Csongrád Megyei Hírlap, 1981. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-31 / 76. szám

Ünnepi rendezvények Vásárhelyen Megemlékezés a tanácsházán Ünnepi megemlékezést tar­tottak felszabadulásunk kö­zelgő évfordulója, április 4-e alkalmából tegnap, hétfőn délután a Vásárhelyi városi tanács dolgozói az épület dísztermében. Az eseményen — amelyen jelen volt dr. Szaloi­ Ati József, a városi pártbizottság első titkára és dr. Petrik István, a megyei tanács elnökének általános helyettese is — először a Ságvári Endre Általános Is­kola úttörői mutattak be iro­dalmi műsort hazánk felsza­badulásának 36. évfordulója alkalmából. Ezt követően Nagy Rébek Ferenc szl­titó­­kár mondott ünnepi beszé­det, majd kitüntetések, ju­talmak átadása következett. Csizmadia Sándorné dr. ta­nácselnök nyújtotta át a Ta­nács kiváló dolgozója kitün­tetést Szél Máriának és P. Tóth Imrénének. Városi ta­nácsosi címet kapott Gyovai Ferenc. Simon Istvánné és Soós Dénes. A Tanácsi mun­káért emlékplakett arany fo­kozatát 2, bronz fokozatát pedig 10 dolgozó vette át. * A­­felszabadulás évforduló­ja alkalmából megrendezen­dő programok a továbbiak­ban a következőképpen ala­kulnak Vásárhelyen: április 3-án, pénteken délután há­romnegyed 4-kor ünnepélyes zászlófelvonás lesz a Kossuth téren. Ezt az eseményt 4 órakor a felszabadulási em­lékmű megkoszorúzása kö­veti a Lenin téren. Ezután autóbuszok indulnak a te­metőbe, ahol a szovjet hősök sírjainál helyezik majd el a megemlékezés virágait. Este 6 órakor a Petőfi Mű­velődési Központban tarta­nak ünnepi megemlékezést. Az est első részében Keresz­tesi Istvánnénak, a Hazafias siép front Város­ titkárának megnyitója után Csizmadia Sándorné dr., a városi tanács elnöke mond beszédet. Szünet után az ünnepi műsorban a Városi Vegyes­kar, a Bethlen Gábor Gim­názium irodalmi színpada, a Petőfi Művelődési Központ és a Ságvári Endre Általános Iskola, valamint a Radnóti Miklós Úttörő­ház és a Szö­vetkezeti Bizottság néptánc­­csoportja működik közre. Az április 3-i ünnepi prog­ramsorozatra szovjet és zen­­tai Vendégek is érkeznek. ­ Hódmezővásárhelyen­­ születtem 1890. júli­us 16-án. Apám napszámos cseléd volt. Heten voltunk testvérek, akik közül öten élünk. Rendkívül szegény gyer­mekkorom volt. Szüleim 1904-ben bérestanyások vol­tak Tószegi Sándornál, egy 40 holdas gazdagparasztnál. Az egyik reggelen kérte az apám a gazdát, engedje meg hogy a kis Imrcskét elvigye az orvoshoz, mert fullad. Erre a gazda azt mondta: „Já­nos, elviheted, de először hordjátok be az aljnak va­lót.” A rakomány körülbelül 2 kilométerre volt­ Én 5 éves voltam a bátyám 1 éves, mi segítettünk az apámnak a kocsit szalmával megrakni. 10—11 óra között értünk vissza a tanyába. Az anyám már a tanya udvarán várt ránk, jajveszékelve kiáltot­ta: „Jaj nem, kell már vin­ni Imicskét az orvoshoz, mert megfulladt.” Száz disznót hizlalt az apám a gazdának. Olyan kö­vérek voltak, hogy a diny­­nye megállt volna a hátu­kon. Nekünk azonban egy falat hús sem jutott. Egy nagy, 4 méter átmérőjű hor­dó volt az eresz alatt, ami­ben a disznók daráját tar­tották. Ebben a hordóban helyezett el az apám egy hálót, ugyanis a verebek idejártak enni, s az apám a hálóval megfogdosta őket. Amikor már volt vagy 40 darab, az anyám megko­­pasztotta, megfőzte és így