Csongrád Megyei Hírlap, 1979. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-01 / 50. szám

AILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! CSORGRÁD MEGYEI * A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA Tartalékok fiatal volt, teli ambició­■ val és lelkesedéssel. Két napra rá, hogy átvette diplomáját, jelentkezett a munkahelyén. Nem mond­hatni, hogy nem fogadták szívesen. Bemutatták, aki­nek kellett, kijelölték az íróasztalát, majd útjára bo­csátották. „Holnap reggel nyolckor találkozunk” — figyelmeztették búcsúzóul. Másnap egy köteg, seb­tében összeválogatott iratot tettek eléje, hogy tanulmá­nyozza őket. Ismerkedjen meg vele, mivel is foglal­kozik munkahelye. A pak­­samétával néhány óra alatt végzett. Ült és várt. Mun­kára, feladatra, arra, hogy kipróbálják, mit ér ő. Hogy bebizonyíthassa, nem hiába tanult tíz féléven át az egyetemen. Napokig nem történt semmi. Röstellt vol­na munkát koldulni, egy­részt, mert a törzstagok nyilvánvalóan jobban tud­ják, mire fel van ő közöt­tük, másrészt pedig, mert látta, a többiek se halnak bele a sok munkába. Unat­kozott, igaz, nem sokáig. Nyelvet kezdett tanulni. Már eléggé jól ment neki az angol, amikor végre-va­­lahára megbízták egy ügy­­gyel. Az üggyel — gondol­ta ő, hiszen első munkája volt ez a cégnél. A felada­tot néhány óra alatt meg­oldotta, ismét a szótár, a könyv következett. Aztán megint egy-két feladat, majd ismét a nyelvtanulás. Nemrégiben múlt két esz­tendeje, hogy az ismerte­tett menetrend szerint ala­kulnak napjai, mnt­ mondta, nincs oka az elkeseredésre. A kollégák se tesznek többet. Tudni éppen tudnának töb­bet teljesíteni, ám egysze­rűen nincs rá szükség, jól elvannak a hivatalban na­ponta nyolc órán át. Csak az a félő — vallotta be halkan —, hogy ilyen mun­katempó mellett még azt is elfelejti lassacskán, amit az egyetemen tanult. A pa­rányi részfeladatok megol­dása nem kényszeríti torná­ra az elméjét. Rutinból megoldható minden. Szellemi tunyaság. Talán ez lehet az összefoglaló el­nevezése az előbb ismerte­tett tapasztalatoknak. Lég­kör, amely csak arra alkal­mas, hogy langyossá váljék a régebben forrongó tudás, elmúljon a kedv a munká­ra, a nagy, az egyre na­gyobb feladatok megoldá­sára. Hősünk nyelvet tanul, ő legalább csinál valamit És a többiek? Aligha hiszem, hogy té­vednék, ha azt mondom: nincs nálunk kellőképpen kihasználva a tudás, a fel­készültség. Persze, ahány ház, annyi szokás, munka­helye válogatja, hol, mi­lyen a helyzet ki mondják: a munkameg­­■ 1 osztás manapság ta­pasztalható magas színvo­nala az oka, hogy elegendő csupán a rájuk eső részt elvégezniük, tudniuk a szel­lemi dolgozóknak. Mond­ják, de nem lehetek köte­les hinni benne. Ahol a napi nyolcórai munka nem több két-három órai mun­kavégzésnél, ott aligha csu­pán a beszélgetők, a ká­­vézgatók, a körmüket les­tők a hibásak. Már csak azért se, mert a fent ne­vezettek elvégzik a mun­kájukat — eredményesen. Arról nem tehetnek, hogy a feladatok száma, s ne­hézségi foka nem illeszke­dik felkészültségükhöz, tu­dásukhoz. Hogy miért kell beérniük ennyivel? Ezernyi lehet az ok. _ Sok vezető ódzkodik például kipróbálni helyette­se tudását, fél attól, hogy a másik bizonyít. Lefőzi őt s akkor elérkezhet a helycse­re időpontja. A fiatalok és az idősebbek viszonya is sokszor hasonló. A huszon­éves még ráér bizonyítani, várja ki hát a sorát — ér­velnek —, s mit sem törőd­nek vele, hova tűnik a kez­deti ambíció, a tudni és ad­ni vágyás. Aztán „felnőnek a gyerekek”, s szélsőséges esetben kinevezésükkor már az előttük járók elveit vall­ják. Várakoztatják, tarta­léksorba teszik a náluk fiatalabbakat, ugyanazon érvek alapján, mint ame­lyeket korábban (de rég volt az!) könyörtelenül el­utasítottak. Újra