Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 4. kötet
N - NÁDAL - NÁDALÁS - NADALBESTY - NÁDALJA - NÁDALÓ - NÁDALLYA - NADÁLY - NADÁLYFÜ - NADÁLYODZÁS - NADÁLYODZIK - NADÁLYOS - NADÁLYOZ - NADÁLYOZÁS - NADÁLYTŐ - NADÁNTELEK - NADAP - NADÁR - NÁDARATÓ - NADÁRZÁS - NADÁRZIK - NÁDAS, (1) - NÁDAS, (2) - NÁDAS, (3) - NÁDASD - NÁDASD-LADÁNY - NÁDASKA - NÁDASKÚT - NÁDASLAK - NÁDASODÁS
683 NÁDAS—NADÁLYOZ NADÁLYOZÁS— NÁDASODÁS 684 NÁDAL, (nádal) áth. m. nádalt. 1) Valamit náddal kerít, vagy föd. Házat, ólat, pajtát nádalni. Körülnádalni a kertet, a juhaklot. 2) Felhasított nádszárral told valamit, pl. midőn a hordó dongái közé csipteti, mit leginkább úgynevezett pintérkákával lesznek a kádárok. 3) Innen vagy átv. ért. vasat, szántóvasat nádalni am. egy darab vasat hozzá forrasztani s megtoldani, mint t. i. ezt a kádárok a valóságos náddal teszik ; vagy pedig itt valósággal a nádnak eredeti ,nagy' értelme rejlik s am. nagyot, t. i. hozzátoldással nagyobbít, aminthogy ez másképen, eredetéhez is közelebb : nádol. 4) Náddal megver valakit. 5) Önhatólag am. nádat vág, nádat gyűjt. A község nádasában minden lakosnak szabad nádalnia. Akkor szoktak nádalni, ha befagyott a víz. NÁDALÁS, (nádalás) m. tt. nádalás-t, tb— ok, harm. szr. —a. 1) Náddal való födés, kerítés, behúzás. 2) Nádvágás, nádgyüjtés. Felszabadítani a nádalást. 3) Valamely elkopott vas szerszámnak, nevezetesen szántóvasnak megtoldása. Nádalásért fizetni a kovácsnak. V. ö. NÁDAL. NADALBESTY, falu Arad m., helyr. Nadalbesty-re, —én,—röl. NÁD ALJA, 1. NÁDALLYA, NÁD ALÓ, (nádaló) mn. és m. tt. nádaló-t. 1) Aki valamit náddal föd, kerít, máskép : nádazó. 2) Aki nádat vág. 3) Aki valamely kopott vas szerszámot darabvassal megtold, s megaezélez, nádoló. V. ö. NÁDAL. NÁDALLYA, HORVÁT—, MAGYAR—, faluk Vas m., helyr. Nádallyára, —n. —ról. NADÁLY, (nad- v. nedály) m. tt. nadály-t, tb. — ok. harm. szr. —n. Hosszúkás, gömbölyű testű vizi pondró, mely az emberek s más állatok testéhez ragad, hogy véröket szívja. Máskép : piócza. Minthogy e pondrónak kitűnő sajátsága a vérszopás, innen vette neveit is , miszerint piócza am. iócza, ivócza, mint : ityó pityó , ityókos pityókos , ityi pityi; hasonlóan nadály am. nedély, a ned gyöktől. V. ö. NAD. Átv. ért. nadálynak mondunk oly embert, ki másnak vagyonán élődik ; vagy aki más vagyonát uzsorával vagy egyéb módon , mint a nadály a vért, kiszívja, mást vagyonából kipusztít. NADÁLYFÜ, (nadály-fű), 1. NADÁLYTÓ. NADÁLYODZÁS, (nad-ály-od-z-ás) m. tt. nadály odzás-t, tb. —ok. L. NADÁRZÁS. NADÁLYODZIK, (nad-ály-od-z-ik) k. mn. nadályodz-tam, —tál, —ott; hb. —ni