Délamerikai Magyarság, 1961 (34. évfolyam, 4019-4065. szám)
1961-04-14 / 4031. szám
1961. április 14. *DÉLAMERIKAI MAGYARSÁG’* így élnek a magyarok Németországban A bonni menkültügyi mi befogadott, sőt legtöbbször nisztérium adatai szerint kedvelt s csaknem minden 1956 után 14.800 magyar menekilt érkezett a Szövetségi Köztársaságba. A precíz német statisztika hamarosan kiderítette, hogy a jövevények háromnegyed részben férfi, s az egyedülálló férfiak hetvenöt százaléka 30 éven aluli. A foglalkozások szerinti megoszlás nem ad ilyen szép, kerek statisztikai képet; azt azonban érdemes megemlíteni, hogy a jövevények negyed része a fém-, főleg az acéliparban dolgozott Magyarországon s mivel ezen a téren Németországban állandó amunkáshiány ezeknek az embereknek az elhelyezése nem okozott nehézséget. Ugyancsak könnyen jutott új életlehetőséghez az a rész, amely a mezőgazdaságban kívánt elhelyezkedni tehát a magyar parasztok A legnagyobbb nehézségek a volt hivatalnokok tanárok tanítók, jogászok, általában a nem technikai jellegű, intellektuális foglalkozásuak elhelyezésénél bukkantakik. Ezeknek nagy része kénytelen volt pályát változtatni s természetesen nem mindig, sőt legtöbbször nem kedvezően. A kimutatások szerint a foglallkozási területüket megváltoztató magyar menekültek nagy része a jól fizetett pincér-sztokmát választotta, sokakat vonzott azonban a romantikáját még a XX. században is változatlanul őrző tengeri hajózás. A magyar menekültek jelenlegi pontos száma vitatott .A német menekültügyi minisztérium szerint ,a 14.800 menekült közül 800 tért vissza Magyarországra éppen a bevezetőben említett nehézségek következtében fellépő heves honvágy hatására .A minisztérium tehát 14.000 magyar menekültet tart nyilván, a szakszervezetek szerint azonbansupán 12.000 magyar él már Németországban. Az eltérés oka, hogy a 14.000-ből mintegy 20 százalék kivándorolt itellektuálék főképp az USA-ba, munkások és mesteremberek főkép Ausztráliába és Kanadába. Ezt nyilván tudják a menekültügyi minisztériumban, ahol azonban azt is nyilván tartják, hogy mintegy 2.000- re tehető azoknak a magyar menekülteknek száma, akiket Svédországból, Belgiumból, Svájcból csábított Németországba a kiváló kereseti lehetőségek híre. Kezdetben — mint mondják — volt a “cigánykorszak”. Amikor is a magyar menekült gyakran hallhatta a bosszantó tudatlanság ártatlanságával vagy idegenkedéssel, sőt, bántó éllel kimondott “Zigeuner” szót. Ma már azonban a mintegy 14.000 magyar értékes, esetben nagyon megbecsült tagja a német munkaközösségeknek. A német munkaadókhoz intézett körkérdés bizonyítja ,hogy a magyar munkavállalók általában a legjobb hírnek örvendenek; a hatóságok és munkatársaik legnagyobb elismerését vívták ki szorgalmukkal ,lelkiismeretességükkel, rendszeretetükkel s nem utolsó sorban a Németországban talán kissé szokatlan, de éppen ezért örömmel fogadott kedves közvetlenségükkel . Másrészről viszont a magyarság elveszítése fenyegeti a menekülteket, elsősorban természetesen azokat, akik egyedül élnek kisvárosokban, esetleg falvakban. Az szinte természetes, hogy a német nőkkel kötött házasságok esetén a férj elveszett a magyarság számára. A menekült szervezetek azonban egyre gyakrabban panaszkodnak; még a tiszta magyar házasságokban is gyakran kapnak az újszülöttek német nevet; nagyon sok fiatalember négy év után már alig beszél magyarul, a gyermekek kilencven százaléka jobban beszél németül, mint magyarul, sőt, nagyon sok helyen a helyi nyelvjárás ragad ellenállhatatlanul a kicsinyekre. Röviden: úgy látszik hogy a teljes beolvadás gyakorlatilag csak idő kérdése. A magyar menekült szervezetek természetesen mindent elkövetnek ennek a folyamatnak a megállítására. Érdekes azonban, hogy a leghathatósabb eszközöket ezen a téren is a német állam nyújtja .Az iskolákban, ott, ahol ez technikalag megoldható, a gyermekek külön oktatásban részesülnek magyar nyelvből és történelemből. Szinte