Csongrád Megyei Hírlap, 1980. december (25. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-17 / 295. szám

Közművelődés - Szentesen Az ajtó nyitva áll. Csak­ be kell rajta menni. Hogy mi­ért? S érdemes-e? Mai szűkös anyagi körül­­­­ényeink között nem sok vá­ros dicsekedhet azzal, hogy a közmű­velőddés, a kulturált szórakozás, az ismeretszerzés szolgálatára új, korszerű in­tézményt kapott. Így hát a szentesiekre elmondható, helyzetük — már több mint fél éve — irigylésre méltó. Mert a város egyik legszebb helyén épült fel a közelmúlt­ban az ifjúság és a művelő­dés háza. Annak idején, rö­viddel az átadás után, bemu­tattuk olvasóinknak az új lé­tesítményt, elmondtuk, hogy a ház minden igényt kielégít, jól felszerelt, praktikusan és ízlésesen berendezett. Egy­szóval: a lehetőségek adottak. Most már csak élni kell ve­lük. Csak látszólag egyszerű A lehetőségekkel élni — azonban Csak látszólag egy­szerű. Bár ha viszonylag visz­­szaemlékezünk korábbi évek­re, az ínségesebb időkre, tud­juk, hogy a szentesieket nem kellett agitálni a kultúra megszerzésére. Művelődési házuk korábban is volt, s me­­gyeszerte ismert az igényes színházi élet, a közönség szín­­házszeretete Ugyanakkor is­mert volt a panasz is: a régi művelődési ház nem volt ké­pes az igényeket kielégíteni. És ez nagy szó. Ugyanis vol­tak igények. S ez nem mond­ható el minden városról, köz­ségről. Természetes, hogy az új művelődési intézmény el­készültével megnyílt a kapu a kultúrára éhes emberek előtt. S ha valóban igaz az a megállapítás — és igaz —, hogy a közművelődéshez két fő alkotóelem kell, a kultúrát igénylők tömege és az igé­nyeket kielégítő korszerű in­tézmény — képzett szakem­berek irányításával —, akkor Szentesen elmondhatják, mindez ma már együtt van. Lépjünk be hát az ajtón. Nézzük meg, hogyan élnek a lehetőségekkel egyrészt azok, akik az intézmény munkatár­saiként irányítják a ház mun­káját, másrészt azok, akiknek szolgálatába állt az új köz­művelődési intézmény. A szentesi Ifjúsági és Mű­velődési Központhoz négy objektum tartozik: a régi művelőddési ház, a Tóth Jó­zsef Színházterem, a kiállító­terem, a ma gyártási Móra klubkönyvtár és még két pe­remkerület, a hékédi és a be­rekháti pártház rendezvényei­hez is a művelődési központ nyújt segítséget. Gyakorlati­lag a város közművelődése került így egy kézbe, egy irá­nyítás alá. Ennek tagadhatat­lan előnye a koordinálás le­hetősége, a programok, a kü­lönböző kulturális szolgálta­tások egyensúlyának megte­remtése. Így kerül minden rendezvény — legyen az szín­házi előadás, képzőművészeti kiállítás, úgynevezett nagy­­rendezvény szórakoztató jel­leggel, vagy éppen valami­lyen ismeretterjesztő előadás — a legjobban megfelelő helyre. A Tóth József Szín­házteremben például egy­­Vádban több mint húsz elő­adást tartottak, öt színház műsorából válogatva. De köz­kedvelt, sokak által rendsze­resen látogatott a kiállítóte­rem is, ahol havonta új kép­zőművészeti anyag kerül az érdeklődők elé. Tárlatveze­tést — ha igénylik —­ a mű­velődési központ biztosít. Az intézmény 22 szakkört, kis csoportot, illetve klubot működtet, részben az új, rész­ben pedig a régi házban. Igen közkedvelt a Pódiumbérlet, amely a nagyrendezvényeket foglalja magába. Előadóestek ezek, neves fővárosi művé­­­­szek mutatják be a műsoru­kat. Ami még a rendszeres programba tartozik, az a disz­kó, a filmvetítés, a könyv­­tárral közös rendezésben az író-olvasó találkozók. A hét vége a fiataloké. S itt álljunk meg egy gondolatra. A szentesiek ugyan magu­kénak érzik a