Csongrád Megyei Hírlap, 1983. június (40. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-07 / 133. szám
KEBU, 1383. staCCS T.~ „Kiáltsatok síromnál client a respublikára’ (Emlékezés Nagy Györgyre és köztársasági mozgalmára) A helytörténeti kutatási tilalom fellendülésének eredményeként, számos olyan kiváló egyéniség is az érdeklődés középpontjába került, akiknek az országosan ismert személyiségek mellett az utókor részéről kevesebb tiszteletadás és elismerés jutott, jóllehet, a haladó politikai mozgalmak, más esetekben egy-egy tudomány- vagy művészeti ág oszlopai voltak. Közéjük tartozott a magyar haladó eszmék egyik kiválósága, Nagy György is, aki köztársasági mozgalmával beírta nevét a XX. század első harmadának magyar történelmébe. A kérdésre, hogyan talált egymásra azországgyűlési képviselőségen akkor már itúllevő fiatal székely származású erdélyi ■ügyvéd és az ízig-vérig alföldi mezőváros lakosságának haladó gondolkodású rétege, Nagy György addigi pályafutása, valamint a város kuruc hagyományú múltjában gyökerező szellemisége adja meg a választ Nagy György az 1910-ben elszenvedett Választási kudarca után már ismerősökhöz jött Hódmezővásárhelyre, ugyanis megelőzően már (1906-ban) Szabó Imre királysértési perében mint védő elérte, hogy a vásárhelyi tanító ellen a szegedi törvényszéken a vádat elejtsék, hogy Kun Béla helyi lapszerkesztőt győzelemre segítse a pótválasztásokon munkapárti ellenfelével szemben. A választási győzelem élén népszerű lett a városban, ügyvédi irodáját is ide helyezte. Így lett Hódmezővásárhely a magyarországi köztársasági mozgalom bölcsője. A mozgalom megindítását Nagy Györgynek a polgári radikális és mélységesen humanista gondolkodású Gonda József Jövendő című folyóiratában megjelent cikke jelezte, amelyben közzé tette azt is, hogy Magyar Köztársaság címmel hamarosan lapot fog megjelentetni. 1911. október 14- én — jelképesen utalva az 1849. április 14-i trónfosztásra — jelent meg a lap vérvörös borítójú első száma. A lap alaphangulatát Kossuth 1893-as üzenete: „A 49 zászló, azt leejteni sohasem szabad!” — adta meg. Az első szám nagy vonalakban kifejtette a későbbi párt programját is: „Van-e nemzet siralmasabb sorban, mint a magyar? Elhanyagolt népoktatás, igazságtalan földmegosztás, növekvő kivándorlás, az összbirodalmi eszme nekilendülése, a polgárjogok erőtlensége útjelzői lojális süllyedésünknek. Milyen más út vezet a köztársaság felé? A demokrácia és a liberalizmus útja! Az iskolák államosítása, a kötött birtokok felszabadítása, a hitbizományok eltörlése, a progresszív adó, az általános, egyenlő, titkos választójog a népfelség birodalmához vezető út állomásai.” Olyan államért akart küzdeni, „melyben alattvalók helyett állampolgárok élnek, melyben a születésnek nincs kivátsága, a becsületnek megvan az értéke, s csak a munkáskéznek van becsülete”. A lap bátor hangjára gyertek, köztük a hivatalos rend védelmezői is. A Nagy György ellen indított sajtóper azonban inkább használt, mint ártott a mozgalomnak. A tárgyalás előtt Ady buzdító sorokkal lelkesítette Nagy Györgyöt: „Hódmezővásárhely a magyar Provence, hol és honnan s melyben sűrűn zúg a hír, ahol a misztrál oly bejáratos, mint akár Arles-ben. Nagy Gyurka is ott él, az ex-képviselő, aki székelységével, ifjúságával és republikanizmusával sok-sok rossz viccet ért már el. Szokása ugyanis a mai magyar hírlapírásnak részben-részben, hogy