Csongrád Megyei Hírlap, 1980. december (25. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-17 / 295. szám
Közművelődés - Szentesen Az ajtó nyitva áll. Csak be kell rajta menni. Hogy miért? S érdemes-e? Mai szűkös anyagi körülényeink között nem sok város dicsekedhet azzal, hogy a közművelőddés, a kulturált szórakozás, az ismeretszerzés szolgálatára új, korszerű intézményt kapott. Így hát a szentesiekre elmondható, helyzetük — már több mint fél éve — irigylésre méltó. Mert a város egyik legszebb helyén épült fel a közelmúltban az ifjúság és a művelődés háza. Annak idején, röviddel az átadás után, bemutattuk olvasóinknak az új létesítményt, elmondtuk, hogy a ház minden igényt kielégít, jól felszerelt, praktikusan és ízlésesen berendezett. Egyszóval: a lehetőségek adottak. Most már csak élni kell velük. Csak látszólag egyszerű A lehetőségekkel élni — azonban Csak látszólag egyszerű. Bár ha viszonylag viszszaemlékezünk korábbi évekre, az ínségesebb időkre, tudjuk, hogy a szentesieket nem kellett agitálni a kultúra megszerzésére. Művelődési házuk korábban is volt, s megyeszerte ismert az igényes színházi élet, a közönség színházszeretete Ugyanakkor ismert volt a panasz is: a régi művelődési ház nem volt képes az igényeket kielégíteni. És ez nagy szó. Ugyanis voltak igények. S ez nem mondható el minden városról, községről. Természetes, hogy az új művelődési intézmény elkészültével megnyílt a kapu a kultúrára éhes emberek előtt. S ha valóban igaz az a megállapítás — és igaz —, hogy a közművelődéshez két fő alkotóelem kell, a kultúrát igénylők tömege és az igényeket kielégítő korszerű intézmény — képzett szakemberek irányításával —, akkor Szentesen elmondhatják, mindez ma már együtt van. Lépjünk be hát az ajtón. Nézzük meg, hogyan élnek a lehetőségekkel egyrészt azok, akik az intézmény munkatársaiként irányítják a ház munkáját, másrészt azok, akiknek szolgálatába állt az új közművelődési intézmény. A szentesi Ifjúsági és Művelődési Központhoz négy objektum tartozik: a régi művelőddési ház, a Tóth József Színházterem, a kiállítóterem, a ma gyártási Móra klubkönyvtár és még két peremkerület, a hékédi és a berekháti pártház rendezvényeihez is a művelődési központ nyújt segítséget. Gyakorlatilag a város közművelődése került így egy kézbe, egy irányítás alá. Ennek tagadhatatlan előnye a koordinálás lehetősége, a programok, a különböző kulturális szolgáltatások egyensúlyának megteremtése. Így kerül minden rendezvény — legyen az színházi előadás, képzőművészeti kiállítás, úgynevezett nagyrendezvény szórakoztató jelleggel, vagy éppen valamilyen ismeretterjesztő előadás — a legjobban megfelelő helyre. A Tóth József Színházteremben például egyVádban több mint húsz előadást tartottak, öt színház műsorából válogatva. De közkedvelt, sokak által rendszeresen látogatott a kiállítóterem is, ahol havonta új képzőművészeti anyag kerül az érdeklődők elé. Tárlatvezetést — ha igénylik — a művelődési központ biztosít. Az intézmény 22 szakkört, kis csoportot, illetve klubot működtet, részben az új, részben pedig a régi házban. Igen közkedvelt a Pódiumbérlet, amely a nagyrendezvényeket foglalja magába. Előadóestek ezek, neves fővárosi művészek mutatják be a műsorukat. Ami még a rendszeres programba tartozik, az a diszkó, a filmvetítés, a könyvtárral közös rendezésben az író-olvasó találkozók. A hét vége a fiataloké. S itt álljunk meg egy gondolatra. A szentesiek ugyan magukénak érzik a művelődési