Csongrád Megyei Hírlap, 1983. június (40. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-19 / 144. szám

tas akna r. tm JCML5 ti. Tízéves a SZET Tavaly tíz esztendeje, hogy megalakult a fiatal ezős m­un­kásokat egyetemi, főiskolai felvételire előkészí­tő tanfolyamok rendszere, a SZÉT. A tíz esztendő ta­pasztalatairól beszélgettünk Balaton Gyulával, a Művelődésügyi Minisztériu­mon belül működő SZET- koordinációs bizottság titká­rával. — Működésének egy év­tizede alatt egyértelműen bebizonyosodott, hogy az egyenlő esélyek ilyen meg­teremtésére igenis szükség van. Természetesen voltak a SZET-nek is gyermekbe­tegségei, menet közben mó­dosulások voltak szíikséges­­■e. H­a továbbfejlesztésnek is varnnak megoldásra váró feladatai. Az az elv azon­ban, amely e lehetőség élet­re hívását egy évtizeddel ez­előtt indokolta, ma is vál­tozatlanul érvényes. Pártunk és kormányunk azért hatá­rozta el ennek a speciális képzési formának a meg­teremtését, hogy pályaváltá­­si lehetőséget teremtsen a munkapadok mellett dolgo­zó szakmunkás fiataloknak, akik tehetségüket és ráter­mettségüket a munkában és a közéletben már bizonyítot­ták, nem szavakkal, de tet­tekkel és cselekedetekkel. A döntésben nyilvánvalóan nagy hangsúlyt kapott, hogy a káderutánpótlás fő for­rása a jövőben is az egye­temet és, főiskolát rendes korban végzettek köre ma­rad. A munkáshatalom kö­rülményei között azonban hosszabb távon is szüksé­ges, ma is indokolt, hogy a rátermett, tehetséges fizi­kai dolgozók — megfelelő képzettséggel — a vezetésbe kerüljenek. Ez a nyitottság a jó társadalmi közérzetnek ma is egyik alapvető ele­me. A kívánatos mobilitás ma is nélkülözhetetlenné tesz bizonyos társadalmi prefe­renciákat a szakmunkás fia­talok felsőfokú iskoláztatá­sában. Gondoljuk meg: nap­jainkban az esti, levelező ta­gozatok csaknem negyven­esen hallgatójából mindösz­­sz­e háromezer a fizikai mun­kás. A fizikai dolgozók gyer­mekeinek aránya a nappali tagozaton sem megnyugtató: harminckilenc százalék. Né­hány egyetemen ennél is alacsonyabb: a tudomány­egyetemeken harminchárom, ez orvostudományi egyete­meken huszonhét, a művé­szeti felsőoktatásban huszon­öt százalék. E tendenciák felerősödése fékezheti a kí­vánatos társadalmi mobili­tást, tovább szűkítheti szo­cialista iskolarendszerünk nyitottságát. — Milyen arányban já­rult, illetve járulhat hoz­zá a SZET ennek a kép­nek a változásához? — Megközelítően hatezer fiatal szakmunkás került közvetlen kapcsolatba a fel­sőoktatással az eltelt tíz esztendő alatt. Két és fél ezren ténylegesen is meg­kezdték egyetemi, főiskolai tanulmányaikat, csaknem ez­ren pedig diplomás szak­emberként tértek vissza vál­lalataikhoz. Érdekességként jegyzem meg: A tanfolya­mot végzettek több mint fe­le sikeresen felelt meg a rendes jelentkezőkétől sem­miben sem különböző fel­vételi vizsga követelményei­nek. Igaz, hogy az előké­szítő tanfolyamok tanári ka­rát az ország legjobb peda­gógusaiból szerveztük meg. A felsőoktatási intézmények­be kerülő munkásfiatalok, ha kezdetben vannak is ne­hézségeik, a másod-harmad évtől általában évolyamaik legjobbjai köré emelkednek. A tapasztalatok azt tanúsít­ják, hogy diplomásként is ez az akarás, kitartás, becsüle­tes helytállás, a munkásosz­tályhoz való kötődés hatja át egész emberi magatartá­sukat. — Nem titok, hogy a SZET-es hallgatók gond­jai halmozottan nagyob­bak az átlag egyetemi pol­gárénál ... — Ez természetes. Gyön­gébb