művelődési központot a rendezvények iránti érdeklődéssel sincs gond, mégis hallani olyan vé­leményeket, hogy a ház in­kább az ifjúságé, kevésbé a felnőtteké. Van ezeknek a vé­leményeknek igazsága is. Hi­szen az intézmény nevében is ott a meghatározás: ifjúsági és művelődési központ. Tehát a profilba beletartozik a fel­adat: az életkori sajátossá­goknak megfelelő kulturált, igényes szórakozási, képzési lehetőségeket biztosítani a fiataloknak. A tizenévesek hamarabb felfedezték maguk­nak az intézményt, mint az idősebb korosztály, de ez ter­mészetes is — lévén az ifjú­ságnak több szabad ideje, s az érdeklődésük, igényük is aktívabb, több, mint a napi munka után néhány szabad órával rendelkező felnőttek­nek. Azért mégis érdemes — sőt kell — a közművelődést az intézmény szolgáltatását a felnőttekre is kiterjeszteni. A Szentesi műsorfüzet de­cemberi számát böngészve akad program az idősebb ge­neráció számára is. És most ne csak a művelődési köz­pont, hanem a hozzá tartozó intézmények — főleg a régi művelődési ház — munkáját is tekintsük át, például az is­meretterjesztő előadásokat il­letően. Ez a fajta képzés, tá­jékoztatás, akár tanfolyam is, köztudottan más-más rétege­ket érint az adott témáktól függően. Ezért találták leg­megfelelőbb formának a műv­velődési központ munkatársai a klubfoglalkozásokat. Kis kö­zösségekben valóban csak azok hallgatják az előadáso­kat, akiket érdekel a spanyol­­országi körutazásról szóló él­ménybeszámoló, a rákszűrés a nők egészségének védelmé­ben, a kül- és belpolitikai kérdéseket tárgyaló beszámo­ló, vagy például a bűnüldö­zés és az orvostudomány kap­csolatát elemző előadás. Ugyancsak a dolgozók érde­keit szolgálják a művelődési központ és a szentesi vállala­tok között létrejött szocialista szerződések, amelyek az együttműködés lehetőségeit rögzítik, de segítik az igé­nyek felmérését is. S hogy a napi munka után a dolgozók­nak ne kelljen keresni a mű­velődési, szórakozási alkal­makat, az intézmény munka­társai rendszeresen elmennek a gyárakba, üzemekbe, prog­ramot ajánlanak, kéréseket gyűjtenek, alkalmanként pél­dául kamaratárlatokat szer­­vez­tek a munkahelyeken ne­ves képzőművészek munkái­ból. ----------­ Több felnőttet „nyerjenek” Mégis Inkább ifjúsági, m­int művelődési a kulturális ob­jektum. Legalábbis egyelőre fél év munkáját tekintve jól tudják az illetékesek is, ép­pen ezért a jövő évi munka­tervet már úgy állítják ösz­­sze, hogy azzal mind több fel­nőttet nyerjenek meg a mű­velődési központnak, ezáltal a közművelődésnek, az önkép­zésnek, a kultúra befogadá­sának. H. K. Igények és lehetőségek szerint A televízió szerepe az ismeretterjesztésben A televízió műsorait, mű­sorpolitikáját az arra hiva­tottak sokféleképpen, a leg­különbözőbb szempontok alapján szokták elemezni, ér-­­ tékelni, így kerülnek bizo­nyos kategóriákba az egyes adások, s ezek a kategóriák megszámlálhatatlanul sokra bővíthetők; céljuk, feladatuk, formájuk szerint. Felsorolá­suk, lehetséges varriálásuk helyett most maradjunk in­kább annál a két nagy cso­portnál, amelybe végül is minden, műsor besorolható: az ismeretterjesztő és a mű­vészi-szórakoztató tevékeny­ségről van szó. Ez a két nagy csoport valóban léte­zik, bár a határok egyre in­kább összemosódnak, rész­ben a televízióval szemben támasztott közönségigény, el­várások alapján, részben pe­dig a legnépszerűbb „házi közművelődési intézmény” korszerű műsorpolitikája, vállalt feladata értelmében. • Miről is van szó? Ma már egyetlen műsor — legyen az bármilyen jellegű, oktató, tájékoztató, ismeretterjesztő