Csongrád Megyei Hírlap, 1979. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-01 / 50. szám

Megkezdődtek Herbert Wehner tárgyalásai Gyenes Andr­ás, az ország­­gyűlés külügyi bizottságának elnöke, az MSZMP Központi­­Bizottságának titkára szer­dán a Parlamentben meg­beszélést folytatott Herbert­­Wehnerrel, a Német Szociál­demokrata Párt parlamenti frakciójának elnökével, a párt elnökségének tagjával. A tárgyalásokon részt vet­tek: Marie Schlei, Hans-Jür­gen Junghaus és Konrad­ Porzner, az NSZDP par­la-­ menti frakciója elnökségének tagjai, valamint Eugen Selb­mann, a frakció külpolitikai tanácsadója; magyar részről Darvasi István képviselő, az országgyűlés külügyi bizott­ságának titkára,­ Csillik And­rás képviselő, a külügyi bi­zottság tagja. A tárgyalások során áttekintették a két or­szág államközi és parlamen­ti kapcsolatainak helyzetét, véleménycserét folytattak a nemzetközi élet időszerű kér­déseiről, valamint tájékoztat­ták egymást országaik hely­zetéről. Apró Antal, az országgyű­lés elnöke, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, szerdán a Parlamentben fo­gadta Herbert Wehnert és kí­séretét. A megbeszélésen áttekin­tették a két ország törvény­hozó testületeinek tevékeny­ségét és kapcsolatait. A tár­gyalásokon részt vett Péter János, az országgyűlés al­­elnöke, Darvasi István, a külügyi bizottság titkára , Horn Gyula, az MSZMP kül­ügyi osztályának helyettes vezetője. Jelen volt dr. Jo­hannes Balser, az NSZK ma­gyarországi nagykövete. (MTI) OKP-indítvány RÓMA Enrico Berlinguer, az Olasz KP főtitkára, La Mas­sa kijelölt miniszterelnök­kel megtartott szerdai, má­sodik hivatalos konzultáció­ja utánt újabb javaslattal élt a kormányválság meg­oldására, a rendkívüli vá­lasztás­­kiírásának elkerülé­sére. Abból kiindulva, hogy a Kereszténydemokrata Párt (DC) továbbra is elutasítja az OKP bevonását Itália kormányába, és ezzel aka­dályozza a demokratikus nemzeti kormány megvaló­sulását, Berlinguer „széles demokratikus bázisra” tá­maszkodó kormányt java­solt. Közölte: ezen azt ér­ti, hogy a kormányban a köztársasági, a kommunista, a szocialista és esetleg a szociáldemokrata párt kép­viselői, valamint egyéb füg­getlen baloldali személyisé­gek kapnának tárcát, és a kabinet olyan programot dolgozna ki, amely élvezné a DC külső támogatását is. Berlinguer felszólította a kereszténydemokratá­kat, hogy komolyan foglalkozza­nak az OKP újabb indít­vá­nyával 2 Kais­zsai szolidaritási nagygyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) hanem hozzájárulást jelent a világ békéjéhez. " — A szocialista országok, köztük Magyarország, szo­lidaritása, politikai, erköl­csi és anyagi támogatása mélységes hálával tölti el országunk­­ népét — húzta alá a továbbiakban Ros Sa­­may. •­ A testvéri szocia­lista Magyarország népének segítsége, a közelmúltban kapott gyors élelmiszer-, gyógyszer- és ruhaszállít­­mány, nehéz helyzetünkben nagyon sokat jelentett. Kül­döttségünkkel most először járt kambodzsai delegácós Magyarországon, mégis úgy éreztük, mintha , testvér­ként, bensőséges, jó barát­ként érkeztünk volna. Csak azt­­ kívánhatom, hogy az in­ternacionalista szolidaritás további erősítésével „írjuk tovább” a haladó világ tör­ténelmét — mondotta befe­jezésül a Kambodzsai Nem­zeti Egységfront Központi Bizottságának főtitkára. Szolidaritási és barátsági gyűlésen találkozott szerdán a főváros dolgozóival a Kambodzsai Nemzeti Egy­ségfront Központi Bizottsá­gának