Csongrád Megyei Hírlap, 1983. augusztus (40. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-02 / 181. szám

A katonai enyhülésért Szovjet felhívás — a helsinki évforduló alkalmából MOSZKVA A helsinki záróokmány aláírásának nyolcadik év­fordulója alkalmából Moszk­vában hétfőn nagygyűlést rendezett az európai bizton­ság és együttműködés szov­jet bizottsága. Előadói be­szédében Alekszej Sityikov, a bizottság elnöke a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa­­szövetségi tanácsának el­nöke méltatta a nyolc évvel ezelőtti esemény és a záró­okmány jelentőségét. A nagygyűlésen elfogadott felhívás a többi között megállapítja: a szovjet nép senkinél­ sem engedi meg a világban és az Európában kialakult egyenály megbon­tását, országa fenyegetését. A szovjet közvélemény tel­jes mértékben támogatja azokat az intézkedéseket, amelyek a kialakult hely­zetben a Szovjetunió és szövetségesei védelmi erejé­nek szükséges szinten tör­ténő fenntartását tűzik ki célul. A dokumentum hangsú­lyozza: az új amerikai raké­ták nyugat-európai teleítése — akárhány rakétáról is legyen szó — csapást mérne a fegyverzet korlát­ozásról már folyó tárgyalásokra, újabb súlyos károkat okoz­na az államok közötti biza­lom légkörének, megnövel­né egy esetleges katasztrófa kirobbanásának veszélyét — akár a véletlen következ­ménye lenne az, akár azok­nak rosszindulatú tevékeny­­ségéből következnék be. A szovjet közvélemény egyetért az Európában, az Egyesült Államokban és az egész világon kibontakozott békemozgalom résztvevői­nek követelésével, azonnal, amíg nem késő, hagyjanak fel a nukleáris háborúra történő felkészüléssel az egész világon. A dokumentum végezetül felhívással fordul a békéért aggódó valamennyi ember­hez: tegyenek meg mindent, fokozzák erőfeszítéseiket an­nak érdekében, hogy az 1983-as esztendőben sikerül­jön fordulatot elérni a kato­nai enyhülés irányába. Tagadhatatlan nemzetkö­­■ éi érdeklődés kísérte Reagan amerikai elnök kö­zép-amerikai különmegbí­­zottjának hét végi találkozó­ját Ruben Zamorával, a sal­­vadori hazafias erők képvi­selőjével. Ez volt az első alkalom, hogy a hivatalos Washington képviselője köz­vetlenül tárgyalt a salvadori ellenállókkal. Korai lenne a legcsekélyebb feltételezést is megkockáztatni az eredmé­nyekkel kapcsolatban, hisz maga a párbeszéd jövője is módfelett bizonytalan. Még­is, a találkozó létrejötte figyelemre méltó tény. Egy­felől azt jelzi, hogy a Fe­hér Ház s­e­m tud többé el­­siklani az amerikaiak növelt­ Füstösbe f­és­ ző nyugtalansága felett, hogy a szélsőjobboldali sal­­vadori juntának nyújtott feltétel nélküli támogatás a kis közép-amerikai országot Washington „második Viet­namjává,, változtathatja. A megbeszélés másrészt tükrö­zi a salvadori erőviszonyok­ban végbement változásokat is, nevezetesen azt, hogy az események szabad folyása mellett a diszkreditálódott Amerika-barát rezsim előbb­­utóbb vereséget szenvedne. A lassan választásokra készülő amerikai vezetés úgy tűnik mára elfogadta, mézesmadzag hogy e számukra veszélyes dilemma csak a tárgyalások révén oldható fel. A salva­dori belső változásokkal ugyanis egyfajta lépéskény­szerbe került, márpedig Wa­shington láthatóan semmi módon nem akar kimaradni a nagyon bonyolult salvado­ri megoldás kimunkálásának folyamatából, így ejteni kel­lett a hazafiakkal való köz­vetlen kapcsolatfelvétel me­rev tagadásának politiká­ját is. Mi sem lenne azonban na­gyobb tévedés, mint rögtön Washington Közép-Ameriká­val kapcsolatos politikájá­nak radikális felülvizsgála­tára következtetni. Hiszen