Csongrád Megyei Hírlap, 1981. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-31 / 76. szám
Ünnepi rendezvények Vásárhelyen Megemlékezés a tanácsházán Ünnepi megemlékezést tartottak felszabadulásunk közelgő évfordulója, április 4-e alkalmából tegnap, hétfőn délután a Vásárhelyi városi tanács dolgozói az épület dísztermében. Az eseményen — amelyen jelen volt dr. Szaloi Ati József, a városi pártbizottság első titkára és dr. Petrik István, a megyei tanács elnökének általános helyettese is — először a Ságvári Endre Általános Iskola úttörői mutattak be irodalmi műsort hazánk felszabadulásának 36. évfordulója alkalmából. Ezt követően Nagy Rébek Ferenc szltitókár mondott ünnepi beszédet, majd kitüntetések, jutalmak átadása következett. Csizmadia Sándorné dr. tanácselnök nyújtotta át a Tanács kiváló dolgozója kitüntetést Szél Máriának és P. Tóth Imrénének. Városi tanácsosi címet kapott Gyovai Ferenc. Simon Istvánné és Soós Dénes. A Tanácsi munkáért emlékplakett arany fokozatát 2, bronz fokozatát pedig 10 dolgozó vette át. * Afelszabadulás évfordulója alkalmából megrendezendő programok a továbbiakban a következőképpen alakulnak Vásárhelyen: április 3-án, pénteken délután háromnegyed 4-kor ünnepélyes zászlófelvonás lesz a Kossuth téren. Ezt az eseményt 4 órakor a felszabadulási emlékmű megkoszorúzása követi a Lenin téren. Ezután autóbuszok indulnak a temetőbe, ahol a szovjet hősök sírjainál helyezik majd el a megemlékezés virágait. Este 6 órakor a Petőfi Művelődési Központban tartanak ünnepi megemlékezést. Az est első részében Keresztesi Istvánnénak, a Hazafias siép front Város titkárának megnyitója után Csizmadia Sándorné dr., a városi tanács elnöke mond beszédet. Szünet után az ünnepi műsorban a Városi Vegyeskar, a Bethlen Gábor Gimnázium irodalmi színpada, a Petőfi Művelődési Központ és a Ságvári Endre Általános Iskola, valamint a Radnóti Miklós Úttörőház és a Szövetkezeti Bizottság néptánccsoportja működik közre. Az április 3-i ünnepi programsorozatra szovjet és zentai Vendégek is érkeznek. Hódmezővásárhelyen születtem 1890. július 16-án. Apám napszámos cseléd volt. Heten voltunk testvérek, akik közül öten élünk. Rendkívül szegény gyermekkorom volt. Szüleim 1904-ben bérestanyások voltak Tószegi Sándornál, egy 40 holdas gazdagparasztnál. Az egyik reggelen kérte az apám a gazdát, engedje meg hogy a kis Imrcskét elvigye az orvoshoz, mert fullad. Erre a gazda azt mondta: „János, elviheted, de először hordjátok be az aljnak valót.” A rakomány körülbelül 2 kilométerre volt Én 5 éves voltam a bátyám 1 éves, mi segítettünk az apámnak a kocsit szalmával megrakni. 10—11 óra között értünk vissza a tanyába. Az anyám már a tanya udvarán várt ránk, jajveszékelve kiáltotta: „Jaj nem, kell már vinni Imicskét az orvoshoz, mert megfulladt.” Száz disznót hizlalt az apám a gazdának. Olyan kövérek voltak, hogy a dinynye megállt volna a hátukon. Nekünk azonban egy falat hús sem jutott. Egy nagy, 4 méter átmérőjű hordó volt az eresz alatt, amiben a disznók daráját tartották. Ebben a hordóban helyezett el az apám egy hálót, ugyanis a verebek idejártak enni, s az apám a hálóval megfogdosta őket. Amikor már volt vagy 40 darab, az anyám megkopasztotta, megfőzte és így