Cukoripar, 1950 (3 . évfolyam, 1-12. szám)

1950-12-01 / 12. szám

fentebb számítottaknál. Minthogy tehát éppen gyakorlati s értéket keresünk, helyesebb, ha p értékeit közvetlenül mérjük, s számításainkhoz elfogadjuk úgy az 5., mint a 6-os késnél az általa megállapított p — 1,1 mm értéket. Ezzel szemben s értékét sem matematikai­lag kiszámítani, s sem közvetlenül mérni nem tudjuk, mert annak értékében igen sok gyakor­lati körülmény játszik Ik­özbe. Anna­k értéke fel­tétlenül összefüggésben van a kés méreteivel, a késköszörülés kiviteli módjával, de bizonyára nem kevésbé a répa nagyságával, alakjával, struktúrájával, állapotával stb. Ily körülmé­nyek között tehát s értékét csak a kísérleti ada­tok alapján számíthatjuk ki. (Lásd lentebb.) Az említett cikk sok új és tanulságos része közül azonban talán a legfeltűnőbb annak a bizonyítása, hogy a szelethosszúság maga nem egy egyértelmű kifejezés. Eddig ugyanis az volt az általános vélemény, hogy­ta szelethosszúság a szeletvastagságot, s ezen keresztül a súly­egységnyi szelet felületét — tehát azokat az értékeket, melyek a diffúziós munka szempont­jából a legfontosabbak — egyért­elműl­eg meg­ha­tározza.. Ezzel szemben bebizonyosodott, hogy azonos szelethosszúsághoz különböző osztású kések m­ellett más szeletkeresztmetszetek és faj­lagos felületek tartoznak. Azonos szeleth­osszú­­ság mellett a nagyobb osztályú kés szelet­je nyúlánkabb, s így a fajlagos felülete is na­gyobb, azaz a kilúgozás szempontjából is elő­nyösebb, mint a kisebb osztású kés szeletje. Az eddigi sz­elethosszúság-megállapításnál nem volt továbbá semmi támpontunk arra nézve, hogy a szelet mily mértékben tartalma­zott különböző vastagságú szelet részeket.­­ Nyil­vánvaló ugyanis, hogy a szelethosszúságból szá­mítható átlagos szeletvas­ttagság igen sok meg nem engedhető Vastagságú szeletrészeket is tar­talmazhat. Megállapíthatjuk azonban azt is, hogy a szelethosszúság laboratóriumi kivitelének módja — amire az erre vonatkozó eljárás is rámutat — maga sem egy abszolút eljárás, hanem ige­n sok szubjektivitásból eredő hibaforrást rejt magá­ban. Ennek következménye azután az, hogy ugyanazon mintából végzett szelethosszúság­­megállapítások 10—15%-ra is eltérnek egymás­tól. Mindeme körülmények nagyon aktuálissá teszik egy olyan eljárás kidolgozását, mely gya­korlati értékeket ad a diffúzió-munka szem­pontjából a szelet kilúgozhatására. Tudomásom szerint a Cukoripari Kutatóintézetben egy ilyen eljárás kidolgozás alatt van, mely a vizs­gálati eredményeket számítás szerint a minta­vételtől számított 10 percen belül megadja, s mely eljárás már a folyó évi üzemben pár gyárunkban kipróbálásra fog kerülni. Ezek­­után rátérünk a Sarkadi Cukorgyár 1949—50. évi üzemében végzett próbavágó-­kí­sérl­etek ered­ményeire és azok kiértékelésére. A vágógépek adatai: Késszekrények közepén mért tárcsa 0-je 1542 mm Vágóér hossza 411 mm A vágógép fordulatszáma 60/perc Kússzekrények száma • 16 db. A kések adatait­ az előbbiekben adtuk meg. A répa fajsúlyú,ul felvéve 1,07g/cm3 Az 1949 október 18-án és 26-án végzett kísér­leteknél (melyeket mintegy előkísérletne­k lehet tekinteni) 5. sz. késsel, annak különböző kés­­beállítási magasságaival kísérleteztek. Ha e késbeállítási magasságokat levonjuk a borda­­magasságból, akkor megkapjuk s elméleti érté­keit. Ha az említett cikk 10. sz. képleteiből h értékét kifejtjük, akkor: Ha az ily módon kiszámított szelethosszúságo­­kat összehasonlítjuk a gyakorlati eredmények­kel, akkor az alábbi képet kapjuk: 1. táblázat Amint tehát a hivatkozott cikk is említi, az elméleti s értékekkel a gyakorlatban közvetle­nül számolni nem lehet. Olyan elméleti s érté­keknél, ahol számítás szerint már tekintélyes szelethossz­úságokat kellett voln­a elérni, a való­ságban még csak praoniikat vagy csak sok praonival kevert szeletet kaptunk. Pracnimen­­tes szeletet pedig csak olyan elméleti s értékek­nél kaptunk, ahol már számítás szerint igen nagy szelethosszúságot kellett volna elérnünk, így tehát a közvetlen méréssel megállapí­tott­­ értékek csak elméleti jelentőségűek, melyeknek tényleges gyakorlati értékei e kísér­leteknél­­sok­kal kisebbek. Részletesebb képet nyújtanak az 1949 októ­ber 27-e és november 5-e között végzett kísér­letek. Az itt alkalmazott kés­beállítási magas­ságokat (M) levonva a sbardamagasságok­ból, megkapjuk az elméleti­­ értékeket (se) és ezek­ből a fent leírt módon a hozzájuk tartozó elmé­leti sze­letho­ssz­úság­o­k­at (lu). Ezeket összehason­lítjuk a laboratórium által megállapított (h), illetve a törmelék (t) miatt korrigált szelethosz­­szúságok­kal (ht). Ez utóbbiakból pedig számít­hatjuk az említett cikk 10. képlete alapján a hozzájuk tartozó gyakorlati s értékeket (sgv), majd i a két s érték közötti különbséget. Össze­hasonlíthatjuk továbbá a ténylegesem elért vágógéptelje­sítményeket (tonna/nap) a korri­gált szelethosszús­ágokból számított és 100%-os hatásfokkal dolgozó gép teljesítményével, s szá­míthatjuk a vágógép hatásfokát. E számításo­kat az alábbi 2. táblázatban foglaltam össze. Eme eredményekből az alábbiakat lát­hatjuk: 5- sz. késnél: A kísérleti eredmények iga­zolják az említett cikk ama állítását, hogy a késbeállítási magasságokból nyert se értékek, (melyek tehát idealizált késekre vonatkoznak,­­csak elméleti jelentőségűek, mert a belőlük szá­mított­ szelethosszúságok nem azonosak, hanem­­nagyobbak a ténylegesen kinyert szeleth­osszú­­ságokná­l. Ennek megfelelően az utóbbiakból­­számított sgy értékek kisebbek se értékeknél,­­mégpedig átlagosan 0,62 mm­-rel. A gyakorla­t számára ez tehát­­azt je­lenti, hogy az 5. számú­­késeknél — annak itteni köszörülési módja mel­lett— a kívánt szelethosszúságokból számított Sgy értékeknél átlagosan 0,62 mm-rel nagyob­b„ Kés­beállítás mm Elméleti min Számított szelethossz m Gyakorlati eredmény 3,5 0,5 18,42 Csak piacni 3,2 11,8 23,02 Szelet sok pracnival 2,5 1,5 55,26 Pracnimentes szelet

Next