Dél-Kelet - Heti Dél-Kelet, 1991. július-december (3. évfolyam, 26-48. szám - 1. évfolyam, 1-3. szám)

1991-09-20 / 37. szám

BARÁTI BESZÉLGETÉS 12 Egy budapesti kisebb, de­­ otthonos magánlakásban kötetlenül beszélgetünk Fehérváry Istvánnal, aki nemrég tért vissza az USA-ból. Nevéhez fűződik - többek között - a néhai diktatúrában keményen tiltott, üldözött „Börtönvilág Magyarországon”, majd a „Szovjetvilág Magyarországon” című dokumentumkötet. Ahol beszélgetünk, maga a házigazda is „börtönviselt”. Ölti Vilmos halálbíró koncepciós, titkosított perben 15 évi szabadságvesztésre ítélte. z alábbiakban részleteket közlök egy hosszabb hangfelvételből, me­lyet Fehérváry Istvánnal készítet­tem. - Elsősorban arról van itt szó - kezdi Fe­hérváry István -, hogy a sokféle szervezet nem képes egységesen átfogni és a széle­sebb nyilvánosság elé tárni az elmúlt évti­zedek vonatkozó „fehér foltjait”. Azonban támogatjuk, hogy különböző időszakok kü­lönféle csoportosulásai elősegítsék a vég­ső nagy célunkat: 1945-től, vagy akár ezt megelőzően is, a törvénytelenségeket ku­tató munkával, a még élő bajtársak és ta­núk beszámolói és dokumentációk alapján tényszerűen feltárjuk. A mi közösségünk összefogja a recskieket a Pofoszt, a MUSZ-t; nem helyette és legkevésbé „felet­te" kívánja koordinálni az ilyetén tényfeltá­rást. Az elmúlt évtizedeknek minden moz­zanatát idevonatkozóan megnyugtató hite­lességgel dokumentálni kívánjuk közös munkával.­­ Akik keveset vagy szinte semmit sem tudnak Fehérváry Istvánról, azok számára mondanál valamit? Szinte dan­tei életutadról. Mi is történt veled? - A háború vége felé mint repülőst avat­tak tisztté. A háború után a Műszaki Egye­temre iratkoztam be. Már itt az egyetemen hamarosan összeköttetésbe kerültem az országosan szerveződő ellenállási csopor­tokkal. Közelebbről a Kossuth Lajos Aka­démia akkori kiképző parancsnokával, Hadváry Pál vezérezredessel, akivel letar­tóztatásáig együtt dolgoztam. Ellenállási szervezkedésünket csak részben fedték fel. Néhányunknak sikerült kijutnunk Bécs­­be. Innen tovább szerveztük munkánkat a hazai ellenállás irányába... Dózsa Attila bajtársammal dolgoztam együtt. Kapcsola­tunk volt a Zákó-féle MHBK-val is. (MHBK , Magyar Harcosok Bajtársi Szövetsége. Ez az emigrációs katonai ellenállás szerve­ződése volt N. G.)­­ Dózsa Attila bajtár­sunkat azonban egy provokátor „segítségé­vel" az Ausztriában is élénken működő szovjet titkosszolgálat lefogta. Megkísérel­tük őt kiszabadítani, de a 17 szovjet katonai elhárítóval szemben kevésnek bizonyul­tunk, így bennünket is elkaptak. Az auszt­riai Badenben székelő szovjet katonai bíró­ság villámgyorsan elítélt húsz évre. Majd Dózsa Attilával együtt kiadtak bennünket Magyarországnak... Itthon az .illetékesek" ügyünket három részre osztották. Katonai és polgári bíróságok elé utalták egy részün­ket; harmadik csoportunkat, tizenhat tár­sunkat pedig kényszermunkára ítélve ki­szállították a Szovjetunióba. Utóbbiak közül - hála Istennek - 1955-ben tizenketten, le­írhatatlan szenvedések után visszakerültek Magyarországra. Magam több mint nyolc évet ültem börtönben. Csak 1956-ban sza­badultam ki. Az '56-os forradalom alatt egy nagyobb vidéki csoportnak voltam az ös­­­szekötőtisztje Budapesten. A forradalom leverése után több száz menekültet vittem át Jugoszláviába. Ebben az is segített, hogy Mohácson nőttem fel, így jól ismertem a határt Később, mikor Jugoszláviából kezdték visszafordítani a menekülteket az­zal, hogy a 30 000-es, úgynevezett befo­gadó kontinens már messze kimerült, én is Nyugatra távoztam. Előbb Bécsbe men­tem. Tollas Tibor, volt rabtársunk akkor ala­­­kította meg a máig világszerte ismert és megjelenő, kitűnő magyar emigrációs la­pot, a NEMZETŐR-t Ebben is segítettünk. Már akkor elhatároztam, hogy összegyűj­töm az 1945 utáni időszak politikai ellenál­lások dokumentációit. - Miként alakult később egyéni sorsod? - Meghívtak 1969-ben az USA egyik egyetemére igazgatónak. Kint Amerikában elhatároztam, hogy az előbb említett, ös­­­szegyűjtött ellenállási