Délamerikai Magyarság, 1961 (34. évfolyam, 4019-4065. szám)
1961-10-26 / 4058. szám
CINZANO Ara, 10.— peso, 1961. október 26. Délamerikai MAGYAr HUNGAROS DE SUJJ AMERICA 1 1. DE CORREO 1483 TE. 31 (Retiro) 2819 XXXIV. évfolyam - 4058. szám - Csütörtök Dirección y Administración LAVALLE 361 - Bs. AIRES OTARDDUPUY Pedro Eugenio Aramburu tábornok: A világ Magyarország adósa Október 23-án, a magyar forradalom ötödik évfordulóján Pedro Eugenio Aramburi tábornok, az Argentin Köztársaság volt elnöke levelet intézett Varga Bélához, a newyorki Magyar Bizottság elnökéhez. Aramburu tábornok a forradalmi argentin kormány feje volt, ki a peronizmus leverése után helyreállította Argentínában a demokráciát, lehetővé tette szabad választások rendelezését s átadta a hatalmat Tr. Arturo Frondizinek, aki győzött a választásokon. — Aramburu tábornok példát mutatott Latin-Amerika vezetőinek és népeinek s ezért az amerikai kontinensen kétségtelenül rendkivli erkölcsi és politikai tekintély. Politikai krmafzvarázók szerint a legközelebbi argentínai választásokon Aramburu tábornokot egy nagyszabású pártkoalició támogatja s biztosan megválasztják elnöknek. Aramburu tábornok azonban minden nyilatkozatban hangsúlyozza, — hogy nem löp a belpolitikai porondra. Mindenesetre, — kormányválság idején mindig közbelép tekintélyével, — józan tanácsaival biztosítja Argentínában a demokrácia megerősödését. Aramburu tábornok köztársasági elnök volt,amikor a magyar fogadalom vérei érkeztek Argentínába. Külön kormánybiztosságot szervezett a magyar menekültek fogadása céljából és beszédet mondott, amely ezzel a mondattal fejeződött be: — Minden szívben egy kis Magyarországnak kell élnie! ARAMBURU TÁBORNOK LEVELE Most, a magyar forradalom ötödik évfordulóján Aramburu tábornok Varga Bélához, a newyorki Magyar Bizottság elnökéhez a következő levelet intézte: — A szovjet elnyomók elleni magyar neni felkelés ötödik évfordulóján az ön lútján akarom személyes szimnáziám kifejezését eljitatni mindazokhoz, akik ezért a méltó ügyért bárral, taki s küzdenek ma is; kifejezem azt a reményemet, — hogy a végső győzelem a szabadságban és az emberi méltóságban gyökerező értékeké lesz. — 1956 október 23.án az óriásnekű kis Magyarország szembe mert szállni a vörös szörnnyel. Az egész magyar nép kész volt küzdeni a megszálló erők és a kommunista titkosrendőrség ellen. S néhány nap alatt helyreállították a demokráciát, de ugyancsaknéhány nap alatt letiporták őket a vörös tankok ezrei, barbár módon fojtva vérbe az ezeréves nemzet jogos reményét. — A magyar munkások voltak az utolsók a végső küzdelemben. Munkától kérges kezükkel csapdákat és barrikádokat emeltek, hogy az inváziós hullámot visszatartsák. A nyers erőszak győzött. De a bátor nép lelkét nem tudták leverni. — A világnak súlyos adóssága van a mártir Magyarországgal szemben. — A felszabadulás órája elérkezik és az ország, amely annyiszor volt védőgát a barbár hordák ellen, visszanyeri majd helyét a demokrácia vezető országai közt. — Fogadja Elnök Úr nagyrabecsülésem kifejezését. PEDRO E. ARAMBURU tábornok.AZ ARGENTIN ÖNRENDELKEZÉSI BIZOTTSÁG TÁVIRATA AZ ENSZ KÖZGYŰLÉS ELNÖKÉHEZ Aramburu tábornok levelének teljes szövegét nemcsak a legnagyobb buenosairesi s általában, argentínai lapok közölték, nemcsak