Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 4. kötet
N - ~NA, (1) - ~NA, (2) - NÁBRÁD - NACZA - NÁCZA - NÁCZI - NAD - NÁD - NADAB - NADABULA - NADÁJ
681 —NA—NÁD NABAD — NADÁJ 682 — NA, (1), képző némely kétes magyar szókban, mint: ak-na, daj-na, mál-na, gerez-na, pár-na. — NA, (2), magas hangon: —NE, igerag, mely óhajtó módot alkot, mint: vár-na, kér-ne, mely a többi személyekben a személyragokkal egybeolvad, pl. várnék , vár-na-ek, várnál = vár-na-al, várnánk = vár-na-unk, várnátok = vár-na-atok, várnának, = vár-na-onak; továbbá a tárgyi ragozásban : várnám = vár-na-am v. vár-na-i-am, várnád = várna-ad v. vár-na-i-ad, várná = vár-na-a (régiesen: várnája = vár-na-i-a), várnák = vár-na-uk v. várna-i-ak (régiesen : vár-na-juk v. vár-na-jok), várnátok — vár-na-atok, várnák — vár-na-ak (régiesen : várnájok , vár-na-i-ok) . 1. •—A (4), így az iker igeragozásban is várnék — vár-na-ik, kéretnék — kéretne-ik stb. Néha könnyebb kiejtés végett, kivált két mássalhangzó után még egy önhangzót (o v. é) veszen maga elébe, pl. mond-a-na, küld-e-ne, állít-a-na v. állit-na stb. Alig lehet kétség, hogy ezen rag egészen a na v. no indulatszó, mit Révay is megérint. Egyébiránt előjön a cseremisz nyelvben is pl. tul-ne-m (jönnék), t'Ü-ne-m (fizetnék), a finnben pedig mint kapcsoló mód jellembetűje : sanone-en (szóljak. Fábián István). NÁBRÁD, falu Szatmár m., helyr. Nábrád-ra —on, —ról. NACZA, női kn. tt. Naczát. Az Anna névnek kicsinyítő módosulata ; máskép : Anicza , Nanicza , Náni, Nánika, Anikó. NÁCZA, női kn. tt. Náczát, Ignatia. NÁCZI, Ignácz férfi kn. kicsinyzője ; tt. infczát. Lásd IGNÁCZ. NAD, elavult vagy elvont gyök, melyből nadály és nadár származékok erednek. Megfelel neki a vékonyhangu ned, miszerént nadály am. nedély azaz nedben élő vagy nedszivó, honnan tájdivatosan nadályodzik is ered, mely am. nedűt ereszt; továbbá nadár is am. nedár, t. i. a megellett baromtól elfolyó nedvesség. Valószinüleg ide tartozik a Fehérvármegyei helység Nadap neve is : Nedap hely, hol a Sárvíz nedve leapadt. Az orrnak beteges nedvfolyását jelentő nátha is eredetileg nadha azaz nedhe. — A nad gyökkel megegyezik a német nass, régi német naz, melyből netzen am. áztatni, nedvesíteni, továbbá a latin madeo, madidus, melyeknek közvetlenül, és vékony hangon a magyar med, medves felel meg. Finn nyelven neidet am. nedv, nttivil am. nedves, morva am. nedvréteg a fákban. — Az arabban am. aqua scatuit, aquam ex se emisit. A szanszkritban nisz gyök szintén nedvesítést jelent, így jönnek öszre a különböző családi nyelvekben a mad, naad, nass, nitivti, mdivtí, és a med, ned, netzen, nisz rokonhangu és egyértelmű szók. NÁD, m. tt. nádat, harm. szt. —ja, kicsiny, nádacska. Diószegi szerént a polyvás füvek seregéből melynek bugája tág, puha, szára hoszszu. (Arundo phragmitis). Egyenes, mint a nád. A nád sem indít szél nélkül. (km.). Nádat vágni, aratni. Náddal födni a házat. Illa, berek, nádak, erek (km.), azaz mindenféle rejtekhely , hibásan : nád a kert (Erdélyi János Magyar közmondások könyve). Nád ütötte agyon az urát, v. férjét (km.), azaz férj nélkül lett anya. Gyarló az ember, mint az érett nádszál. (Km.). Könnyű a nádból sípolni. (Km.). Nádhoz támaszkodni. (Km.). „Ég a kunyhó, ropog a nád." Népd. Népd. „Egyenes vagy mint a nád, Nekem nevelt az anyád." 2) Lenge v. homoki nád, rövidebb szárú, bugájának ágai öszveállók, levelei begöngyölödtek, tűhegyük. (Arundo arenaria). 3) Pántlika nád, melynek bugája füzérszabásu, levelei, különösen a kertinek, tarka csíkosak , pántlikásak (arundo colorata) ; köznéven : pántlikafű. 4) Siskanád (arundo epigejos). 5) Fiókos nád (arundo calamagrostis). A magyar nevezet után ide számlálhatók még: 6) A czukornád, keleti és nyugati Indiában otthonos növény, melynek nedvéből készítik az ismeretes nádmézet, vagy nádezukrot. (Saccharum). 7) Bambusznád, melynek ezukra igen nagy becsű, szárából pedig botok készíttetnek. (Arundo bambos, v. bambusa arundinacea). A honi nádak bugájit néhutt nádezimer-nek, másutt, nevezetesen alsó Csalóközben, ballának mondják. Gönczy Pálnál újabb füvészek után a calamagrostis a nemi növény, melyet ő nádtippan-nak nevez, s ez alá tartoznak a fiókos nádtippan (cal. lanceodata), parti n. (c. litorca), siska n. (c. epigejos) és erdei n. (c. sylvatica). Ugyanitt a pántlikanád neve : pántlika polyvacsírélő(phaleris arundinacea), s a polyvacsukk neme alá tartozik. Mi a nád eredeti értelmét illeti, valószínű, hogy a magyar e növény elnevezésében azon tulajdonságát vette tekintetbe, melynél fogva az a rokonnemű bugás füvek között legnagyobb, legmagasabb, miszerint a nád rokon volna a nagy szóval, mi annál hihetőbb, hogy a gy hang a szók végén többször nem egyéb, mint lágyított d, pl. szelígy, szelid : ürügy, tájdivatosan ttr'dd, Somogy, Somod, Szilágy Szilád stb. Egy 1559-iki levélben kétszer is eléjön: „Nádorispán uram ő nadsága." (Szalay Á. 400 m. levél), és Nádszeg helynév is máskép Nagyszeg (Pozsony vármegyében). Ezen alapfogalom látszik rejleni az arundo és arbor szókban. Ellenben a német Rohr Adelung szerint a rühren (mozog, leng, inog), a szláv terszt, tiszt, traszit (remeg) szókkal vannak fogalmi rokonságban, s a nádnak rengeteg ingatag természetét fejezik ki. Persául Beregszászi szerént naj. NADAB, falu Arad m., helyr. Nadab ra, —on, — ról. NADABULA, falu Gömör m. helyr. Nadabula,ra, —n, —ról. NADÁJ, 1. NADÁLY.