Csongrád Megyei Hírlap, 1990. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-02 / 1. szám

B. , é. k. Temesvárott (Folytatás az 1. oldalról.) út­vaddal — a zsarnok pri­békjeivel. Ezért amikor Bu­karest megmozdult, majd elmenekült a szörny, örö­mük kicsapott lelkükből. Megmenekültek, akik élet­ben maradtak. * Jellemző hangulatukra, hogy a diktátor tárgyalása­kor, annak gyakori óranézé­sét ma is kiszabadulásét re­mélő bizonyítéknak vélik Miként sokan keveslik azt az egyetlen halált, amit el­viselt. Kivégzése megfosz­totta fegyveres és civil hí­veit vezérüktől. Ezért sür­gető volt végrehajtása, te­kintet nélkül minden egyéb­re. Forradalmi időkben gyors döntések szüksége­sek ... Azóta hatalmas mennyisé­gű segélyt vittek oda az em­berek, szerte a világból, sze­­retetük, együttérzésük jelé­ül. Mondják, hogy az erdélyi kórházakban tán fönnállá­suk óta nem volt ennyi, s ilyen sokféle gyógyszer, mint az utóbbi napokban. Mindenki azt visz, amit szükségesnek hisz, s egyik adomány hasznosabb mint a m­ásik. Vannak persze meg­lepőt?­ ajándékok is. Mint egy pécsi hölgy teljesítmé­nye, aki autóját megpakolta patkányirtó-szerrel, és így érkezett Temesvárra. Mon­dani sem kell, örömmel fo­gadták, hiszen bővében van­nak az ellenségnek Valaki más, egy szolnoki cukrász, mogyorófagyit vitt nagyobb tételben, mázsaszám. De a csomagok között van olyan is, amelyikben egy pár kesz­tyű, s vékonyka darab sza­lonna érkezett . Mint vendéglátónk, dr. Bárányi Ferenc sebész főor­vos, és körzetorvos felesége elmondják, most éppen Ro­mániára figyel a világ, gaz­dag, szegény egyaránt. Segí­tenek, segítenek. — Miben látják forradal­muk eredményét most, alig két héttel az események nyomában? — Hála Istennek, végre megbukott a kommunista diktatúra. Ezt a kifejezést manapság még nem szokás így együtt használni Romá­niában, vélhetőleg szokatlan is. Kelet-Európa utolsó dik­tatórikus bástyája volt ha­zánk. Nem is hittük, hogy ilyen alaposan, védett dikta­túrában éltünk. Nálunk év­tizedekig senki nem mert beszélni őszintén, nyíltan, netán nyilvánosan. Az elé­gedetlenség óriási volt, de leplezetten, titkoltan. Mi nem tudtuk, hogy a hadse­reg mellett még hetvenezer fegyveres szekus védi a dik­tátort. Nem tudtuk, hogy ezek ilyen ördögök, had­erőnk pedig ilyen készület­len ellenük. Temesváron a titkosrendőrök megálltak az utcán, és a nekik nem tetsző járókelőket lelőtték, hideg­vérrel. Nappal is. Mégis, a román nép határtalan bá­torsággal szembeszállott ve­lük. Hősök voltak, hétköz­napi emberek, akik hősök­ké lettek. Általuk végre mi is elértünk Európához, ah­hoz a bizonyos nagy, közös házhoz. Igaz, Tőkés László volt a szikra, általa indult el a népi felkelés, de magyar hívőihez százával sorakoztak föl a különféle emberek, mindannyian vállalva a har­cot. Ezt a harcot mi indítot­tuk el, mondta Tőkés László, de a románok nyerték meg nekünk! Közösen, együtt küzdöttünk a szabadságért. Persze a zsarnokság szét­zúzása csak az első, igaz, döntő lépés. Előttük még az új Románia fölépítése Reményeik szerint ez több­párti demokrácia lesz, ami­ben otthon érzik magukat mind az ott lakók. Amikor reményt mondok, Bárányi Ferenc kijavít: túlságosan halvány kifejezést használ­tam. Ők nem csupán vágya­koznak az új Románia