Csongrád Megyei Hírlap, 1990. február (47. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-15 / 39. szám

Keményfi Béla pokoljárása : mindenható arc Most, rövid időn belül másodszor látva Sára Sándor remekmívű alkotását, már bele is lehetne kapaszkodni holmi szavakba, mondatokba, ítélkező kitételekbe: filmalkotás egyáltalán? Film-e? Nem „antifilm”? Hiszen, ugyebár, az egész teljességgel filmszerűtlen, mi több, „ellen-film”, tökéletesen akciótlan, teljességgel statikus, archívumokba, emléktárakba való. Arccal illusztrált, fényképezett emlékirat. Arccal „megtámogatott”, a vizualitást abszolút nélkülöző biográfia. Micsoda képtelen, érzéketlen — és valójában esztétikátlan — ostobaság. Keményfi Béla, aki 1944 decemberében megszökik a leventekiképző táborból, s nem sikerülvén szülővárosába, Kaposvárra hazavergődnie, előbb Nyugatra kerül a visszavonuló csapatokkal, majd — amint mégis hazaér — az orosz megszállók fogják el, szökni próbál, súlyosan megsebesül a gerincén, mégis elviszik a többiekkel együtt a Gulagra. Keményfi Béla nemrégiben megjelent könyvének (Magyar leventék a sarkkörön túl) ismertetőjében olvasható: „bénasága, ifjú kora sem gátolja meg a szovjet igazságszolgáltatást a »nevelő szándékú« ítélet kiszabásában.” Keményfi Béla nyolc irtózatos esztendőt tölt — 15 éves korától 23 éves koráig — a legkülönfélébb sztálini lágerekben. Pokoljárásáról beszámolván, az embereket varázslatos képességgel megnyitni tudó Sára Sándornak, döbbenetes hatású, félelmetes erejű és nagyszerű szépségű 97 perccel ajándékoz meg bennünket. (A filmszemlén a mű és a főszereplő a Magvető Kiadó irodalmi díját nyerte el.) „Akciótlan?” Ez az arc, a belőle áradó eszménytömeggel — élet-akarás, kitartás, emberség és még hoszszan sorolhatnánk — valósággal duzzad az akcióktól. Nem „vizuális”? Ez az arc a nagy monológ közben úgy láttat — már persze annak, aki minimális emberi érzékenységgel, fantáziával és beleélő képességgel rendelkezik —, hogy szédülünk attól a vízióözöntől, amit Keményfi Béla (és Sára Sándor) elénk tár. Szolzsenyicin, vagy éppen a Keserű ifjúság írója, a szintén magyar Rózsás János mellé méltó társakként fölsorakozván. Mindezenközben pedig — egy arc Az arc. Keményfi Béla arca. Lágy és megfeszülő. Ellágyuló és megkeményedő. Merengő és eltökélt. Mosolygós és halálosan komoly. Szigorú és megbocsátó. Fölemelő és porba sújtó. Miként maga a pokoljárás a történelemben, s benne Keményfi Béla arca. A töretlen élniakarás, a humanista életigazolás és tartás arca. A megpróbált magyar ember arca. DOMONKOS LÁSZLÓ „Unalmas lesz”, hallom a kollégám hangját a sajtóvetítésen. Talán ha jobban fülelek, alig tíz napja, a XXII. magyar filmszemlén, Budapesten is bizonyára hallhattam volna ugyanezt a mondatot, amikor Sára Sándor Te még élsz? című filmjét vetíteni kezdték. Mert az első pillanattól a legutolsóig, egészen pontosan 97 percen át, csakis egy arc, egyetlen arc — Keményfi Béla arca — látható a vásznon. Még csak közbevetett kérdés, illusztráló-kiegészítő-fölerősítő kép (korabeli híradófelvétel vagy efféle) sem tűnik föl, egyetlen percre sem. Ilyen élményben mégsem gyakran lehet része halandó (pláne magyar!) embernek Szóbeszéd tárgya Szentesen és környékén, hogy az országgyűlési képviselőválasztás, az ezzel kapcsolatos szelvénygyűjtés és a kampányhadjárat körül nem minden olyan kristálytiszta, mint elvárható lenne a választójogi törvény alapján. A híreszteléseket kérdés formájában „átpasszoltuk” a szentesi választási bizottságnak. — A népszámlálásban közreműködött számlálóbiztosok — így vélik többen — politikai munkát is végeztek. Tud-e erről a bizottság? — A számlálóbiztosok jóval korábban kezdtek dolgozni. Többségük be is fejezte a népszámlálást, mire a kopogtatócédulákat széthordták. Csak egy-két esetben volt még összeírás huszadika után. A választási eljárásban