Független Magyarország, 1965 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1965-03-01 / 1. szám

Független Magyarország < ' YOL. XV. 1 (391) “FREE HUNGARY” 1965. MÁRCIUS MARÁI SÁNDOR: A KORTARS SZEMEVEL Pálffy János emlékezéseit is, melyet az utókor túlzottnak Száz év előtt Pálffy még a bő­olvasom, s ez a könyv napja- érez. Csodálni kell jellemzései ség zavarában válogatott kor- inkban eszményi livre de ehe- áhitatos komolyságát; tudja, társai között, mikor felállította vet; az olvasó időről-időre fel- hogy a történelem számára Ítél, a maga kis, házi vésztörvény- nyitja, elolvassa a legtöbbször megfontolja minden szavát, de székét, hogy Ítéletet mondjon csak nyolc-tizsoros kortársi jel- egyéni indulat, kortársi rokon- kora emberi tüneményei és jel­lemzések valamelyikét, s eleső- szenv vagy gyűlölet gyakran léméi fölött. Nem tudom, ta- dálkozik, milyen kisérteties is- átfütik tárgyilagos szándékait, lál-e ma a történetiró százhat- métlésekkel dolgozik az idő és a Mélyenérző lélek volt, szemér- van érdekes és színes jellemet természet? Pálffy életének nagy mes, büszke, megsértett. Sem- a magyar közéletben. Száz év élménye, a szabadságharc, év- mit sem becsült, csak a jelle- előtt talált, százados messzeségből világlik met. Mindent megbocsátott, Talált és ítélt, s e haragos, elő a feljegyzésekből; az esemé- csak a jellemtelenséget nem, a gúnyolódó, elnéző, rajongó jel- nyek mögött mindig az ember hűtlenséget a férfi-eszmények- lemzéseket olvasva, kételkedni érdekelte elsőrendűen, ezért kel, a hazával, a becsülettel kezdünk, eléggé tudatos-e ma volt igaz ember és igaz iró. Ke- szemben. Mintegy százhatvan az iskola, sajtó, irodalom jel- ményszavu ember, nem kíméli apró arcéit zár magába a kötet, lemnevelő szerepe? Száz év kortársait. Kitűnő emberlátó, köztük néhány hatalmas mére- előtt hasonló mély válságban élt ha nem is mindig elfogulatlanul tü jellemrajzot is, amilyen Szé- a magyar társadalom, mint az; szeretné az embereket a ma- chenyi és Kossuth történeti arc- napjainkban: a világ megtelt ga eszményeihez igazítani s meg- képe. Közelről látta kortársait vészes erők feszültségével, a neheztel, mikor másként jelle- és nem hunyt szemet, mikor magyar glóbusz a történelmi mesek, vagy jellemtelenek, mint gyöngéiket látta. Életismerete, erők metszőpontjába került. Sok ahogy ő megköveteli. Történet- emberlátása megdöbbentő. Ki-! volt az áruló, sok volt a sunyi Írónak elfogult, emberlátó, jel- tűnőén látott, a szerep mögött fráter; de sok volt a jellem, a lemrajzoló Írónak elsőrangú, mindig szemügyre vette az em- szembenéző, felelősséget vállaló. Az iró akkor következetes, ha bért is, minden hibájával és in- helyzeteket valóságérzékkel kortársait is a maga szellemi dulatával. Száz esztendő előtti megítélő magyar jellem is. A el­és jellembeli szintjén akarja jellemek fölött Ítél s az olvasó vilizáció nem jellemeket ter- látni. elcsodálkozik, milyen színes volt mel, hanem társadalmi alkatré­Megállapitásai néha meghök- ez a kor, milyen gazdag volt a székét. Bizonyos álmüveltségi kentőek. Néhány jellemrajzát száz év előtti magyar élet fenő- általános ma, de egyre ritkább igazságtalannak érezzük. Mi menológia-fejezete. A „tüne-, az öntudatos jellem, aki ismeri Kossuthot másként látjuk; mény” egyre valószínűtlenebb; kötelességét az idővel, hazájá- egyéni hibái eltűnnek a törté- a civilizáció nagy válságában val szemben. Ma, hála a hirter- nelmi szerepben, Batthyány La- elszürkülnek a szines jellemek, jesztés fejlett eszközeinek, min- jos tiszta jellemét, hősies maga- Kis stréberek, szánalmas neu-: denki ismeri a külföldi állam- tartását, nemes hazafiasságát rotikusok tömegében élünk ma; fők és államférfiak nevét, de mi is csodáljuk, de Pálffy olyan egy-egy szines, bőséges, sokár- mind kevesebben tudatosítják a méretet ad politikai szerepének nyalatu jellem egyre ritkább, jellem szerepét a civilizáció ál-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék