Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 5. kötet
SZ - SZEKRÉNYKE - SZÉKREVÁGÁS - SZÉKREVÁGÓ - SZÉKSÉRTÉS - SZÉKSÓ - SZEKSZEMONTA - SZEKSZENA - SZEKSZENÁS - SZEKSZINÁS - SZÉKTÖRÉS - SZÉKUDVAR - SZÉKÚJÍTÁS - SZÉKÜLÉS - SZÉKÜLŐ - SZÉKVÁNKOS - SZÉKVÁROS - SZEL - SZÉL, (1)
1135 SZEKRÉNYKE—SZÉKVÁROS SZÉL—SZÉL 1136 húzva alvóhelyül használják. Ilyenekül tekinthetők az úgynevezett tolóágyak (szekeres vagy kerekeságyak) s a hajókon levő emeletes fekhelyek is. SZEKRÉNYKE, (szekrényke) kicsiny, m. tt. szekrénykét. Kis kézi, vagy útravaló szekrény , kis láda. SZÉKREVÁGÁS, (székre-vágás) ösz. fn. A húsárusoknál a marhának fölkonczolása kimérés végett, az úgy nevezett mészárszékben, vagy egyszerűen, székben. SZÉKREVÁGÓ, (székre-vágó) ösz. fn. Húsárus, ki marhát vág, hogy azt a mészárszéken kimérje. SZÉKSÉRTÉS, (szék-sértés) esz. fn. A törvényszék, s illetőleg annak birái ellen szóval vagy írásban elkövetett olyan sértés, melylyel valaki azokat birói működésök, itélethozásuk illetlen gyalázásával bántalmazza. SZÉKSÓ, 1. SZIKSÓ. SZEKSZEMONTA, fn. tt. szekszemontát. Motyó, holmi ezebezula, retyemutya, poggyász ; máskép : ekczemoncza. Idegen alakú és eredetű szónak látszik, melyek az olasz saccomanno vagy saccomesso-ra, emlékeztetnek, s talán a külföldi katonaság útján lopódzott be. SZEKSZENA, m. tt. szekszenát. A teherhordó barmok nyerge, a felrakott motyóval, poggyászszal együtt, honnan : szekszenás ló, öszvér, szamár. Idegen szónak látszik. (Saumsattel ?). SZEKSZENÁS, (szekszena-as) mn. tt. szekszenás-t v. —at, tb. —ak. Szekszenával terhelt. V. ö. SZEKSZENA. SZEKSZINÁS, mn. tt. szekszinás-t v. —at, tb. —ak. Balaton vidékén am. boros, félrészeg , pityókos ; talán a szekszenával terhelt szamár vagy öszvér tántorgásától vett hasonlatnál fogva. SZÉKTÖRÉS, (szék-törés) ész. m. 1) Tulajd. ért. a szék nevű bútornak rontása, eltörése. 2) Átv. ért. törvényszék ellen elkövetett sértés. SZÉKUDVAR, falu Arad m., helyr. —udvarra, — on. —ról. SZÉKÚJÍTÁS, (szék újítás) esz. m. A vármegyei stb. rendszerben alkotmányos joggyakorlat, melynélfogva a kebelbeli választók megyei tisztviselőket időszakonként szavazás vagy felkiáltás által újonnan választanak ; máskép : tisztújítás. SZÉKÜLÉS, (szék-ülés) ész. fn. A törvényszék tagjainak hivatalos együttléte, és tanácskozása. SZÉKÜLŐ, (szék-ülő) ösz. mn. és fn. Ki a törvényszékben, mint annak tagja részt vesz, újabb alkotású szóval : iírnök. Székülő birák. A régi rendszerben a megyei székülők neve táblabíró volt. SZÉKVÁNKOS, (szék-vánkos) ösz. fn. A széknek ülőlapjára alkalmazott vánkosféle mű. Csöpüvel, tehén-, lószőrrel kitömött, rugalmas székvánkos. SZÉKVÁROS , (szék-város) ősz. fn. Város, melyben az illető ország, birodalom stb. feje lakik. Az osztrák birodalom székvárosa Bécs, a magyaré Buda-Pest. SZEL , áth. m. szert. Tömör, vagy szilárd szövetű testet éles eszközzel hasábokra metsz, vág. Kenyeret karéjokra, húst