Délamerikai Magyarság, 1961 (34. évfolyam, 4019-4065. szám)

1961-04-06 / 4030. szám

1961. április 6. ’A DÉLAMERIKAI MAGYARSÁG” OLGA IVINSZKAJA Irta: Id. Dr. Boér Miklós A világsajtó hónapokkal az esemény után közölte azt a hírt, hogy Borisz Paszternák ba­rátnőjét, Olga Ivinszkaja-t és annak leányát, Irin­át, három hónappal Paszternák halála után letartóztatták. Ez az Olga Ivinszkaja Pasz­ternák “Doktor Zsivagov­ című regényének, a­­melyet Nobel díjjal tüntettek ki, egyik fősze­replője, Larissza Fjodorova (Lara) néven. Az író szerint az anyai lelkű, felejthetetlen, sa­játos, híres Oroszország megszemélyesítője, az élet hallgatag elvének kegyelem telj­es kifeje­zője és tanúsítónője. Olga Ivinszkaja maga is költő és írónő volt. A második világháború után találkozott Pasz­ternákkal Moszkvában, ahol mint fordítónő dolgozott. Végigszenvedte a szovjet élet min­den keserűséget, és kegyetlenséget. Első férje a sztálini tisztogatások elöl felakasztotta magát. A második férje a világháborúban elesett. Mindkét házasságából egy-egy gyermeke szüle­tett: Irina és Dimitri. Paszternakhoz meleg bel­ső barátság fűzte. 1948-ban az asszonyt börtön­be vetették. Zsdanov idejében lehetetlenné akar­ták tenni Pasz­ternak irodalmi munkásságát, egyrészt nyugati irodalmi tendenciái miat, másrészt pedig zsidó származására való tekin­tettel. Azonban személyéhez kerülő utón akar­­tak hozzáférni. Ezért letartóztatták Olga Ivins­­kaját. Abakumov a Lubjanka bortuncen kín­zással vallatta, hogy belőle Paszternákra kompromittáló vallomást csikarjon ki. Azonban az asszonyt nem tudta szenvedéssel megtörni. Olga sokat jelentett Pasz­ternáknak. Erről bi­zonyosságot tesznek a ‘ Doktor Zsivágó”-ban közölt versek. Most távol van. Maian kény­szerből. A válás mindkettőt megtöri. A fájda­lom végzetes lesz. Azonban Olga erős maradt. Sztálin halála után amnesztiában részesült. A fogság ideje alatt Pasz­ternák magához vette a két gyerme­ket. A kiszabadulás után az asszony Paszter­nák és felesége, Zinaida villájához közeli ház­ba költözött. Gondozta az író kéziratait és el­járt művei kiadási ügyeiben. Azonban a legfon­tosabb Paszternák irodalmi alkotásaira való hatása. Közelléte és szeretete felfokozta az öregedő író tehetségét. Ez érezhető “Doktor Zsivágó” regényében is. Mikor a mű külföldön megjelent és megkez­dődött ellene a hajsza, akkor Ivinszkaja tar­totta benne a lelki erőt és kitartást. Közben­járt a hatóságoknál, hogy mentesítsék a zak­latásoktól. A “Time” (USA lap) utólag közölte Paszternák egyik levelét, amelyet párizsi ba­rátaihoz intézett. Ebben jelzi, hogy ha Olgát letartóztatják, akkor táviratot fog nekik külde­ni, azzal a hírrel, hogy valaki vörhenybe­n megbetegedett. Ebben az esetben, legyenek an­nak éppúgy segítségére, mintha ő maga kerül­ne veszélybe. Paszternák 1960 májusában meghalt. Akkor jegyezte el magát Olga leánya, Irina, egy Moszkvában tanuló francia egyetemi hallgató­val. A házasság időpontját a vizum érvényesí­tésétől tették függővé. Azonban a vizum meg­hosszabbítását megtagadták, úgyhogy a fiatal­embernek távoznia kellett az országból. Au­gusztusban letartóztatták Olgát és Irinát. Tit­kos eljárással elítélték az anyát 8, a leányt 3 évi munkaszolgálatra. Az egyik verzió szerint az volt a vád, hogy Ivinszkaja szegény diákok fordításait olcsó áron megvette és azután saját­jaként adta ki. A második verzió szerint, ame­lyet a moszkvai rádió közölt, Olga 800.000 ru­belt csempészett be az országba a Nobel díjból. Paszternák barátai azt sejtik, hogy csakis azért ítélték el, hogy