ettünk húst. A gyermektragédiát után anyám azt mondta az apám­nak: „Ebben a tanyában egy napig sem maradok to­vább.” Anyám állandóan sírt és mindig hajtogattta. ..Az én magzatomnak miért is kellett meghalnia?” Két és fél éves kisgyermek, okos, értelmes volt. El is jöttünk a tanyából és egy olyan helyen kap­tunk lakást, amelynek egyik része istálló volt. Utána ál­landó volt az apám zaklatá­sa, a csendőrök a gazda ké­résére vissza akarták kísér­ni a tanyába, de nem ment vissza. Bíróságra került az ügy. Anyám a bíróságon ke­servesen sírt, és mondta a bí­rónak: „Nem élném túl, ha arra a helyre kellene visszamenni, ahol az én drá­ga magzatom megfulladt.” A bíróságon mi ketten is ott voltunk­ a bátyámmal, fogtuk anyám kezét. A bíró azt mondta az anyámnak: „Van még magának két fia.” Az anyám szinte rohamot kapott és szorított magához bennünket. A bíróság olyan ítéletet hozott, hogy nem kell visszamenni a tanyába. Az apám kőművesekhez járt napszámosnak, az anyám a lakásért a gazda háza körül végezte el a munkát: me­szelt, söpörte az udvart, az utcán a járdát. Mi pedig jártunk iskolába. Az első osztály elvégzése után, a nyári vakáció ideje alatt elállították pásztornak a tanyára. Persze olyan le­gényke voltam, hogy egy hétig mindig sírtam, szeret­tem volna otthon lenni. A bérem egy pár bakancs, egy kocsi szalma június dereká­tól augusztus 30-ig. Min­den hónapban haza­enged­tek egy napra. Amíg otthon voltam, az anyám megnyírt, mert a hajam megnőtt. Ez így volt minden évben, amíg is­kolába jártam. Talán ne­hezebb időszak volt, mint az inasévek. Ha véletlen­ülaludtam a tarlón, a jószág belement a kukoricába, ak­kor a gazda a lóhajtó ostor­ral a lábam szárát elverte. A szúrós tarló a lábam ki­­sebezte, mert nyárra a gaz­da nem adott bocskort, az apám meg nem tudott lenni. Az is előfordult, hogy meg­vadultak a disznók, meg sem álltak a kukoricásig. Ezért is én kaptam ki. Hosszú évek teltek el a kanászkodással. Az unoka­­testvérem férje építőmester volt Erdélyben Fogarason, elmentem és ott tanultam a kőműves mesterséget. Na­gyon jólesett, hogy ember­számba vettek és nem az is­tállóban kellett aludni és asztalnál ebédelhettem. 1917 őszén kellett mennem sor alá. Nem is vizsgálták a fiatalokat, csak vak és nyo­morék ne legyen, mindenkit besoroztak. Az én unokasó­gorom igen tekintélyes em­ber volt Fogarason és épült egy rokkantkórház, ame­lyet mi csináltunk, így fel­mentettek a katonai szolgá­lat alól. 1918. őszén kerül­tem haza Hódmezővásár­helyre, amikor az összeom­lás bekövetkezett. 1918 november 1-én lép­tem be az Építőmunkások Szakszervezetébe. A Nemzeti Tanács mellett működő szo­ciális bizottságba delegál­tak az építők szervezetétől. Jártam a várost, szerveztük a városfejlesztő építőipari részvénytársaságot. A pén­zes embereket, a polgárokat kellett felkeresni azért, hogy jegyezzenek részvényt. Meg volt határozva név szerint hogy kinek mennyit kell je­gyeznie. Ha nem jegyzett, bementem jelenteni rég be­idézték és még többet kellett neki lejegyeznie. Persze még akkor nem sokra becsülték azok az urak a magamfor­­májú szegény embert, 1919-ben a tanácshatalom idején több olyan helyre akartak küldeni, melyet — úgy látták — el tudom vé­gezni. Másik oldalról a kép­zettebb építőmunkások fia­talokat kértek arra, hogy menjünk