előképzettségükön túl elsősorban a családi gon­dok, nemegyszer a lakásvi­szonyok nehezítik helyzetü­ket, nem beszélve az átré­­tegződéssel, az életforma­­váltással járó nehézségek­ről. A SZET-esek átlagélet­­kora huszonhat év, körülbe­lül az egytizedük nő, több mint ötven százalékuk há­zas, negyven százalékuknak egy vagy több gyermeke van. Az adatok részletezé­se nélkül is látható, hogy egyfajta kettősség szorítá­sában élnek. Miközben di­ákká változnak vissza, a családi kötelezettségeket, terheket változatlanul vise­lik. Ez a helyzet nem kép­zelhető el konfliktusok nél­kül. .. Szóljunk az anyagiak­ról is... — Az anyagi kérdések nemcsak a tanulmányok so­rán, hanem már a jelent­kezéseknél is szerepet ját­szanak, ezt kár lenne tagad­ni, hiszen már 1978-ra eb­ben a vonatkozásban is nyilvánvalóvá lettek a SZÉT ellentmondásai. A Minisztertanács akkori ha­tározata ezért nem csupán az előkészítő tanfolyamok egységes rendszeréről, ha­nem az egységes anyagi tá­mogatás rendszeréről is in­tézkedett. Korábban az egyetemi, főiskolai tanul­mányaikat végzők átlagke­resetük nyolcvan százalékát kapták meg tanulmányi jut­tatásként, ami szociális se­géllyel és tanulmányi ösz­töndíjjal egészült ki. Az új változatban az anyagi jut­tatást egységesen két­ezer forintban állapították meg, s ez az összeg évenként száz forinttal emelkedett. Ehhez járult a szociális támogatás (eltartott családtagonként ezerötszáz forint) és a ta­nulmányi ösztöndíj, a ta­nulmányi átlagtól függően kétszáztól ezerkétszáz forin­tig terjedő összegben. A változást részben az indo­kolta, hogy nagy volt az átlagkereset-különbség az egyes hallgatók között. De érvényesült az az elv is, hogy a továbbtanulók­­ , főként, akiknek nem kellett­­ családról is gondoskodniuk, s­­ egyénileg is vállaljanak­­ áldozatot a diplomáért. Két­­ éve a kormányzat újra fe-­­­lülvivasgálta az­ intézkedés hatását. Kitűnt, hogy a gondok nem oldódtak meg. Sőt: a pályázók száma mint­egy a felére esett vissza. E jelenség mögött, a növekvő követelményeken túl, fő­ként az érintett szakmun­kások egzisztenciális meg­fontolásai húzódtak meg. El­sősorban a családosok érez­ték úgy, hogy a kétezer fo­rintos keresettérítés mellett a család sínylené meg a 3— 5 évig tartó jövedelemki­­esést. Ezért az 1981/82-es tanévtől háromezer forintra növekedett a keresettérítés, ami minden magasabb év­folyam megkezdésével au­tomatikusan kétszáz forint­tal emelkedik. Ez egészül ki — az összegében válto­zatlanul hagyott — szociális segéllyel és tanulmányi ösz­töndíjjal. Mivel 1982-ben az egész egyetemi ösztöndíj­­rendszer átalakult, szüksé­gesnek mutatkozott ezen be­lül a SZET-es hallgatók helyzetének másfajta ren­dezése is. Így a Magyar Köz­lönyben idén februárban megjelent MT-rendelet ki­mondta, hogy az állami tá­mogatás keretében a SZET- es hallgatók is igénybe ve­hetik a felsőoktatási intéz­mények nappali tagozatos hallgatói részére adható ter­mészetbeni juttatásokat, egyéni elbírálás alapján pe­dig pénz­beni szociális tá­mogatásban és rendkívüli se­gélyben is részesülhetnek. Eddig ez nem így volt, bí­zunk hát benne, hogy a ren­delkezés egy újabb feszült­ségforrást iktatott ki. — Véleménye szerint meddig lesz szükség a SZET-re? — Az ötvenes évek óta foglalkozom hivatalból a fel­sőfokú felnőttoktatás kü­lönböző formáival. Harminc­kilenc éves tanári munka után úgy érzem, joggal mondhatom: amíg iskola­­rendszerünk oly módon dif­ferenciált, hogy az ország