után, de tesznek is érte. Szavai­kat pirosló arccal hallgatjuk. TRÁSER LÁSZLÓ Már a második szilvesztert ünnepelte Makón Brezán János, és felesége, és negye­dik osztályos kislányuk, Edi­na. A romániai Pécskáról 1988. november 22-én jöttek át, otthagyván rokonokat, munkahelyet és egy szép családi házat. De hát mi­ért? Az év utolsó óráiban a családfő így kezdte sorol­ni . Elhatározásunk bor­zasztó nehéz volt. Edina ki­csi kora óta nem ehetett egy morzsányi kenyeret sem. Sem búza, sem rozsliszt ké­szítményeket. Kilenc hóna­pos korától erős hasmené­sek, hányások gyötörték lisztérzékenysége miatt Szinte teljesen kiszáradt a szervezete. Bejártuk vele Arad, Temesvár, Marosvá­sárhely és Kolozsvár kórhá­zait. E legutóbbi helyen há­rom hónapot töltött, de az állapota semmit sem javult Már infúzióval és gyakori vérátömlesztésekkel tartot­ták életben. Kétségbeesetten jöttünk át Szegedre. A gastroentológusok a birto­kunkban lévő adatok alapján egyértelműen megmondták : ez nem más, mint lisztaller­gia. Nagyon aranyosak vol­tak. Kaptunk két doboz szó­­jakivonatot, nyugati import­ból. Ezt hazavittük Kolozs­várra, s Edina már két hét múltán szemlátomást javult. Hamarosan őt is áthoztuk Szegedre. Azt mondták, szi­gorú diétára lesz szüksége. Többször átutaztunk még, s valahányszor rettegtünk at­tól, hogy mikor húzzák ki útlevelünkből Edinát. Ekkor már megromlott a helyzet a két ország között. A klinikán pedig közölték velünk, hogy a liszttel való f­eltöltéses vizsgálat időtartama hat hó­nap. Csak azután tudják megmondani számíthatunk-e teljes gyógyulásra. A kezelő­orvos 16 százalék esélyt jó­solt, eddigi tapasztalatai szerint. Pécskán sem az or­vosi ellátását, sem a számá­ra előírt táplálkozást nem tudtuk biztosítani. Elhatá­roztuk tehát, hogy Makóra költözünk. Éjszakákat nem aludtunk. Nehéz volt a döntés, annak ellenére, hogy felelős beosz­tású állásom volt az ottani Vörös Zászló Termelőszö­vetkezetben. Gyönyörű laká­sunkat, sok barátot és roko­nainkat hagytuk Romániá­ban. Az első itteni karácso­nyunk, szilveszterünk bor­zalmas volt. Senkinek sem kívánunk hasonlót. Szomo­rú, magányos napok voltak Azóta eltelt egy év . De még milyen. Hála istennek, gyermekünk meg­gyógyult, szépen fejlődik, mindent ehet már. örvende­tes számunkra még az is, hogy otthon az események jól alakultak. Remélhetőleg norrmális életvitelre nyílik lehetőség. E karácsonyunk sajnos a véráldozatok miatt szomorkás volt. De egyben öröm is ért bennünket, de­cember 30-án hazalátogat­hattunk Pécskára. Igaz, csak egy röpke órára. Számunkra a mostani szilveszter jelenti majd életünk végéig a leg­szebb ünnepet. A boldog édesanya ezt mondta: — Örök hálával tartozunk dr. Várkonyi Ágn­es tanár­nőnek, aki a szegedi klini­kán sokat tett Edináért. Ö, szerintem kétszer született meg. Kolozsvárott egyéves korában mindössze 6,40 ki­logramm volt. Most már öröm ránézni, meggyógyult. Azt a nénit, nevezetesen Varga Jánosnét is örökre szívünkbe zártuk, aki az el­ső hónapokban befogadott bennünket házába, Makón. De ugyanilyen szeretettel gondolunk munkatársainkra, mindazokra, akik barátként segítőkezet nyújtottak fe­lénk. — Tehát hazamennek? — Nagyon nehéz ismét döntenünk. Sok szál fűz bennünket e városhoz. Pécs­kán viszont a