Délamerikai Magyarság, 1961 (34. évfolyam, 4019-4065. szám)

1961-07-13 / 4043. szám

2. oldal Titkárnőt keres magyar cég, Buenos Aires belváro­sában. Munkaidő: 10—1 és 3—7 óráig. Magyar és spa­nyol nyelvtudás. Jelentkez­ni lehet a Délamerikai Ma­gyarság szerkesztőségében minden délben 12—1 közt. Építési - kőműves - ,beton- és átalakítási munkákat vál­lal Szalay és Jeszens­sey — Vitrey Olaguer y Feliti 3123 T. E. 73—6517. Munkanapo­kon este fél 8-tól Balgrá­­no­t. Fordításokat, technikait is perfektül, angol, német, spa­nyol magyar nyelven elvál­lal Háden László, gyermek­bénulás következtében ott­honi munkára kényszerült nős, 2 gyerekes családapa. Ajánlatokat a Kárpát kiadó­ba kérünk. Lakás Don Tor­­quato. Gyermektelen házaspár ke­res szoba-konyhás lakást a Capitalban. Leveleket “Meg­bízható” jeligére a kiadó­­hivatalba. Megbízható nő mindenes szakácsnőnek egyedül álló hölgyhöz okmányokkal, re­ferenciákkal felvétetik. T. E 76—5241. (4) Bejárónő 10—3-ig kereste­tik. T. E. 76—5241. (4) Értesítem a nagyérdemű közönséget, hogy átvettem a HOSTERIA MUNRO-t Déli étkezés, Ízléses kony­hával. Esténként szép ter­münk bankettek és baráti összejövetelek, tánc rendezé­sére kínálkozik, mérsékelt árak mellett. — Családi tánc minden szombat, vasárnap s ünnepnapokon, 16 órától. — Szabad belépés. Binder Ernő Av. Schlottmann - Munro T. E. 740—0093. MEGJELENT a Délamerikai Magyar Hírlap 1961 évi évkönyve 410 oldalon, sok szép el­beszéléssel. Ára 120.— peso Kapható a D. Magyarság könyvosztályán MEGJELENT Dr. Bobu'a Ida: A szumér-magyar rokonság kérdése. Buenos Aires­ kiadás. Ara: 100 peso Kapható a Kiadóhivatalban Toki Horváth Gyula és ze­nekara szép magyar nótákat ad elő, longplay lemezen. — Kap­ható a kiadóhivatalban. Magyar és spanyolnyelvű­ könyvek |­ Délamerikai Magyarság könyvosztálya Dr. Girsik Géza Lavalle 361 — T­B.: 31-2819 . Buenos Aires ’’DÉLAMERIKAI MAGYARSÁG” 1961. július hó 13. E DITORIAL ARTICULO DE “EL Cuando se dice que en Cu­ba hay hoy trescientos mil pri sioneros políticos no se está exagerando. Y si uno de esos prisioneros refiere las brutali­dades y crímenes que en esas prisiones se cometen no esta­rá diciendo mentiras. Hoy, to­do el que llega de Cuba dice que aquello es un infierno. Y es verdad. Se dice que fue un prisionero, no estará mintien­do. Yo, cubano exilado en este país, fui prisonero de Castro. Un prisionero de la bestialidad del comunismo. Estuve preso siete días con sus noches. Más de 170 horas. Y cada uno de los minutos que pasé en las prisiones de Castro rogaba porque me viniera la muerte. Estuve hacinado en el teatro Blanquita. Una edifica­ción construida para entrete­ner al público y que hoy lleva el nombre, por paradoja, del hombre que más ha hecho reír al mundo. Teatro Chaplin. Pe­ro allí todos lloraban. Habíamos cinco mil prisione­ros. Más de quinientas muje­res. Muchas de ellas en el es­tado crítico de la mujer. Una abortó. Otras enfermaron. No­sotros teníamos dos servicios sanitarios. Ellas, que estaban en un primer piso, sólo tenían uno. En un segundo piso ha­bía más de trescientos hom­bres. Dicen que eran los más peligrosos. Ellos no tenían ser vicios sanitarios. Sus necesida­des