Csongrád Megyei Hírlap, 1980. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-19 / 15. szám
Munka és műveltség Felkészítők mindenütt ülést tartott tegnap, pénteken Szegeden, a megyei tanács székházában a Munka és műveltség kulturális mozgalom megyei operatív bizottsága. Az értekezleten jelen volt Tóth Zsuzsa, a megyei pártbizottság munkatársa is. Dr. Barna László, az operatív bizottság titkára, a megyei tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője, a vetélkedő idei évének helyzetéről számolt be. Hódmezővásárhelyen, Makón, Csanádpalotán, Üllésen, Csanyteleken már megkezdődtek a felkészítők, s az elkövetkezendő napokban a megyében mindenütt sor kerül az első foglalkozásokra. Szegeden központi felkészítőket szerveztek: a Juhász Gyula Művelődési Központban január23-tól március 7-ig várják a város üzemeinek és vállalatainak minden benevezett brigádját. Politikai előadásokat január 23-án, 28-án, február 1-én és 6-án tartanak (a két utóbbi az első kettő ismétlése lesz) — egyaránt délután 3 órás kezdettel. Azúj témakörből, a jogi és állampolgári ismeretekből február 4-én, 8-án, 11-én és 13-án, sporttörténetből 18-án, 20-én, 25-én és 27-én, művészeti ismeretekből pedig február 7-én, 22-én és március 7-én lesznek a felkészítők. Zenei témájú foglalkozásokat a Zenés Színházban tartanak, s idén először,intézményileg” is bekapcsolódik a Szegedi Nemzeti Színház, felkészítőik helyszíne: a Kisszínház. Képzőművészeti jellegű beszélgetéseket, előadásokat az egyes kiállítások színhelyein rendeznek. Mint ismeretes, idén ünnepeljük József Attila születésének 75. évfordulóját. Az operatív bizottság eldöntötte: a Munka és műveltségvetélkedő irodalmi témakörébe belefoglalja a nagy költőnkkel kapcsolatos tudnivalókat is, hogy a résztvevő brigádok József Attilaolvasmányaikból is élménybeszámolókat tartsanak majd. Kilencszáznegyvenkilenc benevezett brigád, ötvennel több, mint tavaly, összesen 12 ezer 346 induló és az intenzív munka kezdete. Így lehetne összefoglalni a kulturális brigádmozgalom jelenlegi helyzetét. A felkészítők tartanak, márciusban pedig már a munkahelyi vetélkedőket rendezik meg. Bájolók, boszorkányok A szegedi körzeti stúdió filmje a televízióban A régészek által napvilágra hozott ősi tárgyak és eszközök megmutatják, hogy a régi századok embere milyen fokon ,,dolgozta ki” az őt körülvevő természeti környezetből a legszükségesebb létfeltételeket. Nos, a gondolkodásnak, a mindennapi észjárásnak is megvannak az „ősi leletei”, kezdetleges formái, amelyek messzi-messzi előzményeit jelentik modern korunk felvilágosult tudatának. Ebből a hajdani múltból örökölt, máig ható hiedelemvilágból mutatott be válogatást tegnap este a televízió Bájolók, boszorkányok címmel. A szegedi körzeti stúdió filmjének segítőtársa volt Polner Zoltán költő, a maga gyűjtőmunkájával és a téma ihletésére írt verseivel. Az első kockák a különlegesen „beúsztatott képek” és a műsor Indításának elemei mindjárt a felvételeket készítő Rozsnyái Aladár és a rendező Orbán Tibor rendkívül nagy „ráérzéséről” tanúskodnak, az egész mondanivaló előzményére. A helyszín a dél-magyarországi tanyák, az apró falvak tájéka, ahol idős férfiak és nők teljes vagy kikezdett meggyőződéssel beszélnek babonás szokásaikról, amit