Csongrád Megyei Hírlap, 1981. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-15 / 216. szám
Nagy hibához nem kell nagy mulasztás... A vasút egy külön világ. Egy olyan világ, amelyről szinte mindig lehet újat mondani, vagy írni. A vasútnál nincs délután, este, vagy hajnal Csak tizenöt óra harminc perc, húsz óra tizenkét perc, vagy három óra húsz perc van. És ebből következik minden más. Hogy óramű pontossággal kell, kellene történnie mindennek. Náluk rendelkezés van, meg tudomásulvétel és végrehajtás. Jelentés, jelentkezés. Mint a honvédségnél. És elég a legkisebb fegyelmezetlenség, figyelmetlenség — nagy hibához nem kell nagy mulasztás —, hogy megtörténjen a baleset, több százezer forint értékű anyagi kár, vagy ami a tárgyi értékeknél is drágább, emberek eshetnek áldozatul, válhatnak nyomorékká. Reflektorfényben És a baleseteket csak nagyon ritkán okozzák véletlenek. Ugyanis még a rejtett műszaki, vagy technikai hibák mögött is emberi mulasztások, fegyelmezetlenségek, hanyagságok rejlenek. A vasúti balesetek számának csökkentése, valamint a megelőzés érdekében megszigorították a munkafegyelmet, a szabályok betartásának ellenőrzéseit. Hogy miért a szigor? Arról a legilletékesebb két osztályvezetőt kérdeztük meg: Fügedi Józsefet, a MÁV Szegedi Igazgatósága vasútüzem-biztonsági osztályának vezetőjét és Molnár Józsefet, a munkavédelmi csoport vezetőjét. — A MÁV alapvető és nagy feladata a szolgáltatás — mondotta Fügedi József. — Természetesen nálunk is van mennyiségi és minőségi követelmény. A minőség mutatója az üzembiztonság. Természetes elvárása és kívánsága az utazóközönségnek és a szállíttatóknak, hogy tökéletes biztonságot követelnek tőlünk. A közutakon többször fordul elő rendkívüli esemény, de a forgalmat különösebben nem borítja fel, és nem kelt akkora feltűnést. Nálunk elég egyetlen kisiklott vonat, miatta lezárt pálya. Az „elterelt” vonatok egy sor másik vonat menetrendjét, állomások rendjét borítják fel. A vasút „reflektorfényben” van, odafigyel rá mindenki, és a legtöbb esetben csak a negatív jelenségekről esik szó. Mivel maga a mozgás, a mozgó tárgy sok veszélyt rejt magában, így a MÁV dolgozóinak nagy többségét veszély fenyegeti. Hogy ezt elkerüljék, vagyis a baleseteket megelőzzék, annak feltétele, hogy ki-ki jól ismerje a saját munkáját, a szabályokat, a balesetvédelmi előírásokat, és idejében felismerje a veszélyforrást. A vasutasok egymástól is nagymértékben függenek, hiszen egyszerre kell összehangoltan dolgoznia több száz embernek. Egy-egy baleset több ezer ember hosszú időn át végzett fáradságos munkáját kérdőjelezi meg, hiszen a MÁV minden ilyen alkalommal a „presztízséből” is veszít. Vasutasok és idegenek — A balesetek osztályozásakor először két dolgot rögzítünk: vasutasok, vagy idegenek miatt történt-e a baleset, az anyagi kár. A mi osztályunkhoz az ,,anyagi” része tartozik a balesetnek. Az elmúlt évben augusztus 31-ig (a többi adat is ennek az időszaknak az összehasonlításában szerepel) vasutasok miatt nyolc vonatbaleset volt Az idén augusztus 31- ig összesen öt. Ehhez feltétlen el kell mondani, hogy az igazgatóság területén az adott időszakban 200 ezer vonat közlekedett Vonatveszélyeztetés (például egy vonat az állomáson nem a kijelölt helyen áll meg, vagy Miért a szigor ? szállítókocsi ajtaja kicsapódik és megrongál vasúti jelzőtáblát stb.) 1980 első félévében