v. —am. Lugossy J. szerént fertömelléki szó. L. NADÁRZIK. NADÁLYOS, (nadályos) mn. tt. nadályos-t v. — at, tb. —ak. Nadályokkal bővelkedő, megrakott, vagy kereskedő. Nadályos tavak. Nadályos üvegek. NADÁLYOZ, (nadályoz) áth. m. nadályoz-tam, — tál, —ott, par. —t. Valakinek testére nadályokat rak, hogy vérét megszívják. Felszédülés ellen nadályozni valakit. Szokottabban : pióczár. NADÁLYOZÁS, (nadályozás) m. tt. nadályozás t, tb. —ok, harm. szr. —a. Cselekvés, mely által valakit nadályoznak. Bizonyos betegségek ellen nadályozást ajánlani, rendelni. Szokottabb népnyelven : pióczázás. NADÁLYTŐ, (nadály-tő) esz. m. Növénynem az öthímesek seregéből és egyanyások rendéből; csészéje öthasábú, bokrétájának torka felfúvódott, szája ötfogu, torka be van zárva, magva négy. (Symphytum). Fajai : fekete, gumós, négylevelü nadálytó. NADÁNTELEK, falu Bihar m.; helyr. — telekre, — én, —röl. NADAP, falu Fehér m.; helyr. Nadap-ra, —én, —ról. NADAR, (nad-v. nedár) m. tt. nadár-t, tb. — ok. harm. szr. —ra. Azon viznemű nedvesség, mely a megellett vagy megszült nősténytől elfoly. Vékony hangon ejtve : ned-ár, t. i. nednek árja, folyása, bősége. V. ö. NAD. NÁDARATÓ, (nád-arató) ész. fn. Személy, ki nádat arat, ki a lábon álló nádat levágja, máskép : nádaló. NADÁRZÁS, (ned-ár-ozás) fn. tt. nadárzás-t, tb. —ok. Állapot, midőn a tehén nadárzik. V. ö. NADÁRZIK. NADÁRZIK, (nedározik) k. m. nadárzotti hb. —am. Nedűt ereszt a tehén, borjazása közeledtén. Máskép : nadályodzik . Fertömelléki szó. (Lugossy József). * NÁDAS, (1), (nádas) mn. tt. nádas-t v. —at, tb. —ak. 1) Náddal benőtt, nádat termő. Nádas tavak, erek, völgyek. 2) Náddal födött, kerített, bevont. Nádas házak, aklok. Nádas kertek. NÁDAS, (2) , m. tt. nádas-t, tb. —ok. harm. szr. —a. Nádból álló sűrűség, náderdő. Elbújni a nádasba. A nádasok cserekléjét tavaszszal elégetni. A nádasban vadászni. E nevet több helység viseli, a Nádasd és Nádaska származékaival együtt. NÁDAS, (3), faluk Arad, Hont, Liptó, Pozson, puszták Fehér és Nógrád m. , MELY — , falu Temes m.; helyr. Nádaska, —on, —ról. NÁDASD, faluk Abauj, Baranya, Borsod, Pozsony, Soprony, Vas m., puszta Somogy m., HADAD—, OLÁH —, faluk Közép-Szolnok m.; helyr. Nádasd-ra, — on, —ról. NÁDASD-LADÁNY, falu Fehér m.; helyr. — Ladány-ba, —ban, —ról. NÁDASKA, faluk Abauj és Torna m.; helyr. Nádaská-ra, —n, —ról. NÁDASKÚT, puszta Nyitra m.; helyr. — kút— ra, —on, —ról. NÁDASLAK, puszta Pozsony m.; helyr. —lakra, — on, —ról. NÁDASODÁS, (nád-as-od-ás) m. tt. nádaso -dás-t, tb. —ok. harm. szr. —a. Állapota valamely térnek, midőn nádassá kezd lenni.