las hacían en el suelo o en papel periódico. Luego las depositaban en carretillas que un preso, vigilado por un mili ciano luego llevaba a las rocas que dan al mar, en la parte de trás del teatro. Nosotros AVANCE CRIOLLO”: — YO FUI I*RISIONERO DE CASTRO manteníamos una “cola” cons­tantemente para ir al servicio. Nunca se desintegró. Los que entraban volvían de nuevo al final para cuando les tocara. X as mujeres y los hombres de los pisos de arriba nunca pudieron lavarse y sólo tenían agua para tomar que les traían de afuera. Los de aba'jo utili­zaban una llave de los baños. Pero luego se supo que ésa acometida estaba unida a las tuberías de los servicios. Hu­bo casos de tifus. Y de disente­­.1 ía No dieron alimentos los dos primeros días. Luego, al­gunos familiares comenzaron a traerlos. Los milicianos se en­cargaron de que sólo llegara una mínima parte de ellos. Tampoco les traían comida a les guardianes y utilizaban la c'e los presos. Había siete mé­dicos prisioneros y éstos orga­nizaron un botiquín de urgen­cia. Se hizo una colecta entre los presos para comprar medí ciña pues los milicianos se ne­garon a darlas. Posteriormente se hizo cargo del teatro un ca­pitán del G-2. Y ofreció me­dicinas. El jefe de los médicos presos era el Dr. César Ki­verő Partagás. A él se debe que muchos no murieran. Sin embargo tres murieron Dos afectados del corazón. Uno herido de una “bala perdida”. Nueve perdieron la razón. A tres de ellos hubo que poner­les camisas de fuerza. Daban gritos de desesperación y de rodillas pedían que los mata­ran. En muchas ocasiones, por la madrugada nos despertaban pare darnos la noticia de que todos Íbamos a morir. Que “no podían estar cuidando gusanos mientras la Patria era invadi­da”. Cuando se conoció el fra­caso de la invasión cesaron las amenazas. Durante todo ese tiempo es­tuvieron miles de familiares frente a la puerta del teatro Blanquita. Ni la noche ni el sol ni la lluvia ni las baíss de los milicianos que tiraban al aire para amedrantarlas las movieron de allí. En una oca­sión se rumoró que los presos quemarían el teatro. Ellos bus­caron piedras y ladrillos para asaltar el local. Mujeres y an­cianos y niños estaban dispues tos también a luchar por no­sotros. Un día llegaron médi­cos del Ministerio de Salud Pública y dieron la orden de clausurar el local. La fetidez, la falta de alimentos, de salu bridad, de ventilación, produ­cía una epidemia. No se res­ponsabilizaban con nada si no ,’sa ^abandonaba el local. Un día después llegó la orden de libertad. Pero debían “cha­­' quear a todos”. Fotos y huellas como si fuéramos delincuentes. Dos días duró el chaqueo y fue ron 48 horas desesperantes. V * I?) Al salir, la amenaza: “ya sa­'• ben, si viene otra invasión o X si )ios siguen agrediendo los "mperialistas, volverán a estar 7 presos. Y la próxima vez será más duro. Sus nombres se les dará a los Comités de Vigi­lancia de cada cuadra y en po­cos minutos estarán otra vez presos. Uds. siempre serán ene migos y nunca estarán de núes tro lado. Tomen su orden de libertad”. Y le entregaban a uno un papel. Era un pasapor­te al infierno. * GÁCSÉR IMRE (Sao Paulo) CIKKE: Tízmillió