központot a rendezvények iránti érdeklődéssel sincs gond, mégis hallani olyan véleményeket, hogy a ház inkább az ifjúságé, kevésbé a felnőtteké. Van ezeknek a véleményeknek igazsága is. Hiszen az intézmény nevében is ott a meghatározás: ifjúsági és művelődési központ. Tehát a profilba beletartozik a feladat: az életkori sajátosságoknak megfelelő kulturált, igényes szórakozási, képzési lehetőségeket biztosítani a fiataloknak. A tizenévesek hamarabb felfedezték maguknak az intézményt, mint az idősebb korosztály, de ez természetes is — lévén az ifjúságnak több szabad ideje, s az érdeklődésük, igényük is aktívabb, több, mint a napi munka után néhány szabad órával rendelkező felnőtteknek. Azért mégis érdemes — sőt kell — a közművelődést az intézmény szolgáltatását a felnőttekre is kiterjeszteni. A Szentesi műsorfüzet decemberi számát böngészve akad program az idősebb generáció számára is. És most ne csak a művelődési központ, hanem a hozzá tartozó intézmények — főleg a régi művelődési ház — munkáját is tekintsük át, például az ismeretterjesztő előadásokat illetően. Ez a fajta képzés, tájékoztatás, akár tanfolyam is, köztudottan más-más rétegeket érint az adott témáktól függően. Ezért találták legmegfelelőbb formának a művvelődési központ munkatársai a klubfoglalkozásokat. Kis közösségekben valóban csak azok hallgatják az előadásokat, akiket érdekel a spanyolországi körutazásról szóló élménybeszámoló, a rákszűrés a nők egészségének védelmében, a kül- és belpolitikai kérdéseket tárgyaló beszámoló, vagy például a bűnüldözés és az orvostudomány kapcsolatát elemző előadás. Ugyancsak a dolgozók érdekeit szolgálják a művelődési központ és a szentesi vállalatok között létrejött szocialista szerződések, amelyek az együttműködés lehetőségeit rögzítik, de segítik az igények felmérését is. S hogy a napi munka után a dolgozóknak ne kelljen keresni a művelődési, szórakozási alkalmakat, az intézmény munkatársai rendszeresen elmennek a gyárakba, üzemekbe, programot ajánlanak, kéréseket gyűjtenek, alkalmanként például kamaratárlatokat szerveztek a munkahelyeken neves képzőművészek munkáiból. ---------- Több felnőttet „nyerjenek” Mégis Inkább ifjúsági, mint művelődési a kulturális objektum. Legalábbis egyelőre fél év munkáját tekintve jól tudják az illetékesek is, éppen ezért a jövő évi munkatervet már úgy állítják öszsze, hogy azzal mind több felnőttet nyerjenek meg a művelődési központnak, ezáltal a közművelődésnek, az önképzésnek, a kultúra befogadásának. H. K. Igények és lehetőségek szerint A televízió szerepe az ismeretterjesztésben A televízió műsorait, műsorpolitikáját az arra hivatottak sokféleképpen, a legkülönbözőbb szempontok alapján szokták elemezni, ér- tékelni, így kerülnek bizonyos kategóriákba az egyes adások, s ezek a kategóriák megszámlálhatatlanul sokra bővíthetők; céljuk, feladatuk, formájuk szerint. Felsorolásuk, lehetséges varriálásuk helyett most maradjunk inkább annál a két nagy csoportnál, amelybe végül is minden, műsor besorolható: az ismeretterjesztő és a művészi-szórakoztató tevékenységről van szó. Ez a két nagy csoport valóban létezik, bár a határok egyre inkább összemosódnak, részben a televízióval szemben támasztott közönségigény, elvárások alapján, részben pedig a legnépszerűbb „házi közművelődési intézmény” korszerű műsorpolitikája, vállalt feladata értelmében. • Miről is van szó? Ma már egyetlen műsor — legyen az bármilyen jellegű, oktató, tájékoztató, ismeretterjesztő