egyes területein vagy isko­láiban, iskolatípusaiban meg­szerzett érettségi bizonyít­vány nem ugyanazt jelenti, az esélyek tehát­ nem egyen­­lőek, addig a SZET-re is szükség van. VICZIÁN ERZSÉBET Született: Balázs István Flórián és Nagy Julianná­nak (Árpád u. 4.) Attila: Vajnai János és Magyar Má­ria Lídiának (Fáncsy u. 4. ) Dóra Margit: Kis József és Apró Ilonának (Szek­­kutas, Lenin u. 44.) Gyön­gyi: Maró­ti Péter Sándor és Tóth Máriának (Mandula u. 9.) Mariann: Kovács Ferenc és Tóth Katalinnak (Mali­novszkij u. 23.) Ferenc: Fe­­renczi Gábor József ■ és Pat­kós Zsuzsannának (Nagy András János u. 36.) Gá­bor: Vörös Lóránt Béla és Ágoston Máriának (Tanács­­köztársaság tér 70.)­ Me­linda Mária: Dudás István és Orosz Erzsébetnek (Vadász u. 14.) Tibor: Kovalik Ist­ván és Földvári-Nagy Il­dikó Teréziának (Pál u. 89.) Ildikó Anita, Bogdány Zol­tán és Bagi Máriának (Pál u. 9.) Beáta nevű gyerme­ke. Házasságot kötött: Sze­keres Géza (Mártély, Tanya 66.) és Kérdő Julianna (Sztahanov u. 11.). Csíkos Családi események István (Borsi János u. 13.) és Kis Lídia (Erzsébet,telek, Gyöngyvirág u. 4.), Burai András Géza (Sarkad, Mun­kás u. 36.) és Török Mar­git Judit . (Damjanich u. 1,75.); Németh Róbert Mi­hály (Szeged, Bécsi krt. 8— 16.) és Szűcs Sára (Rárósi u. 96.).­­ Németh János (Ta­nácsköztársaság tér 74.) és Novák Margit (Kistópart­ u. 5.); Lévai János (Bercsé­nyi u. 22.) és Gáli Ilona (Damjanich u. 53.); Sós At­tila Sándor (Petőfi Sándor u. 27.) és Koczka Katalin (Ta­nácsköztársasági tér 73.); Ladover Albert (Rudnay Gyula u. 16.) és Oláh Éva (Lenin u. 9). Meghalt: Schmidt Károly (Malinovszkij u. 17.); Sza­bados György Lajos (Oros­háza, Rákóczi u. 6.); Ocs­­kovics Lászlóné Banga Má­ria (Zsigmond u. 2.); Ho­­dosy Imre (Malom u. 35.); Kosztolányi Sándor (Béke u. 42.); Oláh Sándorné Megye­ri Veronika (Székkutas, Bé­ke u. 17.); Szabó Lajosné Hetényi, Lídia (Cserei u. 4.); Rubi József­né Bárdi Rozá­lia (Nyárfa u. 28.); Kovács Sándor (Kert u. 14.); Varsá­nyi Bálint (Vörös lobogó u. 26.); Bánfi Imre (Rákóczi u. 82.); Erdei László (Tán­csics Mihály u. 23.); Aszta­los Zoltán (Berkenye u. 1.); Bugnó Józsefné Muladi Erzsébet (Eke u. 50.); Mak­­sa Mihályné Kruzslicz Irén (Széchenyi u. 11.); Kovács Bálintné Varga Lídia (Tó­alj u. 69.); Kmetykó Kál­mán Rafaelné Katona Mar­git (Gellért u. 33.); Csonka Erzsébet (Kútvölgy, Tanya 1133.); Talmácsi Istvánné­­ Huszti Margit (Kinizsi u.­­ 25.); Rácz István (Ifjúság u. 10.); Détár Bálint (Völgy u. 3.). i A hódmezővásárhelyi vá­rosi pártbizottságra a mun­kahelyi pártbizottságoktól, il­letve­­vezetőségektől érke­zett információkból ,.tallóz­tuk’’ az alábbi kérdéseket, amelyekre illetékesek vá­laszát közöljük. HÓDIKÖT: — A tarjáni városrészben egyetlen mol­nár (darálós) áll a lakos­ság rendelkezésére. Kér­dés: lesz-e utánpótlás? BÁN SÁNDOR, a városi tanács vb (termelés-, ellá­tásfelügyeleti) osztályvezető­je válaszol: — A város te­rületén működő szövetkezeti és kisipari darálások mel­lett osztályunk további da­rálók működését tartja szük­ségesnek kialakítani, figye­lembe véve a háztáji és ki­segítő gazdaságokban nö­vekvő ütemű állattartást. A kisipari fejlesztési tervünk­ben ezek a bővítések szere­pelnek, és amennyiben erre a tevékenységre jelentkező van, azt nemcsak iparenge­dély kiadásával támogatjuk, hanem hároméves adómen­tességet is biztosítunk szá­mára. CSOMIÉP: — A Rudnay utca belső részén, a Hód­­tava mögötti szakaszon