kezdődik tehát a kör, s marad min­den a régiben. Mérnökökkel beszéltem nemrég, akik szenvedél­lyel meséltek róla, mennyi szellemi tartalékuk van. De elképzeléseikről még azt sem tudhatják meg, hogy helytállóak-e egyáltalán. Nem adatik meg nekik még a kudarc lehetősége sem, így aztán bátran hi­hetik, hogy zseniális az el­gondolásuk. Honnan tud­hatnák az ellenkezőjét? Az elmélet megmarad elmé­letnek, a gyakorlat próbája nélkül. Intérnökök, jogászok, köz­­é­p­gazdászok és a töb­biek. Fiatalok és idősebbek, akik tudnak, tudtak vala­mit, csak eleddig senki se vállalta el a próbát. Félsz­­ből? Óvatosságból? Pozíció­féltésből? Ki tudja? Csak annyi bizonyos, hogy az efféle ráhasználatlan szel­­lemi tartalékok előbb­­utóbb felemésztődnek, el­vesznek. Jobban kellene vi­gyázni rájuk. MRI­­ONT­AI PÉTER Automatizálás A Bakony Művek háromszázhúsz tonnás, NDK-gyárt­mányú automata sorozatprést vásárolt. Az elmúlt évi pró­baüzemelés után a gépóriás az idén megkezdte a termelést, és az év végéig kilencszázezer darab alkatrészelemet présel. A gép munkába állításával húsz munkaerő szabadult fel, és húsz százaléknyi nyersanyag-megtakarításra számíthatnak a szakemberk. A képen: Takács Ferenc beállítólakatos ellenőrzi az Setematák működését. (Fotó: Rózsás Sándor / MTI—KSI A népi forradalom győzelme után az élet megindításáért ROS­SAMAY SAJTÓTÁJÉKOZTATÓT TARTOTT — BARÁTSÁGI ÉS SZOLIDA­RITÁSI GYŰLÉS A FŐVÁROSBAN — BEFEJEZŐDTEK A HIVATALOS MAGYAR —KAMBODZSAI TÁRGYALÁSOK Sarlós Istvánnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tag­jának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárának és Ros Samaynak, a Kambodzsai Nemzeti Egységfront Köz­ponti Bizottsága főtitkárának vezetésével szerdán befeje­ződtek a hivatalos magyar—kambodzsai tárgyalások. A megbeszéléseket követően Ros Samay — aki a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsának meghívására hivata­los, baráti látogatáson tartózkodik hazánkban — a nép­front Belgrád rakparti székházában újságírókkal találko­zott. A legteljesebb nemzeti egy­ségben kívánjuk végrehajtani a haza megmentésére alakult Kambodzsai Nemzeti Egység­front 11 pontos programját — hangsúlyozta tájékoztató­jában Ros Samay. — Pol Pot és Ieng Sary hatalmának megdöntése után a kambod­zsai nép békés, független, de­mokratikus országában a szo­cializmus útjára kíván lépni. — De most már a nép vet­te kezébe saját sorsának irá­nyítását. A népi forradalmi tanácsok a kisebb és nagyobb településeken egyaránt kór­házak, iskolák építésén, taní­tók képzésén, az analfabétiz­mus felszámolásán munkál­kodnak. Fokozatosan vissza­telepítik szülőföldjükre az onnan elűzötteket, egyesítik­ a mesterségesen szétszakított családokat,­ s annyi üldözte­tés után visszatérhetnek a diktatúra elől Vietnamba me­nekültek is. Jellemző, hogy Pol Pot-ék egyetlen tarto­mányból 50 ezer lakost űztek el, illetve telepítettek ki. — Miközben az élet meg­indításán dolgozunk, a kínai expanzionista agressziós kö­rök aknamunkájáról egy pil­lanatra sem feledkezhetünk meg — húzta alá a Kambod­zsai Nemzeti Egységfront Központi Bizottságának fő­titkára. — De a reakciós po­litika irányítóinak álmai ha­marosan véglegesen szerte­foszlanak, mert Kambodzsá­ban a népi forradalom győ­zelmét már senki és semmi sem fordíthatja meg. Az újságírók kérdései­re válaszolva Ros Sa­may a többi között el­mondotta, hogy a kö­zelmúltban megkötött kam­bodzsai—vietnami barátsági szerződés egész népük egyetértésével találkozott. A megállapodás nemcsak a két ország, a két nép együttműködését szolgálja. (Folytatás a 2. oldalon.) A kínai agressziós csapatok ellen: Heves harcok Vietnam három északi tartományában A Hanoiból érkezett jelen­tés szerint — a Vietnam Hangja rádióállomás