nyolc volt, 1981-ben három. A leggyakoribbak a tolatási balesetek, és az akkor keletkező anyagi károk. Tavaly — augusztus 31-ig — kilencven, az idén az év hasonló időszakában 100 baleset rongálódás történt síktolatás és gurítás közben. Az idegenek által okozott balesetek közül 1981. első felében 17 alkalommal gázolt el vonat vasúti átjáróban közúti járművet a szegedi igazgatósághoz tartozó területen. Ezek közül tíz személygépkocsit, két teherautót, egy vontatót, egy motorkerékpárt és három gyalogost. A balesetet szenvedettek közül négyen meghaltak, öten megsérültek. A többeiek „megúszták”. Beszédes az az adat is, hogy a tizenhét baleset közül hét jól működő fénysorompóval védett úton, a sorompó figyelmen kívül hagyása miatt történt, tíz pedig sorompó nélküli átjáróban következett be. A nyílt vasúti pályán, valamint állomáson igen sok baleset történt idegenek — tehát nem vasúti dolgozók — hibájából. 1980-ban 38, 1981-ben pedig 53! Ez utóbbiak közül 13 öngyilkos akart lenni. Tizenegy idegen (gyalogos) meghalt, tíz megsérült. Az utazásban résztvevők közül négyen meghaltak, tizenegyen pedig megsérültek. (Leggyakrabban mozgó vonatra akartak felszállni). Tönkretett sorompók — A MÁV-nak egyáltalán nem közömbös, hogy hány idegen személy sérül, vagy hal meg. Még akkor sem közömbös, ha az az „idegen” nem a vasút, hanem önhibájából szenved balesetet. Rendkívül gyakori a pályavétség (Ez magába foglalja például a sorompórongálást). 1980-ban 60, 1981-ben 57 pályavétséget követtek el. Közülük 37-en mentek neki karos, azaz fénysorompónak, és 20-an a fénysorompó oszlopnak. Néha csoda, hogyan „sikerült” nekik. Az ötödik ötéves tervben egyébként a szegedi vasútigazgatóság területén 180 fénysorompót szereltek fel. Átlagosan körülbelül 700 ezer forintba került egy-egy. A területen, ahol a vonatvágányokon menetrend szerint közlekedő autóbuszok haladnak át, nincs olyan átjáró, ahol ne lenne fénysorompó. Milliókat költ a MÁV munkavédelmi és biztonságtechnikai berendezésekre. És jutalmat kapnak azok a dolgozók, akik éberségükkel, figyelmükkel, a veszély időbeni észlelésével balesetet előznek meg. A rendszabályok, a fegyelem, a szigor, az átlagosnál — vagyis más munkahelyekhez viszonyítva a MÁV-nál — lénygesen nagyobb. És a mulasztásokért a felelősségrevonás nem marad el. Az idén augusztus 31-ig a vasutasok mulasztásaiból, figyelmetlenségéből keletkezett kár közel 500 ezer forint értékű. Az idegenek által okozott károk — vasútnak, önmaguknak, munkaadójuknak — elérik az 1 millió forintot Figyelem, fegyelem, óvatosság, megelőzés, ellenőrzés. Tudatosan és szigorúan. A vasútigazgatóság területén egyébkéntnaponta 900 vonat közlekedik. — És tizenkétezer hétszáz vasutas dolgozik — mondta Molnár József, aki egyébként a vasutasokat ért balesetekről, azok okairól, gyakoriságáról és a megelőző tevékenységről szólt. — Tíz év óta évente 230 és 240 dolgozót ért területünkön baleset. Az idei jelentős emelkedésről szólva torz és ijesztő lenne a kép, ha nem fűznék hozzá: nem a vasúti baleset lett jelentősen több. Az 1981 januárjában életbe lépett jogszabály kiterjesztette az üzemi balesetnek minősíthető balesetek színhelyét. Ma az is üzemi balesetnek számít, ha valamelyik dolgozónkat otthonától a munkahelyéig történő utazás, közlekedés közben éri baleset. Az ellenőrzés megelőzés is! — Ismét néhány adat: 1980. első félévében 102 üzemi baleset történt, és 4 ezer 264 kiesett munkanapot „jegyeztünk”. 