Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 2. kötet
E - ELLENKĚZŐ - ELLENKEZŐKÉP - ELLENKĚZŐLEG - ELLENKIRÁLY - ELLENKÖNYV - ELLENKÖNYVVIVŐ - ELLENKÜZD - ELLENLÁBAS - ELLENLÁBUAK - ELLENLAJSTROM - ELLENLAKÓ - ELLENLAPKA - ELLENLÁZADÁS - ELLENMARS - ELLENMÁS - ELLENMÉREG - ELLENMETSZÉS - ELLENMOND - ELLENMONDÁS - ELLENMONDÓ, (1) - ELLENMONDÓ, (2) - ELLENMUNKÁLAT - ELLENMUNKÁLKODIK - ELLENNYILÁS - ELLENNYILATKOZÁS
185 ELLENKEZŐ—ELLENMARS ELLENMÁS—ELLENNYILATKOZÁS 186 tökletesség és torkosság ellenkeznek, azaz mintegy ellenkéz választja el őket, nem jó volna : ellenkednek. Mást megsérteni ellenkezik a természeti joggal (nem ellenkedik). A pártok mindig ellenkeznek, de azért nem mindig ellenkednek, vagyis nem mindig ingerlik, gyűlölik egymást. V. ö. — KÉDIK és —KÉZIK, KÉZIK. ELLENKEZŐ, (ellen-kező) mn. tt. ellenkező t. 1) Általán, egymással öszve nem férő, egyet nem értő, különböző irányban működő. 2) Különösen , észtanilag , ami a másik tárgy eszméjét kizárja, pl. a jó és rosz, szép és rút, nagy és kicsin, ellenkezők. (Contraria). 3) Ellenszegülő, ellenálló, ellenműködő. Ellenkező akarat, ellenkező erő. 4) Szemközt álló, általellenben levő. Az ellenkező sánczból lődözni. Az ellenkező parton álló hadak. ELLENKEZŐKÉP, ELLENKEZŐKÉPEN, (ellenkező-kép v. —képen) 1. ELLENKEZŐLEG, ELLENKEZŐLEG , (ellen-kező-leg) id. 1) Egészen más irányban, más móddal. Ellenkezőleg cselekedni, mint a parancs szól. 2) Ellenállólag, ellenszegülve. Ellenkezőleg nyilatkozni a felsőség irányában. 3) Vezérszó gyanánt szolgál a körmondatban, midőn az utómondat az előmondatnak ellene létetik. ELLENKIRÁLY, (ellen-király) ösz. fn. Személy, ki a királyi czímet a törvényes király ellenében bitorolja vagy a kisebb párt által választatik el. ELLENKÖNYV, (ellen-könyv) ösz. fn. Általán számadási könyv különféle hivatalokban, melyet az illető ellenőr viszen, ír. ELLENKÖNYVVIVŐ, (ellen-könyv-vivő) ösz. fn. A számadó hivatalokban azon személy, ki az ellenkönyvet írja. V. ö. ELLENKÖNYV. ELLENKÜZD, (ellen-küzd) ösz.önd. Valamely erőnek hatását viszonhatással megrontani, elmellőzni törekszik. V. ö. ELLEN, (2) és KÜZD. ELLENLÁBAS, (ellenlábas) ész. m. A földiratban így nevezzük azokat, kik, a földteke gömbölyűségét tekintve, a félgömb ellenkező részein egymás ellen fordított lábakkal állanak. (Antipodes). ELLENLÁBUAK, (ellen-lábuak) ösz. többes . 1. ELLENLÁBAS. ELLENLAJSTROM, (ellen-lajstrom) ösz. fn. Másodrendű lajstrom, melyet különféle hivatalokban nagyobb biztosság végett a főlajstrom mellett szerkesztenek. V. ö. ELLEN és LAJSTROM. ELLENLAKÓ, (ellen-lakó) ösz. fn. 1. ELLENLÁBAS. ELLENLAPKA, (ellen-lapka) ész. fn. A vámokon, réveken, belépteknél stb. adatni szokott jegy, mely egy hozzá való másik jegynek megfelel, s mintegy ellenőrül szolgál. (Contrebillet). ELLENLÁZADÁS, (ellen-lázadás) ész. fn. A