amíg a salvadori hazafiak­kal megindulni látszanak a tárgyalások, addig növelik a nyomást Nicaraguára. V­alószínűleg e két egy­­­idejű tény átgondolt politikai törekvést, es­etleg a térség haladó erőinek meg­osztását célozza, vagyis változatlanul" párhuzamosan alkalmazzák a „Farkósbot és mézesmadzag” politikát. A végül is összefüggő közép­­amerikai válság valódi ren­dezésére ugyanis Washing­ton eddig vajmi kevés haj­landóságot mutatott. GYŐRI SÁNDOR Az NDK-ban zárva (1.) Magyar a memóriaegység... Külföldön érzi tisztán az ember, hogy mennyire „ma­gyar végtermék” mindenes­től. Érzésekben, gondola­tokban és szokásokban nem tudunk elszakadni a hazá­tól, ahonnan elindultunk, és ahol egész életre szóló­an megkaptuk a „beprog­ramozott memóriaegységün­ket”. Ebben a modern szá­mítógépektől átvett készü­lékben, pontosabban szemé­lyiségünkben — áttéve em­beri dimenzióba a hason­latot — őrizzük a múltat, a jelent, és talán saját jö­vendőnk meghatározó da­rabját is. Minden mozdu­latunkban, megnyilvánulá­sunkban és véleményünk­ben ott van a család, az iskola, a munkahely kitö­rölhetetlen hatása és útmu­tatása. Ezen már csak az nyugszik, amit az ember saját erőfeszítéseiből rá­épített, az a plusz, amit mindenkinél , egyéniségnek hívnak, ilyen, vagy olyan mélységben, vagy mérték­ben. Már visszafelé jöttem az ötnapos, NDK-ban tett utamról, amikor a rostocki testvérszerkesztőség két kolléganője elkísért a bér­lini repülőtérre, egészen a bőröndök mérlegeléséhez, és ahhoz a helyhez, ahol már minden utas eltűnik az útlevelét felmutatva, és a keskeny folyosó végén már várják a gyanútlant a vámosok. Szóval a megelő­ző búcsúzkodáskor önkén­telen gesztussal szokvány­­puszikat leheltem az igazán kedves és barátságos kol­léganők arcára, és ekkor kellett először kontrollál­nom a nevezetes magyar „memóriaegységet”. Oda­haza ezt nem veszik bizal­maskodásnak, vagy „egész­pályás letámadásnak”, mert annyira ártatlan dolog. Ne­künk, magyaroknak. Vi­szont a berlini repülőtéren levő hölgyek rezzenéstelen arckifejezéssel és a fejüket kicsit elfordítva, szemüket lesütve tűrtek, hogy én be­leavatkozzam az „intim szférába”. Ez abban a pil­lanatban nem világosodott meg előttem, csak egy fél­órával később, amikor a repülőgép kabinjában ül­ve volt időm végigpörget­ni magamban az elmúlt napok eseményeit. Az is eszembe jutott, hogy még a felszállás előtt, hangoskodó és trágár sza­vakat is el-elhullajtó tár­sasággal találkoztam. „Csi­nálták” a feltűnést, és res­telltem magam. Helyettük és értük, mert természete­sen magyarok voltak. — Főnök! Nyújtsd ide a vadvizet, különben az ijedtségtől... — mondta az egyik fiatalember a tár­saság vezetőjének, és a ki­pontozott lesz de bárki azt a szót helyettesíti, amelyi­ket akarja. A vadvíz per­sze nem volt más, mint pálinka. A budapesti re­pülőtéren a hatósági em­berek ismerősként üdvözöl­ték őket — no, nem az els­zámolni valók miatt —, meg jól becsült sportolók voltak. Még­­az egyesület nevét is azonnal hozzátet­ték: én most ezt azé­rt nem említem, mert nem aka­rom a presztízsüket rom­bolni. Az is magyar tempó, hogy a Rostockban élő ma­gyar asszony hiába tartóz­kodik már tizenöt-tizenhat éve az NDK-ban, mégis kénytelen engedelmeskedni még az „óhazában” meg­szerzett érzéseknek és han­gulatoknak. Résztvevője volt az egyik ünnepi foga­dásnak az esti órákban, ahol a zenekar remek táncszámokat játszott. Vi­szont üres volt a parkett, bár mindenki elfogyasztot­ta már a válogatott szend­­vicskölteményeket és hi­deg ételkülönlegességeket. A fiatalasszony nem tudta