Délamerikai Magyarság, 1961 (34. évfolyam, 4019-4065. szám)

1961-06-01 / 4037. szám

8. oldal Kehinedif és Kucn moAvizuai svemmel Irta: HUN LÁSZLÓ, a “Délamerikai Magyarság” európai tudósítója Az orosz ortodox egyház helyzete Irta: Dr. BOÉR MIKLÓS (Sao Paulo) Castro cukor­birodalma az érdeklődés középpontjában áll az egész Keleti Blokk­ban. A drámai eseményekről Moszkva szemüvegén keresz­tül tudósítanak. Minden nyel­vű szatellit sajtó első oldalai fenn vannak tartva a kubai hírek, kommentárok és ana­lízisek számára. A rádió kül­politikusai másról sem be­szélnek, mint Kubáról. A kommunista kormányok az “amerikai agresszió” ellen számos tiltakozó nyilatkoza­tot jelentettek meg, küldtek az UNU-hoz és Washington­hoz. — A támadások durva hangja hasonlít részeg istál­lóinasok orditozásához. — Habzó szájjal becsmérlik a Kennedy-kormányt és ma­gát az elnököt és a legközön­ségesebb útszéli hangon — “Ítélik el” az USA-t. Aki Kennedyt Hitlerhez hasonlítja Természetesen Ulbricht ke­letnémet toll-rabszolgái tűn­nek ki a legvadabb uszítás­sal. — A sztár-kommentátor Otto Marquart, ildomosnak tartotta azt állítani, hogy Kennedy úgy viselkedik, —■ mint 25 esztendővel ezelőtt Hitler és Mussolini, amikor a diktátorok fegyvereiket a spanyol polgárháborúban ki­próbálták és esküdöztek ég­­re-földre ,hogy az ártatlan városok ellen végrehajtott lé­gitámadások előttük nem ismertek. Ez a szóvivő a ku­bai felkelőket megvetően “kubai Csiang Kai-sek-ek bandáinak” nevezte és Was­hingtont a következő sza­vakkal fenyegette: "Aki sze­let vet, az vihart arat!” Természetesen Ulbricht úgynevezett kormánya is kül­dött egy tiltakozó jegyzéket az UNO-nak, valamint egy baráti köszöntést a fidélis Castronak, amelyben a fe­kete szakállú hadsereget leg­teljesebb támogatásáról biz­tosította. Kubai program a kelet­német rádióban A keletnémet rádiók na­pokon keresztül majdnem kizárólag kubai programot sugároztak, am­elyekben azt mondották, hogy az ameri­kai elnök a sziget elleni tá­madás következtében presz­tízsének utolsó maradványát is elveszítette. De vajon hogyan viselke­dett Moszkva az ellenséges­kedések kitörése óta a pro­paganda csatamezején?... A moszkvai rádió is napokon keresztül a kubai természe­tű adásokra állította át ma­gát.­­ A vezérmotívum ez volt: “Világos, hogy a láza­dókat mindjárt kezdetben a tengerbe vetették volna, ha a partok mentén cirkáló ame­rikai flotta nem nyújtott volna részükre utánpótlást és támogatást.” Albánia szemmel láthatólag újra be akarta bizonyítani, hogy saját magáról alkotott szerénynek alig mondható ítélete, amely szerint “kicsi a bors, de erős!” kubai vo­natkozásban is érvényes Egy hivatalosan terjesztett kor­mánynyilatkozatban az állt, hogy Amerika ezzel “a meg­feszített, üzletemberek által szervezett agresszióval” a vi­lágbékét veszélyezteti és fe­nyegeti. Mint zsinóron, a leg­kisebb hegyi faluban is tilta­kozó gyűléseket rendeztek az USA ellen. A sajtó és a pártszónokok egy “Kuba el­lenes összeesküvésről” fe­csegtek. S mint egy vicc tű­nik, de Hodzsa élő hangszó­rói ugyanabban a percben a Castro ellenes támadást “Ju­goszláviának Albánia elleni szégyenletes összeesküvésé­vel” hozták párhuzamba,­­ hangoztatván ,hogy mindkét esetben “fizetett” kalmárok és árulók bandái” működtek közre. T Kruscher “békés felszólításai” Na persze Magyarországon is rendeztek számtalan tün­tetést az USA ellen. De mi­ért is tartanák a párt egész agitátor és tömegmozgalmi hálózatát, ha néha nem tud­nák foglalkoztatni? Éppen ilyen spontán tilta­kozó gyűléseket rendeztek nyakra-főre Bulgáriában.