és egyéb vonatkozó dokumentációkat sajtó alá rendezem. E gyűjtőmunkám több mint húsz évet vett igénybe, így született meg 1978-ban a „Börtönvilág Magyarországon’, majd 1984- ben a „Szovjetvilág Magyarországon" című két könyvem. - Ezt a gyűjtő- és feltáró munkát kívánom itthon folytatni, miután visszatértem hazámba. Nagy segítséget je­lent számomra, számunkra ez a legutóbbi két találkozó régi bajtársakkal és barátok­kal. Ők e munkámhoz jelentős segítséget fognak nyújtani, meggyőződésem. - A rendszerváltás óta, a mai kabinet és Parlament, vagy annak tagjai miként támogatnak közérdekű munkádban? - Sokan első hívásunkra eljöttek. Csak nevesebb személyek hirtelen. Hiszen annyian jelen voltak Megemlíteném Kéri Kálmán tábornok, országgyűlési képviselő urat és másokat Maga Antall József mi­niszterelnök urat külön meg kell említe­nem, aki az első hívásra azonnal megígér­te, hogy eljön. Meg kellett értenünk, hogy az akkor közbejött igen fontos utazásai mi­att nem tudott sze­mélyesen ott lenni. Hor­váth Balázs minister úr képviselte őt, má­sokkal egyetemben. Minden volt politikai üldözöttet összefoglaló szervezet és szö­vetség vezetői szinten jelen volt. Mind­annyian támogatták, hogy ez a közösség így megalakuljon. Vigyázva természetesen arra, hogy az egység - éppen közöttünk! - meg nem bomoljon. - Véleményed szerint sikerülni fog e sokféle érdekszövetséget egységessé tenni? Elkerülendő az esetleges széthú­zást, „rivalizálást” és így tovább. - Azt válaszolhatom neked egyértelmű­en - mert értem a kérdésedet -, tagságunk döntő többsége amellett van, hogy koordi­nálni kívánatos e szervezeteket. Termé­szetesen demokratikusan, a tagság több­ségi döntések alapján működjék minden szférában és szinten. Mindannyian tapasz­talatból tudjuk, hogy csak közös erővel, összefogással tudjuk megvalósítani terve­inket.­­ Baráti magánbeszélgetésként kezd­tük ezt a - lehet - majd publikálandó eszmecserét, így jogosnak vélem kér­désemet. Ma Fehérváry Istvánban, aki megszenvedte a kínzásokat, börtönö­ket, él-e valamiféle „retorzióindíttatás” a sztálini diktatúra kiszolgálói, tevőle­ges élő vagy már halott személyei felé?­­ Bennem semmiféle olyan egyéni érzü­let nincsen, amire ma - néhol­­ azt mond­ják, hogy bennünket valamiféle „boszor­kányüldözés", „vérpadra vonás" vagy „bosszúállás’ motiválna. Ilyesmi nincsen. Del Én a magam nevében meg tudok bo­csátani, de feledni­­ nem. Bár ha igazságot akarnánk szolgáltatni, sokan megérdemel­nék a bíróság elé állítást is. Azonban azt tartom, hogy senkinek nincsen jogában azok nevében megbocsátani és „fehér la­pot” adni, akiknek például a férjét, gyer­mekét vagy az édesanyját kivégezték, s akiknek jeltelen sírjai - például - ma is ott vannak a 298-as parcellában... A társada­lomnak, főleg a jövő nemzedéknek, az ifjú­ságnak igenis tudnia kell, hogy ez az el­múlt időszak, annak gátlástalan emberei, akik tudatában voltak annak, hogy akár „törvényesen", akár nem, az emberiség el­len követtek el bűntetteket, mint például egyes bírák, ügyészek, a kihallgató szer­vek és azoknak hírhedt vezetői, a kínzó­kamrák „mesterei", akik el nem képzelhető módon - ismétlem: el nem képzelhető „bá­násmódot” tanúsítottak a letartóztatottak­kal szemben -, tehát, hogy ezeknek az embereknek a nevei, tettei nyilvánosságra kerüljenek. Ma egyeseknek, a meghurcol­­taknak, megkínzottaknak, özvegyeiknek a kisnyugdíja olykor még a létminimumot sem éri el, addig mások - ezekből is - át­mentették a vagyonukat, összeharácsolt jólétben nyugodtan töltik napjaikat. Meg kell nézni ezeknek a vagyoni helyzetét is. Sőt! Sokan átmentették a politikai hatalmu­kat a mai gazdaság egy részébe is. Ennek feltárása nem bosszúállás, hanem törté­nelmileg jogos törvényszerűség. Korrekt, tárgyilagos feltárás, igazságtétel, megbo­csátás. Véljük és hisszük: ez a dolgunk. A ... Fehérváry Istvánnal, a „BÖRTÖN­VILÁG MAGYARORSZÁGON” című könyv szerzőjével, a MAGYAR­­ORSZÁGI POLITIKAI ELÍTÉLTEK KÖZÖSSÉGE elnökével (részletek) -Köszönöm a nyílt válaszaidat. Naszluhácz Géza DÉLKELET

Next