Délamerikai Magyarság, 1962 (35. évfolyam, 4066-4113. szám)
1962-08-23 / 4096. szám
4. oldal MOKRÁNY-Csemegeüzlet Magyaros füstölt kolbász, friss felvágottak, füstölt és sós hering, szerdinia, savanyúkáposzta, tehéntúró, darált mák köménymag. Nyitva 8-13 és 16-20 óráig. Szombaton 8-13-ig Lavalle 370 - Buenos Aires - T. E. 31—2573 Magyarországra vámmentesen küldhet: IKKA-csomagot, dollárutalványt, gyógyszert légipostával - Új és használt ruhacsomagokat Európa bármely országába. Magyar művészek festményeinek reprodukciói és eredeti magyar Longplay lemezek. Fordításokat és hitelesítéseket vállalok. HORVÁTH JÁNOS Lavalle 361. E. P 5. Bs. Aires. T. E. 32—8917 Lakás: 740—4103 Fogadó órák: hétköznap 11—19-ig, szombat kivételével. Vámmentesen küldhet MAGYARORSZÁGRA IKKA-csomagot, vagy dollár-utalványt BIZTOS, GYORS, MEGBÍZHATÓ IKKA főmegbízott: BÁLINT BÉLÁNÉ KISS ANIKÓ Belgrano 456, 1. em. - T. E. 33-1841 - 33-8730 Orvosságok, valamint ruhacsomagok küldését vállalom Európa bármely országába Pereila Tulajdonos: ELIAS JANOS Florida 556, 1. em. 103 Buenos Aires T. E. 31—4014 Lakás: 791—8158 Nemes prémek, nemesített báránybundák, irhabundák, campera-bélések és gallérok stb. Bundák készítését és alakítását mérték után vállalom. FINOM PAPLANOK Függönyök - Kárpitok BENNO DE LEVIE e Hijo Echeverría 2242 T. E. 76—4155 (a Cabildo-tól 2 cuaderra) ás Magyar könyvek MAGYAR FOLYÓIRATOK nagy választékban Kérje árjegyzékünket! Könyvkereskedés: Lavalle 361 (Földszint, az udvarban) Nyitva: 12 órától este 7 óráig Levelezési cím: Editorial Kárpát S.R.L. Casilla Correo 2250 BUENOS AIRES T. E. 32—8894 FRENTE COMÚN LAVALLE 361. Argentina egyetlen antikommunista hetilap,ja magyar és argentin vonalon küzd a nemzetközi kommunizimus ellen. Kérjük olvasóinkat, fizessék elő és szerezzenek barátaik körében minél több előfizetőt. Előfizetési ára 1 évre $ 100.— DÉLAMERIKAI MAGYARSÁG 1962. augusztus hó. 23. HERMANN HESSE: ÉJSZAKA A szombat este fontos számomra, mert több estém ment veszendőbe ezen a héten, kettő közülük zene, egy barátok, egy másik betegség matt és egy este elvesztése többnyire az egész nap elvesztését jelenti multam szempontjából, mivel leginkább a nap késői óráiban dolgozom. Egy terjedelmes költemény, mely csaknem két éve foglalkoztat, a lényegre nézve, döntő stádiumba lépett legutóbb- Pontosan emlékszem a két évvel ezelőtti időre (az évszak is jelenleginek felelt meg), amikor a “Steppertwolf” ugyanebben a veszedelmes és feszült állapotban volt. A koltészet ama válfajánál, melyet én miverek, angna tetézik valamiféle racionális, akarat által vezényelt, szorgalommal kierőszakolható munka. Egy új költemény akkor kel életre számomra, amikor érzékelhetővé lesz bennem egy alak, amely bizonyos ívére élményeim, gondolataim, problémáim jelképévé és hordozójává képes válni. E mitikus személy felbukkanása (Peter Camenzind, Knuip, Demian, Siddhartha, Harry Halier és mások) az a teremtő pillanat, melyből miden származik. Csaknem valamenynyi prózai költeményem lélekrajz, egyiküknél sincs szó eseményekről, bonyodalmakról, feszült helyzetekről, mert alapjában mind monológok, melyekben éppen aza mitikus személy, a vitághoz és saját énjéhez fűződő viszonya a vizsgálat tárgya. “Regények”-nek nevez k e költeményeket. Voltaképpen semmiesetre sem regények, éppoly kevéssé, mint ahogy nem regények ifjúkoromtól szent példaképeim, Novalis Heinrich von Offerdingenje vagy Holderlin Hyperionja. Így tehát ismét átéltem azt a rövid, szép, nehéz és izgalmas időt, egy költemény valóságos korszakát, amikor a legnyomatékosabban, legérhetőbben és legélesebben álnak előttem mindazon gondolatok és hangulatok, melyeknek valamilyen közük van a mitikus alakhoz. A keletkező könyvet formáló élmény és gondolatanyag egész tömege cseppfolyós álapotban van ezidőtájt (és ez az idő nem sokáig tart!) — most vagy soha kell megragadni az anyagot, formát adni neki, különben késő. Minden egyes könyvemmel volt ilyen időszak, a soha be nem fe- .1 jelzetteknél és soha meg nem jelenteknél is. Ezeknél azonban elmulasztottam