az egész vitágon ismerik a Burg Kastlban felépített magyar gimnáziumot, amelyben már eddig is több ,mint 200 magyar diák érettségizett. Meg kell még említeni a világhírű magyar zene érdekében tett nagy jelentőségű lépést is: a Philharmonia Hungarica letelepítését a német iparvidék egyik nagy lendülettel fejlődő városában, Maiiban. A német állam tehát láthatóan minden lehetőséget biztosít arra ,hogy a magyarok megtartsák magyar sajátosságai Március 15 Madridban Hagyományos összetartásban ünnepelte meg a madridi magyarság március idusát. Az egyetlen szabad magyar követségen összegyűlt közönség előtt Marosy Ferenc meghatalmazott miniszter mondott emlékbeszédet, melyben Kennedy elnök székfoglaló szózatának jelentőségét méltatta. A Himnusz áhitatos eléneklése után Marosy Ferencné látta vendégül a megjelenteket, akik közt ott volt özv. Zichy Hafaelné, Mgr. Justh István prépost, Zichy Imre, a Magyar Nemzeti Sportszövetség megbízottja, Orsich Nándor gróf, Muráti Lili, Révész András szerkesztő, Puskás Ferenc vfishghinij labdarúgó, Ónody Dezső v. kabinetirodai titkár, Bornemisza Gábor, Gosztonyi Józsefné Szapáry Kinga, Szapáry Teréz és Margit, a madridi rádió munkatársai és a magyar diákság valamint közel 200 tagú vendégsereg. 6. oldal Egy bécsi lap pesti riportja Dr. Wolfgang Kraus újságivásznon ismerjék meg. író ,a bécsi “Die Presse” munkatársa érdekes írását a “Nemzetőr ’ - ből vettük át.* A Mátyás-templom vasárnapi nagymiséje — tette rám az egyik legmélyebb benyomást a mai Budapesten. Ez a régi gótikus építmény másfél évszázadon át török mecset volt. Később ismét templommá szentelték. A háború utolsó napjaiban elszenvedett károkat ma már csaknem teljesen kijavították. A hívők sűrű tömegét látva különös, megrázó érzés kerített hatalmába. Nemcsak az a körülmény,hogy Beethoven C-dúr miséje a nagy zenekar, a kitűnő szólisták és a példaszerű kórus révén olyan fényt és ujongást sugárzott amilyenben még sehol másutt nem volt része, — de mondom nem ez okozta az elragadtatást, hanem az itt összegyűlt emberek látványa. Az idős emberek nem sokan voltak. Először nem akartam hinni szememnek: fiatalok láthatók itt, mégpedig főképp abból a típusból, kik nálunk ebben az időben a sportpályákon robognak motorjukkal. A magyar fiúk arca dacos és energikus. Vasárnapi ruha van rajtuk nem pedig bőrmellény. A “mérges fiatalok” itt templomba mennek! S így ez a nagymise cselekményében, zenéjében és a résztvevő hívek által a szellem győzelmi erejével telt meg, mely az arany Nyugatról jövő látogatót irracionális optimizmussal tölti el ebben a kolhozóktól körülvett világban. Még:'; jegy (vasárnap sem voltam ilyen sok templomban: először Budán, aztán Pesten — mindegyik tele volt emberrel, és mindegyikben jóval több fiatalt láttam, mint amihez szokva vagyunk Nyugaton. Mise után a széles utakon sétáltak az emberek nézték az igen szerény kirakatokat, és a sarkokon álló virágárusok és gesztenyesütők kitűnő üzletet csináltak. A magyarok életművészekből álló rendkívül vitális nép, a szűk keretek közé szorított személyes mozgási szabadságból és a mégoly kis gazdasági lehetőségekből is csodálatraméltó életörömöt kovácsolnak. Délután hat. A németek magatartá , . . , „ , ... sát a magyar menekültek ,CSa_k^.t”!?de” “CS* felé úgy látszik, valóban Walter Stein bajor munka- Ügyiminiszter egyik fok,tóib er 23-án elmondott beszéde határozza meg, mely szerint vigyázni kell, hogy a magyarok ne veszítsék el magyarságukat, mert csak úgy lehet tőlük elvárni, hogy jó polgárai legyenek új hazájuknak is. han táncolnak és esténként a legvadabb amerikai jazzt lehet hallani az eszpreszókból. A világ egyik városában sem táncolnak ma többet, mint Budapesten. A “Denevér” refrainje jut eszembe: “Boldog ,ki feledni tud...”