Csongrád Megyei Hírlap, 1983. június (40. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-07 / 133. szám

KEBU, 1383. staCCS T.~ „Kiáltsatok síromnál client a respublikára’ (Emlékezés Nagy Györgyre és köztársasági mozgalmára) A helytörténeti kutatás­i tila­lom fellendülésének eredményeként, szá­mos olyan kiváló egyéniség is az érdek­lődés középpontjába került, akiknek az országosan ismert személyiségek mellett az utókor részéről kevesebb tiszteletadás és elismerés jutott, jóllehet, a haladó po­litikai mozgalmak, más esetekben egy-egy tudomány- vagy művészeti ág oszlopai voltak. Közéjük tartozott a magyar ha­ladó eszmék egyik kiválósága, Nagy György is, aki köztársasági mozgalmával beírta nevét a XX. század első harmadá­nak magyar történelmébe. A kérdésre, hogyan talált egymásra az­­országgyűlési képviselőségen akkor már itúllevő fiatal székely származású erdélyi ■ügyvéd és az ízig-vérig alföldi mezőváros lakosságának haladó gondolkodású rétege, Nagy György addigi pályafutása, valamint a város kuruc hagyományú múltjában gyökerező szellemisége adja meg a vá­laszt Nagy György az 1910-ben elszenvedett Választási kudarca után már ismerősök­höz jött Hódmezővásárhelyre, ugyanis megelőzően már (1906-ban) Szabó Imre királysértési perében mint védő elérte, hogy a vásárhelyi tanító ellen a szegedi törvényszéken a vádat elejtsék, hogy Kun Béla helyi lapszerkesztőt győzelemre se­gítse a pótválasztásokon munkapárti el­lenfelével szemben. A választási győzelem élén népszerű lett a városban, ügyvédi irodáját is ide helyezte. Így lett Hódmezővásárhely a magyar­­országi köztársasági mozgalom bölcsője. A mozgalom megindítását Nagy György­nek a polgári radikális és mélységesen humanista gondolkodású Gonda József Jö­vendő című folyóiratában megjelent cikke jelezte, amelyben közzé tette azt is, hogy Magyar Köztársaság címmel hamarosan lapot fog megjelentetni. 1911. október 14- én — jelképesen utalva az 1849. április 14-i trónfosztásra — jelent meg a lap vér­vörös borítójú első száma. A lap alaphan­gulatát Kossuth 1893-as üzenete: „A 49 zászló, azt leejteni sohasem szabad!” — adta meg. Az első szám nagy vonalakban kifej­tette a későbbi párt programját is: „Van-e nemzet siralmasabb sorban, mint a ma­gyar? Elhanyagolt népoktatás, igazságta­lan földmegosztás, növekvő kivándorlás, az összbirodalmi eszme nekilendülése, a polgárjogok erőtlensége útjelzői lojális süllyedésünknek. Milyen más út vezet a köztársaság felé? A demokrácia és a libe­ralizmus útja! Az iskolák államosítása, a kötött birtokok felszabadítása, a hitbizo­­mányok eltörlése, a progresszív adó, az általános, egyenlő, titkos választójog a népfelség birodalmához vezető út állomá­sai.” Olyan államért akart küzdeni, „mely­ben alattvalók helyett állampolgárok él­nek, melyben a születésnek nincs kivá­t­­sága, a becsületnek megvan az értéke, s csak a munkáskéznek van becsülete”. A lap bátor hangjára gyertek, köz­tük a hivatalos rend védelmezői is. A Nagy György ellen indított sajtóper azon­ban inkább használt, mint ártott a moz­galomnak. A tárgyalás előtt Ady buzdító sorokkal lelkesítette Nagy Györgyöt: „Hódmezővásárhely a magyar Provence, hol és honnan s melyben sűrűn zúg a hír, ahol a misztrál oly bejáratos, mint akár Arles-ben. Nagy Gyurka is ott él, az ex­­-­képviselő, aki székelységével, ifjúságával és republikanizmusával sok-sok rossz viccet ért már el. Szokása ugyanis a mai magyar hírlapírásnak részben-részben, hogy hitetlenségéért, tudatlanságáért, láz­­talanságáért a lelkeseken áll bosszút. Nagy György lelkes és szép ember, s fé­lek, hogy hiába fogják rá a naivságot, mert ő nem naiv. És ha csúfolják szelle­mes hírlapíróink a magyar Provence-ot és Nagy Györgyöt, jusson eszükbe, ha tud, hogy a­ Marseillaise is provence-i, s hogy Nagy Györgynek — maholnap igaza le­het.”