Bős Samay főtitkár vezette küldöttsége. A Marcibányi téri­­ Ifjúsá­gi Ház nagytermében ott voltak a fővárosi nagyüze­mek munkáskollektíváinak, szocialista brigádjainak kép­viselői, a politikai, az álla­mi és a társadalmi szervek vezető személyiségei. Részt vettek a gyűlésen a hazánk­ban tanuló kambodzsai diá­kok is. Az elnökségben foglalt helyet Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára. Bossai Icá­ról­yné, a HNF budapesti bizottsága titkárának meg­nyitója után Molnár Béla, a HNF Országos Tanácsának titkára mondott beszédet. — Barátságunk a kam­bodzsai néppel nem új — mondotta. — Rokonszen­­vünk, szolidaritásunk kísér­te­ hősi küzdelmét az ame­rikai agresszió elleni harc időszakában, és örültünk győzelmének. Ez a barátság azonban nem bontakozha­tott ki, mert a hatalombi­torló Pol Pot—leng Sary klikk elzárta a népet, elszi­getelte igaz barátaitól. Ba­rátságunk a forradalmi erők győzelmével megújult,­­ki­bővült. A továbbiakban emlékez­tetett arra, hogy Indokína térsége ismét a nemzetközi érdeklődés középpontjában áll. A kínai vezetés a VSZK elleni agresszióval egy dics­telen sorhoz, a francia, a ja­pán, az amerikai imperia­lizmus délkelet-ázsiai ag­resszióinak sorához kapcso­lódott. Nem kétséges, hogy elődeik vereségében is kénytelen lesz osztozni. — Testvéri szolidaritá­sunk a Kambodzsai Népköz­társasággal egyúttal szolida­ritás a VSZK-val, a kínai vezetés Vietnam elleni ag­resszióinak elítélése pedig támogatás nemcsak Viet­namnak, hanem Kambodzsa forradalmi népének is — mondotta Molnár Béla. Felszólalt a nagygyűlésen Ros Samay főtitkár is. Be­vezetőben szólt azokról a kegyetlenségekről, am­elyek a Pol Pot—leng Sary re­zsim uralmát jellemezték, majd hangsúlyozta: Új élet vette kezdetét Kambodzsá­ban. A kambodzsai nép, amely több mint 3 millió fiát vesztette el, s még szá­mos sebből vérzik, országá­nak igazi urává vált, s hoz­zákezdett a társadalom új­jáépítéséhez. Beszéde végén Ros Samay átnyújtotta Molnár Bélának a Kambodzsai Nemzeti Egységfront vörös zászlaját. A résztvevők ezt követően táviratot fogalmaztak meg a kambodzsai ■ népnek, ame­lyet Gaál György, a Ganz Villamossági Művek szocia­lista brigád vezetője ismer­tetett. — Mi, a budapesti szolidaritási és barátsági gyűlés résztvevői testvéri üdvözletünket küldjük és szolidaritásunkról biztosít­juk a hős kambodzsai népet — hangoztatja többi között a távirat. A távirat a továbbiakban kiemeli: a jelenlegi helyzet­ben, amikor a kínai fegyve­res erők barbár támadást indítottak a testvéri vietna­mi nép ellen, a Vietnami Szocialista Köztársaság és a Kambodzsai Népköztársaság között aláírt béke-, barát­sági és együttműködési szer­ződés hozzájárul a két test­véri nép jószomszédi kap­csolatainak fejlesztéséhez, a térség és Délkelet-Ázsia békéjének biztosításához. Kívánjuk, hogy a kam­bodzsai nép a Nemzeti Egy­ségfront és a Népi Forra­dalmi Tanács vezetésével a népi hatalom megszilárdítá­sáért vívott küzdelemben és az­­ országépítő munkában ■ sok sikert érjen el — feje­ződik be a távirat. (MTI) Szovjet-NDK külügyminiszteri megbeszélések MOSZKVA A Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének szerdai moszkvai megbeszélésén a nemzetközi kérdések közül a legnagyobb figyelmet a béke megszilárdítása és a nemzetközi helyzet stabili­tása.A probléMijuak­ szentel­ték! Megvitatták­ a ' távol­keleti és a délkelet-ázsiai helyzetet, és szó volt két ország külpolitikai tevé-­kenységének egyeztetéséről " is.