akár — nem „adható el” anélkül, hogy a szó és a kép tökéletes egységében ne kös­se le a néző figyelmét, le­egyszerűsítve a dolgokat, ne legyen valamilyen formában szórakoztató is. S mert en­nek a közművelődési intéz­ménynek hatóköre az összes többi kulturális, közművelő­dési intézményénél jóval szé­lesebb, s mert" a lehetőségek is adottak, joggal várható el, hogy a televízió műsoraival járuljon hozzá a társadalom tudásszintjének emeléséhez,, sőt mind magasabb, újabb igényeket támasszon Annál is inkább, mert tekintélyt vívott ki magának, sok eset­ben adásainak tartalma, mondanivalóin példává vá­lik. Ennek egyenes következ­ménye a műsor­készítők-szer­kesztők felelőssége. Mert nem mindegy, hogy a sok­ezres nézőtábornak milyen programokat kínál a televí­zió, milyen összeállításokkal ösztönöz az új ismeretek szerzésére, hogyan elégíti ki az egyre növekvő, jogos igé­nyeket, s hogyan tart lépést a korszerűség követelmé­nyeivel. • A televízió tehát minden műsorával ismereteket köz­vetít. Hozzájárul az alapmű­veltség megszerzéséhez, bő­vítéséhez, bekapcsolódik az iskolai oktatásba, segíti a szakképzést és új kulturális információkkal szolgálja a közművelődést. Ha ilyen, ki­szélesített értelemben ele­mezzük a műsorpolitikát, an­nak oktató-ismeretterjesztő szerepét, akkor természete­sen nem lehet csak az Isko­latelevízió, a Mindenki isko­lája adásaira gondolni. És nem merül ki a felsorolás a különféle ismeretterjesztő sorozatokkal, a természet-, útifilmekkel, a történelmi, szociológiai, pszichológiai, néprajzi, zenei, nyelvi mű­sorokkal, a hazai és a kül­földi jeles személyiségeket, alkotókat bemutató portrék­kal. A sort folytathatjuk olyan programokkal, mint a Vers — mindenkinek, a dél­előtti gyermekműsorok, a vetélkedők Lehet egy kér­déssel több?. Kapcsoltam —, a politikai életben eligazo­dást segítő fórumok — és tágítsuk a felsorolást azok­kal a műsorokkal, amelyek a második nagy csoportba, a művészi-szórakoztató prog­ramok kategóriájába tartoz­nak. Csak egy példát ve­gyünk: a Magyar dráma 30 éve című sorozat azt a fel­adatot vállalta, hogy kereszt­­metszetét adja az elmúlt há­rom évtized hazai irodalmá­nak, megismerteti a nézők­kel az arra érdemes, legki­emelkedőbb, valamilyen szempontból alapműnek szá­mító alkotásokat. Irodalmi műveket, képi megformálás­­­iért. És ha arra gondolunk, hogy a képernyő elé a napi munka elvégzése után ülnek le az emberek, pihenni, ki­kapcsolódni elsősorban, ak­kor jogos az igény: az isme­reteket „fogyasztható” for­mában kell a televíziónak közvetíteni. Ezzel el is ju­tottunk a módszerhez, majd a minőséghez, a hatékony­sághoz. Sok bírálat éri a televízió műsorait azért, mert azok készítői — leegyszerűsítve a dolgokat —­ túlságosan di­daktikusan, direkt módon akarják az ismereteket el­juttatni a nézőhöz, sokszor elfeledkezve a televízió adta sokszínű lehetőségekről. Ugyanakkor igaz, más eset­ben, az a tény is, hogy egyes műsorok megelégednek a tartalom nélküli látvány nyújtásával, s az üres, sem­mitmondó adások láttán a néző bizalma meginog, saj­­nálja a képernyő előtt eltöl­tött időt. Havonta sok ezer nézői levél, telefon bizonyít­ja, akad bőven tennivalójuk a műsorok készítőinek, a műsorm­l­zika irányítóinak Bár jól tudjuk, a hatalmas nézőtábor igen különböző igényeinek kielégítése nem könnyű feladat. Nemcsak műsorokra, napokra is ki­mondhatjuk, nincs olyan, amelyben minden néző meg­találná felkészü­ltségeitek­ ér­deklődésének legjobban meg­felelő programot. Hogyan le­het mégis a televízió az egyetemes