Csongrád Megyei Hírlap, 1990. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-02 / 1. szám

Politikai napilap 47/1. 1990. január 2., kedd Csongrád Megyei Ára: 4,30 Ft A mi forradalmunkat idé­ző zászlók lobognak a nagy­laki határállomáson. Ahol azért még a megszokás — röpke órácskát várni kény­szerít. Aradig magyar autó­konvoj közepette cammo­gunk, lépten-nyomon intege­tő, mosolygó felnőttek, cuk­rot, gyümölcsöt kérincsélő gyerekcsapatok között. Fegyveresek is álldogálnak az országúton, először riasz­tó látvány, később megszo­kott. A magyar autónak mo­solyogva integetnek, nem kell leállni, szívesen látott vendégek vagyunk. Meg kü­lönben is, forradalmi válto­zás söpört végig nyelvisme­retükön, és egyszeriben min­denki megtanult magyarul, s készséggel használja is új­ra meglelt kincsét. Arad után hirtelen kiürül az országút. Kicsit nyugtala­nító, de mire jobban beleél­nénk magunkat a sok ré­misztő híradásba , megér­kezünk. Temesvár, csakúgy mint Arad, nem sok jelét mutatja a közelmúlt harcai­nak. A központban lévő há­zakon ugyan golyónyomok, néhol az ablakok is átlyu­kasztva, majd beragasztva, de különben semmi. Csak az emberek szemében ég a na­pokkal előbb átélt borzalom. Zaklatottak, feszültek és mégis fölszabadultak, ha maguk is elhiszik győzelmü­ket. A korábban megszokott díszletek varázsütésre el­tűntek, ezek is sietős kapko­dással, éppen csak a zsar­nok nevét átmázolva, az aradi hídon még a tovarisul is megmaradt, csupán utána hiányzik a megnevezés A Kárpátok géniusza szőrén­­szídian eltűnt, ám mogulé ki­lóg a balkáni szörny, ami régtől fogva ismert ezen a tájon. Elég lenne csak a Vasi­árdára, meg Antones­­cura utalni, ha mifelénk a történelemtanítás nem elfer­dítő­ elhallgatás lenne évti­zedek óta, az ideológiai kotyvalék nyomában tá­madó félelmekkel és előíté­letekkel. Temesváron szél­, lében mondogatták, hogy a forradalom leverésére Cra­­iovából odavezényelt kato­nákat azzal ingerelték a magyarok és szerbek elfog­lalták a várost! Időbe telt, míg megértették megcsala­­tásukat. * Temesvár kapujában, a mostanra jelmondatok és díszkép nélkül maradt ha­talmas határoszlopon, fekete zászló csapkod. Gyászol a város, eltűntek ezrei miatt. Találtak ugyan tömegsíro­kat, ám ezekben néhány tu­cat megcsonkított hulla. De hová lettek a többiek? Ta­lán a közeli vaskohókban égették el őket Resicán vagy távoli bányákban? Egyálta­lán, fák tűntek el, hiszen ezreket emlegetnek! Még tart a halottak számba véte­le, s ez ebben a soknemzeti­ségű nagyvárosban nem egyszerű feladata az egyéb­ként is megroppantott ható­ságoknak. De hát kik követték el ezeket a szörnyűségeket —, faggatózunk? A szekusok, a Securitate emberei —, hall­ható szinte még most is féle­lemtől borzongva. Már-már holér­­us emlékképekben je­lennek meg, pusztítva-öl­dökölve, elképesztő fegy­verekkel, ördögi ügyesség­gel. A román katona készü­letlen, fegyvertelen falusi, hozzájuk képest, akiket tán janicsárként képeztek ele­ven gyilkológéppé. Ma is lőnek még a hegyekben, vagy ott, ahol vérengző or­dasként lecsaphatnak. Te­mesvár alatt ugyanúgy föld­alatti kazamatákban kínoz­ták a szerencsétleneket, mint Bukarestben. A forradalom napjaiban megkísérelték ki­vágni a nép testéből