Debreczeni Ujság, 1931. szeptember (35. évfolyam, 195-219. szám)
1931-09-06 / 200. szám
19 Sobri Jóska Legendája Kanász vét eredetileg a híres betyár, akinek élettürmenéjére Eötvös Károly derített fényt .(A Debreceni Újság tudósítójától.) A hét elején az egyik fővárosi napilap bejelentette olvasóinak, hogy hiteles adatok alapján, regényes riportsorozat formájában közölni fogja Sobri Jóska, a híres betyár élettörténetét. A riportsorozatot bejelentő felhívásokban, — amelyekkel Debrecent is elárasztották, — feltették azt a sokat vitatott és sokszor letárgyalt kérdést, hogy ki is volt tulajdonképpen Sobri Jóska. A kérdésre rögtön meg is feleltek. Kijelentették, hogy az egykor rettegett betyár gróf Vay Józseffel, a dúsgazdag Vay Ábrahám, volt borsodi alispán, majd képviselő, később máramarosi főispán és gróffá lett főúr másodszülött fiával azonos. Nem tudjuk, hogy az említett fővárosi lap honnan vette az adatait, de akárhonnan is kérhette elő azokat, feltétlenül tévesek, mert Sobri Jóska nemcsak hogy gróf nem volt, hanem talán életében sem látott eleven grófot. Ki volt hát az a Sobri Jósya.a A kérdés mindamellett még ma is érdekes és megérdemli, hogy foglalkozzunk vele. Valamikor, körülbelül 40—50 esztendővel ezelőtt komoly tudósok foglalkoztak azzal, hogy eldöntsék: ki is volt tulajdonképpen Sobri Jóska. Eötvös Károly, a neves író majdnem egy fél kötetet szentelt ennek a kérdésnek és azt állítja, hogy Sobri Jóskát eredetileg Pap Jóskának hívták és gyerekkorában kanász volt a somogymegyei Sobor községben. Innen maradt rajta a Sobri név. Találgat sok a hrés betyár kilétéről Más verziók szerint csikszentkirályi és csuzi Csuzy János tízezerholdas pápai földbirtokos lett volna az igazi Sobri. Ezzel szemben Szépfaludi Ferenc azt állította, hogy a híres betyár Kovácsy József esztergomi érsek aktája, később huszárja volt, eredetileg Schober Jóskának hívták. Az érseknél viselt díszes állását azért hagyta ott, mert 1837- ben féltékenységből agyonütött egy katonaőrmestert és mert félt, hogy tettének nagyon súlyos következményei lesznek, megugrott hazulról és belevetette magát a Bakonyba, ahol Sobri Jóska néven híres betyár lett belőle, de megunta a haramia életet, elbujdosott a Bakonyból és valamelyik tiszamenti faluban telepedett le, ahol mnt molnár még hosszú életet élt. Emellett a verzió mellett kardoskodott Szigeti József, a nagyszerű színész és író is. Állítása szerint 15 esztendős korában látta is Schober-Sobri Jóskát Veszprémben. Kanász volt eredetileg Sobri Közülük Etvös Károlynak van igaza. Sobri kanász volt és eredetileg Pap Jóskának hívták. Hogy miért adta magát a betyár életre, a mai napig sem sikerült tisztázni. Valószínűleg a katonafogdosás elöl szökött meg, bandát alapított és volt idő, amikor rettegésben tartotta az egész Dunántúla és a Duna—Tisza közét. Körülbelül negyvenen lehettek és ezek közül huszonhétnek a neve ismert. Milfajt, Fűmag, Kalarábé, Virrasztó, Liliom Peti, Kanász Ferke, Recze Marci, Bodri Jóska, Lakat Miska, Frách mind az ő bandájához tartozott és éveken át együtt voltak, míg Sobri Jóska Lápafőnél el nem esett. Ütközet közben lőtték agyon a rá vadászó pandúrok és nemesek. Egy másik verzió szerint öngyilkos lett, amikor látta, hogy bekerítették. A szerelmes betyárról Sobri élete egyébként eléggé ismert és csak azok a részek várnak tisztázásra, amelyek szerelmi életéről szólnak. Volt egy szeretője, akit Répa Rozinak hívtak és nagyon sokszor megénekeltek. Róla szól ez a népdal: Répa Rozi Billegőben Játszik a Sobri ölében. A nyakát átalszorítja, Száját csóka igazítja. Vagy ez a másik: Sobri Jóska az erdőben Kalamáris a kezében. Azt írja a levelében: Répa Rozi az ölében. Híres Sobri nóta volt , ez is, amelyet még ma is énekelnek a Dunántúlon: Ejh-hajh, Sobri pajtás, Mi az ott a nagy fehér hiáz? Ejh-hajh Sümeg-város, Ott lakik a komiszáros. Van ennek a dalnak egy másik versszaka is, amelyet még nem írták le. Ez a versszak így hangzik: „ ». ai U U a & ií É S a Sa *> b. V ü (S a £ tí rt mi & fa,*-. 