­­ Gromiko szerdán ebédet adott Oscar Fischer tiszte­­­­ letére. Itt elmondott beszé- i­dében a szovjet külügymi-­­ niszter hangsúlyozta: a­­ Szovjetunió és az NDK kül-­­ politikai együttműködésének­­ az' a “dojar líoBy' m’éff/áleSft­ '­ sák a nemzetközi életbéli la*“? békés egymás mellett élés­­ elveit, megakadályozzák' az'­­ új világháború kitörését, s elmélyítsék a feszültség enyhülését. Gromiko­v rámutatott: a Kína által a szocialista Vi­etnam ellen indított agresz­­szió következtében megrom­lott a ne­m­zetközi helyzet. A Szovjetunió változatlanul azt követeli, hogy a pekin­gi 'száradéktalanul átfi­rtsesse­­'kitéji agressziót, amíg még­­ nem késő.' ■ és vonja ki­­ az ország területé­ről a kínai csapatokat. 1979 amerikai versenye Az olaj- vagy a marhahús­­árak emelkednek magasabb­ra? Khomeini „búcsúbeszéde TEHERÁN Ruhollah Khomeini, az Iráni forradalom vezetője, szerdán a teheráni rádióban megtartotta „búcsúbeszédét”­. Az ajatollah ugyanis csü­törtökön a síiták szent vá­rosába, Gumba utazik, s ott kíván letelepedni. Közölte, hogy Teheránban szerepét Taleghani ajatollah veszi át, egyszersmind cáfolta, hogy nézeteltérések lenné­nek közte, illetve a másik prominens vallási vezető, Taleghani között. Beszédében Khomeini aja­­tollah köszönetet mondott az iráni népnek azért a tá­mogatásért, amit a mo­narchia megdöntéséhez, a forradalom győzelméhez nyújtott. Különösen kiemel­te Teherán lakosságának szerepét ebben a harcban. Khomeini összefogásra és éberségre szólította fel az ország lakosságát, mert — mint hangoztatta — „még jelentősek a forradalomra leselkedő veszélyek”. Khomeini felszólított „a minden oldalról fenyegető veszélyek elhárítására, a külföldi hatások kiküszöbö­lésére”. Amit közelebbről nem határozott meg, Khomeini időpont említé­se nélkül megerősítette, hogy a közeljövőben népsza­vazást tartanak az ország jövőbeni államformájáról. Mindazonáltal — mint Te­heránban vélik — aligha valószínű,­ hogy a referen­dumra a korábban bejelen­tett dátumig, március 21-ig, ,az iszlám újév kezdetéig sor kerül. A szerdai teherá­ni lapok ezzel összefüggés­ben idézték Bazargan mi­niszterelnököt, aki a refe­rendummal kapcsolatosan súlyos szervezési problémá­kat emlegetett. Az Etiópiában tartózkodó Czinege Lajos hadseregtábor­nok, honvédelmi miniszter és a kíséretében levő személyi­ségek látogatást tettek az Addisz Abeba közelében levő Tatek katonai kiképzőtábor­ban, amelyet az Etiópia elle­ni külső agresszus idején a népi milicisták kiképzésére létesítettek. * * Irán március 5-én, hétfőn felújítja az olajexportot — jelentette ki szerdai sajtó­­értekezletén Hasszán Nazih, az iráni nemzeti olajtársaság igazgatója. Ezen a napon el­indul az első olajszállító hajó Kharg-szigetéről. A hajó út­vonalát Nazih nem közölte. * kísérete szerdán, kora dél­után négynapos hivatalos lá­togatásra Mexikóba utazott. * Csaknem 27 millió szava­zati joggal rendelkező spa­nyol állampolgár ma dönti el szavazatával, hogy a sza­vazatokért versengő több mint hétezer jelölt közül ki töltse be a 350 képviselői és 208 szenátort helyet a négy évre megválasztandó új spa­nyol parlamentben.