nincsenek beosztva számlálóbiztosok, legalábbis akiket ismerünk, csak az egyik vagy másik területen dolgoznak. — Az ajánlószelvényekkel elkövetett csalásról — a budapestiről — a hírközlő szervek is tudósítottak. Már ezt megelőzően mondogatták Szentesen, hogy itt is „árulják” a cédulákat, ezer forintért ... — E tényről a bizottság csak akkor nyilatkozhat, ha hivatalosan tudomásunk lesz róla. Ilyen pedig nincsen. Nekünk senki sem jelentette be hivatalosan. A választójogi törvény egyébként kimondja: Ajánlási szelvényért ellenértéket felajánlani, kérni és adni tilos! Tehát nemcsak az büntetendő, aki pénzt kínál érte, hanem az is, aki elfogadja az összegét. Azt is előírja a törvény, hogy „a választási bizottság — kérésre — az aláírások hitelességét ellenőrzi”. Am ilyen kérés sem érkezett. — Szentesen kívüli községből jelezték, hogy egyik párt megbízottai földet ajánlottak azoknak, akik a képviselőjelöltjükre szavaznak... — Az említett párt programja nem áll rendelkezésünkre. A jelöltjük tudna erről nyilatkozni. — Sokan ítélik etikátlannak egyes jelöltek kampányhadjáratát, a plakátok elhelyezését és szövegét. Például ezt: „A mi jelöltünk...” a lakók megkérdezése nélkül ragasztották háztömbök bejáratára, azt a hamis benyomást keltve, hogy az illető az ott lakók közös jelöltje. Továbbá egyik reggelre „kidekorálták” az utcán álló autók szélvédőjét. Megengedhető ez? — A választójogi törvény előírja, és az etikai kódex is, hogy a pártok, független jelöltek felelnek azért, hogy megbízottaik a törvény rendelkezéseit betartsák. A kampány célja, hogy a jelölteket bemutassák, programjukat, politikai céljaikat ismertessék és értelmezzék. Ennek során tartózkodni kell egymás lejáratásától, magánéletükre vonatkozó adatok felhasználásától. Plakátot magántulajdonban levő épületre, kerítésre elhelyezni csak a tulajdonos hozzájárulásával lehet, egyébként pedig tartózkodni kell egymás plakátjának átragasztásától, eltávolításától — hangzott a szentesi választási bizottság hivatalos álláspontja. K. M. Szabálytalanságról nincs hivatalos jelzés A Független Kisgazdapárt itt és most — tiszta szándékkal és őszinte szóval — azt mondja el, mit szándékszik tenni választási győzelme vagy a hatalomban való jelentősebb részvétele esetén. KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKÁBAN 1. Az új Országgyűlés haladéktalanul nyilvánítsa ki népünk semlegességi szándékát, a kormány indítson tárgyalásokat a nagyhatalmak és az európai szövetségek garanciáinak, a szomszéd népek megértő támogatásának biztosítására. 2. Az átmeneti időben vonuljunk ki a VSZ integrált katonai szervezetéből. Ez évben katonáink külföldön vagy idegen hadseregekkel hazánkban közös hadgyakorlatokon már ne vegyenek részt. A Szovjetunióval jussunk egyezségre csapatai ez év végéig történő kivonásában, addig is — nemzeti szuverenitásunk teljessége érdekében — „bázisszerződés” rendezze e csapatok itt állomásoztatásának feltételeit. 3. Törekedjünk minden néppel, elsősorban szomszédainkkal a kölcsönös tiszteletet és előnyöket kifejező, a tizenötmilliós magyarságért viselt felelősségünket is megértő szerződéses kapcsolatokra. A nemzeti érdekeinket sértő, hazáinkat erkölcsileg vagy anyagilag megalázó szerződéseket haladéktalanul mondjuk fel. 4. A nemzetközi bizalom légkörébe helyezett Magyar Köztársaság területi sérthetetlenségét egy kis létszámú, de technikailag és irányításában korszerűsített magyar honvédség biztosíthatja. A hadi kiadások nem haladhatják meg 1995-től a nemzeti jövedelem 1 százalékát! BEL- ÉS GAZDASÁG- * POLITIKÁBAN 1. Az új Országgyűlés első ülésein határozza meg a pártok jelöltjei által betölthető állami, igazgatási tisztségeket. Egyébként minden más tisztségben a szakmai alkalmasság és erkölcsi tisztaság legyen az elbírálás kizárólagos alapja. Egypárti diktatúra után nem kívánunk többpárti