falatokra, konczokra szelni. A szalonnából, sajtból egy darabot leszelni. A dinnyét gerezdekre szelni. Ollóval a papírívból egy negyedet leszelni. Valamit fűrészszel ketté szelni. Átv. mondjuk akármily tömör testről, mely haladása, mozgása közben a levegőt vagy vizet ketté hasítja. A repülő madár szeli a levegőt. A sajkák, hajók szelik a folyó habjait. Egyezik vele mongol nyelven szeil-kü v. szejlekü, v. szejlö ku (decouper, tailler stb.), továbbá mongol és mandsu nyelven : szeleme (épée, sabre, glaive); ide sorozható mély hangon szalga-khu (aéparer, détacher, diviser, partager, isoler, tirer, deriver); ezen igétől: szal-khu v. szalo-khu (se séparer, étre partagé, détaché, isolé stb.); csagataj csal-mak lapp nyelven : cole, vogul ny. sír stb. V. ö. SZEG, VÁG, HASÍT. Gyöke azon sze, mély hangon szó, mely több szóban a részeknek egymástól elválását, vagy a testnek bizonyos iránytól távolodását jelenti, miről részletesebben 1. SZE, (2), elvont gyök v. gyökelem. V. ö. SZALU, SZÁLUL, SZAB, SZAK, SZÉL, (2). SZÉL, (1), m. tt. szelet, harm. szr. —e. Ébresztő szavaink egyike, palóczosan ejtve : szeel v. sziel, v. szeil. A Müncheni codexben állandóan rövid e- (e)-vel jön elé : „Megálla a szél" (ventus). „És jön szélnek nagy fergetege." „Széltől ingandó nádat" (46, 90, 141. stb. lapokon). Különbözik a térnek , illetőleg testnek két oldalát jelentő szél-től, mely az idézett codexben is mindig megtartja ékezetét. „Mennynek négy széktől fogván" (68. 1.). Tájszokásilag így is ejtetik szil. Szoros ért. a sebesebb mozgásba hozott légnek azon fülbeható tulajdonságát, vagyis hangját jelenti, mely folytonos sz gyanánt hallik (lásd végül). Hideg, meleg, langyos, csipős, nedves, szárító szél. Al szél, fel szél. Széllel menni, azon irányban, mint a szél fú; ellentéte : szél ellen menni; mindkettőt átvitt értelemben is használják, t. i. az elsőben : a körülményekhez alkalmazkodni; az utóbbiban : a körülményekkel daczolni. Északi, keleti, déli, nyugati szél. Tót szél, mely a kárpátoktól délnek fa. Balaton szele, a Győri vidékre nézve déli szél. Pásztás szél rövid időközökben és csak tájanként meg-megjelenő szél. Annyi, mint a Mátra szele. (Km.). Vak Tamás szele, keleti szél. Nemere szél, a székelyeknél igen mérges északi szél (a Nemere hegyétől). Ki szelet vet, vihart arat. (Km.). Szél a tölgyet ledönti, de a náddal nem bír. (Km.). Szelet fontos v. szeleket horgász. (Km.). Nem él az ember széllel. (Km.). Belé szorították a szelet, megfojtották. Szélesb ért, a levegőnek különféle hangokat ütő sebesebb mozgása, honnan e változatok : zivatar,szegernye, vihar, förgeteg, továbbá: fa, fütyöl, sípol, súg, susog, suhog, sivít, üvölt, süvölt, zúg, mormog, dudál, turul a szél stb. A hajósoknál még előfordulnak e kifejezések : szél alá, v. szél alatt, v. széllel alá, v. széltől el, ki, azaz a hajónak szélmentes oldalára vagy oldalán (leeworts); innen: szélalatti oldal vitorlát szél alá fordítni