távolléte alatt Paszternák iro­dalmi hagyatékához juthassanak. A “The Tab­let” azt állítja, hogy Paszternák barátai szeret­nék az író rehabilitását elérni és azért akarják a hatóságokkal elhitetni, hogy az öregedő írót Olga tévútra vezette, azonban az író egyébként a legnagyobb szovjet írók közé tartozik. Annyi kétségtelen, hogy humanizmusra aligha lehet a szovjetben számítani. Mindezek az események mélységesen szim­­ bolikusak. Bizonyítják, hogy az emelkedett és finom nő tisztelete, szeretet,e barátsága meg­termékenyíti az író tehetségét és értékes alko­tásokra ihleti. Bizonyítják, hogy a közös szen­vedésből fakadó szeretet minden elnyomóra nézve veszedelmes. Paszternák előre látta a bekövetkező tra­­ gédiát. “Doktor Zsivagó” regényének végén le­írja, hogy Lara egy szép napon eltűnt és többé nem tért vissza. Talán letartóztatták és azután meghalt, vagy pedig eltűnt a névtelenek kö­zött, egy elveszett listának tetszés szerinti szá­ma lett, a számtalan koncentrációs táborok va­lamelyikében. Az európai egység kérdései Európa felemelkedése Louis Fisher amerikai író nagyon érdekes cikket írt a Saturday Review egyik szá­mában az egyesülés felé ha­ladó Európáról. A második világháború után valóban sivár látvány volt Európa — kezdi fejte­getéseit. •— Politikailag és katonailag erőtlen, gazdasá­gilag tehetetlen. A szakér­tők azt jósolgatták, hogy e­­gyetlen nemzedék erőfeszí­tése nem is lesz elegendő a romok eltakarítására. De a jóslatokra rácáfolt Európa: a 400 milliós néptömegű, 10 ország ma többet termel, mint az egész Szovjetunió és a vasfogöny mögé zárt terület. Nyugateurópának na­gyobb és gazdagabb a tanult munkástartaléka, mint a Szovjetunióé és katonailag sem marad a Szovjetunió mö­gött. Marxra alaposan rácá­folva, Nyugat-Európában ma jobb az élet, mint valaha is volt. Kétségtelenül az ameri­kai Marshall-segély nyújtot­ta az első foggantyút a fel­emelkedéshez, de az is biz­tos, hogy a többit már ma­guk az európaiak végezték el, tehetségesen, rendkívü­li szervezőképességgel. A Marshall-segélyről szóló tör­vény egyik mellékmondata így hangzik:­". .. Az Egye­sült Államok népe minden módon segédkezet nyújt Eu­rópa egyesítéséhez...” A tör­vény szellemének megfele­lően az USA valóban min­dent el is követett, hogy az európai országok megtalál­ják az egymáshoz vezető utat és gazdaságilag a saját talpukra álljanak. Eljutot­tunk oda, hogy Európa túl­nyomó részének nincs szük­sége már amerikai támoga­tásra. Nyugat- Észak és Déleurópa egyesülése hosz­­szú folyamat, de az is mesz­sze túljutott a kezdeti lé­péseken. Részleges eredmé­nyek már vannak s ez nap­jaink történelmének legbiz­tatóbb jelensége: az emberi társadalom fejlődésének új szakaszába lép­ünk vele A városállamok és nemzeti ál­lamok történelmi feltűnése után Európában megszülető­ben van a nemzetközi ál­lam fogalma. Éppen most, napjainkban tanúi lehetünk két messzeható jelenségnek: ahogy a francia-német sza­kadék szűkül, eltűnik és a La Manche csatorna mö­götti Anglia lassan Európá­hoz simul. Párisban a múlt évben Kruscher megkísé­relte a francia-német ellen­tét felélesztését. A próbál­kozás teljes kudarccal járt. Valamikor, nem is olyan ré­gen a La Manche csatorna olyan széles volt, mint ma­ga az Atlanti Óceán. A csa­­­­tornán átkelő angol “Euró­­­­pába ment", nem érezte ma­gát európainak. Ki merné ma tagadni, hogy az angol szigetvilág lassan Európa fe­lé közeledik? A másik olda­­lon, a Boszporusznál Euró­pa és Ázsia közt a fia­tal úgyszólván elmosódott:­­ nincs messze az az idő, a­­minor a külön földrészek