­­ A lelkesedés, a mozgalom gyors terje­dése, híveinek gyarapodása láttán a re­publikánusok elhatározták a pártalapítást. Miután az első kísérletüket a rendőrség meghiúsította, 1912. szeptember 7-én Bu­dapesten alapították meg az Országos Köztársasági Pártot, amelynek tiszteletbe­li elnöke Szappanos István, elnöke Nagy György, egyik alelnöke a makói Espersit János, pénztárosa a vásárhelyi Szabó Im­re lett. Támogatta az ügyet tollával a szo­ciáldemokrata Ormos Ede is. . Az újra miniszterelnöki székbe jutó Ti­sza István — látva, milyen veszélyt rejt magában az eszme terjedése — hamaro­san leszámolt a mozgalommal. Az 1913. július 29-én szentesített királysértési tör­vény, amelyet bizonyos jogászkörökben Nagy Gyurka­ lexként emlegettek, harma­dik paragrafusában testre szabottan a köz­­társasági párra vonatkozott. A republiká­nusok gyorsan megtették az ellenlépése­ket. Pártjuk nevét Országos Kossuth La­jos Pártra változtatták, lapjukat Kossuth Lajos Lapja címmel jelentették meg a törvény kibocsátása után. A gyors ellen­intézkedések keveset használtak, a tör­vény erejével és a köztársaságiak ellen szaporodó perek ítéleteivel derékba tör­ték a republikánus mozgalmat, és csak a világháború után, négyéves hallgatás múlva éledt újra rövid időre a mozgalom, hogy végérvényesen Horthy­ék számolja­nak le vele 1921 augusztusában. A köztársasági párt vezéregyénisége, Nagy György a reformkor nagyjainak esz­méi­vel azonosulva maga is — kissé meg­késve — a romantika gyermeke volt. Nem véletlenül függött: ügyvédi irodájának egyik falán Kossuth, a másikon Petőfi portréja. Hozzájuk hasonló szilárdsággal állt ki nézetei mellett, és tartotta meg őket. A romantika jegyében élő egyénisé­gek többségére éppen az eszméik iránt tanúsított hűségből következően a nagy sorsfordulatokkal járó élet a jellemző. Nagy György ebben is rokon elődeivel. Az első világháború előtt pereket, büntetése­ket vállalva harcolt a köztársaságért, mit­­sem törődve a lekicsinylő megjegyzések­kel. Az őszirózsás forradalom idején — igazán nem kellett sokáig várnia — meg­valósult álma. 1918. október 30-ának esté­jén az Astoria Szálló előtt már ismét nyíltan éltethette a közársaságot. Novem­ber elsején több ezer főt vezethetett a Nemzeti Tanácshoz, követelve a köztársa­ság azonnali kikiáltását. Bár ezt Hock János, a Nemzeti Tanács elnöke elutasí­totta, két hét múlva Nagy György már mint a Nemzeti Tanács jegyzője olvashat­ta fel a határozati­ javaslatot: „Magyar­­ország minden más államtól független és önálló népköztársaság.” Álma és küzdő­­társainak vágya megvalósult, ám nem so­káig örülhettek az eredménynek. 