szüleink, roko­naink várnak. Az idő nagy úr, mindent eldönt. A mi to­vábbi sorsunkat is. Egyelőre se igent, se nemet nem mon­dunk. Egy biztos, ilyen bol­dogok még soha nem vol­tunk szilveszterkor. Egy­folytában arra gondolunk, van már visszaút is. Remél­jük a józan ész és a szeretet fog felülkerekedni minde­nütt a világon. Megszűnik végérvényesen az emberek gyűlölködése. Romániában is. Ügy legyen. MOLNÁR LÁSZLÓ Brezánék makói szilvesztere Edina kétszer született . Életük legszebb ünnepe A kolozsvári Állami Ma­gyar Színház és Állami Ma­gyar Operaház felhívással fordul a Magyar Köztársa­ság színházaihoz, hogy lehe­tőségeikhez mérten nyújtsa­nak sürgős támogatást in­tézményeik hatékony műkö­déséhez. A kolozsváriak ké­résük tolmácsolására a Ma­gyar Demokrata Fórum egyik segélyszállítmányával Romániában járt MDF-dele­­gáció tagjait kérték fel. Horváth Béla, az MDF saj­tótitkára az MTI-vel a rész­leteket is közölve elmondta: a kolozsváriak elsősorban villamossági és hangosító berendezéseket, textil- és festékanyagokat, irodalmi és zenei anyagok sokszorosítá­sára használható berende­zést, valamint autóbusz ja­vításához szükséges alkatré­szeket várnak. Beszámolt arról is, hogy a pontos anyagszükségletről készített lista — az MDF VI. kerü­letben levő, Ó utcai köz­pontjában — az érdeklődők rendelkezésére áll. A Ma­gyar Demokrata Fórum vár­ja a felajánlásokat, az ado­mányokat összegyűjtik és ki­szállítják — mondta a saj­tótitkár. A kolozsvári színházak kérése - ---------------------------------- Eddig több száz tonna segély A Magyar Vöröskereszt szállítás lehetőségét igyekez­ Országos Központja, az MTI nek kihasználni. Miután na­­kérésére összegezést adott az gyan sokan a személygépko­­elmúlt napokban Romániá- csis fuvarozást ajánlották ba indított segélyszállítmá­ fel — s így van ez most is nyokról, akciókról. Eszerint —, mindenki jó szándékát eddig, a központi raktáron immár nem tudják igénybe át, mintegy 200 tonna se­ venni. Folyamatosan meg se­­gélyszállítmányt indítottak relik a jelentkezőket és útnak, további 200 tonnát ahogyan a szállítási igények küldtek a megyei és a rá- jelentkeznek, úgy használ­­tosi Vöröskereszt-vezetősé-­ják majd föl a magánautó­­cégek szervezésében, mint­ sok segítségét, egy 50 tonna gyorssegély­re- Rendkívül sokszínűek a­lig repülőgépen jutott el vállalások a Vöröskereszt Romániába. A konvojok ge- összesítése szerint. Mintegy pincét kezdetben főleg sze- 3000 család vállalná el sze­­mélygépkocsik, később azon­ Vesen rövidebb, hosszabb­ban egyre inkább a teher- időre, romániai gyerekek autók alkották, újabban pe- üdültetését. Nagyon sokan­dig mindinkább a vasúti közreműködnek a szállítmá­roskereszt központi szerve­zete már felvette a közvet­len munkakapcsolatot, a magyar küldemények azon­ban rendeltetési helyükre nyok rakodásánál, további­ jelenleg is úgy jutnak el, tásánál, mások több napos hogy a konvojok vezetői a telefonügyeletet tartanak, helyszínen tanulmányozzák, vagy a rádióközpontokban mire van szükség egy-egy dolgoznak, segítve a küldő­ nagyobb kórházban, körle­­mények célbaj­uttatását. A­tézményben és ennek nyo- Vöröskereszt központjában már adják a jelzéseket az eddig mintegy 10 millió fő­ utánuk indulóknak. Számos mint készpénzfelajánlásról