­­ Az Arab Ligához közel álló források szerdán közöl­ték, hogy valószínűleg szom­baton ül össze az Észak- és Dél-Jemen határán kirobbant fegyveres viszály rendezését megkísérlő külügyminiszteri szintű értekezlet. Valéry Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök és A szegedi munkásmozga­lom karakteres egyénisége, dr. Czibula Antal emléke előtt hajt ma fejet az utó­kor, születésének századik évfordulóján. A régiek még ismerték, hiszen jó négy év­tizeden keresztül dolgozott itt a munkásmozgalomban. Már a századfordulókor aktív po­litikus volt, s a fiatal ügyvéd a tudományos szocializmus­sal, s annak propagandájá­val is foglalkozott. 1905-től tagja volt a Szociáldemokra­ta Pártnak, 1908-ban „Marx­­asztaltársaságot” szervezett Szegeden, részt vett a mun­kás dalárda megszervezésé­ben, baráti kapcsolata volt Juhász Gyulával. A fronton is szolgált, s az 1918. évi polgári demokratikus forra­dalom után, hazatérve bon­takozott ki igazán politikai pályája. A tavasz a polgár­­mesteri székben találta 1919-ben, a proletárforradalom győzelme után pedig Udvar­­di János és Wallisch Kálmán mellett a városi direktórium tagja lett. Elvhűségét bizonyítja, hogy a francia megszállás után, amikor a direktóriumnak el kellett hagynia a várost, to­vább dolgozott, s csak a vé­letlen mentette meg az el­lenforradalom véres bosszú­jától. öt és fél évre ítélték, melyből két és felet tartot­ták fogva. Hivatását nem folytathatta, megfosztották doktori címétől is. A kény­szerű éveket leginkább írás­sal, előadásokkal töltötte. Csak tíz év múltán folytat­hatott újra ügyvédi gyakor­latot, mert „nem tanult a múltból” és továbbra is részt vett a munkásmozgalomban. A „szegények ügyvédjeként” tartották számon. Czibula Antal kiterjedt közírói és szépirodalmi mun­kásságáról is ismert. Nagy visszhangot váltott ki 1927- ben megjelent várospolitikai munkája, „A gazdag város szegénysége”. Írt regényt Pil­­lich Kálmánról, s verses­könyvet is kiadott „Tövisko­szorús fejek” címmel. Egész élete, munkássága Szegedhez kötötte Czibula Antalt. Sokat foglalkozott a város jövőjével, mint gon­dolkodó is, mint közéleti em­ber is. Teljesen természetes, hogy a felszabadulás után, ha már idős fejjel is, kez­dettől részt vett a politiká­ban, a közéletben. A Szociál­demokrata Párt városi szer­vezete elnöki tisztébe emelte a puritán munkásmozgalmi harcost, aki a közigazgatás újjászervezésében szerzett ér­­demeket. Kezdetben a nép­jóléti ügyosztály helyettes vezetője volt, majd a mene­kültügyi hivatal vezetését kapta feladatul. A Szegedi Ügyvédi Kamara is elnökévé választotta, s megkapta a tiszteletbeli főügyész címet. Politikai pályafutása nem volt töretlen, 1948-ban párt­jával is összekülönbözött. Ek­kor már hatvankilencedik évében járt, és lassanként in­kább szemlélője, mint alakí­tója lett a népi demokrá­ciáért folytatott küzdelem­nek. Születésének 100. évfordu­lóján olyan munkásmozgalmi harcosra emlékezünk, aki egész életében hűséggel, te­hetséggel és hittel szolgálta a társadalmi haladást. Emlékezés Czibula Antalra I külpolitikait I bi a arcWÜ jbI Fremeia baloldal Demok­ratikus eszmecsere - vezetési válság EGY HÓNAP MÚLVA új­ra az urnákhoz szólítanak 18 millió francia választót­­ egy évvel az emlékezetes ta­valyi törvényhozási válasz­tások után, amelyek a meg­oszlott baloldal vereségét hozták. Pedig elméletileg meg lett volna a lehető­ség, hogy a nép baloldali többséget teremtsen a Bour­­bon-palotában. Most csak úgynevezett já­rási választásokra kerül sor, amelyeknek eredménye nem módosítja a parlamenti erő­viszonyokat, még kevésbé lehet kormánybuktató ha­tásuk. Mégsem jelentéktelen esemény ez, különösen ak­kor, ha meggondoljuk: a tő­kés válság a munkanélküli­ség növekedésével mosta­nában különösen megráz­kódtatta