sokáig nézni ezt a tétlen­séget. A férfi partneré­t a parkettra cibálta, és a pá­ros táncolni kezdett. Az igazsághoz tartozik, hogy nem telt bele tíz másod­perc, már több tucat fér­fi és nő követte a példá­jukat. Úgy látszik, csak kezdeményezésre volt szük­ség és ez talán nem vélet­lenül fűződik egy éppen NDK-ban élő magyar asz­­szörnyhöz. Szóval az ember viszi magával külföldre a tájat, a napfényes nyarakat, a Balatont, a Mátra vidé­két, vagy a Tisza partját, attól függően, hogy mire emlékszik és mire érez tússzá néhány pillanatban, és hol járt leggyakrabban, vagy mit szeret legjobban. Minden külföldi látnivaló keresztül megy az ember lelki szűrőjén, nem is tud róla, hogy az a „sajátod készülék” állandóan mű­ködésben van, és viszonyít, hasonlít, elemez és megál­lapít szüntelenül. Külföl­dön élesebben kirajzolód­nak a honi kontúrok és el­tűnnek a mindennapok nyűgei; az ember felülemel­kedik szokványos önmagán és egyszerre felötlik előtte a legfontosabb, a leglénye­gesebb — akár összefüggé­sek, akár tények formájá­ban. Erre is jó a külföldi út. Például a rostocki üz­letben, vagy a berlini re­pülőtér pavilonjában lát­tam olyan árukat, amelye­ket mi, magyarok is ké­szítünk, de sokkal gyatrább kivitelben és minőségben. Ilyenkor elfogja az embert az a ,,demokratikus indu­lat”, hogy nálunk miért nem lehet ugyanezt produ­kálni. És miért, fosztjuk meg a vásárlók tömegeit az örömtől és a kényelem­től ? A sokat emlegetett minőség — mint népgazda­sági követelmény — erős szubjektív érzésként hatal­masodik el az emberben, hiszen az olyan egyszerű dolgok gyártásához — ami­ket az NDK üzleteiben látni — nem kell semmifé­le import anyag vagy külön­leges licenc, csupán tisz­tesség, és precíz, tartal­mas munka. Lehet, hogy egyik-másik termelésirá­nyító a viszonylag maga­sabb fizetése vagy az ösz­­szeköttetései révén be tud­ja szerezni jobb kivitelben azt az árut, mint amelyi­ket a saját gyárában állí­tanak elő, és ezért nem érdekli a minőség, a „vá­sárlás demokratizmusa”. Tehát az, hogy a „sima vevő”, az egyszerű ember is hozzájusson kiváló ter­mékekhez, mert hiszen az ő igényei sem alacsonyab­bak. Ilyen szempontból való­ságos élmény volt számom­ra a Berlinben vett rádió, amelyik hálózati zsinórral működik. (Ugyanezt a rá­diót láttam a rostocki üz­letelvben is, jó messz­-e Berlintől.) A közép- és rövidhullámú készülék, il­letve doboz olyan megle­petést tartogat, hogy belül­ről szinte üres. A Minetta nevet viseli és minden építőeleme tranzisztorizált változatban készül. Néhány deka a teljes­ súlya, és ,.át­hangolás” nélkül nagysze­rűen használható idehaza is. De hsonló késztetés folytán vettem a 180 már­kás rádión kívül a körül­belül kétmárkás kalapá­csot, mert ebben az egy­szerű szerszámban is ben­ne volt a közismert német precizitás, és az, hogy eb­ből sem „lopták ki a mun­kát” és a maga nemének tökéletes képviselőié. A magyar memóriaegy­ségtől most menjünk el a német memóriaegységig. Vannak, akik úgy vélik, hogy az NDK-ban a nem­zeti karaktér­ része a már említett precizitás és ala­­posság lehet. An inkább szervezésnek, tudatos ne­velésnek, és romantikával vegyített, józan életvitelnek nevezném. Ott kezdeném az érveimet, hogy az NDK a sportban világhatalom , „mellékesen” az ipari termelésben is a világ él­mezőnyéhez tartozik. Vala­mi hasonlót mi is meg tudnánk csinálni a sport­ban a lélekszámúnkhoz vi­szonyítva, ha a szervezés nálunk olyan magas szín­vonalon állna, mint a test­véri országban! Mostaná­ban a magyar rádió egy­más után sorolja fel a külföldi sportvereségeinket, és