10 szavas apróhirdetés 1 napilapban 50 fillér. Hirdetés feladási helyei Kossuth u. 3., Sp. DEBRECZENVI UJLADJ mr szeptember 6 100 éve a rét ajánljuk ■SHBBaHnnniMHSOBMBBREXBaMoanEaPSBgBBMHi Intézeti 1 Fehérnemű kelengye 1 Paplan-Takaró 1 Matrác Kardos hámiómái DEBRECEN. Használatban a legolcsóbb! Eshhajh komiszáros. A pandúrja igen számos. De Sobri Jóska betyárja Fittyet hány a komiszárra. Jellemző Sobrira, hogy ha lehetett, mindig elkerülte a vérontást. A szegényeket sem bántotta, sőt megajándékozta őket, még a pandúroknak is adott, ha a keze ügyébe kerültek. Igaz, hogy előbb levetkőztette őket, de azért gavallér volt velük szemben is. Egy érdekes legenda Érdekes esetet mesél el Bölösi Károly. Sobrinak Szakácsi felé volt útja. A falu alatt, a kerdés mellett vezetett el egy kompendiális gyalogot. Ezen ballagott Sobri tizenöt legényével. De ugyanekkor ezen az útón jött vele szembe a pandúrhadnagy tizenöt erős, marconaképű pandúrjával. Hideg téli, decemberi idő volt. Reggeli nyolc óra. Hó a földön zúzmara a fákon, czirke köd a levegőben. Harminc-negyven lépésnél tovább látni nem lehetett A hóban csak egy csapás volt törtetve a pandúrok, a haramiák tehát sorjában mentek egymásután. A hadnagy elöl. Vállán puska, oldalán kard és pisztoly. Háta mögött az őrmester, pár lépéssel utánuk a legények. A hadnagy látja, amint ’vele szemben parasztos külsejű legények jönnek. Valamennyi szűrben. Szűr alatt fegyver, a szűr által eltakarva. Elöl maga Sobri. Csak hallja ám Sobri a hangot, amint a hadnagy hátra szól: — Miféle emberek lehetnek ezek őrmester? Az őrmester előre néz, megnézi jól a ritka ködben az embereket. — Bizonyosan aratók, aratást mennek vállalni. Ép olyan idő volt, amikor az arató vállalkozók fel szokták keresni a gazdát. A hadnagy megnyugodott a feleleten, Sobri nem akart összetűzni a randárokkal. Reggel is volt, hideg is volt. Népes nagy falu Szakácsi. Csöndesen akart a pandúrok mellett elvonulni. Amint a hadnaggyal találkozott, kilépett a keskeny gyalogútból a hóba. Úgy illett, úgy volt szokásban. A fiatal az idősebb elöl, paraszt az úr elől, pandúr elöl, térjen ki. De amint a hadnagy hozzá ért, megérintette a kalpját. — Szerencsés jó reggelt! A hadnagy rá se nézett. Még csak fejbiccentéssel sem fogadta el a köszöntést. Sobriban felébredt a Sobra Tudta, hogy legényei lövésre készen vannak. De azt is tudta, hogy a pandúrok keze ujjatlan kertyüben, puskájuk a vállon, pisztolyuk hüvelyben, tokban. Nagyot kiáltott hátrafelé: — Mindenki a maga emberét! Ő maga villámgyorsan neki szeg-szi jó da maszk kétcsövű fegyvereit a hadnagy mellének és rászól: — Ne mozdulj kutya, aki felémarkolt a világra, mert meghalsz.! Én Sobri vagyok! Abban a pillanatban minden pandúr szeme közé odanéz a ha- rama két villogó szeme és jól töltött fyvere. A Hadnagy szinte megmerevedett legényeivel együtt. De segítség nem volt. Ellenállni nem lehetett. Mindenik halott egy színipillantás alatt, ha ellenáll. A hadnagy mégis magához tért. — Mit akarsz? — Fegyvert, lőport, töltényt, tarisznyát egy halomba. A hadnagy kiadta a rendeletet. A pandúrok halomra hányták mindenüket. Három haramia őrizte a zsákmányt. Sobri csomóba vezényelte a pandúrokat és igy szólt hozzájuk: — Most eleresztelek benneteket. Legényeim elkísérnek a leg-1 közelebbi faluig. Menjetek a vár-1 megyére és jelentsétek meg az uratoknak, hogy igy jár az, aki Sobri köszönését nem fogadja. De még egy kis papramorgóval is megkínálta őket, mivel iá- gyón hideg volt, így bocsátotta útnak a pandursereget. Lett az után a dologból olyan gaudium, amire a legöregebb emberek sem emlékeztek. A vármegyének le kellett tárgyalni az esetet, mert a pandúrokat újból fel kellett szerelni. Egy öreg megyur azt a megjegyzést tette a gyűlésen, hogy: — Az a szerencse nemes atyámfiai, hogy azok az Istentől elrugaszkodott haramiák még útravalóul pogácsát nem adtak pandúrjainknak. Vigyázzon! mmmmmmmmmwaaBsmaBSsamm Ha azt akarja, hogy apróhirdetése 50 fillérért 2 napilapban jelenjen meg Kossuth-utca 3, sí. f. em, adja fel hirdetését.