akár — nem „adható el” anélkül, hogy a szó és a kép tökéletes egységében ne kösse le a néző figyelmét, leegyszerűsítve a dolgokat, ne legyen valamilyen formában szórakoztató is. S mert ennek a közművelődési intézménynek hatóköre az összes többi kulturális, közművelődési intézményénél jóval szélesebb, s mert" a lehetőségek is adottak, joggal várható el, hogy a televízió műsoraival járuljon hozzá a társadalom tudásszintjének emeléséhez,, sőt mind magasabb, újabb igényeket támasszon Annál is inkább, mert tekintélyt vívott ki magának, sok esetben adásainak tartalma, mondanivalóin példává válik. Ennek egyenes következménye a műsorkészítők-szerkesztők felelőssége. Mert nem mindegy, hogy a sokezres nézőtábornak milyen programokat kínál a televízió, milyen összeállításokkal ösztönöz az új ismeretek szerzésére, hogyan elégíti ki az egyre növekvő, jogos igényeket, s hogyan tart lépést a korszerűség követelményeivel. • A televízió tehát minden műsorával ismereteket közvetít. Hozzájárul az alapműveltség megszerzéséhez, bővítéséhez, bekapcsolódik az iskolai oktatásba, segíti a szakképzést és új kulturális információkkal szolgálja a közművelődést. Ha ilyen, kiszélesített értelemben elemezzük a műsorpolitikát, annak oktató-ismeretterjesztő szerepét, akkor természetesen nem lehet csak az Iskolatelevízió, a Mindenki iskolája adásaira gondolni. És nem merül ki a felsorolás a különféle ismeretterjesztő sorozatokkal, a természet-, útifilmekkel, a történelmi, szociológiai, pszichológiai, néprajzi, zenei, nyelvi műsorokkal, a hazai és a külföldi jeles személyiségeket, alkotókat bemutató portrékkal. A sort folytathatjuk olyan programokkal, mint a Vers — mindenkinek, a délelőtti gyermekműsorok, a vetélkedők Lehet egy kérdéssel több?. Kapcsoltam —, a politikai életben eligazodást segítő fórumok — és tágítsuk a felsorolást azokkal a műsorokkal, amelyek a második nagy csoportba, a művészi-szórakoztató programok kategóriájába tartoznak. Csak egy példát vegyünk: a Magyar dráma 30 éve című sorozat azt a feladatot vállalta, hogy keresztmetszetét adja az elmúlt három évtized hazai irodalmának, megismerteti a nézőkkel az arra érdemes, legkiemelkedőbb, valamilyen szempontból alapműnek számító alkotásokat. Irodalmi műveket, képi megformálásiért. És ha arra gondolunk, hogy a képernyő elé a napi munka elvégzése után ülnek le az emberek, pihenni, kikapcsolódni elsősorban, akkor jogos az igény: az ismereteket „fogyasztható” formában kell a televíziónak közvetíteni. Ezzel el is jutottunk a módszerhez, majd a minőséghez, a hatékonysághoz. Sok bírálat éri a televízió műsorait azért, mert azok készítői — leegyszerűsítve a dolgokat — túlságosan didaktikusan, direkt módon akarják az ismereteket eljuttatni a nézőhöz, sokszor elfeledkezve a televízió adta sokszínű lehetőségekről. Ugyanakkor igaz, más esetben, az a tény is, hogy egyes műsorok megelégednek a tartalom nélküli látvány nyújtásával, s az üres, semmitmondó adások láttán a néző bizalma meginog, sajnálja a képernyő előtt eltöltött időt. Havonta sok ezer nézői levél, telefon bizonyítja, akad bőven tennivalójuk a műsorok készítőinek, a műsormlzika irányítóinak Bár jól tudjuk, a hatalmas nézőtábor igen különböző igényeinek kielégítése nem könnyű feladat. Nemcsak műsorokra, napokra is kimondhatjuk, nincs olyan, amelyben minden néző megtalálná felkészültségeitek érdeklődésének legjobban megfelelő programot. Hogyan lehet mégis a televízió az egyetemes kultúra, az