hitetlenségéért, tudatlanságáért, láztalanságáért a lelkeseken áll bosszút. Nagy György lelkes és szép ember, s félek, hogy hiába fogják rá a naivságot, mert ő nem naiv. És ha csúfolják szellemes hírlapíróink a magyar Provence-ot és Nagy Györgyöt, jusson eszükbe, ha tud, hogy a Marseillaise is provence-i, s hogy Nagy Györgynek — maholnap igaza lehet.” A lelkesedés, a mozgalom gyors terjedése, híveinek gyarapodása láttán a republikánusok elhatározták a pártalapítást. Miután az első kísérletüket a rendőrség meghiúsította, 1912. szeptember 7-én Budapesten alapították meg az Országos Köztársasági Pártot, amelynek tiszteletbeli elnöke Szappanos István, elnöke Nagy György, egyik alelnöke a makói Espersit János, pénztárosa a vásárhelyi Szabó Imre lett. Támogatta az ügyet tollával a szociáldemokrata Ormos Ede is. . Az újra miniszterelnöki székbe jutó Tisza István — látva, milyen veszélyt rejt magában az eszme terjedése — hamarosan leszámolt a mozgalommal. Az 1913. július 29-én szentesített királysértési törvény, amelyet bizonyos jogászkörökben Nagy Gyurka lexként emlegettek, harmadik paragrafusában testre szabottan a köztársasági párra vonatkozott. A republikánusok gyorsan megtették az ellenlépéseket. Pártjuk nevét Országos Kossuth Lajos Pártra változtatták, lapjukat Kossuth Lajos Lapja címmel jelentették meg a törvény kibocsátása után. A gyors ellenintézkedések keveset használtak, a törvény erejével és a köztársaságiak ellen szaporodó perek ítéleteivel derékba törték a republikánus mozgalmat, és csak a világháború után, négyéves hallgatás múlva éledt újra rövid időre a mozgalom, hogy végérvényesen Horthyék számoljanak le vele 1921 augusztusában. A köztársasági párt vezéregyénisége, Nagy György a reformkor nagyjainak eszméivel azonosulva maga is — kissé megkésve — a romantika gyermeke volt. Nem véletlenül függött: ügyvédi irodájának egyik falán Kossuth, a másikon Petőfi portréja. Hozzájuk hasonló szilárdsággal állt ki nézetei mellett, és tartotta meg őket. A romantika jegyében élő egyéniségek többségére éppen az eszméik iránt tanúsított hűségből következően a nagy sorsfordulatokkal járó élet a jellemző. Nagy György ebben is rokon elődeivel. Az első világháború előtt pereket, büntetéseket vállalva harcolt a köztársaságért, mitsem törődve a lekicsinylő megjegyzésekkel. Az őszirózsás forradalom idején — igazán nem kellett sokáig várnia — megvalósult álma. 1918. október 30-ának estéjén az Astoria Szálló előtt már ismét nyíltan éltethette a közársaságot. November elsején több ezer főt vezethetett a Nemzeti Tanácshoz, követelve a köztársaság azonnali kikiáltását. Bár ezt Hock János, a Nemzeti Tanács elnöke elutasította, két hét múlva Nagy György már mint a Nemzeti Tanács jegyzője olvashatta fel a határozati javaslatot: „Magyarország minden más államtól független és önálló népköztársaság.” Álma és küzdőtársainak vágya megvalósult, ám nem sokáig örülhettek az eredménynek. 