Debreceni Szemle, 2007 (15. évfolyam - Új folyam, 1-4. szám)
2007 / 4. szám - A FOLYÓIRATOK BEMUTATKOZÁSA - Kulcsár-Szabó Ernő: A közelség távlatai. Debreceni folyóiratok az ezredfordulón
Debreceni folyóiratok az ezredfordulón résekkel fölszerelkezett olvasót akarja elérni. Azt, aki - valamely fokon többnyire mégiscsak szakembere lévén valamely tudományágnak - nem szorul rá a főbb diszciplináris szakfogalmak egyszerűsítő közvetítésének mindig elhibázható technikáira, és épp ezért képes az új önmegértés szintjén részesedni más, az övétől akár távolabb is eső szaktudományok élő kérdéseiben. Külön előnye a lapnak, hogy a szaktudományi diszkurzusnak gyakran olyan pillanatait nagyítja ki, olyan problémaköreit teszi tudományközi reflexió tárgyává, amelyek egy-egy szakterületi kutatás konkrét és élő - azaz még meglehetősen lezáratlan - kérdései felől bizonyultak más tudományszakok számára is termékenynek, időszerűnek. Ilyenkor bizonyosodik be igazán, hogy a tudományok univerzalitása valójában nem az ún. interdiszciplináris technikákban ölt testet, hanem éppenséggel annak tapasztalatában, hogy a valóban nagy tétre menő kérdések a tudományszakok laterálisan képződő össz-szerkezetén belül sajátos, csak a szakokra jellemző alaki változatai voltaképp a legtöbb tudományban azért hasonlóak, mert egy - a maga multiplikáltságának módjában is - átfogó és nagyjából egységes episztémé-történeti helyzetnek a termékei. A rájuk felelő új önmegértés eredményei felől látható be igazán, miért vette kezdetét úgyszólván tudománytörténeti párhuzamossággal a kibernetika és a (sok tekintetben a híradástechnikában megalapozott) mediális kultúratudományok fordulata éppen a hatvanas, vagy az interpretációs tudományok kérdésirányainak változása - Janltól Hayden White-on és Clifford Geertz-ön át Tillich-ig vagy Ebelingig - a hetvenes években. Ez a szerkesztési gyakorlat azonban nem szándékoltan vagy célzatosan keresi a különféle diszciplínák konvertálható vagy tudományközi megértés tárgyává tehető kérdésköreit. A Gunst Péter, majd ifj. Barta János vezette szerkesztőség körültekintő tematikai kiegyensúlyozottsággal és igen tágas szemhatárok között ad helyt különböző szaktudományi eredmények bemutatásának vagy még inkább élő, lezáratlan kérdések körüli okfejtéseknek - ha szükséges. Einstein nézeteinek értelmezésétől a 2001-es Lokal-botrányig. Amikor így váratlanul eszmecsere tárgyává válik - többek között - a természettudományi világmegértés vagy egyáltalán: a tudományos világmagyarázat mibenléte, lehetőségei és határai, a különböző, egymással össze nem egyeztethető pozíciók szót érteni képes kultúrája vezérli az eszmecserét. S bár magam kissé naivnak vagy álságosnak - leginkább mégis talán esendőnek - tartom az olyan hittételeket az olyan tudományosság mellett, amelyek „a szélsőségektől mentes, kiegyensúlyozott szakmai igényességet” hangsúlyozva lényegében a maguk pozitivista evolucionizmusát támogatják meg a világ puszta mennyiségiesítésénél többre nem képes „egzaktság” eszményével (jól tudva, hogy pl. a jelen nem lévő történelem nem mennyiségiesíthető s hogy pontosan a „szélsőséges”, éppen nem a biztonságos övezetekben manőverező tudomány a mindenkori megújulás záloga), ezúttal hasznosnak, termékenynek bizonyul a tematikai egyensúly és proporcionáltság jól artikulált szerkesztői gyakorlata. Mindez kiválóan mutatkozik meg egy-egy nehezen dűlőre vihető kérdés ki