nincs járda. A terület sze­mét- és törmeléklerakó­hely. Mi lesz a sorsa? ONDERO BÉLA megbí­zott gondnokságvezető vá­laszol: — A Rudnay Gyula utca 12. számú ház mögött a 14. és 10. szám közötti jár­daszakaszt fejlesztési alap­ból építjük meg. A 12. szám mögötti területrendezésre,­­ többszöri felszólításunk el­­­­lenére, a CSOMIÉP nem vé­­­­gezte el a munkát. Ezért Vá­­­­rosgondnokságunk a munk­­­kát megrendelte a város­gazdálkodási vállalatnál — a CSOMIÉP számlája terhé­re. ALFÖLDI PORCELÁN­GYÁR: — A Zrínyi utcai italbolt előtt kerthelyiség Válaszolnak az illetékesek­ ­et alakítottak ki, ami alapot adott az utcán tör­ténő italozáshoz. Emiatt sokszor a járdán nem le­het elmenni. Többen jelez­ték, hogy a sörellátás nem kielégítő. BÁN SÁNDOR válasza: — — Az italbolt, valamint a hozzá tartozó kerthelyiség forgalmát osztályom előadó­ja vizsgálta két ízben. Meg­hallgatta a szomszédos lakó­épület lakóit is, akik nem kifogásolták a kerthelyiség­ben történő italfogyasztást. Az üzletvezető figyelmét fel­hívtuk a kiszolgálás és a rend fenntartására. Tovább­ra is figyelemmel kísérjük a vendéglátó egységet, és amennyiben kirívó szabály­talanságot észlelünk, a kert­­helyiség üzemeltetésének en­gedélyezését — a műszaki osztállyal egyetértésben —, visszavonjuk. A sör elosztá­sánál irányszámok vannak a megyére, magasabbak, mint az előző éviek voltak. Az ellátásban problémát oko­zott, hogy a makói palac­kozót hosszabb ideig javí­tották és más üzemek nem tudták a kiesést­ pótolni. Sajnos, az év hátralevő ré­szében is várható, hogy az igény és az ellátás — külö­nösen a magyar Kőbányai sör esetében — nem lesz összhangban. METRIPOND: — A vá­rosban elszaporodtak a kó­bor ebek... BÁN SÁNDOR válasza: — Közérdekű bejelentésükkel egy időben a város legkri­tikusabb pontjain ebfogóink nagyobb gyakorisággal jár­tak. Figyelmeztették a ku­tyák tulajitorosait- Ismét Tel­des esetén szabálysértési fel­jelentést tettünk több ku­tyatulajdonos ellen. Jelen­leg az eboltás befejezése utáni egyeztetés folyik az összeírt, beoltott, valamint az adózásba vont kutyák tu­­lajdonosairól, amely több­ ezer ebtartót érint. Ennek el­készülte után az oltatlan ku­tyák tulajdonosait felszólít­juk az ebek kiirtására, vagy pótoltására. Végső esetben intézkedést teszünk az ilyen kutyák begyűjtésére, szük­ség esetént karh­atalom igénybevételével. Vannak te­rületek ugyanis Vásárhelyen, ahol törvényt, rendeletet nem tisztelő állampolgárok őrizetlen ebei személyek tes­ti épségét is veszélyeztetik. VÁROSI KÓRHÁZ PÁRT­VEZETŐSÉGE: — Kik kaphatnak lakást és meny­nyiért a Zrínyi utcai gar­­zonházban? BRENDA PÉTERNÉ DR., a tanács vb igazgatási osz­tályának vezetője válaszolt : A Zrínyi utcában léte­sülő (30 darab) egyszobás la­kások tanácsi bérlakások lesznek. Elosztásuk a jövő évben történik meg, a vá­rosi tanács rendeletében meghatározott jogosultságnak megfelelően. Ismereteim sze­rint­ komfortos komfortfoko­zatú lakások létesülnek, és a lakás­ használatbavételi dí­jakra vonatkozó kormány­­rendelet értelmében az egy­szobás komfortos lakás hasz­nálatba vételi díja 24 ezer forint. METRIPOND: — Az ON­dalkosár. Malinovszkij ut­cák által határolt játszó­térről leszerelt csúszdát a környékbeliek kijavítás után kérik visszaszerelni, mert szükség van rá. ONDERO BÉLA válasza: — A tömbbelsőben a csúsz­da helyére korábban meg­rendeltem a CSOMIKERT- nél egy csúszda felállítását. Nyigra László vásárhelyi emlékezete Aki