nagyszüleiktől, dédöreganyáiktól, ükapáiktól örököltek. A szegénység és a tudatlanság által körülzárt közösségekben a továbbélő és továbbfejlődő néphit mégis megteremtette a maga értékeit. Mintha rongyokba burkolt aranyat találnánk. Mert egyrészt mi sem természetesebb, hogy a babonák története mai szemmel nem más, mint — kölcsönvett kifejezéssel — az emberi butaság története. De ez csak egyfajta viszonyítás! Ennél sokkal fontosabb tény, hogy a néphit számtalan helytálló és ma is érvényes tapasztalatot, megfigyelést rögzített az ember és a természet kapcsolatából. Másrészt a népköltészet virágait látjuk kinyílni, amikor az egyszerű emberek ajkán megszülető balladisztikus elbeszélések — elrugaszkodva az okozati összefüggések tévhiten alapuló magyarázatától — drámává sűrítik a természeti és társadalmi erőknek kiszolgáltatott ember sorsát, és végzetszerűen mutatják be az irgalmatlan és emberfeletti hatalmak rontását. Erre mondja a filmkockákról felénk forduló Polner Zoltán, hogy ezek a népköltészeti alkotások éltető gyökerei a magyar irodalom hatalmas fájának. És tegyük hozzá: a sokéves gyűjtőmunka során a népköltészet mozaikra tördelt darabjait újra öszszerakta a szegedi költő és újrateremtette verseiben a már-már kiveszőben levő gondolat- és érzésvilágot. Ezek a versek fonják át előadott és énekes formában a film sejtelmes és barbár szorongásoktól terheliliőjét. A néphit, a feneketlen hiedelmvitág „papjai” voltak a mindennapi életben a boszorkányok, azután hímnemű megfelelőik a táltosok, a garabonciások, akik emberfeletti tulajdonsággal, varázserővel rendelkeznek óvnak, rontanak előidézik a bajt, bántást kevernek, és aki sebből iszik, az szerelemre vagy gyűlöletre gerjed. Sorolják, mesélik szüntelen egymásutánban a megszólaltatott öregek — élénk gesztusokkal kísérve— a csodálatos eseteket. A család nagymamája az esti órákban — mire „visszakapta seprűjét” — hirtelen eltűnt, a boszorkány fekete macska kénében, megszopta a szomszéd tehenét. Akik nem adtak tejet a táltosnak, azok feje fölül leszakította a háztetőt a beállott vihar, az égen gyülekező felhők háromszori imára eloszoltak, az övsömört máról holnapra sikerült meggyógyítani, és akivel madárszívet etettek, az vágyakozást érzett és így tovább... Mindez a mai embernek csupa furcsa kuriózum, de a maguk idejében valóságosan betöltötték elődeink érzelmeit, és gondolatait Éppen attól emberiek a tévhitek, hogy érzelmi bilincsbe fogják a tanyai, falusi lakókat. A film helyenként elidőzik egy-egy „jó beszédű” öregnél, a téma további képi kibontása helyett, így egy-két pillanatra „tévéültett próza” benyomását kelti és valószínűleg ebből származik a vágó, Bíró Éva egy-két bizonytalansága is. A befejezés kockáiból kevesebb több lett volna. Még egyet: a néprajzi szakember — ha eltekint a Bájolók, boszorkányok irodalmi töltésű megformálásától — joggal találna hibákat a „képernyőre tűzött” anyag rendszerezésében, ami legyengíti a film „ismeretterjesztő vonásait”. • Ettől függetlenül a film őszme, becsületes munka. Alkotói féltéssel és nagy-nagy szeretettel merültek el a múltból a mába átnyúló hiedelemvilágban. Azt is mondhatnánk, hogy „megszondázták” közművelődési szempontból a tanyai, falusi életviszonyokat. Figyelmeztetnek arra, hogy az öregek sorai egyre ritkulnak és magukkal