szer­dai közlése alapján — az ország északi határtarto­mányai közül Lang Son­­ban és Quang Ninh-ben folynak a leghevesebb har­cok a kínai agressziós csa­patok ellen. A Magyar Táv­irati Iroda Cao Bang tar­tományban járt tudósítójá­nak, a helyi védelmi ala­kulatok egyik parancsnoka elmondotta, hogy a tarto­mány azonos nevű székhe­lyéért heves harcok folynak, a kínai agressziós csapatok azonban nem tudták elfog­lalni a várost. A harcok­ban, vietnami oldalon, a helyi erők mellett részt vesznek a vietnami néphad­sereg reguláris erői is. Cao Bang tartományi székhelyet egyébként már a harcok megindulásának első nap­jaiban kiürítették, az oda­vezető úton sok teherautó­val, szekéren vagy gyalo­gosan menekülő emberekkel lehetett találkozni. Közben Vietnam-szerte üzemekben, termelőszövet­kezetekben és egyetemeken nagygyűléseket tartanak, ahol fiatalok kérik frontra küldésüket. A Nhan Dan, a VKP központi lapja beszá­molója szerint, az ország kö­zépső részén levő Giai Las­­kontum tartományban negy­venezer önkéntes jelentke­zett a frontra. Pham van Dong vietnami kormányfő, aki részt vett a szakszervezeti szövetség ha­noi tanácskozásán, kijelen­tette: „a nép kollektív ha­talma lehetővé teszi, , hogy leküz­djünk minden nehéz­séget, egyszerre védjük meg az országot és fejlesszük a gazdaságát”. Egyébként, a New York­ból érkezett jelentés szerint az ENSZ Biztonsági Tanácsa kedden este újabb ülésen foglalkozott a délkelet-ázsiai helyzettel. Az ülést megelő­zően a nap folyamán a tag­államok képviselői nem hi­vatalos tárgyalások soroza­tán igyekeztek, olyan komp­romisszumos megoldást ta­lálni, amelyet az érintett felek egyaránt elfogadnak. A Magyar Agrártudomá­nyi Egyesület juhtenyésztési szakosztálya, a Szegedi Élel­miszeripari Főiskola hódme­zővásárhelyi állattenyésztési kara és a MAE Csongrád me­gyei szervezete rendezésében tegnap, szerdán délelőtt Vá­sárhelyen, a főiskolai kar kollégiumának társalgójában országos juhtejtermelési ta­nácskozást tartottak. A megye és az ország kü­lönböző részeiből érkezett szakembereket dr. Fekete Gyula, az élelmiszeripari fő­iskola főigazgató-helyettese köszöntötte. Megnyitó beszé­dében vázolta a juhtenyész­tés tradícióit, amelyre újab­ban a nagymértékben meg­változott mezőgazdasági ter­melés kedvezőtlen hatást gyakorolt. A juhtenyésztés és -tejtermelés más ágazatok­kal ellentétben némileg hát­térbe szorult, s csak az utób­bi években tapasztalható po­zitív változás, amely azonban főként a kettős — hús és gyapjú — hasznosításra irá­nyul. Hogy a tejtermelés is jövedelmező és gazdaságos lehet, arra a tanácskozáson elhangzott előadások hívták fel a figyelmet. Dr. Szajka János, a Tej­ipari Vállalatok Trösztjének osztályvezetője Az ipar igé­nye a juhtejtemelés iránt, dr. Mihálka Tibor tudomá­nyos osztályvezető A juhtej­­­­termelés problémái, dr. Gaál Mihály főiskolai tanár Juhok tejtermelésének vizsgálatai és tapasztalatai, dr. Barabás Endre tudományos főmunka­­társ A juhtejtermelés táp­lálóanyag-szükséglete, dr. Ko­vács Gábor főiskolai tanár A juhtejtermelés és a gya­korlati takarmányozás kap­csolatának tapasztalatai, dr. Mucsi Imre főiskolai adjunk­tus A juhtejtermelés állat­egészségügyi vonatkozású problémái és tapasztalatai, dr. Maksa Imre főiskolai docens A juhtejtermelés műszaki kérdései és problémái, dr. Csatlós Pál főiskolai docens A juhtejtermelés ökonómiai kérdései című előadásai hangzottak el a szerzők, vagy képviselőjük tolmácsolásá­ban. A felkért hozzászólók is a juh többirányú hasznosítá­sának népgazdasági jelentő­ségét hangsúlyozták, amely témakör már a múltban is sok vitára adott alkalmat. Volt „fejni”, illetve „nem fejni” vetélkedő, amely hoz­zájárult ahhoz: az 1960—1970 közötti esztendők évi 10—15 millió