az argentin rádió és televízióállomások műsorában hangzott el, hanem a nagy távirati irodák útján eljutott Latin-Amerika minden országába s más világrészekre is. Aramburu tábornok a levelet lapunk szerkesztőjének adta át. Az argentin sajtó és a távirati irodák egy távirat szövegét is szétrepítették a szabad világban. A táviratot az Argentin Önrendelkezési Bizottság, amelynek tagjai közt több nemzetgyűlési képviselő és szenátor is van — küldte október 23-án Mongi Slim-nek, az ENSZ jelenlegi közgyűlésének elnökéhez. A távirat szövege a következő: — 1957 . december 14-én, majd 1959 ben is, ez a fontos nemzetközi szervezet megállapította, hogy a Szovjetunió katonai erővel letiporta a magyar nép politikai függetlenségét , önrendelkezési jogát s akarata ellenére egy bábkormányt állított az ország élére . Feltűnő, hogy miután ilyen keményen minősítette a szovjet kormány eljárását Magyarországgal szemben, azóta s ma is az Egyesült Nemzetek Szervezetében ezt az országot éppen azok a kommunisták képviselik, akik e magas szervezet szigorú ítéletét érdemelték ki. Az elnyomók elleni magyar forradalom ötödik évfordulóján felhívjuk az Egyesült Nemzeteik Szervezetének Közgyűlését, hogy maradjon következetes az említett nyilatkozatot illetőleg s ne tartsa tovább kebelében egy nép hamis képviselőit, azét a népét, amelyet fizikai erőszak folytán fosztottak meg polgárainak politikai szabadságától és a nemzet függetlenségétől, mint jogállamot, nemzetközi vonatkozásban, más népekkel kapcsolatban. A táviratot Jorge W. Perkins népi radikális képviselő Carlos Adrogué népi radikális képviselő, volt igazságügyminiszter, Palmiro Bogliano kormánypárti intranzingens radikális képviselő, Adolfo Contre liberális képviselő, Adolfo Vicchi konzervatív szenátor, Eduardo Augusto García volt argentin követ, az Amerikai Államok Szervezetének volt elnöke, Walter Constanza bemnosairesi városi tanácsnok, szociáldemokrata vezető, a kereszténydemokrata Rodolfo Martínez, a konzervatív Reynaldo Pastor és Emilio Hardoy valamint Héctor Beitia Lagos és Andrés Bonafina Dorrego újságíró s Juan Corral szakszervezeti vezető írta alá. ARGENTIN KÉPVISELŐK AZ EMLÉKÜNNEPSÉGEN Október 25-én, este 7 órakor a Kultúra a Szabadságért című argentin szervezetben rendeztek nagyszabású emlékünnepséget a magyar forradalom évfordulója emlékére. Az ünnepségen, amelyről az argentin sajtó hasábos cikkekben számolt be, felszólalt Dr. Arturo Mathow népi radikális képviselő, az Argentin Bizottság a Szabad Magyarországért egyik vezetője, Argentina egyik legismertebb szónoka; Luis Pan, a szociáldemokrata párt egyik vezetőségi tagja, a párt hivatalos lapjának, az Afirmación-nak szerkesztője és Jorge Walter Perkins népi radikális képviselő ,az Argentin Önrendelkezési Bizottság részéről. Az argentin szovjet követség környékét az argentin rendőrség megerősített járőrökkel védi. Ennek ellenére a szovjet követség előtt nagy gyorsasággal elrobogott egy kis teherautó, melyről ismeretlen személyek kátránybombát dobtak a követség épületére. Október 24- én reggel az argentin sajtó közölte az incidens hírét. Egyébként néhány nappal a magyar forradalom ötödik évfordulója előtt a szovjet nagykövetség tiltakozott az ellen, hogy argentin diákok többízben szovjetellenes tüntetést rendeztek