ettünk húst. A gyermektragédiát után anyám azt mondta az apámnak: „Ebben a tanyában egy napig sem maradok tovább.” Anyám állandóan sírt és mindig hajtogattta. ..Az én magzatomnak miért is kellett meghalnia?” Két és fél éves kisgyermek, okos, értelmes volt. El is jöttünk a tanyából és egy olyan helyen kaptunk lakást, amelynek egyik része istálló volt. Utána állandó volt az apám zaklatása, a csendőrök a gazda kérésére vissza akarták kísérni a tanyába, de nem ment vissza. Bíróságra került az ügy. Anyám a bíróságon keservesen sírt, és mondta a bírónak: „Nem élném túl, ha arra a helyre kellene visszamenni, ahol az én drága magzatom megfulladt.” A bíróságon mi ketten is ott voltunk a bátyámmal, fogtuk anyám kezét. A bíró azt mondta az anyámnak: „Van még magának két fia.” Az anyám szinte rohamot kapott és szorított magához bennünket. A bíróság olyan ítéletet hozott, hogy nem kell visszamenni a tanyába. Az apám kőművesekhez járt napszámosnak, az anyám a lakásért a gazda háza körül végezte el a munkát: meszelt, söpörte az udvart, az utcán a járdát. Mi pedig jártunk iskolába. Az első osztály elvégzése után, a nyári vakáció ideje alatt elállították pásztornak a tanyára. Persze olyan legényke voltam, hogy egy hétig mindig sírtam, szerettem volna otthon lenni. A bérem egy pár bakancs, egy kocsi szalma június derekától augusztus 30-ig. Minden hónapban hazaengedtek egy napra. Amíg otthon voltam, az anyám megnyírt, mert a hajam megnőtt. Ez így volt minden évben, amíg iskolába jártam. Talán nehezebb időszak volt, mint az inasévek. Ha véletlenülaludtam a tarlón, a jószág belement a kukoricába, akkor a gazda a lóhajtó ostorral a lábam szárát elverte. A szúrós tarló a lábam kisebezte, mert nyárra a gazda nem adott bocskort, az apám meg nem tudott lenni. Az is előfordult, hogy megvadultak a disznók, meg sem álltak a kukoricásig. Ezért is én kaptam ki. Hosszú évek teltek el a kanászkodással. Az unokatestvérem férje építőmester volt Erdélyben Fogarason, elmentem és ott tanultam a kőműves mesterséget. Nagyon jólesett, hogy emberszámba vettek és nem az istállóban kellett aludni és asztalnál ebédelhettem. 1917 őszén kellett mennem sor alá. Nem is vizsgálták a fiatalokat, csak vak és nyomorék ne legyen, mindenkit besoroztak. Az én unokasógorom igen tekintélyes ember volt Fogarason és épült egy rokkantkórház, amelyet mi csináltunk, így felmentettek a katonai szolgálat alól. 1918. őszén kerültem haza Hódmezővásárhelyre, amikor az összeomlás bekövetkezett. 1918 november 1-én léptem be az Építőmunkások Szakszervezetébe. A Nemzeti Tanács mellett működő szociális bizottságba delegáltak az építők szervezetétől. Jártam a várost, szerveztük a városfejlesztő építőipari részvénytársaságot. A pénzes embereket, a polgárokat kellett felkeresni azért, hogy jegyezzenek részvényt. Meg volt határozva név szerint hogy kinek mennyit kell jegyeznie. Ha nem jegyzett, bementem jelenteni rég beidézték és még többet kellett neki lejegyeznie. Persze még akkor nem sokra becsülték azok az urak a magamformájú szegény embert, 1919-ben a tanácshatalom idején több olyan helyre akartak küldeni, melyet — úgy látták — el tudom végezni. Másik oldalról a képzettebb építőmunkások fiatalokat kértek arra, hogy