ilyenkor­ arra gondolok, hogy miért nem az IBUSZ révén vesznek részt a ver­senyzők külföldi utakon, megtakarítva ezzel az ál­lam pénzét. Mivel Rostock volt az NDK-beli tartózkodásom fő célpontja, ezért a továb­bi példáim is főként in­nen való. Az ottani „nép­ligetben” feltűnt nekem, hogy a hintákon, a külön­féle forgókon nem az elbi­­tangolt képzelet sárkányai, és lehetetlen formájú lé­nyei dísz­lenek, hanem va­lami egészen más képet mutat az egész. Az egyik helyen kicsinyített, de va­lódi vonatot vezettek a gyerekek a körbefutó pá­lyán. Éppen azt élvezték, hogy olyasmit tehetnek, amitől őket a felnőttek — éppen koruknál fogva — elzárják. A játéknak, az önfeledt gyermeki kikap­csolódásnak ez a praktikus felfogása és kivitelezése nagy hatással volt rám. SZABÓ RÓBERT (Folytatjuk.) 2 Közel-Kelet: Fegyveres akciók, USIl-tervek Az elmúlt huszonnégy órá­ban a libanoni hazafias erők az ország több részén is sikeres akciókat hajtottak végre a megszálló izraeli ka­tonák ellen. Dél-Libanonban a megszálló izraeli katonák Zrarije falut támadták meg, ahol razziát tartottak és több embert letartóztattak. Eköz­ben az El-Fatah palesztin szervezet szembenálló erői között heves tüzérségi pár­bajra került sor. A Bekaa­­völgyben fekvő Baalbek vá­ros környékén hétfőn délelőtt súlyos harcok folytak. Az Egyesült Államok közel­­keleti katonai és diplomáciai jelenlétének fokozódására utal, hogy egyidejűleg Liba­nonban tartózkodik Robert MacFarlane, közel-keleti kü­lönmegbízott és helyettese Richard Fairbanks, valamint John Vessey tábornok, a ve­zérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke. A TASZSZ bejrúti jelentése szerint az amerikai diploma­ta Libanon után felkeresi Izraelt, Egyiptomot, Szaúd- Arábiát és Szíriát is. Ez utóbbi állomás azért is emlí­tésre méltó, mert MacFarlane elődjét, Habibot a damasz­kuszi vezetés nem volt haj­landó fogadni­­ „arab-elle­nes magatartása miatt”. Robert MacFarlane, az amerikai elnök újonnan ki­nevezett közel-keleti megbí­zottja első, e minőségben tett útján megpróbálja elérni a Kelet-Libanonban szemben­álló szíriai és izraeli erők szétválasztását — közölte va­sárnap egy magas rangú iz­raeli kormánytisztviselő. Az amerikai vezetők ezt a tervet a múlt héten ,­r- Jichak Sa­mir izraeli külügyminiszter és Mose Arensz hadügymi­niszter washingtoni tárgyalá­sain­­ vetették fel. Hafez Asszad szíriai elnök országa fegyveres erőinek napján a hadsereghez intézet üzenetében vitatta az Egye­sült Államoknak a közel-ke­leti közvetítői szerephez való jogát. Izraelt egész történel­me során mindenkor Wa­shington bátorította az ag­resszióra; ugyancsak az USA volt az, amely az agresszió anyagi feltételeit előterem­tette — mutatott rá Asszad. Letartóztatások Sri Lankában COLOMBO A Sri Lanka-i kormány hétfőn diplomáciai úton az Egyesült Államokhoz, Nagy- Britanniához, Pakisztánhoz és Bangladeshez fordult az­zal a kéréssel, hogy szük­ség esetén nyújtsanak segít­séget a szigetországnak — jelentette hétfőn az UPI amerikai hírügynökség co­­lomboi tudósítója. A magas rangú kormánytisztviselőkre hivatkozó jelentés szerint Pakisztán és Banglades „po­zitív” választ adott, az ame­rikai és a brit nagykövet­ség egyelőre kormánya uta­sítására vár. Sri Lankában a hatósá­gok a jelek szerint az etni­kai zavargásokat arra hasz­nálják fel, hogy csapást mérjenek a baloldalra és a tamil ellenzékre. Hétfőre virradóra Colombóban letar­­tóztatták a szombaton betil­tott három Sri Lanka-i bal­oldali párt mintegy 25 ve­zetőjét és aktivistáját. A Sri Lanka-i Kommunista