Csongrád Megyei Hírlap, 1990. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-02 / 1. szám
Politikai napilap 47/1. 1990. január 2., kedd Csongrád Megyei Ára: 4,30 Ft A mi forradalmunkat idéző zászlók lobognak a nagylaki határállomáson. Ahol azért még a megszokás — röpke órácskát várni kényszerít. Aradig magyar autókonvoj közepette cammogunk, lépten-nyomon integető, mosolygó felnőttek, cukrot, gyümölcsöt kérincsélő gyerekcsapatok között. Fegyveresek is álldogálnak az országúton, először riasztó látvány, később megszokott. A magyar autónak mosolyogva integetnek, nem kell leállni, szívesen látott vendégek vagyunk. Meg különben is, forradalmi változás söpört végig nyelvismeretükön, és egyszeriben mindenki megtanult magyarul, s készséggel használja is újra meglelt kincsét. Arad után hirtelen kiürül az országút. Kicsit nyugtalanító, de mire jobban beleélnénk magunkat a sok rémisztő híradásba , megérkezünk. Temesvár, csakúgy mint Arad, nem sok jelét mutatja a közelmúlt harcainak. A központban lévő házakon ugyan golyónyomok, néhol az ablakok is átlyukasztva, majd beragasztva, de különben semmi. Csak az emberek szemében ég a napokkal előbb átélt borzalom. Zaklatottak, feszültek és mégis fölszabadultak, ha maguk is elhiszik győzelmüket. A korábban megszokott díszletek varázsütésre eltűntek, ezek is sietős kapkodással, éppen csak a zsarnok nevét átmázolva, az aradi hídon még a tovarisul is megmaradt, csupán utána hiányzik a megnevezés A Kárpátok géniusza szőrénszídian eltűnt, ám mogulé kilóg a balkáni szörny, ami régtől fogva ismert ezen a tájon. Elég lenne csak a Vasiárdára, meg Antonescura utalni, ha mifelénk a történelemtanítás nem elferdítő elhallgatás lenne évtizedek óta, az ideológiai kotyvalék nyomában támadó félelmekkel és előítéletekkel. Temesváron szél, lében mondogatták, hogy a forradalom leverésére Craiovából odavezényelt katonákat azzal ingerelték a magyarok és szerbek elfoglalták a várost! Időbe telt, míg megértették megcsalatásukat. * Temesvár kapujában, a mostanra jelmondatok és díszkép nélkül maradt hatalmas határoszlopon, fekete zászló csapkod. Gyászol a város, eltűntek ezrei miatt. Találtak ugyan tömegsírokat, ám ezekben néhány tucat megcsonkított hulla. De hová lettek a többiek? Talán a közeli vaskohókban égették el őket Resicán vagy távoli bányákban? Egyáltalán, fák tűntek el, hiszen ezreket emlegetnek! Még tart a halottak számba vétele, s ez ebben a soknemzetiségű nagyvárosban nem egyszerű feladata az egyébként is megroppantott hatóságoknak. De hát kik követték el ezeket a szörnyűségeket —, faggatózunk? A szekusok, a Securitate emberei —, hallható szinte még most is félelemtől borzongva. Már-már holérus emlékképekben jelennek meg, pusztítva-öldökölve, elképesztő fegyverekkel, ördögi ügyességgel. A román katona készületlen, fegyvertelen falusi, hozzájuk képest, akiket tán janicsárként képeztek eleven gyilkológéppé. Ma is lőnek még a hegyekben, vagy ott, ahol vérengző ordasként lecsaphatnak. Temesvár alatt ugyanúgy földalatti kazamatákban kínozták a szerencsétleneket, mint Bukarestben. A forradalom napjaiban megkísérelték kivágni a nép testéből mindazokat, akik veszélyesek lehetnek a csausizmusra. Nem rajtuk múlott, hogy nem sikerült végrehajtaniuk szándékukat. Külön fejezetet érdemelne a zsarnok szökéséig tartó időszak lelki terheinek elemzése. Temesvár szenvedett, vérzett , és kezdetben mégis látszólag rendezett volt. A szekusok hajnalonként föltakaríttatták a belvárost vértől, hulláktól, maradványoktól! Több reggel egymás után az emberek mentek dolgozni, míg azután a gyárak, üzemek, sorra leálltak, szembefordultak, de közben katonai zárlat alá került a város. Ha egyedül maradnak, végük! Egyetlen kapcsolat a vasúti telefonvonal, mert annak egy részét lehetetlen volt kikapcsolni. Lám a diktatúra mulasztása! Közben a hír, hogy a Cionisztevőné, aki egyébként írástudó, ha nem is akadémikus, csak kinevezett, szóval ez a nőstény denevér kiadta a parancsot Temesvár földig rombolására! Ha Bukarest behódol a Gonosznak, a parancsot végrehajtják! Közben persze eljutott a szörnyek kegyetlenkedéseinek híte a magyar televízióhoz, ami óriási segítség, noha akik telefonáltak virágnyelven, nálunk