viszik a sírba az ősi gondolkodásmód „magyar jegyeit”. A Bájolók, boszorkányok Összekötő kultúrtörténeti kapocs a múlt és jelen között. A műsor fél órájában nemcsak felerősödtek a népi hiedelemvilág pislákoló fényei, hanem a technika segítségével eljutottak milliónyi nézőhöz. És a film pályafutása voltaképpen ezzel kezdődött. SZABÓ köbért Tudományos közlemények A Szegedi Orvostudományi Egyetem kiadványa A fiatal egészségügyi dolgozók helyzete, közéleti tevékenysége, művelődése, a Csongrád megyében végzett felmérés tapasztalatai, összegezése adja a Szegedi Orvostudományi Egyetem Marxizmus—Leninizmus Intézete kiadványának, a Tudományos közleményeknek gerincét. A munkacsoport a KISZ KB Ifjúságkutató Csoportjának megbízásából 1978-ban végezte el a vizsgálatokat, amelyek a fiatal egészségügyi dolgozók politikai-közéleti aktivitását, művelődési viszonyait mérték fel. Karácsonyi Péter A fiatal egészségügyi dolgozók közéleti-politikai aktivitása című írásában ismerteti a vizsgálat módszereit, összegezi a tapasztalatokat. Megállapítja, hogy „... a mozgalmi tevékenység az egészségügyön belül számos nehézséggel küszködik. Felül kell emelkedni a mozgalmat alkotó tömegek szociológiai, szakmai, életmódbeli, kulturáltságbeli heterogenitásán, meg kell küzdenie az emberi, szakmai előítéletekkel, s ezen keresztül kell megvalósítania a mozgalmi egységet, kell erősítenie az egészségügy szocialista vonásait, jellegét.” A művelődést, a kulturális életet Révész Mihály elemzi írásában, szintén a felmérés adatait ismertetve. Beszámol arról hogy a fiatal egészségügyi diplomások művelődésének legnagyobb részét a szakmai továbbképzés, a nyelvtanulás adja, s mintegy kiegészítő a szórakoztató jellegű tevékenység, a mozi, a színház, a fotózás, a terrterhallgatás. A diplomások és a szakdolgozók körében legnépszerűbb tevékenységi forma az olvasás. A KISZ-korú fiatalok világnézeti arculatáról Papp János tanulmánya ad körképet a pályakezdő dolgozók beilleszkedéséről pedig Tráser László. A sok hasznos tapasztalatot összegező felmérés ismertetése mellett helyet kapott a kiadványban Kukovecz György írása arról, hogyan fejlődik az egészségügy Kubában. Ördöghné Kozogány Ilona Szociálpolitikánk elméletének és gyakorlatának néhány kérdése című tanulmánya, valamint Benkő Zsuzsanna: Az SDP „keleti” politikája és szocializmuskoncepciója az OK ’85-ben és Deák Ibolya Gondolatok az iparvállalati struktúra fejlesztésének lehetőségéről című anyaga. A kötetet dr. Bárány Ferenc szerkesztette. 4 Sorok egy kiállításról A formák térképésze kinagyított természeti motívumok mindössze dekoratív formajátékok, nincs mögöttük szándékolt tartalmi háttér. És talán éppen ezért, ennek tudatában kutatja a szemlélődő a műbefogadók aprólékos szorgalmával a lényeget, a művészet üzenetét. Ami ezúttal inkább nincs, mint van... Enyhe iróniával például a tízdarabos — agyagos part, kiszáradt föld, tenyérvariációk —* sorozatát Egri János közismert televíziós vetélkedőjére, a Lehet egy kérdéssel több? Játékra beküldött feladványfotókra lehetne hasonlítani. Tetszik, nem tetszik a képzőművészeti alkotás közönsége akkor is keresi a látványon túli összetevőket, asszociál, ha adott esetben az alkotás, uralkodóan síkban megfogalmazott plasztikus formavariációkat, fény- és vonalritmust