Csongrád Megyei Hírlap - Délvilág, 1990. július (47. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-02 / 153. szám
Nem asszisztál az elnök — Átmentett igazgatói szék? Lemond, ha akarják Csetepaté Zákányszéken Tény, Borbás István hadat üzent a tanácstestületnek. Imigyen: „Bejelentem, hogy lemondok tanácstagságomról. Elhatárolom magam az ott hozott határozattól. Véleményem szerint itt hatalomátmentés történt. Én Vass Vilmost emberileg alkalmatlannak tartom igazgatónak. Szakmailag nem tudom minősíteni, mert ez nem az én dolgom, és nem értek hozzá.” Az elnök urat irodájában kerestük fel. — Vass Vilmos, az általános művelődési központ igazgatója ellen milyen kifogásai vannak? — Úgy gondolom, eljött az ideje annak, hogy vezető funkcióba csak azok kerülhessenek, akik szakmai hozzáértésük mellett etikailag makulátlanok. Szerintem ez nem mondható el Vass Vilmosról, akinek egy rendelet alapján a határozatlan időre szóló megbízását pályázat nélkül három évre meghoszszabbították. Amikor rendszerváltásról beszélünk, nem folytatódhat a régi káderek átmentése. Vass Vilmos tíz évig volt községi párttitkár. A tagság 1988-ban lemondásra kényszerítette. De viszszatérve az erkölcsi tisztaságra, nem hallgathatom el, hogy a volt párttitkár lányainak lakodalma körül bonyodalmak támadtak. Az egyik frigy 1983 szeptemberében volt, az igazgató úr pedig csak 1986 januárjában fizette ki tartozását — 12 ezer 425 forintot — a lakodalmat rendező szakszövetkezeti bisztrónak. Ez az eset ismétlődött 1988 februárjában, amikor a másik lányát adta férjhez Vass Vilmos. Ekkor a tartozása 20 ezer 878 forint volt. Ezt az öszszeget levelem írásáig, június 14-éig nem fizette ki. — Felszólították, hogy fizessen? — Egy volt párttitkár ellen ilyen „merényletet” nem követhettünk el. Én egyébként is csak utólag szereztem tudomást a tartozásáról. — Úgy tudom, a vádpontok között más is szerepel. — Igen. Szóbeszéd tárgya például az, hogy az igazgató úr állítólag nem fizetett fuvardíjat akkor, amikor az iskolai szénnel együtt az ő tüzelőjét is házhoz szállították. Kollégáim állítása szerint az iskolai gyakorlókért részére biztosított trágya felhasználása vitatható. Ugyanebben a kertben saját területe is van. Beszédtéma még: mit fizet az igazgató úr a kúthasználatért, és kinek a zsebéből veszik ki az áramszámladíjat. Azt is beszélik a faluban, hogy Vass Vilmos kedvéért kellett szakcsoportot létesíteni, ugyanis szőlőt és őszibarackot akart telepíteni. — Ezért nem szavazott Vass Vilmosra, amikor a három évre szóló megbízásáról volt szó? — Igen. Pályázatot kellett volna hirdetni, mérkőzzenek meg a jelentkezők. Nem így történt. Ezért nem asszisztálok tovább ennek a tanácstestületnek. Természetesen a vb-tagságomról is lemondtam. (Folytatás a 3. oldalon.) A zákányszéki tanács elnökasszonyának szokatlan tartalmú levelet kézbesített a postás e hó közepén. Két évvel ezelőtt dúlt már vihar ezen a tájon, akkor a Bozsó- és a Borbás-pártiak ütköztek meg. (Bozsó István a helyi szakszövetkezet exelnöke, Borbás István pedig az utóda.) A régi indulatok támadtak most fel? A szegedi József Attila Tudományegyetem auláját 10 órakor nyitják ki az érdeklődők előtt, a város most igazán a napfény városa. Árnyékban 28 fok. Aki ma délelőtt jelen lesz a tárlatnyitón, az minden elismerést, megérdemel. Dehát egy Pro-Skop Péter-kiállítást vétek lenne elszalasztani ! És hogy eljön Prokop Péter is, a Kómában élő pap-festőművész, a világhírű alkotó, az igazi kulturális csemege. Már akinek. A rektori szobában meg(Folytatás a 2. oldalon.) Július 1.: német Szilveszter Itt a márka, váltsa már ma! Történelmi pillanat köszöntött be szombat éjfélkor német földön: a keletnémet márka megszűnt hivatalos fizetőeszköz lenni, az NDK- ban is a nyugatnémet márka lett a hivatalos pénznem. A