vöröskatonának, mert most a mi ügyünkért kell harcolni. Őszintén szól­va nem nagyon értettük, de mentünk. Már május első felében Szolnokon egy ellen­­forradalmi csoportot kellett fegyverrel észretérítenünk. Én a 31. gyalogezrednél a II. század 4. rajában vol­tam. Egységünk tartalék­ként ott volt Miskolc, Kas­sa bevételénél, Kassa-Hámornál a fejemen megsebesültem. A kötözőhe­­lyen találkoztam egy oros­házi és egy algyői emberrel, mind a hárman kijelentet­tük: nem vagyunk hajlan­dók elmenni a kórházba. Egységünkkel Eperjes alá is eljutottunk. Innen azonban vissza kellett vonulnunk. (Folytatjuk) Oláh Mihályt A munkásmozgalom katonájaként * * hódmezővasárhely tanácsa a közelmúltban a VÁROS DÍSZPOLGÁRÁVÁ VÁLASZTOTTA OLÁH MIHÁLYT. EBBŐL AZ ALKALOMBÓL KÖZÖLJÜK ÖNÉLETÍRÁSÁT. KEDD, 1980 MÁRCIUS 3. Miről mnak az üzemi lapok? A megyében megjelenő üzemi újságok és híradók márciusi számai jól tükrö­­­­zik azt a sokszínű munkát,­­ amely a vállalatokban és in­tézményekben folyik. Lap­szemlénk néhányat kiemel az , érdekesebb írások közül. HÓDIKOT Hangsúly a minőségen Az üzemi demokrácia egyik legjelentősebb fórumaként megtartották a szocialista brigádvezetők vállalati ta­nácskozását, amelyen érté­kelték a verseny múlt évi eredményeit. Ez is hozzájá­rult, hogy a HÓDIKÖT ár­bevétele és nyeresége jóval meghaladta a tervezettet, ja­vultak a minőség, a takaré­kosság és termelékenység mutatói is. A küldöttek nem­csak odaítélték a legjobb brigádoknak a kiváló címe­ket, de az idei feladatokkal is foglalkoztak. A gyárveze­tőség képviselője a verseny központjába állította: a mi­nőséget, tervezést, az ellen­őrzést, a hatékonyságot, a piacra orientált termelést, a munkaerő- és bérgazdálko­dást, mert ezeknek a muta­tóknak alapján lehet majd év végén megítélni, hogyan dolgozott a gyári kollektíva. Sok kritika és önkritika is elhangzott, legtöbben a bri­gádvezetők nagyobb irányító készségét, a művelődési vál­lalások­­hatékonyabb teljesí­tését szürgették. A tanács­kozás megmutatta, hogy mi­lyen nagy erőt jelent ebben a gyárban is a szocialista brigádmozgalom. SZEGEDI SZALÁMI II vevő kívánsága szerint A Szegedi Szalámigyár és Húskombinát üzemi lapja egy cikkben azzal foglalko­zik, hogy az élelmiszeripar-­­ ban a tisztaságnak és higié­­é­nőnek nagyon nagy szerepe , van. Erre a vevő is kényes, , saját kárukon tapasztalták, , amikor egy külföldi vevő az , exportvizsgálat során fogya­­tékosságot tapasztalt, s az árut nem vette át. Azóta , rendszeres higiénés vizsgála-­­­tokat tartanak, megfelelő in­tézkedéseket tettek. Az az elvük, hogy egy vevővel­­ hosszú távon csak úgy lehet jó üzleti kapcsolatot kiala­kítani, ha annak kívánságát „szentírásnak” tekintik. Nemrég az NSZK-ból hívtak egy kiváló rutinos szakem­bert, aki pontosan tudja, hogy a húsiparban mi a technológiai fegyelem és hi­giénia a világszínvonalon. Természetesen nemcsak a finnyás külföldi vevő érde­keiből, hanem a növekvő ha­zai követelményekből is ki­indulnak. Ezzel öregbítik kombinátjuk hírét-nevét. VENDÉGVÁRÓ Fiatal szakemberek fogadása Ma már a vendéglátóipar­ban nagy jelentőséget tulaj­donítanak a szakképzésnek. A múlt évben szakmunkás vizsgát tett fiatal szakembe­reket városonként összehív­ták, részükre a vállalat igaz­gatója adott tájékoztatást, ismertette, mit vár tőlük és