a francia társadal­mat. Azonkívül egy másik választási erőpróba is kö­zeledik: júniusban az úgy­nevezett Európai Parla­mentbe jelölik ki képvise­lőiket a franciák. A tavalyi választási ve­reség után a baloldal párt­jai egy ideig csak egymást vádolták, egymásra hárí­tották a felelősséget a ku­darcért, s ami a francia dol­gozókat bizonyára a leg­jobban elszomorította: fel­mondták a jó öt évvel az­előtt­ elfogadott Közös Prog­ramot. MOST a baloldal pártjai kongresszusukra is készül­nek: áprilisban Metz vá­rosában a szocialisták leg­főbb fóruma ülésezik, a Francia Kommunista Párt pedig május 9-e és 13-a kö­zött rendezi meg XXIII. kongresszusát. A két párt kongresszusi felkészülése el­lentétes képet mutat: míg a " szocialisták személyi és szrri©yS$Rásaő "vitákba bo­nyolódtak, addig az­­ FKP széles körű, demokratikus­­ eszmecserére szólította fel 700 ezer tagját. A kommu­nista kongresszus kétezer küldötte elé terjesztendő ha­tározati javaslat tervezetét, valamint az új szervezeti szabályzat tervezetét előbb kéthónapos vitában a párt­tagság egésze vitatja meg, a hozzászólások, módosítási ja­vaslatok jó részét a L’Hu­­manité, a párt központi lap­ja közölni fogja. A szocialista pártban ve­zetési válság van, hárman is harcolnak egymás ellen, Francois Mitterrand, a je­lenlegi első titkár, a koráb­bi elnökválasztási küzdel­mekben a baloldal egységes jelöltje, a jelek szerint és a többiek bíráló megjegy­zései szerint „önkényesked­ve”, „a demokratikus já­tékszabályokat figyelmen kívül hagyva”, „jobboldali politikai célokat követve” állított össze egy programot pártja számára, amit az­tán Michel Rocard is, és Pierre Mauroy is táma­dott. A végén nem keve­sebb, mint hét különböző programtervezet született meg, a párt vezetősége nem tudott dönteni, melyiket is fogadja el az áprilisi kong­resszus elé terjesztendő ja­vaslatként ... A L’Humanité hasábjain René Andrieu megjegyzi: a szocialista párt eddig min­dig leckét akart adni a kom­munistáknak demokráciából. Ez a rögbijelenethez hason­ló tumultus azonban azt mutatja, hogy nem a kom­munisták maradtak el a de­mokrácia dolgában. A MAGA PROGRAMJÁ­BAN az FKP a szociális­­hoz vezető demokratikus utat vázolja fel. Harcot hir­det a tőkés válság ellen, amely — s ezt például nap­jainkban Lotharingia kohá­szatának szomorú példája mutatja — munkáscsaládok újabb és újabb százezreit sújtja. Az FKP XXIII. kongresszusa elé terjesz­­­­tend­ő ha­tározatír­á­­i j­avasl­at ilyen célokat: tűz­ a­ francia dolgozók­ elé, jobban élni és másképp élni, egyykét ter­melni és másként. A célok megvalósítását a szocialista párttal szövetségben akarja elérni az FKP, de tartós, világos, erős baloldali egy­ség,­egyenlőség alapján, a társadalom átalakításának közös szándékával. PÁLFY JÓZSEF Szaljut—6: Szerdától már rendes munkanap „Mérlegre került” a két űrhajós, Vlagyimir Ljahov és Valerij Rjumin szerdán a Szaljut—6 űrállomáson: kü­lönleges berendezések mér­ték meg testük tömegét. A berendezés nagyjából ugyan­azt a feladatot látja el, mint a közönséges földi mérleg. Csakhogy súlytala­nul nem lehet megállapíta­ni a testsúly alakulását, vi­szont ennek vizsgálata nagy fontosságú az űrhajó­sok egészségi állapotának megítéléséhez, főként a testsúlyukban bekövetkezett változások figyeléséhez. Általános tapasztalat, hogy útjuk elején viszony­lag jelentős testsúlyveszte­ség lép fel, ez később meg­áll, bizonyos fokig kiegyen­lítődik. CSÜTÖRTÖK, 1979. MÁRCIUS 1.

Next