Független Magyarország, 1966 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

Független *' Magyarország KET POLUS KOZOTT Pál pápa és a Vatikán vilá­got behálózó diplomáciai szol­gálata elérte, hogy néhány órá­ra, karácsony ünnepén „észak és dél” között elnémuljanak a fegyverek Vietnamban. A mind­két félnek kilátástalan háború azóta tovább folytatódik és a vi­lág fővárosai között nem szűnt meg a béke helyreállítására szolgáló tevékenység sem. A világhatalom, Amerika, többszörös ember- és géperő be­vetésével is védekező állásokban kényszerült a vietnami kiima, dzsungel és újfajta betegségek valamint a helyi viszonyokat jobban ismerő és ahhoz edzett partizánhadsereggel szemben. A háború — és ezt sokan elfelejtik — nemcsak Északot, de Dél-Vi- etnamot is egyenlőképpen pusz­títja, sőt jobban, miután a tényleges harcok ott zajlanak le. S nyílt kérdés, hogy a lakos­ság milyen lelkesedéssel veszi mindezt tudomásul. A kölcsönös propagandában a háború célja: a „szabadság”, ami egyik részen sem volt és ma sem valóság. Tizenhét éve csak vér folyik. Az amerikai külpolitikai szóvivői szerint a háború végcélja tárgyalóasztal­hoz kényszeríteni az északiakat. Ugyanakkor a múlt év végén ki­pattant hírek szerint több észak-vietnami kísérletet, hogy tárgyaljanak — az amerikaiak utasítottak vissza 1965-ben. Ez nem meglepő, hiszen céljuk nem az, amiről beszélnek, hanem eg é s z Vietnam egységesítése győzelem után, amerikai befo­lyás alatt. Ez dicséretreméltó cél, csupán a katonai győzelem nincsen közelebb. Ha összeszá­moljuk a veszteségeket, terület­ben s emberben, 1966 elején tá­volabb állnak a győzelemtől, mint egy évvel ezelőtt. A másik jellemző körülmény Vietnam körül, hogy az idő­húzás miatt a világ közvélemé­nye lassan elfásul s a napi idő­járásjelentéssel egyenrangú hír­ként veszi a hacrtéri jelentése­ket. Erősen kétséges, hogy ez a közöny ebben az évben változni fog. A legjobb esetben elérhetik, hogy a háborút beszüntetve, minden marad a régiben, mint tiz évvel ezelőtt Koreában, ket­tévágva és respektálva a kétféle Korea létezését. Ez az ut a legvalószínűbb, miután egyik de facto kormány kormány sem hajlandó tárgya­lásokkal leköszönni és átenged­ni a helyét. Háborúval pedig, mint látszik, nem tudnak dön­tést kicsikarni még az ameri­kaiak sem. Vietnám története újabb feje­zet — vagy csak lábjegyzet? — az „értelmes ember” sorozatos értelmetlenségéhez és megnyug­tatóan igazolja a régi tételt, hogy a legnagyobb államok szakértőinek százai és a beve­tett technika és pénz milliárd­1966 JANUÁR VOL. XVI. NO. 1. (401.) Free Hungary, an Independent Monthly Journal. Registered in Australia, for transmission by post as a periodical. jai sem képesek előre kiszámí­tani mindazt, ami tényleg bekö­vetkezik. Sőt, gyakran úgy lát­szik, hogy a szakértők értenek legkevesebbet a tényékhez, mi­után sokat, mindent tudnak és nem látják a fától a tényleges sűrű keletázsiai dzsungelt, ahol a bakának mozognia kell, a páncélos-szörnyek pedig beleta­padnak a rizsföldekbe, mint a d noszauruszok a mocsárba. Mindez túlzás nélkül, nem pesszimistán, sőt inkább elné­ző mosollyal beszélhetünk év elején a kis és szép Föld bolygó más pontjain tapasztalható je­lenségekről is. Milyen mesebelien megható veit például a negyvenes évei felé járó angol királynő ün­nepi szózata, a brit állam és népközösséghez, melynek tag­jai 1965-ben és az újév kezdetén is több helyen olyan ádáz ellen­ségként állnak szemben egy­mással, amire már nem lehet ráfogni, hogy családi perpatvar. Nem illik róla hangosan beszél­ni. de tény, hogy pl. két köztár­saság, India és Pakisztán, mely­nek legfőbb feje az angol ki­rálynő — mint a Commonwealth első rangviselője —, egymást pusztította és egyik sem enged egy tapodtat sem jelenlegi hely­zetéből. Vagy Rhodézia eseté­ben. amikor a ma még nem füg­getlen, tehát majdnem gyar­matállam kormányának a ki­rálynő levelére egy hódolattel­jes „eb ura fakó” a válasz, ki­nyilvánítva a gyarmat függet­lenségét. Mellesleg semmi valószínűség sincsen arra, hogy Rhodézia kö-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék