sowetóba is. Mint elmondta, a sowetói véreng­zések áldozatait tömegsírba temették és azt szigorúan őrzi a rendőrség. szerda­ im­tZEBMiaiBE&gu.

Next