romániai nagyvárossal alá­­tudnak, ám ez az összesítés kult így ki rugalmas és jó nem tekinthető véglegesnek, kapcsolat, nem mondható el hiszen nagyon sokan a he- et viszont a kisebb telepü­­lyi szervezethez juttatták el lésekről. A magyar konyv­­adományaikat, és ezek a té­­ezekben nem állnak telek egyelőre nem szerepel­ meg, mivel a hivatalos fő­nök a központi kimutatás- gatlóhálózatot itt még nem bán. Sokan közvetlenül kéz- szervezték meg, ennélfogva deményezték a segítségnyúl- nem tudják garantálni, hogy mást, amit központilag nem valóban a legjobban rászo­­is tudtak koordinálni. rulóknak jut el a külde-A magyar és a román re­­mény. A nőcsábász trónörökös bérelért A „Trónörökös”, Nicu Ceausescu szemtanúk sze­rint a szó szoros értelmé­ben berezelt, mikor letar­tóztatták. Nagyszebeni lakhelyét ma is páncélozott katonai jár­mű és sok katona őrzi a lassan megnyugvó, de még mindig dühödt tömegtől. Most azonban a katonák ba­rátságosan beszélgetnek az emberekkel, és lehetőségeik­hez mérten felvilágosítással is szolgálnak az átlag ro­mániai ember számára szin­te felfoghatatlan luxusról, amelyben a diktátor fia élt. E sorok írója néhány nyu­gati kollégájával elsőként járt a két épületből álló komplexumban s a legelső benyomása a csalódottság volt. A lét határozza meg a tudatot — a tétel igaz­ságát támasztja alá a „her­ceg” lakhelye is. Az „elkép­zelhetetlen luxust” töménte­len nyugati — zömmel ki­ürített — italosüveg, né­hány karton cigaretta, ká­vé, néhány külföldi kozme­tikai készítmény, gyári fal­tól falig szőnyegek, román gyári bútor, s nyugati ku­tyaeledel jelenti. Azt beszé­lik, Nicu azóta elszállított három kutyája nem akarta megenni a katonák által a házi készletből adott té­liszalámit. A szalámirudak érintetlenül hevernek az ápolt ketrecekben. S még valami: a kertben két hatalmas parabolaanten­na, amelyen valószínűleg a műholdas adások vehetők. Az irigyelt „úszómedence” azonban legfeljebb ha há­romszor háromméteres. A két épület közül az egyik, a régebbi — talán az ötvenes években épült — vendégház volt: több fran­ciaágyas hálószoba, mind­egyikhez szerény fürdőszo­ba, valamint egy nagyobb­fajta ebédlő van benne. Nem tudni pontosan, hogy itt a Nicu Ceausescu testi épségére vigyázó biztonsági emberek laktak-e, vagy a herceg vendégei. Annyi bi­zonyos, hogy az egészet a rossz minőségű étolaj bűze hatja át. Mindenütt hűtő­­szekrények, teli élelemmel. Most az ebédlőben kiska­­tonák ülnek és lelkesen né­zik a szabad román tv mű­sorát: ottjártamkor éppen egy ősrégi Beatles-felvételt sugároztak. Civilruhás em­berek leltároznak, számba veszik a román gyártmá­nyú kristálypoharakat, meg a szintén hazai porcelánt, s talán Nicolae Ceausescu összes műveinek legkülön­félébb kiadásait is. A ve­lencei kristálycsillárokban huszonötös égők vannak, ez talán azt sejteti, hogy a Se­­curitate ügyeleteseinek szál­lása volt. Nicu magánszállása már egy kicsit más. Mi a sze­mélyzeti bejárón át jutot­tunk be: a földszinten var­roda, mosoda, külön helyi­ség, ahol a cipőket tartot­ták karban. Innen sötét lépcső vezet fel a tulajdonképpeni lakás­ba, amely összesen öt szo­bából , két hálóból, egy kicsiny dolgozószobából, egy szalonból és egy gardrób­szobából — szép, de ma­gyar fogalmak szerint