Délamerikai Magyarság, 1961 (34. évfolyam, 4019-4065. szám)

1961-05-05 / 4033. szám

6. oldal Vámmentesen küldhet MAGYARORSZÁGRA IRKA-csomagot, vagy dollár-utalványt. BIZTOS, GYORS, MEGBÍZHATÓ IRKA főmegbízott: BÁLINT BÉLÁNÉ KISS ANIKÓ Belgrano 456 p. 1? -T. E. 33-1841 - 33-8736. Orvosságok, valamint ruhacsomagok küldé­sét vállalom Európa bármely országába KRENMAYER FERENC biztosítási szakértő 30 éves gyakorlattal. Iroda: CORRIENTES 441 - T. E. 49-4031 Lakás : SAN MARTIN 945 — 3. emelet T. E. 31—8839 Dr. ORBÁN LÁSZLÓ Licenciado en Economía Contador Público Nacional Adóügyek Könyvvitel. Mérleghitelesítések. Vállalat gazdasági szaktanácsadó. Hites fordítói iroda. ARROYO 1093 — Tel.: 41—1829 Dr. SZILY IMRE ügyvéd Fogadó-órák 16.30 és 19 között T. E. 49-9162 - 5736 - 4767 — 40-2129 és 40-1502 CANGALLO 1479, 3-ik emelet FINOM PAPLANOK Függönyök - Kárpitok BENNO DE LEVIE e HijoI Echeverría 2242' T. E. 76 - 4155 (a Cabildotól 2 cuaderra)________ Magyarországra vámmentesen küldhet: IKEA-csomagot, dollárutalványt, gyógyszert légipostával.­Új és használt ruhacsomagokat Európa bármely országába. Magyar művészek festményeinek reproduk­ciói és eredeti magyar Longplay lemezek]! Fordításokat, hitelesítéseket vállalok. HORVÁTH JÁNOS Lavalle 361. E. P. 5. Bs. Aires T. E. 32-891? Lakás: 740-4103. Fogadó órák: hétköznap 11.19-ig, szombat kivételével. Dr. IMRÉDY TAMÁS ügyvéd Fogad: 17 és 19 óra között hétfőtől péntekig FLORIDA 336 — Df. 211 T. E. 45—6037 FAKUTYA öt világrész magyar vicclapja Megjelenik havonta kétszer Szerkeszti: Vajda Albert Szerkesztség és főkiadóhivatal: 146, Bridge Arch, Sutton Walk, Waterloo, London, S.E.­ Megrendelhető az argentínai­­ főbizományosnál: Dr. Girsik Géza Lavalle 361. — T. E. 31—2819 ”A DÉLAMERIKAI MAGYARSÁG” 1961. május hó. 5. A szabadságharcos költőt fölösleges volna bemutatni az olvasónak. Versei bejár­ták annak idején a börtön­cellákat, a rabkórházak ter­meit, behatoltak a haldoklók ágya elé tett spanyolfalak, mögé, leszálltak a tárnák mélyére költőjükkel együtt. Legyőztek ennél nagyobb akadályokat is. Azokon az 1956-os őszi napokon szájról szájra járt egyik szabadság­­harcositól a másikig, nem­csak falak és ellenséges pán­célosok fölött, hanem azok fölött a láthatatlan akadá­lyok fölött is, amelyek a múlt örököseként, leomlott társadalmi és politikai fala­ként talán még mindig el­választhatták volna egymás­tól a harcolókat, ha meg nem találják az ellentétek között azokat a nagy össze­fogó szintéziseket, amelyek Tollas Tibor költői világá­nak oly sajátos jellemzői. Azóta, a Nemzeti hasáb­jairól és a világ magyar szi­geteit járó költő szájáról szárnyra kelve bejárták ezek a versek az öt világrész kis magyar szórványait s talán, talán itt kint a szabad vi­lág tágas terein is végbe­megy majd­ a nyelv­zene nagy magyar csodája ,amely annyiszor mentette meg ré­szek idején, Balassától Ka­­zinczyékon át Petőfiig,­­ Aranytól Babitsig és Mécs Lászlón át az 1956-os írói és költői gárdáig mindig azt, ami időtálló a magyarban. Igen, a költészet mentette meg, hiszen igaza van egy másik, majdnem ugyanilyen tragikus kor nagy költőjé­nek, hogy a magyarnál “poé­tább ” faj nem volt soha." Verseket, költői antológiát ismertetni nagyon hálátlan feladat. Aki ezeket a soro­kat papírra veti, nem is akar mást, mint elmondani egy olvasó néhány gondolatát. — Egy olvasóét, akit a versek