kultúra, az isme­­retterjesztés leghatásosabb szolgálója? A társadalom általános kulturális színvonala a kiin­dulópont a műsorpolitikában. A színvonal emelése már a következő lépés, amely fel­tételezi a két fél, a nézők és az alkotók, műsorkészítők jó kapcsolatát, a televízió te­kintélyének megőrzését — minőséggel, igényes, érdekes, tartalommal gazdag műsorok készítésével HONTI KATALIN A Kincskereső decemberi számáról BŐVEBB ! terjedelmű, gazdagabb fo­l—_______f­lyóiratszámot nyit Pinczési Judit Az udvar című kedves verse. A de­cemberi Kincskereső a maga nyolcvan­oldalnyi anyagával bőséggel kínál olvasni­valót, írók és költője munkáit, továbbá szokás szerint közzétesz néhányat a leg­sikeresebb gyermekírások és -rajzok kö­zül. Télidőben érthető, ha lapozgatva egyre­­másra Télapó-váró, karácsonyidéző, szán­kózás és hóesés örömét tükröző verseket és elbeszéléseket találunk. Ilyen témát dolgoz fel Sz. Lukács Imre és Varga Do­mokos írása. Szűcs Imre, Kányádi Sándor, Bornemissza Endre és Jékely Zoltán verse. Szűcs Judit Szentes környéki néprajzi gyűjtéséből olvasható néhány részlet a régi világot a V­arasztgyerekek és -emberek éle­tét felvillantva. A részletek mellett, özv. Czene Jánosné naiv festő rajza látható il­lusztrációként. A decemberi hidegekkel gyakran együtt jár a megfázás, a hirtelen torokgyulladás: Hagy Katalin elbeszélésé­nek nagvfiú hőse is erre a sorsra jut. A gimnazista című írásban. Markó Béla négy Vidám költeménye Után egy csupa izga­lom történet következik, nem kevés hu­morral. ..Gyenies mellesleg soha nem volt kátsus. Csak Szeretett volna az­ lenni. De hát kicsit elhízott Kövér srác pedig ka­pus nem lehetett, legalábbis Csicsa szerint nem , a kapitány halhatatlannak bizo­nyult az ilyesmiben, úgy vélte: minden zsírpaent lassú, akár az álomkóros csiga. A lassúság pedig eleve kizáró ok egy olyan karnisnál, akinek időnként úgy kel­lett eltűnnie a Maris néni rétjéről, mint a villám! Méspedig a kapufával együtt ám a Tanácsos kertbe! Ez pedig nem volt kis kunszt, főleg a kam­fát cipelve nem, mert egy szakaszon sűrű kökénybokrok közt, kí­gyózott a titkos ösvény” Az idézet Bence János Párduc a kapuban című elbeszélésé­ből való. I BEFEJEZŐDIK | i _........ 1 naszeg­, Miklós 4 San­ta Bölény című indiántörténete, búcsút vesz az olvasóktól Okos Hód Tüzes Szem. Sánta Bölény és a többi szereplő, Gábor Zoltán és Csikó Sándor röpke versei. Horst Bastian Az első csók című novellája és Tordon Ákos Csipkerózsika című rövid lélegzetű írása kínálja magát egymásután­jában a Kincskereső lapjain, majd Baka István Évszakok verscsókra kedveskedik a lap olvasóinak, jövő évi naptárat körbe­fogva. ..Hajtják a szél csikósai a búza s kalász-sörényes vad méneseit, / s már dől a zápor, s fürge tűi a­­ rét ingét virágosra hímezik." Így szól a nyárfestő Baka Ist­­ván-vers néhány sora. Mándy Iván A le­vél című írása egy elképzelt kisfiú elkép­zelt levelét közreadva már a decemberi összeállítás előhang­jaként olvasható, s közvetlenül utána a Miénk a világ cím a gyerekírások, gyerekrajzok fejezet nyitó­lapja. Sok érdekességet rejt az összeállítás: szerkesztői levélváltást, táborban született képregényt, szentendrei minimeséket, két­­­Verset és csaliverset, versparódiát, mai Csodaszarvas-regét, az ásotthalmi „leány­­rablókról". Vidám gondolatok, szójátékok, oldottság uralja az összeállítást, gyerekek munkáiról lévén szó, ez a legtermészete­sebb. Tehetségről, olvasottságról és iroda­­lomszeretetről tanúskodik az anyag.­­ A SZÍNVONALAS 1 ., fa.n' !