­­ Onnan is elküldték az obli­gát üdvözlő és tiltakozó táv­iratokat Castro és az ONU, illetve az USA címére. Nagy volt a hivatalos bolsevista lelkendezés afelett, hogy “az imperialisták csődöt mond­tak” és nem voltak képesek békés versenyben semmilyen téren sem győzni, ezért fo­lyamodtak a “banditizmus becstelen eszközeihez és mód­szereihez”. Egy bulgár kormány­szó­vivő valamivel okosabb sze­retett volna lenni és kiemel­te hogy a moszkvai kormány nyilatkozata és Kruschev üzenete az amerikai elnök­höz nem foghatók fel fenye­getésként, hanem mint bé­kés felszólítások a béke ve­szélyeztetésének gyors be­fejezésére. Az ENSZ és a román Békebizottság Bukarest magától értetődő­­leg saját diplomáciai és pro­­pagandisztikus lépéseit di­csérte naphosszat. A gomba­módra megrendezett tiltako­zó üléseken Romániában iga­zi balkán-ravaszsággal sem­legesnek látszó professzoro­kat és tudósokat állítottak a pódiumra és a mikrofonok elé, hogy úgy tüntessék fel, nem a kommunista párt, ha­nem az elfogulatlan intelli­gens vezetőrétegek, a párton kívüli kapacitások ragadták magukhoz felháborodásuk­ban a Castrot támogató tár­sadalmi megmozdulást s an­nak irányítását. Se szeri, se száma a különféle román til­takozásoknak ,amelyeket a legkülönbözőbb külföldi cí­mekre küldöttek el. Új volt Bukarestben az, hogy az ENSZ megdolgozását itt a Román Békebizottságra bíz­ták .A sajtó hasábjait pedig a “munkások felháborodásá­nak és az igazi kuba ügy melletti szolidaritásuk” kü­lönféle párt­ agyváladékaival töltötték meg napokon át. A tüntetések ideje Cseh­szlovákiában munkaidőnek Csehszlovákiában a párt­­szervezet, a sajtó, és a rádió az amerikai “agresszió” bí­­ráivá tolták fel magukat. A Szakszervezetek Központ Ta­nácsa felszólította az ország ,összes munkáját, hogy ve­gyen részt tiltakozó gyűlése­ken, amit sikerült is könnyű szerrel elérni, hiszen a tün­tetéssel eltöltött idő megfi­zetett munkaidőnek számí­tott. S ki nem szeret egy né­pi demokráciában egy kis ordítozásért teljes fizetést húzni? Erre úgyis ritkán van sok alkalom. Persze, Varsó sem tudott kibújni az állásfoglalás alól. A nem nagy invenciót és eredetiséget eláruló hivata­los állásfoglalás ugyan szin­tén “szégyenteljes támadás­ról” beszélt és felszólította a washingtoni kormányt,­­ “hagyja el ezt a veszélyes irányt.” Mindennek ellenére a lengyel állásfoglalások bi­zonyos mértékig hangfogó­­sabbak voltak, mint a többi minősíthetetlen hangú sza­tellit kirohanások. A len­gyel kommunisták nem tom­boltak oly önfeledten pa­rancsszóra, mint Varsói Pak­tumbeli szövetségeseik. Di­csérték ugyan Kuba törek­véseit, hogy meg akar sza­badulni a külföldi monopó­liumok gyámkodásától és bí­rálták “Castro ellenségeinek amerikai kiképzését”, de rá­mutattak a sziget különös és nehéz földrajzi helyzetére az amerikai hatalmi hemiszfé­­rián belül Kennedy sze­mélyét pedig teljesen kihagy­ták a csúnya játékból. A szovjet kommunizmus alapelvi beállítottsága a val­lással és az Egyházzal szem­ben semilyen tekintetben nem változott. Az egyházül­dözés részben nyíltan, rész­ben burkoltan folyik. Annak részletei legtöbbször nem ke­rülnek a szabad világ tudo­mására. Néha azonban rö­­videbb-hosszabb ideig fellib­ben a fátyol s láthatóvá lesz hogy miként védekezik az ortodox Egyház az ateista kommunizmus támadásai el­len, így például a Nyugat tu­domására jutott, hogy a moszkvai pátriárkátus lapjá­ban a szent szinódus nyilat­kozata jelent meg. Ez tájé­koztatja a híveket, hogy a volt főpap, Nikolai Sznasz­­kij, a volt pap Pavel Dar­­manszkij, akik Isten nevét nyilvánosan meggyalázták, papi méltóságuktól meg let­tek fosztva és minden egy­házi közület számára elve­szettnek tekintendők. Eltá­voztak, de nem tartoztak so­ha közéjük. Más ortodox hí­vők is ki lettek zárva az Egyházból ,mivel Isten nevét megcsúfolták. Ebből a közleményből ki­tűnik, hogy a szent szinódus a szó szigorú értelmében vehető kiközösítést hajtott végre. Az időpont