egy­szerű és láthatólag alig használt konyhából, s egy a többinél szebb kivitelű für­dőszobából áll. Az egyik hálószobát in­tarziás, részben faragott, nyilván egyedi készítésű bú­torral rendezték be, a töb­bi helyiségben a vendégház­ból már ismert rusztikus, il­letve fehér, klasszicista dí­szítésű gyári bútor látható. Itt is virágos, gyenge minő­ségű faltól falig szőnyeg. Rengeteg nyugati italosüveg és azok doboza, és renge­teg nyugatnémet gyógyszer. Az egyik hálószoba szekré­nyeiben rengeteg ing. Az újakat olcsó nyugati tucat­árunak nézném, de készül­hetett Romániában is ex­portra. Egy fiókban vado­natúj, márka nélküli finom pamutzoknik. A katonák magyarázattal szolgálnak a használatlan konyhára is. Mutatják: Nicu ételét pergamennel és spár­gával lekötött, leplombált üvegekben különrepülőkön hozták naponta Bukarestből. A gardróbszobában vagy negyven finom szövetekből méretre szabott öltöny, ka­lapok, micisapkák, szalma­kalapok, nyakkendők, né­hány pár nyugati cipő, s ismét a gyönyörűen tartott ingek tucatjai. A fürdőszo­bában Aramis márkájú köl­ni, Fa márkájú fürdőhab, különben az egész lakásban sehol semmi márkás hol­mi. A „trónörökösről” szörnyű dolgokat mesélnek. Nagy ivónak és nagy nőcsábász­­nak ismerték, s azt beszé­lik, ha egy nő megtetszett neki, a Securitate emberei­vel „tálaltatta fel” magá­nak. Nicu Ceausescu házaiból valószínűleg óvoda lesz. HORVÁTH JÚLIA (MTI-Panoráma) Tájékoztatás a házadóról A házadóval kapcsolatban több kérdés foglalkoztatja Szentesen is a közvéleményt. A felvilágosítás érdekében közreadjuk az illetékes pénzügyi hatóság időszerű tájékoztatóját. A házadóról szóló 1986. évi 25. számú törvényerejű rendelet szerint az egy- és kétlakásos épületben levő 100 négyzetméternél na­gyobb, továbbá az ennél több lakású épületben levő 80 négyzetméternél — egyébként adóköteles — la­kások után nem kell adót fizetni, ha — a lakásban az állandó bejelentés alap­ján együttlakó hozzátartozók számára figyelemmel — a lakás egy főre számított alapterülete nem több 25 négyzetméternél. Az alapszabályban felso­rolt, mentességnél figyelem­be vehető személyek okán — országos viszonylatban is — több kifogás merült fel, mivel az nem adott kellő lehetőséget a többgenerációs együttélésre. A Pénzügymi­nisztérium, a jogos kifogást elfogadva, módosító rende­letében kibővítette a ked­vezményezettek körét: a tu­lajdonos gyermekének há­zastársával és a tulajdonos tulajdonnal nem rendelkező házastársa szüleivel. A jog­­­szabály-módosítás 1990. ja­nuár 1-től lép hatályba és alkalmazása során az 1990. január 1-jén fennálló álla­pot az irányadó. Felhívjuk az érintett szen­tesi adózóink figyelmét, hogy az adókedvezményre vonatkozó igénybejelentésü­ket, 1990. január 15-ig, ház­adó bevallásban tegyék meg. Az adóbevallási nyomtatvány a városi tanács fsz. 116-os, 117-es szobájában szerezhető be. Szintén a jelzett határ­időig kell adóbevallást ad­­niok azoknak a házadót és nem lakás céljára szolgáló építmények adóját fizető ál­lampolgároknak is, akiknél 1989. évben, adókötelezettsé­get érintő változás követke­zett be. (Pl.: lakásbővítés, komfortosítás, lebontás, tu­lajdonosváltozás, állandó be­jelentéssel együttlakók kö­rében beállt változás, stb.). KEDD, 1990. JANUÁR 7.

Next