Buenos Airesben, az elmúlt hónapokban. Az argentin kormány erélyesen visszautasította a szovjet jegyzéket. Az argentin, sajtó is megemlékezett a magyar forradalomról. A La Prensa és a Correo de la Tarde vezércikket is közölt a magyar forradalommal kapcsolatban rámutatva arra, hogy a szabad világnak kötelessége segíteni a magyar népen. Az Argentin Köztársaság elnökének levele Varga Bélához, a newyorki Magyar Bizottság elnökéhez, a magyar forradalom ötödik évfordulójára Az ötödik évforduló Az ötödik évforduló alkalom arra, hogy elgondolkodjunk a forradalom fél évtizedes múltján, elsősorban azon, hogy milyen szervezetlen és hiányos a forradalomról való megemlékezés. Az otthoniakról nem beszélünk — de idekint az emigrációban többet és jobbat kellett volna tennünk a forradalom emlékének ébrentartására és a benne rejlő végtelen erkölcsi és politikai érték felhasználása érdekében. A magunk között rendezett szép szónoklatok és szavalatok nem feleslegesek, de mi mindent lehetett és kellett volna tenni ezalatt az öt év alatt, hogy a forradalom a szabad világ köztudatában valóban azzá váljék, ami lényegében volt: a szabadságszeretet, az emberi élet utáni vágy legszebb, legnagyobb megnyitatkozásává. Az októberi ünneplés lassan "magyar üggyé” szűkül és a szabad világban ünneplő magyarok, ha nem is mondják ki, de némi busongással, vagy elkeseredéssel gondoltak arra, hogy a Nyugat először cserbenhagyta ,aztán elfelejtette a forradalmat. Nézzünk szembe ezzel a felfogással, hogyan állunk a cserbenhagyással. A Nyugat mindig cserben hagyott. A magyar történelem számtalan ilyen cserbenhagyást mutat fel és ha csak a mi életünk eseményeit vizsgáljuk, akkor is találunk bőven ilyen cserbenhagyást. Az erőszakos és fegyvercsörgető diktatúrával szemben a Nyugat szinte hagyományosan a cserbenhagyás politikáját követi; ez történt Abesszinia esetében és nem sokkal utóbb Ausztria esetében ,majd cserben hagyták szövetségesei az agyondédelgetett benesi Csehszlovákiát. Végeredményben Lengyelország is magára maradt, éppen úgy népi demokrácia, szovjet gyarmat lett, mint mi. Kuba, Laos és talán Berlin nem ok arra, hogy meggyőzzön ennek a politikának az ellenkezőjéről. A magyar nép nem vak, nagyon is élesen lát és semmi ok nincs feltételezni, hogy ne látta volna világosan ezt a nyugati magatartást. A forradalom nem azért robbant ki öt évvel ezelőtt, mert a nép a külföld támogatásában bízott. Egyetlen forradalmárnak sem jutott eszébe, hogy előzetes üzleti kalkulációt csináljon, a forradalom jött, mint minden igazi forradalmi megmozdulás, a szívek mélyéről mert a nép végre szabadon és emberhez méltóan akart élni. Mindaddig, amíg a Szovjetunió hadigépezete meg nem indult ,senkinek sem jutott eszébe a külföldi fegyveres segítség, sőt volt valami tartózkodás a külföldi beavatkozással szemben. A forradalom nem volt “nyugatbarát”, nem irigyelte és nem akarta majmolni a nyugati országok berendezkedését; külön utakat keresett, de semmiesetre sem a Nyugattal való katonai együttműködés útját. Még az utolsó órákban, a szovjet tankok pergőtüzében, Budapest romjai alatt is, fegyvereket és gyógyszert kért, nem csapatokat. Más kérdés, hogy milyen érzelmeket keltett az a politika, amely a magyar forradalom által nyújtott lehe. (Folytatás a 2. oldalon)