ideijében betakarítani a ter-mést és hirtelen itt volt a pillanat, amikor személy és probléma egyszercsak távoliodni kezdett tőlem, veszíeni kezdett sürgősségéből és fontosságából, ahogyan Camenzind, Knuip, Demian, ma már nem időszerű szá i morara. Ily módon ment veszendőbe sokszor hónapok munkája, melyet végül el kellett dobnom. Nos, e szombat este az e-nyém volt és munkámé, a nap nagy részét pedig ennek előkészítésére fordítottam ! Nyolc óra felé kihoztam vacsorámat a hús szomszédi szobából, egy csupor joghurtot és egy banánt, majd le-ültem a kis iróasztallámpá-hoz és kezembe vettem a tollat. Nem csináltam olyan szí-vesen, amennyire kellett volt — Egy író naplójából — (A nagy író pár héttel ezelőtt halt meg 87 éves korában) , na. Két napja nem örültem úgy ezeknek a mai munkaóráknak, hanem egyenese féltem tőlük. Elbeszélésem ugyanis (Goldmundról szól) szinte ez egyetlen alkalommal annál a pontnál tartott, ahol az eseményeké a szó, ahol érdekfeszítően, bonyolódik a cselekmény. És én saját könyveimben a legnagyobb mértékben irtózom az "izgalmat " fejleményektől és kerülöm őket, ahol lehet Ezúttal azonban nem lehetett kitérni: Goldmund itt elmondandó élménye, nem puszta kitaláláson alapult és mint a Goldmund lényegéhez tartozó első és legfontosabb ötletek egyike, melyekből alakja származott, nélkülözhetetlen volt. Három óra hosszat ültem dolgozóasztalomnál az egyik “izgalmas” oldallal gyötrődve, olyan tárgyilagosan, röviden és oly kevéssé érdekfeszítően igyekezvén formázni, amennyire csak lehetett és nem tudom, sikerült-e. Sokszor csak jóval később látja az ember. Nagyon fáradt és szomorú voltam utána, sokáig ültem a telefirkált papír előtt, jólismert, kellemetlen gondolatok üldöztek. Valóban fontos volt-e ez a kétségbeesett, boldogító, idegőrlő munka, volt-e értelme ennek az esti írásnak, egy regényalak ilyen lassú mintázásának, melynek víziója idestova két éve jelent meg előttem? Szükséges volt-e, hogy Camenzindet Knulpot, Veraguthot, Kiingert és a Steppenwolfot ismét újabb kövesse, újabb szülemény, saját énem kissé másképp vegyített és differencált, szavakban, történő megtestesítője? Régebbi korokban költészetnek nevezték, amit csinálok, — és amit egy életen keresztül csináltam, és senki sem kételkedett abban, hogy ennek legalább annyi értéke és értelme van, mint afrikautazásnak vagy teniszezésnek. Ma azonban “romantikának” nevezik ezt, valami mélyen lekicsinylő hangsúllyal. De hiszen miért alacsonyrendű valami a romantika? Vajon nem a romantika volt-e, ami Németország legkiválóbb szellemeit sűtötte, Novalist, Hölderlint, Brentanot, Mörikét és minden német muzsikust Beethoventől Schuberten keresztül Hugo Wolfig? Némely jelenkori kritikus az ostoba, de ironikusan értelmezett “biedermeier” megjelölést használja mindarra, amit valamikor kertésztetnek, majd romantikának neveztek. Valami, “polgárit” értenek ezalatt, valami ódivatút, érzelgéset, ami butának és játszinak tetszik és ami nevetésre ingerel a pompás mai élet közepette. Így beszélnek mindenről, ami szellemben és lélekben túlmegy a hétköznapokon. Mintha egy évszázad német és európai szellemes élete, mintha Schiegel, Schopenhauer és Nietzsche sóvárgása és látomásai, Schumann és Weber álmai, Ehnendorff és Stoter költészete, nagyapáink régmúlt, régesrég kihalt divatja lett volna! Ebben az álomban nem divatokról, bájolgásokról és stilisztikai semmiségekről volt szó, hanem a kétezer éves kereszténységről, az ezeréves németségről, az emberiség fogalmáról. Mert vették ezt ma oly kevéssé tekintetbe népünk vezető rétegei, miért találták nevetségesnek? Miért adtak ki milliókat testünk “edzésére" és aránylag szintén sokat érzelmünk csiszolására — m alatt csak türelmetlenség és gúny kacaj jutot, lelkünk ápolásának minden fáradozására? Valóban a romantika vagy akár a “biedermeier” szellemének szavai voltak, hogy “Mit segít rajtad, ha meghódítod és elnyered az egész világot, ha közben tulajdon lelkednek ártasz” — igazán túlhaladott, jobb által pótolt, végképp elintézett és nevetséges lett volna e szellem? A “mai élet” a gyárakban, tőzsdéken, sportpályákon és fogadóirodákban, a nagyvárosi bárokban és tánctermekben valóban jobb, érettebb, bölcsebb, kivánatosabb lenne, mint azok élete, akik a “Bhagavad Gita”-t vagy a gótikus katedrálisokat alkották? Kétségtelen, hogy a mai életnek és a mai divatnak is megvannak a maga jogai, helyes, hogy változatosságra és új felé törekszik — de vajon tényleg helyes és szükséges volt a Krisztus korától Schubertig, Corot-ig ostobának, ósdinak, túlhaladottnak és nevetségesnek tekinteni minden eddigit? Valóban egy új korszak erejének bizonysága volt az a heves, vad, ámokfutó gyűlölet minden és mindenki ellen, ami ennek esl te létezett? Nem a gyengék, a mélységes veszélyben lévők, a ferences remek-e, akik ilyen túlzásba vitt ovo intézkedésekhez folyamodtak? Miután egy éji órában imét átadtam magam mindezen kerdeseimnek — nem azért, hogy megválaszoljam őket, hiszen tisztában vagyok a válasszal, amióta élek, hanem hogy a tesjem szómorrúságukat, hogy mégegyszer megizleljem a keserű italt, hogy közben Knulpot, Sinanarthot, a Steppenwolfot lássam szemem előttt, csupa testvért, csupa közeli rokont, de mégsem merő ismétléseket, csupa kérdezőket és szenvedőidőt és számomra mégis a legjobbat, amit az ernttől kaptam. Köszöntöttem és hívtam őket és ismét tudtam, hogy munkám kérdéses volta mit sem tartana vissza attól, hogy tovább folytassam. Ismét tudtam, hogy a szerencsések minden szerencséje, a sportolók összes rekordjai, és egészségük, a pénzemberek miden vagyona, az ökölvívók minden hírneve semmit sem jelentene számomra, ha ezért eltökéltségemből és szenvedélyemből akár a legcsekélyebbet is fel kellene áldoznom. Azt is tudtam, hogy “romantikus” törekvéseim értéke a legkevésbé sem függ történeti és gondolati megalapozottságuktól — hogy akkor is folytatnám játékaimat, hogy továbbra is teremeteném alakjaimat, ha minden értelem,minden erkölcs és minden bölcsesség ellenük szólna. Ezzel a bizonyossággal tértem nyugovóra, erősen, mint egy óriás. Ford. Iványi Pál (Nemzetőrt mm’ .iiiiiiiniiuii HERMANN HESSE: VIGASZ Körül a tágas földön át Sok az ösvény s az út. De végül mindenik csupán Egy célba fut. Járhatsz gyalog, vagy gyorslovon, Mely a tömegbe visz. De végső lépted egyedül Teszed te is! Mert tehetség s tudás Felett ragyog: Hogy minden nehéz perc előtt Magam vagyok! Fordította Tollas Tibor iiiiiiiiiiiiiimiiiimiiiimiiiiimimiiiiiimiiiiiimiiiiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiHiiitiiiiiimiiiiiiiiiiiiimsiiimmiuim* A Rab Nemzetek Hete az USA-ban (Folytatás a 3. oldalról) Jampolgárságot nyert menekültjei nagy számban vettek részt, sokan közülük eredeti nemzeti viseletükben. • Az ENSZ napirendjén kell tartani a magyar ügyet! A Rab Nemzetek Hete alatt az amerikai képviselőház keleteurópai albizottsága folytatta a már régebben megkezdett kihallgatásokat a keleteurópai helyzet alakulásáról. — Kihallgatták Nagy Ferenc volt miniszterelnököt, aki jelenleg az ACEN-közgyűlés elnöke. — Nagy Ferenc kifogásolta, hogy az amerikai kormányzat segélyprogramjában vasfüggöny mögötti kommunista országoknak is segélyt juttat. Az amerikai segélyt nem a kormányoknak, hanem közvetlenül az érdekelt népeknek kellene juttatni. Nagy Ferenc kifejtette, hogy véleménye szerint a szabad világ nem támogatja eléggé leghűségesebb szövetségeseit, az elnyomott keleteurópai népeket. Szükséges volna, hogy a szovjet berlini hadjáratával szemben a Nyugat vesse fel a keleteurópai népek önrendelkezési jogát, tartsa az ENSZ napirendjén a magyar kérdést, akárhogy szavaznak is egyes új tagállamok, tartsa az ENSZ napirendjén a keleteurópai népek önrendelkezési jogát. Brutus Coste, az AGEN jelenlegi főtitkára azt hangoztatta, hogy a nemzetközi helyzet megfelelő alakulása esetén arab nemzetek felszabadíthatók anélkül, hogy a népeknek nyílt forradalom kockázatát kellene magukra venniök. Nyugatnak nagyobb figyelmet kellene szentelni a keleteurópai népek sorsának. Dr. IMRÉDY TAMÁS ügyvéd Fogad. 17 és 19 óra között, hétfőtől péntekig FLORIDA 336. Of. 211 T. E. 45—6037