dajkál. Nem elvetendők, nem értéket kizáróak persze az ilyen művek, Szabados Margit grafikái sem. Csak, mindenféle látszat ellenére a művészfiatalok fővárosi műhelyének tagja társainak többségével egyetemben a törekvéseivel nem talált ki semmi újat, akár az egy évvel ezelőtti budapesti Jubileumi Stúdiókiállításon is szereplő papírzacskó variánsait, akár a textilgyűrődéseket megoldásában magas szinten újrafogalmazó grafika mozaikegyüttest vesszük alapul. Tény, hogy a Drezdában végzett grafikusnő az NDK- ban akkoriban divatos technikai megoldásokból sokmindent átmentett Itthonra Tetszetősek, játékos és sokoldalú ritusképletre íródtak a Szabados Margit szegedi ifjúsági házbeli kamaratárlata gondolkodóba ejti a nézőt. Grafikái láttán pedig úgy vélné az ember, hogy a visszafogott színekkel hangsúlyozott, tompított, tárgyformákat képi látvánnyá váltó művek. Ujjlenyomatok, kinagyított levélnyomatok finom fehér pókhálórácsa borítja az alkotások egy részét, munkáin Szabados Margit hol a botanikus részletező aprólékosságával emel ki virágszerkezeteket, hol a topográfus hangsúlyos összetevőkre figyelő módján vázol gyűrődéseivel szabdalt plasztikus „anyag- domborzatokat.” Kimagasló technikai tudással — sajnos, a mesterfogások túlhangsúlyozóihoz tartozva — adja viszsza az anyagfelszín „hegy vízrajzát”, nem többet. BECSEI PÉTER Szabados Margit egyik alkotása. (Fotó: Pintér József) Mit látunk Legnépszerűbb íróink egyike, aki több mint négy évtizeddel halála után is a magyar könyvkiadás élvonalában áll: Karinthy Frigyes. Racionalistának, természettudományos világszemléletűnek, „a felvilágosodás elkésett harcosának” nevezi magát, népszerűsége mégis inkább a páratlan humoristának, „a megérleletlen ötlettörmelékek gyors papírra vetőjének” szól. Egy ilyen bizarr ötlet „A nagy ékszerész” című komédiája is, amikor az arisztokraták köreiben forgolódó kaszszafúvóra munkája közben pisztolycső mered. BuU Nem.... nem a rendőrök egyikéjéé. Az eredeti művet természetesen tévésítették, s ritkán látott, pazar szereposztásban kerül képernyőre szombaton 20.05-kor. Egy teljesen más világot képvisel Turgenyev művészete. Vasárnap 20.05-kor „Egy hónap falun” című vígjátékát láthatjuk — az 1855-ben írt mű 1927-ben került először magyar színpadra „Natália” címmel. Egy falusi nyaralóhelyen játszódik a cselekmény — egy szép, okos, már jó negyvenes éveiben járó aszszony tragédiája. Ebben a fülledt orosz nyárban találkozik a nála sokkal fiatalabb fiúval, egy jóbaráttal, aki újat, valami felüdítő szépet és kedvességet hoz életébe. Az asszony belekapaszkodik, nem mulaszthatja el az utolsó lehetőséget. A kölcsönös lángolás azonban mégis megszakad, a fiú elmegy. Nem ennyi csak a darab! Van benne egy öregedő férfi, aki szintén szerelmes és egy orvos. Öröm és fájdalom viaskodik egymással mindvégig ebben a szomorúsággal telített turgenyevi világban. . Sorozat is indul ezen a héten: Televíziós mesék felnőtteknek, melyeknek alapján népmesék, mítoszok alkotják, de adaptációjukban rólunk és korunkról szólnak. A bemutatkozást Swift látomása, a „Gulliver, az óriások országában” képezi. És folytatódik egy sorozat, a „Levegő országútiéi" a címe „A repülés története” 4. részének. New Yorkból 1927 és 1929 között 48 alkalommal próbálkoztak az Atlanti-óceán