elvittek valami különös új tájra, ahol az idegen ten­ger mormolásában,, sőt, né­ha bizony gyár­ szirénás si­rámában is eggyé forr Zágon és Rodostó, a Nagy Fejede­lem és egy ismeretlen öreg nőmester alakja. Tollas Tibor költészetének gondolatai tartalmát a szin­tézisek, az ellentétek fölött vert hidak jellemzik. En­nek megfelelően kifejezési módja is az ellentétek szem­­beállítása, az, amit “Chiaros­­curo-nak szokás nevezni. “A vízválasztón" kezdődik a kötet s az idegen végtelen vizekre szálló “Westernlandi halászok" tengerzúgáson át­­harsogó dalával végződik. A vízválasztón, két Óceán, a Kelet és Nyugat között, a kétfelé utat kereső magyar vizek fölött, az idők fokán áll a költő. Az idők fokán eltűnik minden, ami pilla­natnyi Keleten és Nyugaton s bár úgy látja, hogy a ma­gyar egyikhez sem tartozik, verseinek minden dobbaná­sa azt vallja, hogy mind a kettőhöz tartozunk, ha az idők fokáról nézzük a két óceánt. Verseiben mindunta­lan felmerülnek, egymás mellett, a római légiók épí­tette hidak s a szellős hun sátrak, Fra Angelico firen­zei Madonnáit ősi magyar szavak köntösébe öltözteti a költő, a míg a dunai tájon ugyanezek a szavak “Euró­pát őrzik" a lerombolt ko­lostorkápolna helyén, a bör­tön sötétjében. “Péter" című verse másik eddig hiába keresett szinté­zist talál. Ez a vers nem roscui­ta e Mei “Chiaroscuro"; mintha az európai lélekhasadás korá­nak egy nagy spanyol meste­­re festette volna ezt a ké­pet: “Suhant a hold. Tömött vörösréz inga — ütött a Get­­semane-kert fölött — Túl csillagszögek verték szét a kék­ — csend zománcát ,idők lapjára írva — Sötét csütör­tök csorba számjegyét". — Nagypéntek hajnalán kakas kiált, a szikláig csapott fel már a bűn, mégis kőszikla lesz, aki most megtagadta Mesterét. Szárnyalás és föld­re húzó valóság, lélek és sors ellentéteinek mélyen ke­resztény s mai­ magyar szin­tézise. Vajon tanulunk-e eb­ből a versből? A vízválasztón kezdődik. Ez a sorsunk. Egy vers-soro­zat következik, lírai inter­mezzo: “Hazafelé". Szelíd, mosolygós, meghitt régi tá­jak, család, az Anya, béke, csend, a háttérben gomolygó viharfelhők. Az út megy to­vább. Börtön, kórház. Kurta vas. Találkozás a “törpe he­gedűssel" — a költészet köl­tészete a csúnyaságban, a földi pokolban. “És eggyé lettünk" ennek a ciklusnak a címe. Szelid magyar Ve­ronikák a börtön városából új Kálváriák, felé vivő vo­naton. Az öreg Lőmester, a föld alatt csírázik az új élet, a magyar társadalmi ellen­tétek szintézisét hozó élet. S az utolsó vers: “Emlék­beszéd egy fiatal harcos fe­lett." Az utolsó sorozat a “Wes­­terlandi halászok". A szám­ki­vete­ttség lírája. Első ver­se: “Lehetsz-e boldog, meg­elégedett?" A ki nem mon­dott válasz: “Nem. De nem is fontos". Jaj annak a ha­lásznak,­­ aki tengerre száll­va megfeledkezik a távoli szigetről. Jaj annak, akinek mindegy, merre sodorja a szél, aki csak magának ke­res kikötőt, mert azt nem várja rér. Jaj annak, aki azt hiszi, hogy ő már célba ért. Az örök válasz, minden nagy gondolkozóé, amelyet azon­ban a legegyszerűbb ma­gyar is a vérében hordoz. — Madách így fogalmazta meg: A cél halál. Az élet küzde­lem." Nem lehetetlen, a harc, so­ha, addig, amig az életben van még költészet is. Talán ezért állja népünk ezer éve a harcot mert mindenütt, — még a börtön mélyén is — poéta faj". Mert hiszen, a­hogy Babits mondja, kissé költő mindenki, aki szereti a költészetet. A