1918—19 a nagy lendület és hallgatás időszaka is egyben számára. Mégis, a népbiztosperben Ágoston Péternek, a Tanácsköztársaság külügyi népbiztosának egyik védőjeként szerepelt, majd pedig Károlyi Mihály vé­delmét látta el, már halálos betegen. Le­tartóztatását régi és új ,,bűneiért” nagy betegsége és halála, amely fiatalon érte el, akadályozta meg. A romantikus ember KSU.’'"; statikusság jellemezte. Ezt kiválóan ábrá­zolják a romantikus regények. A XIX. századi eszményeihez ragaszkodó Nagy Györgyöt pályatársai és tevékenységének méltatói anakronisztikus jelenségnek tar­tották, éppen Ady. Ha visszajönne a Margita című versének néhány sora alap­ján, ő azonban nem rokonítható azokkal a századforduló táján élt figurákkal, akik Mikszáth Beszterce ostroma című regé­nyének Pongrácz Istvánját ihlették. Nagy György a háborús években köze­ledett Károlyihoz, később teljesen azono­sult a polgári demokratikus forradalom­mal. Véleménye szerint a kormányt a dolgozó polgárság, a földműves nép és a munkásság képviselőiből kellene megala­kítani. Később, a Tanácsköztársaság ide­jén, nem vállalt aktív szerepet, de meg­döntése után — mint említettük — a népbiztosperben védőként szerepelt. Az volt az, aki a védőügyvédeket ért zakla­tások következtében a védők közös nyilat­kozatát felolvasta: „Elhatároztuk, hogy mindaddig, míg az Ügyvédi Kamara a védői jognak és a védői állás tiszteletben tartásának ebben az ügyben érvényt nem szerez, magunkra nézve erkölcsi lehetet­lenségnek tartjuk ebben az ügyben védői tisztünk további teljesít­ését.” Ha arra gon­dolunk, hogy a cél elérésének minden re­ménye nélkül, súlyos betegen is vállalta Károlyi Mihály védelmét a bíróság előtt, és 700 oldalas védőiratának befejező ré­szét már vakon, nagy, fájdalmak között diktálta, és visszatekintünk a politikai pá­lyáját kezdő, fiatal ügyvéd indulására, vi­lágosan láthatjuk pályájának ívét, és azt az utat, amelyet azóta megtett. Ez a fo­kozatos balratolódás sokat hangoztatott hazaszeretete mellett a korabeli Magyar­­ország gazdasági, politikai helyzetének egyre mélyebb megismeréséből és mély­séges humanizmusából fakadt. A magyar progresszió SSI volt. Amikor halálának 60. évfordulóján őrá és a republikánusok mozgalmára em­lékeztünk Hódmezővásárhelyen, méltán idéztük fel a város haladó hagyományok­ban gazdag történetének azon eseményeit, amelyek révén az országos történetet is gazdagította. BLAZOVICH LÁSZLÓ Együttes tanácskozás a fogyasztói­ megkárosításáról A vásárhelyi Szakmaközi Bizottság, valamint a fo­gyasztók városi tanácsa együttes ülést tartott, ame­lyen javaslatok hangzottak el arról a jelentésről,­­ amit a városi Népi Ellenőrzési Bizottság és a tanács illeté­kes osztálya terjeszt a vá­rosi tanács végrehajtó bi­zottsága elé a fogyasztói érdekvédelem helyzetéről. A jelentés megállapítja, hogy a fogyasztói­­ érdekek érvényesülésében nem mu­tatkozik javulás ahhoz az állapothoz képest, amikor a tanács vb 1931 májusában ezt a témát tárgyalta. Ezt tényekkel támasztja alá a lezajlott utóvizsgálat. A nem kielégítő helyzetnek sokféle oka van. Egyrészt a kereskedelmi és vendég­látó vállalatok vállalati anyagi érdekeltsége, vala­mint az is, ami a vitában elhangzott, hogy jelenleg még mind a vállalati veze­tőik­, mind a vevők szem­lélete meglehetősen elnéző a fogyasztók megkárosításá­val kapcsolatban. Legalábbis erre mutat az a körülmény is, hogy" a vásárlók köny­vébe alig található bíráló bejegyzés, noha a vásárlóit egyéb úton rengeteget pa­naszkodnak az őket ért sé­relmek (árdrágítás, súly­csökkentés, pénztári túlszá­­molás stbb.) miatt, de a ve­vők mindezek visszaszorí­tását csupán, hatósági fela­datnak látják. A felszólalók sokféle kér­dést szóvá tettek: a zöldség­gyümölcs túl magas árrését, az árazás visszásságait, a szűk élelmiszerboltokat (amelyek bővítésére jelen­leg nincs anyagi lehetőség­, a vállalati belső ellenőrzés elégtelenségét, az italboltok­nál a részegekre vonatkozó szabályok megszegését, ami miatt sok az utcai