menjünk vöröskatonának, mert most a mi ügyünkért kell harcolni. Őszintén szólva nem nagyon értettük, de mentünk. Már május első felében Szolnokon egy ellenforradalmi csoportot kellett fegyverrel észretérítenünk. Én a 31. gyalogezrednél a II. század 4. rajában voltam. Egységünk tartalékként ott volt Miskolc, Kassa bevételénél, Kassa-Hámornál a fejemen megsebesültem. A kötözőhelyen találkoztam egy orosházi és egy algyői emberrel, mind a hárman kijelentettük: nem vagyunk hajlandók elmenni a kórházba. Egységünkkel Eperjes alá is eljutottunk. Innen azonban vissza kellett vonulnunk. (Folytatjuk) Oláh Mihályt A munkásmozgalom katonájaként * * hódmezővasárhely tanácsa a közelmúltban a VÁROS DÍSZPOLGÁRÁVÁ VÁLASZTOTTA OLÁH MIHÁLYT. EBBŐL AZ ALKALOMBÓL KÖZÖLJÜK ÖNÉLETÍRÁSÁT. KEDD, 1980 MÁRCIUS 3. Miről mnak az üzemi lapok? A megyében megjelenő üzemi újságok és híradók márciusi számai jól tükrözik azt a sokszínű munkát, amely a vállalatokban és intézményekben folyik. Lapszemlénk néhányat kiemel az , érdekesebb írások közül. HÓDIKOT Hangsúly a minőségen Az üzemi demokrácia egyik legjelentősebb fórumaként megtartották a szocialista brigádvezetők vállalati tanácskozását, amelyen értékelték a verseny múlt évi eredményeit. Ez is hozzájárult, hogy a HÓDIKÖT árbevétele és nyeresége jóval meghaladta a tervezettet, javultak a minőség, a takarékosság és termelékenység mutatói is. A küldöttek nemcsak odaítélték a legjobb brigádoknak a kiváló címeket, de az idei feladatokkal is foglalkoztak. A gyárvezetőség képviselője a verseny központjába állította: a minőséget, tervezést, az ellenőrzést, a hatékonyságot, a piacra orientált termelést, a munkaerő- és bérgazdálkodást, mert ezeknek a mutatóknak alapján lehet majd év végén megítélni, hogyan dolgozott a gyári kollektíva. Sok kritika és önkritika is elhangzott, legtöbben a brigádvezetők nagyobb irányító készségét, a művelődési vállalásokhatékonyabb teljesítését szürgették. A tanácskozás megmutatta, hogy milyen nagy erőt jelent ebben a gyárban is a szocialista brigádmozgalom. SZEGEDI SZALÁMI II vevő kívánsága szerint A Szegedi Szalámigyár és Húskombinát üzemi lapja egy cikkben azzal foglalkozik, hogy az élelmiszeripar- ban a tisztaságnak és higiéénőnek nagyon nagy szerepe , van. Erre a vevő is kényes, , saját kárukon tapasztalták, , amikor egy külföldi vevő az , exportvizsgálat során fogyatékosságot tapasztalt, s az árut nem vette át. Azóta , rendszeres higiénés vizsgála-tokat tartanak, megfelelő intézkedéseket tettek. Az az elvük, hogy egy vevővel hosszú távon csak úgy lehet jó üzleti kapcsolatot kialakítani, ha annak kívánságát „szentírásnak” tekintik. Nemrég az NSZK-ból hívtak egy kiváló rutinos szakembert, aki pontosan tudja, hogy a húsiparban mi a technológiai fegyelem és higiénia a világszínvonalon. Természetesen nemcsak a finnyás külföldi vevő érdekeiből, hanem a növekvő hazai követelményekből is kiindulnak. Ezzel öregbítik kombinátjuk hírét-nevét. VENDÉGVÁRÓ Fiatal szakemberek fogadása Ma már a vendéglátóiparban nagy jelentőséget tulajdonítanak a szakképzésnek. A múlt évben szakmunkás vizsgát tett fiatal szakembereket városonként összehívták, részükre a vállalat igazgatója adott tájékoztatást, ismertette, mit vár