mit tud adni részükre a vál­lalat. Ebből az alkalomból továbbtanulásukhoz, tovább­képzésükhöz is biztatást kap­tak. A fiatal szakemberek őszintén szóltak a beilleszke­dés nehézségeiről is, részük­re az idősebb szaktársak megértése, fokozott támoga­tása szükséges, hogy minél teljesebben kibontakoztat­hassák a színvonalasabb vendéglátás érdekében szak­tudásukat, képességüket. Kér­ték, hogy adjanak számuk­ra bizalmat a vezetők. KENDERIPAR Zsákexport — Irakba Igaz, kevés a létszám, a vál­lalaton belül átcsoportosítás­ra van szükség, hogy a 24 itaschel-zsákgyártó gép ki tudja elégíteni a hazai és a megnövekedett exportigé­nyeket. Első ízben Irak vá­sárolt a KSZV-től nagyobb mennyiségű műanyag háló­zsákot, de az idén már Ang­liába is exportálnak Rasc­el­­zsákot. Irakba megérkezett kamionnal az első egymillió darab, Bagdad üzleteiben már lehet találkozni velük. A zsákokat ellenőrizték, a minőséget megfelelőnek tar­tották. Ez annál inkább fontos, mert amíg régebben a gyártásközi ellenőrzés so­rán 100-ból 10 lehetett osz­tályos áru, tehát gyengébb minőségű, most 65 száza­léknak kifogástalannak kell lennie. Az iraki vásárlók persze újabb igényekkel áll­nak elő, de a vásárló kíván­ságát teljesíteni is­­ tudják. Tervezik, hogy sűrűbb szö­vésű szójababos zsákot is készítenek, remélik erre is lesz igény. ÉPÍTŐMUNKÁS A DÉLÉP országszerte épít A DÉLÉP tevékenységi köre az ország több részére kiterjed. Az közismert, hogy részt vesznek a paksi atom­erőmű építésében is. Most a lap arról tudósít első olda­lán, mit építenek a Vihar­sarokban, Békés megyében, Mezőhegyesen lakásokat, lakásokat a békési, dobozi árvízkárosultaknak. Batto­­nyán igen szép, a faluképpé jól beilleszkedő OTP-laká­­sokat építettek. Egy másik cikk arról szól, hogy a sze­­gedi házgyár paneljeiből la­kótelep készül Budapesten, pontosabban Rákoskeresztú­ron, a Kaszálóréten 1083 végéig 1080 családi otthont építenek OTP-lakótelep for­májában. KUTAS NÉPE MI, mibe kerül? Örvendetes, hogy egyre több termelőszövetkezetben is kiterjed a figyelem arra, hogy mi, mibe, kerül, s nemcsak a mennyiséget hangsúlyozzák. A szekkuta­­si termelőszövetkezet lapjá­nak márciusi számában nagy cikk foglalkozik „Ember, gépjavítás, költségek” alcím­mel azzal a kérdéssel, hogy főleg a gépesítésben — mi, mennyibe kerül, mekkorák a ráfordítások, hogyan le­hetne takarékoskodni. Ehhez persze a szemléletet kell to­vább formálni, amelyben a kommunistáknak igen nagy szerepük van. Mert nem elég pusztán az igyekvés, tervez­ni és számolni is kell. A szocialista verseny tovább­fejlesztése is tartalékul szol­gálhat. SZEGEDI EGYETEM Vita a Kongresszusi Levélről Mindenütt az ifjúsági szervezetekben folyik a KISZ KB Kongresszusi Le­­velé­nek vitája. A JATE BTK küldöttgyűléséről tu­dósít az újság, amelyen sok érdekes javaslat hangzott el, pl. KISZ-alapszerv jöhessen létre érdeklődési körök alap­ján, évfolyamtól és szaktól függetlenül is. Szó volt ar­ról, hogy a KISZ jobban töltse be érdekvédelmi sze­repét. Kérték, hogy emel­jék fel a tanulmányi és szo­ciális ösztöndíjakat, építse­nek több „albérlők házat”, legyen a KISZ „nagykorú”, foglaljon állást a lényeges kérdésekben. A ja­vaslatokat az egyetemi KISZ-küldöt­gyűlés elé terjesztik majd. Ifjú kom­m­usfislék tanácskozása­ ­ az Alföldi Porcelángyárban (Tudósítónktól.) A FIM Alföldi Porcelán­­gyár ifjúkommunistáinak üzemi küldöttértekezletére, a KISZ X. kongresszusára való felkészülés jegyében, március 27-én került sor a nagyüzem edénygyáregysége bemutatótermében. A küldöttértekezleten Tóth Jolán, a KISZ-bizott­­ság titkára által előterjesz­tett beszámolóhoz, amely az 1980/81. évi munkájáról adott számot, heten mond­ták el véleményüket, javas­lataikat. Az elmúlt mozgalmi év értékelése után a gyár fia­taljai nevében a KISZ-bi­­zottság titkára köszöntötte Higi László igazgatót, nyug­állományba vonulása alkal­mából, és méltatta az ifjúsá­gi mozgalom terén kifejtett segítő munkáját, majd em­léktárgyat adott át. Ugyan­csak köszöntötte Csaba Ár­pádot, aki vezérigazgatói különdíj-elismerésben ré­szesült. Maczelka József, az ifjú­sági szövetség városi bizott­ságának munkatársa a KISZ megyei bizottsága megbízá­sából az ifjúsági szövetség Központi Bizottsága kitünte­téseit nyújtotta át — első­ként a gyári KISZ-szerve­­zetnek az immár ötödször elnyert Kiváló KISZ-szerve­­zet kitüntető címet tanúsító oklevelet, amit Tóth Jolán vett át a szervezet nevében. A gyár Kilián György KISZ-alapszervezete eddigi munkája elismeréséül KISZ KB Dicsérő Oklevél kitün­tetést kapott, melyet Melegi­né Kis Katalin alapszerve­zeti titkár vett át. A KISZ KB Dicsérő Oklevél kitünte­tést kapott Kissné Urgyán Mária klubvezető, a kiváló ifjúsági vezető kitüntetést pedig a szervező titkári funkcióról most ezen a kül­döttértekezleten leköszönő Szabó Ferenc kapta. Héjja János, a gyár meg­bízott szb-titkára az építők szakszervezete megyei bi­zottsága megbízásából ÉVM Kiváló Munkáért kitüntetést nyújtotta át Vidáné Kiss Erzsébetnek, aki a megyei testület mellett működő if­júsági bizottság tagjaként több év óta eredményes munkát fejtett ki. Ezen ünnepélyes pillana­tok után folytatódott a kül­döttértekezlet érdemi mun­kája. Szabó Ferenc össze­gezte a KISZ KB kongresz­­szusi levelének gyári alap­szervezeti vitáit, javaslatait Végül a küldöttek meg­választották a KISZ-bizott­­ság tagjait. A gyári KISZ- bizottsági titkár ismét Tóth Jolán lett, a testület további tagjai: Nagy Aranka, Gá­bor István, Melegné Kis Ka­talin, Szűcs József, Tóth Mi­hály, Szilágyi Ágnes, Aszta­­los Teréz, Fülöp Lajos, Mol­nár Géza, Eresei Béla, Sza­bó Mária, Baloghné Mezei Julianna. A gyári KISZ-küldöttérte­­kezlet tíz küldöttet válasz­tott a városi tanácskozásra. A gyári KISZ-értekezlet a DIVSZ-induló eléneklésével zárult. Munka és műveltség Brigádok vetélkedn­e Szép sikerrel szerepeltek néhány nappal ezelőtt a vá­sárhelyi Városgazdálkodási Vállalat brigádjai a Munka és műveltség vetélkedőn. Összesen 9 csapattal, 54 fővel vettek részt a vállalaton be­lüli versenyen. A felkészülé­sükhöz jól hasznosították a TIT és a Petőfi Művelődési Központ által rendezett is­meretterjesztő előadásokat, valamint a Brigádélet című folyóirat fórumrovatában ol­vasottakat. Ezenkívül tárlat­látogatáson, színházi előadá­sokon, kirándulásokon vettek részt. A versenyben a könyve­lőkből álló Radnóti Miklós szocialista brigád lett az első, míg második és harmadik helyezést a kéményseprők Petőfi, illetve a kőművesek és vízvezetékszerelők Május 1. szocialista brigádja érte el. A megyei Versenyen a Rad­nóti Miklós szocialista brigád vesz részt. 5

Next