botrány, a visszaesőkkel szembeni enyhe büntetéseket, a tár­sadalmi ellenőrök jobb szak­­­­mai felkészítését, egyes bol­tokban a hét végi elégtelen élelmiszer-rendelést stb. Szóba került, hogy a rend­kívüli gyakori fogyasztói megkárosítás irritálja a közvéleményt, csökkenti az életszínvonalat, ezért egy­aránt politikai és gazdasági kérdés, hogy sikerül-e visz­­szaszorítani. A felvetődött kérdésekre Nagy Jánosné, a városi Né­pi Ellenőrzési Bizottság el­nöke, valamint Bán Sándor, a tanács osztályvezetője vá­laszoltak. Az együttes tanácskozásra — amelyen Szabó Gábor, a városi Szakmaközi Bizott­ság elnöke elnökölt — fel­vetődött, hogy az anyag nem tartalmazza a kisipar, kiskereskedelem és szerző­déses üzletek kérdéskörét, ahol szintén gyakori a fo­gyasztók megkárosítása. A téma még az idén a NER elé kerül, ám elhangzott az is, hogy az említett szekto­rok vonatkozásában számos joghézag tapasztalható, ami lehetetlenné teszi jelenleg, hogy­­ állami szervek kel­lő hatékonysággal és törvé­nyesen intézkedhessenek. Mazsoláéi! tízévesek Nemrég a vásárhelyi Rad­nóti Miklós Úttörőház Ma­zsola bábszakköre kis műsor­ral kedveskedett a IX. ke­rületi gyerekeknek. Az elő­adásnak a Kertvárosi Álta­lános Iskola adott helyet, ám — nem tudni miért — kevés pajtás érkezett.­­ Pedig a „mazsolák” lelke- I­sen játszottak, annak ellené­­­­re, hogy kevés nézőjük volt.­­ A szakkör­­ létszáma közel­­ annyi, amennyi a jubileumi évszám: tíz. — Mikor kerültél a­­ báb­szakkörbe? — kérdeztem Rácz Istvánt, a bábosok ve­zetőjét. — 1972-ben alakult egy kis csapat Bánfi Julianna, a Szántó Kovács János iskola tanárának irányításával, és én voltam az ifivezető. — Hogyan kerültetek az Úttörőházba? — Bementem a Petőfi Sán­dor Művelődési Központba,­­ hogy megtudjam, hol lehetne­­ helyet kapni egy működő I _____________________________ bábcsoport számára. Azt ta­nácsolták, érdeklődtem az Úttörőháznál. Valóban, itt szívesen fogadtak, s 1973 ősze óta itt tevékenykedünk. — Mióta vagy a szakkör vezetője? Ki az ifivezető melletted? — Két éve, 1981-ben vet­tem át az irányítást. Az ifi­vezető klubtársam, Kökény István. — Hány tagja volt eddig a szakkörnek? — Közel száz. — Kik azok, akikre szí­vesen emlékezel? — Sok, mindenkire szeretet­tel gondolok, ám feltétlenül megemlítem Radics Bélát, aki az egyik alapító tag, 1972—76-ig volt bábszakkö­­rös. Egy nagyon lelkes és tehetséges leány, Sós Kata­lin öt évig dolgozott nálunk. Ő az idén érettségizett a Bethlen Gábor Gimnázium­ban. — Mesélj a jelentősebb eseményekről! — 1976 novemberében be­­neveztünk egy országos pá­­lyázatra. A bemutatóra a következő év februárjában került sor, amikor országos harmadik helyezést értünk el. A NOSZF 60. évforduló­ján a „Csuka parancsára” című orosz népmesét adtuk elő, mellyel „Aranyokleve­­let” szereztünk. — Élményekben gazdag a szakkör naplója; sok fény­kép tanúskodik egy-egy elő­adásról. Ez itt Bálint Ágnes! Gondolom, jó volt találkozni a szakköri névadó „megte­remtőjével” .. . Az írónő 1979-ben látoga­­tott Vásárhelyre, a Németh László városi könyvtárban tartott előadást. Meglepte a műsorunk, melyben — ne­vünkhöz méltóan és stílsze­­rűen — Mazsola és Manócs­­ka történetéről báboztunk. Nagy örömet szereztünk ez­zel az írónőnek! — Milyen darabokat ad­tok elő? Úgy érzem, van-e állandó alkotó, akinek a mű­veki játsszatok, vagy ti is ki­találtok meséket? — Sokszor én írom meg az előadandó műsort, figyel­ve a szakkör létszámára: mindig a gyerekekhez kell szervezni a darabot, ahányan vannak, hogy mindenkinek legyen feladata. — Milyen bábokkal ját­szotok? Honnan szerzitek « kellékeket? — Mi készítjük a síkbábot, a kesztyűsbábot — talán ez a legnépszerűbb —, a botos­bábot, mely a Jáva-szigeten honos bábjáték leegyszerűsí­tett formája, vayangnak is nevezik. Vannak marionett és mechanikus bábjaink is... — Mi volt a legutóbbi „nagyobb” szereplésetek? — Részt vettünk a „Ki mit tud?” elődöntőjében, Makón.. . Ki-Sajnos, a továbbjutás nem sikerült. A Mazsola bábszak­kör azonban nem csüggedt, munkáját szerényen folytat­ja. Vezetőjük, Rácz István a napokban kapta meg má­sodízben a Kiváló Ifjúveze­tő Munkáért kitüntetést. Ne­ki és a szakkör tagjainak is további sikeres munkát és kitartást kívánunk! RÓZSA IBOLYA Mártélyon a hét végén NÚDGír-piális A HÖDGÉP KISZ-bizott­­sága és szakszervezeti bi­zottsága minden eddiginél sikeresebb juniálist szerve­zett az elmúlt hét végén Mártélyon, a kempingben. A 3-án, 4-én és 5-én lezaj­­­­lott programsorozat egyben­­ a fennállásának 80. évfor­dulóját ünneplő vasasszak­szervezet juniálisához is kapcsolódott. A kezdeményezés négy­éves múltra tekint vissza, s az idén emelkedett a leg­magasabbra a résztvevők létszáma; közel 600-an jöt­tek el most Mártélyra. Pénteken délutántól kezd­ve folyamatosan rendkívül sokrétű, változatos elfoglalt­ságot biztosítottak a részt­vevők számára a rendezők. Huszonnégy órás időtarta­mú „mammut” vetélkedő kezdődött, amelynek során nagyon sok játékos felada­tot kellett megoldani. Szombaton negyed 10-kor kezdődött el és ebédig tar­tott a szellemi és ügyességi vetélkedő, amelyben a jur­tákhoz kötött szellemi fel­adatokat, tréfás játékos pró­bákat kellett a csapatoknak kiállni. Az utóbbiakban sárkányeregetés, tojásdobá­­ló-verseny, egérfogóverseny, célbadobóverseny, gördesz­kázás és szamaragolás­ egy­aránt szerepelt. Közben lovasbemutató, hőlégballon-bemutató, mo­­tocrossverseny, divatbemu­tató, csónakverseny és még sok más szórakoztató prog­ram állt a kemping lakói­nak, köztük a versenyzők hozzátartozónak rendelke­zésére. A vállalatvezetés és a vszb között lebonyolított kispályás focicsata az utób­biak győzelmével fejeződött be. Az eredményhirdetésre vacsora előtt került sor. A csapatok közül az első he­lyet a fejlesztő gyáregység (Vásárhely) együttese nyer­te meg, a díj egy 40 fős háromnapos kirándulás, va­lamint egy hordó sör. Má­sodik a törzsgyár verseny­zőgárdája, nyereményük 10 kiló sült hal és egy hordó sör, a harmadik helyezést a dorozsmaiak érték el, akik szintén egy hordó sört kaptak jutalmul. Vacsora után lampionos csónakfelvo­nulást rendeztek, amelynek fődíját, egy sült malacot szintén a dorozsmaiak fo­gyasztották el. A juniáli­­son az említett programok és a rendezvénysorozat tör­zsét képező verseny mel­lett kirakodóvásár, vállala­ti focibajnokság és estén­ként természetesen diszkó, valamint mozi bővítette az amúgy is gazdag kínálatot. A rendezvénysorozat sike­re azt bizonyítja, hogy a juniális megfelelt az előze­tes várakozásoknak, a kitű­zött célnak. A harmadik napon, azaz vasárnap a résztvevők több­sége a kora délutáni órákig vett részt a most már kö­tetlen közös szórakozásban. Méhészek figyelmébe! Mint az lapunkban már megjelent, június 8-án, szer­dán napkeltétől 8 óráig Vá­sárhelyen és Mártélyon szú­nyogirtás lesz. A vásárhelyi tanács termelés-, ellátásfel­­ügyeleti osztálya felhívja a méhészek figyelmét, hogy a szúnyogirtáshoz használt szer a méhekre veszélyes. 5

Next