gazdasági, pénzügyi és szociális unió életbe lépése mérföldkövet jelent a két német állam teljes egyesülése felé vezető úton. Berlin belvárosában éjfélkor előszilveszteri hangulat uralkodott. Petárdák durrogása, autókürtök zengése jelezte a keletnémet lakosság afelett érzett örömét, hogy végre valódi „kemény” fizetőeszköz lehet a birtokában. Ugyancsak éjfélkor kezdte meg — elsőként az NDK területén — a nyugatnémet Deutsche Bank kirendeltsége a berlini Alexanderplatzon a DEM-bankjegyek kifizetését, mint első gyorssegélyt a lakosság részére. A fiók előtt már szombaton délután sorban álltak azok, akik a leginkább ki voltak éhezve a nyugatnémet márkára. Éjfélkor már mintegy tízezren várakoztak a Deutsche Bank kék-fehér (Folytatás a 4 oldalon.) 1990. júl. 2., hétfő 47/153. Ára: 430 Ft Csak egy hibája van a Szegedi Ipari Vásárnak, de az méretes: nem az Északi - sarkon épült, hanem Dél- Magyarországon. Minekfolytán jóval melegebb a kelleténél. Olvad az aszfalt, olvad a polgár, kiolvad az olasz fagyi egykettőre a tölcsérből ... A vásár főpénztárosa azt mondta, kevesebben vannak a vásárlók, nézelődők, mint tavalyelőtt. Érthető: ilyen időben nudistastrandra járnak az emberek, nem ipari vásárra. De azért van tömeg jócskán, csak úgy dől be a nyitott kapukon a nép, megérkezett tegnap az 50 ezredik vendég is. Keresem a vásárigazgatót , ámde nem lelem. Kinn van valamelyik pavilonban, szervezési munkák kötik le figyelmét, s így megtalálhatatlan. Annál inkább hallható Megyeri Vali jól ismert hangja, amint a különféle látványosságokra hívja föl a figyelmet a vásári rádió hullámhosszán. Látható ő maga is, szája előtt mikrofon, túlbeszéli a meleget. Az egyik fagylaltost arról kérdezem, mekkora a forgalma — de neon ér rá válaszolni, épp a köjál boldogítja, szalmonellát keresnek az eperfagyiban. Nem találnak. Ernitt karcsú túrakenuk és -kajakok, áruk 20 ezer körüli — amott tömött rókabundák, áruk ugyanaz. A tél és a nyár egy vásáron, egymás tőszomszédságában ... Az óriási, hűs pavilonban ventilátor forog, és az idegen, miért nem tudja, hová nézzen. Kontraszt, kontraszt hátán. Itt a franciák (Nizza) standja, mediterrán színek, pirosan és sárgán , amott a finneké (Turku), visszafogottan, kéken és fehéren. „Au pays de Tamour’-felirat az égőpiros francia trikón, s Turku nevezetesebb szobrai a finn posztereken. Ikébanák, francia babák (élő és műanyag), jelmezek, kellékei a nizzai karneválnak, s önszürkén csillogó, precíz finn fogaskerekek, íme, Szeged két testvérvárosa! Aharmadik, Szabadka sem maradhat le ám! Egész vitrinsort foglalnak el a Suboticanka termékei, a szerb rumpuncstól a rákijáig, s a jóval triviálisabb, közönséges narancsszörpig. No, de immár gyerünk ki a hűs pavilonból, egyenest a napsütötte forróságba. A cgy mini locsolójárműve mossa az aszfaltot, szivárvány fényük a vízsugarakban.... Most pedig lássuk, mely s milyen cégek szerepelnek a vásáron a Dél-alföldi régióból? Csak néhány példa ... Itt van a Hódgép, s terméke, a tűzpiros Puli. A szalámigyár valóságos, kacsalábon forgó körasztalon mutatja be nemzetiszínű szalaggal átalkotött termékeit (tényleg forog!) A paprikavállalat csodálatos fűszerpaprika-füzéreket vonultat föl többek között, a megyei Zöldért fantasztikus sárga- és őszibarackot, mintha műanyagból lennének, akkorák. Ha konzervgyár, akkor konzervhegyek,háromszögek, ha szentesi Barnevál, akkor pácolt, füstölt pulyka, „Sáfrányos Borzas”, „Szentesi Piros”, hasonlók .. . No, de tartsunk némi pihenőt, s állapítsuk meg, a 114 éves ipari vásár 2 évenkénti visszatérte ma, e zavaros időkben kifejezetten nyugtató hatással van az emberekre. Konszolidáltság-érzést kelt bennük ... A Dél-Tisza Menti Afész kitelepült algyői halászcsárdájának színes napernyője alatt tikkadt vendégek iszogatnak; odébb a szentesi Vas- és Fémipari