mind­azokat, akik veszélyesek le­hetnek a csausizmusra. Nem rajtuk múlott, hogy nem si­került végrehajtaniuk szán­dékukat. Külön fejezetet érdemelne a zsarnok szökéséig tartó időszak lelki terheinek elemzése. Temesvár szenve­dett, vérzett , és kezdetben mégis látszólag rendezett volt. A szekusok hajnalon­ként föltakaríttatták a bel­várost vértől, hulláktól, ma­radványoktól! Több reggel egymás után­ az emberek mentek dolgozni, míg az­után a gyárak, üzemek, sorra leálltak, szembefordultak, de közben katonai zárlat alá került a város. Ha egyedül maradnak, vé­gük! Egyetlen kapcsolat a vasúti telefonvonal, mert annak egy részét lehetetlen volt kikapcsolni. Lám a dik­tatúra mulasztása! Közben a hír, hogy a Cionisztevőné, aki egyébként írástudó, ha nem is akadémikus, csak ki­nevezett, szóval ez a nős­­tény­ denevér kiadta a pa­rancsot Temesvár földig rombolására! Ha Bukarest behódol a Gonosznak, a pa­rancsot végrehajtják! Köz­ben persze eljutott a ször­nyek kegyetlenkedéseinek híte a magyar televízióhoz, ami óriási segítség, noha akik telefonáltak virágnyel­ven, nálunk élő rokonaik­nak, akkor az életüket tették kockára! Hangsúlyozva, hogy a forradalom kirobba­nása­ után még napokig a Securitate volt uralmon! Nappal a tüntetőkről készí­tett fényképek alapján be­gyűjtötték a résztvevőket , és eltüntették őket. Járták a kórházakat, sebesülteküt keresve. Akiket elkaptak, azoknak ritkán kegyelmez­tek A temesváriak összezár­va éltek a sebesült és ezért halálos veszélyt hordozó fe­(Folytatás a 2■ oldalon.) Mindenki megtanult magyarul — Eltűnt a Kárpátok géniusza — Fényképek alapján nyomoztak Patkányirtó Pécsről S. u. é. k. Temesvárott Tegnap még európai szegényház, mára a világ ügyeletes közepe. Mert itt folyvást történik valami. Most éppen Románia van soron. Tehát a segítő-ér­deklődő sorstárs számára adott az úticél, miként ma­gyarok ezrei bizonyítják naponként. Mi is így tettünk az óév utolsó napjaiban. Kivágott címerű román zászlók alatt, megindultunk Temesvár felé. ÁB-bébik­éten a szerencsekerékben Az 1990-es esztendő első napján nulla és egy óra kö­zött mindössze 8 csecsemő született az országban. 2 Bu­dapesten, 6 vidéken, közü­lük 5 fiú és 3 lány. Az­­Állami Biztosító köz­pontjában ezúttal 29. alka­lommal sorsolták ki az aján­dék életbiztosítási kötvénye­ket az első órában születet­tek között. Egy fővárosi és négy vidéki újszülött nevét húzták ki újév hajnalán a szerencsekerékből, ők az idei ÁB-bébik, akik az 50 ezer forintos Életút kötvény­re 2008-ban a jelenlegi ga­rantált 7 százalékos kamat­tal számolva, 169 ezer forin­tot vehetnek majd fel A biztosító befektetéssel hasz­nosítja az összeget, így a ka­mat, azaz a végösszeg, ennél is nagyobb lehet. A kötvé­nyeket és az ajándékokat az Állami Biztosító munkatár­sai újév napján adták át. A szerencsés nyertesek: Buda­pesten a pomázi illetőségű Leidinger Andrea, a Duna­újvárosban született Simon Gergő, a veszprémi Jákli Bence, a békéscsabai Frankó Krisztina és Gellai Hajnal­ka, aki Gyomaendrődön szü­letett. Korábban csak két csecse­mő — egy budapesti és egy vidéki újszülött — kapott életbiztosítási kötvényt. Most, január 1-jén esedékes, hogy az 1972-ben született budapesti ifjabb Boda Lász­ló