átrepülésével — 22 gép lezuhant, 50 ember meghalt Endresz György és Magyar Sándor 1931 júliusában Bicskéig repült New Yorkból! Az első potyautas is megjelenik és a szovjet Gromov, Jumasev és Danyilin 10 125 km-es távolsági világrekordot, állít fel Moszkvából Kaliforniába repülve. A Földet is körülrepüli 91 óra alatt H. Hughes. Ez idő alatt alakulnak a nagy légiforgalmi társaságok, és légijáratok hálózzák be a Földet A szegedi körzeti stúdió „Alföldi antenna” címen indít sorozatot szerdán 19.05- kor a 2. műsorban. A műsor vendége egy népművelő, egy papucskészítő és egy bábegyüttes. „Triangulum” a címe viszont annak a vetélkedősorozatnak, amelyben Pest, Pécs és Szeged csapata versenyez, lei tud többet Liszt Ferencről. A tv-nézők is segíthetik csapatukat csütörtökön 20.50-kor az 1. műsoron. Bulkai Éva az „Egy hónap talun" főszerepében Mit hallunk „Van egy üres órája?” — kérdem én is a hétfőn (K.) 21.00-kor jelentkező műsorral, mert érdemes lesz rászánni ezt az órát, amelyben Havel József sok-sok emberrel beszélget a takarék Ikosságról, de úgy, hogy je lentkezik Tokió, Moszkva, Párizs, Berlin, Bonn és hazai riportokkal Györffy Miklós és Nemes Gábor. Majd vessük össze a hallottakat: hogyan csinálják mások és hogyan mi? öszszehasonlításra adhat okot a szerdán (K.) 17.07-kor hallható riport is, amikor megtudjuk, hogy egy gyermekgondozáson levő aszszony napja mivel telik el. Gondok-gondolatok „fényképét” kapjuk a „Hétköznap” sorozatban. Sokan úgy vélik: télen kihaltak a vizek, folyók partjai. Csütörtökön (P.) 12.55-korennek éppen ellenkezőjéről győződhetünk meg — arról például, hogy javítják mindenütt a hajókat, folynak az árvízvédelmi munkák, s ha nagyobb folyóinkon jég jelentkezik, megindulnak a jégtörők. Ez a felszín, ám a víz mélyén a horgászegyesületek a vízbe bújt potyákéra vigyáznak, lyukat vágva szellőztetik a vizet. Dehogy néptelenednek el a folyópartok... Külföldre utazók, figyelem ! Az útlevelek kiadásával kapcsolatos jogszabályok, illetve gyakorlat nem teljesen egyértelmű. A kedden (K.) 12.35-kor jelentkező „Törvénykönyv” ezért -bank kérdezte meg a Belügyminisztérium illetékes munkatársától: „ki, hányszor, mennyi ideig, milyen célra kaphat kiutazási engedélyt? Még egy kezdődő sorozatról, egy dokumentumjátékról és egy riportról: 1. A könnyűzenei műfajok 1925 körül egy újjal szaporodtak — a New York-i Broadwayn megszületett a musical. A könnyűzene szerelmese, Rátonyi Róbert sorozata a musicalről igen érdekesnek ígérkezik, különösen azért is, mert hollywoodi tartózkodása idején bejuthatott a filmgyárak hangarchívumaiba. Az első rész szombaton (K.) 13.00-kor „Műfaj születik” címmel jelentkezik. 2. Zsuzsit leállította a MÁV — mármint azt a kisvasutat, amely a Nyírségben közlekedett mintegy 50 km-en a tanyák között. Áttérés az autóbuszközlekedésre nem könnyű ezen a vidéken. Taar Ferenc dokumentumjátéka erről szól eredeti hangfelvételekkel. 3. Ezúttal kis közlekedőkről lesz szó, azonban azokról, akik az éjszakában járnak. Kedden (K.) 21.05-kor a riport azokat kíséri figyelemmel, akik éjjel a repülőtéren, az állomásokon vannak, akkor, amikor aludniuk kellene. Kiket vonz az éjszaka fénye vagy sötétsége — erről szól a „Húszas stúdió”, mert — nem minden a romantika... ? — sxe — ■é-SZOMBAT, 1980. JANUÁR 19.