tőlük és mit tud adni részükre a vállalat. Ebből az alkalomból továbbtanulásukhoz, továbbképzésükhöz is biztatást kaptak. A fiatal szakemberek őszintén szóltak a beilleszkedés nehézségeiről is, részükre az idősebb szaktársak megértése, fokozott támogatása szükséges, hogy minél teljesebben kibontakoztathassák a színvonalasabb vendéglátás érdekében szaktudásukat, képességüket. Kérték, hogy adjanak számukra bizalmat a vezetők. KENDERIPAR Zsákexport — Irakba Igaz, kevés a létszám, a vállalaton belül átcsoportosításra van szükség, hogy a 24 itaschel-zsákgyártó gép ki tudja elégíteni a hazai és a megnövekedett exportigényeket. Első ízben Irak vásárolt a KSZV-től nagyobb mennyiségű műanyag hálózsákot, de az idén már Angliába is exportálnak Rascelzsákot. Irakba megérkezett kamionnal az első egymillió darab, Bagdad üzleteiben már lehet találkozni velük. A zsákokat ellenőrizték, a minőséget megfelelőnek tartották. Ez annál inkább fontos, mert amíg régebben a gyártásközi ellenőrzés során 100-ból 10 lehetett osztályos áru, tehát gyengébb minőségű, most 65 százaléknak kifogástalannak kell lennie. Az iraki vásárlók persze újabb igényekkel állnak elő, de a vásárló kívánságát teljesíteni is tudják. Tervezik, hogy sűrűbb szövésű szójababos zsákot is készítenek, remélik erre is lesz igény. ÉPÍTŐMUNKÁS A DÉLÉP országszerte épít A DÉLÉP tevékenységi köre az ország több részére kiterjed. Az közismert, hogy részt vesznek a paksi atomerőmű építésében is. Most a lap arról tudósít első oldalán, mit építenek a Viharsarokban, Békés megyében, Mezőhegyesen lakásokat, lakásokat a békési, dobozi árvízkárosultaknak. Battonyán igen szép, a faluképpé jól beilleszkedő OTP-lakásokat építettek. Egy másik cikk arról szól, hogy a szegedi házgyár paneljeiből lakótelep készül Budapesten, pontosabban Rákoskeresztúron, a Kaszálóréten 1083 végéig 1080 családi otthont építenek OTP-lakótelep formájában. KUTAS NÉPE MI, mibe kerül? Örvendetes, hogy egyre több termelőszövetkezetben is kiterjed a figyelem arra, hogy mi, mibe, kerül, s nemcsak a mennyiséget hangsúlyozzák. A szekkutasi termelőszövetkezet lapjának márciusi számában nagy cikk foglalkozik „Ember, gépjavítás, költségek” alcímmel azzal a kérdéssel, hogy főleg a gépesítésben — mi, mennyibe kerül, mekkorák a ráfordítások, hogyan lehetne takarékoskodni. Ehhez persze a szemléletet kell tovább formálni, amelyben a kommunistáknak igen nagy szerepük van. Mert nem elég pusztán az igyekvés, tervezni és számolni is kell. A szocialista verseny továbbfejlesztése is tartalékul szolgálhat. SZEGEDI EGYETEM Vita a Kongresszusi Levélről Mindenütt az ifjúsági szervezetekben folyik a KISZ KB Kongresszusi Levelének vitája. A JATE BTK küldöttgyűléséről tudósít az újság, amelyen sok érdekes javaslat hangzott el, pl. KISZ-alapszerv jöhessen létre érdeklődési körök alapján, évfolyamtól és szaktól függetlenül is. Szó volt arról, hogy a KISZ jobban töltse be érdekvédelmi szerepét. Kérték, hogy emeljék fel a tanulmányi és szociális ösztöndíjakat, építsenek több „albérlők házat”, legyen a KISZ „nagykorú”, foglaljon állást a lényeges kérdésekben. A javaslatokat az egyetemi KISZ-küldötgyűlés elé terjesztik majd. Ifjú kommusfislék tanácskozása az Alföldi