és a Bács-Kiskun megyei Kiss Ágnes felvegye a 28 ezer forintot, a 18 évvel ez­előtt kapott kötvényre SZEGEDEN mély erköl­csi katzenjammerrel siettem a szerkesztőségbe, új év haj­nalán. S körülbelül úgy éreztem magam, mint egy gépember, amelyben lejáró­ban az óramű. Hangulatom­hoz a városkép is méltán il­lett. Csak le kellett volna fotózni a Kárász utcát , s a nyugati bulvárlapok kap­va kaptak volna rajta: „Te­mesvári utcakép, a harcok pillanatnyi szünetében” cím­mel . . Később aztán meg­jelentek a városgazdálkodási vállalat szakemberei, s el­takarították a több kocside­­réknyi szemetet. Előtűntek viszont a pezsgőnyomok, melyek akkorák voltak, mint a Szovjetunió a legnagyobb méretű falitérképeken i­s általában erős borszag len­gett a jégben. Apropó, Temesvár! Föl­hívtuk reggel Nagylakot. A vámhivatal parancsnoka, Tóth József százados el­mondta, hogy a vámszolgá­lat szilveszter éjjelén is fo­lyamatos volt, egyébként huszonnégy óránként váltot­ták egymást a szolgálatot teljesítők. A forgalom, bi­zonnyal az ünnepekre való tekintettel elég gyengének tűnt. Kevés volt a segély­szállítmány , de ez csak át­meneti állapot. A Vöröskereszt szegedi szervezetének titkára, Pász­­tiné Mészáros Éva szintén talpon, ügyeletben töltötte a szilvesztert. „Elég kicsi a forgalom, most, új év nap­ján” — mondta, de én lát­tam, mit jelent ez a kis for­galom . Francia csoport ér­deklődik az odaáll helyzet­ről; szemüveges úr kérdezi, bátorságos lenne-e elindulni a Székelyföldre ? Kocsival menjenek-e vagy vonattal, Békéscsabától Brassóig, on­nét pedig Székelyudvar­helyig? S mindez: öt perc alatt. Aztán még utánam szólt az egyik ügyeletes hölgy, tudnék-e szerezni szí­vócsonkot, Wartburghoz? Két NDK-s segélyszállító kocsi ugyanis elromlott, s nem tudnak tovább menni. Szó­val, szívócsonk kerestetik! A Gabriel-taxi is, aki ki­vitt a Fonógyári úti, ideig­lenes Vöröskereszt központ­ba, szóval, a taxis szintén nem mondhatta, hogy léha szórakozással töltötte az év forduláját. „Este héttől tíz óráig borzalmas volt” — mondta. Azt túlélni. Ren­geteg jugoszláv szilvesztere­zett Szegeden, és ahogy ezek nyolcvannal végigzúgnak az egyirányú utcában, menet­iránnyal szemben ... A taxis egyébként szilveszter estétől új év délig teljesített szolgá­latot, egy kollegát helyette­sítve. Meg is látszott rajta. A szegedi II. Kórházban, a detoxikálóban Hartai Ernő pszichiáter-szakorvos ügyelt tegnap reggel Elmondta, mindössze négy „ittas egyént " szállítottak be a de­­toxba a szilveszteri éj fo­lyamán Mindnyájan tizen­(Folytatás a 3. oldalon )­­ Csak négyen a detoxban — A porcelánmalac nem röfögött — A tehenek pedig sohasem sztrájkolnak Az új évtized szilvesztere Marx sírjára Mottó: „Megcsaltak és csalók elporladt szentje! Az ipari forradalom ad ennünk, nem te." (Faludy György: Marx sírjánál) F­aludy nagyszerű kis versét most, egy régi, s egy új évtized fordulóján, legalább százmillió ember szavalhatja. Hosszú évtizedek óta ez a leghatalmasabb és alighanem a legboldogabb kórus: zeng az Elbánál, a Keleti-tenger partjánál, az omi­nózus Odera—Neisse határnál; zúg a Visztula mel­lett, és a Vencel tér harckocsik taposta flasztere fö­lött; harsog, árad a dunántúli dombok meg a Nagy- Alföld