Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 5. kötet
SZ - SZŰKKEBLÜSÉG - SZŰKKÖRÜ - SZŰKKÖRŰSÉG - SZŰKMARKÚ - SZŰKMELLÜ - SZŰKMELLÜSÉG - SZÜKÖL - SZŰKÖL - SZÜKÖLÉS - SZŰKÖLÉS - SZŰKÖLKÖDÉS - SZŰKÖLKÖDIK - SZŰKÖLKÖDŐ - SZŰKÖN - SZŰKÖS - SZŰKÖSLIK - SZÜKSÉG
1485 SZŰKKÖRÜSÉG—SZŰKÖS SZŰKÖSLIK—SZÜKSÉG 1486 Átv. erkölcsileg korlátolt, kinek v. minek hatása, működése kevesekre terjed ki. Szűkkörű hivatalnok. SZÜKKÖRŰSÉG v. —KÖRŰSÉG, (szük körüség) ész. m. Korlátok közé szorult állapot, vagy tulajdonság, anyagi és erkölcsi értelemben véve. SZŰKMARKÚ V. — MARKÚ, (szük-markú) ösz. mn. Azv. fösvény, nem adakozó. SZÜKMELLÜ v. MELLŰ, (szük-mellü) ösz. mn. Kinek aránylag keskeny szerkezetű melle van. SZÜKMELLÜSÉG v. —MELLŰSÉG, (szükmellüség) ösz. m Keskeny, szorult mellalkotásu ember tulajdonsága, vagy állapota. SZŰKÖL , (szűköl) önh. m. szüköl-t. Mondják kutyáról, midőn meghunnyászkodva, s kérő vékony hangon nyöszög vagy sir. Szűköl a korbácscsal fenyegetett, vagy az ajtón bemenésért kérezkedő eb. Ez igének gyökét az utóbbi értelemben a természeti szük hang (mintegy a sikoltás hangja) alkotja, mely tótul: szik, miként egy tréfás népdalból kitetszik, melyben több állat hangja utánoztatván, a kutyáról igy szól: a ten pszik, kade ide, sade szik (és az ebecske, amerre megy, mindenütt szik!) Az ebeknek egyéb érzéseket kifejező hangjai : ugat, ordít, vonyít, csihol, csahol, nyöszörög, néha turul is, mint a farkas vagy róka. SZŰKÖL, (szűköl) önh. m. szűköl-t. Szükséget lát vagy szenved; szokottan : szűkölködik. SZÜKÖLÉS, (szükölés) m. tt. szűkölés-t, tb. — ék, harm. szr. —e. Az ebnek szük vagy szik hangon nyöszögése vagy sírása. SZÜKÖLÉS , SZÜKÖLÉS , (szűkölés) fn. tt. szűkölés-t, tb. —ék, harm. szr. —e. 1) L. SZŰKÖLKÖDÉS. 2) Az ebnek síró hangja, nyögése. SZŰKÖLKÖDÉS, SZŰKÖLKÖDÉS, (szűkölködés) fn. tt. szűkölködés-t, tb. —ék, harm. szr. —e-Hiány, nélkülözés, melyet valaki az élet fentartására, vagy kényelmére kívánatos kellékekben, eszközökben, különösen eledelben, ruházatban, lakásban szenved. SZŰKÖLKÖDIK , SZŰKÖLKÖDIK , (szűkölködik) k. m. szűkölködtem, —tél, —ott. Az élet fentartására, különösen a test táplálására, öltözetre, s más természeti vágyak kielégítésére kellő eszközökben, dolgokban hiányt szenved. A viszonynevet rendesen nélkül névhatározóval vonzza. Kenyér, ruha, fűtés nélkül szűkölködni. „Nyilván szíkelkedik segéthség, nekiül." Levél 1555-ből. (Szalay Ág. 400 m. 1.). Ellentéte : bővelkedik, duskálkodik. Gyöke a szoros állapotra vonatkozó szűk, melyhez rokon a szegény, szegénykedik gyöke szeg. SZŰKÖLKÖDŐ, SZŰKÖLKÖDŐ, (szűkölködő) mn. és m. tt. szűkölködőt. Szoros ért, vett szegény, az élet fentartására való kellékeket, eszközöket nélkülöző. A szűkölködőket étellel, itallal, ruhával, fával ellátni. SZŰKÖN, tájdivatosan am. szűken; 1. ezt. SZŰKÖS, SZŰKÖS, (szűkös) mn. tt. szűkös-tv. — et, tb. —ek. Aki valamiben szükséget lát, szükséget szenved, valami nélkül szűkölködik. Ily