Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 1. kötet
B - BÚG, (2) - BUGA, (1) - BUGA, (2) - BÚGA - BUGACS, (1) - BUGACS, (2) - BUGAGEREBEN - BUGALÉGY - BUGÁS - BÚGÁS - BÚGAT, (1) - BÚGAT, (2) - BÚGATÓ - BÚGATYÚZ - BUGÁZ - BUGÁZÁS - BUGGYAN - BUGJA - BUGLYA - BUGLYOS - BÚGÓCSIGA - BUGOLY - BUGOLYA - BUGOLYÁS - BÚGOND - BÚGONDOS - BÚGÓSÍP - BUGRIS - BUGY
825 BÚG—BÚGÁS BÚGAT—BÚGY 826 Persául: búds. A magyarban azonosnak látszik búg igével. BÚG, (2), (bú-og) önh. m. búg-tam, —tál, —olt. Bú hangot vagy hangokat ad, különösen fájdalmas, epedő indulatból fakadó hangon vagy hangokon s mintegy bújából szól. 1) Búgnak a galambneműs madarak. Búgnak a szerelmes galambok. „Zöld ágon kis gili zokogva búg, Mert párját nem leli, mindegyre búg, Zöld ágon kis gili ne búgj sokat, Szerelmes kis szived majd megszakad." Vörösmarty. 2) Búgnak a sertések, midőn párosodni vágynak, mit nézütt, nevezetesen Mátyusföldön zúg, túl a Dunán görög, görg igével fejeznek ki. 3) Mondják a csigaféle játszószerről, midőn sebesen forogva bú vagy brú hangot ad. Képzésre hasonló a súg, zúg, bég, bög, nyög hangutánzó igékhez. BUGA, (1), (buga) m. tt. bugát. 1) Némely vidékeken am. guba, gubacs a fákon. 2) A székelyeknél: szemgolyó. 3) Több tájain az országnak: Jenderfe, a magvas kender feje. Nagy bugájú kender. 4) Ágbog. Mindezen érteményekben a gömbölyű valamit jelentő bog alapfogalma rejlik. V. ö. BOG. BUGA, (2), (mint föntebb) melléknév tt. bugát. 1) Csonka, különösen kis szarvú, vagy épen szarvatlan barom. Buga ökör, buga kos, buga tehén. Néhutt, csira. Csira tehén. 2) Pécsett buga ködmön am. prémtelen ködmön. 3) Vas vármegyében buga ember am. pórias ember. Ez érzeményekben jelent a maga nemében valami kicsit, hitványát, alávalót, s rokonai: bige,pige. L. ezeket. BÚGA, BUGA, (3), (buga vagy buga) fn. tt. bugát. Szeged tájékán am. csomó, kéve len, vagy kender, melyet nyüvéskor kötnek. Hány buga lened termett az idén ? V. ö. BOG, BOGA, BUGACS, (1), (bogacs vagy bogaracs) fn. tt. bugacsot. Boros hordók körül éldegélő pinczebeli legyecske, bogaracska. Alkalmasint a bogaracs szóból van öszvehúzva. BUGACS (2), vagy BUGACZ, puszta neve Pest vármegyében, tt. Bugacz-ot, helyr. Bugacs-ra, —on, — ról. Származéka : bugaczi. „Be-beülsz a bugaczi csárdába, Nagyot iszol világ boszujára." Vörösmarty. BUGAGEREBEN, (buga-gereben) ösz. fn. Ge reben, melyen a kender vagy lenbugákat száraiktól megtisztogatják. BUGALÉGY, (buga-légy) ösz. fn. Neve különféle apró legyeknek, melyek a fák leveleire rakják tojásaikat. BUGÁS, (bug-a-as) mn. tt. bugás, tb. lak. Minek bugája, azaz csomódad magtokja, magfüzére van. Bugás kender, len, azaz magvas. BÚGÁS, (búgás) m. tt. búgást,tb. —ok. 1) Galambok, giliczék turbékolása, szerelmi siró hangja. Zöld erdő zúgása, Vad galamb, búgása, Kedves galambomnak szája mosolygása. Népdal. 