Porcelángyárban (Tudósítónktól.) A FIM Alföldi Porcelángyár ifjúkommunistáinak üzemi küldöttértekezletére, a KISZ X. kongresszusára való felkészülés jegyében, március 27-én került sor a nagyüzem edénygyáregysége bemutatótermében. A küldöttértekezleten Tóth Jolán, a KISZ-bizottság titkára által előterjesztett beszámolóhoz, amely az 1980/81. évi munkájáról adott számot, heten mondták el véleményüket, javaslataikat. Az elmúlt mozgalmi év értékelése után a gyár fiataljai nevében a KISZ-bizottság titkára köszöntötte Higi László igazgatót, nyugállományba vonulása alkalmából, és méltatta az ifjúsági mozgalom terén kifejtett segítő munkáját, majd emléktárgyat adott át. Ugyancsak köszöntötte Csaba Árpádot, aki vezérigazgatói különdíj-elismerésben részesült. Maczelka József, az ifjúsági szövetség városi bizottságának munkatársa a KISZ megyei bizottsága megbízásából az ifjúsági szövetség Központi Bizottsága kitüntetéseit nyújtotta át — elsőként a gyári KISZ-szervezetnek az immár ötödször elnyert Kiváló KISZ-szervezet kitüntető címet tanúsító oklevelet, amit Tóth Jolán vett át a szervezet nevében. A gyár Kilián György KISZ-alapszervezete eddigi munkája elismeréséül KISZ KB Dicsérő Oklevél kitüntetést kapott, melyet Meleginé Kis Katalin alapszervezeti titkár vett át. A KISZ KB Dicsérő Oklevél kitüntetést kapott Kissné Urgyán Mária klubvezető, a kiváló ifjúsági vezető kitüntetést pedig a szervező titkári funkcióról most ezen a küldöttértekezleten leköszönő Szabó Ferenc kapta. Héjja János, a gyár megbízott szb-titkára az építők szakszervezete megyei bizottsága megbízásából ÉVM Kiváló Munkáért kitüntetést nyújtotta át Vidáné Kiss Erzsébetnek, aki a megyei testület mellett működő ifjúsági bizottság tagjaként több év óta eredményes munkát fejtett ki. Ezen ünnepélyes pillanatok után folytatódott a küldöttértekezlet érdemi munkája. Szabó Ferenc összegezte a KISZ KB kongreszszusi levelének gyári alapszervezeti vitáit, javaslatait Végül a küldöttek megválasztották a KISZ-bizottság tagjait. A gyári KISZ- bizottsági titkár ismét Tóth Jolán lett, a testület további tagjai: Nagy Aranka, Gábor István, Melegné Kis Katalin, Szűcs József, Tóth Mihály, Szilágyi Ágnes, Asztalos Teréz, Fülöp Lajos, Molnár Géza, Eresei Béla, Szabó Mária, Baloghné Mezei Julianna. A gyári KISZ-küldöttértekezlet tíz küldöttet választott a városi tanácskozásra. A gyári KISZ-értekezlet a DIVSZ-induló eléneklésével zárult. Munka és műveltség Brigádok vetélkedne Szép sikerrel szerepeltek néhány nappal ezelőtt a vásárhelyi Városgazdálkodási Vállalat brigádjai a Munka és műveltség vetélkedőn. Összesen 9 csapattal, 54 fővel vettek részt a vállalaton belüli versenyen. A felkészülésükhöz jól hasznosították a TIT és a Petőfi Művelődési Központ által rendezett ismeretterjesztő előadásokat, valamint a Brigádélet című folyóirat fórumrovatában olvasottakat. Ezenkívül tárlatlátogatáson, színházi előadásokon, kirándulásokon vettek részt. A versenyben a könyvelőkből álló Radnóti Miklós szocialista brigád lett az első, míg második és harmadik helyezést a kéményseprők Petőfi, illetve a kőművesek és vízvezetékszerelők Május 1. szocialista brigádja érte el. A megyei Versenyen a Radnóti Miklós szocialista brigád vesz részt. 5