1918—19 a nagy lendület és hallgatás időszaka is egyben számára. Mégis, a népbiztosperben Ágoston Péternek, a Tanácsköztársaság külügyi népbiztosának egyik védőjeként szerepelt, majd pedig Károlyi Mihály védelmét látta el, már halálos betegen. Letartóztatását régi és új ,,bűneiért” nagy betegsége és halála, amely fiatalon érte el, akadályozta meg. A romantikus ember KSU.’'"; statikusság jellemezte. Ezt kiválóan ábrázolják a romantikus regények. A XIX. századi eszményeihez ragaszkodó Nagy Györgyöt pályatársai és tevékenységének méltatói anakronisztikus jelenségnek tartották, éppen Ady. Ha visszajönne a Margita című versének néhány sora alapján, ő azonban nem rokonítható azokkal a századforduló táján élt figurákkal, akik Mikszáth Beszterce ostroma című regényének Pongrácz Istvánját ihlették. Nagy György a háborús években közeledett Károlyihoz, később teljesen azonosult a polgári demokratikus forradalommal. Véleménye szerint a kormányt a dolgozó polgárság, a földműves nép és a munkásság képviselőiből kellene megalakítani. Később, a Tanácsköztársaság idején, nem vállalt aktív szerepet, de megdöntése után — mint említettük — a népbiztosperben védőként szerepelt. Az volt az, aki a védőügyvédeket ért zaklatások következtében a védők közös nyilatkozatát felolvasta: „Elhatároztuk, hogy mindaddig, míg az Ügyvédi Kamara a védői jognak és a védői állás tiszteletben tartásának ebben az ügyben érvényt nem szerez, magunkra nézve erkölcsi lehetetlenségnek tartjuk ebben az ügyben védői tisztünk további teljesítését.” Ha arra gondolunk, hogy a cél elérésének minden reménye nélkül, súlyos betegen is vállalta Károlyi Mihály védelmét a bíróság előtt, és 700 oldalas védőiratának befejező részét már vakon, nagy, fájdalmak között diktálta, és visszatekintünk a politikai pályáját kezdő, fiatal ügyvéd indulására, világosan láthatjuk pályájának ívét, és azt az utat, amelyet azóta megtett. Ez a fokozatos balratolódás sokat hangoztatott hazaszeretete mellett a korabeli Magyarország gazdasági, politikai helyzetének egyre mélyebb megismeréséből és mélységes humanizmusából fakadt. A magyar progresszió SSI volt. Amikor halálának 60. évfordulóján őrá és a republikánusok mozgalmára emlékeztünk Hódmezővásárhelyen, méltán idéztük fel a város haladó hagyományokban gazdag történetének azon eseményeit, amelyek révén az országos történetet is gazdagította. BLAZOVICH LÁSZLÓ Együttes tanácskozás a fogyasztói megkárosításáról A vásárhelyi Szakmaközi Bizottság, valamint a fogyasztók városi tanácsa együttes ülést tartott, amelyen javaslatok hangzottak el arról a jelentésről, amit a városi Népi Ellenőrzési Bizottság és a tanács illetékes osztálya terjeszt a városi tanács végrehajtó bizottsága elé a fogyasztói érdekvédelem helyzetéről. A jelentés megállapítja, hogy a fogyasztói érdekek érvényesülésében nem mutatkozik javulás ahhoz az állapothoz képest, amikor a tanács vb 1931 májusában ezt a témát tárgyalta. Ezt tényekkel támasztja alá a lezajlott utóvizsgálat. A nem kielégítő helyzetnek sokféle oka van. Egyrészt a kereskedelmi és vendéglátó vállalatok vállalati anyagi érdekeltsége, valamint az is, ami a vitában elhangzott, hogy jelenleg még mind a vállalati vezetőik, mind a vevők szemlélete meglehetősen elnéző a fogyasztók megkárosításával kapcsolatban. Legalábbis erre mutat az a körülmény is, hogy" a vásárlók könyvébe alig található bíráló bejegyzés, noha a vásárlóit egyéb úton rengeteget panaszkodnak az őket ért sérelmek (árdrágítás, súlycsökkentés, pénztári túlszámolás stbb.) miatt, de a vevők mindezek visszaszorítását csupán, hatósági feladatnak látják. A felszólalók sokféle kérdést szóvá tettek: a zöldséggyümölcs túl magas árrését, az árazás visszásságait, a szűk élelmiszerboltokat (amelyek bővítésére jelenleg nincs anyagi lehetőség, a vállalati belső ellenőrzés elégtelenségét, az italboltoknál a részegekre vonatkozó szabályok megszegését, ami