2) Párosodásra gerjedező sertések hangja. 3) Tompa hangja némely sebesen forgó eszköznek, pl. csiga búgása. V. ö. BÚG ige. BÚGAT, (1), (bú-ogat) áth. m. búgat-tam, —tál, — ott. Valamely eszközt úgy perdít meg, hogy búgjon. Búgatni a brugatyút, azaz búgó csigát. BÚGAT, (2), (búgat) önh. m. búgat-tam, —tál, — ott. Búgó hangot ad, pl. búgat a bölömbika. BÚGATÓ, BÚGATYÚ, (bú-gat-ó) m. tt. búgató-t. Búgócsiga, búgó eszköz , malomforma játékszer, melynek kereke megindíttatván búgással kereng. BÚGATYÚZ, (bú-gaty-ú-oz) önh. m. búgatyúztam, —tál, —ott. Búgatyúval játszik. V. ö. BUGATYÚ. BUGÁZ, (bug-a-az) áth. m. bugáz-tam, —tál, — ott. Kendert vagy lent, arra való eszköz által, bugájától megtisztogat. V. ö. BUGA. BUGÁZÁS, (bug-a az-ás) m. tt. bugázás-t, tb. — ok. A kender vagy len bugájának leszedése, leverése. BUGGYAN, 1. BUGYGYAN. BÚGJA, 1. BAGLYA, BOGLYA, BUGLYA, BUGLYÁZ, lásd BAGLYA, BAGLYÁZ. BUGLYOS, (bagoly-os vagy bogoly-os) mn. tt. buglyos-t vagy —at, tb. —ak. 1) Csomóba tekeredett, öszvekuszált, kóczos. Baglyos haj, szőr, gyapjú, sörény. Buglyos fej. Máskép: boglyas, baglyas. 2) Mondják virágról, melynek szirmai tömöttek, öszvetorladozottak. Gyöke bug azonos a csomódadot jelentő bog szóval. V. ö. BAGLYAS. BÚGÓCSIGA, (búgó-csiga) ész. m. Lásd BÚGATÓ. BUGOLY, (bagoly) m. tt. bagolyt vagy baglyot, tb. baglyok. Némely növények virágai, melyekben a szirmok igen sürüen s borzasan állanak. BUGOLYA, (bug-oly-a) m. tt. bugolyát. 1) Némely madarak tollas búbja, bóbitája ; máskép : buglya. 2) Virágfüzér, virágköteg, csokor. BUGOLYÁS , (bug-oly-a-as) mn. tt. bugolyás-t vagy —at, tb. — ak. Búbos, bóbitás. Bugolyás tyúk, galamb. Mátyusföldön : baglyás. BÚGOND, (bú-gond) ösz. mn. Búval elegy gond, aggodalom. Ha nincs búgondod, házasodjál meg. Km. BÚGONDOS, (bú-gondos) ösz. mn. Búval gonddal járó, vesződő, aggodalmas. Búgondos élet, állapot. Búgondos szülék. BÚGÓSÍP, BÚGÓSÍP, (búgó-síp) ösz. fn. Legvastagabb s leghosszabb vastag hangú síp a zenekarban. (Fagot). BUGRIS, (bugor-os?) mn. tt. bugris-t, tb. —ok. Baranyában bugris ember am. pórias ember, mely Vas vármegyében : buga ember. BUGY, 1) hangutánzó elvont gyök, mely a fakadó, vagy forró víz hangját, vagy a hig anyagból, pl. borból, vízből kitolakodó levegőét utánozza. Bugybugy. Származékai : bugyka, bugyog, bugygyan, stb. 2) Azonos bugy gyökkel bugyola, bugyor szókban.