ismeretterjesztés leghatásosabb szolgálója? A társadalom általános kulturális színvonala a kiindulópont a műsorpolitikában. A színvonal emelése már a következő lépés, amely feltételezi a két fél, a nézők és az alkotók, műsorkészítők jó kapcsolatát, a televízió tekintélyének megőrzését — minőséggel, igényes, érdekes, tartalommal gazdag műsorok készítésével HONTI KATALIN A Kincskereső decemberi számáról BŐVEBB ! terjedelmű, gazdagabb fol—_______flyóiratszámot nyit Pinczési Judit Az udvar című kedves verse. A decemberi Kincskereső a maga nyolcvanoldalnyi anyagával bőséggel kínál olvasnivalót, írók és költője munkáit, továbbá szokás szerint közzétesz néhányat a legsikeresebb gyermekírások és -rajzok közül. Télidőben érthető, ha lapozgatva egyremásra Télapó-váró, karácsonyidéző, szánkózás és hóesés örömét tükröző verseket és elbeszéléseket találunk. Ilyen témát dolgoz fel Sz. Lukács Imre és Varga Domokos írása. Szűcs Imre, Kányádi Sándor, Bornemissza Endre és Jékely Zoltán verse. Szűcs Judit Szentes környéki néprajzi gyűjtéséből olvasható néhány részlet a régi világot a Varasztgyerekek és -emberek életét felvillantva. A részletek mellett, özv. Czene Jánosné naiv festő rajza látható illusztrációként. A decemberi hidegekkel gyakran együtt jár a megfázás, a hirtelen torokgyulladás: Hagy Katalin elbeszélésének nagvfiú hőse is erre a sorsra jut. A gimnazista című írásban. Markó Béla négy Vidám költeménye Után egy csupa izgalom történet következik, nem kevés humorral. ..Gyenies mellesleg soha nem volt kátsus. Csak Szeretett volna az lenni. De hát kicsit elhízott Kövér srác pedig kapus nem lehetett, legalábbis Csicsa szerint nem , a kapitány halhatatlannak bizonyult az ilyesmiben, úgy vélte: minden zsírpaent lassú, akár az álomkóros csiga. A lassúság pedig eleve kizáró ok egy olyan karnisnál, akinek időnként úgy kellett eltűnnie a Maris néni rétjéről, mint a villám! Méspedig a kapufával együtt ám a Tanácsos kertbe! Ez pedig nem volt kis kunszt, főleg a kamfát cipelve nem, mert egy szakaszon sűrű kökénybokrok közt, kígyózott a titkos ösvény” Az idézet Bence János Párduc a kapuban című elbeszéléséből való. I BEFEJEZŐDIK | i _........ 1 naszeg, Miklós 4 Santa Bölény című indiántörténete, búcsút vesz az olvasóktól Okos Hód Tüzes Szem. Sánta Bölény és a többi szereplő, Gábor Zoltán és Csikó Sándor röpke versei. Horst Bastian Az első csók című novellája és Tordon Ákos Csipkerózsika című rövid lélegzetű írása kínálja magát egymásutánjában a Kincskereső lapjain, majd Baka István Évszakok verscsókra kedveskedik a lap olvasóinak, jövő évi naptárat körbefogva. ..Hajtják a szél csikósai a búza s kalász-sörényes vad méneseit, / s már dől a zápor, s fürge tűi a rét ingét virágosra hímezik." Így szól a nyárfestő Baka István-vers néhány sora. Mándy Iván A levél című írása egy elképzelt kisfiú elképzelt levelét közreadva már a decemberi összeállítás előhangjaként olvasható, s közvetlenül utána a Miénk a világ cím a gyerekírások, gyerekrajzok fejezet nyitólapja. Sok érdekességet rejt az összeállítás: szerkesztői levélváltást, táborban született képregényt, szentendrei minimeséket, kétVerset és csaliverset, versparódiát, mai Csodaszarvas-regét, az ásotthalmi „leányrablókról". Vidám gondolatok, szójátékok, oldottság uralja az összeállítást, gyerekek munkáiról lévén szó, ez a legtermészetesebb. Tehetségről, olvasottságról és irodalomszeretetről tanúskodik az anyag. A SZÍNVONALAS 1 ., fa.n' !