aláírás Az elnémított magyar nem­zet helyett, tíz millió ma­gyarnak nevében tíz millió szabad polgárnak aláírását kérjük a forradalom ötéves évfordulójára. Követelje tíz millió szabad ember a leigá­­zott tíz millió magyar he­lyett azokat a jogokat, me­lyeket öt évvel ezelőtt a ma­gyar nép a forradalomban vérrel akart kiharcolni és a­melyeket az Egyesült Nem­zetek határozatba foglaltak: az önrendelkezést, a szovjet csapatok kivonását és sza­bad választásokat nemzetkö­zi ellenőrzéssel. Nem kérünk anyagiakat, nem uszítunk háborúra. Tíz millió szabad ember erköl­csi támogatását akarjuk a fenti három pontunk aláírá­sával, hogy szeptemberben az ENSZ előtt feküdjék a sok ezer ív bizonyítékául an­nak, hogy a szabad világ köz­véleménye nem felejtett. Tollas Tibor, a Nemzetőr szerkesztője ezt a munket hagyta ránk rövid látogatá­sakor. Szomorú volna, ha az a pár napos lelkesedés, me­lyet ittlétekor kiváltott be­lőlünk, szalmaláng természe­tünk törvényével csak szép emlék maradna, de tettek nem követnék. Szeptember­ben Délamerika leghatalma­sabb országából arányos mennyiségben az Egyesült Nemzetek asztalán kell fe­küdnie az aláírásoknak. Ha végrehajtottuk, akkor végre elmondhatjuk magunkról,­­ hogy valami gyakorlatit is tettünk nemzetünkért. Sokszor kérdeztük magunk­tól, mit tehetünk népünkért? Kerestük azt a formulát, a­mellyel legjobban szolgálha­tunk körülményeink szerint? Kutattuk azt a módot, ho­gyan mozgathatjuk meg a menekült magyarság egészét egy gyakorlati teendő elvég­zésére. A forradalom lelkes nemzedékéből ellátogatott hozzánk annak egyik kiváló képviselője s megmondta,­­ mit tegyünk. Olyan programot kaptunk, mely felül áll minden párt­­politikán, független minden hatalmi érdektől, tiszta,­­ hátsó gondolat nélkül való. Csak egyet akar elérni, azt, hogy a Szovjetuniót a forra­dalom ötéves évfordulójára ott és azokkal az eszközök­kel verje meg, ahol neki leg­jobban fáj: a szabad világ közvéleményénél. Ki ne emlékeznék közü­lünk a Szovjetunió stock­holmi békefelhívására, mely milliók békevágyával vissza­élve, a kommunizmus mal­mára hajtotta a vizet? Ki­nek ne járna eszében az a propagandaharc, melyet ké­mei megmentésére indított el ismételten, ki ne látná, ho­gyan vezeti félre nap mint nap a jóakaratú nyugati köz­véleményt hamis és hazug jelszavaival? — Nem dolgo­zunk, nem is akarunk dol­gozni a terror eszközeivel, mint halálos ellenségünk, de a több százezer külföldön élő magyarnak módjában áll hogy munkahelyén, iskolá­ban, gyárban, irodában, csa­ládi és baráti környezetében felrázza az embereket a ma­gyar nemzet érdekében az­zal, hogy hármas követelé­sünket aláíratja velük. Hisz nem kérünk mást, mint azt, ami minden népet egyaránt megillet. Most, amikor idevárjuk a magyar népet elnyomó rend­szernek képviseletét, amikor keressük a módokat, mikép­pen vehetjük fel a küzdel­met bomlasztó és félrevezető tevékenységével, alkalma­sabb feladatot nem is kap­­t­hattunk volna. Amikor a kommunizmus féktelen tá­madást indít a délamerikai kontinens meghódítására,­­ olyan fegyvert kaptunk ke­zünkbe, mely nemcsak né­pünknek szolgál, hanem fel­rázza Délamerika népeit is. Ezért tartjuk a Gondvise­lés ajándékának, hogy ép­pen ezekben a napokban, éppen Trianonnak gyászos évfordulóján látogatott el hozzánk röpke pár napra a forradalom fiatalságának egyik legtisztább és legdina­mikusabb képviselője. Meg­mondta, mit tegyünk. Raj­tunk a sor. Nincs helye ki­­csinyhitűségnek, megtorpa­násnak. Csak magunkat vá­dolhatjuk, ha engedünk szál maláng természetünknek és elejtjük azt a fegyvert, me­lyet olyan váratlanul kezünk­be adtak. Nem riaszthat bennünket vissza az sem, hogy mun­kánk közben meg nem értés­re, elutasításra találunk. — Szabad földön, szabad embe­rek közt élünk, ahol minden­kinek meg lehet a maga vé­leménye. De nem riadha­tunk vissza a meggyőzés ne­héz feladatától sem, ha ar­ra alkalom kínálkozik. Szí­vósság, türelem, okosság és megértés kell ehhez a fel­adathoz. Sok tapintat. Fő­képpen pedig teljes odaadás. 1956 ősze életeket követelt a magyar nemzettől. — Tőlünk nem kéri egyenlőre az éle­tet, de kér munkát. Ha ezt megtagadjuk, kiközösítjük magunkat a nemzetből, áru­lói leszünk azoknak, akik otthon az elnyomásban fi­gyelik, mit tesznek értük a szabad földön élő testvéreik. Megalakult az aláírásgyűjtő bizottság A napokban megalakult Argentinéban a “Comisión Popular Pro Liberación die Hungría” című szervezet, a­mely fő céljának aláírások gyűjtését tekinti a magyar ügy megsegítése érdekében. A bizottság vezetőivel Tollas Tibor buenosairesi tartózko­dása során tárgyalt. A bi­zottság vezetőinek többsége diák. Elnökké választották Edu­ardo Ricardo Pérez Calvo joghallgatót. — Titkárok: Maria Rosa González Pon­­dal és Ernesto H. de la Ve­ga orvostanhallgató.­­Választ­mányi tagok :Eduardo Ace­vedo mérnökhallgató, Hum­berto Medrano joghallgató, Filiberto de Oliveira Cézár (hijo) és José Roque Pérez Calvo, az állatorvosi fakul­tás hallgatója. A bizottság megkezdte mű­­ködését és kapcsolatokat épí­tett ki argentin vidéki cent­rumokkal. Minden argentin provinciában megkezdődik rövid időn belül az aláírás­gyűjtés.* A bizottság központjának címe: Córdoba 1505, 8. em. Dep. 16. Telefon: 42—1118. Gyűj­tőíveket a bizottság szervezetek és érdeklődők számára rendelkezésre bo­csát. PÓK ZOLTÁN FOGORVOS - SZÁJSEBÉSZ Rendelője: PALPA 2477 (Cabildo 1000) T. E- 76 - 2782 - Lakás 740 - 5315. - NYLON ét ACAELICO FOGSOROK legrövidebb idő alatt. Dr. BALOGH KOVÁCS JUDIT gyermekorvos Rendel: kedden és csütör­tökön délután 15—18-ig. OLIVOS, Av. Maipu 2468 Dr. Korompai Imre szülész és nőgyógyász v. egyetemi tanár Rendel hétfőn, szerdán, pénteken 17—19 óráig és megbeszélés szerint Tronador 1770 T. E. 52—3544 Dr. KESSERÜ ISTVÁN belgyógyász Rendel: hétfőn 16—20, szerdán és pénteken 18-20 óráig. J. E. URIBURU 1033 T. E. 82—5846 és 83—6852 Dr. Bakos Károly belgyógyász­­ a Hospital Fernandez orvosa. A né­met betegsegélyző orvosa. Pte. Um­bera 288, Beccar. T. E. 743—3995 Rendel: kedd, csütörtök, szombat, 14—16 óráig Dr. BOIGEN BME. MITRE 1305 T. E. 45—2428 A Hospital Alvear orvosa. Vérbajok, bőrbetegségek. Tüdőbajok. Szívbaj. Női betegségek. X-sugarak. — Rendel: d. e. 10.től este 20 óráig. — Vasárnap is ünnepnapokon 10-12 közt. Dr. WEISZ ANDRÁS fogorvos Rendel: hétfőn szerdán f­s pénteken 15-20 óra között. BERNAL OESTE, Dardo Rocha 191S FONGK

Next