----­­­tasztikus történetét és közös munka eredményeként létrejött úttörőszínpadi anyagot is kiemelnek az írásokból. Az öszeállítást­ a főszerkesztő sorai kísérik: ...Mindenkinek érdemes ír­nia, aki őszintén gondolja azt amit el­mond és úgy érzi: mindent megtesz majd azért, hogy úgy is tegyen.” A Kincskereső a Barátom a könyv című Pályázattal, a kö­szöntővel és a januártól megváltozó cím­lap bemutatásával már az új, 1981-es esz­­dőre­­érint a naptári évet záró folyóirat­­szám felnőtt illusztrációit” Ravasz Erzsé­bet készítette. B. P. I „Hi­gyem, hollkítsdla a trubadúrját!** Készül a szilveszteri kabaré t­örténelmi falak. Tűzto­rony, és ami a leglé­nyegesebb, a tövében előkelő ruházatú, bár kissé görbe lábú trubadúr pengeti a lantját, éktelen kakofonikus hangzatokban, hangosan és hamisan. Ablak nyílik, s bá­jos, ifjú hölgy jelenik meg, hogy negédesen élvezze a humoros, Urai vallomást. Ám a háttérből hálóinges, csörgősapkás férfi (Agárdi Gábor) bukdácsol elő felhá­borodottan, s ráüvölt a sze­renádot hallgató lányra: „Hölgyem halkítsd le a tru­badúrját!" . Milyen jelenet ez — kérdezzük a monitor előtt ülő Kalmár Andrást, a szil­veszteri műsor egyik blokk­jának rendezőjét. — Nem jelenet. Karikatú­ra! A televízió négyes stúdió­jában napok óta forgatják a szilveszteri kabaré egyik műsorblokkját az „öt dudás visszatér’’ című produkciót. A közönség már a múlt­­ szilveszterkor ismeret­séget kötött az „Öt dudás egy csárdában" című műso­runkkal, amelynek — mivel kétszer is megismételtük — nagy sikere volt. Abból ki­indulva, hogy tetszett, foly­tattuk a kezdeti lépést. Az Öt dudás ismét megjelenik. — Ki tesz az öt dudás? — Mint az elmúlt évben, ugyanazok a kitűnő színé­szek: Agárdi Gábor, Bodro­gi Gyula, Körmendy János, Bencze Ferenc, Sztankay István. Humoros jelenetek és villámtréfák váltogatják majd egymást, remekül ko­­­médiázó színészek tálalásá­ban. A blokkhoz összegyűj­töttünk kellő mennyiségű, kifejezetten mulatságos, s hagyományos kabarétréfák­ból álló anyagot. Úgy véltük ezúttal is szerencsés lesz, ha az ismert elsőrangú szí­nészekkel oldunk meg min­den apróbb, s nagyobb sze­repet. Ezért aztán, hol ki­sebb, hol pedig nagyobb alakításokban végig öt szí­nészt láthatnak majd, ösz­­szekötő szöveg nincs, túl sok magyarázkodásra az idén már aligha lesz szükség. Az összekötő kapocs a történe­lem nagy korszaka és persze az öt színész, akik az alkal­maknak megfelelően mindig más és más jelmezben jelen­nek meg a színen. .. A villámtréfák, úgy hallottuk, karikatúrákból születtek. — Valóban így van. Jó néhány évfolyamra vissza­menően átnéztem a Ludas Matyi megjelent számait, és azokból összegyűjtöttem a legjobbnak ígérkező karika­túrákat. Több száz rajzról volt szó, amelyeknek egy részét felhasználtuk. Ezeket a karikatúrákat nem egysze­rűen lefényképeztük. Megírt, rövid cselekménnyel készít­jük elő a poént minden esetben. A végső szöveget azonban már itt bent, a stú­dióban fogalmazzuk meg, együtt a színészekkel, akik jobban ráéreznek a mondan­dóra. © Kik írták a jelenete­­ket? — Azokat a fiatal szerző­ket igyekeztem a műsor kö­ré gyűjteni, akik a rádió humorfesztiválján tűntek fel. Persze az ismert, idő­sebb humoristák is jelen lesznek írásaikkal. • Az öt dudáson kívül milyen vidám műsorok tesz­nek még szilveszter esté­jén? L Hat-nyolc műsor­blokk ** készül szilveszterre, több rendező közreműködé­sével. Hogy közülük melyik kerül majd képernyőre az elválik■ Mi mindenesetre ré­szesei szeretnénk lenni a szilveszteri szórakoztatásnak. SZÉMANN BÉLA* SZERDA, DECEMBER I­

Next