diktatúrát sem. Felelősség érvényesítésében mindennemű „kollektív elbírálás” erkölcstelen és tisztességtelen. De nincs „kollektív megbocsátás” sem! Az emberiesség és a nemzet elleni bűnökért mindenkinek és személyesen felelni kell. 2. A társadalmi demokrácia valódi tereként értékeljük a területi-szakmai önkormányzatokat. Történelmi tévedés volt a szovjet tanácsrendszer szolgai lemásolása. Fél éven belül megtartandó a helyhatósági választás is, hogy véget vethessünk a korrupt kiskirályok uralmának, a falu életét megnyomorító személyi összefonódásoknak. Tehetségtelen bürokratatömeg helyett a nép szolgálatát őszintén vállaló és hatékony törvényhatósági-elöljárósági munkatársakra lesz szükségünk. 3. A Független Kisgazdapárt által vezetett kormány pártok fóruma a második világháború után 3 év alatt állította talpra a gazdaságot, teremtett új és jó forintot, fizetett ki súlyos jóvátételt. A gazdasági romlásunk ma sem kisebb, mint a háború után volt. A vállalkozás szabadsága, a tulajdonformák esélyegyenlősége, a dolgozók tulajdoni érdekeltsége hatalmas belső erőket szabadíthat fel. Ha ehhez a fejlett országok — szándékában már kinyilvánított — segítsége, hitelezőink türelme, a demokratikus választás után stabilizálódó kormányzat iránti bizalom is hozzájárul, felelősséggel ígérhetjük: — 1994-ig megteremtjük az értékálló, konvertibilis forintot; — 1995-ig elérjük a mai ausztriai életszínvonalat és azt; — 2000-ig azzal azonos színvonalra emeljük. 4. Ehhez az kell, hogy őszintén és reálisan számoljunk a gazdasági feltételekkel. Hagyjuk a meddő vitát a „gazdasági orientáció” kérdéseiben, azt 5—10 éven át úgyis hitelezőink összetétele fogja meghatározni. És hagyjuk a vitát „az ország kiárusítása” álságos problémájában, akár „nemzetieskedő” harmadik utasok, akár az „ideológiavédő” konzervatívok hangoztatják. Ne féltsük az országot a külföldi működőtőkétől! Ne feledjük: a külföldi hitelezőnek mi fizetünk kamatot, a külföldi befektető pedig nekünk fizet adót! TÁRSADALMI követelésekben 1. A Független Kisgazdapártot adott szava kötelezi, hogy az új Országgyűlésben elsőként terjessze be azon törvényeket, melyek a kifosztott kisembereket jogos tulajdonukba visszahelyezik. Nem erkölcsi rehabilitálást, nem anyagi kártérítést, hanem a tulajdonuk visszaadását követeljük! Az ország népére ez nem ró anyagi terheket, de igazságot szolgáltat több mint 3 millió magyar állampolgárnak. Ez elsősorban — az 1947-es birtokviszonyok szerint — a földtulajdonra vonatkozik. A tulajdonosok majd maguk döntsenek a föld hasznosításáról. Ha akarnak, maradjanak egy tisztább szövetkezet keretében, és dolgozhatnak továbbra is együtt a földdel nem rendelkező többi taggal, akiket munkaviszonyuk szerint tisztességes résztulajdon fog megilletni. De dönthetnek az önálló gazdálkodás, a „saját farm” mellett is! Azt viszont alapelvként valljuk: a tulajdonátalakítás nem kockáztathatja az ország ellátásának biztonságát. 2. És igazságot kell szolgáltatni több tíz- és százezer embernek, akiktől fillér nélkül vették el kisipari műhelyük, boltjuk, vendéglőjük kulcsát, s ma ők maguk, vagy gyermekeik licitáláson milliós bérleti díjakért kapják azt használatra vissza. Vagy az államosított kis lakóházat a benne lakó volt tulajdonosának most drága pénzért árulja a házkezelő állam. Itt sem igaz, hogy a tulajdon visszaadása a nép terheit növelné, legfeljebb a bérleti díjakon pöffeszkedő kereskedelmivendéglátó-ipari bürokraták lába alól csúszik ki a talaj. 3. És igazságot kell szolgáltatni a nagy megpróbáltatások előtt álló ipari munkásságnak. Egyetértünk azokkal a munkásvezetőkkel, akik azt mondják: nem kell most a munkástanács, a meggazdagodott ipari elit a csődtömeget ne tolja át a munkás-önigazgatásnak. De kell a „munkásellenőrző bizottság”, hogy az életükre, jövőjükre, a tulajdonátalakításra, külföldiekkel való együttműködésre vonatkozó döntéseket ne „róluk és nélkülük” hozzák. Legyenek — szerzett jogaik alapján — saját vállalataik résztulajdonosai és felelős gazdái! A „munkáslelemény” nemcsak technológiai ötleteket, de forradalmi változtatásokat is eredményezett —, ipartörténetünk számtalan példája szerint. 