1981. első hat hónapjában 146 baleset volt — ebből 30 „úti-üzemi” — a kiesett munkanapok száma pedig 4 ezer 648-ra emelkedett. Halálos kimenetelű baleset az elmúlt év első felében nem történt. Az idén viszont már négyen haltak meg üzemi baleset következtében igazgatóságunk területén. Egyébként a szerencsétlenségek 80 százaléka a vágányok között dolgozók körében történik. Például húsz kocsirendezőt, tíz pályamunkást, kilenc motorvezetőt, kilenc lakatost, kilenc segédmunkást, valamint kocsivizsgálókat, vonatvezetőket, vonatfékezőket, jegyvizsgálókat, váltókezelőket ért leggyakrabban baleset, öszszesen 54 esetben volt a baleset a vágányok között. Ennek megelőzése, elkerülése érdekében vezettük be kísérleti jelleggel Kiskundorozsma, Szatymaz, Kistelek vonalon azt, hogy csak és kizárólag már álló kocsikat lehet összekapcsolni. Az igaz, hogy valamelyest lassítja a munkát, de az emberek biztonsága és balesetvédelme érdekében ezt az időveszteséget vállalni kell. Az esetek többsége „apróságokból” adódik. Például a mozdonyvezető odacsukja a mozdonyajtóhoz az ujját, vagy valaki megcsúszik a vonatlépcsőn, megbotlik a sínek között, kificamodik a bokája. A legtöbb rendellenesség egyébként a munkaidő kezdetén és végén történik. Amikor még nem koncentrálnak eléggé, és amikor már fáradtak. Egyébként az üzemi balesetek zöme megelőzhető lett volna és megelőzhető, nagyobb figyelemmel, körültekintéssel, az előírások betartásával, fegyelmezettebb munkavégzéssel. Hiszen a balesetek elsődleges és másodlagos kiváltó oka szinte minden esetben vagy szervezési hiba, ellenőrzés, karbantartás elmulasztása, felügyelet hiánya, a gyakorlatlanság, a fegyelmezetlenség, előírásellenes munkavégzés, vagy ittasság. Indokolt rendszabályok . Feltétlen fokozott gondot kell fordítani a megelőző tevékenység javítására, a felvilágosító propagandamunkára, és fokozni kell az ellenőrzéseket. A MÁV Szegedi Igazgatósága az elmúlt öt évben összesen 728 millió 259 ezer forintot költött munkavédelemmel kapcsolatos kiadásokra. Az idén több mint 58 millió forintot fordít ilyen jellegű fejlesztésre, „beruházásra”. Tehát a szigor nagyon is indokolt, hiszen több ezer vasúti dolgozó, sok százezer utazó biztonságát védi és óvja az anyagi, tárgyi értékeket is. Ami nem kétséges, valamennyiünk érdekeit szolgálja. KOVÁCS PIROSKA KEDD, 1981. SZEPTEMBER 15. Sokat tudó gépek A PNC automatikus vezérlésű berendezéseket magába foglaló nagyberuházás 90 százalékban megvalósult a vásárhelyi HÓDGÉP-vállalat törzsgyárában. A forgácsolóüzemben elhelyezett új gépek — bár nem minden probléma nélkül —, az elvárásoknak megfelelően működnek. Programozásuk részben már megtörtént, de a veszteségidők csökkentése érdekében további finomításra lesz még szükség. Hiányzik néhány szerszám is, amelyeknek pótlásáról a munkavezetők folyamatosan gondoskodnak. Annak érdekében, hogy a szakmunkások a magas színvonalú, sokat tudó gépeken a lehető legjobb munkákat végezzék, az ősz folyamán tanfolyamot szerveznek. Az előadásokat azok a beállítók, technológusok, üzemeltetők és vezetők tartják, akik a beruházásra való felkészüléskor részt vettek már ilyen kurzusokon. Az átmeneti időszak zökkenőinek áthidalása érdekében — harmadik hónapja immár — kollektív teljesítményhez kötött órabérrendszerben dolgoznak az emberek. Az