értelemben találjuk a régieknél: „Nem szűkösök az egészek orvos nálkül." (Non egent, qui sant sunt, medico. Müncheni cod. Lukács. V.). „Mindent, mivel a leánya és a társaságabeli vitézek, szízek is, szikkösök valának" (Nádor-cod. 458.). „Hogy minekünk küldj kett font aranyat, mel nélkül mi igen szükösek vagyónk mostan." Levél 1559-ből. (Szalay Ag. 400. m. 1.). „És pénz nélkül szűkösek vagyunk." Levél 1560-ból (ugyanott). Szabatosan véve különbözik tőle szűkös, mert ez a melléknevű, használt szűk gyöktől származik, és tulajdonkép térre vonatkozik, ellenben a szűkös gyöke a főnév szűk, mely hiányt jelent. SZÜKÖSLIK, (szükös-lik) k. m. szűköslött, hb. nem. A régieknél am. szűkölködik. „Ezek nélkül szűköslötök" (his indigetis. Müncheni cod. Lukács. XII.). „Kik egészség nélkül szüköslők valának" (qui cura indigebant. Ugyanott. IX.). SZÜKSÉG , (szükség) m. tt. szükség-ét, harm. szr. —e. 1) Az állati élet fentartására kellő szerek hiánya, vagy aránylag nem elegendő mennyisége. Szükséget látni, vagy szenvedni kenyérben, zsiradékban, tüzelő fában. A rost termés miatt országszerte nagy szükség volt. Szükségben másra szorulni. A szegények szükségén enyhíteni. Megtanítja a szükség a testet dolgozni. (Km.). Dőlt gabona rohadt szőlő nem okoz szükséget. (Km.). Szükségtől tartani. Szükség esetére megtakarítani valamit. Végső szükségben gyökerekkel élni. 2) Szorultság bármely viszonyok közt, szorult állapot. Szükségben segíteni. Szükség esetén v. esetére. Nagy úr v. nagy dolog a szükség, vagy szükség törvényt ront v. szeg, vagy szükség törvényt csinál, vagy nincs a szükségnek szabott törvénye. (Közmondatok). Megtanít a szükség v. megtanít a szükség imádkozni. Szükség tesz okossá. (Km.). Szükség termi az egészséget. (Km.). Nincs erősebb erő, mint kit a szükség ad. (Km.). Na beköszön a szükség, vége a szeretetnek. (Km.). Szükség választja meg az embert. (Km.). 3) Azon sürgető, szorító állapot, midőn a belek illetőleg vízhólyag a bennök megérett salaktól megürülni törekesznek. Ráért a szükség. Kis szükséget végezni, azaz, hugyozni. Nagy szükséget végezni, a bélsárt kiüríteni. Szükségre leszállni az ágyból, kimenni az árnyékszékre. A szükséget fentartani veszedelmes. Már négy napja nem volt szüksége. 4) Ami bizonyos czélra elkerülhetlen, vagy ilyennek tartatik, minek meg kell vagy kellene lennie. Szükségem van pénzre. A tudósnak könyvekre, a kézmivesnek szerszámokra, anyagra van szüksége. Mire szükséged nincs, egy pénz is sok érte. (Km.): „Miután minden szükség kielégítése élvezetet nyújt, sőt miután nincs oly élvezet, melyet nem szellemi vagy anyagi szükség kielégítésének köszönünk , világos, hogy boldogságunk mértéke kielégíthető szükségeink számában keresendő. B. Eötvös J. (Gondolatok): „Csakhogy semmi haladék ebben ne legyen, mert a szökség nem szenvedi." Gr. Eszterházy M. nádor (Tört. Tár. VIII. k. 5. 1.). Ez értelemben néha am. szükséges. Ezt nem szükség tudnod. Mi szükség volt oda mennid ? Az ily monda-