síksága között; és bömböl, süvölt és dörög im­máron a Kárpátok karéja alatt is, le a Fekete-ten­gerig, s a Balkán hegyeinek tetején. És lám, feleim: ez nem az a sír, hol nemzet sü­ly­­lyed el. Évtizedkezdet, évtizedvég: ki tudja, jelentett-e valaha emberfajtánk históriájában annyit e két, szür­kén semleges szóösszetétel, mint most, 1990-re vir­radóra. A nyolcvanas évek két záró esztendeje közül ide­haza, legyen szó szűkebb pátriánkról, vagy a Szűz Mária oltalmába ajánlott Magyarországról, az első, a 88-as volt az igazi, a hajnalok hajnala, a Kezdet Nagy Esztendeje. (Tán elég sokadmagammal mondha­tom: életem, életünk eddigi legcsodálatosabb éve) Nálunk rendült meg elsőként a Föld, korszakos ese­ményként megszületett, s pillanatok alatt hatalmas erővé lett a sorsfordító funkciót betöltő Magyar De­mokrata Fórum, nyomában eszmekör-sorozatként, pat­togva majd a többi, független szervezet, véget ért (már ekkor) a Kádár-éra, a magyar politika pedig 1945 óta először tudta legnagyobb hitellel elhitetni önmagáról, hogy tud szuverén és igazán magyarpárti lenni . Er­dély neve és ideája ekkor került be a köztudatba A következő év, a most befejeződött 89-es, ide­haza a kiteljesedést, mindenütt másutt — a Szolida­ritás győzelmétől a Falomlásig Havel és Dubcek győ­zelmétől az évet méltón záró nagy romániai forrada­lomig — a teljes fölzárkózást, a kiteljesült ébredést hozta meg. ■ : Fölzárkóztak Európa balkanizált Keletjének né­pei — igen, a Faludy által megénekelt sír elé. Megfo­galmazni a sírfeliratot. Az első igazi tárgy internacio­nalista akciót az úgynevezett szocialista világrend­­szerben. És hogy­ a Krisztus utáni második évezred leg­utolsó évtizedébe most hogyan lépünk? Mondható, hogy jó a szegény szabadság első igazi éve. Kijelent­hető, hogy ilyen páratlan históriai lehetőség valóban legföljebb csak egy ezredvég előtt adódik százmilliók előtt. Gondolható, hogy a kilencvenes évek egyszerre lesznek reménykeltők és gyomorszorítóan szűkösek. Mert az étket adó ipari forradalom felé éppenhogy csak elindulok. Csak egyvalami kétségtelen A sírfelirat, mely kisemmizett, megalázott, agyon­nyomorított európai népek közös tetteként, immáron végérvényesen ott díszeleg a Highgate-i temetőben ama nagyszakállú ember porai fölött: az Ember dia­dala. Ennek megtestesülései, hívtak bérceke­t Václav Havelnek, vagy Tőkés Lászlónak, Lech Walesának, vagy Csoóri Sándornak, a mi életünk időtartamára elhitették a világgal: a Sötétség Hatalma nemcsak a mesében legyőzhető. 1990-re a ..romantika'' győzött a ,,realitás” — a konformista cinizmus fölött. A­nnál a simái pedig, tessék csak bátran utána­nézni, már látszik vagy hat elevenzöld, friss palánta. Nőnek a halom mellett, a porból, a humuszból mint büszke jegenyefák romosra bűnözött országok útjai fölött. Emlékmű a csongrádi áldozatoknak Csongrádon megkezdődött a gyűjtés a II. világháború helyi áldozatainak tisztele­tére felállítandó emlékműre. A tanács által közérdekűvé nyilvánított célra az össze­get a 671-1496 számú szám­lára lehet átutalni, vagy be­fizetni. Befizetőlapot a ta­nács ügyfél-­­tájékozta­tó iro­dájában lehet kérni, amely­nek hátuljára — az adóked­vezmény miatt — a szemé­lyi sz­ámot fel kell írni.

Next