literes tej felvásárlása annyira lecsökkent, hogy je­lenleg az évi 2 millió litert sem éri el! Korántsem jelenti ez a „nem fejni” szemlélet sikerét, hiszen az ellenkező nézet uralkodása sem volna elégséges az intenzív tejter­melés megindításához. Akkor a közgazdasági környezet és a munkaerőhelyzet hatására hagyták abba, a szükséges feltételek biztosítása nélkül azonban ma sem lehetséges az anyák fejese. A nálunk honos fajta képes arra, hogy többirányú hasznosítás mel­lett is gazdaságosan adjon tejet, csupán a többhas­zno­­sítás tartási, takarmányozási és tenyésztési követelményei­nek kell eleget tenni, mert ezek hiánya károsan hat az állományra. • A juhtej termelésének nö­velése előnyös a népgazdaság számára — hangúlították az előadók közül többen is —, hiszen a jelenleg termelt tej közel 100 százaléka export­sajt alapanyaga, aminek a­ jó piaca van. Tény, hogy a nép­gazdaság számára előnyös te­nyésztési ágazat sok helyen veszteséges, ám a körülmé­nyeket elemezve, a fejés be­indítása az ágazat gazdasá­gosságán javítana. Ez viszont beruházást igényelne, mivel a szükséges kézi munkaerő már nem áll rendelkezésre. A tejtermelés növelésének feltétele tehát a gépi fejés bevezetése, a tej minőségé­nek megóvása. Hazánkban jelenleg az Alfa- Laval és Gascogne cégek ál­tal forgalmazott berendezé­seket ismerik. Hogy meny­nyire? — arra jellemző, hogy 1979-ben­ csak az ország két gazdaságából érkezett be igénylés az AGROTRÖSZT- höz. Bizonyítja ez a kezdet­től való félelmet, annak elle­nére, hogy az üzemelés ta­pasztalatai nagyon jók. A tanácskozáson hangsúlyozták: a tejtermelés és -értékesítés a juhtenyésztési ágazat gaz­daságosságát szolgálhatná és nem lebecsülendő jövedelem­forrást eredményezne nép­gazdaságunknak. A vásárhelyi tanácskozáson részt vevők figyelmét ezekre a lehetőségekre irányították. Hogy mennyi valósul meg belőle? — azt a gazdaságok­ra bízzák. A juhtejtermelés Jelenéről és jövőjéről Országos tanácskozás Vásárhelyen VdadrlMfrl­kW* 30. ÉVFOLYAM, 50. SZÁM 1979. március 1., csütörtök Ára: 1,20 forint Ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága Szerdán ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága­ A Maróthy Lászlónak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KISZ Központi Bizottsága első titkárának el­nökletével megtartott ta­nácskozáson részt vett és fel­szólalt Óvári Miklós, a Polit­­ikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára. Ott volt Pozsgay Imre kultu­rális és Polinszky Károly ok­tatási miniszter. A testület meghallgatta és tudomásul­­ vette Barabás Miklósnak, a KISZ KB tit­kársága tagjának tájékozta­tóját a nemzetközi ifjúsági és diákmozgalom időszerű kér­déseiről. A többi között szólt arról a nemzetközi felhábo­rodásról, amelyet a pekingi militarista körök Vietnam el­leni agressziója váltott ki. A magyar ifjúság a KISZ-tag­­ság nevében a Központi Bi­zottság internacionalista szo­lidaritásáról biztosította az önvédelmi harcot vívó viet­nami s­épet és ifjúságot, el­ítélve­­ a kínai agressziót, amelyre mind katonai, mind pedig politikai téren vere­ség vár. A továbbiakban a testület­ Barabás Jánosnak, a KB tit­kárának előterjesztésében megtárgyalta és elfogadta a­­fiatal művészek társadalmi helyzetével és a KISZ-kö­­rökben végzett tevékenysé­gével foglalkozó jelentést. Látogatás Rákospalotán­­ GYŐRI IMRE A FŐVÁROS XV. KERÜLETÉBEN Győri Imre, a Magyar Szo­­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára szerdán a főváros XV. kerületében, Rákospalotán tett látogatást. Újpalotán, a Kontyfa utcai általános iskolát, majd a Landler Jenő MÁV Jármű­javító Üzemet kereste fel. A látogatás délután párt­nappal zárult, amelyen Győ­ri Imre időszerű kérdésekről tartott tájékoztatót.

Next