Cukoripar, 1950 (3 . évfolyam, 1-12. szám)
1950-12-01 / 12. szám
fentebb számítottaknál. Minthogy tehát éppen gyakorlati s értéket keresünk, helyesebb, ha p értékeit közvetlenül mérjük, s számításainkhoz elfogadjuk úgy az 5., mint a 6-os késnél az általa megállapított p — 1,1 mm értéket. Ezzel szemben s értékét sem matematikailag kiszámítani, s sem közvetlenül mérni nem tudjuk, mert annak értékében igen sok gyakorlati körülmény játszik Iközbe. Annak értéke feltétlenül összefüggésben van a kés méreteivel, a késköszörülés kiviteli módjával, de bizonyára nem kevésbé a répa nagyságával, alakjával, struktúrájával, állapotával stb. Ily körülmények között tehát s értékét csak a kísérleti adatok alapján számíthatjuk ki. (Lásd lentebb.) Az említett cikk sok új és tanulságos része közül azonban talán a legfeltűnőbb annak a bizonyítása, hogy a szelethosszúság maga nem egy egyértelmű kifejezés. Eddig ugyanis az volt az általános vélemény, hogyta szelethosszúság a szeletvastagságot, s ezen keresztül a súlyegységnyi szelet felületét — tehát azokat az értékeket, melyek a diffúziós munka szempontjából a legfontosabbak — egyértelműleg meghatározza.. Ezzel szemben bebizonyosodott, hogy azonos szelethosszúsághoz különböző osztású kések mellett más szeletkeresztmetszetek és fajlagos felületek tartoznak. Azonos szelethosszúság mellett a nagyobb osztályú kés szeletje nyúlánkabb, s így a fajlagos felülete is nagyobb, azaz a kilúgozás szempontjából is előnyösebb, mint a kisebb osztású kés szeletje. Az eddigi szelethosszúság-megállapításnál nem volt továbbá semmi támpontunk arra nézve, hogy a szelet mily mértékben tartalmazott különböző vastagságú szelet részeket. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a szelethosszúságból számítható átlagos szeletvasttagság igen sok meg nem engedhető Vastagságú szeletrészeket is tartalmazhat. Megállapíthatjuk azonban azt is, hogy a szelethosszúság laboratóriumi kivitelének módja — amire az erre vonatkozó eljárás is rámutat — maga sem egy abszolút eljárás, hanem igen sok szubjektivitásból eredő hibaforrást rejt magában. Ennek következménye azután az, hogy ugyanazon mintából végzett szelethosszúságmegállapítások 10—15%-ra is eltérnek egymástól. Mindeme körülmények nagyon aktuálissá teszik egy olyan eljárás kidolgozását, mely gyakorlati értékeket ad a diffúzió-munka szempontjából a szelet kilúgozhatására. Tudomásom szerint a Cukoripari Kutatóintézetben egy ilyen eljárás kidolgozás alatt van, mely a vizsgálati eredményeket számítás szerint a mintavételtől számított 10 percen belül megadja, s mely eljárás már a folyó évi üzemben pár gyárunkban kipróbálásra fog kerülni. Ezekután rátérünk a Sarkadi Cukorgyár 1949—50. évi üzemében végzett próbavágó-kísérletek eredményeire és azok kiértékelésére. A vágógépek adatai: Késszekrények közepén mért tárcsa 0-je 1542 mm Vágóér hossza 411 mm A vágógép fordulatszáma 60/perc Kússzekrények száma • 16 db. A kések adatait az előbbiekben adtuk meg. A répa fajsúlyú,ul felvéve 1,07g/cm3 Az 1949 október 18-án és 26-án végzett kísérleteknél (melyeket mintegy előkísérletnek lehet tekinteni) 5. sz. késsel, annak különböző késbeállítási magasságaival kísérleteztek. Ha e késbeállítási magasságokat levonjuk a bordamagasságból, akkor megkapjuk s elméleti értékeit. Ha az említett cikk 10. sz. képleteiből h értékét kifejtjük, akkor: Ha az ily módon kiszámított szelethosszúságokat összehasonlítjuk a gyakorlati eredményekkel, akkor az alábbi képet kapjuk: 1. táblázat Amint tehát a hivatkozott cikk is említi, az elméleti s értékekkel a gyakorlatban közvetlenül számolni nem lehet. Olyan elméleti s értékeknél, ahol számítás szerint már tekintélyes szelethosszúságokat kellett volna elérni, a valóságban még csak praoniikat vagy csak sok praonival kevert szeletet kaptunk. Pracnimentes szeletet pedig csak olyan elméleti s értékeknél kaptunk, ahol már számítás szerint igen nagy szelethosszúságot kellett volna elérnünk, így tehát a közvetlen méréssel megállapított értékek csak elméleti jelentőségűek, melyeknek tényleges gyakorlati értékei e kísérleteknélsokkal kisebbek. Részletesebb képet nyújtanak az 1949 október 27-e és november 5-e között végzett kísérletek. Az itt alkalmazott késbeállítási magasságokat (M) levonva a sbardamagasságokból, megkapjuk az elméleti értékeket (se) és ezekből a fent leírt módon a hozzájuk tartozó elméleti szelethosszúságokat (lu). Ezeket összehasonlítjuk a laboratórium által megállapított (h), illetve a törmelék (t) miatt korrigált szelethoszszúságokkal (ht). Ez utóbbiakból pedig számíthatjuk az említett cikk 10. képlete alapján a hozzájuk tartozó gyakorlati s értékeket (sgv), majd i a két s érték közötti különbséget. Összehasonlíthatjuk továbbá a ténylegesem elért vágógépteljesítményeket (tonna/nap) a korrigált szelethosszúságokból számított és 100%-os hatásfokkal dolgozó gép teljesítményével, s számíthatjuk a vágógép hatásfokát. E számításokat az alábbi 2. táblázatban foglaltam össze. Eme eredményekből az alábbiakat láthatjuk: 5- sz. késnél: A kísérleti eredmények igazolják az említett cikk ama állítását, hogy a késbeállítási magasságokból nyert se értékek, (melyek tehát idealizált késekre vonatkoznak,csak elméleti jelentőségűek, mert a belőlük számított szelethosszúságok nem azonosak, hanemnagyobbak a ténylegesen kinyert szelethosszúságoknál. Ennek megfelelően az utóbbiakbólszámított sgy értékek kisebbek se értékeknél,mégpedig átlagosan 0,62 mm-rel. A gyakorlat számára ez tehátazt jelenti, hogy az 5. számúkéseknél — annak itteni köszörülési módja mellett— a kívánt szelethosszúságokból számított Sgy értékeknél átlagosan 0,62 mm-rel nagyobb„ Késbeállítás mm Elméleti min Számított szelethossz m Gyakorlati eredmény 3,5 0,5 18,42 Csak piacni 3,2 11,8 23,02 Szelet sok pracnival 2,5 1,5 55,26 Pracnimentes szelet