élő rokonaiknak, akkor az életüket tették kockára! Hangsúlyozva, hogy a forradalom kirobbanása után még napokig a Securitate volt uralmon! Nappal a tüntetőkről készített fényképek alapján begyűjtötték a résztvevőket , és eltüntették őket. Járták a kórházakat, sebesülteküt keresve. Akiket elkaptak, azoknak ritkán kegyelmeztek A temesváriak összezárva éltek a sebesült és ezért halálos veszélyt hordozó fe(Folytatás a 2■ oldalon.) Mindenki megtanult magyarul — Eltűnt a Kárpátok géniusza — Fényképek alapján nyomoztak Patkányirtó Pécsről S. u. é. k. Temesvárott Tegnap még európai szegényház, mára a világ ügyeletes közepe. Mert itt folyvást történik valami. Most éppen Románia van soron. Tehát a segítő-érdeklődő sorstárs számára adott az úticél, miként magyarok ezrei bizonyítják naponként. Mi is így tettünk az óév utolsó napjaiban. Kivágott címerű román zászlók alatt, megindultunk Temesvár felé. ÁB-bébikéten a szerencsekerékben Az 1990-es esztendő első napján nulla és egy óra között mindössze 8 csecsemő született az országban. 2 Budapesten, 6 vidéken, közülük 5 fiú és 3 lány. AzÁllami Biztosító központjában ezúttal 29. alkalommal sorsolták ki az ajándék életbiztosítási kötvényeket az első órában születettek között. Egy fővárosi és négy vidéki újszülött nevét húzták ki újév hajnalán a szerencsekerékből, ők az idei ÁB-bébik, akik az 50 ezer forintos Életút kötvényre 2008-ban a jelenlegi garantált 7 százalékos kamattal számolva, 169 ezer forintot vehetnek majd fel A biztosító befektetéssel hasznosítja az összeget, így a kamat, azaz a végösszeg, ennél is nagyobb lehet. A kötvényeket és az ajándékokat az Állami Biztosító munkatársai újév napján adták át. A szerencsés nyertesek: Budapesten a pomázi illetőségű Leidinger Andrea, a Dunaújvárosban született Simon Gergő, a veszprémi Jákli Bence, a békéscsabai Frankó Krisztina és Gellai Hajnalka, aki Gyomaendrődön született. Korábban csak két csecsemő — egy budapesti és egy vidéki újszülött — kapott életbiztosítási kötvényt. Most, január 1-jén esedékes, hogy az 1972-ben született budapesti ifjabb Boda László és a Bács-Kiskun megyei Kiss Ágnes felvegye a 28 ezer forintot, a 18 évvel ezelőtt kapott kötvényre SZEGEDEN mély erkölcsi katzenjammerrel siettem a szerkesztőségbe, új év hajnalán. S körülbelül úgy éreztem magam, mint egy gépember, amelyben lejáróban az óramű. Hangulatomhoz a városkép is méltán illett. Csak le kellett volna fotózni a Kárász utcát , s a nyugati bulvárlapok kapva kaptak volna rajta: „Temesvári utcakép, a harcok pillanatnyi szünetében” címmel . . Később aztán megjelentek a városgazdálkodási vállalat szakemberei, s eltakarították a több kocsideréknyi szemetet. Előtűntek viszont a pezsgőnyomok, melyek akkorák voltak, mint a Szovjetunió a legnagyobb méretű falitérképeken is általában erős borszag lengett a jégben. Apropó, Temesvár! Fölhívtuk reggel Nagylakot. A vámhivatal parancsnoka, Tóth József százados elmondta, hogy a vámszolgálat szilveszter éjjelén is folyamatos volt, egyébként huszonnégy óránként váltották egymást a szolgálatot teljesítők. A forgalom, bizonnyal az ünnepekre való tekintettel elég gyengének tűnt. Kevés volt a segélyszállítmány , de ez csak átmeneti állapot. A Vöröskereszt szegedi szervezetének titkára, Pásztiné Mészáros Éva szintén talpon, ügyeletben töltötte a szilvesztert. „Elég kicsi a forgalom, most, új év napján” — mondta, de én láttam, mit jelent ez a kis forgalom . Francia csoport érdeklődik az odaáll helyzetről; szemüveges úr kérdezi, bátorságos lenne-e elindulni a Székelyföldre ? Kocsival menjenek-e vagy vonattal, Békéscsabától Brassóig, onnét pedig Székelyudvarhelyig? S mindez: öt perc alatt. Aztán még utánam szólt az egyik ügyeletes hölgy, tudnék-e szerezni szívócsonkot, Wartburghoz? Két NDK-s segélyszállító kocsi ugyanis elromlott, s nem tudnak tovább menni. Szóval, szívócsonk kerestetik! A Gabriel-taxi is, aki kivitt a Fonógyári úti, ideiglenes Vöröskereszt központba, szóval, a taxis szintén nem mondhatta, hogy léha szórakozással töltötte az év forduláját. „Este héttől tíz óráig borzalmas volt” — mondta. Azt túlélni. Rengeteg jugoszláv szilveszterezett Szegeden, és ahogy ezek nyolcvannal végigzúgnak az egyirányú