miatt sok az utcai botrány, a visszaesőkkel szembeni enyhe büntetéseket, a társadalmi ellenőrök jobb szakmai felkészítését, egyes boltokban a hét végi elégtelen élelmiszer-rendelést stb. Szóba került, hogy a rendkívüli gyakori fogyasztói megkárosítás irritálja a közvéleményt, csökkenti az életszínvonalat, ezért egyaránt politikai és gazdasági kérdés, hogy sikerül-e viszszaszorítani. A felvetődött kérdésekre Nagy Jánosné, a városi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke, valamint Bán Sándor, a tanács osztályvezetője válaszoltak. Az együttes tanácskozásra — amelyen Szabó Gábor, a városi Szakmaközi Bizottság elnöke elnökölt — felvetődött, hogy az anyag nem tartalmazza a kisipar, kiskereskedelem és szerződéses üzletek kérdéskörét, ahol szintén gyakori a fogyasztók megkárosítása. A téma még az idén a NER elé kerül, ám elhangzott az is, hogy az említett szektorok vonatkozásában számos joghézag tapasztalható, ami lehetetlenné teszi jelenleg, hogy állami szervek kellő hatékonysággal és törvényesen intézkedhessenek. Mazsoláéi! tízévesek Nemrég a vásárhelyi Radnóti Miklós Úttörőház Mazsola bábszakköre kis műsorral kedveskedett a IX. kerületi gyerekeknek. Az előadásnak a Kertvárosi Általános Iskola adott helyet, ám — nem tudni miért — kevés pajtás érkezett. Pedig a „mazsolák” lelke- Isen játszottak, annak ellenére, hogy kevés nézőjük volt. A szakkör létszáma közel annyi, amennyi a jubileumi évszám: tíz. — Mikor kerültél a bábszakkörbe? — kérdeztem Rácz Istvánt, a bábosok vezetőjét. — 1972-ben alakult egy kis csapat Bánfi Julianna, a Szántó Kovács János iskola tanárának irányításával, és én voltam az ifivezető. — Hogyan kerültetek az Úttörőházba? — Bementem a Petőfi Sándor Művelődési Központba, hogy megtudjam, hol lehetne helyet kapni egy működő I _____________________________ bábcsoport számára. Azt tanácsolták, érdeklődtem az Úttörőháznál. Valóban, itt szívesen fogadtak, s 1973 ősze óta itt tevékenykedünk. — Mióta vagy a szakkör vezetője? Ki az ifivezető melletted? — Két éve, 1981-ben vettem át az irányítást. Az ifivezető klubtársam, Kökény István. — Hány tagja volt eddig a szakkörnek? — Közel száz. — Kik azok, akikre szívesen emlékezel? — Sok, mindenkire szeretettel gondolok, ám feltétlenül megemlítem Radics Bélát, aki az egyik alapító tag, 1972—76-ig volt bábszakkörös. Egy nagyon lelkes és tehetséges leány, Sós Katalin öt évig dolgozott nálunk. Ő az idén érettségizett a Bethlen Gábor Gimnáziumban. — Mesélj a jelentősebb eseményekről! — 1976 novemberében beneveztünk egy országos pályázatra. A bemutatóra a következő év februárjában került sor, amikor országos harmadik helyezést értünk el. A NOSZF 60. évfordulóján a „Csuka parancsára” című orosz népmesét adtuk elő, mellyel „Aranyoklevelet” szereztünk. — Élményekben gazdag a szakkör naplója; sok fénykép tanúskodik egy-egy előadásról. Ez itt Bálint Ágnes! Gondolom, jó volt találkozni a szakköri névadó „megteremtőjével” .. . Az írónő 1979-ben látogatott Vásárhelyre, a Németh László városi könyvtárban tartott előadást. Meglepte a műsorunk, melyben — nevünkhöz méltóan és stílszerűen — Mazsola és Manócska történetéről báboztunk. Nagy örömet szereztünk ezzel az írónőnek! — Milyen darabokat adtok elő? Úgy érzem, van-e állandó alkotó, akinek a műveki játsszatok, vagy ti is kitaláltok meséket? — Sokszor én írom meg az előadandó műsort, figyelve a szakkör létszámára: mindig a