* A más idők számára épített házak lakásaiban most szorosan összehúzódnak az emberek ,mert a szobákat már felmérték és nemsokára magas adót kell fizetni az engedélyezett minimum fölötti négyzetméterek után. A fodrászüzletek tele vannak. A lányok az utcán olimpiai okával szaladgálnak, melyeken tarka nyomtatott betűkkel olvasható: Róma, Páris, Nápoly Nizza... városok melyekről itt csak álmodni lehet. A mozikba özönlenek az emberek ahol a filmeket nagy betűkkel így hirdetik: “amerikai film”, “francia film”, hogy a nyugati határokon túli világot legalább a ma-Az egész országot, öreget, fiatalt egyarán hatalmába ejtette a (természetesen állami) lotto szenvedélye. Mindenütt fütyülik és éneklli a “Mariná”-t, meg minden slágert, mely a Délre, Párisra emlékeztet ahova még gondolatban sem lehet elutazni. Az áruházakban nagyon egyszerű ruhákat és szerény minőségű alsóneműket lehet látni — viszont meseszép egzotikus fátyolhalak százai kaphatók az akvánumokban a legolcsóbb áron. Sajátos ellentétek, amelyekből látható ,hogy milyen hálásak itt az emberek az illúziókért és mily gondtalanul bánunk mi a megelégedés minden lehetőségével.* Budapestet (Varsóval ellentétben) — nem dekorálták az oroszok gigászi kultúrpalotákkal és monumentális Sztálin-alléval. Ez azonban még nem biztos, hogy a nagyobb engedékenység jelének lehet elfogadni . Itt (egyszerűen nem tartották szükségesnek, hogy különös épületóriások által, naponta emlékezetbe idézzék azt, amire minden pillanatban gondolni kell. Budapesten — bizonyára így gondolták az orosz politikusok— takarékoskodunk a Kremlhez kötöttség patetikus külső jeleivel, a belső függőség gyeplőjét viszont annál jobban meghúzzuk. Ebben is a népi demokráciára jellemző kettősség nyilvánul meg: Varsó utcái némely negyedben teljesen kommunista jellegűek, és mégis Varsó a leglberálisabb valamennyi keleti nagyváros között. Ezzel szemben, ha Budapest renovált utcáin járkál az ember, kevésbé tűnik fel a keleti befolyás (és ez itt mégis sokkal behatóbb Természetesen a magyarokkal is csináltattak “felszabadítási emlékművet”, ami a Duna partjáról jól látható ,de ott fenn a Gellérthegy tetején mégis kicsit kiszorul a városból. Az emlékmű főalakja némi múlttal rendelkezik. Még Horthy Miklós kormányzó rendelte fia halálakor, a viszonyok alapos megváltozása után azonban a szobrot is más célra alkalmazták. A heroikus orosz katonát a nőalak lábánál 1956-banledüntötték. Azóta kijavították és most megint ott áll A pesti száj egyébként a pálmát tartó nőalakot “Davaj Marcsának” nevezte el. — Davaj, davaj, gyerünk, — mondják az oroszok Itt azonban az orosz van elől és Marcsa mögötte áll... Ez a Vasfüggönyöntúli méretekkel nézve nem túlságosan fölfuvalkodott szoborcsoport mégis jellemző a keleti mentalitásra. * A város pesti oldala, az üzletnegyedek széles utcái teljesen rendezett benyomást keltenek A homlokzatok legnagyobb részét helyreállították. — Alig látni háborús és forradalmi karókat, — bár néhány helyen zöld parkokat létesítettek a házak helyén Mindenesetre a pesti városrész külső képe egyáltalán nem vigasztalan. Ahogy hallom, az utolsó három évben nagyon sok pénzt fordítottak építkezésekre. Lengyelországhoz hasonlóan, itt is lehetőleg a régi stílusban állítják helyre az épületeket. A látogatót ma is a zsúfolt díszítésű homlokzatok, a Makartstílusra jellemző számos kariatida, atlasz és erkély veszi körül Először kicsit idegen ez a látvány, de aztán a következetes ismétlődés a pazarló, tékozló múlt barátságos érzését kelti. Ha azonban a kusza, holkhanálilákról lenézünk a kirakatokra, azonnal szembe ötlik a két évszázad közti különbség, és az, hogy mit jelent a nyugati orientáció felcserélése a keletivel Bár a kirakatokban sok az áru, a kellő tartalmasságtól és a jó minőségtől távol van. A vendéglők és kávéházak olcsók. A kis mokka 420-ba, egy szendvics 2.40 be kerül és 10-15 schillingért jókora mennyiséget lehet fogyasztani Ezek a lokálok ennek megfelelően tele vannak. Késő délután nincs szabad hely. Az emberek jól öltözöttek, egyszerűek, de “sikkesek”. A színházakban a férfak többsége fekete ruhában