elkövetkező hetekben dől el, hogy ez mennyire gazdaságos, mennyire elfogadható. Mindent összevetve: az eddigi tapasztalatok biztatóak. A 9 PNC—712-es vezérlésű eszterga, valamint a Trumatich 180 K jelzésű, lemezmegmunkáló központ eleget tesz annak az elvárásnak, amely a gyártás fejlesztését jelöli meg fő célnak. „Tudásuk” világszínvonalon áll. Megalakult a mozgáskorlátozottak helyi csoportja Rokkantak világnapja Bensőséges hangulatú ünnepséget rendeztek tegnap délután Vásárhelyen, a rokkantak világnapja alkalmából, az Ipari Szövetkezetek Bajcsy-Zsilinszky utca székházában. A megjelenteket ■Kiss Lajosné, a Vöröskereszt városi titkára köszöntötte. Bevezetője után a József Attila Általános Iskola úttörői adtak műsort, majd virággal és emléklappal kedveskedtek a hátrányos helyzetű embereknek. Dr. Kaszó Pál városi főorvos ünnepi beszédében emlékezett meg a rokkantak világnapjáról. Elmondta többek között, hogy miként szerte a világban, Vásárhelyen is egyre növekszik a csökkent munkaképességű és a rokkant emberek száma. (Jelenleg a lakosság 5 százaléka.) Szólt arról az érzékeny veszteségről, amelyet a rokkantság jelent az egyénnek, a családnak és a társadalomnak. Minthogy hazánk egészségügyi hálózata fejlett, igyekszik minden támogatást megadni a sérült embereknek. Azonban az anyagi juttatásokon túl mindennél fontosabb, hogy — ha megváltozott tevékenységi körben is, — alkalmazni tudja őket a mindennapi munkában. Hangsúlyozta: hatékony rehabilitációt végrehajtani azonban csak nagy öszszefogással lehet. Végezetül a mozgáskorlátozottak, mintegy 500 tagot számláló helyi csoportjának megalakulásáról, a közösség jelentőségéről, lehetőségeiről szólt. Befejezésül a Vöröskereszt városi titkára köszönetet mondott a vállalatok szocialista brigádjainak, a rendőrkapitányság közlekedési osztályának és az ipari szövetkezeteknek az egész évben nyújtott segítségért. Tanácstagi fogadóóra Martonosi Andrásné, a vásárhelyi 19. és Mucsi Imréné, a 16. választókörzet tanácstagja ma, kedden este 6 és 8 óra között fogadóórát tart választói számára a III. kerületi, Szerencse utcai pártházban. Üres szóba Az Irathalmazt sorra, egymás tetejére rakta. Legfelül a zöld dossziét — abban voltak a legfrissebb információk — alá a napi jelentéseket és a többit. Aztán felemelte a köteget és odaütögette az asztal lapjához, „így már rendelt* — gondolta, és felnyalábolta a száz gondot ölelő papírokat. Nehézkesen rakta fel őket a szekrény legfelső polcára. Több kilót nyomtak, mint máskor. „Most kell itthagynom mindent, amikor úgyis annyi a baj!’’ mondta, csak úgy magának, és még egyszer végigpásztázta az iratokat. Szemei alatt mélyebbek és sötétebbek lettek az árkok. Aztán egy határozott mozdulattal becsukta a szekrényajtót, ráfordította a zárat, és kiment a szobából. Íróasztalán csak egy szemüvegtok és az orvosi jelentés maradt. A szobában egyedül ült a csönd. ________________(jó) Saját munkaidővel A nyugdíj kezdete ünnep annak, aki kész tervvel érkezik az elégedettség kapujához. Elismerő ünnep a hosszú munkás évekért megbékélő ünnep az elszakadás fájdalmával. Benkő Gyula, a városi tanács vb termelés-ellátásfelügyeleti osztályának kereskedelmi csoportvezetője. 