gyerekekhez kell szervezni a darabot, ahányan vannak, hogy mindenkinek legyen feladata. — Milyen bábokkal játszotok? Honnan szerzitek « kellékeket? — Mi készítjük a síkbábot, a kesztyűsbábot — talán ez a legnépszerűbb —, a botosbábot, mely a Jáva-szigeten honos bábjáték leegyszerűsített formája, vayangnak is nevezik. Vannak marionett és mechanikus bábjaink is... — Mi volt a legutóbbi „nagyobb” szereplésetek? — Részt vettünk a „Ki mit tud?” elődöntőjében, Makón.. . Ki-Sajnos, a továbbjutás nem sikerült. A Mazsola bábszakkör azonban nem csüggedt, munkáját szerényen folytatja. Vezetőjük, Rácz István a napokban kapta meg másodízben a Kiváló Ifjúvezető Munkáért kitüntetést. Neki és a szakkör tagjainak is további sikeres munkát és kitartást kívánunk! RÓZSA IBOLYA Mártélyon a hét végén NÚDGír-piális A HÖDGÉP KISZ-bizottsága és szakszervezeti bizottsága minden eddiginél sikeresebb juniálist szervezett az elmúlt hét végén Mártélyon, a kempingben. A 3-án, 4-én és 5-én lezajlott programsorozat egyben a fennállásának 80. évfordulóját ünneplő vasasszakszervezet juniálisához is kapcsolódott. A kezdeményezés négyéves múltra tekint vissza, s az idén emelkedett a legmagasabbra a résztvevők létszáma; közel 600-an jöttek el most Mártélyra. Pénteken délutántól kezdve folyamatosan rendkívül sokrétű, változatos elfoglaltságot biztosítottak a résztvevők számára a rendezők. Huszonnégy órás időtartamú „mammut” vetélkedő kezdődött, amelynek során nagyon sok játékos feladatot kellett megoldani. Szombaton negyed 10-kor kezdődött el és ebédig tartott a szellemi és ügyességi vetélkedő, amelyben a jurtákhoz kötött szellemi feladatokat, tréfás játékos próbákat kellett a csapatoknak kiállni. Az utóbbiakban sárkányeregetés, tojásdobáló-verseny, egérfogóverseny, célbadobóverseny, gördeszkázás és szamaragolás egyaránt szerepelt. Közben lovasbemutató, hőlégballon-bemutató, motocrossverseny, divatbemutató, csónakverseny és még sok más szórakoztató program állt a kemping lakóinak, köztük a versenyzők hozzátartozónak rendelkezésére. A vállalatvezetés és a vszb között lebonyolított kispályás focicsata az utóbbiak győzelmével fejeződött be. Az eredményhirdetésre vacsora előtt került sor. A csapatok közül az első helyet a fejlesztő gyáregység (Vásárhely) együttese nyerte meg, a díj egy 40 fős háromnapos kirándulás, valamint egy hordó sör. Második a törzsgyár versenyzőgárdája, nyereményük 10 kiló sült hal és egy hordó sör, a harmadik helyezést a dorozsmaiak érték el, akik szintén egy hordó sört kaptak jutalmul. Vacsora után lampionos csónakfelvonulást rendeztek, amelynek fődíját, egy sült malacot szintén a dorozsmaiak fogyasztották el. A juniálison az említett programok és a rendezvénysorozat törzsét képező verseny mellett kirakodóvásár, vállalati focibajnokság és esténként természetesen diszkó, valamint mozi bővítette az amúgy is gazdag kínálatot. A rendezvénysorozat sikere azt bizonyítja, hogy a juniális megfelelt az előzetes várakozásoknak, a kitűzött célnak. A harmadik napon, azaz vasárnap a résztvevők többsége a kora délutáni órákig vett részt a most már kötetlen közös szórakozásban. Méhészek figyelmébe! Mint az lapunkban már megjelent, június 8-án, szerdán napkeltétől 8 óráig Vásárhelyen és Mártélyon szúnyogirtás lesz. A vásárhelyi tanács termelés-, ellátásfelügyeleti osztálya felhívja a méhészek figyelmét, hogy a szúnyogirtáshoz használt szer a méhekre veszélyes. 5