fo­galmát csak régi könyvek-­vol eleveníthetjük fel. a­­ tudomány forradalmasította a gyorsaságot, a teret és az időt és a polit­ikának, a gaz­dasági fejlődésnek lépést kell tartania, különben el­avul, elpusztul. Korunk iga­zi forradalma nem a kom­munizmus — ez a fegyenc ruhába bujtatott öreg utas a gyorsvonaton,­­ hanem a lökhajtásos repülőgép, az atomenergia és az űrhajó­zás. Ezek mellett az ország­határok sorompója csak ér­telmetlen fagerenda... Vannak még nehézségek Louis Fischer így fejezi be cikkét: Az európai egyesülés útja nemcsak rózsáknál, hanem tövisekkel is szegélyezett. Az akadályok össze sem számlálhatók. De a lendület­nek ellenállni már nem le­het és az áramlatnak más irányt szabni már senki sem képes. És az európai egyesülés, ha néha csigamoz­dulatokkal is szakadatlanul a szélesebb perspektívák fe­lé halad. Ha Olaszország e­­gyesül Holandiával, miért ne léphetne szorosabb köte­lékre Tunisszal és a többi északafrikai országgal? El­jöhet az idő, hogy a nyu­gateurópai egyesülés még Oroszország javára is szol­gálhat: a 19. századi avult­­ságból a ma már életelle­nesen reakciós kommuniz­musból átemelheti a 20. szá­zadba. Oroszország mindig elkésik. Nyugateurópa most is átlépett rajta, messze megelőzte, legjobb úton ha­lad, hogy megalkossa nem egy földrész, hanem négy földrész hatalmas távlato­kat nyitó szabad társulá­sát Tollas sor, Detroit város díszpolgára A Magyar Szabadsághar­cos Világszövetség, a Ma­gyar Cserkészszövetség és a városi diákszervezetek a magyar egyházak es a­­e­­sak-amerikai város kivon­­böző társadalmi egyesületei­vel karöltve, az amerita, és kanadai magyar sajtó szerkesztőinek önzetlen tá­­m­ogatásával felkereste Tol­las Tibort, hogy a unió 11. ülésszakára e kontinens­re utazzon át. Ehhez az Út­hoz a jelentkező városok és­­ tarsad­al.ru­­ szervezetek a lenn rendezőséghez jutat­tak el anyagi felajánláso­kat és az út céljainak meg­határozását. Sza hanságharcunk ötödik évfordulójának előkeszté­­se, az európai nemzetközi sajtók, írók, kezé­eti sze­mélyek mozgósítása mellett az amerikai kontinens kö­zömbös közvéteményének felrázása és annak megszer­­vezése tette különösen fon­tossá a körutat. A magyar emigráció mun­kásságának azt az erejét, melynek egy része a velső felörlődesre pocsékolódik, most a Szabadságharc öté­ves távlatában mozgósítani kell kifelé, a befogadó or-­­­szágok polgára­, sajtója, kö­zelén, szeneim vezetői feje. Is­t­e-Sosu­o-il Vnasin­ye-Vo­iten a közvetlen meggyőzés és a sajtó utján tudjus majd elerni. Jonas n­oor magával vit­te az európai szeneim elit vezetőin kívul ázsiai bará­tainak Hangszalagra vett ü­­zenetet is. Így üzen E. C. Macartney, az oxfordi egye­tem professzora, a magyar­sag regi es hü baratja magyar nyelven, Wilne­m rvojiktí, a genti egyetem vi­­lagmra közgazdasz profesz­­szora angol n­yelven, m­. r. z.utshi, az andau szabadsag­­zavarnoklat vezetoje, az in­diai cnandi-mozgalom tag­ja magyar es angol nyel­ven, cyuicsno imaoka ja­pan professzor magyar nyel­ven.* Tollas Tibor megjelen Mr. Lyndon Johnsonnal .­ Északamerikai Egyesült Ál­lamok új alelnökénél is. Detroitban a város veze­tői átadták Tobas Tibornal Detroit díszpolgári okleve­lét a magyar szabadságharc és a harcosok tiszteletére. Tollas Tibor májusban Bu­enos Airesbe is ellátogat. FRENTE COMÚN Argentina egyetlen antikommunista hetilap­ja magyar és argentin vonalon küzd a nem­zetközi kommunizmus ellen. Kérjük olvasó­inkat, fizessék elő és szerezzenek barátaik körében minél több előfizetőt. Előfizetési ára 1 évre $ 100.* 3. oldal

Next