Szövetkezet rotációs kapui, fűnyírói láthatók, de hát ilyen melegben tán még a fű se nő. A devizaáruházban (Curency Store) hemzseg a nép, van itt dollár, márka, miegyébb... Már épp elhagyni készültem a vásár területét — nyomomban, úgy három lépás távolságban, a loholo hőguta —, amikor elém toppant a szőke-kék Thalla Tünde, a Partiscum Kft. nemrég végzet hallgatója, immáron kész manöken. —Nahát, már meg sem ismersz? — mondta, majd közölte, mindennap tartanak divatbemutatót a vásáron, tán ez a leglátogatottabb a különféle rendezvények közt. S hogy a manökeneknek mi a dolguk ezenkívül a vásárban? A vendégeket útbaigazítani, információval ellátni, röpcédulát osztogatni, kávéval kínálni őket az üzleti tárgyalásoknál Nélkülük aligha lenne teljes a szegedi nyár, az ipari vásár. F. CS. Máris félszázezer látogató a vásáron Hőgutát tűr Pavilonország Nincsen vásár divatbemutató nélkül A vásárlók utcájában 1 millió is gyorsan árura találna. (Fotó: Elgedi Zoltán) Jani bá’ nyugdíjba ment járulom, semmi szükség arra, hogy engem is levizsgáztasson a Fidesz Anélkül is biztosra vehetik, még véletlenül sem tudom megkülönböztetni a búzát a rozstól, hogy bizonyos árpa nevű növényről szó se essék. Világéletemben flaszterkoptató legény voltam, de annyit azért megtanultam a kenyeret mindig kereszttel szentelő anyámtól, hogy ha üres a kamra, elpusztul az ember. Vagyis, addig nincs baj, amíg a parasztportákon mosolygós, vagy legalább munkára kész a gazda. Hát, most nem mosolyog. A kistermelő azért, mert kicsi, a tsz-gazda meg azért... De lássuk a konkrétumokat. Hír után nyomozó sorsom a minap mezőgazdasági nagyüzembe terelt. S bizony leírhatom, annyi kétkedő, sértett emberrel rég találkoztam, mint épp ott A kérdés ugyebár egyértelmű: mi lesz velük? Szétverik a szövetkezetét? — várták tőlem, a nagyvárosból jött, tehát „csak többet tud” embertől a választ! Én meg csak néztem, s visszakérdeztem: hát nem ismerik a kormány mezőgazdasági programját? Nem tudják, mit szeretnének a kisgazdák? Tudják ők, dehogynem tudják — vonogatták a vállukat —, csak épp teli ám kérdéssel a padlás, csak épp nincs, aki válaszaival összegereblyézze. Mert például: ki mondja meg, mi lesz az évek során gyűlt közös vagyonnal, ha szétszedik a tsz-t? Kié lesznek a magtárak, az irodaépületek, a gépjavító csarnokok? Egyáltalán tudják a földosztók, hogy ma 900 ezer hektárral kisebb a termőterület, mint 1947-ben volt? Tehát a legjobb szándékkal sem lehet visszaállítani az eredeti állapotot? És mi lesz azokkal, akik véletlenül sem kérnek a földből? Kötelezik netán? No, és a politika. Már megint az győz, nem az átgondolt gazdasági számítások? — devült tovább a szövetkezeti gazda, míg végül kitört a fájdalom: „Azt mondja már meg nekem, ki találta ki ezt a zöldbárózást? Miért kell már megint bélyegezni az embert, csak azért, mert a Kádárkorszakban tanult mezőgazdaságot, és szövetkezetben, agrárértelmiségikért keresi a kenyerét. Hát mikor látják meg hogy annak a korszaknak régen vége, amikor még Jani bá’ lett az elnök, mert úgy látta jónak a járás. Hogy Jani bácsiék már rég nyugdíjba mentek, s képzett, a határon túl elismert, csak határon innen ócsárolt mezőgazdász réteg irányítja a gazdaságokat.” Dőltek, csak dőltek a kérdések, s én álltam ott, reménytelenül. No, nem az facsart homlokomra izzadtságcseppeket, hogy egyetlen kérdésre sem tudtam válaszolni. Nem, hisz mint mondtam, flaszterkoptató szegény legény... De az már igen, hogy újra láttam: épülnek a sínek, csak megint egymás mellett futnak a vágányok. A kisgazda jogos sérelmeket sorol, és jogos a tisztességes agronómus bánata is. Jogos, mint mindig. De az érzelmek, az itt-ott már izzásig hevített düh ködbe borítja a szemet, szétzilálja a gondolatokat. Mert ha nem így lenne, hát tőlem faggatózna a mezőgazdász? !