45 év szolgálati idő ezüst szálaival a hajában, fiatalos vidámsággal vár a kishomoki kertben. Kis kerti asztalhoz ülünk, a kéklő szilvafa árnyékában. — Milyen az első nap? — kérdezem, mintha az újjászületésről faggatnám. — Hivatalosan még szabadságon vagyok, de már saját munkaidővel. Ahhoz, hogy egy percre se szakadjon meg ,a fonál, élni kell a ritmust tovább. Már reggel itt voltam. Készül a kis házikó. A jobb időket itt fogjuk eltölteni a feleségemmel, aki a növényvédő állomás főkönyvelője volt, és most szintén nyugdíjas. — Tegyünk egy gyors számvetést az időről. — A legemlékezetesebb a kezdet. Két hét próbaidőre a Konstantin-testvérek méteráru-szaküzletébe kerültem, édesapám egyezsége szerint. Rövidesen már szorgos inas voltam, havi 8 pengőért és egy öltöny ruháért. Abban az időben csináltattam az első szép, angolszövet ruhámat. „Felszabadult” 1939-ben. Ettől az időtől kezdve, szinte egy pillanatra sem vált meg a kereskedelemtől, kivéve a háborús éveket. A 93-as zászlóalj katonájaként, a fronton található, és 1945. szeptember 3-án kerül haza. Egy évig édesapja mellett dolgozik, aki kőműves mester volt Az új forint megjelenésével egy időben, már kereskedői munkát kap, 360 forintért. Később a székkutasi Áfész kereskedelmi üzemágvezetője. Onnan a szakmai továbbképzés, a MESZÖV-iskola következett ahol elvégezte a szövetkezeti vezetőképzőt. A MÉSZÖV- központban ruházati előadó, majd kereskedelmi osztályvezető volt. A mindszenti Áfész elnökhelyettese lett 1967-ben; onnan került a vásárhelyi városi tanács vb kereskedelmi csoportvezetői beosztásba. Amikor legutóbb elkísértem egy ellenőrző körútra, alig győzött köszöngetni, beszélgetni. Akkor azt mondta, hogy a kereskedő a mindennapi találkozásaival amolyan „hivatal nélküli” közéleti ember. Van benne valami. Erről érdemes lenne elmélkedni... Mielőtt a szőlősorokról visszakanyarodó tekintetére rákérdeznék, gyorsan felugrik, és alkalmi vendéglátással, bort önt a pohárba. — A hosszú tapasztalat bizonyára kialakított valamilyen véleményt a kereskedelemről. Mit lát most fontos kérdésnek? — Talán a kereskedők képzésével van baj. Aztán nagy gond a fizetés is. Sokszor pedig az ellátás egyenetlensége jelent törést. A kereskedők minden hiedelemmel ellentétben, igen érzékeny emberek. Szeretnének megfelelni a várakozásnak, ámde ehhez némi segítséget is kell hogy kapjanak. — Milyen érzés ennyi idő után elszakadni a választott szakmától? — A mindennapi találkozások hivatalos részei megszűnnek, de a baráti kapcsolatok nem vesznek el. És nem múlnak az emlékek. A feleségével is a szakma hozta össze. Egy szövetrendelés alkalmával hazavitte bemutatni a nagykabáthoz szükséges anyagot. A két szép lány közül az egyik különösen tetszett a fiatal kereskedőnek. És a sors rendkívüli „szakmaismerete” öszszehozta őket: a leány is ugyanabba a boltba került dolgozni. Onnan a házasságig már csak a szerelem boldogságos útját kellett bejárni. — Mit fog csinálni a jövőben? — Első a kert, ez leköti majd kora tavasztól késő őszig az időnket. A másik szenvedély a sport. Valamikor, a HTV-ben 1937-ben, ökölvívóként aktív sportoló voltam. Most, hogy ez a sport elsorvadt itt a városban, hát a labdarúgás a nagy esemény. A régi cimborákkal meg hetenként egyszer ulti. Benkő Gyula munkájáért kétszer kapta meg a Földművesszövetkezet Kiváló Dolgozója kitüntetést. És a nagy munkák idején, átvehette az Árvízvédelmi Érdemérmet is. Több alkalommal vett részt külföldi szakmai tanulmányúton. Munkáját megbecsülték a szakmában. — Minden jót! — Jó lesz! Koccintunk. OCSOVSZKY LÁSZLÓ 5