Cukoripar, 1991 (44. évfolyam, 1-4. szám)
1991-01-01 / 1. szám
A CUKORIPAR ÉS A MAGYAR ÉLELMEZÉSIPARI TUDOMÁNYOS EGYESÜLET CUKORIPARI SZAKOSZTÁLYÁNAK NEGYEDÉVI FOLYÓIRATA 1991. JANUÁR—MÁRCIUS A cukorrépa termesztés eredményessége okszerű agrotechnikával jelentősen növelhető DR. POSCH KÁROLY Az eredményes cukorrépa-termesztés mint ismert, számos tényező függvénye. Természetesen a legjobban megválasztott termesztési technológia, az optimális időszakban elvégzett beavatkozások is csak részleges sikert hoznak, ha az egyik legdöntőbb termesztési tényező, a csapadék minimumban van. Az 1990-es esztendő rendkívüli csapadékszegénysége, sajnos, jelentős veszteséget okozott. A nem, vagy alig befolyásolható termesztési tényezők hatását is jobban kompenzálja azonban az a növényállomány, amelynek zavartalan fejlődését jól megválasztott agrotechnikai eljárásokkal segítjük elő. A fajtákban meglévő genetikai potenciál jobb kihasználásában a termesztéstechnológia oldaláról még jelentős tartalékaink vannak. Természetesen a már ismert és bevált technológiai eljárásokat is következetesebben kellene alkalmaznunk. A jövőben fontos feladat a fajták agroökológiai igényeinek behatóbb megismerése, megközelítve ezáltal azokat az optimumokat, amelyek ismeretében a leghatékonyabb eljárás megválasztására van lehetőségünk. A talajállapot elemzése Sokéves megfigyelés, hogy a talajszerkezet számos termesztési körzetben külső hatásokra jelentősen leromlott. Kedvezőtlen irányban tolódtak el a talaj fizikai állapotát jellemző paraméterek. A talajok tömörödése révén romlott azok vízbefogadó- és víztároló képessége, valamint a tápanyagfeltáródás és felvétel mértéke. E kedvezőtlen irányú fizikai állapotváltozás természetesen jelentősen rontja a talajok biológiai tevékenységét is. Fentiekből következik, hogy kerülnünk, illetve csökkentenünk kell a talajtaposást, a felesleges terhelést. Rendkívül fontos a szerkezetképződést elősegítő eljárások (meszezés, szervestrágyázás) kiterjedtebb alkalmazása. Alapművelés, vetőágykészítés, vetés Az őszi mélyszántás változatlanul a legelterjedtebb, de napjainkban már nem egyedüli alapművelési eljárás. Vizsgálatok igazolják, hogy az őszi mélyszántással teljesen egyenértékűek a különféle talajlazítással kombinált szántásos eljárások. A szántás utáni elmunkálás, illetve talajlezárás alapvetően fontos teendő. Az elmulasztott vagy megkésett felszínelmunkálás jelentősen csökkenti a jó minőségű tavaszi vetőágykészítés esélyeit. Mint ismert, a tavaszi vetőágy-előkészítés során csupán a vetőágy mélységéig szabad a talajt porhányítani, ügyelve a talajhomogenitás megtartására. Általános alapelv a minimális beavatkozás. A ve