4. Egy mindinkább éleződő választási kampány után, az alkotó-teremtő nemzeti erőfeszítések alapjaként, nagy szükség lesz a társadalmi békére. Az viszont elképzelhetetlen a ma tapasztalható társadalmi igazságtalanságok közepette. A Független Kisgazdapárt a polgári társadalom, a magántulajdon, a szabad kezdeményezés, a radikális rendszerváltás feltétel nélküli híve. Amíg viszont az ország gazdasági helyzete miatt „szociális szükségállapot” van, minden alapelvünkben elfogadjuk a „szociális érdekektől korlátozott” jelzőt. Emellett is határozottan képviseljük bérben és nyugdíjban, jövedelemben és vagyonosodásban a társadalmi tűréshatárt nem sértő minimumok és maximumok átmeneti és kényszerű alkalmazását. * Rá kell döbbenjünk, hogy közlési lehetőségünk térben is korlátozott. Pedig ennyi mindenről kellene még szólnunk. Bízunk abban, hogy a kedves Olvasó más fórumokon is keresi majd a kapcsolatot a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári párttal, egyetértésünk kialakítására. Bort, búzát, békességet! Mit akar a Független Kisgazdapárt? 2 Szobrokat is fogad a hotel Január elején Darmstadtban, a Kultúra Házában kiállítás nyílt Tóth Valéria Munkácsy-díjas szobrászművész és Kligl Sándor szobrászművész alkotásaiból. A kiállítást Günther Metzger, a város polgármestere nyitotta meg. A tárlatot február 2-áig tekinthették meg az érdeklődők. Akkor útrakelt a kiállítási anyag, és átköltözött Nürnberg-Fürthbe. Méghozzá a közismert Grundig Hotel konferenciatermébe, ahol február 17-éig látható a két szegedi szobrászművész reprezentatív bemutatója. Tóth Valéria és Kligl Sándor a napokban érkezett haza az NSZK-ból. Arra kérem a két művészt, hogy elevenítsék élményeiket. , — Terrakotta- és bronzműveket állítottunk ki Darmstadtban, illetve a Grundig cég konferenciatermében — mondja beszélgetésünk elején Tóth Valéria. — Én öt nagyméretű szobrot vittem ki és 27 kisplasztikát. Sándor 25 szobrával szerepelt a bemutatón. A sajtó egyértelműen elismeréssel írt mindkét kiállításról. Ugyanakkor szobraimmal kapcsolatban megjegyezték, a nyugalom, a szépség, a klasszikus életideál nincs összhangban a világ mai eseményeivel. A kinti „realizmus" a morbiditás jegyében fogant. Véleményem szerint nincsenek hozzászokva a realizmusnak ezekhez a jegyeihez. — És hogyan vélekedtek az ön munkáiról? — kérdeztem Kligl Sándort. — Nem panaszkodom. Műveimről jó korképet rajzoltak. Mozgalmasnak, a térviszonyokat jól érzékelő, expresszív művekként méltatták szobraimat A lényeget tekintve azonban dicsérték szakmai felkészültségünket, a tökéletes kivitelezést, és az alkotások ihletettségi fokát. Sőt, készült egy ötperces riportfilm is a kiállításról, a híradó számára. Ebben elsősorban a német—német és magyar kapcsolatokat méltatták, kiemelve hazánk politikai nagyvonalúságát, ahogy a németeket az NSZK-ba segítették. — Szeretném megemlíteni — szól közbe Tóth Valéria — az NSZK-ban élő dr. Aranyossy Anna orvosnő nevét, aki a kiállításaink egyik szervezője. Neki köszönhetjük a nürnbergi kiállítást, és a további bemutatkozásokat is. — Milyen kapcsolatba kerültek a kinti kollégákkal? — Rendkívül előzékenyek, kedvesek voltak. Többen szorgalmazták a közös kiállítást is. Rudolf Kelchner grafikusművész készítette kiállításunk prospektusát, és műveinket a lírai realizmus körébe sorolta. — Mikor és hol láthatjuk újra műveiket? — Március 19-én Budapesten, a Csók Galériában nyílik tárlatunk. A kiállítást D. Fehér Zsuzsa művészettörténész nyitja meg. (ner) Tóth Valéria: Magány CSÜTÖRTÖK, 1990. FEBRUÁR 15.