utcában, menetiránnyal szemben ... A taxis egyébként szilveszter estétől új év délig teljesített szolgálatot, egy kollegát helyettesítve. Meg is látszott rajta. A szegedi II. Kórházban, a detoxikálóban Hartai Ernő pszichiáter-szakorvos ügyelt tegnap reggel Elmondta, mindössze négy „ittas egyént " szállítottak be a detoxba a szilveszteri éj folyamán Mindnyájan tizen(Folytatás a 3. oldalon ) Csak négyen a detoxban — A porcelánmalac nem röfögött — A tehenek pedig sohasem sztrájkolnak Az új évtized szilvesztere Marx sírjára Mottó: „Megcsaltak és csalók elporladt szentje! Az ipari forradalom ad ennünk, nem te." (Faludy György: Marx sírjánál) Faludy nagyszerű kis versét most, egy régi, s egy új évtized fordulóján, legalább százmillió ember szavalhatja. Hosszú évtizedek óta ez a leghatalmasabb és alighanem a legboldogabb kórus: zeng az Elbánál, a Keleti-tenger partjánál, az ominózus Odera—Neisse határnál; zúg a Visztula mellett, és a Vencel tér harckocsik taposta flasztere fölött; harsog, árad a dunántúli dombok meg a Nagy- Alföld síksága között; és bömböl, süvölt és dörög immáron a Kárpátok karéja alatt is, le a Fekete-tengerig, s a Balkán hegyeinek tetején. És lám, feleim: ez nem az a sír, hol nemzet sülylyed el. Évtizedkezdet, évtizedvég: ki tudja, jelentett-e valaha emberfajtánk históriájában annyit e két, szürkén semleges szóösszetétel, mint most, 1990-re virradóra. A nyolcvanas évek két záró esztendeje közül idehaza, legyen szó szűkebb pátriánkról, vagy a Szűz Mária oltalmába ajánlott Magyarországról, az első, a 88-as volt az igazi, a hajnalok hajnala, a Kezdet Nagy Esztendeje. (Tán elég sokadmagammal mondhatom: életem, életünk eddigi legcsodálatosabb éve) Nálunk rendült meg elsőként a Föld, korszakos eseményként megszületett, s pillanatok alatt hatalmas erővé lett a sorsfordító funkciót betöltő Magyar Demokrata Fórum, nyomában eszmekör-sorozatként, pattogva majd a többi, független szervezet, véget ért (már ekkor) a Kádár-éra, a magyar politika pedig 1945 óta először tudta legnagyobb hitellel elhitetni önmagáról, hogy tud szuverén és igazán magyarpárti lenni . Erdély neve és ideája ekkor került be a köztudatba A következő év, a most befejeződött 89-es, idehaza a kiteljesedést, mindenütt másutt — a Szolidaritás győzelmétől a Falomlásig Havel és Dubcek győzelmétől az évet méltón záró nagy romániai forradalomig — a teljes fölzárkózást, a kiteljesült ébredést hozta meg. ■ : Fölzárkóztak Európa balkanizált Keletjének népei — igen, a Faludy által megénekelt sír elé. Megfogalmazni a sírfeliratot. Az első igazi tárgy internacionalista akciót az úgynevezett szocialista világrendszerben. És hogy a Krisztus utáni második évezred legutolsó évtizedébe most hogyan lépünk? Mondható, hogy jó a szegény szabadság első igazi éve. Kijelenthető, hogy ilyen páratlan históriai lehetőség valóban legföljebb csak egy ezredvég előtt adódik százmilliók előtt. Gondolható, hogy a kilencvenes évek egyszerre lesznek reménykeltők és gyomorszorítóan szűkösek. Mert az étket adó ipari forradalom felé éppenhogy csak elindulok. Csak egyvalami kétségtelen A sírfelirat, mely kisemmizett, megalázott, agyonnyomorított európai népek közös tetteként, immáron végérvényesen ott díszeleg a Highgate-i temetőben ama nagyszakállú ember porai fölött: az Ember diadala. Ennek megtestesülései, hívtak bérceket Václav Havelnek, vagy Tőkés Lászlónak, Lech Walesának, vagy Csoóri Sándornak, a mi életünk időtartamára elhitették a világgal: a Sötétség Hatalma nemcsak a mesében legyőzhető. 1990-re a ..romantika'' győzött a ,,realitás” — a konformista cinizmus fölött. Annál a simái pedig, tessék csak bátran utánanézni, már látszik vagy hat elevenzöld, friss palánta. Nőnek a halom mellett, a porból, a humuszból mint büszke jegenyefák romosra bűnözött országok útjai fölött. Emlékmű a csongrádi áldozatoknak Csongrádon megkezdődött a gyűjtés a II. világháború helyi áldozatainak tiszteletére felállítandó emlékműre. A tanács által közérdekűvé nyilvánított célra az összeget a 671-1496 számú számlára lehet átutalni, vagy befizetni. Befizetőlapot a tanács ügyfél-tájékoztató irodájában lehet kérni, amelynek hátuljára — az adókedvezmény miatt — a személyi számot fel kell írni.