Cukoripar, 1975 (28. évfolyam, 1-6. szám)
1975-09-01 / 5. szám
186 Cukoripar XXVIII. évf. (1975) 5. szám válják az állattakarmányozásban. Ezért kísérleteztünk a Torulopsis utilis T 82 élesztőtörzs szaporításával is. A Torulopsis utilis T 82 élesztőtörzset Han-féle tápközegben tartottuk fenn (pH 6,3; inkubációs hőmérséklet 37 ° C). Hanféle anorganikus sóoldatban feloldott, 20 g száraz kenafból előkezeléssel nyert kivonatot tartalmazó tápközegben szaporítottuk. Az előkezelést 2%-os kénsavval 2 óra hosszat 100 °C-on folytattuk le. A kenaf-hulladék és a kénsav aránya 1 : 4 volt. Az elkészített tápközeg pH-ját 6,3-ra állítottuk be. A fermentációkat 100 ml-es próbákban 120— 140 löketszámú horizontális rázógépen végeztük 37 °C-on. Egyidejűleg 3 párhuzamos próbát alkalmaztunk, az ismétlések száma 5 volt. A kezdeti csíraszám baktériumok esetében 107/ml, élesztők esetében 106/ml volt. Az élesztőtörzs esetében n Qm és értékek megállapítása céljából 33 és 27 °C-on is fermentáltunk. Az elérhető maximális csíraszám baktériumok esetében 100 ml, élesztők esetében 108 ml volt. A biomassza kinyerését baktériumok esetében 20 000 g, élesztők esetében 2500 g 30 perces centrifugálással végeztük. Az élő csíraszámot Hoskins-féle eljárással és lemezöntéssel határoztuk meg 3—3 párhuzamos próbában. Az öszszes csíraszámot a Micrococcus törzseknél Helber-féle baktériumszámláló kamrában, az élesztőtörzs esetében a Medicor P 03 típusú elektronikus sejtszámláló készülékkel határoztuk meg. A kísérletek az alábbi eredményre vezettek: A mikroorganizmusok szaporodási tulajdonságait az exponenciális szakaszban vizsgáltuk. Meghatároztuk a szaporodási görbék iránytangenseit (b), a generációs időt órákban (G), a specifikus szaporodási sebességi állandót (*). A szaporodási sebességet a párhuzamos próbáknál akkor tekintettük azonosnak, ha a vizsgált görbék iránytangenseinek hányadosa (fc ) konvergencia tényező fc)0,89 volt. A csíraszám/idő függvény szorosságát a regressziós koefficienssel (r) jellemeztük. A Micrococcus ruminatus sp. MR 18 törzs szaporodási tulajdonságait tüntettük fel az 1. táblázaton. 1. táblázat A Micrococcus ruminatus sp. MR 18 törzs szaporodása 37 °C-on b 1 . A Torulopsis utilis T 82' törzs szaporodási tulajdonságait és bioenergetikai jellemzőit mutatja a 2. táblázat. A szaporodási sebesség hőmérsékleti koefficiensét (Qm) és hőmérsékleti karakterisztikáját ( g) a 27—37 °C intervallumra határozták meg. A maximális csíraszámhoz tartozó sejthozamot (Rc) a 100 ml fermentjéből kinyert biomassza szárazanyagával jellemeztük (g-okban). A Micrococcus ruminatus törzsek szaporításakor először szüretien fermentlevekkel dolgoztunk. Ez azt jelentette, hogy a mikrobák által a fermentáció során fel nem használt oldhatatlan növényi részek a kinyert biomasszát hígították. Először szitasorozattal próbáltuk a nyers rostot a száraz biomasszából eltávolítani. Ezzel a módszerrel a nyers rostnak kb. 40fl/o-át sikerült eltávolítani. Próbálkoztunk frakcionált centrifugálással is. A fermentáció befejezése után a fermentlevet először 1500 g centrifugálással megtisztítottuk a növényi részektől, majd a biomasszát 20 000 g alkalmazásával nyertük ki. Végül szűrt fermentlével folytattunk kísérleteket. Műveleti szempontból ezen utóbbi eljárás bizonyult a legmegfelelőbbnek. Az élesztő szaporításánál minden esetben szűrt fermentlével dolgoztunk. A kapott eredmény alapján megállapíthatjuk, hogy a Micrococcus ruminatus törzsek szaporodási sebessége, 37 ° C-on cukornád hulladékából készült fermentlében, a vártnál alacsonyabb volt (1. táblázat K* és G értékek, de az elérhető maximális csíraszám (10b/ml) gyakorlati szempontból elfogadható. Az a probléma, hogy ez a csíraszám csak 3 napos aerob fermentációval érhető el. A kenal hulladékból készült fermentlében szaporított Torulopsis utilis T 82 élesztőtörzs szaporodási sebessége az optimális szaporodási hőmérsékleten (37 °C) az élesztő fermentációjával foglalkozó ipar hasonló paramétereinek értékei körül mozog (2. táblázat K* és G értékek). A maximális sejthozam eléréséhez szükséges idő ezen a hőmérsékleten 12—14 óra volt. A kinyerhető száraz biomassza mennyisége 37 °C-on egy nagyságrenddel volt nagyobb, mint 27 °C- on (2. táblázat , c értékek). A vizsgált élesztőtörzs tipikusan mezofil tulajdonságú. Ezt igazolják a 27—37 °C intervallumra felvett bio és ,, értékek (2. táblázat). A kapott eredmény azt mutatta, hogy a növényi hulladékok leendő baktériumok, vagy speciális (cellulolitikus) élesztők segítségével sikeresen alakíthatók át fehérjetakarmánnyá. A Kubában végzett kísérleteket hazai növényi hulladékokkal (levelek, szárak, tengeri csutka stb.) is megismételtük és hasonló eredményt kaptunk. Ennek alapján érdemes foglalkozni növényi hulladékok cellulolitikus fermentációjával fehérjetakarmány nyerése céljából. Összefoglalás Szerzők kísérleteket folytattak a cukornádaratás hulladékának és a kenál szárának fermentációjával takarmányfehérje-koncentrátum nyerése céljából. Micrococcus ruminatus törzsekkel 3 nagyságrendet kitevő szaporulatot sikerült elérni a cukornádhulladékból készített 2. táblázat 0,048 0,96 1 0,88 6,27 0,115 A Torulopsis utilis T 82 törzs szaporodási és bioenergetikai jellemzői 27 és 37 °C-on T b ter Ga Qio 27 °C 0,070 4,740,1461 10,98 10,84 1,8323,250 37 °C 0,128 2,590,268 15