is helye­sen lett megválasztva, az or­todox Egyház erejének ün­nepélyes kinyilatkoztatására. Alexis pátriárka intronizáció­jának 15-ik évfordulójának ünnepekor történt a nyilvá­nosságra hozatal. Ezek a ki­közösítettek ténylegesen aposztaták voltak, mert sze­repet vállaltak a harcos ate­ista mozgalomban. Ez a hi­vatalos exkommunikáció bá­tor válasz volt a kormány­zat vallásellenes és egyház­ellenes támadásaira és azért rendkívüli jelentőséggel bír. Bár fogalmazása burkolt volt ,a rendszer vezetősége megértette és deferált, — amennyiben a vallásügyeket intéző tanács miniszterét, — Karnov­ot állásától felmen­tette ,bizonyára azért, mert nem akadályozta meg cen­zúrájával a nyilatkozat meg­jelenését. A kiközösítési nyi­latkozat a pátriárka bátor­ságáról tanúskodik és teljes mértékben megérdemli tisz­teletünket. Ezzel összefüggésben meg­említjük, hogy Asztrahán és Sztálingrád püspöke, Szergij a katedrálisban tartott pré­dikációjában ismertette Spas­kij kiközösítésének okait és következményeit. Hasonló­képpen jártak el az egyház­megye papjai is. Szergij püs­pök bátorságát akkor tud­juk igazában méltányolni, ha tekintetbe vesszük, hogy a párt már az előző évbel­ is támadta őt és megrágal­mazta korruptsággal és er­kölcstelenséggel, ami bizo­nyítja ,hogy személye szálka a rendszer szemében. Azonban a pátriárkátus mindezzel nem elégedett meg. Lapjukban közölte,­­ hogy Nikolaj metropolitát a szent szinódus saját kérésé­re felmentette az Egyház külügyi hivatalának vezeté­se alól. Ez a metropolita ké­tes jellemű egyházi személy. Magas szovjet kitüntetések­kel dekorálták. Az ortodox Egyházban a kommunizmus bizalmi emberének mutat­­­kozott .Támogatta a párt bé­kemozgalmait. Megjelent a hivatalos diplomáciai fogadá­sokon. Viszont prédikációi nem tetszettek a kommunis­táknak, mert elsőrendű szó­nok volt és a hívek tódultak a templomba meghallgatásá­ra. Az ortodox Egyház kül­ügyi hivatalát a kommunista propaganda céljaira használ­ta fel. Nehéz eldönteni, hogy kétértelmű viselkedésében mi vezette? A becsvágy vol- e rugója ,vagy pedig puszta eszközül szolgált a kommu­nista rendszer számára? — Akárhogy volt, annyi bizo­nyos, hogy nemcsak állását vesztette el, hanem tekinté­lyét, sőt metropolitaságát is. Helyette Pitirim lett met­ropolita, a külügyi hivatal vezetésével pedig Nikodim püspököt bízták meg. A szabad világ találgatta, hogy mit jelentenek ezek a­, események? Ma már némi világosság derült rájuk. — Alexej pátriárka tudatosan éles irányt adott az ateista egyházellenes politikával szemben való védekezésnek prédikációival és exkommu­­nikációival. A szent szinó­dus mögötte áll. A pátriár­kával szembefordult Nikolaj prokommunista munkájával. Erre a szent szinódus kita­szította soraiból a metropo­litát. A kommunisták kényte­lenek voltak bizalmi embe­rük elejtését tudomásul ven­ni. Erre megtorlás gyanánt az volt a feleletük, hogy a lelkes lelkipásztort, Hermo­­gen érsek eltávolítását ke­resztül vitték, mert a szov­jetben még mindig divatos az ököljog: Fejet-fejért.­­ Mégis szenzációként hat az a tény, hogy az ortodox Egy­ház a kommunista bizalmi embert kitaszította kebelé­ből és ezzel fellépett az Egy­házban grasszáló prokommu­nisták ellen. Magát Nikolaj metropolitát Georgiába he­lyezte át, ami száműzetés­nek minősítendő. Az ortodox Egyház hierar­­kája számíthat a hívők tá­mogatására. Ugyanis a 43 évi kommunista uralom alatt az Egyház nemcsak ve­reségeket és veszteségeket szenvedett, hanem a hívek vallásosságát fokozni és meg­erősíteni is tudta. A roppant nehézségek ellenére a klé­rus képzettsége rendkívül emelkedett. Jobb, mint 1917- ben volt. Maga az Egyház is sokat tanult. A legjobb fegy­vert alkalmazza a harcos ateizmus ellen, a passzív el­lenállást, amely megfelel