Pártot, a szociáldemokrata színezetű Szociális Egyenlő­ség Pártját és a szélsőbal­­oldali Népi Felszabadítási Frontot azzal a képtelen váddal illetik, hogy ők szí­tották a szingaléz többség és a tamil kisebbség között az ellentéteket a kormány megdöntése céljából. i ENSZ-konferencia Losonczi Fál üzenete — Magyar felszólalás Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke üzenetet in­tézett a fajüldözés és a faji megkülönböztetés el­leni harc második világ­­konferenciájához, amely augusztus elsején kezdte meg munkáját Genfben. Hollai Imre az ENSZ-köz­­­­gyűlés jelenlegi, 37. ülés­szakának elnöke hétfőn Genfben­ felszólalt a fajül­dözés és a faji megkülön­böztetés elleni II. világ­­konferencián. Beszédében kiemelte an­nak jelentőségét, hogy a vi­lág számos népe és kormá­nya a fajüldözés és faji meg­különböztetés elleni harc­nak szentelt évtized alatt el­kötelezte magát az apart­heid minden formájának megszüntetése mellett. Fontos feladatként jelölte meg, hogy a világ vala­mennyi tisztességes emberét mozgósítsák erre a küzde­lemre. A faj­üldözés és a faji megkülönböztetés időn­ként a faji felsőbbrendűség­re vonatkozó elképzelések­ben, vagy a faji alapon, il­letve a bőrszín, vallás, il­letve nemzeti identitás alap­ján történő elzárkózásban nyilvánulhat meg. A meg­különböztetés irányulhat nemzeti kisebbségek, etni­kai csoportok, illetőleg ide­gen munkások ellen is. Mindennek hangsúlyozása azért szükséges — mondotta Hollai Imre —, mert létez­nek olyan kényelmes illúzi­ók, mintha a faji megkülön­böztetés csak a Dél-afrikai Köztársaságban, az intézmé­nyesített fajüldözés bástyá­jában léteznék. Ez távolról sem igaz ■— mondotta. Mindez sajnos mindennapos jelenség szá­mos országban. Eszperantó világkon­­sszu­s (Folytatás az 1. oldalról.)­­ kulturális programját te­kintették meg a küldöttek. Hétfőn a Budapest Sport­­csarnokban szekcióülések­kel, szakmai rendezvények­kel, egyetemi előadásokkal folytatta munkáját a 68. eszperantó világkongresz­­szus. Külön munkacsoportban­­ tanácskoztak az orvos­­egészségügyi eszperantisták, ülésezett a mozgalom egyik legerősebb szakmai szer­vezete a vasutas eszpe­rantisták nemzetközi szö­vetsége, és ugyancsak ösz­­szejövetelt tartottak az eszperantista postások és távirdai dolgozók. Tanács­koztak a rádióamatőr esz­­perantisták is, akik az MHSZ egyik, a Budapest Sportcsarnokhoz közeli klubjában a kongresszus ideje alatt rádióállomást működtetnek: eszperantó nyelven tájékoztatják a vi­lág rádióamatőreit a buda­pesti rendezvény esemé­nyeiről.­­ Folytatódott a nemzet­közi kongresszusi egyetem, s az intelligencia méréséről­­ és örökléséről, valamint Konfuciusz közgazdasági gondolatairól hangzottak el előadások — eszperantó nyelven. Délután rendezték a Nemzetközi Eszperantó Szö­vetség szakmai szervezetei­nek együttes közgyűlését, amelyen a különböző cso­portok tagjait egyaránt ér­deklő kérdéseket vitatták meg. A nap folyamán számos különleges témával foglal­kozó munkacsoport is ülést tartott, így például az ide­genforgalommal foglalkozó eszperantisták nyilvános ülésen vitatták meg, mi­ként segítheti a turizmus a mozgalom még szélesebb körűvé válását. A Pataky István Műve­lődési Központban délután megkezdődtek az eszperan­tó nyelvű színházi előadá­sok. Este a csillebérci úttörő­táborban a nemzetközi gyer­mektábor nyílt a világ­­kongresszuson részt vevő szülők "gyer­­ek',jáé'k'' be­'­­vételével. A Budapest Sportcsarnokban nagy sike­rű kórusestet rendeztek, amelyen bolgár, lengyel és magyar dalosok léptek fel. KEDD. 1983. AUGUSZTUS 2.

Next