költészet másoknak, szerencsésebbek­nek talán luxus, csemege, feledtető. A harcos népnek életszükséglet, mindennapi táplálék. Az volt 1948—49- ben Petőfi verse, a Bach-kor­szak alatt Arany, 56-ban a szabadságharcot költők mű­ve, a Nemzetőr gárdájának, Tollas Tibornak a nagy köl­tői szintézise. Az olvasó becsukja a köny­vet Tábláján fény hull egy kőfalra Kovács Kálmán mű­­ve. Ez is költészet. TOLLAS TIBOR: ÁRULÁS A tárgyakkal kezdődik észrevétlen. Az új ággyal, amelyben fekszel, körül a részletre vett bútorok opálos hideg ragyogása, melyet nem békít a villanykályha szabályozható melege, sem a jégszekrény, amit nyáron fülledt konyhádba szereltek fel az új tűzhellyel, fele áron. S mondd, rádión mered-e a régi éned hullámhosszán visszacsavarni három évet, osztrák földön az érkezésed, zsúfolt táborok szalmazsákján az első korty párolgó teát? Míg szürcsölted a szabadságot könnyű batyuddal hátadon, ki tudja, úgyis visszatér... S fogyó reménnyel nemcsak hátizsákod, de lépésed is egyre nehezebb. Ma már látod, a szörnyű hegyeket, miket az idő gyűrt közénk. .. — Otthon nyomorból, itt künn kapzsiságból, mely egyre gyűjt, mig észrevétlen apad a hozott hazai... — Bútorok, villa, gépkocsi... Mondd, őrződ még a szekrényedben a hátizsákod, gyűrt ruhád, a marék földet? — semmiség! — Tartsd kéznél mégis, messzi lép, aki ezeket sutba dobja, nem húzza többé semmi vissza s nem léphet át a hegyeken. A Magyar Színjátszó Társaság A MSZT a most induló szi­j Laurent francia publicista 3 ni évad első darabjaként D. S­e­lvonásos vígjátékot mutat Magyar Színjátszó* Társaság bemutatja: ”* 1961. május hó 6-án, szombaton este 20 órakor a Salon de Actes színházteremben (Charcas 1155) D. Laurent — Harsányi Zsolt Gyógyszerész úr című vígjátékát 3 felvonásban. SZEMÉLYEK: Genevieve Dumain....................... Hajmássy Miklós Bourrachon Ovidé .......................Toharykov Natasha Bruneau Albert ....................... Tóth Ferenc Céleste a felesége........................ .. Brunáry Hana Vidál doktor................................................................Váry Zoltán Henry Mirguet......................................... Bíró József Cristophe..................................................... Kovács Pál Rendező: Hajmássy Miklós Történik a harmincas években Párisban, Bourrachon Ovidé házában Csak felnőtteknek! Jegyek elővételben: a D. Magyarság kiadó­­hivatalában, Budapest-cégnél, Lavalle 365. félemelet és a Centro Húngaro bárjában. A színházban jegyet nem árusítunk í­ ja be “Gyógyszerész úr” cím­mel. A darab Párisban ját­szódik le a két nagy hábo­rú közti időben, Bourrachon, Ovidé gyógyszerész házában aki már túl van a nagy emó­ciókon és a szerelmet “ragá­lyos betegségnek" tartja. — Munkájában és üzleti gond­jaiban éli ki magát. — Van egy kis gyógyszergyára, egy nagyforgalmú patikája, de ahogy ő maga mondja: “nő­ügyekben nincs nagy szeren­cséje". Az ebből támadt mu­latságos bonyodalmak és vá­ratlan fordulatok, melyek Heppy end-del végződnek —, mulattatják a közönséget egy estén át.* Az eredeti francia humor­ral megírt vígjáték a Víg­színház műsorán szerepelt a harmincas években és a­ Góth-házaspárnak hozott nagy sikert. A darabot fia­talkorúak (18 éven alul) nem látogathatják. * Miután a színházban jegy árusítás nincs, arra kérjük a közönséget, hogy jegyét mindenki előre váltsa meg. Hajmássy Miklós

Next