Hódmezővásárhelyen a Tanácsk­özársas­ág téren sétálgat, talán fel sem tűnik neki a felújított épületrész és rajta a szerény bronz­tábla : Németh László-em­­lékház. A Tanácsköztársaság tér 2. szám alatti emlékhely, a volt leánygimnázium igaz­gatói lakásának egyik szobá­ja, ahol az író 1947 tava­szától lakott. Hogy Németh László élet­műve és a gondolatait hite­­­­­esítő emberi példája mek­­­ kora értéke irodalmunknak, nemzeti hagyományunknak, azt ma már aligira kell bi­­­­zonygatni. Ismeretes, milyen­­ fontos és erős szálak kötöt­­t­­ék az írót ehhez az alföldi városhoz. A kapcsolat 1940- ben kezdődött, amikor Mó­ricz Zsigmond révén elő­ször látogatott ide, s a Ta­nyai Tanulók Otthonánál­ megalapításában egyik fon­tos eszméje megtestesülését látta, ezért később a Cse­resznyés című drámájának írói honoráriumát az otthon­nak ajánlotta föl. 1945 szep­temberétől 1948 decemberé­ig a két vásárhelyi gimnázi­um tanáraként itt próbálta ki pedagógiai elképzeléseit, terveit: a tantárgyösszevo­­nás gyakorlati megoldása, az új műveltség törzsanyagá­nak felvázolása olyan úttörő fontosságú eredmények, me­lyek jelentősen hozzájárul­tak az új szocialista iskola kikísérletezéséhez. Pedagó­giai munkássága mellett Vá­sárhelyen írta meg azon drámáit és regényeit, me­lyeknek művészi színvonala az író pályájának új csúcs­pontját jelzi. Közülük az Égető Eszter című regény, a cselekmény színtere és az alakok modelljei alapján is vásárhelyi, s bár az író szándéka szerint az egész magyar életről szól, bizo­nyos értelemben mégis úgy tekintendő, mint a régi Vá­sárhely sajátos szellemisé­gének művészi tükörképe. Az „óraadó” évek után sem szakadt meg az író és a város kapcsolata. 1954-ig sok alkalommal hónapokat töl­tött itt, műfordításokon dol­gozva. 1957-ben Kossuth-dí­­jának teljes összegét a Beth­len Gábor Gimnáziumnak ajándékozta. A szegedi szín­háznál kikötötte, hogy utol­só darabjának, az írás ör­dögének ősbemutatója Vá­sárhelyen legyen. Ez a megőrzendő szellemi örökség, érték indokolta a megőrzés hagyományos, részben kegyeleti eszközét: emlékhely, állandó irodalmi kiállítás létrehozását. Az emlékházat 1981 májusában nyitották meg, az író szüle­tésének 80. évfordulójára emlékezve. Kezdetben töme­gek látogattak el Németh László szellemi otthonába, de az utóbbi időben úgy lát­szik, mintha a látogatottság megcsappant volna: főként csak a vidékről ideérkező csoportok keresik fel. Mint­ha a vásárhelyiek egy kissé megfeledkeztek volna a vá­ros nagy fiáról, Németh Lászlóról, pedig a felnövek­vő generáció értékes példa­képet meríthetne az író ha­talmas szellemi örökségébe. Németh László életét vé­gigvonultató gazdag kép- és dokumentumanyag hűen be­szél a kortárs írókkal foly­tatott párbeszédről, az író kapcsolatairól és áldozatos munkájáról. A kiállítási anyag a Németh-családtól, ismerősöktől, jó barátoktól és az egykor érintett két gim­náziumból került elő. Az író özvegyének kérésé­re a vásárhelyi szobarészlet mellé, az utolsó alkotói évek emlékére a sajkódi szoba-­ részletet is itt kívánják be, rendezni egy újabb helyiség­ben. A bontási-építési mun­kálatok már folynak, tehát bővül az emlékház. A ter­vek szerint az eredeti álla­potába visszaállított sajkódi szobarészletet ősztől kezdve tekinthetik meg a látoga­tók—* KISS PÁL ........azt, hogy életemen végigtekintve van egy kis folt, melyre mint az igazi siker aranykorára emlékez­hetek, vásárhelyi diákjaimnak köszönhetem."’ 5

Next