Cukoripar, 1975 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1975-09-01 / 5. szám

186 Cukoripar XXVIII. évf. (1975) 5. szám válják az állattakarmányozásban. Ezért kísérle­teztünk a Torulopsis utilis T 82 éle­sztőtörzs szaporításával is. A Torulopsis utilis T 82 élesz­tőtörzset Han-féle tápközegben tartottuk fenn (pH 6,3; inkubációs hőmérséklet 37 ° C). Han­­féle anorganikus sóoldatban feloldott, 20 g szá­raz kenafból előkezeléssel nyert kivonatot tar­talmazó tápközegben szaporítottuk. Az előkeze­lést 2%-os kénsavval 2 óra hosszat 100 °C-on folytattuk le. A kenaf-hulladék és a kénsav aránya 1 : 4 volt. Az elkészített tápközeg pH-ját 6,3-ra állítottuk be. A fermentációkat 100 ml-es próbákban 120— 140 löketszámú horizontális rázógépen végez­tük 37 °C-on. Egyidejűleg 3 párhuzamos próbát alkalmaztunk, az ismétlések száma 5 volt. A kezdeti csíraszám baktériumok esetében 107/ml, élesztők esetében 106/ml volt. Az élesztőtörzs esetében n Qm és értékek megállapítása cél­jából 33 és 27 °C-on is fermentáltunk. Az elér­hető maximális csíraszám baktériumok esetében 100­ ml, élesztők esetében 108 ml volt. A bio­massza kinyerését baktériumok esetében 20 000 g, élesztők esetében 2500 g 30 perces centrifugálással végeztük. Az élő csíraszámot Hoskins-féle eljárással és lemezöntéssel hatá­roztuk meg 3—3 párhuzamos próbában. Az ösz­­szes csíraszámot a Micrococcus törzseknél Hel­­ber-féle baktériumszámláló kamrában, az élesz­tőtörzs esetében a Medicor P 03 típusú elektro­nikus sejtszámláló készülékkel határoztuk meg. A kísérletek az alábbi eredményre vezettek: A mikroorganizmusok szaporodási tulajdon­ságait az exponenciális szakaszban vizsgáltuk. Meghatároztuk a szaporodási görbék iránytan­­genseit (b), a generációs időt órákban (G), a specifikus szaporodási sebességi állandót (­*). A szaporodási sebességet a párhuzamos próbáknál akkor tekintettük azonosnak, ha a vizsgált gör­bék iránytangenseinek hányadosa (fc ) konver­gencia tényező fc)0,89 volt. A csíraszám/idő függvény szorosságát a regressziós koefficiens­sel (r) jellemeztük. A Micrococcus ruminatus sp. MR 18 törzs szaporodási tulajdonságait tüntet­tük fel az 1. táblázaton. 1. táblázat A Micrococcus ruminatus sp. MR 18 törzs szaporodása 37 °C-on b 1 . A Torulopsis utilis T 82' törzs szaporodási tu­lajdonságait és bioenergetikai jellemzőit mutat­ja a 2. táblázat. A szaporodási sebesség hőmér­sékleti koefficiensét (Qm) és hőmérsékleti ka­rakterisztikáját ( g) a 27—37 °C intervallumra határozták meg. A maximális csíraszámhoz tar­tozó sejthozamot (Rc) a 100 ml fermentjéből kinyert biomassza szárazanyagával jellemeztük (g-okban). A Micrococcus ruminatus törzsek szaporításakor először szüretien fermentlevekkel dolgoztunk. Ez azt jelentette, hogy a mikrobák által a fermentáció során fel nem használt old­hatatlan növényi részek a kinyert biomasszát hígították. Először szitasorozattal próbáltuk a nyers rostot a száraz biomasszából eltávolítani. Ezzel a módszerrel a nyers rostnak kb. 40fl/o-át sikerült eltávolítani. Próbálkoztunk frakcionált centrifugálással is. A fermentáció befejezése után a fermentlevet először 1500 g centrifugálással megtisztítottuk a növényi részektől, majd a biomasszát 20 000 g alkalmazásával nyertük ki. Végül szűrt fermentlével folytattunk kísérle­teket. Műveleti szempontból ezen utóbbi eljárás bizonyult a legmegfelelőbbnek. Az élesztő sza­porításánál minden esetben szűrt fermentlével dolgoztunk. A kapott eredmény alapján megállapíthatjuk, hogy a Micrococcus ruminatus törzsek szaporo­dási sebessége, 37 ° C-on cukornád hulladékából készült fermentlében, a vártnál alacsonyabb volt (1. táblázat K* és G értékek, de az elérhető maximális csíraszám (10b­/ml) gyakorlati szem­pontból elfogadható. Az a probléma, hogy ez a csíraszám csak 3­ napos aerob fermentációval érhető el. A kenal­ hulladékból készült fermentlében szaporított Torulopsis utilis T 82 élesztőtörzs szaporodási sebessége az optimális szaporodási hőmérsékleten (37 °C) az élesztő fermentációjá­val foglalkozó ipar hasonló paramétereinek ér­tékei körül mozog (2. táblázat K* és G értékek). A maximális sejthozam eléréséhez szükséges idő ezen a hőmérsékleten 12—14 óra volt. A ki­nyerhető száraz biomassza mennyisége 37 °C-on egy nagyságrenddel volt nagyobb, mint 27 °C- on (2. táblázat , c értékek). A vizsgált élesztő­törzs tipikusan mezofil tulajdonságú. Ezt iga­zolják a 27—37 °C intervallumra felvett bio és ,, értékek (2. táblázat). A kapott eredmény azt mutatta, hogy a nö­vényi hulladékok leendő baktériumok, vagy spe­ciális (cellulolitikus) élesztők segítségével sike­resen alakíthatók át fehérjetakarmánnyá. A Kubában végzett kísérleteket hazai növényi hulladékokkal (levelek, szárak, tengeri csutka stb.) is megismételtük és hasonló eredményt kaptunk. Ennek alapján érdemes foglalkozni növényi hulladékok cellulolitikus fermentáció­jával fehérjetakarmány nyerése céljából. Összefoglalás Szerzők kísérleteket folytattak a cukornád­aratás hulladékának és a kenál szárának fer­mentációjával takarmányfehérje-koncentrátum nyerése céljából. Micrococcus ruminatus tör­zsekkel 3 nagyságrendet kitevő szaporulatot si­került elérni a cukornádhulladékból készített 2. táblázat 0,048 0,96 1­ 0,88 6,27 0,115 A Torulopsis utilis T 82 törzs szaporodási és bioenergetikai jellemzői 27 és 37 °C-on T b te­r Ga Qio 27­ °C 0,070 4,740,1461 1­0,98 1­0,84 1,8323,250 37 °C 0,128 2,590,268 15

Next