és fehér ingben van. A jegyszedők azonban tarka inget viselnek. Ugyanakkor persze nem szabad elfelejteni, hogy Magyarországon maddig nagy súlyt fektettek az öltözködésre és az étkezésre úgy hogy a pestiek ma a elegáns ruhában mennek kávéházba, noha problémájuk bőven akad. A budai városrész viszont főképp a Vár és a kifogástalanul helyreállított Halászbástya mögötti negyed, meglehetően rossz állapotban van. Itt volt legnagyobb a pusztítás és az újjáépítés csak lassan halad előre. A régi palotákat, házakat és a Várat a régiMária Terézia korabeli formában állítják helyre. Viszont nagyon keveset fordítottak a Szépművészeti Múzeumra. A régi képek nehezen állíthatók az aktuális kultúrpolitika szolgálatába. Azonkívül a pénz különben is kevés .S ha a színpadokkal nem is takarékoskodnak — sőt a Madách Színház részére új épületet emelnek — ez még nem változtat a múzeum helyzetén. Az ország pénzének legnagyobb részét a radikális iparosításba ölték, melynek jövedelme igen kérdésesnek bizonyul. A mezőgazdaság nagyméretű kolhozosítása nem teremti meg az alapot a viszonyok javulására. Azt azonban mégis meg kell mondani, hogy a hatalmas gazdasági nehézségek ellenére Budapest külső képe élénk és tarka lett. A nyugati látogató számára az első pillanatban ez átütően elcsodálkoztató tény — ami azonban nem jogosít arra, hogy az egyén ennek megfelelő mozgási szabadságára következtethetnénk. Indiai képkiállítás San Pauloban A hindu festészetnek legalább 2000 éves tradíciója van. Sajnálattal láttuk, hogy a Sao Paulo-i kiállításon csak a XVII. XVIL, XIX. századbeli miniatűrök és a modern festészet vannak képviselve. A miniatűrök szó itt nem jelenti ugyanazt, mint Európában, hanem ennél jóval nagyobb, általában 30x40 cm. méretű képekről van szó. A miniatűr festés fénykorát képviseli a Rajput és Pahari iskola. Tárgyait a történelem vagy legendákból meríti. A képek tárgyai nagyrészt világiak, de vallási tárgyakat is találunk köztük. A miniatűrök a kéziratok illusztrálására készültek. Nagyon érdekes a perzsa befolyást megfigyelni, amely 1350 és 1450 között szűrődött be Indiába. (Ennek eredménye a Mughal stílus, mely a legszebb műveket mondhatja magáénak Finom vonalak, világító színek eme festészet jellegei Túlhaladottnak vált miniatűr festészet újból feléledt a XX. században, röviddel ezután pedig már erősen európai befolyást figyelhetünk meg az indiai festészeten. Egy magyarhindu művész, Amrita Shergil művei világosan tükrözik vissza ezt a nyugati befolyást az indiai festészeten. Különösen tetszettek Ram Kumar, Bimal Das Guptas Khitin Chakraborty és Devayani Krishna művei. Nagyon reméljük ,hogy a jövőben átfogóbb képet kapunk az indiai művészetről. Perényi Edith Magyarok mindenfelé Tollas Tibornak, a népszerűSzabadságharcos költőnek a Magyar Ház kiadásában ,nagyon szép köntösben jelentek meg a versei “Csak ennyi fény maradt” címmel. Jánosfalvy Albert, a fiatal író nagysikerű előadókörutat tartott Franciaországban és Belgiumban. — Brüsszelben Villon Testamentumáról tartott előadást. Dr. Pető Ernő a budapesti ügyvédi kamara fegyelmi tanácsának v. tagja és felesége Sao Pauloban ünnepelték házasságkötésük ötvenedik évfordulóját. A Philharmonica Hungária angliai turnén vett részt. Az angliai turné után Svájcban, Németországban, Spanyolországban és Portugáliábanhangversenyez a magyar együttes. SOCIEDAD CULTURAL HUNGARA DE OLIVOS Juncal 4250 OLIVOS La Comisión Directiva Pro visoria convoca a los Asociados a Asamblea General para el día de 23 de Abril de 1961, a las 17 horas, en la sede social Pasaje Juncal 4250 Olivos. Orden del día: 3. abierta la Asamblea por el presidente 2. informes del Secretario General, 3. Informes de Balance Ge neral, 4. Elección de la nueva Comisión Directiva. Nota: Rogamos a los asociados que abonen las cuo tas atrasadas que tenga de recho a su voto. Olivos 8 de abril de 1961. Hol¿ócsi Flórián t presidente Vincze István Secretario General