----tasztikus történetét és közös munka eredményeként létrejött úttörőszínpadi anyagot is kiemelnek az írásokból. Az öszeállítást a főszerkesztő sorai kísérik: ...Mindenkinek érdemes írnia, aki őszintén gondolja azt amit elmond és úgy érzi: mindent megtesz majd azért, hogy úgy is tegyen.” A Kincskereső a Barátom a könyv című Pályázattal, a köszöntővel és a januártól megváltozó címlap bemutatásával már az új, 1981-es eszdőreérint a naptári évet záró folyóiratszám felnőtt illusztrációit” Ravasz Erzsébet készítette. B. P. I „Higyem, hollkítsdla a trubadúrját!** Készül a szilveszteri kabaré történelmi falak. Tűztorony, és ami a leglényegesebb, a tövében előkelő ruházatú, bár kissé görbe lábú trubadúr pengeti a lantját, éktelen kakofonikus hangzatokban, hangosan és hamisan. Ablak nyílik, s bájos, ifjú hölgy jelenik meg, hogy negédesen élvezze a humoros, Urai vallomást. Ám a háttérből hálóinges, csörgősapkás férfi (Agárdi Gábor) bukdácsol elő felháborodottan, s ráüvölt a szerenádot hallgató lányra: „Hölgyem halkítsd le a trubadúrját!" . Milyen jelenet ez — kérdezzük a monitor előtt ülő Kalmár Andrást, a szilveszteri műsor egyik blokkjának rendezőjét. — Nem jelenet. Karikatúra! A televízió négyes stúdiójában napok óta forgatják a szilveszteri kabaré egyik műsorblokkját az „öt dudás visszatér’’ című produkciót. A közönség már a múlt szilveszterkor ismeretséget kötött az „Öt dudás egy csárdában" című műsorunkkal, amelynek — mivel kétszer is megismételtük — nagy sikere volt. Abból kiindulva, hogy tetszett, folytattuk a kezdeti lépést. Az Öt dudás ismét megjelenik. — Ki tesz az öt dudás? — Mint az elmúlt évben, ugyanazok a kitűnő színészek: Agárdi Gábor, Bodrogi Gyula, Körmendy János, Bencze Ferenc, Sztankay István. Humoros jelenetek és villámtréfák váltogatják majd egymást, remekül komédiázó színészek tálalásában. A blokkhoz összegyűjtöttünk kellő mennyiségű, kifejezetten mulatságos, s hagyományos kabarétréfákból álló anyagot. Úgy véltük ezúttal is szerencsés lesz, ha az ismert elsőrangú színészekkel oldunk meg minden apróbb, s nagyobb szerepet. Ezért aztán, hol kisebb, hol pedig nagyobb alakításokban végig öt színészt láthatnak majd, öszszekötő szöveg nincs, túl sok magyarázkodásra az idén már aligha lesz szükség. Az összekötő kapocs a történelem nagy korszaka és persze az öt színész, akik az alkalmaknak megfelelően mindig más és más jelmezben jelennek meg a színen. .. A villámtréfák, úgy hallottuk, karikatúrákból születtek. — Valóban így van. Jó néhány évfolyamra visszamenően átnéztem a Ludas Matyi megjelent számait, és azokból összegyűjtöttem a legjobbnak ígérkező karikatúrákat. Több száz rajzról volt szó, amelyeknek egy részét felhasználtuk. Ezeket a karikatúrákat nem egyszerűen lefényképeztük. Megírt, rövid cselekménnyel készítjük elő a poént minden esetben. A végső szöveget azonban már itt bent, a stúdióban fogalmazzuk meg, együtt a színészekkel, akik jobban ráéreznek a mondandóra. © Kik írták a jeleneteket? — Azokat a fiatal szerzőket igyekeztem a műsor köré gyűjteni, akik a rádió humorfesztiválján tűntek fel. Persze az ismert, idősebb humoristák is jelen lesznek írásaikkal. • Az öt dudáson kívül milyen vidám műsorok tesznek még szilveszter estéjén? L Hat-nyolc műsorblokk ** készül szilveszterre, több rendező közreműködésével. Hogy közülük melyik kerül majd képernyőre az elválik■ Mi mindenesetre részesei szeretnénk lenni a szilveszteri szórakoztatásnak. SZÉMANN BÉLA* SZERDA, DECEMBER I