lázadás ellen kiütött újabb lázadás, zendülés. ELLENMARS , (ellen mars) ész. m. 1) A hadviselésben oly induló, melyet a hadsereg tesz, midőn ellenkező irányba megyen, mint eleinte indulni kezdett vagy látszott. A sereg megindult, s egyszerre ellenmarsot fújták neki. 2) A szemközt jövő ellenhad felé indulás. ELLENMÁS, (ellen-más) 1) ösz. mn. Mi a másiknak vagy másikon fölváltva megfelel, s mintegy ellentételül váltakozik , pl. ellenmás lábakkal dobogtatják táncz közben a földet. (Alternus). 2) fn. A másiknak ellentéte, ellenkezője. ELLENMÉREG, (ellen-méreg) ösz. mn. Általán gyógyszer, mely egy másiknak erejét elrontja. (Antidotum). Különösen mérgezés ellen beadott vagy használt más méreg. ELLENMETSZÉS, (ellen-metszés) ösz. mn. Metszés , mely egy másik metszés által ellenében vagy ellenkező oldalon történik. ELLENMOND, (ellen-mond) ösz. öndi. Tulajdonító vagy nevet vonz. 1) Másnak állítását tagadja. Egyik szónok ellenmond a másiknak. 2) Valakinek vagy valaminek ellene nyilatkozik, s idegenségét jelenti iránta. Ellenmond az ördögnek és minden pompásnak. 3) Törvényt ért, valami ellen innepélyesen kikel, szóval ellenszegül; máskép : ellenszól, óvakozik, óvást tesz. 4) Olyasmit állít, mely egy más állítással ellenkezik. Ellenmond maga magának. ELLENMONDÁS, (ellenmondás) ész. m. 1) Más állításának tagadása. 2) Valami v. valaki ellen idegenkedést jelentő nyilatkozás. 3) Törvényi ért. ünnepélyes ellennyilatkozat, máskép : óvás, ellenszólás. (Protestatio). 4) Két oly dolognak állitása, melyek egymást kizárják, s egyszerre igazak nem lehetnek, pl. ezen fiú jó, és , ezen fiú szófogadatlan, ez ellenmondás. V. ö. ELLENMOND. ELLENMONDÓ, (1), (ellenmondó) ösz. mn. 1) Aki valamely tárgyban egy másik ellen tagadólag, ellenkezőleg nyilatkozik. 2) Törvényi ért., aki innepélyesen valamely határozat, ítélet stb. ellen kikel, s annak érvényességét tagadja, máskép : ellenszóló, óvó, óvakozó. ELLENMONDÓ, (2), (1. fönebb) ösz. mn. Olyasokat állító, mik együtt igazak nem lehetnek. Ellenmondó tanúvallomások. ELLENMUNKÁLAT, (ellen-munkálat) ösz. mn. Munkálat, mely egy másiknak megrontására, hiusitására irányoztatik. Vézethető mind szellemi, mind anyagi értelemben. ELLENMUNKÁLKODIK, (ellen munkálkodik) ösz. k. A végre munkálkodik, hogy más munkát sikeretlenné, hiúvá tegyen, megsemmisítsen. ELLENNYILÁS, (ellen nyilás) ész. m. 1) Általán nyílás, mely egy másiknak ellenében alkalmaztatik. Különösen 2) a sebészeknél, oly nyilás, melyet a sebtől vagy daganattól távolabb eső részen nyitnak, hogy a kóranyagot, mely a sebben vagy daganatban létezik, életveszély nélkül másfelé hárítsák, s a megeredő genyet azon kifolyassák. ELLENNYILATKOZÁS , (ellennyilatkozás) ész. m. 1) Nyilatkozás, mely egy másikkal ellenkező értelemben történik. Ellennyilatkozást bocsátani ki ki-