az orosz nép lelkének és szelle­mének. Időnkint támadásba is átmegy, amire a sajtó he­ves kirohanásai következnek így például a szagorszk­i teo­lógiai akadémia hallgatói összevásárolták a városban kapható összes ateista nyom­tatványokat. Ezt a sajtó az alkotmány megsértésének minősítette és a növendéke­ket a társadalom szentjé­nek nevezte. Néha a kormány jobb be­látásra jut. A Pravda 1961 január 8-án olyan cikket kö­zölt, amely szinte kapitulá­ciónak tűnik fel. Ez hamis­nak és károsnak nevezi a papságellenes t­ámadásokat. Ez a reálpolitikai belátás fegyverszünetre vezetett. Be­látják, hogy a nyílt egyház­ellenes harc többet árt, mint használ. Ez persze nem je­lenti azt, hogy más alkalom­mal nem fogják a támadást ismét aktiválni, ha az szá­mukra szükségessé és lehet­ségessé válik. Azonban a je­len helyzet bizonyítja az or­todox Egyház erejét, amely időnként a kommunizmust kompromisszumra tudja kényszeríteni. Tehát a vallás él és virág­zik a szovjetben. A hívők nem tűrik, hogy lelkiismere­tük békéjét feldúlják. Ener­gikusan védekeznek. PESTI POSTA Magyar menekültek és az új “állampolgárságot rendező” rendelet (FEC) A légi menekültek igen kevés érdeklődést mu­tatnak a bud­apesti kormány állampolgárs­ági és útiok­­mány rendelete iránt. Úgy vélik, hogy akik felülnek a csalogatásnak és “konzuli útlevelet” kérnek és kapnak — előnytelenebb helyzetbe kerülnek, mint amilyenben ezideig voltak. Kiteszik ma­gukat annak, hogy menedék­jogukat a befogadó ország bevonja, sőt még tartózko­dási engedélyt sem kapnak. Nem is beszélve arról, hogy egy magyar “konzuli útle­véllel” utazni Nyugateurópá­ban — még a genfi egyez­mény alapján kiállított úti­­okmánnyal szemben is — nagyfokú korlátozást jelen­tene. Franciaországi menekültek­kel történt meg a követke­ző eset: a Magyarok Világ­­szövetsége meghívására tár­sasutazást rendeztek, a részt vevők zöme­­ nem mene­kült, hanem rég kivándorolt magyar volt. Néhány 1956-os menekült is érdeklődött,­­ garantálják-e a visszatérést. A válasz kedvező volt: Aki a láttamozást megkapta, me­het és vissza is térhet. Többen nem hittek ennek, de néhányan elutaztak még­is. Ezeket visszatérésükkor a francia határon figyelmez­tették, hogy ideiglenesen en­gedélyezik ugyan beutazásu­kat, de a párisi magyar kö­vetségtől szerezzenek útle­velet és annak alapján tar­tózkodási engedélyt, mert politikai menedékjogukat el­vesztették. A magyar belügyminisztérium katonai jellegű alakulatai (FEC) A belügyminiszté­rium négy fegyveres alaku­lata a rendőrség, a munkás­őrség és a belső karhatalom. A belső karhatalom részére, mely tulajdonképpen az ÁVH utóda, 1959 óta újra sorozzák a fiatalokat. Ezek 3 éves kiképzést kapnak. A belügyminisztérium alá tartozó két fegyvertelen ala­kulat a légoltalom és a tűz­oltóság. ’’DÉLAMERIKAI MAGYARSÁG” 1961 június 1. fiáló-A­uruu­­rtQYKK NE UTAZZÉK mielőtt megérdeklődné COSUIJCH iroda tanácsát. Üzletvezető: Susana Z. Sebess FLORIDA 753 Galéria Pacífico 32 - 2356, 32 - 3792 d­élam­erikai MACYARSAG HUNGAROS DE SUBÁM DIARIO HUNGARO SEMANARIO . HETILAP Szerkesztő: FEKCSET JÁNOS A könyvosztály vezetője: Dr. GIRSIK GÉZA Irodai órák 10-1-ig és 2-7 óráig. Szombaton 10-12-ig Szerkesztőség és kiadóhivatal: LAVALLE 361. Bs. AIRES T. E. 31—2819 Postacím: “Délamerikai Magyarság” Casilla de Correo 1483 Buenos Aires Előfizetési árak: hónapra 30.— hónapra 90 — hónapra 180.— évre 360.— Külföldön előfizetési ár: 15.— USA-dollár Európában 12.— USA-dollár Északamerikában 1 évre repülőpostán Magyar könyvek MAGYAR FOLYÓIRATOK nagy választékban Kérje árjegyzékünket! Könyvkereskedés : Lavalle 361 (Földszint, az udvarban) Nyitva: 12 órától este 7 óráig Levelezési cím: Editorial Kárpát S.R.L. Casilla Correo 2250 BUENOS AIRES T. E. 32—8894

Next